A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2004. december 9.(*)
„Bizottsági levél megsemmisítése iránti kérelem – Visszatérített összeg utáni kamatok megfizetésének megtagadása – Korábbi jogi aktust megerősítő jogi aktus fogalma – Tőkeösszegnek a kamatok nélküli kifizetése – Korábbi visszautasító határozati jelleg hiánya”
A C‑123/03. P. sz. ügyben,
az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: K. Wiedner, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
fellebbezőnek
a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2003. március 19‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
a Greencore Group plc (székhelye: Dublin [Írország], képviseli: A. Böhlke Rechtsanwalt),
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, C. Gulmann (előadó), J.‑P. Puissochet, N. Colneric és J. N. Cunha Rodrigues bírák,
főtanácsnok: F. G. Jacobs,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli eljárásra és a 2004. április 1‑jei tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2004. május 6‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésével az Európai Közösségek Bizottsága kéri az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a Greencore Group plc kontra Bizottság ügyben 2003. január 7‑én hozott végzésének (T‑135/02. sz. ügy; EBHT 0000., 0. o., a továbbiakban: a megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését, amellyel ez utóbbi a Greencore Group plc (a továbbiakban: Greencore) által a Bizottság 2002. február 11‑i levele ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak minősítette.
A jogvita alapjául szolgáló tények
2 Az EK‑Szerződés 86. cikke alapján indított eljárásban hozott, 1997. május 14‑i 97/624/EK határozattal (IV/34.621, 35.059/F‑3 – Irish Sugar plc) (HL L 258., 1. o.) a Bizottság 8 800 000 ecu bírságot szabott ki az Irish Sugar plc‑re (a továbbiakban: Irish Sugar), a Greencore leányvállalatára. Ezt a bírságot az Irish Sugar 1997. augusztus 22‑én fizette meg.
3 Az Irish Sugar 1997. augusztus 4‑én e határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz.
4 Az Elsőfokú Bíróság az Irish Sugar kontra Bizottság ügyben 1999. október 7‑én hozott ítéletével (T‑228/97. sz. ügy [EBHT 1999., II‑2969. o.]) a bírság összegét 7 883 326 euróra csökkentette, a keresetet az ezt meghaladó részében elutasította.
5 A Greencore Groupnak az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetleveléből (T‑135/02. sz. ügy) megállapítható, hogy 1999 októberében a Bizottság számviteli szervezeti egységének egy tisztviselője telefonon felhívta az Irish Sugar ügyvédjét, aki a Greencore ügyvédje is, hogy előkészítse a bírság megsemmisített részének visszafizetését. A Greencore szerint a telefonbeszélgetés során az Irish Sugar ügyvédjének kezdeményezésére felmerült a visszafizetendő összeg utáni kamatok kérdése, és úgy tűnt, nem valószínű, hogy a Bizottság kifizeti a társaságnak fizetendő összeg után járó kamatokat, tekintettel arra, hogy erre korábban nem volt példa.
6 A Greencore is elismerte, hogy mind az Irish Sugar ügyvédje, mind a Bizottság tisztviselője tudta, annak a kérdésnek az eldöntése, hogy kell-e a Bizottságnak a tőkeösszeg után kamatokat fizetni a visszafizetés során, az Elsőfokú Bíróság előtt a T‑171/99. sz. Corus UK kontra Bizottság ügyben (2001. október 10‑én hozott ítélet [EBHT 2001., II‑2967. o.]) akkor volt folyamatban.
7 1999. október 26‑án a Greencore ügyvédje tájékoztatta ez utóbbit a Bizottság tisztviselőjével folytatott telefonbeszélgetésről, annak csekély valószínűségéről, hogy a Bizottság kifizeti a kamatokat, és a fent hivatkozott Corus UK kontra Bizottság ügyben benyújtott keresetről. Egyebekben javasolta, hogy ne mondjanak le a kamatokról, és kifejezetten kérjék azok kifizetését.
8 A Greencore az 1999. október 27‑i faxban közölte a Bizottsággal az Irish Sugar azon bankszámlájára vonatkozó részletes adatokat, amelyre a fent hivatkozott Irish Sugar kontra Bizottság ítélet alapján a 916 674 euró tőkeösszeget kellett visszafizetni. Ekkor a Bizottságtól a következőket is kérte: „Kérjük annak megerősítését is, hogy a visszafizetett összeg után a Bizottság kamatot fizet arra az időszakra, amely az összegnek az Irish Sugar plc általi kifizetése és a visszafizetés között eltelt. Tájékoztatást kérünk a kamat összegéről.”
9 2000. január 4‑én a Bizottság átutalta az Irish Sugar számlájára a 916 674 eurót, de nem fizetett semmilyen kamatot.
10 A Greencore elismerte az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetlevelében, hogy a Bizottság által 2000. január 4‑én teljesített fizetés volt az egyetlen válasz az 1999. október 27‑i faxra, és hogy ezt követően nem ragaszkodott ahhoz, hogy a kamatok kérdésében választ kapjon, inkább megvárta a fent hivatkozott Corus UK kontra Bizottság ügyben az eljárás végét, mielőtt ismét a Bizottsághoz fordult volna ebben a kérdésben.
11 Az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Corus UK kontra Bizottság ügy 53. pontjában 2001. október 10‑én hozott ítéletben úgy ítélte meg, hogy az EK‑Szerződés versenyjogi szabályainak megsértése miatt valamely vállalkozásra kiszabott bírságot megsemmisítő vagy mérséklő ítélet esetén a Bizottság nemcsak a túlfizetett bírság tőkeösszegét, hanem az utána járó késedelmi kamatot is köteles visszafizetni.
12 A Greencore 2001. november 1-jei ajánlott levelében, utalva a fent hivatkozott Corus UK kontra Bizottság ítéletre, kérte a Bizottságot, hogy fizessen az Irish Sugar részére 154 892 eurót, amely 7,13% kamatlábbal számolva a 916 674 euró tőkeösszeg vonatkozásában az 1997. augusztus 22‑től 2000. január 4‑ig tartó időszak kamata.
13 A Bizottság 2002. február 11‑i levelében úgy válaszolt, hogy „a tőkeösszeg kamat nélküli, 2000. január 4‑én történt kifizetése azt jelenti, hogy a Bizottság megtagadja a kamat fizetését”, és mivel a Greencore „nem támadta meg ezt a – kamat kifizetését megtagadó – határozatot az EK 230. cikk szerinti 2 hónapon belül”, és „úgy döntött, hogy kivárja a Corus-ügy kimenetelét, mielőtt visszatért volna erre a kérdésre”, „nem hivatkozhat [az említett ítéletre], mert eredetileg elfogadta a tőkeösszeg kamat nélküli kifizetését”.
Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott végzés
14 A Greencore az Elsőfokú Bírósághoz 2002. április 25‑én benyújtott keresetlevelével kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a 2002. február 11‑i levelet, és kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
15 A Bizottság külön beadványban, az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozott, kérve, hogy az Elsőfokú Bíróság egyrészt utasítsa el a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, másrészt kötelezze a Greencore‑t a költségek viselésére.
16 A Bizottság az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott beadványában vitatta, hogy a 2002. február 11‑i levél megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusnak minősül, mivel az nem módosítja a Greencore jogi helyzetét, hiszen a Bizottság már megtagadta a kamatok kifizetését.
17 Fenntartotta e tekintetben, hogy azzal, hogy a Greencore 1999. október 27‑i faxában – a túlfizetés visszafizetése érdekében – eljuttatta a Bizottsághoz a bankszámlájára vonatkozó adatokat, és megerősítést kért a kamatok fizetésére vonatkozóan, a tőkeösszeg kamatok nélküli, 2000. január 4‑i, a Bizottság általi kifizetése a kamatok fizetését megtagadó határozatnak minősül, amelyet a Greencore az EK 230. cikkben előírt határidőn belül nem támadott meg.
18 A Bizottság szerint a 2002. február 11‑i levél nem rendelkezett határozati jelleggel, mindössze tájékoztatta a Greencore‑t, hogy mivel nem támadta meg a korábbi határozatot a kamatfizetés megtagadásáról, elfogadta ezt a határozatot, és nem térhetett vissza a kamatok kérdésére azután, hogy egy másik vállalkozás az Elsőfokú Bíróság előtt a Bizottság kamatfizetést megtagadó határozatának megtámadását követően pernyertes lett.
19 Jelen eljárásban, a megtámadott végzés 14. pontjában az Elsőfokú Bíróság fenntartotta, hogy a 2002. február 11‑én kelt levél megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy az nemcsak tájékoztatást nyújt, hanem nyilvánvaló módon megtagadja a Greencore által leányvállalata javára kért késedelmi kamat kifizetését, és hogy a megtagadás okaként azt jelölte meg, hogy a Greencore azon joga, hogy kérhesse a kamat kifizetését, elévült, mivel nem hivatkozott rá, amikor 2000. január 4‑én a kifizetett bírság tőkeösszegét visszafizették.
20 Az Elsőfokú Bíróság e végzés 15. pontjában hivatkozott a Bíróságnak a Németország kontra Bizottság ügyben 1982. május 26‑án hozott ítéletének (C‑44/81. sz. [EBHT 1982., 1855. o.]) 6. pontjára utalva arra, hogy ebben „a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ha valamely intézmény kifizetés megtagadásával vitatja korábbi kötelezettségét, vagy elutasítja annak létezését, olyan jogi aktust hoz létre, amely joghatásaira tekintettel az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset tárgya lehet. Ha a kereset a kifizetés megtagadásának megsemmisítéséhez vezet, a felperes jogát megállapítják, és az érintett intézmény feladata az EK 233. cikk értelmében, hogy a jogtalanul megtagadott kifizetést teljesítsék. Ezen túlmenően, ha az intézmény nem válaszol a kifizetés iránti kérelemre, ugyanazt az eredményt lehet elérni az EK 232. cikk alapján.”.
21 Az Elsőfokú Bíróság az említett határozat 16. pontjában úgy vélte, hogy ez az ítélkezési gyakorlat alkalmazandó az olyan esetekben, mint a jelen ügy, amikor is a Bizottság a kifizetés megtagadásával a Szerződés rendelkezése alapján fennálló kötelezettsége létezését elutasítja.
22 Az Elsőfokú Bíróság ezért megalapozatlansága miatt elutasította a Bizottság által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást, és az eljárás folytatását rendelte el.
A felek Bíróság előtti kérelmei
23 A fellebbezésében a Bizottság kérte, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, és állapítsa meg a kereset elfogadhatatlanságát;
– kötelezze a felperest az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére.
24 A Greencore válaszbeadványt nyújtott be a Bíróság Hivatalához, amelyben kérte a fellebbezés elutasítását és a Bizottság kötelezését a költségek viselésére.
A fellebbezésről
A felek jogalapjai és főbb érvei
25 A Bizottság előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az EK 230. cikket, amikor elfogadhatónak ítélt egy olyan jogi aktus ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet, amely nem lehet ilyen kereset tárgya.
26 E tekintetben, hivatkozva a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, amely szerint az eredeti határozat megerősítésére szorítkozó levél nem minősül megsemmisítés iránti keresettel megtámadható határozatnak, mivel nem módosítja egyértelműen címzettje helyzetét (lásd különösen a C‑199/91. sz. Foyer culturel du Sart Tilman ügyben 1993. május 25‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑2667. o.] 23. pontját), a Bizottság úgy véli, hogy ez a helyzet a 2002. február 11‑i levél esetében, amely az ügy érdemét nem vizsgálja meg újra, és nem tartalmaz semmilyen olyan tényt, amely a Greencore jogi helyzetét egyértelműen megváltoztatná.
27 A Bizottság fenntartja, hogy az a tény minősül a Greencore kamatok kifizetésére vonatkozó kérelmét elutasító eredeti határozatnak, hogy a Greencore leányvállalatának csak a tőkeösszeget fizette ki, tartózkodva a véleménynyilvánítástól a kamatfizetés kérdésében.
28 A Bizottság szerint a Greencore-nak – a többi vállalkozáshoz hasonlóan – a tőkeösszegnek a részére történő, kamatok nélküli visszafizetésének időpontjában kellett volna a kamatok fizetésének megtagadása elleni, megsemmisítés iránti keresetet benyújtania. Ehelyett a Greencore megvárta a határozathozatalt a fent hivatkozott Corus UK kontra Bizottság ügyben, és úgy döntött, hogy csak akkor cselekszik, ha a Corus UK Ltd kamatfizetésre való jogosultságát megállapítják.
29 Egyébként a Bizottság érvelése szerint, ha a Greencore úgy ítélte meg, hogy a tőkeösszeg kamatok nélküli visszafizetése nem minősül kamatfizetést megtagadó határozatnak, úgy az EK 232. cikk szerinti intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset alapján indított eljárásnak megfelelően fel kellett volna kérnie a Bizottságot, hogy ésszerű időn belül járjon el. Márpedig az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetlevélből következik, hogy a Greencore nem élt ilyen keresettel.
30 Végül a Bizottság előadja, hogy a fent hivatkozott, Németország kontra Bizottság ítélet nem bír precedensértékkel az elfogadhatatlansági kifogás elutasítására, és hogy ezt az ítélkezési gyakorlatot helytelenül alkalmazták.
31 A Greencore először előadja, hogy a Bizottság panaszát, amely szerint az Elsőfokú Bíróság megsértette az EK 230. cikket, mivel elfogadhatónak minősített egy meg nem támadható határozat ellen benyújtott, megsemmisítés iránti keresetet, el kell utasítani anélkül, hogy meg kellene vizsgálni az azt alátámasztó ítélkezési gyakorlatot.
32 E tekintetben a Greencore fenntartja elsősorban, hogy mivel a Bizottság továbbra is azt állította, hogy a 2002. február 11‑i levél csak egy tájékoztató levél volt, nem vett tudomást arról a tényről, hogy a megtámadott végzés megfosztotta ezt az állítást ténybeli alapjától. Az Elsőfokú Bíróság nem fogadta el azt az előfeltevést, amely szerint a kamatok meg nem fizetése határozatnak minősül, amelyre az említett levél mindössze emlékeztetett. A megtámadott végzés 14. pontjában megállapította, hogy a 2002. február 11‑i levél nyilvánvaló módon megtagadja a Greencore által leányvállalata javára kért késedelmi kamat kifizetését. Egyébként a korábbi megtagadás nem jutott volna tudomására.
33 A Greencore emlékeztet arra, hogy az Elsőfokú Bíróság által megállapított tényállás nem olyan jogkérdés, amely alá lenne rendelve a Bíróság vizsgálatának.
34 A Greencore másodszor előadja, hogy, nincs olyan közösségi szabály, amely szerint az intézmény hallgatása elutasító határozattal lenne egyenértékű, kivéve ha ezt kifejezetten meghatározták. A Bizottság hallgatása, amellyel annak ellenére nem hagyott fel, hogy az 1999. október 27‑i faxban a Greencore kifejezetten kérte a kamatok kifizetésének megerősítését, nem minősül kamatfizetést megtagadó határozatnak.
35 Harmadszor, a Greencore szerint, az Elsőfokú Bíróság – a megtámadott végzés 15. pontjában – joggal veszi alapul a fent hivatkozott, Németország kontra Bizottság ítéletből következő ítélkezési gyakorlatot abban a kérdésben történő állásfoglalásakor, hogy a 2002. február 11‑i levél keresettel megtámadható jogi aktus-e vagy sem, és joggal vélte úgy, hogy jogi szempontból egy intézmény esetében nincs különbség egy korábban vállalt kötelezettség létezésének tagadása és a Szerződés alapján fennálló kötelezettség létezésének tagadása között.
A Bíróság álláspontja
36 Ugyan a Bíróságnak a Greencore álláspontjának megfelelően nincs hatásköre az Elsőfokú Bíróság által megállapított tényállás vizsgálatára, az EK 225. cikk alapján van hatásköre arra, hogy e tényeknek az Elsőfokú Bíróság általi jogi minősítését és a belőlük levont következtetéseket ellenőrizze (lásd erre vonatkozóan a C‑136/92 P. sz. Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítélet [EBHT 1994., I‑1981. o.] 49. pontját és a C‑7/95 P. sz. Deere kontra Bizottság ügyben 1998. május 28‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑3111. o.] 21. pontját).
37 Jelen esetben a Bizottság kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a 2002. február 11‑i levelet helytelenül megsemmisítés iránti keresettel megtámadható aktusnak minősítette, mivel úgy ítélte meg, hogy ez a levél nyilvánvaló módon megtagadta a kért késedelmi kamatok intézmény általi kifizetését.
38 A Bizottság érvelése szerint ugyanakkor az említett levél helyes jogi minősítése feltételezi a tőkeösszeg kamatok nélküli kifizetése megfelelő minősítésének előzetes meghatározását, amelyet a Bizottság 2000. január 4‑én teljesített.
39 Valójában, ha a Bizottság állítása szerint a tőkeösszegnek a kért kamatok nélküli kifizetését e kamatok kifizetése hallgatólagos megtagadásaként kell értelmezni, akkor e körülmény azt eredményezheti, hogy a 2002. február 11‑i levelet egy határidőn belül meg nem támadott, korábbi határozatot pusztán megerősítő jogi aktusként kellene értelmezni. Ebben az esetben – a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján – a levél megsemmisítés iránti keresettel nem támadható meg (lásd erre vonatkozóan a C‑480/93 P. sz. Zunis Holding és társai kontra Bizottság ügyben 1996. január 11‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑1. o.] 14. pontját).
40 Meg kell állapítani, hogy a Greencore keresete elfogadhatóságának minősítése során az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálta meg a Bizottság által hivatkozott jogalapot, mivel nem vizsgálta, hogy a tőkeösszeg kamat nélküli kifizetése e kamatok fizetését megtagadó hallgatólagos határozat-e, amely az EK 230. cikk értelmében megtámadhatónak minősülhet.
41 Az Elsőfokú Bíróság, mivel nem vizsgálta meg ezt a jogalapot, jogkérdésben tévedett, amely igazolja a megtámadott végzés hatályon kívül helyezését.
42 A Bíróság alapokmánya 61. cikkének első albekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság az Elsőfokú Bíróság határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja az Elsőfokú Bírósághoz.
43 Jelen esetben a Bíróság úgy véli, hogy rendelkezésére áll valamennyi ahhoz szükséges információ, hogy érdemben döntsön az elfogadhatatlansági kifogásról.
44 Hangsúlyozni kell először, hogy az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak vagy határozatoknak minősülnek a felperes érdekeit érinteni képes, annak jogi helyzetét jelentős mértékben módosító, kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések (lásd többek között a C‑68/94. és C‑30/95. sz. Franciaország és társai kontra Bizottság ügyekben 1998. március 31‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑1375. o.] 62. pontját és a 60/81. sz. IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítélet [EBHT 1981., 2639. o.] 9. pontját).
45 Hangsúlyozni kell, hogy önmagában egy intézmény hallgatása elvileg nem azonosítható a hallgatólagos elutasítással, kivéve ha egy közösségi jogi rendelkezés ezt kifejezetten előírja. Anélkül, hogy kizárná, hogy meghatározott körülmények között ezt az elvet nem lehet alkalmazni, és ennélfogva az intézmény hallgatása vagy tétlensége kivételesen a hallgatólagos elutasító határozattal egyenértékűnek tekinthető, a Bíróság szerint jelen esetben az, hogy a Bizottság kizárólag a tőkeösszeget fizette ki, anélkül, hogy kifejezetten állást foglalt volna a kamatfizetésre vonatkozó kérelemről, nem minősül e kérelem elutasítására vonatkozó hallgatólagos határozatnak. Jelen esetben ilyen rendkívüli körülményekre nem hivatkoztak, és azok nem merültek fel.
46 Végül az a tény, hogy a Greencore nem vette igénybe az EK 232. cikk szerinti eljárást annak érdekében, hogy a Bizottságot a kamat kifizetésére kényszerítse, nincs hatással a fent hivatkozott Corus UK kontra Bizottság ítéletet követően benyújtott, megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságára.
47 Amennyiben a Bíróság nem fogadja el a Bizottság azon jogalapját, amely szerint a 2002. február 11‑i levél a már meghozott hallgatólagos határozat megerősítése volt, meg kell állapítani, hogy ez a levél, amely megtagadja a jogot a Greencore számára a visszafizetett összeg kamatai kifizetésének kérésére, a kamatfizetés megtagadását tartalmazza, ennélfogva az EK 230. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak minősül.
48 Következésképpen a Bizottság által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást megalapozatlansága miatt el kell utasítani.
49 Ezen körülmények között először hatályon kívül kell helyezni a megtámadott végzést, majd a Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdése alapján megalapozatlansága miatt el kell utasítani a Bizottság által előterjesztett meg nem engedhetőségére alapozott kifogást.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T‑135/02. sz., Greencore Group plc kontra Bizottság ügyben 2003. január 7‑én hozott végzését hatályon kívül helyezi.
2) A Bíróság az Európai Közösségek Bizottsága által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást elutasítja.
3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.
Aláírások