C‑194/14. P. sz. ügy

AC‑Treuhand AG

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – Az ónstabilizátorok és az ESBO/észter‑hőstabilizátorok európai piacai – Az EK 81. cikk (1) bekezdése – Hatály – A szóban forgó piacokon nem tevékenykedő tanácsadó vállalkozás – A »vállalkozások közötti megállapodás« és az »összehangolt magatartás« fogalma – A bírságok összegének kiszámítása – A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2015. október 22.

1.        Kartellek – Valamely vállalkozásnak való betudás – Olyan tanácsadó vállalkozás együttes felelősségét megállapító bizottsági határozat, amely nem fejt ki tevékenységet az érintett piacon, de aktívan és szándékosan közreműködött a kartellben – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2.        Európai uniós jog – Általános jogelvek – A büntetések törvényességének elve – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 49. cikk, (1) bekezdés)

3.        Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg megállapítása – Az iránymutatásban előírt módszer alkalmazásának hiánya – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 13. és 37. pont)

4.        Verseny – Bírságok – Bírságot kiszabó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A Bizottság számára a jogsértés súlyának és időtartamának megítélését lehetővé tévő elemek megjelölése – Megfelelő megjelölés – A Bizottságnak a bírságok kiszámításának módjára vonatkozó számszerű adatok közlésére vonatkozó kötelezettsége – Hiány

(EK 81. cikk, (1) bekezdés, és EK 253. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

5.        Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre – Terjedelem

(EUMSZ 261. és EUMSZ 263. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés, és 31. cikk)

1.        Valamely tanácsadó vállalkozás felelősségre vonható az EK 81. cikk (1) bekezdésének a megsértéséért, ha tevékenyen és az ügy teljes ismeretében működik közre az olyan gyártók közötti kartell megvalósításában vagy figyelemmel kísérésében, amelyek olyan piacon tevékenykednek, amely eltér attól a piactól, amelyen az említett vállalkozás tevékenykedik.

Amikor ugyanis olyan megállapodások és összehangolt magatartások végrehajtásáról vagy figyelemmel kíséréséről van szó, amelyek célja versenyellenes, a Bizottság megállapíthatja, hogy a vállalkozás részt vett a jogsértésben, és felelős a jogsértés valamennyi különböző tényállási eleméért, amennyiben bizonyítja, hogy az érintett vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által ugyanezen célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásokról, illetve e magatartásokat észszerűen előre láthatta, és kész volt azok kockázatát elfogadni. Ezzel összefüggésben a „megállapodás” és az „összehangolt magatartás” fogalma nem feltételezi a cselekvési szabadság kölcsönös korlátozását ugyanazon a piacon, mint amelyen valamennyi fél jelen van.

Ráadásul az EK 81. cikk (1) bekezdésének szövegében semmi nem jelzi, hogy az abban foglalt tilalom kizárólag az ilyen megállapodásokban vagy összehangolt magatartásokban részt vevő azon felekre vonatkozik, amelyek az ezen megállapodásokkal vagy összehangolt magatartásokkal érintett piacokon tevékenykednek. E rendelkezés szövege ezzel szemben általánosan hivatkozik valamennyi olyan megállapodásra és összehangolt magatartásra, amely horizontális vagy vertikális viszonyokban torzítja a versenyt a közös piacon, függetlenül attól a piactól, amelyen a felek tevékenykednek, valamint attól a ténytől, hogy a szóban forgó megállapodások rendelkezései kizárólag az egyik fél kereskedelmi magatartását érintik.

Egyébiránt, ha a tanácsadó vállalkozás által tanúsított magatartás közvetlenül illeszkedik a megállapodásban részes felek azon erőfeszítéseibe, amelyek mind az utóbbiak által a kartellek keretében vállalt kötelezettségek megtárgyalásával, mind pedig e kötelezettségek teljesítésének az ellenőrzésével kapcsolatosak, és az e tanácsadó vállalkozás által az említett felekkel kötött, szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések alapján biztosított szolgáltatásoknak maga a célja a kérdéses versenyellenes célkitűzéseknek az ügy teljes ismeretében történő megvalósítása, amely célkitűzések nevezetesen az árak rögzítésére, a piacok és az ügyfelek felosztására, valamint érzékeny kereskedelmi információk cseréjére irányulnak, nem tekinthető úgy, hogy a tanácsadó vállalkozásnak az ilyen minőségben tett intézkedései olyan egyszerű perifériaszolgáltatásoknak minősülnek, amelyek nem állnak kapcsolatban a gyártók által vállalt kötelezettségekkel, valamint az azokból eredő versenykorlátozásokkal.

(vö. 26., 27., 30., 33., 35., 38., 39. pont)

2.        A bűncselekmények és büntetések törvényességének elvét nem lehet úgy értelmezni, hogy az tiltja a büntetőjogi felelősség szabályainak esetről esetre bírói értelmezés útján történő fokozatos világossá tételét, feltéve hogy az eredmény a jogsértés elkövetésekor észszerűen előrelátható, tekintettel különösen a szóban forgó jogi rendelkezéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban ebben az időszakban figyelembe vett értelmezésre.

Az előreláthatóság fogalmának hatálya nagymértékben a kérdéses szöveg tartalmától, a vonatkozó jogterülettől, valamint címzettjei számától és minőségétől függ. A törvény előreláthatóságával nem ellentétes, hogy az érintett személynek világos jogi tanácsokért kelljen folyamodnia ahhoz, hogy az adott ügy körülményei között észszerű szinten felmérhesse, hogy bizonyos cselekménynek milyen következményei lehetnek. Ez különösen igaz a szakmai tevékenységet ellátó személyek esetében, akik megszokták, hogy foglalkozásuk gyakorlásakor nagy gondossággal kell eljárniuk. Ezért elvárható tőlük az, hogy különös gondossággal értékeljék a foglalkozásukkal járó veszélyeket.

(vö. 41., 42. pont)

3.        Noha az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 13. pontjának az a célja, hogy főszabály szerint a vállalkozással szemben kiszabott bírság kiszámításának a kiindulópontja egy olyan összeg legyen, amely tükrözi a jogsértés gazdasági jelentőségét és e vállalkozás abban való viszonylagos súlyát, a Bizottság eltérhet az ezen iránymutatásban előírt, a bírságok kiszámításával kapcsolatos módszertől azzal, hogy a kiszabott bírságok alapösszegét ezen iránymutatás 37. pontja alapján átalányosan határozza meg abban az esetben, ha a megállapított jogsértésekkel érintett piacok olyan piacok, amelyeken a jogsértések elkövetéséhez tevékenyen hozzájáruló vállalkozás nincs jelen, és ily módon az ezen vállalkozás által lebonyolított forgalom egyetlen része sem származhat az említett jogsértések tárgyát képező termékekből.

(vö. 64., 66., 67. pont)

4.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 68. pont)

5.        Ami a Bizottság határozatainak a bírósági felülvizsgálatát illeti, amikor a Bizottság úgy határoz, hogy a versenyszabályok megsértése miatt bírságot vagy kényszerítő bírságot szab ki, az EUMSZ 263. cikkben előírt jogszerűségi vizsgálaton túl az uniós bíróság az EUMSZ 261. cikknek megfelelően az 1/2003 rendelet 31. cikkében elismert korlátlan felülvizsgálati jogkörrel bír, amely feljogosítja arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje.

E korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása azonban nem egyezik meg a hivatalból való felülvizsgálattal, és az uniós bíróságok előtti eljárás kontradiktórius. Az eljárásgátló jogalapok kivételével, amelyeket a bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia, a felperesnek kell ennélfogva felhoznia a vitatott határozattal szembeni jogalapokat, és neki kell bizonyítékokat előterjesztenie e jogalapok alátámasztása érdekében.

Ellenben az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (1) bekezdésében elismert hatékony bírói jogvédelem elvével kapcsolatos követelmények teljesítése érdekében, valamint tekintettel az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdésére, az uniós bíróság az EUMSZ 261. cikkben és az EUMSZ 263. cikkben foglalt hatásköreinek gyakorlása során köteles megvizsgálni minden, annak bizonyítására irányuló jogi, illetve ténybeli kifogást, hogy a bírság összege nem felel meg a jogsértés súlyának és időtartamának.

(vö. 74–76. pont)