MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. szeptember 12.(1)
C‑666/18. sz. ügy
IT Development SAS
kontra
Free Mobile SAS
(a Cour d’appel de Paris [párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Szerzői jog és szomszédos jogok – A számítógépi programok jogi védelme – Szoftverhasználati szerződés – A szoftver szerzője által a szoftverhasználati jog jogosultjával szemben indított bitorlási per – Az alkalmazandó felelősségi rendszer jellege”
1. Egy számítógépi programhoz fűződő szerzői jog jogosultja keresetet indított a szoftverhasználati jog egyik jogosultjával szemben (akivel a vonatkozó szerződést megkötötte), mivel az utóbbi az ő hozzájárulása nélkül eszközölt módosításokat a szoftveren. A kereset, amelyet egy francia elsőfokú bíróság előtt indítottak, és amelyet az elutasított, a szerzői jog megsértéséből fakadó felelősségen alapult (deliktuális felelősség), nem pedig a szerződéses feltételek megsértésén (kontraktuális felelősség).
2. A fellebbviteli bíróságnak abban a kérdésben kell döntenie, hogy az alperes magatartását a szoftverre vonatkozó szerzői jogok megsértésének (contrefaçon) vagy az alperes szerződéses kötelezettségei megsértésének minősítse. Azzal a problémával szembesül, hogy a francia jog egyik alapelve értelmében, főszabály szerint csak akkor lehet deliktuális felelősség megállapítására irányuló keresetet indítani, ha a felek között nem áll fenn szerződéses jogviszony.
3. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés arra irányul, hogy a Bíróság a 2004/48/EK(2) és a 2009/24/EK(3) irányelvek értelmezésével oszlassa el az abban kifejezett kételyeit.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. A 2009/24 irányelv
4. A (13) preambulumbekezdés szerint:
„A szerző arra vonatkozó kizárólagos jogát, hogy megtiltsa műve jogosulatlan többszörözését, számítógépi programok esetében alá kell vetni annak a korlátozott kivételnek, miszerint a programot jogszerűen megszerző személy számára lehetővé kell tenni a program használatához műszakilag szükséges többszörözést. Ez azt jelenti, hogy a program jogszerűen megszerzett példányának felhasználásához szükséges betáplálás és futtatás, valamint a program hibáinak kijavítása szerződésben nem tiltható meg. Kifejezett szerződéses kikötés hiányában – beleértve a program egy példányának eladását is – a példányt jogszerűen megszerző személy a program rendeltetésszerű felhasználásához szükséges bármely egyéb cselekményt elvégezheti.”
5. A 4. cikk („Engedélyhez kötött cselekmények”) (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Az 5. és 6. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a jogosult 2. cikk szerinti kizárólagos jogai magukban foglalják az alábbi cselekmények elvégzését vagy engedélyezését:
a) a számítógépi program bármely eszközzel és bármely formában, részben vagy egészben történő tartós vagy időleges többszörözése. Amennyiben a számítógépi program betáplálása, megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása szükségessé teszi az ilyen többszörözést, az ilyen cselekményhez szükséges a jogosult engedélye;
b) a számítógépi program lefordítása, átdolgozása, feldolgozása és bármely más módon történő módosítása, valamint ezek eredményének többszörözése a számítógépi programot módosító személy jogainak sérelme nélkül;
c) a számítógépi program vagy másolatai bármilyen formában történő nyilvános terjesztése, beleértve a bérbeadást is.”
6. Az 5. cikk („Engedélyhez kötött cselekmények alóli kivételek”) az (1) bekezdésben a következőket rögzíti:
„Külön szerződéses kikötés hiányában a 4. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjában foglalt cselekményekhez nem szükséges a jogosult engedélye, ha azokra azért van szükség, hogy a számítógépi programot az azt jogszerűen megszerző személy a rendeltetési célnak megfelelően használja, beleértve a hibajavítást is.”
7. A 6. cikk („Visszafejtés”) kimondja:
„(1) Nincs szükség a jogosult engedélyére, ha a kód 4. cikk (1) bekezdésének a), illetve b) pontja szerinti többszörözése, illetve lefordítása elengedhetetlen az önállóan megalkotott számítógépi program más programokkal való együttes működtetéséhez szükséges információ megszerzéséhez, feltéve hogy:
a) e cselekményeket az engedéllyel rendelkező személy vagy a program példányának felhasználására jogosult másik személy, vagy ezek nevében az erre felhatalmazott személy végzi;
[…]
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései alkalmazása révén szerzett információ:
a) az önállóan megalkotott számítógépi programmal való együttes működtetésen kívül más célokra nem használható fel;
b) másokkal nem közölhető, kivéve, ha erre az önállóan megalkotott számítógépi program együttes működtetéséhez van szükség;
c) a kifejezési formájában lényegében hasonló számítógépi program kifejlesztéséhez, előállításához és forgalomba hozatalához, illetve a szerzői jogot sértő más cselekményhez nem használható fel.
(3) Az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezménnyel összhangban e cikk rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy lehetséges legyen oly módon történő alkalmazásuk, ami indokolatlanul károsítaná a jogosult jogos érdekeit, illetve akadályozza a számítógépi program rendes felhasználását.”
2. A 2004/48 irányelv
8. A (10) preambulumbekezdés értelmében:
„Ezen irányelv célja a jogszabályok egymáshoz való közelítése egy magas, egyenértékű és egységes védelmi szint belső piacon belüli biztosítása érdekében.”
9. A (15) preambulumbekezdés a következőképpen szól:
„Ez az irányelv nem érintheti a szellemi tulajdonra vonatkozó anyagi jogot, […].”
10. A 2. cikk („Hatály”) rögzíti:
„(1) A közösségi vagy tagállami jogszabályokban esetlegesen foglalt eszközök sérelme nélkül – amennyiben azok kedvezőbbek a jogosultak számára – az ebben az irányelvben foglalt intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat a 3. cikkel összhangban alkalmazni kell a közösségi jogban és/vagy az érintett tagállam nemzeti jogában foglalt bármely szellemi tulajdonjog megsértése esetén.
[…]
(3) Ez az irányelv nem érinti:
a) a szellemi tulajdonra vonatkozó közösségi anyagi jogi rendelkezéseket […]”.
11. A 3. cikk („Általános kötelezettség”) a következőket írja elő:
„(1) A tagállamok rendelkeznek azon intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslatokról, amelyek az ezen irányelv által szabályozott szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek. Ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek és nem eredményezhetnek észszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket.
(2) Ezeknek az intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak ezen túlmenően hatásosnak, arányosnak és elrettentőnek [helyesen: visszatartó hatásúnak] kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak.”
B. A francia jog. Code la propriété intellectuelle(4)
12. Az L 122‑6. cikk a következőket mondja ki:
„Az L. 122‑6‑1. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a szoftver szerzőjének felhasználási joga az alábbiak elvégzésének és engedélyezésének jogát foglalja magában:
1° A szoftver tartós vagy időleges többszörözése […]
2° A szoftver lefordítása, átdolgozása, feldolgozása vagy bármely más módon történő módosítása, valamint ezek eredményének többszörözése […]
3° A szoftver példányának vagy példányainak visszterhes vagy ingyenes – bármely módon történő – forgalomba hozatala, beleértve a bérbeadást is […].”
13. Az L. 122‑6‑1. cikk az alábbiakat rögzíti:
„Az L. 122‑6. cikk 1° és 2°bekezdésében foglalt cselekményekhez nem szükséges a szerző engedélye, ha azokra azért van szükség, hogy a szoftvert az annak használatára jogosult személy a rendeltetési célnak megfelelően használja, beleértve a hibajavítást is.
A szerző azonban jogosult a maga számára szerződéssel fenntartani a hibajavítás jogát és azt a jogot, hogy meghatározza – az L. 1226. cikk 1° és 2°bekezdésében előírt cselekményekre vonatkozó – azon sajátos módokat, amelyek szükségesek a szoftver rendeltetési céljának megfelelő, a jogszerű használója általi felhasználásához.”
14. Az L. 335‑3. cikk szerint:
„[…]
Délit de contrefaçon-nak [bitorlásnak] minősül az L. 122‑6. cikkben meghatározott, szoftverhez fűződő valamely szerzői jog megsértése is.
[…]”.
II. A jogvita tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
15. Egy 2010. augusztus 25‑én aláírt szerződés(5) útján a Free Mobile mobiltelefon‑társaság megszerezte a „ClickOnSite” szoftver használatának jogát, amelyre vonatkozóan a szerzői jog jogosultja az IT Development társaság volt.
16. 2015. június 18‑án(6) az IT Development keresetet indított a Free Mobile ellen a ClickOnSite szoftvert érintő contrefaçon (bitorlás) miatt, amelyben az elszenvedett károk megtérítését követelte. Konkrétan azt rótta fel a Free Mobile‑nak, hogy módosította a szoftver forráskódját, különösen új űrlapok bevezetésével, amely magatartás sérti a használati szerződés hatodik szakaszát.
17. A Free Mobile vitatta a keresetet, azt elfogadhatatlannak és megalapozatlannak minősítette. Ezenkívül jogellenes eljárás miatt viszontkeresetet terjesztett elő.
18. A Tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) 2017. január 6‑án hozott ítéletében elfogadhatatlannak nyilvánította az IT Development társaság szerződésen kívüli károkozásért való felelősségen alapuló igényeit, és elutasította a viszontkeresetet.
19. Az IT Development fellebbezéssel megtámadta a fenti ítéletet a Cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) előtt, amelyben fenntartotta az első fokon „contrefaçon [bitorlás] jogcímén” előterjesztett kérelmeit, azonban másodlagosan arra vonatkozó kérelmet terjesztett elő, hogy a Free Mobile‑t „szerződéses alapon” kötelezzék az okozott károk megtérítésére.
20. A Free Mobile az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, a viszontkereset elutasítását érintő rész kivételével.
21. A fellebbviteli bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését találta szükségesnek, amellyel kapcsolatban az alábbi okokra hivatkozik:
– A XIX. század óta a francia jogban a polgári jogi felelősség a deliktuális és a kontraktuális felelősség halmozódása tilalmának elvén nyugszik, amely magában foglalja, hogy: a) nem lehet ugyanazért a cselekményért valamely személy felelősségét mindkét felelősségi mód alapján megállapítani; és b) amennyiben a feleket érvényes szerződés kötelezi, és a felek egyikének kára valamely szerződéses kötelezettség végre nem hajtásából vagy nem megfelelő végrehajtásából ered, a szerződésen kívüli jogellenes károkozásért való felelősség megállapítását mellőzik a szerződéses felelősség megállapításának javára.
– A francia jog szerint a contrefaçon (bitorlás), amely eredetileg egy bűncselekmény, a deliktuális felelősség körébe, nem pedig a szerződésszegés körébe tartozik.
– Ezért figyelemmel arra, hogy a feleket a 2010. augusztus 25‑én létrejött szerződés kötötte, és hogy a szerződéses feltételek megszegéséből eredő károkra hivatkoztak, az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része kizárta a deliktuális felelősség megállapítását a szerződéses felelősség megállapításának javára. Következésképpen megállapította – a szerződésen kívüli jogellenes károkozásért való felelősség megállapítása iránti keresethez hasonló – contrefaçon (bitorlás) miatt előterjesztett kereset elfogadhatatlanságát.
– Ugyanakkor nem irreleváns az IT Development azon érvelése, amelyben azt állítja, hogy „a contrefaçon [bitorlás] jellegénél fogva nem szerződésen kívüli jogellenes cselekmény, hanem valamely szerződés végre nem hajtásából is eredhet”.
– A contrefaçon (bitorlás) ugyanis a legszélesebb értelemben valamely szellemi tulajdonjogot érő sérelemként, és a CPI L. 335‑3. cikkében „valamely szoftverre vonatkozó, [a CPI L. 122‑6. cikkében meghatározott] szerzői jogok egyikének megsértéseként” határozható meg.
– Sem ezek a rendelkezések, sem a francia jog más, contrefaçon-ra (bitorlásra), vonatkozó rendelkezései nem mondják ki kifejezetten, hogy azok kizárólag akkor alkalmazandók, ha a felek között szerződéses jogviszony áll fenn.
– A francia jog bizonyos rendelkezései,– még ha a halmozódás tilalmának elve alóli kivételnek is minősülhetnek – azt is szemléltethetik, hogy szabadalmakkal és védjegyekkel kapcsolatban is lehet contrefaçon (bitorlás) miatti pert indítani a szerződési korlátokat túllépő engedélyessel szemben. (7)
– A CPI L. 122‑6. és L. 122‑6‑1. cikke, amelyek lehetővé teszik valamely szoftver módosítása módozatainak szerződés útján történő meghatározását, nem zárják ki ilyen esetben a contrefaçon (bitorlás) miatti kereset előterjesztését. Ugyanez a helyzet a 2009/24 irányelv 4. és 5. cikkével, amelyeket a CPI ezen cikkei ültetnek át a nemzeti jogba.
– Végül, a 2004/48 irányelv 2. cikke általános jelleggel írja elő, hogy az intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat alkalmazni kell bármely szellemi tulajdonjog megsértése esetén, anélkül hogy különbséget tenne aszerint, hogy megsértése valamely szerződés végre nem hajtásából ered, vagy sem.
22. E körülmények között a Cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Az a tény, hogy a szoftverhasználati jog jogosultja nem tartja be a szoftverhasználati szerződés feltételeit (a próbaidőszak meghaladásával, az engedélyezett felhasználók számának vagy olyan más mérték túllépésével, mint a szoftver utasításainak végrehajtásához használható processzorok, vagy a szoftver forráskódjának módosítása révén, amennyiben a használati engedély e jogot az eredeti jogosult számára tartja fenn):
– a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23‑i 2009/24/EK irányelv 4. cikke által fenntartott, a szoftverhez fűződő szerzői jogok jogosultjának kárára elkövetett, (a 2004. április 29‑i 2004/48 irányelv értelmében vett) bitorlásnak minősül‑e,
– vagy összhangban lehet‑e egy olyan különálló jogi rendszerrel, mint az általános jogi szerződéses felelősség rendszere?”
III. A Bíróság előtti eljárás és a felek érvei
23. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 2018. október 25‑én érkezett a Bírósághoz.
24. Az IT Development és a Free Mobile társaság, a francia kormány és a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Tárgyalás tartására nem került sor, mivel azt a Bíróság nem tartotta elengedhetetlennek.
IV. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elemzése
A. Előzetes megjegyzések
1. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés jelentőségéről
25. A Free Mobile azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés részben – a szerződésszegésnek az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben felsorolt három esetét (a próbaidőszak meghaladását, az engedélyezett felhasználók számát vagy más mérték túllépését) illetően – elfogadhatatlan, mivel hipotetikus jellegű. Kizárólag a szerződésnek a forráskód módosítása miatti esetleges megszegése áll kapcsolatban az alapeljárással.
26. A kérdést előterjesztő bíróság a négy, azonos szinten leírt helyzetet egyetlen magatartás megnyilvánulásaként mutatja be, azonban a Free Mobile jogosan jelzi, hogy azok jogi szempontból nem szükségképpen azonosak, és leginkább azt, hogy az első három nem tartozik a jogvita tárgyát képező tényálláshoz. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó választ tehát nem lehet e magatartásokra kiterjeszteni.
27. A 2009/24 irányelv kifejezetten a számítógépi programok jogi védelmére vonatkozik, amelyet a tagállamoknak mint irodalmi művek számára az 1886. szeptember 9‑i Berni Egyezmény (1. cikkének (1) bekezdése) (kihirdette: 1975. évi 4. törvényerejű rendelet) által meghatározottak szerint a szerzői jog alapján biztosítaniuk kell.
28. A számítógépi programok azonban olyan sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek a szerzői joggal védett más művekhez képest eltérő bánásmódot igényelnek. Ahhoz, hogy a programot az azt megszerző személy a rendeltetési céljának megfelelően használhassa, bizonyos jogköröket, amelyek a törvény erejénél fogva a szellemi tulajdon jogosultjának jellegzetes monopóliumát képezik, ugyancsak törvény erejénél fogva kizárnak, éppen a védett mű sajátos jellege következtében.
29. E gondolatmenet szerint, míg a 2009/24 irányelv 4. cikke a számítógépi program tulajdonosának kizárólagos jogait rögzíti,(8) az 5. és a 6. cikk jogszabályon alapuló kivételeket vagy „belső korlátokat” állít fel e jogokkal szemben.(9)
30. A 2009/24 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a védelmi rendszertől és az ezen irányelv által felvázolt kivételektől szerződés útján eltérjenek. Ha főszabály szerint a szerzői jog jogosultja nem is ad engedélyt bizonyos cselekményekre, az engedélyessel kötött megállapodásban foglalt különös szerződéses rendelkezések útján lehetőség van arra, hogy a szoftver jogosultja visszaszerezze néhány, a 4. cikkben felsorolt jogkör kizárólagosságát. E körülmények között, a jogosult jogainak jogalapja a szerződés lesz, és nem a törvény; ezzel párhuzamosan a jogosult kizárólagos jogait megsértő engedélyes felelőssége is a szerződésből, nem pedig a törvényből fakad.
31. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak tisztázása, hogy a jogvita körülményei megfelelnek‑e a 2009/24 irányelvben foglalt tényállásnak (és az azt átültető nemzeti szabályoknak), különösen az 5. cikk (1) bekezdésének a szoftver jogosult jogköreinek szerződés útján történő biztosítására vonatkozóan.
32. Ilyen esetben a jogvita a jogalapja alapján kizárólag szerződésesnek minősíthető. Nem alkalmazható tehát a francia jogban érvényes non‑cumul elv, amelynek a 2004/48 és 2009/24 irányelvvel való összeegyeztethetősége áll a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés hátterében.
33. Az utóbbi megfontolások szélesebb összefüggésből közelítik meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, vagyis azon előfeltevésből indulnak ki, hogy az engedélyes magatartása egyszerre minősülhet szerződésszegésnek és a szerzői jog tiszteletben tartására vonatkozó, törvény által körülhatárolt terjedelmű általános kötelezettség megsértésének (összességében az alterum non laedere szabályából következően). Ebben a feltételezett helyzetben lenne alkalmazható a non‑cumul elve.
2. Az ügy érdeméről. Bevezetés
34. A francia kormány és a Bizottság úgy véli, hogy a 2004/48 irányelv nem ír elő meghatározott felelősségi szabályrendszert. A feltett kérdések megoldása tehát a tagállamok eljárási autonómiájának körébe tartozik, és az egyenértékűség és a hatékonyság elvének van alárendelve.
35. Az alapeljárásbeli jogvita felei, valamint a Bizottság vonatkozó álláspontjuk alátámasztása céljából további érveket hoztak fel. Elöljáróban hivatkoznak egy fellebbezési ügyben 2013. április 18‑án hozott ítéletre,(10) amelyben a Bíróság a jelen ügyhöz hasonló jogvita – szerződéses vagy szerződésen kívüli – jellegéről döntött.
36. A Free Mobile ezenfelül hivatkozik a 864/2007/EK rendelet(11) 8. cikkére, amelynek értelmében a szellemi tulajdonjogok bármely megsértése szerződésen kívüli jellegű kártérítési kötelezettséget keletkeztet.
37. Végül a Free Mobile és a Bizottság hivatkozik a Bíróság 1215/2012/EU rendelettel(12) kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, amelynek megfelelően a szerződésen kívüli felelősség az uniós jogban másodlagos jellegű.
38. Figyelemmel arra, hogy ha ezen érvek valamelyike helytálló, akkor lehetséges, hogy nem elengedhetetlen a 2009/24 és 2004/48 irányelvek vizsgálata, először ezen érvekkel foglalkozom, azt megelőzően azonban a francia jogrendben érvényesülő non‑cumul elvet vizsgálom.
B. A non‑cumul elv a francia jogban. Kivételek
39. A non‑cumul elv kiinduló pontja egy olyan tényállás, amely egyidejűleg minősülhet valamely szerződés megszegésének (vagy hibás teljesítésének) és törvényi eredetű kötelezettség megsértésének. Ennek következtében a kártérítési követelés két – szerződéses és szerződésen kívüli – jogalapon is alapulhat, amelyekhez szokás szerint eltérő eljárási rend(13) társul.
40. Ebben a helyzetben lehetőséget kell biztosítani a felperesnek, hogy válasszon a két jogcím között (Hollandia, Németország és az Egyesült Királyság), vagy az egyiket előnyben részesítve a másikat ki kell zárni (Franciaország és Belgium). Ez utóbbi esetben a non‑cumul kifejezést a választási lehetőség kizárásával lehetne helyettesíteni.
41. Az elv számos indokára hivatkoztak. Egyfelől, gyakorlati szempontból, ezen elv segítségével elkerülhető, hogy a felperes saját mérlegelési jogkörében megválaszthassa az alkalmazandó felelősségi rendet; ily módon védik a megállapodást és megőrzik a szerződések kötelező erejét. Másfelől, elkerülhető egy túlzottan tág (a francia Code civil [polgári törvénykönyv] 1242. cikke szerinti) polgári felelősség, amelyet a felek nem kötöttek ki, és amely veszélyeztetheti a szerződéses egyensúlyt.
42. Érdemes azonban emlékeztetni arra, hogy a francia jogrend eltérést enged az említett elv alól: ez a helyzet áll fenn különösen a szabadalmakkal és a védjegyekkel kapcsolatban.(14) A megoldásnak mindkét esetben van uniós jogi háttere.(15)
43. E területeken a választási lehetőség kizárásának elvétől való eltérés indokai között találhatóak az ipari tulajdonjogok kimerítéséhez fűződő megfontolások, amelyek a szerzői joggal kapcsolatban nem merülnek fel.(16) A magyarázat nem tűnik megfelelőnek a számítógépi programokat illetően,(17) tény azonban, hogy a számítógépi programokra vonatkozó használati engedélyre vonatkozóan sem az uniós jogban, sem a francia jogban nem található a védjegyekre vagy szabadalmakra érvényes rendelkezéshez hasonló rendelkezés. Franciaországban tehát a non‑cumul szabály alkalmazandó e tárgyban, azonban annak gyakorlati alkalmazása bizonyos nehézségekbe ütközik.(18)
C. A minősítés más összefüggésben: A Systran ügy és a „Róma II” rendelet
1. A Systran ítélet
44. A Systran ítéletben a Bíróság a most vizsgált ügyhöz hasonló jogvitáról határozott a Törvényszék 2010. december 26‑i ítéletével szemben előterjesztett fellebbezés elbírálása során.(19)
45. Ez utóbbi ügy tényállása szerint a Bizottság és a Systran‑csoport több éven keresztül jogviszonyban álltak egymással több, a Systran tulajdonát képező automatikus fordító szoftver Bizottság általi használatára irányuló szerződésen keresztül. Később a Bizottság más szolgáltató szolgáltatásait vette igénybe az automatikus fordítói szolgáltatásának karbantartására és nyelvi fejlesztésére. A Systran véleménye szerint e magatartással a Bizottság megsértette a szellemi tulajdonjogát, ezért a Törvényszék előtt keresetet indított ellene.
46. A Bizottság kérte a kereset elfogadhatatlanná nyilvánítását a Törvényszék hatáskörének hiánya miatt, a jogvita szerződéses jellegére figyelemmel, mivel választottbírósági kikötés hiányában az ilyen jellegű jogviták a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartoznak. Mivel ezt a kifogást elutasították, a Bizottság fellebbezést terjesztett elő.
47. A Bíróság a joghatóságra vonatkozó szabályok megsértése miatt hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét, kifogásolva, hogy tévesen ítélte a jogvitát szerződésen kívüli jellegűnek.
48. A jogvita szerződésen alapuló jellegének értékelésére az uniós intézményekkel szemben indított kártérítési keresetek elbírálására vonatkozó hatásköröknek az uniós és a nemzeti bíróságok közötti megosztásával összefüggésben került sor. A Bíróság kimondta, hogy a szerződésen kívüli felelősségnek az EK 235. cikk és az EK 288. cikk (2) bekezdése (jelenleg az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk (2) bekezdése) értelmében vett fogalma önálló, és azt a céljának megfelelően kell értelmezni, amely nem más, mint az említett hatáskörmegosztás lehetővé tétele.(20)
49. Nem zárom ki, hogy a Systran ítéletből levonható valamiféle tanulság a jelen ügyre vonatkozóan. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ebből az ítéletből kiindulva következtetni lehetne arra, hogy teljesen eltérő keretek között, mint amilyen a 2009/24 és 2004/48 irányelv átültetése, hogyan kell a felelősséget minősíteni (szerződésen alapulóként vagy szerződésen kívüliként).
50. E két irányelv célja, azaz hogy harmonizálja a szoftverre vonatkozó szellemi tulajdon anyagi jogi védelmét, és a szellemi tulajdonjogok bírói jogvédelmének mechanizmusait, nagyon távol áll a Systran ítélet alapjául szolgáló céltól. A Systran ítélet érvelése még kevésbé helyettesítheti azokat az elveket, amelyek a tagállamok belső jogrendjében a felelősség egyik vagy másik formáját jellemzik, és meghatározzák az ahhoz kapcsolódó eljárási szabályokat.
2. A „Róma II” rendelet szerinti minősítés
51. Ugyancsak el kell utasítani az azon alapuló állításokat, hogy a szellemi tulajdonjog megsértése – a szerződésen kívüli kötelezettségekre alkalmazandó jogszabály mellett – a „Róma II” rendelet hatálya alá tartozik.
52. A Free Mobile által előterjesztettekkel szemben ez a rendelet a szellemi tulajdonjog megsértését nem tekinti olyan káreseménynek, amelyből szerződésen kívüli kötelezettség fakad. Amit meghatároz, az „a szellemi tulajdonjog megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszonyra” alkalmazandó jog (a 8. cikk (1) bekezdése). Ha – ahogyan az a számítógépi programok esetében előfordulhat – a szoftver szerzőjét megillető, megsértett kizárólagos jogok szerződésből erednek,(21) az alkalmazandó jogot nem a „Róma II” rendelettel, hanem az 593/2008/EK rendelettel(22) összhangban kell meghatározni.
D. A szerződésen kívüli felelősség másodlagos jellegéről: az 1215/2012 rendelet
53. Azt az érvet sem lehet elfogadni, amely a szerződésen kívüli felelősségnek a Bíróság által az 1215/2012 rendelettel kapcsolatban értelmezett fogalmára támaszkodik.
54. Ez a fogalom, amely kétségkívül másodlagos jelleget tulajdonít a szerződésen kívüli felelősségnek, kizárólag arra szolgál, hogy elhatárolja egymástól a szóban fogó rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdését, elkerülve az olyan átfedéseket, amelyek révén azok részben feleslegessé válnának. Ezt az elhatárolást a határon átnyúló ügyekben a bíróságok nemzetközi joghatóságának meghatározásával összefüggésben, ezen összefüggés sajátos elveinek megfelelően végzik el, és ezért nem ültethető át olyan más területekre, mint a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés.
E. A számítógépi programok védelme
1. A 2009/24 és a 2004/48 irányelv hatálya
a) A 2009/24 irányelv
55. A 2009/24 irányelv alapvető jelentőséget tulajdonít a számítógépi programokat érintő technológiának az Unió ipari fejlődése szempontjából. Miután megállapítja, hogy a tagállamok jogszabályai közötti bizonyos különbségek közvetlen és negatív hatást gyakorolnak a belső piac működésére a számítógépi programok tekintetében, azok visszaszorítására irányuló érdemi szabályokat(23) rögzít.
56. Az irányelv hatálya alá tartozik a szoftvertulajdonos jogainak védelme, mind azon szerződéses jogviszonyok keretében, amelyek tárgya maga a szoftver, mind a tulajdonos és harmadik személyek közötti jogviszony tekintetében. Közelebbről, vannak olyan kivételek a kizárólagos jogok alól (lásd a 4. cikket), amelyeknek jellemzően valamely szerződéssel összefüggésben van értelmük: ez a helyzet a programot jogszerűen megszerző személy (az 5. cikk (1) bekezdése) vagy „a számítógépi program jogszerű felhasználója” (az 5. cikk (2) bekezdése) javára kedvező kivétel esetében. A jogosult és az engedélyes közötti jogviszonyra való kifejezett utalás található a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában.
b) A 2004/48 irányelv
57. A 2004/48 irányelv, szemben a 2009/24 irányelvvel, nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi szabályokat tartalmaz. Kiindulópontja, hogy szükség van a szellemi tulajdonjogok érvényesítését szolgáló hatékony eszközökre, mivel ezek hiánya az innovációt és alkotótevékenységet visszafogja, és a beruházásokat megakadályozza (a (3) preambulumbekezdés). Annak érdekében, hogy korlátozza az ezen eszközökkel összefüggésben a tagállamok között fennálló egyenlőtlenségeket, és azoknak a belső piacra gyakorolt esetleges torzító hatását, az irányelv közös eljárásjogi jellegű, illetve az eljárásra vonatkozó rendelkezéseket állapít meg.
58. A 2004/48 irányelv hatályát három szempont jelöli ki: a védett jogtárgy (a jogok), a védelem terjedelme (a jogsértések) és a védelmi intézkedések (harmonizált jogvédelmi mechanizmusok).
59. Az irányelv által szabályozott tárgyat, intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat „alkalmazni kell a közösségi jogban és/vagy az érintett tagállam nemzeti jogában foglalt bármely szellemi tulajdonjog megsértése esetén” (az irányelv 2. cikke, összhangban a (13) preambulumbekezdéssel).(24)
60. A jelen ügyben az érintett szerzői jogot mind a 2009/24 irányelv, mind a CPI (annak L112–2, L112–6, és L112–6 1. cikke) rögzíti, ezért az a 2004/48 irányelv hatálya alá tartozik.
61. Azon jogsértésekkel kapcsolatban, amelyekre a 2004/48 irányelv alkalmazandó, a fogalmat önállóan, a jogszabály összefüggéseire és céljaira tekintettel kell értelmezni. A 2. cikkben fogalt „bármely” névmás, valamint az irányelv átfogó célja olyan értelmezést tesz lehetővé, amely valamennyi jogsértést magában foglal, ideértve azt is, amely a szellemi tulajdonjog felhasználására vonatkozó szerződéses kikötés végre nem hajtásából fakad, és így azokra a jogosultságokra is vonatkozik, amelyek törvény erejénél fogva kizárólag a jogosultat illetik meg.
62. Ami a védelmi intézkedéseket illeti, a 2004/48 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése nem lép az egyéb közösségi aktusok által kifejezetten előírt jogérvényesítési eszközök helyébe. Ez utóbbiak közé tartozik a 91/250 irányelv 7. cikke (jelenleg a 2009/24 irányelv 7. cikke). Figyelemmel arra, hogy az e rendelkezésben szabályozott esetek megfelelnek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben leírtaknak, az irányelv e rendelkezése nem kérdőjelezi meg az alkalmazásával kapcsolatos korábbi megállapítást.
2. A számítógépi program jogosultjának jogérvényesítését szolgáló eszközök, eljárások és jogorvoslatok
a) A 2009/24 irányelv
63. A 2009/24 irányelv megköveteli a nemzeti jogalkotótól, hogy a számítógépi programokat a szerzői jog alapján irodalmi műként védelemben részesítse, azonban e kötelezettséghez nem társít semmilyen szabályozási rendszert valamely más szabályozási rendszer előnyben részesítésével vagy kizárása mellett. Azaz nem foglal állást arról, hogy ha a szerzői jog megsértése miatti kérelem valamely szerződés nemteljesítéséből ered, azt az általános jog szerződéses felelősségi rendszerébe tartozónak kell tekinteni vagy olyan más szabályozási rendszer hatálya alá tartozhat, mint a Franciaországban a contrefaçon (bitorlás) tárgyában előírt szabályozás.
b) A 2004/48 irányelv
64. A 2004/48 irányelv nem írja elő valamely meghatározott eljárás lefolytatását sem a szerződésnek a szerzői jogok megsértését eredményező nemteljesítése miatti felelősség megállapításához.(25)
65. Az irányelv 3. cikke megköveteli azonban, hogy a tagállamok által a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosítása céljából elfogadott intézkedések, eljárások és jogorvoslatok megfeleljenek az alábbi feltételeknek: igazságosnak, méltányosnak, hatékonynak, arányosnak és elrettentőnek kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek; nem eredményezhetnek észszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket; úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok álljanak rendelkezésre.
66. E feltételekből nem vonható le az a következtetés, hogy a 2004/48 irányelv arra hajlik, hogy előnyben részesítse a jogérvényesítés Franciaországban action en contrefaçon‑ként minősített formáját.(26)
67. Elméletileg azt gondolhatnánk, hogy a contrefaçon (bitorlás), tárgyában irányadó eljárás keretében előterjesztett kérelem nagyobb védelmet biztosít a számítógépi program jogosultja részére: az ügyek elbírálására meghatározott bíróságok kapnak felhatalmazást (a CPI L 331‑1. cikke); a kártérítési rendszer magában foglalja a teljes kártérítésen felüli károkban történő marasztalásra vonatkozó lehetőséget (a CPI L 331‑1‑3. cikke); hozzáférhetőek a CPI L 332‑1–L 332‑4. cikke szerinti saisi‑contrefaçon (bizonyításfelvételi) intézkedések. Azonban még ha arról is lenne szó,(27) hogy a szóban forgó szabályok nem alkalmazandók valamely szerződésen alapuló követelésre (és ennek következtében a felperes számára nem áll fenn a contrefaçon (bitorlás) miatti kereset és az általános jogi szerződéses felelősség szerinti kereset közötti választás lehetősége), az nem szükségképpen vonja maga után a 2004/48 irányelv által előírt védelmi kötelezettség megszegését.
68. Az uniós jogalkotó nem követeli meg, hogy a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogérvényesítés érdekében a tagállamokban elfogadott intézkedések, eljárások és jogorvoslatok a legteljesebb mértékig feleljenek meg a 2004/48 irányelv 3. cikkében felsorolt tulajdonságoknak, azaz, hogy a lehető leghatékonyabbak, a lehető legelrettentőbbek legyenek, vagy a lehető legkevésbé állítsanak korlátot a jogszerű kereskedelemnek. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az irányelv minimumszabályokat állapít meg (a 2. cikk (1) bekezdése).
69. Előzetesen nincs okunk azt feltételezni, hogy amikor a nemzeti jog a szellemi tulajdon megsértése miatti panaszt a szerződésen alapuló felelősségre irányadó általános szabályok rendszerébe csatornázza be, azt olyan intézkedések, eljárások és jogorvoslatok útján teszi, amelyek nem felelnek meg a 2004/48 irányelv 3. cikkében foglalt követelményeknek. Ennek a kérdésnek az értékelése minden esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
70. Ezzel szemben elengedhetetlen, hogy az érintett jog jogosultja előtt nyitva álló bármely bírósági eljárás megfeleljen a 2004/48 irányelv követelményeinek, a 3. cikkben foglaltaknak és a további rendelkezéseknek. Így például, ha a 13. cikk előírja, hogy a kár megállapításakor mérlegelni kell „minden megfelelő szempontot”, és ezek közül néhányat egyértelműen megjelöl, a nemzeti jog e rendelkezéssel való összhangja megköveteli ennek az értékelésnek az elvégzését, a contrefaçon (bitorlás) miatti kereset elbírálása során éppúgy, mint az általános jogi szerződéses felelősségen alapuló kereset elbírálásakor. Ezt a fenntartást leszámítva – az uniós jog szempontjából – a két bírósági eljárási út egyike sem kifogásolható, a non‑cumul elvet is ideértve.
F. A nemzeti jogalkotó eljárási autonómiája és szabadságának korlátai
71. A 2004/48 irányelv hatálya korlátozott(28) és védelmi szintje, emlékeztetek rá, „de minimis”. Ahogyan azt már kifejtettem, az irányelv által nem szabályozott szempontok között szerepel az egyben szerződésszegést megvalósító szellemi tulajdonjog megsértése miatti jogorvoslat vagy kereset típusa.(29)
72. Márpedig a 2004/48 irányelvben lefektetett eljárási szabályok hiányában, vagy az abban foglalt eljárási szabályok végrehajtása céljából a nemzeti jogalkotó hatáskörébe tartozik az irányelvben hivatkozott jogok érvényesítését biztosító eljárási keretek megállapítása. A nemzeti jogalkotó köteles azt az irányelv szabályainak és minden esetben az egyenértékűség és hatékonyság elvének tiszteletben tartása mellett elvégezni.(30)
1. Egyenértékűség
73. Az egyenértékűség feltétele azt jelenti, hogy a nemzeti eljárási szabályok nem részesíthetik kedvezőtlenebb elbánásban az uniós jog alapján előterjesztett kérelmeket, mint a belső jogon alapuló hasonló kérelmeket. Az elemzést két lépésben végzik el. Először azonosítják a nemzeti jogrend összehasonlítható jogorvoslatát, majd ezt követően elvégzik magát az összehasonlítást.
74. Habár a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy a leírt helyzet (a kedvezőtlenebb elbánás) megvalósul‑e Franciaországban a számítógépi programokhoz fűződő szerzői jogok tekintetében, az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben nincs semmiféle utalás arra, hogy ez így volna. Épp ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy egyetlen egységes rendszer létezik, amely különbségtétel nélkül alkalmazandó e jogok bármely sérelme esetén (és amely a már kifejtettek szerint magában foglalja a keresetek halmozódásának tilalmát). Nem merülnek fel tehát egyenértékűséggel kapcsolatos problémák, ezért a jogvita kizárólag a nemzeti jog által előírt eljárási mechanizmusok hatékonyságának elvével összefüggésben áll fenn.
75. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor utal arra, hogy a számítógépi programokat érintő contrefaçon (bitorlás) miatti keresetek eltérő bánásmódban részesülnek, mint a szabadalmak és védjegyek megsértése miatt benyújtott keresetek. Úgy vélem azonban, hogy nincs elegendő támpont az előbbi és az utóbbi keresetek összehasonlítására.
76. Először is, a szabadalmak és védjegyeket érintő contrefaçon (bitorlás) miatt benyújtott kereset a jogosult jogszabályból eredő kizárólagos jogosultságainak védelmét szolgálja. Ezzel szemben a számítógépi programok esetében bizonyos cselekmények, amelyekhez a szellemi tulajdonra vonatkozó általános szabályozás szerint a jogosult engedélye szükséges, a jogszabály erejénél fogva mentesülnek ezen engedély alól, ily módon a jogosult csak akkor szerez kizárólagosságot, ha a szerződésben így állapodnak meg. A vizsgált cselekménytől függően tehát a kiindulópont a szabadalmak és védjegyek esetében adottól eltérő lehet.
77. Másfelől, a számítógépi programok szabadalmak vagy szerzői jogok útján történő védelmével kapcsolatos vita mind Franciaországban, mind nemzetközi szinten a szerzői jogok javára dőlt el. A CPI L 661‑10. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint a számítógépi programok nem szabadalmaztathatók.
2. Hatékonyság
78. A hatékonyság elve szempontjából a jelen ügyre nézve annak van döntő jelentősége, hogy a szoftverek védelmére alkalmazandó francia szabályozás lehetetlenné teszi‑e, vagy túlzottan megnehezíti‑e az uniós jog által biztosított szerzői jogok gyakorlását, amikor megtagadja a szoftver jogosultjától a contrefaçon (bitorlás) miatti kereset indításának jogát, ha (és amiatt, hogy) e jogok megsértése egyidejűleg szerződésszegést is megvalósít.
79. Véleményem szerint a szerződésen alapuló felelősségen alapuló kereset puszta létezése alapján megállapítható, hogy a szerzői jog bírósági jogvédelme nem lehetetlen.
80. Azt sem hiszem, hogy az e tárgyra vonatkozó francia rendszer túlzottan megnehezítené e jog gyakorlását, olyan szinten, hogy az visszatartja az érintett személyt a bírósági eljárás megindításától. Még ha meg is lehet állapítani, hogy elméletileg az érintett jobb helyzetben lenne a contrefaçon (bitorlás) miatti kereset megindítása esetén, a hatékonyság elvéből, mint a nemzeti jogalkotó eljárási autonómiájának korlátjából, nem vonható le ilyen következtetés.
81. Ezen elv szempontjából nem azt kell tisztázni, hogy melyik megoldás biztosítana erősebb jogvédelmet a számítógépi program jogosultja számára, hanem hogy a rendelkezésre álló megoldás túlzottan megnehezíti‑e a védelmét.
82. Ahogyan arra már rámutattam, nincs ok annak előzetesen feltételezésére, hogy a Franciaországban a szerződésen alapuló kérelmekre irányadó intézkedések, eljárások és jogorvoslatok olyan nehézségeket okoznak, hogy az a gyakorlatban sérti a szoftverekhez fűződő szerzői jogok jogosultját támogató jogok védelmét.
83. A kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik azonban annak megállapítása, hogy a szerződésen alapuló felelősség miatt indított kereset releváns elemeit figyelembe véve ez a helyzet áll fenn.
V. Végkövetkeztetés
84. A fent kifejtettek alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) által előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:
„A számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23‑i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. és 5. cikkét, a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy:
– A számítógépi program forráskódjának valamely szoftverhasználati szerződés végre nem hajtását megvalósító módosítása a szoftver feletti szerzői jogok jogosultját megillető szellemi tulajdonjogok megsértésének minősül, feltéve, hogy ez a módosítás a 2009/24 irányelv 5. és 6. cikke értelmében nem mentesül az engedélyezés alól.
– A szoftverhez fűződő szerzői jogok jogosultja által az engedélyessel szemben a szerzői jogi jogosultat megillető jogosultságok megsértése miatt indítható kereset jogalapja szerződéses természetű, ha maga a szoftverhasználati szerződés e jogosultságokat a szoftver jogosultja számára tartja fenn a 2009/24 irányelv 5. cikke (1) bekezdésével összhangban.
– A nemzeti jogalkotó hatáskörébe tartozik – a 2004/48 irányelv rendelkezéseit, valamint az egyenértékűség és hatékonyság elvét tiszteletben tartva – a szerzői jogok megsértése esetén az azok védelméhez szükséges eljárási szabályok meghatározása, ha a jogsértés egyidejűleg valósít meg szerzői jogi jogsértést és szerződésszegést.”