A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (negyedik tanács)
2011. október 12.
„Megsemmisítés iránti kereset – Terhelési értesítés – Elfogadhatatlansági kifogás – A jogvita szerződéses jellege – A kereset jogi természete – Megtámadható aktusnak minősítés”
A T‑353/10. sz. ügyben,
a Lito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro AE (székhelye: Athén [Görögország], képviseli: E. Tzannini ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: D. Triantafyllou és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
egészségügyi kutatási projektre vonatkozó pénzügyi támogatás keretében kifizetett 109 415,20 euró visszatérítése érdekében a Bizottság által 2010. július 22‑én kibocsátott terhelési értesítés részleges megsemmisítése iránt előterjesztett keresete tárgyában
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), K. Jürimäe és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 A felperes, a Lito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro AE szülészeti, nőgyógyászati és sebészeti területre specializálódott szülészet. A felperes egy konzorcium tagja, amely 2003 decemberében szerződést kötött az Európai Bizottsággal egy Dicoems elnevezésű egészségügyi kutatási projektre, amelynek értelmében a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy az általa nyújtott pénzügyi támogatást több részletben folyósítja (a továbbiakban: a szerződés). A szóban forgó projekt 2004. január 1‑jén indult, és 2006. június 30‑án zárult le, ugyanakkor a szerződés, amelynek tárgyát képezi, továbbra is hatályos, mivel a Bizottság még nem folyósította a harmadik, utolsó részletet.
2 A 12. cikke értelmében a szerződésre a belga jogot kell alkalmazni. A szerződés 13. cikke értelmében továbbá kizárólag a Törvényszék, vagy az eset egyedi körülményeire tekintettel a Bíróság hatáskörébe tartozik valamennyi, az Európai Unió és a konzorcium tagjai közötti, a szerződés érvényességével, alkalmazásával vagy bármilyen értelmezésével kapcsolatos jogvita eldöntése.
3 2009. április 29‑én kelt levelével a Bizottság tájékoztatta a felperest, hogy a Dicoems‑projektben való részvételével összefüggésben pénzügyi ellenőrzés formájában ellenőrzést végeznek nála. Ebből a levélből kiderül, hogy a felperesnek ezen ellenőrzés során be kellett mutatnia különösen a projekt keretében foglalkoztatott személyi állomány jelenléti íveit. Az ellenőrzés során, amelyre 2009. augusztus 3‑a és 6‑a között került sor, megállapították, hogy a felperes nem mutatta be a személyi állomány által teljesített, a költségek megtérítése iránti kérelme tárgyát képező munkaidőt tartalmazó jelenléti íveket.
4 2009 októberében a Bizottság közölte a felperessel az ellenőrzésről készült jelentés tervezetét, és felhívta, hogy tegye meg az azzal kapcsolatos észrevételeit. Mivel a felperes 2009. november 5‑én kelt levelében foglalt észrevételek nem változtatták meg a Bizottság álláspontját, utóbbi 2009. december 23‑án kelt levelében fenntartotta az ellenőrzéshez kapcsolódó jelentésben foglalt megállapításait.
5 2010. április 27‑én a Bizottság a felperesnek címzett, a visszatéríttetési eljárást megelőző tájékoztató levelében 109 415,20 euró összeg megfizetésére hívta fel a felperest. 2010. május 26‑án a felperes arra kérte a Bizottságot, hogy újból vizsgálja meg, és fogadja el a korábban hozzá benyújtott észrevételeit.
6 Mivel a felperes válasza semmilyen új elemet nem tartalmazott, a Bizottság 2010. július 22‑én terhelési értesítést bocsátott ki, amelyben 2010. szeptember 6‑i határidővel 109 415,20 euró megfizetésére szólította fel (a továbbiakban: terhelési értesítés).
7 Ezen kívül a terhelési értesítés a „Fizetési feltételek” cím alatt a következőket tartalmazta:
„1. Minden banki költség Önöket terheli.
2. A Bizottság előzetes tájékoztatást követően fenntartja magának a jogot, hogy beszámítás útján végezze el a visszatéríttetést, amennyiben kölcsönös, biztos, meghatározott összegű és esedékes követelések állnak fenn.
3. A Bizottság számláján határidőben történt jóváírás hiányában a Közösség javára fennálló tartozást az Európai Központi Bank által a fő refinanszírozási műveleteire alkalmazott, a[z Európai Unió] Hivatalos [Lapjának] C sorozatában megjelent, a határidő hónapjának, 2010 szeptemberének első napján hatályos kamatlábat 3,5 százalékponttal meghaladó kamat terheli.
4. A Bizottság számláján határidőben történt jóváírás hiányában a Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy:
– bármilyen korábban adott pénzügyi biztosítékot lehívjon;
– az EUMSZ 299. cikknek megfelelően végrehajtást végezzen;
– az Unió költségvetésének engedélyezésre jogosult tisztviselői számára hozzáférhető adatbázisban feltüntesse azt a tényt, hogy az adós nem tett eleget fizetési kötelezettségének.”
Az eljárás és a felek kérelmei
8 A Törvényszék Hivatalához 2010. augusztus 31‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
9 2010. október 8‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt.
10 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet utasítsa el mint elfogadhatatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
11 A felperes keresetében lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást;
– semmisítse meg a terhelési értesítést annyiban, amennyiben a Bizottság a felperes 2009. november 5‑én kelt levelében elismert tartozást meghaladó részben követel tőle fizetést, és elutasítja azon összeg megfizetését, vagy az általa követelt összegbe való beszámítását, amellyel a felperesnek a szerződés harmadik részlete címén tartozik;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
12 A Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a értelmében, amennyiben valamelyik fél külön beadványban kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. Ezen cikk 3. §‑a értelmében, ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratainak vizsgálata révén kellő információval rendelkezik ahhoz, hogy a kérelemről a szóbeli szakasz megnyitása nélkül döntsön.
13 A Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt, egyrészt arra alapozva, hogy a felperessel fennálló jogvitája szerződéses jellegénél fogva a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel annak eldöntésére az EUMSZ 263. cikk alapján történő megsemmisítés iránti kereset keretében, másrészt arra hivatkozással, hogy a felperesnek címzett terhelési értesítés pusztán tájékoztató jellegű, amely az EUMSZ 263. cikk alapján nem minősül megtámadható aktusnak.
A felek érvei
14 A Bizottság elsőként előadja, hogy a terhelési értesítést a felperes által a szerződéses kötelezettségeinek teljesítése körében viselt költségek igazolásának elégtelensége miatt a szerződés alapján bocsátotta ki. Valamely szerződés nem megfelelő teljesítése a szerződéses felelősség körébe tartozik, és az azzal kapcsolatos levélváltások, felszólító levelek és kifizetések nem tartoznak az EUMSZ 263. cikk szerinti jogszerűségi felülvizsgálat hatálya alá. Ellenkező esetben a Törvényszék a hatáskörét illetően túlterjeszkedne az EUM‑Szerződés szerinti kereteken, mivel az EUMSZ 272. cikk alapján kizárólag különleges választottbírósági kikötés alapján van hatásköre szerződéses jogviták eldöntésére, amely ugyanakkor kizárja más jogorvoslati lehetőségek egyidejű alkalmazását.
15 A Bizottság másodszor előadja, hogy a terhelési értesítés egyszerűen csak informatív jellegű előkészítő jogi aktus, amely nem változtat a felperes jogi helyzetén. E tekintetben a költségvetési rendeletre és a Törvényszék T‑260/04. sz., Cestas kontra Bizottság ügyben 2008. április 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑701. o.) 76. pontjára hivatkozik. A Bizottság szerint a felperes jogi helyzetét csak olyan bírósági határozattal lehet megváltoztatni, amellyel megítélik számára a fizetendő összeget, vagy másodlagosan a Bizottság által az EUMSZ 299. cikk alapján elfogadott végleges végrehajtható határozattal.
16 A felperes elsőként előadja, hogy az a tény, hogy valamely jogvita választottbírósági kikötés alapján a Törvényszék hatáskörébe tartozik, nem zárja ki azt, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján a Törvényszékhez forduljanak. A választottbírósági kikötésből továbbá az sem következik, hogy valamely jogorvoslati lehetőség másodlagos lenne egy másikhoz képest. Egyébként a jelen jogvita nem a szerződéses rendelkezések értelmezésére vagy végrehajtására vonatkozik, hanem kizárólag a terhelési értesítés indokolásának teljes hiányával függ össze. Ezen kívül a felperes úgy véli, hogy önmagában az a tény, hogy a Bizottság által elfogadott aktus szerződéses jellegű eljárás kereteibe illeszkedik, nem elegendő ahhoz, hogy a Bizottság által saját hatásköreinek gyakorlása közben elfogadott aktus ellen az olyan személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan legyen, akit ezen aktus érint, és aki formálisan ezen aktus címzettje.
17 A felperes másodszor előadja, hogy a Bizottság nem tett eleget arra vonatkozó kötelezettségének, hogy világosan megkülönböztessen egy végrehajtható okiratot egy egyszerű tájékoztató dokumentumtól. Következésképpen a terhelési értesítést annak tartalma szerint kell elemezni. Véleménye szerint ennek a szempontnak az alkalmazásával a terhelési értesítő az EUMSZ 299. cikk alapján végrehajtható végleges aktus. Szerinte ez annak szövegéből következik, amely a fizetés elmulasztása esetére végrehajtást helyez kilátásba, az ahhoz szükséges valamennyi elemmel, úgymint a pontos összeg, a fizetés esedékessége, a kamatok számításának határideje és a szankcióval való fenyegetettség. Egyebekben a felperes úgy véli, hogy a hatósági ellenőrzéssel összefüggő eljárás és a belső számvitel keretében megtámadható aktusoknak minősülnek azon aktusok, amelyek végleges jelleggel meghatározzák a Bizottság álláspontját. Márpedig a terhelési értesítés elfogadásával ez az eljárás véget ért, és az említett értesítés kibocsátását követően semmilyen jogi lépés nem szükséges.
A Törvényszék álláspontja
A felperes által benyújtott jelen kereset jogi természetéről
18 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a felperesre tartozik keresete jogi alapjának megválasztása, és nem az Unió bíróságának feladata, hogy saját maga válassza meg a legmegfelelőbb jogi alapot (a Bíróság C‑160/03. sz., Spanyolország kontra Eurojust ügyben 2005. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑2077. o.] 35. pontja; a Törvényszék T‑205/05. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2007. február 26‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 38. pontja, valamint a Törvényszék T‑97/07. sz., Imelios kontra Bizottság ügyben 2008. április 10‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 19. pontja).
19 A jelen esetben, noha a kereset nem kifejezetten a megsemmisítés iránti keresetre vonatkozó rendelkezéseken alapul, a Törvényszékhez benyújtott iratokból kiderül, hogy a terhelési értesítés megsemmisítésére irányuló keresetet az EUMSZ 263. cikkre alapozták.
20 Ennek megfelelően keresetének első oldalán „a terhelési értesítés megsemmisítésére irányulóként” határozza meg a felperes a keresetet. Ugyanígy, a keresetlevél 22. oldalán kifejezetten azt kéri, hogy a Törvényszék „semmisítse meg a megtámadott terhelési értesítést”, és „semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amely alapján a [Bizottság által fizetendő] harmadik részletet nem folyósították”. Ezen kívül az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeinek 18. pontjában, miután emlékeztetett arra, hogy „egy megsemmisítés iránti kereset keretében a bíróság azon […] aktusok jogszerűségét vizsgálja, amelyek harmadik felek oldalán olyan joghatást váltanak ki, amelyek azok jogi helyzetét lényegesen módosítják”, a felperes hangsúlyozza, hogy „[a] terhelési értesítést ilyen aktusnak kell tekinteni”. Ezen túlmenően, ugyanebben a 18. pontban a felperes szerint „mindenesetre a [jelen] jogvita nem a szerződéses rendelkezések értelmezésére vagy végrehajtására vonatkozik, hanem kizárólag a terhelési értesítés indokolásának teljes hiányával kapcsolatos”.
21 Ebből következően a jelen keresetet megsemmisítés iránti keresetként kell megvizsgálni.
A jelen keresetnek az EUMSZ 263. cikken alapuló megsemmisítés iránti keresetként való elfogadhatóságáról
22 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében az uniós bíróságok az intézmények azon aktusainak jogszerűségét vizsgálják meg, amelyek harmadik személyekre nézve joghatással járnak, jelentős mértékben megváltoztatva jogi helyzetüket (a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2639. o.] 9. pontja, valamint a Törvényszék T‑377/00., T‑379/00., T‑380/00., T‑260/01. és T‑272/01. sz., Philip Morris International és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. január 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑1. o.] 81. pontja).
23 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ez a hatáskör kizárólag az EUMSZ 288. cikkben említett, az intézményeknek a Szerződésben meghatározott feltételek alapján hatósági jogkörükből eredő jogosultságaik gyakorlásával meghozott aktusaira vonatkozik (lásd ebben a tekintetben a Törvényszék T‑314/03. sz., Musée Grévin kontra Bizottság ügyben 2004. május 10‑én hozott végzésének [EBHT 2004., II‑1421. o.] 62., 63. és 81. pontját, valamint a fenti 18. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott végzés 39. pontját).
24 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az intézmények által tisztán szerződéses jogviszony keretében hozott, annak elválaszthatatlan részét képező aktusok jellegükből adódóan nem tartoznak az EUMSZ 288. cikkben felsorolt azon aktusok közé, amelyek megsemmisítését lehet kérni az EUMSZ 263. cikk alapján (a Törvényszék fenti 23. pontban hivatkozott Musée Grévin kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 64. pontja; a fenti 18. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 40. pontja; a fenti 18. pontban hivatkozott Imelios kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 22. pontja; a T‑235/06. sz., Austrian Relief Program kontra Bizottság ügyben 2008. október 6‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 35. pontja, valamint a T‑428/07. sz., CEVA kontra Bizottság ügyben 2010. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑0000. o.] 52. pontja).
25 A jelen keresettel tehát csak akkor lehet érvényesen a Törvényszékhez fordulni az EUMSZ 263. cikk alapján, ha a terhelési értesítés olyan kötelező joghatásokra irányul, amelyek túlmutatnak a szerződésből fakadó joghatásokon, és amelyek a Bizottságra ruházott hatósági jogkörből eredő jogosultságok gyakorlását jelentik.
26 E tekintetben az ügy irataiból kitűnik, hogy a terhelési értesítés a Bizottság és a felperes között fennálló szerződéses kapcsolat kereteibe illeszkedik, mivel annak tárgya a szerződés rendelkezésein alapuló tartozás behajtása.
27 Tudniillik először is a Bizottság a szerződés alapján 117 306,85 eurót folyósított a felperesnek. Másodszor az említett szerződés II. mellékletében található általános feltételek II.31. pontja értelmében a Bizottság a konzorcium tagjaitól minden jogosulatlanul kapott összeg visszafizetését, vagy minden olyan összeg visszafizetését követelheti, amelynek visszatérítése a szerződés értelmében igazolt, amit 2010. április 27‑én kelt levelével meg is tett, amelyben a felperest 109 415,20 euró visszafizetésére szólította fel (lásd a fenti 5. pontot). Harmadszor a terhelési értesítés értelmében, amely egyébiránt a Bizottság 2010. április 27‑i és július 13‑i levelére hivatkozik, a Bizottság a felperestől „a [felperesnek] az 507760. sz. [Dicoems‑]projektben való részvételével és a [felperesnél lefolytatott] ellenőrzés végrehajtásával összefüggésben 109 415,20 euró visszatérítését” kérte.
28 A jogvita tárgyát képező jogi kapcsolat szerződéses jellege ellenére a felperes úgy véli, hogy a megtámadott terhelési értesítés hatósági jellegű. E tekintetben helyesen emlékeztetett arra, hogy a valamely intézmény által szerződéses viszonyban elfogadott aktust elválaszthatónak kell tekinteni ez utóbbi viszonytól, amennyiben azt az intézmény hatósági jogkörből eredő jogosultságok gyakorlásával fogadta el (lásd a fenti 18. pontban hivatkozott Imelios kontra Bizottság ügyben hozott végzés 28. pontját).
29 Márpedig a jelen esetben semmilyen tényező nem enged arra következtetni, hogy a Bizottság hatósági jogköréből eredő jogosultságait gyakorolta volna. Ugyanis, amint az a fenti 26. és 27. pontból kitűnik, a terhelési értesítés célja a Bizottságnak a felperessel kötött szerződésben foglalt rendelkezésekből fakadó jogai érvényesítése volt. Ezzel szemben e terhelési értesítés nem irányul arra, hogy a felperes tekintetében olyan joghatásokat váltson ki, amelyek a Bizottság közösségi jog alapján fennálló hatósági jogköréből eredő jogosultságai gyakorlásából származnak. Mindezek alapján a terhelési értesítést a jelen esetben úgy kell tekinteni, mint amely elválaszthatatlan a Bizottság és a felperes közötti szerződéses kapcsolattól.
30 A fenti 7. pontban kifejtettek értelmében a terhelési értesítés valóban tartalmaz „Fizetési feltételek” cím alatt a megállapított tartozást a határidőben történő fizetés elmulasztása esetén terhelő kamatokkal kapcsolatos, az esetleges beszámítás vagy esetleges korábban adott biztosíték lehívásának lehetőségére, valamint a végrehajtás és a közösségi költségvetés engedélyezésre jogosult tisztviselői számára hozzáférhető adatbázisban való feltüntetésre vonatkozó lehetőségre történő utalásokat. Mindazonáltal, még ha megfogalmazásuk azt a képzetet keltheti is, hogy a Bizottság végleges aktusáról van szó, ezek az utalások semmilyen esetben, már csak jellegüknél fogva sem minősülhetnek másnak, mint a Bizottságnak a megállapított tartozással kapcsolatos aktusa előkészítése, mivel a terhelési értesítésben a Bizottság nem foglal állást azon eszközök tekintetében, amelyek útján az említett tartozást a terhelési értesítésben megjelölt határidőtől számítva késedelmi kamatokkal növelten be kívánja hajtani (lásd e tekintetben a fenti 15. pontban hivatkozott Cestas kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 71–74. pontját).
31 Mindezekből következően: a fenti 25. pontban foglalt megfontolások alapján az említett terhelési értesítés jogi jellegénél fogva nem tartozik azon aktusok közé, amelyek megsemmisítését az EUMSZ 263. cikk alapján közösségi bíróságtól lehet kérni.
32 Ebből következően a jelen keresetet mindenképpen el kell utasítani mint elfogadhatatlant.
A jelen keresetnek az EUMSZ 272. cikk alapján választottbírósági kikötésen alapuló keresetté történő átminősítéséről
33 A szerződés 13. cikkében foglalt választottbírósági kikötésre tekintettel, amelynek értelmében a közösségi bíróság hatáskörébe tartozik valamennyi, a szerződés érvényességével, alkalmazásával vagy bármilyen értelmezésével kapcsolatos jogvita eldöntése, meg kell vizsgálni, hogy a jelen kereset átminősíthető‑e az EUMSZ 272. cikken alapuló keresetté.
34 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, amennyiben a Törvényszékhez megsemmisítés iránti keresettel vagy kártérítési keresettel fordulnak, noha a jogvita valójában szerződéses jellegű, a Törvényszék átminősíti az említett keresetet, ha ezen átminősítés feltételei fennállnak (a Törvényszék T‑26/00. sz., Lecureur kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑2623. o.] 38. pontja; a fenti 23. pontban hivatkozott Musée Grévin kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 88. pontja; a T‑265/03. sz., Helm Düngemittel kontra Bizottság ügyben 2005. június 9‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑2009. o.] 54. pontja és a fenti 24. pontban hivatkozott CEVA kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 57. pontja).
35 Az ítélkezési gyakorlat vizsgálata azt mutatja, hogy szerződéses jellegű jogvita esetén a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy nem minősítheti át a megsemmisítés iránti keresetet, ha a felperes azon kifejezett szándéka, hogy kérelmét ne az EUMSZ 272. cikkre alapozza, megakadályozza ezt az átminősítést (lásd ebben az értelemben a fenti 23. pontban hivatkozott Musée Grévin kontra Bizottság ügyben hozott végzés 88. pontját és a T‑100/03. sz., Maison de l’Europe Avignon Méditerranée kontra Bizottság ügyben 2008. április 2‑án hozott végzés [az EBHT‑ban nem tették közzé] 54. pontját, valamint a fenti 24. pontban hivatkozott CEVA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 59. pontját), vagy pedig ha a kereset egyetlen jogalapját sem alapították a szóban forgó szerződéses jogviszonyra vonatkozó szabályok – legyen szó akár szerződéses kikötésekről, akár a szerződésben meghatározott nemzeti jogszabály rendelkezéseiről – megsértésére (lásd ebben az értelemben a fenti 18. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott végzés 57. pontját; a fenti 18. pontban hivatkozott Imelios kontra Bizottság ügyben hozott végzés 33. pontját, valamint a fenti 24. pontban hivatkozott CEVA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 59. pontját).
36 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a terhelési értesítés megsemmisítésére irányuló keresetében a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek sorrendben a terhelési értesítés indokolásának hiányán, a felperes által utólag benyújtott jelenléti ívek figyelembevételének elmulasztásán, a felperes által előadott ténybeli érvek figyelembevételének hiányán, valamint a bizalomvédelem elvének megsértésén alapultak.
37 Márpedig ez a négy jogalap, amelyek kizárólag közigazgatási jogviszony keretébe tartozó megfontolásokon alapulnak, a megsemmisítés iránti keresetekre jellemző jogalapok. Egyébként az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeiben a felperes sem kifejezetten, sem közvetve nem kéri keresetének átminősítését. Végül, ellentétben az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglaltakkal, a felperes még röviden sem ad elő semmilyen, a szerződés megsértésével, vagy a szerződés 12. cikke értelmében az arra irányadó belga jog megsértésével kapcsolatos egyetlen jogalapot, érvet vagy kifogást sem.
38 Következésképpen a fenti 35. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a jelen keresetet nem lehet az EUMSZ 272. cikken alapuló keresetté átminősíteni.
39 A fentiek alapján a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogásnak helyt kell adni, és ebből következően a keresetet – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.
A költségekről
40 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a alapján részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.
41 A jelen esetben ugyan a felperes pervesztes lett, a Törvényszék mindemellett úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a terhelési értesítés megszövegezésekor nem fogalmazott világosan és egyértelműen. Az értesítés egyes elemei, valamint különösen egy esetleges határozat elfogadására történő utalás, amely az EUMSZ 299. cikk értelmében végrehajtható határozatnak minősül, azt a benyomást kelthették a felperesben, hogy saját hatáskörében elfogadott végleges végrehajtható aktusról van szó. Erre a körülményre tekintettel a jelen eset körülményeit méltányosan értékelve a Bizottság viseli saját költségeit, valamint a felperes költségeit is.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet – mint elfogadhatatlant – elutasítja.
2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Lito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro AE költségeit.
Kelt Luxembourgban, 2011. október 12‑én.