T‑99/04. sz. ügy

AC‑Treuhand AG

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Verseny – Kartellek – Szerves peroxidok – Bírságok – EK 81. cikk – Védelemhez való jog – A tisztességes eljáráshoz való jog – A jogsértés elkövetőjének fogalma – A bűncselekmények és büntetések törvényességének elve (nullum crimen, nulla poena sine lege) – A jogbiztonság elve – Jogos bizalom”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az érintett vállalkozásnak csupán a kifogásközlés megküldése után fennálló azon lehetősége, hogy teljes mértékben éljen az említett joggal – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy a vállalkozást a vele szemben meghozott első intézkedés szakaszában tájékoztassa a vizsgálat tárgyáról és céljáról

(17. tanácsi rendelet, 11. cikk és 14. cikk)

2.      Verseny – Kartellek – Valamely vállalkozásnak való betudás – Olyan tanácsadó vállalkozás együttes felelősségét megállapító bizottsági határozat, amely nem fejt ki tevékenységet az érintett piacon, de aktívan és szándékosan közreműködött a kartellben

(EK 3. cikk, (1) bekezdés, g) pont és EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

1.      A 17. rendelet szerinti közigazgatási eljárás során az érintett vállalkozás csak a hivatkozott kifogásközlés megküldése után élhet teljes mértékben a védelemhez való jogával, mivel csak a kifogásközlés megküldése után szerez tudomást mindazokról a lényeges bizonyítékokról, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, és áll jogában az aktába betekinteni a védelemhez való joga hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében. Ha ugyanis e jogokat a kifogásközlést megelőző időszakra is kiterjesztenék, az veszélyeztethetné a Bizottság vizsgálatának sikerességét, mivel az érintett vállalkozás már a Bizottság vizsgálatának első szakaszában azonosíthatná, mely információk vannak már a Bizottság birtokában, és mely információk tarthatók előtte titokban.

Mindazonáltal, a Bizottság által az előzetes vizsgálati szakaszban hozott vizsgálati intézkedések, különösen a 17. rendelet 11. és 14. cikke szerinti vizsgálati intézkedések és információkérés természetüknél fogva jogsértést rónak fel, és fontos következményekkel járhatnak a gyanúsított vállalkozások helyzetére. Következésképpen el kell kerülni azt, hogy a védelemhez való jog orvosolhatatlanul sérülhessen a közigazgatási eljárás ezen szakaszában, mivel a meghozott vizsgálati intézkedések meghatározóak lehetnek a vállalkozások olyan magatartása jogellenessége bizonyítékainak megállapítása tekintetében, amely alapján azok felelőssége megállapítható.

Ebből következik, hogy a Bizottság köteles az érintett vállalkozást a vele szemben hozott első intézkedés szakaszában – a 17. rendelet 11. cikke alapján hozzá intézett információkérést is beleértve – tájékoztatni különösen a folyamatban lévő vizsgálat tárgyáról és céljáról. E tekintetben nem kell, hogy az indokolásnak ugyanaz legyen a terjedelme, mint amit a vizsgálatot elrendelő határozatok esetében megkövetelnek, amely követelmény azok kényszerítőbb jellegéből és az érintett vállalkozás jogi helyzetére gyakorolt hatásuk különösen intenzív jellegéből következik. Ezen indokolásnak azonban lehetővé kell tennie e vállalkozás számára e vizsgálat céljának, valamint tárgyának megértését, ami feltételezi, hogy megnevezik a feltételezett jogsértést, és ezzel összefüggésben utalnak arra, hogy a vállalkozás ezen esetleges jogsértéssel kapcsolatos kifogásoknak teheti ki magát, azért, hogy a vállalkozás a felmentéséhez általa hasznosnak vélt intézkedéseket meghozhassa, és így előkészíthesse a közigazgatási eljárás kontradiktórius szakaszában előadandó védekezését.

(vö. 48., 50., 51., 56. pont)

2.      A valamely tanácsadó vállalkozásnak az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértéséért való együttes felelősségét megállapító bizottsági határozat, ha az a vállalkozás aktívan és szándékosan közreműködik az attól elkülönült piacon működő gyártók közötti kartellben, mint ahol ő maga működik, nem lépi túl az e rendelkezés által megállapított tilalom korlátait, és következésképpen a Bizottság azáltal, hogy bírságot szab ki az említett vállalkozásra, nem lépi túl a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében számára biztosított jogköröket.

Az EK 81. cikk (1) bekezdése „vállalkozások közötti megállapodások” kifejezésének szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezése ugyanis nem teszi szükségessé a jogsértés elkövetője fogalom megszorító értelmezését, amely szerint az ilyen vállalkozás csak nem büntethető részes a kartellben. Ellenkezőleg, az ilyen vállalkozás sértheti az említett cikkben előírt tilalmat, ha a más vállalkozásokkal egyeztetett magatartásának célja a verseny korlátozása a közös piacon belüli releváns piacon, anélkül, hogy ez szükségképpen feltételezné, hogy ő maga az említett releváns piacon tevékenykedjen. Bármilyen egyéb értelmezés ugyanis a hatékony érvényesülésével és az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjára tekintettel értelmezett, a belső piaci torzításmentes verseny fenntartásának biztosítására vonatkozó alapvető céljával ellentétes mértékben szűkíthetné az EK 81. cikk (1) bekezdésében megállapított tilalom terjedelmét, mivel nem tenné lehetővé, hogy valamely vállalkozás aktívan közreműködjön a verseny korlátozásában pusztán azon tény miatt, hogy e közreműködés nem azon releváns piacra vonatkozó gazdasági tevékenységből ered, ahol e korlátozás megvalósul, vagy azt megvalósítani célozzák.

Az egészében vett jogsértés ilyen vállalkozásnak történő betudása csak két, egy objektív és egy szubjektív feltétel betartása mellett felel meg a személyes felelősség elvére vonatkozó követelményeknek. Ami az első feltételt illeti, az érintett vállalkozásnak akár feltételhez kötött, járulékos vagy passzív módon hozzá kellett járulnia a kartell végrehajtásához, és e közreműködés esetleg korlátozott jelentőségét figyelembe lehet venni a szankció szintjének meghatározása során. Ami a második feltételt illeti, az említett vállalkozásnak ki kellett fejeznie saját szándékát, ami bizonyítja, hogy akár csak hallgatólagosan is, de jóváhagyja a kartell célkitűzéseit, ami olyan igazolást jelent, amely lehetővé teszi az érintett vállalkozás felelősségének megállapítását, hiszen saját magatartásával kíván hozzájárulni a résztvevők összessége által követett közös célkitűzésekhez, és ismeri a többi résztvevő jogsértő magatartását, vagy azt ésszerűen előre láthatta és kész volt vállalni annak a kockázatát.

Még akkor is, ha a kifogásolt tényállás megvalósításának szakaszában a közösségi bíróság nem határozott kifejezetten e kérdésről, az EK 81. cikk (1) bekezdésének ilyen értelmezése nem ellentétes a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvével (nullum crimen, nulla poena sine lege) sem, amelynek nem feltétlenül ugyanaz a terjedelme, mint valamely, a szigorú értelemben vett büntetőjog által érintett helyzetre való alkalmazása esetén, mivel a Bizottság előtti, a 17. rendelet szerinti eljárás csak közigazgatási jellegű. Így az összejátszó magatartást tanúsító valamennyi vállalkozás, beleértve a versenykorlátozással érintett piacon tevékenységet ki nem fejtő tanácsadó vállalkozást is, ésszerűen előre láthatta, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésében megállapított tilalom főszabály szerint alkalmazandó rá. Az ilyen vállalkozás ugyanis nem hagyhatta figyelmen kívül, illetve nagyon is megérthette, hogy a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata és a korábbi közösségi ítélkezési gyakorlat már kellően egyértelműen és pontosan magukban hordozta a valamely tanácsadó vállalkozásnak az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértéséért való felelőssége kifejezett elismerésének alapját, ha utóbbi aktívan és szándékosan közreműködött az attól elkülönült piacon működő gyártók közötti kartellben, mint ahol ő maga működik.

Végül még akkor is, ha a Bizottságnak a megtámadott határozatot megelőző határozathozatali gyakorlata ellentétesnek tűnhet az EK 81. cikk (1) bekezdésének ezen értelmezésével, a bizalomvédelem elve nem akadályozhatja meg, hogy e határozathozatali gyakorlat új irányt vegyen, ami az EK 81. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom terjedelmének helyes értelmezésén alapszik, és még inkább előre látható egy precedens fennállása miatt.

(vö. 112., 113., 117., 122., 123., 127., 133–135., 149., 150., 157., 163., 164. pont)