A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2012. december 19.(*)
„1393/2007/EK rendelet – Iratok kézbesítése és közlése – Más tagállam területén lakóhellyel rendelkező fél – Nemzeti területen lakóhellyel rendelkező képviselő – Hiány – Az aktába helyezett eljárási iratok – Tudomásszerzés vélelme”
A C‑325/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Rejonowy w Koszalinie (Lengyelország) a Bírósághoz 2011. június 28‑án érkezett, 2011. június 15‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Krystyna Alder,
Ewald Alder
és
Sabina Orłowska,
Czeslaw Orłowski
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Tizzano tanácselnök (előadó), A. Borg Barthet, E. Levits, J.‑J. Kasel és M. Berger bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. szeptember 6‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– K. Alder képviseletében K. Góralska adwokat,
– S. Orłowska és C. Orłowski képviseletében F. Pniewska jogtanácsos,
– a lengyel kormány képviseletében B. Czech, valamint M. Arciszewski és M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Varone avvocato dello Stato,
– a portugál kormány képviseletében R. Chambel Margarido és L. Inez Fernandes, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A.‑M. Rouchaud‑Joët és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2012. szeptember 20‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 324., 79. o.) 1. cikke (1) bekezdésének, valamint az EUMSZ 18. cikk értelmezésére vonatkozik.
2 A jelen kérelmet a K. Alder és E. Alder (a továbbiakban: Alder házaspár) által S. Orłowska és C. Orłowski ellen (a továbbiakban: Orłowski házaspár) benyújtott fizetés iránti kereset alapján indult eljárás megismétlése iránt indított eljárás keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
Az 1393/2007 rendelet
3 Az 1393/2007 rendelet (6)–(8) és (12) preambulumbekezdése értelmében:
„(6) A polgári peres eljárások hatékonysága és gyorsasága megköveteli, hogy a bírósági és bíróságon kívüli iratokat közvetlenül és gyors módon továbbítsák a tagállamok által kijelölt helyi szervek között. A tagállamok jelezhetik azon szándékukat, hogy csak egy áttevő vagy átvevő intézményt vagy mindkét feladatot ellátó intézményt kívánnak kijelölni ötéves időtartamra. Ez a kijelölés azonban ötévenként megújítható.
(7) A továbbítás gyorsasága érdekében megengedhető minden arra alkalmas eszköz használata, feltéve hogy figyelembe veszik bizonyos követelmények teljesülését az átvett irat olvashatóságát és megbízhatóságát illetően. A továbbítás biztonsága megköveteli, hogy a továbbítandó iratot formanyomtatvány kísérje, amelyet a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelvei egyikén, illetve az adott tagállam által elfogadott bármely más nyelven töltenek ki.
(8) E rendelet nem alkalmazandó az eljárás helye szerinti tagállamban a fél meghatalmazott képviselője részére történő iratkézbesítésre, függetlenül a fél lakóhelyétől.
[…]
(12) Az átvevő intézmény formanyomtatvány útján írásban tájékoztatja a címzettet arról, hogy megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét a kézbesítés alkalmával, illetve az iratnak egy héten belül az átvevő intézménynek történő visszaküldésével, amennyiben az a címzett által nem értett nyelven, vagy nem a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelvei egyikén készült. Ez a szabály az ismételt kézbesítésre is vonatkozik, amennyiben a címzett már gyakorolta az átvétel megtagadásához való jogát. Az átvétel megtagadására vonatkozó szabályok a diplomáciai vagy konzuli kézbesítésre, valamint a postai szolgáltatás útján történő kézbesítésre és a közvetlen kézbesítésre is vonatkoznak. Rendelkezni kell arról, hogy az irat átvételének megtagadása orvosolható legyen az irat fordításának a címzett részére való kézbesítésével.”
4 E rendelet 1. cikke kimondja, hogy:
„(1) Ezt a rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amennyiben bírósági és bíróságon kívüli iratokat kell továbbítani az egyik tagállamból a másikba az utóbbiban történő kézbesítés céljából. E rendelet nem terjed ki különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre, illetve a közhatalom gyakorlásával összefüggő cselekményekért és mulasztásokért (»acta iure imperii«) fennálló állami felelősségre.
(2) E rendeletet nem alkalmazható, ha az irat címzettjének címe ismeretlen.
[…]”
5 A szóban forgó rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megszövegezése a következő:
„(3) A továbbítandó irathoz az I. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával kiállított kérelmet kell csatolni. A formanyomtatványt az átvevő tagállam hivatalos nyelvén kell kitölteni, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, akkor a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, vagy az adott tagállam által elfogadhatónak megjelölt más nyelven. Mindegyik tagállam megjelöli, hogy saját hivatalos nyelvén kívül az Európai Unió intézményeinek mely hivatalos nyelvén, illetve nyelvein fogadja el a formanyomtatvány kitöltését.”
6 Az 1393/2007 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„(1) Az áttevő intézmény, amelyhez a kérelmező az irat továbbítása érdekében fordult, tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy a címzett megtagadhatja az irat átvételét, ha az nem a 8. cikkben előírt nyelvek valamelyikén került kiállításra.”
7 E rendelet 14. cikke úgy rendelkezik, hogy:
„Bármely tagállam tértivevényes ajánlott levélben vagy ennek megfelelő módon kézbesíthet bírósági iratokat másik tagállamban lakóhellyel rendelkező személyek részére közvetlenül, postai szolgáltatások útján.”
8 A szóban forgó rendelet 19. cikkének (1) bekezdése kimondja hogy:
„Amennyiben e rendelet rendelkezései alapján idézést [helyesen: eljárást megindító iratot] vagy azzal egyenértékű iratot kézbesítés céljából egy másik tagállamba kellett továbbítani, és az alperes nem jelent meg, határozat addig nem hozható [helyesen: a bíróságnak mindaddig fel kell függesztenie az eljárást], amíg megállapítást nem nyer, hogy:
a) az iratot olyan módon kézbesítették, amelyet az átvevő tagállam belső joga a saját területén keletkezett iratoknak az ott tartózkodó személyek részére történő kézbesítésére előír; vagy
b) az iratot ténylegesen átadták az alperes számára, vagy azt eljuttatták a lakóhelyére az e rendelet által előírt valamely más módon;
és az iratot mindkét esetben megfelelő időben kézbesítették vagy adták át ahhoz, hogy az alperes védekezést terjeszthessen elő.”
A lengyel jog
9 A lengyel polgári perrendtartás 11355. cikke kimondja, hogy:
„(1) Ha a fél lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy székhelye külföldön van, és a per vitelére a Lengyelországban lakóhellyel rendelkező meghatalmazottja nincs, meg kell jelölnie a Lengyelországban illetőséggel rendelkező kézbesítési meghatalmazottját.
(2) Ha a fél nem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat, akkor az e félnek címzett bírósági iratokat a bírósági aktában kell hagyni, és azokat kézbesítettnek kell tekinteni. A felet erről az első kézbesítés alkalmával tájékoztatni kell. A felet tájékoztatni kell továbbá arról a lehetőségről, hogy az eljárást megindító iratra válaszolhat, és írásbeli észrevételeket tehet, valamint arról, hogy ki jelölhető meg meghatalmazottként.”
10 A lengyel polgári perrendtartás 401. cikke értelmében:
„Az eljárás érvénytelenség miatti megismétlése akkor kérhető:
(1) ha a bíróság összetételében felhatalmazással nem rendelkező személy vett részt vagy ha a határozatot hozó bírót a törvény értelmében ki kellene zárni, de a félnek az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően nem volt lehetősége arra, hogy a bíró kizárását kérje;
(2) ha valamely fél nem vehetett félként részt az eljárásban, vagy ha nem kellően képviselték, illetve ha jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől; mindenesetre az eljárás megismétlésére nem kerülhet sor, ha az eljárási lehetőség akadálya az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően megszűnt, vagy ha a képviselet hiányára a kérelemben hivatkoztak, illetve ha a fél az eljárási szakaszok lefolytatásába beleegyezett.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
11 A Németországban lakóhellyel rendelkező Alder házaspár 2008. november 20‑án pénz megfizetésére irányuló keresetet indított a Sąd Rejonowy w Koszalinie előtt a Lengyelországban lakóhellyel rendelkező Orłowski házaspár ellen.
12 Az eljáró bíróság felhívta a felpereseket, hogy egy hónapon belül jelentsék be a bíróságnak a kézbesítendő iratok átvételével Lengyelországban meghatalmazott személyt; egyben tájékoztatta őket, hogy az erre rendelkezésre álló határidő eredménytelen lejártát követően a felpereseknek címzett leveleket az iratok között hagyják, és azok kézbesítettnek tekintendők.
13 Az Alder házaspár nem jelentett be az eljáró bíróságnak lengyelországi kézbesítési meghatalmazottat, így az eljáró bíróság a 2009. június 5‑i tárgyalásra szóló, nekik címzett idézést az Orłowski házaspár által beterjesztett ellenkérelem másolatával együtt a lengyel polgári perrendtartás 11355. cikke értelmében vett kézbesítési vélelmet alkalmazva a bírósági iratok között hagyta. Az Orłowski házaspár nem jelent meg azon a tárgyaláson, amelyen a Sąd Rejonowy w Koszalinie értékelte az előterjesztett bizonyítékokat és lezárta a bizonyítási eljárást. Ugyanezen a napon kihirdette a keresetet elutasító ítéletet, amelyet nem támadtak meg, így az jogerőre emelkedett.
14 2009. október 29‑én a felperesek a pénz megfizetésére irányuló eljárás újbóli lefolytatása iránti keresetet nyújtottak be a Sąd Rejonowy w Koszaliniéhez, és a szóban forgó ítélet hatályon kívül helyezését, valamint az ügy újbóli vizsgálatát kérték. A felperesek ebben a tekintetben többek között arra hivatkoztak, hogy a tárgyalásra szóló idézés tényleges kézbesítésének mellőzése révén megfosztották őket a perben történő eljárás lehetőségétől. A kérdést előterjesztő bíróság a bírósági iratok németországi címükre történő tényleges kézbesítésének mellőzése révén megsértette az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmát, valamint az 1393/2007 rendelet előírásait.
15 A Sąd Rejonowy w Koszalinie a lengyel polgári eljárásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségére hivatkozva a 2010. június 23‑i ítélettel elutasította az eljárás megismétlése iránti keresetet. A felpereseknek az ítélettel szemben benyújtott fellebbezése nyomán a Sąd Okręgowy w Koszalinie hatályon kívül helyezte ezen ítéletet, mivel úgy értékelte, hogy a kézbesítési vélelem feltételezése ellentétes az 1393/2007 rendelettel, és az ügyet új határozat hozatala végett visszautalta a Sąd Rejonowy w Koszaliniéhez.
16 A Sąd Rejonowy w Koszalinie azonban arra hivatkozott, hogy nem osztja ezt az érvelést. Úgy értékelte ugyanis egyrészről, hogy az 1393/2007 rendelet nem alkalmazható az alapeljárásra, mivel csakis azokat ez eseteket szabályozza, amikor a nemzeti perrendtartás alapján kézbesíteni kell valamely bírósági iratot egy másik tagállamban. Másrészről, figyelembe véve az EUMSZ 18. cikket úgy ítélte meg, hogy az iratok kézbesítésének vélelmét felállító szabály nem jelent közvetlen hátrányos megkülönböztetést, és még ha közvetett hátrányos megkülönböztetést is jelentene, akkor is igazolná azt az eljárás szabályszerű lefolytatásának célkitűzése, tekintettel az iratok külföldre történő kézbesítésének nehézségeire és költségeire, vagy akár megvalósíthatatlanságára.
17 Ilyen körülmények között a Sąd Rejonowy w Koszalinie úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a[z …] 1393/2007 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését, valamint az EUMSZ 18. cikket, hogy jogszerű a más tagállam területén lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személynek címzett egyes bírósági iratokat – a megtörtént kézbesítés vélelmével – az ügy iratai között hagyni, ha e személy nem jelölt ki a bírósági eljárás helye szerinti tagállamban lakóhellyel rendelkező kézbesítési meghatalmazottat?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
18 A Sąd Rejonowy w Koszalinie a kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az 1393/2007 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését és adott esetben az EUMSZ 18. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezésekkel ellentétes az alapeljárásban vitatotthoz hasonló olyan tagállami jogszabály, amely kimondja, hogy a más tagállam területén lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező félnek szóló bírósági iratokat – a megtörtént kézbesítés vélelmével – az ügy iratai között kell hagyni, ha e fél nem jelölt ki a bírósági eljárás helye szerinti tagállamban lakóhellyel rendelkező kézbesítési meghatalmazottat.
19 E kérdés megválaszolásához először is az 1393/2007 rendelet hatályát kell megvizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy az kiterjed‑e a bírósági iratoknak az e rendelet által meghatározott körülmények közötti kézbesítésére vagy közlésére, de különösen az alapeljárásban szóban forgó belső jogszabályban meghatározottakra, vagy hogy a lengyel kormány érvelésének megfelelően a szóban forgó rendelet csakis akkor alkalmazandó, ha az ilyen iratokat az eljárást lefolytató tagállamban érvényben lévő eljárási szabályok értelmében egy másik tagállamban kézbesíteni kell.
20 Ebben a vonatkozásban meg kell említeni, hogy ugyanezen rendelet 1. cikke (1) bekezdésének megszövegezése pontosan kimondja, hogy e rendelet annyiban alkalmazandó polgári és kereskedelmi ügyekben, „amennyiben bírósági […] iratokat kell továbbítani az egyik tagállamból a másikba az utóbbiban történő kézbesítés céljából”.
21 Ugyanakkor, még ha igaz is az, amint a lengyel kormány állítja, hogy maga a rendelkezés szövege semmiféle kifejezett utalást nem tartalmaz arra nézve, hogy az iratot az egyik tagállamból a másikba milyen feltételek mellett „kell” kézbesíteni, az 1393/2007 rendelet más rendelkezéseinek együttes értelmezése akkor is hasznos adatokkal szolgálhat.
22 Többek között egyrészről az 1393/2007 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése kifejezetten meghatározza, hogy e rendelet nem alkalmazható, ha az irat címzettjének címe ismeretlen.
23 Másrészről a szóban forgó rendelet (8) preambulumbekezdése kimondja, hogy e rendelet nem alkalmazandó az eljárás helye szerinti tagállamban a fél meghatalmazott képviselője részére történő iratkézbesítésre, függetlenül a fél lakóhelyétől.
24 A szóban forgó rendelet rendszertani értelmezéséből tehát az következik, hogy ez a bírósági iratok tagállamok közötti kézbesítésének csupán két esetét vonja ki a hatálya alól, mégpedig egyrészt, ha az irat címzettjének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ismeretlen, másrészt pedig, ha a címzett az eljárás helye szerinti tagállamban képviselőt hatalmazott meg.
25 Más esetekben, amint azt a főtanácsnok az indítványának 49. pontjában hangsúlyozta, amennyiben a bírósági iratok címzettje külföldön rendelkezik lakóhellyel, ezen iratkézbesítés szükségszerűen az 1393/2007 rendelet hatálya alá esik, és ennélfogva e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az e célból magában a rendeletben meghatározott eszközök útján kell végrehajtani.
26 Ez a megoldás, mivel közvetlenül a szóban forgó rendelet megfogalmazásából következik, kétségbe vonja a lengyel kormány azon állítását, miszerint az eljárás helye szerinti tagállam belső joga alapján kell megállapítani azokat a körülményeket, amelyek esetén valamely bírósági iratot egy másik tagállamban ugyanezen rendelet értelmében kézbesíteni „kell”.
27 Ha ugyanis a nemzeti jogra lenne bízva annak eldöntése, hogy milyen esetekben van erre szükség, ez teljesen megakadályozná az 1393/2007 rendelet egységes alkalmazását, mivel nem kizárt, hogy a tagállamok e tekintetben eltérő megoldásokat írnak elő (lásd ebben a vonatkozásban a C‑443/03. sz. Leffler‑ügyben 2005. november 8‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑9611. o.] 44. pontját).
28 Ennek tisztázását követően meg kell állapítani, hogy amennyiben a bírósági iratoknak a szóban forgó alapeljárásra irányadó belső jogszabályokban meghatározottakhoz hasonló körülmények közötti kézbesítése az 1393/2007 rendelet hatálya alá tartozik, akkor ennek általános szerkezetére és céljaira tekintettel kell megvizsgálni az ilyen jogszabály uniós joggal való összeegyeztethetőségét, mivel olyan szabályt állapít meg, amely értelmében a bírósági aktában hagyott iratokat kézbesítettnek kell tekinteni, ha a külföldön lakóhellyel rendelkező fél nem jelölt meg a kézbesítések Lengyelországban történő átvételére feljogosított képviselőt.
29 E tekintetben, elsősorban az 1393/2007 rendelet általános szerkezetét illetően kiemelendő, hogy az EK 61. cikk c) pontja alapján elfogadott rendelet célja a (2) preambulumbekezdése értelmében, hogy a Közösségen belüli olyan kézbesítési rendszert hozzon létre, amelynek célja a belső piac megfelelő működése (lásd ebben a vonatkozásban a C‑14/08. sz. Roda Golf & Beach Resort ügyben 2009. június 25‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑5439. o.] 53–55. pontját).
30 Ebben az összefüggésben a polgári peres eljárások hatékonyságának és gyorsaságának biztosítása érdekében a szóban forgó rendelet 2. cikke és annak (6) preambulumbekezdése úgy rendelkezik, hogy a bírósági iratok kézbesítése alapvetően a tagállamok által kijelölt „áttevő intézmények” és „átvevő intézmények” útján történik.
31 Továbbá maga az 1393/2007 rendelet határoz meg a II. fejezetének 2. szakaszában egyéb olyan kézbesítési módokat, jóllehet anélkül, hogy közöttük alá–fölé rendeltséget állapítana meg (a C‑473/04. sz. Plumex‑ügyben 2006. február 6‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑1417. o.] 19–22. pontja), mint a konzuli vagy diplomáciai úton való továbbítás, illetve a diplomáciai vagy konzuli képviselet által való kézbesítés, a postai szolgáltatások útján történő kézbesítés, vagy akár az átvevő tagállam bírósági tisztviselőjén, köztisztviselőjén vagy más illetékes személyén keresztül közvetlenül történő kézbesítés, ha bármely érdekelt személy azt kérte.
32 Márpedig, mivel a szóban forgó rendelet a bírósági iratok továbbításának kimerítő jellegű felsorolásakor csakis ezeket a lehetőségeket határozza meg, meg kell állapítani, hogy ez semmiféle mozgásteret nem enged, ezáltal e rendelettel ellentétes az olyan fikción alapuló iratkézbesítési eljárás, mint a lengyel polgári perrendtartás 11355. cikke értelmében Lengyelországban hatályban lévő eljárás.
33 Ezt a megállapítást egyébiránt a szóban forgó rendelet célkitűzése is alátámasztja.
34 Ebben a vonatkozásban ki kell emelni ugyanis, hogy e rendelet, amint az a (2) preambulumbekezdéséből következik, jóllehet a bírósági iratoknak a tagállamok között történő továbbítása korszerűsítését és meggyorsítását tűzi célul (lásd ebben a vonatkozásban a C‑14/07. sz. Weiss und Partner ügyben 2008. május 8‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑3367. o.] 46. pontját, valamint a fent hivatkozott Roda Golf & Beach Resort ügyben hozott ítélet 54. pontját).
35 Mindazonáltal, amint azt a Bíróság már kimondta, e célok nem járhatnak a címzettek védelemhez való jogának bármilyen módon történő gyengítésével, amely jog az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdése, és a Rómában, 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése által biztosított, a tisztességes eljáráshoz való jogból vezethető le (lásd ebben a vonatkozásban a fent hivatkozott Weiss und Partner ügyben hozott ítélet 47. pontját).
36 Ennek érdekében, amint azt a főtanácsnok az indítványának 46. és 47. pontjában kiemeli, az 1393/2007 rendelet több rendelkezése is kifejezetten arra irányul, hogy a bírósági iratok továbbításának hatékonyságát és gyorsaságát összehangolja a címzettek védelemhez való jogának tiszteletben tartására vonatkozó követelménnyel, mégpedig többek között a szóban forgó iratok valódi és tényleges átvételének biztosítása révén.
37 Különösen a szóban forgó rendelet 4. cikkének (3) bekezdése és 5. cikkének (1) bekezdése – a (12) preambulumbekezdésével való párhuzamos olvasatban – meghatározza a bírósági iratok formanyomtatvány útján történő kézbesítésének szükségességét, valamint azt, hogy ezen formanyomtatványt a címzett által értett nyelvre, vagy a kézbesítés helyének hivatalos nyelvére, illetve – ha a tagállamnak több hivatalos nyelve is van – hivatalos nyelveinek legalább egyikére lefordítva kell továbbítani.
38 Továbbá az 1393/2007 rendelet 14. cikke kimondja, hogy amennyiben a tagállam a postai szolgáltatások útján történő továbbítást választotta, akkor tértivevényes ajánlott levélben kell a bírósági iratokat kézbesíteni.
39 Ugyanebből a célból e rendelet 19. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi az áttevő tagállam bíróságát, hogy ha az alperes nem jelent meg az eljárást függessze fel mindaddig, amíg megállapítást nem nyer, hogy az eljárást megindító iratot az átvevő tagállam belső joga által előírt módon kézbesítették, vagy hogy az iratot ténylegesen átadták az alperes számára, vagy azt eljuttatták a lakóhelyére az e rendelet által előírt valamely más módon; mégpedig megfelelő időben ahhoz, hogy az alperes védekezést terjeszthessen elő.
40 Ugyanakkor ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a lengyel polgári perrendtartás 11355. cikkében meghatározotthoz hasonló fiktív kézbesítési mechanizmus összeegyeztethetetlen az 1393/2007 rendelet értelmében vett védelemhez való jog tiszteletben tartására irányuló célkitűzés megvalósításával.
41 Tulajdonképpen, amint arra a főtanácsnok az indítványának 52–54. pontjában hivatkozik, ez a mechanizmus a bírósági iratnak az eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező címzettjét megillető, az irat valódi és tényleges átvételéhez való jogot megfosztaná a hatékony érvényesülés lehetőségétől, mégpedig többek között azon az alapon, hogy nincs biztosítva a címzett számára sem a bírósági iratnak a védekezés előkészítéséhez kellő időben történő megismerésének lehetősége, sem pedig a bírósági irat lefordítása.
42 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1393/2007 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban vitatotthoz hasonló olyan tagállami jogszabály, amely kimondja, hogy a más tagállam területén lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező félnek szóló bírósági iratokat – a megtörtént kézbesítés vélelmével – az ügy iratai között kell hagyni, ha e fél nem jelölt ki a bírósági eljárás helye szerinti tagállamban lakóhellyel rendelkező kézbesítési meghatalmazottat.
A költségekről
43 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban vitatotthoz hasonló olyan tagállami jogszabály, amely kimondja, hogy a más tagállam területén lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező félnek szóló bírósági iratokat – a megtörtént kézbesítés vélelmével – az ügy iratai között kell hagyni, ha e fél nem jelölt ki a bírósági eljárás helye szerinti tagállamban lakóhellyel rendelkező kézbesítési meghatalmazottat.
Aláírások