Language of document : ECLI:EU:F:2010:99

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2010. szeptember 14.

F‑79/09. sz. ügy

AE

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Betegség vagy foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – A személyzeti szabályzat 73. cikke – A megbetegedés foglalkozási eredete elismerésének megtagadása – Elektromágneses mezőkre való túlérzékenység”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AE azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság 2008. december 15‑i határozatát, amely elutasítja a felperes azon kérelmét, hogy az őt érintő betegséget ismerje el a személyzeti szabályzat 73. cikke szerinti foglalkozási megbetegedésnek, továbbá semmisítse meg a felperes panaszát elutasító bizottsági határozatot, valamint kötelezze a Bizottságot 12 000 euró megfizetésére a felperes által elszenvedni vélt nem vagyoni kár megtérítéseként.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen meg 2000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság a saját költségein felül köteles viselni a felperes költségeinek egynegyedét. A felperes viseli a saját költségei háromnegyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosi bizottság – Az orvosok kijelölése

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályozás, 22. cikk)

2.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – A jelentés aláírásának az orvosi bizottság egyik tagja általi megtagadása

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)

3.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottság mérlegelési jogköre

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályozás, 23. cikk)

4.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – A betegség foglalkozási eredetének megállapítása

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályozás, 3. cikk)

5.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Foglalkozási megbetegedés – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályozás, 3. cikk, (2) bekezdés)

6.      Uniós jog – Elvek – Ésszerű határidő betartása – Közigazgatási eljárás során történő megsértés – Joghatások

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) bekezdés)

7.      Uniós jog – Elvek – Ésszerű határidő betartása – Közigazgatási eljárás – Értékelési szempontok

1.      Az uniós tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó közös szabályozás semmilyen szakértelemre vonatkozó követelményt nem határoz meg az orvosi bizottság tagjai esetében, és az mind az érintett tisztviselő, mind az adminisztráció számára teljesen szabad orvosválasztást biztosít. A 2006. január 1‑jétől hatályos biztosításra vonatkozó új szabályozás 22. cikke előírja ugyan, hogy a harmadik orvosnak „szakértelemmel kell rendelkeznie a testi épségben okozott kár felmérése, és az ilyen kár megtérítése terén”. Ez a rendelkezés mindazonáltal csak a harmadik orvos kijelölésére vonatkozik, tehát az egyáltalán nem sérti sem a tisztviselő azon jogát, hogy teljesen szabadon megválassza azt az orvost, aki a bizalmát élvezi, sem az adminisztrációt abban, hogy szabadon megválassza azt az orvost, aki őt az orvosi bizottságban képviseli.

A biztosításra vonatkozó szabályozás egyebekben egyáltalán nem rendelkezik az az orvosi bizottságba kijelölt orvosok visszautasítási jogáról, mivel a tisztviselő bizalmát élvező orvos és az utóbbi egyetértésével kinevezett orvos jelenléte védi a tiszviselők jogait.

(lásd az 51. és 54. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 186/80. sz., Suss kontra Bizottság ügyben 1981. július 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 2041. o.) 9–11. pontja.

2.      Nem szenved formai hibában az orvosi bizottság jelentése amiatt, hogy a bizottság egyik tagja megtagadta a jelentés aláírását, amennyiben megállapítják, hogy az aláírást megtagadó tagnak volt lehetősége arra, hogy a másik két tag előtt előterjessze az álláspontját.

(lásd az 56. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑31/89. sz., Sabbatucci kontra Parlament ügyben 1990. június 21‑én hozott ítélete (EBHT 1990., II‑265. o.), rövidített közzététel, 2. pont; T‑20/00. OP. sz., Bizottság kontra Camacho‑Fernandes ügyben 2003. február 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑75. o. és II‑405. o.) 47. és 48. pontja.

3.      Az orvosi bizottságnak az Unió tisztviselőinek baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályozás 23. cikke szerinti azon feladata, hogy orvosi kérdések teljesen tárgyilagos és független értékelését adja megköveteli, hogy egyrészt e bizottság rendelkezzen minden olyan adattal, amely számára hasznos lehet, másrészt a bizottság teljes értékelési szabadsággal rendelkezzen. Az orvosi bizottság tényleges orvosi értékelését véglegesnek kell tekinteni, amennyiben azt szabályszerű feltételek között állították ki. A bíróság feladata kizárólag annak vizsgálata, hogy egyrészt az említett bizottság felállítása és működése szabályszerű volt‑e, másrészt annak véleménye szabályszerű‑e, különösen abból a szempontból, hogy tartalmaz‑e olyan indokolást, amely lehetővé teszi a vélemény alapjául szolgáló megfontolások értékelését, és érthető összefüggést teremt‑e a benne szereplő orvosi megállapítások és az abból levont következtetések között. Amikor az orvosi bizottság véleményét olyan összetett orvosi kérdésekben kérik ki, amelyek többek között valamely bonyolult diagnózisra vagy az érdekelt betegsége és valamely közösségi intézménynél végzett szakmai tevékenysége közötti okozati összefüggésre vonatkoznak, e bizottság véleményében többek között köteles megjelölni, hogy az akta mely anyagaira támaszkodott, és jelentős eltérés esetén pontosítani azokat az okokat, amelyek miatt eltér az érdekelt számára kedvezőbb bizonyos korábbi releváns orvosi jelentésektől.

(lásd a 64. és 65. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑300/97. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑259. o. és II‑1263. o.) 41. és 78. pontja; T‑27/98. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑267. o. és II‑1293. o.) 30., 68. és 87. pontja; T‑145/01. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 2003. február 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑59. o. és II‑337. o.) 47. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑39/05. sz., Beau kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑51. o. és II‑A‑1‑175. o.) 35. pontja.

4.      Az Unió tisztviselői baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályozása 3. cikkének (2) bekezdése szerint ha a szóban forgó betegség nem szerepel a 90/326 bizottsági ajánlás mellékletében foglalt foglalkozási megbetegedések európai jegyzékében, akkor az érintett tisztviselő feladata, hogy kellően bizonyítsa azt, hogy a betegsége a feladatainak ellátására vezethető vissza, vagy az az uniós intézményeknél végzett feladatai ellátása alkalmával következett be. Ez az oka annak, hogy a betegség eredetére vonatkozó kétség esetén a hatáskörrel rendelkező hatóság jogosult megtagadni a betegség foglalkozási eredetének elismerését, mivel semmilyen szabály vagy elv nem írja elő, hogy kétség esetén a tisztviselő számára kedvezőbb megoldást kell választani.

(lásd a 82. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑180/03. P. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 2004. február 11‑én hozott végzésének (EBHT 2004., I‑1587. o.) 36–39. pontja.

5.      Azokban az összetett helyzetekben, amelyekben a tisztviselő betegségének eredete több olyan – szakmai és szakmán kívüli, testi vagy lelki – okra is visszavezethető, amelyek a megbetegedésben közreműködtek, az orvosi bizottság feladata annak meghatározása, hogy az uniós intézmények szolgálatában ellátott feladatok – például e betegség kiváltó okaként – közvetlen összefüggésben állnak‑e a tisztviselő betegségével. Az ilyen esetekben a betegség foglalkozási eredetének elismeréséhez nem kell megkövetelni, hogy a betegség egyetlen, lényeges, elsődleges vagy döntő jelentőségű oka a feladatok ellátásához kapcsolódjon.

(lásd a 83. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑4/96. sz., S kontra Bíróság ügyben 1997. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1997., II‑1125. o.) 79. és 80. pontja.

6.      A közigazgatási eljárások során az ésszerű határidő betartása az uniós jog általános elvének minősül, amelynek betartását a közösségi bíráskodás biztosítja, és azt – mint a gondos ügyintézéshez való jog alkotóelemét – az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdése is tartalmazza.

Mindazonáltal az ésszerű határidő betartása elvének megsértése főszabály szerint nem igazolja a közigazgatási eljárás végén meghozott határozat hatályon kívül helyezését. Az ésszerű határidő elvének be nem tartása ugyanis csak abban az esetben befolyásolhatja a közigazgatási eljárás érvényességét, ha a túlzott késedelem kihatással lehet a közigazgatási eljárás végén elfogadott határozat tartalmára. Ennélfogva főszabály szerint sem az orvosi bizottság által elfogadott vélemény, sem az intézmény által elfogadott végső határozat tartalmára nem lehet kihatással valamely betegség foglalkozási eredetének elismerése iránti kérelem elbírálásának túlzott késedelmessége. Az ilyen késedelem ugyanis – a rendkívüli helyzetek kivételével – nem módosíthatja az orvosi bizottságnak valamely betegség foglalkozási eredetére vonatkozó értékelését. Az elfogadott határozatnak az orvosi bizottság értékelésére tekintettel való megsemmisítése a Közszolgálati Törvényszék által azzal a legfontosabb visszás gyakorlati következménnyel járna, hogy az azzal az indokkal hosszabbítaná meg az eljárást, hogy az már túl hosszadalmas volt.

Mindazonáltal az ésszerű határidő túllépése esetén az uniós bíróság az adminisztrációt hivatalból kártérítés fizetésére kötelezheti, amely a tisztviselő számára a jóvátétel legjobb formája, feltéve hogy e megoldásra vonatkozóan a feleknek módjukban állt észrevételeket előterjeszteni.

(lásd a 99–101. és 104. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑39/00. P. sz., SGA kontra Bizottság ügyben 2000. december 13‑án hozott végzésének (EBHT 2000., I‑11201. o.) 44. pontja; C‑197/09. RX‑II. sz., M kontra EMEA ügyben 2009. december 17‑én hozott ítéletének 41. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑67/01. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben 2004. január 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑49. o.) 36. és 40. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑394/03. sz., Angeletti kontra Bizottság ügyben 2006. április 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑95. o. és II‑A‑2‑441. o.) 162–167. pontja;

a Törvényszék T‑491/08. P. sz., Bui Van kontra Bizottság ügyben 2010. május 12‑én hozott ítéletének 88. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑33/08. sz., V kontra Bizottság ügyben 2009. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑403. o. és II‑A‑1‑2159. o.) 211. pontja, az ítélettel szemben T‑510/99. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

7.      A közigazgatási eljárás időtartamának ésszerű jellegét minden egyes ügy sajátos körülményei alapján kell megítélni, különösen az annak hátterét képező összefüggések, az intézmény által lefolytatott különböző eljárási szakaszok, az ügy összetettsége, valamint azon tét alapján, amelyet az eljárás jelent a különböző érdekelt felek számára.

(lásd a 105. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑8417. o.) 29. pontja; C‑385/07. P. sz., Der Grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben 2009. július 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., I‑6155. o.) 182–188. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑213/95. és T‑18/96. sz., SCK és FNK kontra Bizottság egyesített ügyekben 1997. október 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1997., II‑1739. o.) 55. pontja.