A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2021. április 22.(*)
„Fellebbezés – Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem – Bizonyos személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – 2001/931/KKBP közös álláspont – Az 1. cikk (3), (4) és (6) bekezdése – 2580/2001/EK rendelet – A 2. cikk (3) bekezdése – Valamely szervezetnek a terrorcselekményekben részt vevő személyek, csoportok és szervezetek jegyzékén való fenntartása – Feltételek – Hatáskörrel rendelkező hatóság határozata – A terrorcselekményekben való részvétel veszélyének további fennállása – A pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatok ténybeli alapja – Az első jegyzékbevételt igazoló nemzeti határozat felülvizsgálatáról szóló határozat – Indokolási kötelezettség”
A C‑46/19. P. sz. ügyben,
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: B. Driessen és S. Van Overmeire, meghatalmazotti minőségben)
fellebbezőnek,
támogatják:
a Francia Köztársaság (képviselik: A.‑L. Desjonquères, B. Fodda és J.‑L. Carré, meghatalmazotti minőségben),
a Holland Királyság (képviselik: M. K. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek a fellebbezési eljárásban,
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2019. január 25‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
a Kurdistan Workers’ Party (PKK) (képviselik: A. M. van Eik és T. M. D. Buruma advocaten)
felperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Bizottság (képviselik: R. Tricot, T. Ramopoulos és J. Norris, meghatalmazotti minőségben),
Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviselik kezdetben: S. Brandon, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Nevill barrister; később: F. Shibli, és S. McCrory, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: P. Nevill barrister)
beavatkozó felek az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, a második tanács bírájaként eljárva, A. Kumin, T. von Danwitz (előadó) és P. G. Xuereb bírák,
főtanácsnok: P. Pikamäe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésében az Európai Unió Tanácsa az Európai Unió Törvényszéke 2018. november 15‑i PKK kontra Tanács ítéletének (T‑316/14, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2018:788) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a következőket:
– a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és módosításáról, valamint a 2014/483/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. március 26‑i (KKBP) 2015/521 tanácsi határozat (HL 2015. L 82., 107. o.);
– a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek jegyzékének naprakésszé tételéről, valamint a 2015/521 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. július 31‑i (KKBP) 2015/1334 tanácsi határozat (HL 2015. L 206., 61. o.) és
– a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek jegyzékének naprakésszé tételéről [helyesen: naprakésszé tételéről, valamint a (KKBP) 2017/154 határozat hatályon kívül helyezéséről] szóló, 2017. augusztus 4‑i (KKBP) 2017/1426 tanácsi határozat (HL 2017. L 204., 95. o.)
(a továbbiakban együttesen: vitatott határozatok), valamint
– a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 714/2013/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 10‑i 125/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2014. L 40., 9. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 24. o.);
– a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 125/2014 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 22‑i 790/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2014. L 217., 1. o.);
– a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 790/2014 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. március 26‑i (EU) 2015/513 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 82., 1. o.);
– a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint [a] 2015/513 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. július 31‑i (EU) 2015/1325 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 206., 12. o.);
– a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint [a] 2015/1325 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 21‑i (EU) 2015/2425 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 334., 1. o.);
– a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint [a] 2015/2425 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. július 12‑i (EU) 2016/1127 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2016. L 188., 1. o.);
– a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint [a] 2016/1127 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. január 27‑i (EU) 2017/150 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2017. L 23., 3. o.) és
– a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint [a] 2017/150 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. augusztus 4‑i (EU) 2017/1420 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2017. L 204., 3. o.)
(a továbbiakban együttesen: vitatott rendeletek), amennyiben ezek a határozatok és rendeletek (a továbbiakban együttesen: vitatott jogi aktusok) a Kurdistan Workers’ Partyra (PKK) vonatkoznak.
Jogi háttér
Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1373. (2001) sz. határozata
2 2001. szeptember 28‑án az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elfogadta a terrorizmus elleni küzdelem, különösen a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében kialakított széleskörű stratégiák megállapításáról szóló 1373. (2001) sz. határozatát. E határozat 1. c) pontja többek között azt írja elő, hogy valamennyi államnak haladéktalanul be kell fagyasztania azon személyek – továbbá az ilyen személyek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló szervezetek, az ilyen személyek és szervezetek nevében vagy irányítása alatt eljáró személyek és szervezetek – pénzeszközeit, vagyoni értékeit vagy gazdasági erőforrásait, akik terrorcselekményeket követnek el vagy kísérelnek meg elkövetni, illetve ilyen cselekmények elkövetésének részesei vagy elősegítői.
3 Az említett határozat nem írja elő azon személyek jegyzékét, akikre e korlátozó intézkedéseket alkalmazni kell.
Az uniós jog
A 2001/931/KKBP közös álláspont
4 Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 1373. (2001) sz. határozatának végrehajtása céljából a Tanács 2001. december 27‑én elfogadta a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontot (HL 2001. L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 23. o.).
5 E közös álláspont 1. cikke (1), (3), (4) és (6) bekezdésének szövege a következő:
„(1) A következő cikkek rendelkezéseivel összhangban ezt a közös álláspontot kell alkalmazni a terrorcselekményekben részt vevő és a mellékletben felsorolt személyekre, csoportokra és szervezetekre.
[…]
(3) Ennek a közös álláspontnak az alkalmazásában »terrorcselekmény« a következő szándékos cselekmények egyike, amely jellege vagy összefüggései révén súlyos kárt okozhat egy országnak vagy egy nemzetközi szervezetnek, és amelyet a nemzeti jog bűncselekményként határoz meg, amennyiben abból a célból követik el, hogy:
i. a lakosságot komolyan megfélemlítsék; vagy
ii. egy kormányt vagy egy nemzetközi szervezetet jogellenes módon arra kényszerítsenek, hogy valamilyen cselekményt megtegyen vagy ne tegyen meg; vagy
iii. súlyosan megingassák vagy lerombolják egy ország vagy egy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos, gazdasági vagy társadalmi felépítését:
a) személy élete elleni támadás, amely halált okozhat;
b) személy testi épsége elleni, a testi épséget súlyosan veszélyeztető támadás;
c) emberrablás vagy túszejtés;
d) kormányzati vagy egyéb közintézmény, közlekedési rendszer, infrastrukturális létesítmény, ideértve az információs rendszert is, a kontinentális talapzaton található rögzített platformok, közterület vagy magántulajdon súlyos károsodásának előidézése, amely az emberi élet veszélyeztetésével járhat, vagy jelentős gazdasági veszteséget okozhat;
e) légi jármű, hajó vagy más közlekedési vagy áruszállítási eszköz elfoglalása;
f) fegyverek, robbanóanyagok vagy nukleáris, biológiai vagy vegyi fegyverek gyártása, birtoklása, megszerzése, szállítása, rendelkezésre bocsátása vagy felhasználása, valamint biológiai és vegyi fegyverek kutatása és fejlesztése;
g) veszélyes anyagok kibocsátása, tűz, robbanás vagy árvíz előidézése az emberi életet veszélyeztetve;
h) víz, energia vagy bármely egyéb alapvető természeti erőforrás szolgáltatásának megzavarása vagy megszakítása az emberi életet veszélyeztetve;
i) fenyegetés az a)–h) alpontban felsorolt cselekmények bármelyikének elkövetésével;
j) terrorista csoport irányítása;
k) részvétel terrorista csoport tevékenységében, ideértve információk vagy anyagi erőforrások rendelkezésre bocsátását, vagy a csoport tevékenységének finanszírozását bármilyen módon, annak tudatában, hogy az hozzájárul a csoport bűnöző tevékenységeihez.
Ennek a bekezdésnek az alkalmazásában a »terrorista csoport«: legalább két személyből álló szervezett csoport, amely bizonyos időre terrorcselekmények egyetértésben történő elkövetésére létesült. A »szervezett csoport« olyan csoport, amely nem egy meghatározott terrorcselekmény azonnali elkövetésére, véletlenszerűen áll össze, és amely nem feltétlenül rendelkezik a tagjai számára szabályszerűen meghatározott szerepekkel, folyamatos tagsággal vagy fejlett szervezettel.
(4) A mellékletben található listát az idevágó ügyiratok pontos információi, illetve anyagai alapján kell összeállítani, amelyek értelmében az illetékes [helyesen: hatáskörrel rendelkező] hatóság határozatot hozott az érintett személyekről, csoportokról és szervezetekről, függetlenül attól, hogy a határozat terrorcselekményre irányuló nyomozás vagy vádemelés [helyesen: büntetőeljárás] megindítására, komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok vagy jelek [helyesen: bizonyítékok vagy valószínűsítő körülmények] alapján ilyen cselekmény elkövetésének kísérletére, abban való részvételre vagy annak elősegítésére, vagy ilyen bűntettek [helyesen: cselekmények] miatt kiszabott ítéletekre vonatkozik‑e. A listába felvehetők azok a személyek, csoportok és szervezetek, akikről, illetve amelyekről az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa megállapította, hogy kapcsolatban állnak a terrorizmussal, és velük szemben szankciókat rendelt el.
Ennek a bekezdésnek az alkalmazásában az »illetékes [helyesen: hatáskörrel rendelkező] hatóság« az igazságügyi hatóság, vagy ha az nem rendelkezik az e bekezdés hatálya alá tartozó területen illetékességgel [helyesen: hatáskörrel], akkor az e téren illetékességgel [helyesen: hatáskörrel] rendelkező megfelelő hatóság.
[…]
(6) A mellékletben található listában szereplő személyek és szervezetek nevét rendszeresen és legalább hat hónaponként felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy biztosítva legyen a listában való fenntartásuk megalapozottsága.”
A 2580/2001/EK rendelet
6 Mivel a Tanács úgy ítélte meg, hogy a 2001/931 közös álláspontban említett intézkedések uniós szinten történő végrehajtásához rendelet szükséges, 2001. december 27‑én elfogadta a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendeletet (HL 2001. L 344., 70. o., magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 207. o.; helyesbítés: HL 2014. L 200., 23. o.).
7 E rendelet 2. cikke a következőket írja elő:
„(1) Az 5. és a 6. cikkben megengedett kivételektől eltekintve:
a) a (3) bekezdésben említett listában szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet tulajdonában vagy birtokában álló, vagy hozzájuk tartozó valamennyi pénzeszközt, egyéb vagyoni értéket és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani;
b) semmiféle pénzeszközt, egyéb vagyoni értéket és gazdasági erőforrást sem közvetve, sem közvetlenül nem lehet a (3) bekezdésben említett listában szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet [helyesen: részére vagy javára rendelkezésre bocsátani] rendelkezésére bocsátani.
(2) Az 5. és a 6. cikkben megengedett kivételektől eltekintve tilos pénzügyi szolgáltatásokat nyújtani a (3) bekezdésben említett listában szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet számára [helyesen: számára vagy javára].
(3) A Tanács egyhangúlag, és a [2001/931] közös álláspont 1. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében megállapított rendelkezéseivel összhangban eljárva, megállapítja, felülvizsgálja és módosítja azoknak a személyeknek, csoportoknak és szervezeteknek a listáját, akikre, illetve amelyekre ez a rendelet vonatkozik; ez a lista a következőket tartalmazza:
i. természetes személyek, akik terrorcselekményt követnek el vagy kísérelnek meg elkövetni, illetve ilyen cselekmények elkövetésének részesei vagy azok elősegítői;
ii. jogi személyek, csoportok vagy szervezetek, amelyek terrorcselekményt követnek el vagy kísérelnek meg elkövetni, illetve ilyen cselekmények elkövetésének részesei vagy azok elősegítői;
iii. az i. és ii. pontban említett egy vagy több természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló jogi személyek, csoportok vagy szervezetek;
iv. az i. és ii. pontban említett egy vagy több természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet nevében vagy irányítása alatt eljáró természetes vagy jogi személyek, csoportok vagy szervezetek.”
A jogvita előzményei és a vitatott jogi aktusok
8 A megtámadott ítélet 1–7., 56–61. és 81–93. pontjában a Törvényszék összefoglalta az elé terjesztett jogvita tényállását. A jelen fellebbezés vizsgálatát illetően az alábbiakat kell megjegyezni.
9 2002. május 2‑án a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont naprakésszé tételéről szóló 2002/340/KKBP közös álláspontot (HL 2002. L 116., 75. o.). A 2002/340 közös álláspont melléklete naprakésszé tette a 2001/931 közös álláspontban előírt korlátozó intézkedésekkel érintett személyek, csoportok és szervezetek jegyzékét (a továbbiakban: vitatott jegyzék), és felvette arra többek között a Kurdistan Workers’ Party (PKK) nevét, amelyet a következőképpen azonosított: „Kurd Munkáspárt (PKK)”. Ugyanezen a napon a Tanács elfogadta a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2001/927/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2002/334/EK határozatot (HL 2002. L 116., 33. o.) is. Ez a határozat a vitatott jegyzékben szereplővel azonos leírással vette fel a PKK nevét a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt jegyzékbe.
10 A PKK‑nak az e jegyzékbe való felvételét többek között a vitatott jogi aktusok tartották fenn. 2004. április 2. óta a vitatott jegyzék a PKK‑t illetően a következőket említi: „Kurd Munkáspárt (PKK) (más néven »KADEK«, más néven »KONGRA‑GEL«)”.
11 A 125/2014 és a 790/2014 végrehajtási rendelet (a továbbiakban: 2014. évi jogi aktusok) indokolásában a Tanács a PKK‑t terrorcselekményekben részt vevő olyan szervezetként írta le a PKK‑t, amely 1984 óta számos ilyen cselekményt követett el, és több mint 30 000 török állampolgár és külföldi személy halálát okozta.
12 A Tanács jelezte, hogy a PKK az általa egyoldalúan – különösen 2009 óta – bejelentett több tűzszünet ellenére is folytatta terrorista tevékenységeit. A Tanács e tekintetben pontosította, hogy a PKK által elkövetett terrorcselekmények bombamerényleteket, rakétatámadásokat, robbanószerek használatát, török állampolgárok és külföldi turisták meggyilkolását és elrablását, túszejtést, a török biztonsági erőkkel szembeni támadásokat, valamint az e biztonsági erőkkel folytatott fegyveres összecsapásokat, olajipari létesítmények, tömegközlekedési eszközök, különféle országokban található török diplomáciai, kulturális és kereskedelmi létesítmények elleni támadásokat, külföldön élő török állampolgárokra irányuló zsarolást, valamint a tevékenységeinek finanszírozását célzó más bűncselekményeket foglalt magában. A Tanács – szemléltetésképpen – elkészített egy, 2003. november 14. és 2011. október 19. között lezajlott, 69 incidenst tartalmazó jegyzéket. A Tanács ezt követően ezeket az általa a PKK‑nak tulajdonított cselekményeket a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „terrorcselekményeknek” minősítette.
13 A Tanács hozzáfűzte, hogy a PKK‑val szemben három nemzeti határozatot hoztak, amelyek közül az elsőt 2001. március 29‑én fogadta el a Secretary of State for the Home Department (az Egyesült Királyság belügyminisztere; a továbbiakban: belügyminiszter) a UK Terrorism Act 2000 (az Egyesült Királyság terrorizmusról szóló, 2000. évi törvénye) alapján, amely határozatot kiegészített a 2006. augusztus 14‑én hatályba lépő, 2006. július 14‑i határozat, amely értelmében a „KADEK” és a „KONGRA‑GEL” a PKK egyéb megnevezései (a továbbiakban: a belügyminiszter 2001. évi határozata). Ezzel a határozattal a belügyminiszter – figyelemmel a PKK által elkövetett terrorcselekményekre és az ilyen cselekményekben való részvételére – terrorcselekményekben közreműködő szervezetként betiltotta a PKK‑t. A Tanács pontosította, hogy az említett határozatot egy nemzeti kormánybizottság rendszeresen felülvizsgálja.
14 A másik két nemzeti határozatot az Egyesült Amerikai Államok kormánya fogadta el. Egyrészt a PKK‑t a módosított US Immigration and Nationality Act (az Egyesült Államok bevándorlási és állampolgársági törvénye) 219. szakasza alapján „külföldi terroristaszervezetnek” minősítő határozatról, másrészt pedig a PKK‑t az Executive Order n° 13 224 (13 224. sz. elnöki rendelet) alapján „külön megjelölt, világméretű terroristaszervezetnek” minősítő határozatról (a továbbiakban együttesen: az Egyesült Államok hatóságainak határozatai) van szó. Az Egyesült Államok hatóságainak e határozataival kapcsolatban a Tanács rámutatott, hogy a PKK‑t „külföldi terroristaszervezetnek” minősítő határozat bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti, míg a PKK‑t „külön megjelölt, világméretű terroristaszervezetnek” minősítő határozat egyaránt képezheti közigazgatási és bírósági felülvizsgálat tárgyát.
15 E körülmények között a Tanács úgy vélte, hogy az előző két pontban említett három nemzeti határozatot a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „hatáskörrel rendelkező hatóságok” fogadták el. A Tanács egyebekben megállapította, hogy ez a három nemzeti határozat továbbra is hatályban van, és úgy vélte, hogy a PKK‑nak a vitatott jegyzékbe való első felvételét igazoló indokok továbbra is érvényesek.
16 A 2015 és 2017 között elfogadott vitatott határozatok és vitatott rendeletek (a továbbiakban: a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok) indokolásában a Tanács rámutatott, hogy a PKK vitatott jegyzékbe való felvételének fenntartása három, hatáskörrel rendelkező hatóság által elfogadott – az ezen indokolások A és C mellékletében szereplő – határozatokon, így a belügyminiszter 2001. évi határozatán és az Egyesült Államok hatóságainak határozatain alapult. E tekintetben mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy önállóan megvizsgálta az e határozatokban szereplő információkat, és hogy – megállapításai szerint – az említett határozatok mindegyike elegendő indokot tartalmaz a PKK vitatott jegyzékbe való, uniós szinten történő felvételének igazolásához.
17 A Tanács ezután jelezte, hogy – a Törvényszék ítélkezési gyakorlata értelmében – mind a belügyminiszter, mind pedig az Egyesült Államok hatóságai minősülhetnek a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „hatáskörrel rendelkező hatóságnak”, és emellett pontosította, hogy megvizsgálta, hogy az e határozatok alapjául szolgáló ténybeli elemek a „terrorcselekmények” és „terroristacsoport” fogalma alá tartoznak, valamint hogy e határozatok továbbra is hatályban vannak. A Tanács végül pontosította, hogy nem állnak rendelkezésére olyan információk, amelyek a PKK nevének a vitatott jegyzékből való levétele mellett szólnak, valamint hogy e szervezetnek az e jegyzékbe való felvételét igazoló okok továbbra is érvényesek, így a jegyzékbevételt fenn kell tartani.
18 A 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok indokolása – minden nemzeti határozat vonatkozásában – mellékletként tartalmazta a „terrorizmus” nemzeti jog szerinti fogalommeghatározásának leírását, az alkalmazandó nemzeti közigazgatási és bírósági eljárások leírását, a szóban forgó nemzeti határozatot megelőző és az azt követő eljárások összefoglalását, azon megállapítások összefoglalását, amelyekre a hatáskörrel rendelkező hatóságok a PKK vonatkozásában jutottak, azon tényállások leírását, amelyekre e hatáskörrel rendelkező hatóságok támaszkodtak, valamint azt a megállapítást, hogy e tényállások a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „terrorcselekményeknek” minősültek.
19 A 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok indokolásának A mellékletében a Tanács rámutatott, hogy a belügyminiszter 2001. évi határozata betiltotta a PKK‑t, mivel észszerű indokok alapján feltételezhető volt, hogy a PKK a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „terrorcselekményeket” követ el, vagy ilyen cselekményekben vesz részt. A belügyminiszter a 2014. december 3‑i határozatában (a továbbiakban: a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozata) elutasította a PKK betiltásának visszavonása iránti kérelmet a nem sokkal korábban történt terrortámadások alapján, amelyeket – az említett miniszter szerint – a PKK követett el, és amelyek arra utaltak, hogy a PKK továbbra is közreműködik a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „terrorcselekményekben”.
20 Ezen indokolásoknak az Egyesült Államok hatóságainak határozataira vonatkozó C mellékletében a Tanács jelezte, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma által kidolgozott, a terrorizmusról szóló 2013. évi éves jelentés tartalmazza azokat a konkrét okokat, amelyek alapján a PKK „külföldi terroristaszervezetként” való jegyzékbevételéről szóló határozatot meghozták és fenntartották.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
21 A Törvényszék Hivatalához 2014. május 1‑jén benyújtott keresetlevelével a PKK – beadványainak utolsó változatában – keresetet indított a vitatott jogi aktusok őt érintő részeikben történő megsemmisítése iránt, amennyiben ez a szervezet az eljárás előrehaladtával kiigazította kereseti kérelmeit, mivel az egyik vitatott jogi aktus hatályon kívül helyezte és felváltotta a korábbi jogi aktust.
22 Az Európai Bizottság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága számára engedélyezték, hogy a Törvényszék előtti eljárásba a Tanács kereseti kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozzon.
23 A vitatott jogi aktusok megsemmisítése iránti keresetének alátámasztása céljából a PKK lényegében nyolc jogalapot hozott fel. A Törvényszék a hetedik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap vizsgálatára szorítkozott. A megtámadott ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy ez a jogalap megalapozott, és ezért a PKK‑t érintő részeikben megsemmisítette a vitatott jogi aktusokat.
24 A hetedik jogalap vizsgálatával összefüggésben a Törvényszék mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy különbséget kell tenni azon jogi aktusok között, amelyekkel egy személy vagy szervezet nevét először veszik fel egy, a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos jegyzékbe, amely jogi aktusokra a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése az irányadó, és a személy vagy szervezet nevét az e jegyzéken fenntartó jogi aktusok között, amelyekre e közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése az irányadó.
25 A Törvényszék ezután megállapította, hogy a 2014. évi jogi aktusokat, valamint a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusokat nem a jogilag megkövetelt módon indokolták meg.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
26 A Bíróság elnöke 2019. május 13‑i és 20‑i határozatával engedélyezte a Holland Királyság és a Francia Köztársaság számára, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozzon.
27 A Tanács és az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– hozzon jogerős határozatot a jelen fellebbezés tárgyát képező kérdésekben, és utasítsa el a PKK keresetét, valamint
– a PKK‑t kötelezze a jelen fellebbezéssel és a T‑316/14. sz. üggyel összefüggésben a Tanács részéről felmerül költségek viselésére.
28 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság adjon helyt a fellebbezésnek.
29 A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és
– hozzon jogerős határozatot a jelen fellebbezés tárgyát képező kérdésekben, és utasítsa el a PKK keresetét.
30 A PKK azt kéri, hogy a Bíróság:
– teljes egészében utasítsa el a Tanács által benyújtott fellebbezést;
– hagyja helyben a Törvényszék ítéletét;
– a Tanácsot kötelezze a jelen fellebbezéssel összefüggésben a részéről felmerülő költségek viselésére, és hagyja helyben a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben a Tanácsot a Törvényszék előtti eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére kötelezi, valamint
– másodlagosan, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az hozzon határozatot a PKK által a megsemmisítés iránti keresetében felhozott többi jogalapról.
A fellebbezésről
31 Fellebbezésének alátámasztása céljából a Tanács hét jogalapra hivatkozik.
32 Az első fellebbezési jogalapban a Tanács vitatja a Törvényszék azon megfontolásait, amelyek szerint a vitatott határozatok kizárólag a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének hatálya alá tartozó, a jegyzékbevétel fenntartásáról szóló határozatokat képeznek.
33 A második, a harmadik, a negyedik és az ötödik fellebbezési jogalap a megtámadott ítélet indokolásának a 2014. évi jogi aktusokkal kapcsolatos részére vonatkozik. A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az Egyesült Államok hatóságainak határozatai nem szolgálhatnak a PKK vitatott jegyzékbe való első felvételének alapjául. A harmadik jogalap a megtámadott ítélet indokolásának azon részére vonatkozik, amely szerint a Tanács megsértette indokolási kötelezettségét, mivel nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek miatt a nemzeti határozatok a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „hatáskörrel rendelkező hatóság” által elfogadott határozatokat képeznek. Negyedik jogalapjában a Tanács a Törvényszék azon megfontolásait vitatja, amelyek szerint – figyelemmel a PKK által egyoldalúan bejelentett tűzszünetekre és a török kormánnyal folytatott béketárgyalásokra – köteles volt a PKK vitatott jegyzékbe való felvételének fenntartását újabb információkra alapítani. Az ötödik jogalap a megtámadott ítélet indokolásának arra a részére vonatkozik, amely szerint a Tanács megsértette indokolási kötelezettségét azon 69 incidens kapcsán, amelyek alapján ez az intézmény úgy vélte, hogy továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy a PKK terrorista tevékenységekben vesz részt.
34 A hatodik és a hetedik fellebbezési jogalap a Törvényszéknek a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusokkal kapcsolatos megfontolásaira vonatkozik. A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Tanács – az e szervezet neve vitatott jegyzékbe való első felvételének alapjául szolgáló nemzeti határozatokat felülvizsgáló határozatokra hivatkozva – az e jogi aktusokhoz tartozó indokolás keretében nem állapíthatta meg, hogy továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy a PKK terrorista tevékenységekben vesz részt. A hetedik jogalapban a Tanács a Törvényszék azon megfontolásait vitatja, amelyek szerint a 2015/513 végrehajtási rendelet és a 2015/521 határozat indokolásának elemeként nem lehetett figyelembe venni a Tanács 2015. március 27‑i azon levelét, amelyben közölte a PKK‑val az e rendelethez és az e határozathoz fűzött indokolást, és amelyben válaszolt az e rendelet és az e határozat elfogadását eredményező eljárás során a PKK által előadott érvekre.
Az első jogalapról
A felek érvelése
35 Az első jogalap a megtámadott ítélet 52–54., 103. és 104. pontjára vonatkozik, amelyekben a Törvényszék lényegében megállapította, hogy a vitatott jogi aktusok kizárólag a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének hatálya alá tartoznak. A Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság, valamint a Bizottság által támogatott Tanács álláspontja szerint ezek a jogi aktusok egyúttal e közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartoznak. A Törvényszéknek ezért ezen utóbbi rendelkezésre is tekintettel kellett volna megvizsgálnia azok jogszerűségét.
36 A PKK vitatja ezt az érvelést és az első jogalap elutasítását kéri.
A Bíróság álláspontja
37 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében különbséget kell tenni azon jogi aktusok között, amelyekkel egy személy vagy szervezet nevét először veszik fel egy, a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos jegyzékbe, amely jogi aktusokra a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése az irányadó, és a személy vagy szervezet nevét az e jegyzéken fenntartó jogi aktusok között, amelyekre e közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése az irányadó (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 58–62. pont; 2017. július 26‑i Tanács kontra Hamász ítélet, C‑79/15 P, EU:C:2017:584, 36–40. pont; 2019. június 20‑i K. P. ítélet, C‑458/15, EU:C:2019:522, 50–52. pont).
38 Ennélfogva a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor kizárólag a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése tükrében vizsgálta a vitatott határozatokat, amelyekkel a PKK‑t fenntartották a vitatott jegyzéken.
39 Ebből következik, hogy az első fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant kell elutasítani.
A harmadik és az ötödik jogalapról
40 Az együttesen vizsgálandó harmadik és ötödik fellebbezési jogalap a megtámadott ítélet 67., 68., 77. és 78. pontjára irányul, amelyekben a Törvényszék megállapította, hogy a 2014. évi jogi aktusok indokolása hiányos, amennyiben azok a belügyminiszter 2001. évi határozatán és az Egyesült Államok hatóságainak határozatain, valamint a 2003. november 14. és 2011. október 19. között lezajlott, 69 incidenst tartalmazó jegyzéken alapulnak.
41 Konkrétan a belügyminiszter 2001. évi határozatát illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 68. pontjában megállapította, hogy a 2014. évi jogi aktusokhoz fűzött indokolás egyáltalán nem tartalmazza az e határozat alapjául szolgáló indokok leírását, és nem pontosítja azokat az okokat, amelyek miatt a Tanács úgy vélte, hogy a szóban forgó tények a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „terrorcselekmény” fogalmába tartoznak, és nem pontosította azokat az okokat sem, amelyek alapján megállapította, hogy az említett határozat az e közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „hatáskörrel rendelkező hatóság” határozatának minősül. A Törvényszék ezen utóbbi vonatkozásában hangsúlyozta, hogy az előtte folyamatban lévő eljárás során a PKK vitatta ezt a minősítést.
42 A 2003. november 14. és 2011. október 19. között lezajlott, 69 incidenst tartalmazó jegyzéket illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 77. és 78. pontjában megállapította, hogy mivel az előtte folyamatban lévő eljárás során a PKK vitatta ezen incidensek némelyikének valóságtartalmát, a PKK‑nak való betudhatóságukat, vagy elkövetésük körülményeit, a 2014. évi jogi aktusokhoz fűzött indokolásban a Tanácsnak kellett volna bizonyítania az állított tények megalapozottságát, a Törvényszéknek pedig vizsgálnia e tények tárgyi pontosságát. A Törvényszék szerint azonban a 2014. évi jogi aktusok indokolásában szereplő információk nem tették lehetővé számára felülvizsgálatának gyakorlását, mivel ez az indokolás egyáltalán nem tartalmazta azokat az információkat, amelyek alapján a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó incidensek bizonyítottak, a PKK‑nak tudhatók be, és megfelelnek a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdésében rögzített kritériumoknak.
A felek érvelése
43 A Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság, valamint a Bizottság által támogatott Tanács előadja, hogy a megtámadott ítélet 67. és 68. pontjában a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a 2014. évi jogi aktusok indokolásában a Tanács köteles volt feltüntetni azokat az okokat, amelyek alapján úgy vélte, hogy a belügyminiszter 2001. évi határozata és az Egyesült Államok hatóságainak határozatai a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatainak minősülnek, és hogy azok az e közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „terrorcselekményekre” vonatkoznak. A Tanács úgy véli, hogy ezzel a Törvényszék olyan követelményt rótt rá, amelyet nem ír elő a közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése.
44 A Tanács szerint a Törvényszék azt is tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 77. és 78. pontjában, hogy hiányos az indokolás a 2003. november 14. és 2011. október 19. között lezajlott 69 incidenst illetően. Ez az intézmény azzal érvel, hogy indokolási kötelezettségének teljesítéséhez elegendő, ha az indokolásban feltünteti az érintett személy vagy szervezet vonatkozásában felrótt elemeket, hogy e személy vagy szervezet megérthesse azokat az okokat, amelyek miatt nevét fenntartották a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos jegyzéken, de nem köteles bizonyítani az állított tények megalapozottságát, sem pedig részletesen kifejteni teljes érvelését az indokolásban. Az állítólagos magatartással kapcsolatos bizonyíték a szóban forgó jogi aktus alapjául szolgáló indokok jogszerűségének, nem pedig az indokolási kötelezettségnek a körébe tartozik.
45 A PKK azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a harmadik és az ötödik jogalapot. Álláspontja szerint a Törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a 2014. évi jogi aktusok indokolásában a Tanács köteles volt feltüntetni azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélte, hogy a neve első jegyzékbevételének alapjául szolgáló nemzeti határozatok a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatainak” minősülnek, és hogy e határozatok az e közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „terrorcselekményekre” vonatkoznak. A Tanácsnak emellett pontosítania kellett volna azokat az okokat, amelyek miatt az ezen indokolásban említett 69 incidens szintén ilyen, a PKK‑nak betudható cselekményeket képez. Konkrétan: a 790/2014 rendelet indokolásában a Tanácsnak figyelembe kellett volna vennie a PKK által e tekintetben a 125/2014 rendelettel kapcsolatos keresetében felhozott kifogásokat.
A Bíróság álláspontja
46 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a harmadik és az ötödik fellebbezési jogalap lényegében a 2014. évi jogi aktusokkal kapcsolatban a Tanácsra háruló indokolási kötelezettség terjedelmére vonatkozik, amely jogi aktusokkal a Tanács fenntartotta a PKK vitatott jegyzékbe való felvételét. A jelen ítélet 37. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból ugyanakkor az következik, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikke különbséget tesz egyrészről a valamely személy vagy szervezet pénzeszközeinek befagyasztásával kapcsolatos jegyzékbe való, az e közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdésében említett első felvétel, másrészről pedig az erre a jegyzékre már felvett személynek vagy szervezetnek az e jegyzéken való, az említett közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdésében említett fenntartása között. A Tanács állításával ellentétben tehát kizárólag a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdésében előírt feltételek azok, amelyektől a jegyzéken való fenntartás függ, továbbá – még ha a felek érvelése e közös álláspont 1. cikkének (3) és (4) bekezdésére hivatkozik is – kizárólag ezen 1. cikk (6) bekezdésére figyelemmel kell vizsgálni a Tanácsra háruló indokolási kötelezettség terjedelmét.
47 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az EUMSZ 296. cikkben megkövetelt indokolásnak világosan és egyértelműen tükröznie kell a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára az elfogadott intézkedések igazolásának megismerését, illetve a hatáskörrel rendelkező bíróság számára felülvizsgálatának gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 138. pont; 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 29. pont).
48 Az ily módon megkövetelt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási követelményt az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény konkrétan az, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, és az sem, hogy részletesen válaszoljon az érdekelt által az ugyanezen jogi aktus elfogadását megelőzően a vele folytatott konzultáció során megfogalmazott megfontolásokra, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is meg kell vizsgálni. Következésképpen valamely sérelmet okozó aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érdekelt előtt ismert összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés tartalmának megértését (lásd ebben az értelemben: 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 139–141. pont; 2017. március 28‑i Rosneft ítélet, C‑72/15, EU:C:2017:236, 120. és 122. pont; 2019. január 31‑i Islamic Republic of Iran Shipping Lines és társai kontra Tanács ítélet, C‑225/17 P, EU:C:2019:82, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Ami konkrétabban a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos jegyzéken való fenntartásra vonatkozó döntésről szóló, a 2014. évi jogi aktusokhoz hasonló jogi aktusokat illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése alapján lefolytatott felülvizsgálat keretében a Tanács akkor tarthatja fenn az érintett személyt vagy szervezetet ezen a jegyzéken, ha arra a következtetésre jut, hogy továbbra is fennáll a személynek vagy szervezetnek a terrorista tevékenységekben való részvételére vonatkozó veszély, amely a személynek vagy szervezetnek a jegyzékbe való első felvételét igazolta, annak fenntartása tehát lényegében az érintett személy vagy szervezet e jegyzékbe való első felvétele meghosszabbításának minősül. A Tanács e célból köteles vizsgálni azt, hogy az első felvétel vagy az előző felülvizsgálat óta a ténybeli helyzet oly módon változott‑e, hogy az már nem teszi lehetővé ugyanazon következtetés levonását az érintett személynek vagy szervezetnek a terrorista tevékenységekben való részvételével kapcsolatban (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 46. és 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. június 20‑i K. P. ítélet, C‑458/15, EU:C:2019:522, 43. pont).
50 Az érintett személynek vagy szervezetnek a terrorista tevékenységekben való részvételére vonatkozó veszély további fennállásának vizsgálata keretében az e személynek vagy szervezetnek a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos jegyzékbe első felvételét megalapozó nemzeti határozat későbbi sorsát kellőképpen figyelembe kell venni, különösen e nemzeti határozat amiatti hatályon kívül helyezését vagy visszavonását, hogy új tények vagy információk merültek fel, vagy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság értékelése módosult (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 52. pont).
51 Ezen túlmenően az a puszta körülmény, hogy az első jegyzékbevétel alapjául szolgáló nemzeti határozat továbbra is hatályos, az eltelt időre tekintettel és az adott ügy fejleményeinek függvényében nem lehet elegendő azon következtetés levonására, hogy továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy az érintett személy vagy szervezet terrorista tevékenységekben vesz részt. Ilyen helyzetben a Tanács az e személy vagy szervezet nevének az említett jegyzéken való fenntartását köteles a helyzet naprakésszé tett értékelésére alapítani, figyelembe véve az újabb információkat, és bizonyítva, hogy e veszély továbbra is fennáll. A Tanács e célból nemcsak a hatáskörrel rendelkező hatóságok által elfogadott nemzeti határozatokon, hanem más forrásokon alapuló újabb információkra, ennélfogva pedig saját értékeléseire is támaszkodhat (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 52., 62. és 72. pont; 2017. július 26‑i Tanács kontra Hamász ítélet, C‑79/15 P, EU:C:2017:584, 40. és 50. pont; 2019. június 20‑i K. P. ítélet, C‑458/15, EU:C:2019:522, 52., 60. és 61. pont).
52 E tekintetben pontosítani kell, hogy a valamely személynek vagy szervezetnek a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos vitatott jegyzékbe való felvételét fenntartó jogi aktusokat illetően az uniós bíróság köteles vizsgálni egyrészről az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség tiszteletben tartását, és ebből következően a hivatkozott indokok kellőképpen pontos és konkrét jellegét, valamint másrészről azt, hogy ezen indokok megalapozottak‑e, ami magában foglalja, hogy ez a bíróság – ezen indokok érdemi jogszerűségének felülvizsgálata keretében – győződjön meg arról, hogy ezek a jogi aktusok kellően biztos ténybeli alappal rendelkeznek, és vizsgálja meg az említett jogi aktusokat alátámasztó indokolásban állított tényeket (lásd ebben az értelemben többek között: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 118. és 119. pont; 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 70. pont).
53 Ezen utóbbi felülvizsgálatot illetően az érintett személy vagy szervezet a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos vitatott jegyzéken való fenntartásával szemben indított eljárás keretében az összes olyan információt vitathatja, amelyre a Tanács hivatkozik annak bizonyításaképpen, hogy a személy vagy a szervezet terrorista tevékenységekben való részvételének veszélye továbbra is fennáll, függetlenül attól, hogy ezen információk hatáskörrel rendelkező hatóságok nemzeti határozatából vagy más forrásból származnak‑e. Vitatás esetén a Tanácsnak kell bizonyítania az állítólagos tények megalapozottságát, és az uniós bíróságnak kell vizsgálnia azok tárgyi pontosságát (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 Egyebekben, jóllehet csak vitatás esetén kell a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságnak bizonyítania az érintett személlyel vagy szervezettel szemben megállapított indokok megalapozottságát, ez a személy vagy szervezet nem kötelezhető arra, hogy a vitatás céljából az ezen indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó bizonyítékot szolgáltasson (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 121. pont).
55 Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy az indokolás kérdése, amely egy lényeges eljárási szabályra vonatkozik, elkülönül az állítólagos magatartás bizonyításának kérdésétől, amely a szóban forgó jogi aktus érdemi jogszerűségéhez tartozik, és magában foglalja az e jogi aktusban említett tények helytállóságának vizsgálatát, valamint e tényeknek az érintett személlyel szembeni korlátozó intézkedések alkalmazását igazoló tényeknek minősítését (lásd ebben az értelemben: 2011. november 16‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, C‑548/09 P, EU:C:2011:735, 88. pont; 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 60. pont).
56 A fentiekből következik, hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség teljesítéséhez a jelen ügyben a Tanácsnak kellett kellőképpen pontos és konkrét indokokkal szolgálnia, hogy a PKK megismerhesse a vitatott jegyzékbe való felvételének a 2014. évi jogi aktusokkal való fenntartása céljából hivatkozott indokokat, és a Törvényszéknek kellett a felülvizsgálatát gyakorolnia. A Törvényszék által a megtámadott ítélet 68., 77. és 78. pontjában megállapítottakkal ellentétben azonban, az e jogi aktusokhoz fűzött indokolásban a Tanács nem volt köteles bizonyítani a PKK vitatott jegyzékbe való felvételének fenntartása céljából hivatkozott indokok alapjául szolgáló tények valóságtartalmát, sem pedig ezen indokolás keretében – a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) és (4) bekezdésére figyelemmel – jogilag minősíteni ezeket a tényeket. A Törvényszék által ekként megkövetelt bizonyítás ugyanis – a jelen ítélet 52–55. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében – nem az indokolási kötelezettséghez, hanem az említett jogi aktusok érdemi jogszerűségéhez tartozik, ami független kérdés az elsőfokú eljárásban felhozott hetedik jogalaptól, amelynek a Törvényszék a megtámadott ítéletben helyt adott.
57 Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 68., 77. és 78. pontjában megállapította, hogy a Tanács megsértette indokolási kötelezettségét, amennyiben a 2014. évi jogi aktusok indokolása a belügyminiszter 2001. évi határozatára és a 2003. november 14. és 2011. október 19. között lezajlott, 69 incidenst tartalmazó jegyzékre hivatkozik.
58 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azonban, amennyiben a Törvényszék valamely határozatának indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, az ilyen jogsértés nem eredményezheti e határozat hatályon kívül helyezését (2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítélet, C‑599/14 P, EU:C:2017:583, 75. pont). Ennélfogva emellett azt kell vizsgálni, hogy ez a megtámadott ítéletet érintő téves jogalkalmazás érvénytelenítheti‑e a Törvényszék által az ezen ítélet 80. pontjában tett megállapítást, vagy hogy – ellenkezőleg – az iratokból az következik, hogy a 2014. évi jogi aktusok indokolása mindenesetre hiányos volt.
59 E tekintetben a 2014. évi jogi aktusok – jelen ítélet 11–15. pontjában összefoglalt – indokolásából kitűnik, hogy a PKK vitatott jegyzékbe való felvételének fenntartása céljából a Tanács – figyelemmel a PKK 1984 óta folytatott terrorista tevékenységeinek történetére és az általa különösen 2009 óta egyoldalúan bejelentett tűzszünetekre – arra támaszkodott, hogy a belügyminiszternek a PKK e jegyzékbe való első felvételének alapjául szolgáló 2001. évi határozata továbbra is hatályos, emellett pedig különösen a 2003. november 14. és 2011. október 19. között lezajlott, 69 incidenst tartalmazó jegyzékre támaszkodott, amely incidensek a Tanács álláspontja szerint a PKK‑nak betudható, a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „terrorcselekményeket” képeznek.
60 A belügyminiszternek az eredetileg e jegyzékbevétel alapjául szolgáló 2001. évi határozatát illetően az indokolásból kitűnik, hogy a Tanács megállapította, hogy azt a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság fogadta el, hogy azt az Egyesült Királyság egyik kormánybizottsága rendszeresen felülvizsgálja, valamint hogy az továbbra is hatályos. Ennélfogva a Tanács pontosította, hogy elvégezte a jelen ítélet 49. és 50. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében megkövetelt vizsgálatot, valamint hogy azt állapította meg, hogy e határozat későbbi sorsa nem jelez a jelen ítélet e pontjaiban említetthez hasonló változást. Márpedig ezek az indokok kellőképpen pontosak és konkrétak ahhoz, hogy a PKK megismerhesse azokat az okokat, amelyek alapján a Tanács többek között fenntartotta őt az e határozatban szereplő vitatott jegyzéken, és ahhoz is, hogy a Törvényszék e tekintetben gyakorolhassa felülvizsgálatát.
61 Ami a 2003. november 14. és 2011. október 19. között lezajlott, 69 incidenst tartalmazó jegyzéket illeti, a Tanács a 2014. évi jogi aktusokhoz fűzött indokolásban többek között azt a 2010. január 17. és 2011. október 19. között lezajlott 17 incidenst említette, amelyek ezen intézmény szerint nemcsak hogy a PKK által 2009 óta egyoldalúan bejelentett tűzszüneteknél későbbiek voltak, hanem egyúttal eléggé új keletűek ahhoz, hogy 2014 februárjában és júliusában megalapozzák e szervezet vitatott jegyzékbe való felvételének fenntartását. Ezzel a legújabb 17 incidenssel kapcsolatban a Tanács megadta a bekövetkezésük pontos időpontját, azt a települést vagy tartományt, ahol ezek történtek, az incidensek jellegét, valamint az áldozatok számát és besorolását.
62 A megtámadott ítélet 68., 77. és 78. pontjában a Törvényszék által megállapítottakkal ellentétben azonban, ily módon, a 2014. évi jogi aktusokhoz fűzött indokolás alapján a PKK megismerhette azokat a különös és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács – a 2009 óta egyoldalúan bejelentett tűzszünetek ellenére – úgy vélte, hogy továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy ez a szervezet terrorista tevékenységekben vesz részt. Ily módon az ezen indokolásban szereplő információk elegendőek voltak ahhoz, hogy a PKK megérthesse, mit rónak fel neki (lásd analógia útján: 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 4. és 142. pont; 2019. június 20‑i K. P. ítélet, C‑458/15, EU:C:2019:522, 53. és 54. pont).
63 Hozzá kell fűzni, hogy noha a Törvényszék a megtámadott ítélet 68., 77. és 78. pontjában megállapította, hogy a PKK előterjesztett a belügyminiszter 2001. évi határozatának és a 2014. évi jogi aktusokhoz fűzött indokolásban említett 69 incidensnek a vitatására irányuló érveket, a 77. és a 78. pontból, valamint a PKK‑nak a jelen ítélet 45. pontjában összefoglalt érveléséből kitűnik, hogy ez az érvelés az említett tények valóságtartalmának és jogi minőségüknek a vitatására irányul, ami nem az indokolási kötelezettség Tanács általi megsértésének bizonyítását, hanem e jogi aktusok érdemi jogszerűségének vitatását, valamint azt célozza, hogy a Tanács legyen köteles bizonyítani a hivatkozott indokok megalapozottságát.
64 Amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítélet 78. pontjában úgy vélte, hogy a 2014. évi jogi aktusok indokolásában foglalt információk szűkössége miatt nem tudta gyakorolni bírósági felülvizsgálatát a PKK által vitatott incidensekkel kapcsolatban, mivel ez az indokolás egyáltalán nem tartalmazza azokat az információkat, amelyek alapján a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó incidensek bizonyítottak voltak, azokat a PKK‑nak lehetett betudni, és megfeleltek a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdésében rögzített kritériumoknak, meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 53–55. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az ily módon a Törvényszék által az érdemi jogszerűség vonatkozásában lefolytatandó felülvizsgálatnak nemcsak a vitatott jogi aktusok indokolásában szereplő információkra, hanem azokra az információkra is vonatkoznia kell, amelyeket – vitatás esetén – az ezen indokolásban állított tények megalapozottságának bizonyítása céljából a Tanács terjeszt a Törvényszék elé.
65 Ezért a jelen ítélet 57. pontjában megállapított téves jogalkalmazás alkalmas arra, hogy érvénytelenítse a Törvényszék által a megtámadott ítélet 80. pontjában tett megállapítást.
66 Ennélfogva helyt kell adni az ötödik fellebbezési jogalapnak, valamint a harmadik jogalap azon részének, amelyben az a Törvényszéknek a belügyminiszter 2001. évi határozatával kapcsolatos megfontolásaira vonatkozik.
67 Ebből következik, hogy a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelemnek helyt kell adni, amennyiben a Törvényszék hiányos indokolás miatt semmisítette meg a 2014. évi jogi aktusokat, ugyanakkor nem kell határozatot hozni a második és a negyedik fellebbezési jogalapban hivatkozott téves jogalkalmazásról, sem a harmadik fellebbezési jogalapban kifejtett azon érvekről, amelyek a Törvényszék Egyesült Államok hatóságainak határozataira vonatkozó megfontolásainak vitatására irányulnak.
A hatodik és a hetedik jogalapról
68 Az együttesen vizsgálandó hatodik és hetedik fellebbezési jogalap a megtámadott ítélet 95–98., 103–106. és 110–114. pontjára vonatkozik, amely pontokban a Törvényszék megállapította, hogy a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok indokolása hiányos.
69 A megtámadott ítélet 95–98. és 103–106. pontjában a Törvényszék lényegében megállapította, hogy a Tanács megsértette indokolási kötelezettségét, amennyiben a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusokhoz fűzött indokolások a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozatára, valamint az Egyesült Államok kormánya PKK‑t „külföldi terroristaszervezetnek” minősítő határozatának a felülvizsgálatot történő fenntartására hivatkoznak. Konkrétan a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozatát illetően a Törvényszék úgy vélte, hogy a Tanács – a PKK vitatott jegyzékbe való felvételének fenntartásához – nem támaszkodhatott erre az utóbbi nemzeti határozatra anélkül, hogy vizsgálta volna és megpróbálta volna bizonyítani az állított tények megalapozottságát, amit azonban nem említenek ezek az indokolások. A Tanács emellett nem jelölte meg azokat az okokat sem, amelyek miatt úgy véli, hogy az említett nemzeti határozat alapján a jogilag megkövetelt módon meg lehet állapítani, hogy továbbra is fennáll annak veszélye, hogy a PKK terrorcselekményekben vesz részt. Ezzel összefüggésben a Törvényszék egyebekben megállapította, hogy az elé terjesztett kereset kiigazítására irányuló, 2015. május 26‑i beadványában a PKK vitatta a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozatában említett incidenseket.
70 A Törvényszék a megtámadott ítélet 110–114. pontjában ezen túlmenően megállapította, hogy a Tanács nem a jogilag megkövetelt módon válaszolt a 2015/521 határozat és a 2015/513 végrehajtási rendelet elfogadását eredményező eljárás során készült 2015. március 6‑i levélben a PKK által előterjesztett érvekre. A Törvényszék álláspontja szerint nem elegendő e tekintetben a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusokhoz fűzött indokolásokban szereplő pontosítás, amely indokolásokban a Tanács jelezte, hogy hiába keresett olyan, a birtokában lévő információkat, amelyek a PKK nevének a vitatott jegyzékről való törlése mellett szólnak. A Törvényszék emellett úgy vélte, hogy nem orvosolhatta az indokolás ezen elégtelenségét a Tanács 2015. március 27‑i azon levele, amelyben az e határozathoz és az e rendelethez fűzött indokolást közölte a PKK‑val. Egyrészről ez a levél későbbi az említett határozat és az említett rendelet elfogadásának időpontjánál. Másrészről a Törvényszék megállapította, hogy jóllehet az említett levél jelezte, hogy az, hogy az „iszlám állam” csoport ellen harcolók között vannak kurd csoportok, nem érinti a Tanács azon értékelését, amely szerint továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy a PKK terrorista tevékenységekben vesz részt, ez az intézmény nem pontosította azokat az információkat, amelyek alapján levonta az e veszély fennállására vonatkozó következtetést.
A felek érvelése
71 Hatodik és hetedik fellebbezési jogalapjában a Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság, valamint a Bizottság által támogatott Tanács előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor egyrészről a megtámadott ítélet 95–99. és 103–109. pontjában megállapította, hogy a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok indokolása elégtelen, amennyiben az e jogi aktusokhoz fűzött indokolások az Egyesült Királyság hatóságai által elfogadott azon nemzeti határozatokon és az Egyesült Államok hatóságainak azon határozatain alapult, amelyek az e hatóságok által hozott, a PKK vitatott jegyzékbe való első felvételének alapjául szolgáló határozatok felülvizsgálatáról szóltak. A Tanács szerint e téves jogalkalmazás abból a körülményből ered, hogy a Törvényszék tévesen alapította értékelését kizárólag a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdésére, holott ezekre a nemzeti felülvizsgálati határozatokra e közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdését kellett volna alkalmaznia. E körülmények között a Tanács úgy véli, hogy nem volt köteles vizsgálni az említett nemzeti határozatokat alátámasztó tényeket, és nem is volt köteles az említett tények megalapozottságának bizonyítására szolgáló információkat benyújtani, amely tényeket a nemzeti bíróságok előtt kellett volna vitatni. A Tanács másrészről a megtámadott ítélet 110–114. pontját kérdőjelezi meg, amennyiben ezekben a pontokban a Törvényszék úgy vélte, hogy a Tanács nem a jogilag megkövetelt módon válaszolt az előtte folyamatban lévő eljárás során a PKK által előterjesztett érvekre. E tekintetben előadja, hogy a 2015/521 határozat és a 2015/513 végrehajtási rendelet indokolásához csatolt 2015. március 27‑i levelében megfelelően válaszolt ezekre az érvekre.
72 A PKK álláspontja szerint az uniós bíróság előtt vitatni lehet az összes olyan információt, amelyre a Tanács annak bizonyítása céljából támaszkodott, hogy továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy ő terrorista tevékenységekben vesz részt, függetlenül attól, hogy ezek az információk hatáskörrel rendelkező hatóságok valamely határozatából vagy más forrásokból származnak. Nem szabad különbséget tenni az uniós bíróság, illetve a nemzeti bíróságok előtt vitatható információk között. Mindenesetre a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok indokolásában a Tanács nem tüntette fel azokat az okokat, amelyek miatt a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozata a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „terrorcselekményre” vonatkozik, holott a „terrorizmus” nemzeti és uniós szintű fogalommeghatározása eltér. A megtámadott ítélet 110–114. pontjában szereplő megfontolásokkal kapcsolatban a PKK előadja, hogy a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos jegyzékbe való felvétel indokaira vonatkozó minden információnak nem a szóban forgó jogi aktust közlő levélben, hanem e jogi aktus indokolásában kell szerepelnie.
A Bíróság álláspontja
73 Elöljáróban – amint az az első fellebbezési jogalap vizsgálatából kitűnik – a Tanács tévesen állítja, hogy a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok mind a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének, mind pedig e közös álláspont 1. cikke (6) bekezdésének hatálya alá tartoznak. Következésképpen ugyanezen érvelés alapján arra is tévesen hivatkozik, hogy a PKK nem vitathatja ezeket a jogi aktusokat, amennyiben azok a jelen ítélet 71. pontjában említett nemzeti felülvizsgálati határozatokon alapulnak. A jelen ítélet 53. és 54. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően egyébként az érintett személy vagy szervezet a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos jegyzéken való fenntartásával szemben indított eljárás keretében az összes olyan információt vitathatja, amelyre a Tanács hivatkozik annak bizonyításaképpen, hogy a személy vagy a szervezet terrorista tevékenységekben való részvételének a veszélye továbbra is fennáll, függetlenül attól, hogy ezen információk hatáskörrel rendelkező hatóságok nemzeti határozatából vagy más forrásból származnak‑e.
74 Meg kell azonban állapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 99. és 105. pontjában megállapította, hogy a Tanács megsértette indokolási kötelezettségét, amennyiben a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok indokolásai a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozatán alapulnak. A Tanács – a Törvényszék által a megtámadott ítélet e pontjaiban megállapítottakkal ellentétben – az e jogi aktusokhoz fűzött indokolásokban nem volt köteles bizonyítani az e felülvizsgálati határozat alapjául szolgáló tények valóságtartalmát, amely határozaton a PKK vitatott jegyzékbe való felvételének fenntartása céljából az említett jogi aktusok indokolásai alapulnak, sem pedig ezen indokolás keretében a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) és (4) bekezdésére figyelemmel minősíteni ezeket a tényeket. A Törvényszék által ekként megkövetelt bizonyíték ugyanis – a jelen ítélet 52–55. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében – nem az indokolási kötelezettséghez, hanem ugyanezen jogi aktusok jogszerűségéhez tartozik, ami független kérdés az elsőfokú eljárásban felhozott hetedik jogalaptól, amelynek a Törvényszék a megtámadott ítéletben helyt adott.
75 A jelen ítélet 58. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel azonban vizsgálni kell emellett azt, hogy ez a megtámadott ítéletet érintő téves jogalkalmazás érvénytelenítheti‑e a Törvényszék által az ezen ítélet 115. pontjában tett megállapítást, vagy hogy – ellenkezőleg – az iratokból az következik, hogy a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok indokolása mindenesetre hiányos volt.
76 E tekintetben a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok jelen ítélet 16. és 17. pontjában összefoglalt indokolásából kitűnik, hogy a PKK vitatott jegyzékbe való felvételének fenntartása céljából a Tanács önállóan vizsgálta meg a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozatában szereplő információkat, és vizsgálta többek között azt, hogy az e határozat alapjául szolgáló indokok a „terrorcselekmények” 2001/931 közös álláspont értelmében vett fogalma alá tartoznak, mindemellett felidézte a Törvényszék azon ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a belügyminiszter e közös álláspont értelmében „hatáskörrel rendelkező hatóságnak” minősül. A Tanács azt is pontosította, hogy az említett határozat – a három nemzeti hatóság által elfogadott, az ezen indokolásokban említett többi határozathoz hasonlóan – önmagában elegendő volt a PKK jegyzékbevételének fenntartásához.
77 Ezen túlmenően – amint az a jelen ítélet 18. és 19. pontjából kitűnik – a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusokhoz fűzött indokolások nem egyszerűen hivatkoztak a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozatára, hanem A mellékletükben részletesen leírták ezt a határozatot, és pontosították többek között a „terrorizmus” e határozat alapjául szolgáló nemzeti fogalommeghatározásának terjedelmét, valamint azt, hogy ezt a határozatot a belügyminiszter 2001. évi határozatának felülvizsgálatára irányuló eljárást követően fogadták el. Közelebbről: ezen A melléklet 17. pontjában a Tanács pontosította, hogy annak megállapítása céljából, hogy a PKK továbbra is részt vesz terrorista tevékenységekben, a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozata többek között a PKK közelmúltbeli terrorcselekményeire támaszkodott és szemléltetésképpen az állítólagosan a PKK által 2014 májusában és augusztusában elkövetett két támadást említett.
78 E tekintetben meg kell állapítani, hogy nem voltak kellőképpen pontosak és konkrétak azok az információk, amelyek szerint „2014 augusztusában a PKK megtámadott egy törökországi napenergia‑termelő létesítményt és elrabolt három kínai mérnököt”, mivel nem tartalmazták sem az ezen állítólagos támadás pontos időpontját, sem azt a települést vagy tartományt, ahol ez történt. Az említett állítólagos támadást illetően a Törvényszék tehát jogszerűen állapíthatta meg a megtámadott ítélet 99. pontjában az indokolás elégtelenségét.
79 A 2014 augusztusában elkövetett állítólagos támadással kapcsolatos e megállapítás azonban nem eredményezheti a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusoknak az indokolási kötelezettség megsértése miatti megsemmisítését, mivel az e jogi aktusokhoz fűzött indokolások egyúttal az említett jogi aktusok megfelelő indokolását biztosító egyéb információkon is alapultak. Ezen indokolások A mellékletének 17. pontja ugyanis egy másik, „[2014.] május 13‑án” elkövetett támadást is említett, „amelyben a tunceli [Törökország] katonai előőrs építési területén két katona megsebesült”, valamint 18. pontja a PKK azon 2014. októberi figyelmeztetésére hivatkozott, amely szerint, ha a Török Köztársaság nem lép fel az „iszlám állam” csoport ellen, akkor a PKK részvételével zajló törékeny békefolyamat teljesen megreked.
80 A megtámadott ítélet 99. pontjában a Törvényszék által megállapítottakkal ellentétben azonban ezáltal a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusokhoz fűzött indokolások alapján a PKK megismerhette azokat a különös és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács – a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozatában szereplő megállapítások alapján – arra a következtetésre jutott, hogy a megindult békefolyamat ellenére továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy a PKK terrorista tevékenységekben vesz részt. Ily módon az indokolásokban szereplő, kellően indokolt információk elegendőek voltak ahhoz, hogy a PKK megérthesse, mit rónak fel neki (lásd analógia útján: 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 4. és 142. pont; 2019. június 20‑i K. P. ítélet, C‑458/15, EU:C:2019:522, 53. és 54. pont).
81 Amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítélet 103. pontjában azt állapította meg, hogy a PKK a belügyminiszter – 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok A mellékletében leírt – 2014. évi felülvizsgálati határozatában említett incidensek neki való betudhatóságának vitatását, valamint ezen incidenseknek a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett terrorcselekménnyé minősítésének vitatását célzó érveket terjesztett elő, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés az említett tények valóságtartalmának, valamint jogi minősítésüknek a vitatására irányul, ami nem az indokolási kötelezettség Tanács általi megsértésének bizonyítását, hanem e jogi aktusok érdemi jogszerűségének vitatását, valamint azt célozza, hogy a Tanács legyen köteles bizonyítani a hivatkozott indokok megalapozottságát.
82 A Törvényszék egyebekben a megtámadott ítélet 110–114. pontjában megállapította, hogy a 2015/521 határozathoz és a 2015/513 végrehajtási rendelethez fűzött indokolás nem válaszol elégségesen a PKK által a 2015. március 6‑i levelében felhozott érvekre. A Törvényszék álláspontja szerint a Tanács 2015. március 27‑i levele nem orvosolhatta ennek elégtelenségét, figyelemmel e levél tartalmára, valamint arra, hogy ezt a levelet e határozat és e végrehajtási rendelet elfogadását követően közölték a PKK‑val. A PKK a maga részéről előadja, hogy a Tanácsnak nem levélben, hanem magában az indokolásban kellett volna válaszolnia az általa felhozott érvekre.
83 A jelen ítélet 48. pontjában felidézetteknek megfelelően a megkövetelt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia, az indokolás megfelelőségét pedig nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire figyelemmel is meg kell vizsgálni. Ily módon nem követelmény többek között az, hogy az indokolás részletesen válaszoljon az érdekelt által a szóban forgó jogi aktus elfogadását megelőzően a vele folytatott konzultáció során megfogalmazott észrevételekre, különösen akkor, ha ezt a jogi aktust az érdekelt előtt ismert összefüggésben fogadták el, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés tartalmának megértését.
84 A jelen ügyben a 2015/521 határozathoz és a 2015/513 végrehajtási rendelethez fűzött indokolást a Tanács a 2015. március 27‑i levelében közölte a PKK‑val, amely levélben ez az intézmény válaszolt a PKK által a 2015. március 6‑i levélben előadott érvekre.
85 Egyrészről azonban, amennyiben ezeket az indokolásokat és a Tanács e levelét ugyanabban az időpontban közölték a PKK‑val, a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 114. pontjában, hogy a Tanács említett levelében szereplő pontosításokat nem lehet figyelembe venni az ugyanezen indokolások elégséges jellegének értékelése céljából.
86 Másrészről a megtámadott ítélet 114. pontjából az is kitűnik, hogy a Tanács a 2015. március 27‑i levelében pontosította, hogy az, hogy az „iszlám állam” csoport ellen harcolók között vannak kurd csoportok, nem érinti a Tanács azon értékelését, amely szerint továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy a PKK terrorista tevékenységekben vesz részt, ennélfogva pedig az is kitűnik, hogy a Tanács elegendően pontosan és konkrétan válaszolt a PKK 2015. március 6‑i levelében felhozott érvekre ahhoz, hogy a PKK megérthesse az említett 2015. évi jogi aktusok indokoltságát és a Törvényszék gyakorolhassa bírósági felülvizsgálatát.
87 Ehhez hozzá kell fűzni, hogy figyelemmel a PKK‑nak a jelen ítélet 72. pontjában összefoglalt érvelésére, a Tanács 2015. március 27‑i levelében szereplő pontosításokat a 2015/521 határozathoz és a 2015/513 végrehajtási rendelethez fűzött indokolás kontextusa részének, ekként pedig – a jelen ítélet 48. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében – a PKK által ismert pontosításoknak kell tekinteni. Konkrétan: a Tanács e levelében szereplő pontosítások lehetővé tették a PKK számára annak megértését, hogy ezt az indokolást a 2015. március 6‑i levélben előadott érvelés figyelembevételével fogadták el, valamint azt, hogy megismerje azokat a pontos okokat, amelyek miatt a Tanács nem fogadta el ezt az érvelést.
88 Kétségtelen, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 114. pontjában megállapította, hogy e válaszon túlmenően a Tanácsnak pontosítania kellett volna azokat a konkrét információkat, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy ez a veszély továbbra is fennáll. Meg kell azonban állapítani, hogy a Törvényszék ezáltal tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben megsértette a Tanácsra – a jelen ítélet 52–55. és 83. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – háruló kötelezettség terjedelmét, amely ítélkezési gyakorlat értelmében ez az intézmény köteles a szóban forgó határozat indokolásában válaszolni az érdekelt által a jogi aktus elfogadását megelőzően a vele folytatott konzultáció során megfogalmazott megfontolásokra, nem köteles azonban ebben az indokolásban bizonyítani az állított tények valóságtartalmát, és nem is köteles azokat jogilag minősíteni.
89 Ennélfogva a jelen ítélet 74. és 88. pontjában megállapított téves jogalkalmazások alkalmasak arra, hogy érvénytelenítsék a Törvényszék által a megtámadott ítélet 115. pontjában tett megállapítást.
90 A fenti megfontolásokra figyelemmel a hetedik fellebbezési jogalapnak, valamint a hatodik jogalap azon részének helyt kell adni, amelyben az a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusoknak a belügyminiszter 2014. évi felülvizsgálati határozatán alapuló indokolására vonatkozik.
91 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a jelen fellebbezés megalapozott, amennyiben az a megtámadott ítélet azon részének hatályon kívül helyezésére irányul, amelyben az a hiányos indokolás miatt helyt adott a 2015 és 2017 között elfogadott jogi aktusok megsemmisítése iránti keresetnek, ugyanakkor nem kell vizsgálni a hatodik fellebbezési jogalap keretében előadott azon érveket, amelyek a Törvényszék Egyesült Államok hatóságainak határozataival kapcsolatos megfontolásainak vitatására irányulnak.
92 A fenti megfontolások összességére figyelemmel, hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítélet rendelkező részének 1–11., 13. és 14. pontját, amelyekben a Törvényszék megsemmisítette a vitatott jogi aktusokat.
A Törvényszék előtti keresetről
93 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében, ha a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, és ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.
94 Mivel a Törvényszék nem hozott határozatot a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik és a nyolcadik kereseti jogalapról, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a per állása nem engedi meg, hogy az ügyet érdemben eldöntse. Ezért az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, és a költségekről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2018. november 15‑i PKK kontra Tanács ítélete (T‑316/14, EU:T:2018:788) rendelkező részének 1–11., 13. és 14. pontját hatályon kívül helyezi.
2) A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.
3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.
Aláírások