A Törvényszék (harmadik tanács) T-27/10. sz., AC-Treuhand AG kontra Európai Bizottság ügyben 2014. február 6-án hozott ítélete ellen az AC-Treuhand AG által 2014. április 17-én benyújtott fellebbezés
(C-194/14. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: AC-Treuhand AG (képviselők: C. Steinle és I. Bodenstein ügyvédek)A másik fél az eljárásban: Európai BizottságA fellebbező kérelmeiA fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:1. a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül;2. a fellebbezőt érintő részében semmisítse meg a 2009. november 11-én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot (COMP/38.589 – „hőstabilizátorok”-ügy); másodlagosa
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
1. a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül;
2. a fellebbezőt érintő részében semmisítse meg a 2009. november 11-én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot (COMP/38.589 – „hőstabilizátorok”-ügy);
másodlagosan csökkentse az említett határozat 2. cikkének 17. és 38. pontjában a fellebbezővel szemben kiszabott bírságokat;
3. a 2. pont szerinti kérelemhez képest másodlagosan, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy az a Bíróság ítéletében foglalt jogi megítélésnek megfelelően hozzon határozatot;
4. mindenesetre kötelezze a Bizottságot a fellebbező részéről a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás során felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1. A fellebbezés az Európai Unió Törvényszéke T-27/10. sz. ügyben 2014. február 6-án hozott ítélete ellen irányul. Az ítéletben a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38.589 – „hőstabilizátorok”-ügy) 2009. november 11-én hozott C(2009) 8682 végleges európai bizottsági határozat ellen 2010. január 27-én benyújtott keresetét.
2. A fellebbező összesen négy jogalapra hivatkozik:
3. Az első jogalappal a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 49. cikkének (1) bekezdésében elismert törvényesség elvét (nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege) megsértve az EK 81. cikket (jelenleg EUMSZ 101. cikk) olyannyira kiterjesztően értelmezte, hogy az EK 81. cikk szerinti tényállás meghatározottságának és előreláthatóságának a jogállam által megkövetelt mértéke a jelen ügyben már nem állt fenn. Ezáltal a Törvényszék megsértette az EK 81. cikket és a Charta 49. cikkének (1) bekezdését.4. A második jogalappal a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a negyedik jogalap elutasításakor tévesen alkalmazva a jogot figyelmen kívül hagyta azon korlátokat, amelyeket a törvényesség elve (a Charta 49. cikkének (1) bekezdése), valamint az egyenlő bánásmód elve szabott a Bizottságot a jelen ügyben való bírságkiszabás során megillető mérlegelési jogkörnek.5. A harmadik jogalappal a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) cikkét, valamint a bírságkiszabási iránymutatást. A fellebbező előadta, hogy a bírságait a jogsértésekhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtásáért kapott díjak alapján, a 2006. évi iránymutatásban kifejtett módszereknek megfelelően kellett volna meghatározni, és nem le
hetett volna átalányosan megállapítani. A Törvényszék ezen érvet jogellenesen utasította el, és a bírságok nagyságát megfelelőnek tartotta.6. A negyedik jogalappal a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 261. cikket, valamint az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdését és 31. cikkét, mivel korlátlan felülvizsgálati jogkörét nem kielégítő mér
tékben és a jogot tévesen alkalmazva gyakorolta. Ezenkívül a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva saját maga megsértette a törvényesség elvét (a Charta 49. cikkének (1) bekezdése), az egyenlő bánásmód elvét és az arányosság elvét.