A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (harmadik tanács)

2011. március 31.

F‑10/10. sz. ügy

André Hecq

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Orvosi költségek 100%‑os megtérítése – Hallgatólagos elutasító határozat – A megbetegedés foglalkozási eredetét elismerő határozat hiánya – Az adminisztráció mérlegelést nem engedő hatásköre – Panaszt elutasító határozat – Nem tisztán megerősítő jellegű határozat – Panasz hiánya – Elfogadhatatlanság”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Hecq azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg egyrészt a Bizottság 2009. április 7‑i hallgatólagos határozatát, amelyben elutasította a felperes 2008. december 7‑i azon kérelmét, hogy 100%‑osan térítsenek meg neki különböző orvosi szolgáltatásokat, másrészt, „amennyiben szükséges”, a panaszát elutasító 2009. október 20‑i határozatot.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant, részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. A felperes viseli az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Kérelem hallgatólagos elutasítása – Elfogadhatóság – Az adminisztráció későbbi ideiglenes válasza, amely az érdekeltet a kérelme utólagos elbírálásáról tájékoztatja – A sérelmet okozó aktus minőségre való hatás hiánya

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Ellátások – 100%‑os megtérítés – Feltétel

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk, (3) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Panaszt elutasító határozat – Világos és egyértelmű elutasítás – Megerősítő aktus – Elfogadhatatlanság – Kivétel

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

4.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A megtámadott határozat visszavonása és új határozat elfogadása

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.      A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése kötelező jellegű, és nem bízható a felek döntésére. E rendelkezés – mivel megakadályozza, hogy a tisztviselő sérelmet okozó bármely olyan aktus nélkül maradjon, amelynek vitatni tudná a jogszerűségét – az érintettnek az adminisztráció esetleges tétlenségével szembeni védelmét szolgálja.

Következésképpen az, hogy az adminisztráció a kérelem elutasításáról szóló hallgatólagos határozatot követően tájékoztatja a tisztviselőt e kérelem utólagos elbírálásáról, nem teszi vitássá az említett határozat létezését. Következésképpen a hallgatólagos elutasító határozat ellen irányuló kereseti kérelmek elfogadhatók.

(lásd az 50–52. pontot)

2.      Az ellátások 100%‑os megtérítéséről szóló határozatnak a személyzeti szabályzat 73. cikkének (3) bekezdése alapján való elfogadása szükségszerűen feltételezi az olyan betegség foglalkozási eredetének elismeréséről szóló határozat létezését, amelynek a kezelésére a szóban forgó ellátásokat elvégezték, mivel ez utóbbi határozat csak az uniós tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzat szerinti eljárás végén fogadható el. Másképp fogalmazva, a betegség foglalkozási eredetét elismerő, a közös szabályzat szerinti eljárásnak megfelelően elfogadott határozat hiányában a személyzeti szabályzat 73. cikke (3) bekezdésének alkalmazására hatáskörrel rendelkező hatóság nem utasíthatja el az e betegség kezelése érdekében végzett ellátások 100%‑os megtérítése iránti kérelmet.

(lásd az 53. pontot)

3.      A formálisan valamely panaszt elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelmek főszabály szerint nem rendelkeznek önálló tartalommal, és magukban foglalják a sérelmet okozó azon aktusnak a Közszolgálati Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották. Az egyszerű elutasító határozat ugyanis, függetlenül – akár hallgatólagos, akár kifejezett – csupán megerősíti a panaszos által kifogásolt aktust vagy tartózkodást, és önmagában véve nem minősül megtámadható aktusnak.

Nem lehet ugyanis sérelmet okozó aktusnak minősíteni a pusztán megerősítő aktust, így abban a helyzetben, ha az aktus a sérelmet okozó korábbi aktushoz képest semmilyen új elemet nem tartalmaz, ennélfogva nem lép annak helyébe.

Mindazonáltal előfordulhat, hogy a panaszt elutasító kifejezett határozat a tartalma alapján nem minősül a panaszban vitatott aktust megerősítő jellegűnek. Ez a helyzet tehát akkor, amikor a panaszt elutasító határozat a kérelmező helyzetét új jogi és ténybeli körülmények alapján vizsgálja felül, vagy ha az az eredeti határozatot megváltoztatja vagy kiegészíti. Ezekben az esetekben a panaszt elutasító határozat tartozik a bíróság felülvizsgálata alá, amely azt figyelembe veszi a vitatott aktus jogszerűségének értékelése során, sőt, azt a vitatott aktus helyébe lépő sérelmet okozó aktusnak is tekintheti. Ilyen körülmények között nem szükséges az, hogy a panaszos új panaszt nyújtson be a panaszt elutasító határozatban foglalt megváltoztatott határozat ellen.

(lásd a 60–63. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 33/79. és 75/79. sz., Kuhner kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. május 28‑án hozott ítéletének 9. pontja; 23/80. sz., Grasselli kontra Bizottság ügyben 1980. december 10‑én hozott ítéletének 18. pontja; 371/87. sz., Progoulis kontra Bizottság ügyben 1988. június 16‑án hozott végzésének 17. pontja; 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének 8. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑608/97. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 2000. június 27‑én hozott ítéletének 23. pontja; T‑338/00. és T‑376/00. sz., Morello kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. december 12‑én hozott ítéletének 34. és 35. pontja; T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének 54. pontja; T‑258/01. sz., Eveillard kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének 30–32. pontja; T‑389/02. sz., Sandini kontra Bíróság ügyben 2004. október 14‑én hozott ítéletének 49. pontja; T‑375/02. sz., Cavallaro kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének 63–66. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑18/08. sz., Ritto kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott ítéletének 17. pontja; F‑93/08. sz., N kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott ítéletének 41. pontja.

4.      A pert megelőző eljárás megkerülése lenne az, ha a Közszolgálati Törvényszék elfogadhatónak ítélné a közvetlenül az adminisztráció első állásfoglalásával szemben, panasz előzetes benyújtása nélkül előterjesztett kérelmeket. Az így lezajló eljárás ugyanis nem teszi lehetővé az adminisztrációnak a tisztviselő kérelmére vonatkozó határozatának felülvizsgálatát, és adott esetben az említett határozat visszavonását, ahogy azt a pert megelőző eljárás célja megköveteli.

Ha a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt követően az adminisztráció visszavonja a megtámadott határozatot és új határozatot hoz, az eredetileg megtámadott aktus visszamenőleges hatállyal eltűnik a jogrendből, és a panaszosnak – amennyiben úgy véli, hogy az új határozat nem teljesen kielégítő – új panaszt kell benyújtania az új határozattal szemben azelőtt, hogy azt a Közszolgálati Törvényszék előtt vitatná.

(lásd a 73. és 76. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 111. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑116/07., F‑13/08. és F‑31/08. sz., Tomas kontra Parlament egyesített ügyekben 2010. július 7‑én hozott ítéletének 63–66. pontja.