A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2023. november 23.(*)
„Előzetes döntéshozatal – 2011/95/EU irányelv – A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó szabályok – Belgiumba menekült kiskorú gyermekek anyja – Az ezen irányelv 2. cikkének j) pontja szerinti »családtagnak« minősülő anya – Ezen anya által benyújtott, származékos nemzetközi védelem iránti kérelem – Elutasítás – A tagállamok azon kötelezettségének hiánya, hogy elismerjék az érintett személy e védelemhez való jogát, ha személyében nem felel meg a védelem feltételeinek – Az említett irányelv 20. cikke és 23. cikkének (2) bekezdése – Alkalmazhatatlanság”
A C‑614/22. sz. ügyben
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d’État (államtanács, Belgium) a Bírósághoz 2022. szeptember 24‑én érkezett, 2022. szeptember 13‑i határozatával terjesztett elő az
XXX
és
a Commissaire général aux réfugiés et aux apatrides
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: A. Prechal tanácselnök, F. Biltgen, N. Wahl, J. Passer (előadó) és M. L. Arastey Sahún bírák,
főtanácsnok: G. Pitruzzella,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– XXX képviseletében S. Janssens avocate,
– a belga kormány képviseletében M. Jacobs, C. Pochet és M. Van Regemorter, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: S. Matray avocate,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Azéma és J. Hottiaux, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítések: HL 2017. L 167., 58. o.; HL 2019. L 19., 20. o.) 20. és 23. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Belgiumban lakóhellyel rendelkező guineai állampolgár XXX és a Commissaire général aux réfugiés et aux apatrides (menekültekkel és hontalanokkal foglalkozó általános biztos, Belgium) között ez utóbbinak az XXX által e tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi keret
3 A 2011/95 irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 2. cikkének j) pontja a következőket mondja ki:
„Ezen irányelv alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók:
[…]
j) »családtag«: a nemzetközi védelemben részesülő személy alábbi olyan családtagjai, akik a nemzetközi védelem iránti kérelemmel összefüggésben a kérdéses tagállamban tartózkodnak, amennyiben a családi kötelék már a származási országban is fennállt:
– a nemzetközi védelemben részesülő személy házastársa vagy nőtlen/hajadon élettársa, amennyiben az érintett tagállam harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó jogszabályai vagy gyakorlata az élettársakat a házaspárokhoz hasonló módon kezeli,
– az első franciabekezdésben említett párok, valamint a nemzetközi védelemben részesülő személy kiskorú, nem házas gyermekei, függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül születtek, vagy nemzeti jogszabályok értelmében örökbe fogadták őket,
– amennyiben a nemzetközi védelemben részesülő személy kiskorú és nem házas, az apja, az anyja vagy az érte jogszabály vagy az érintett tagállam gyakorlata alapján felelős egyéb felnőtt”.
4 Ezen irányelvnek a „Kedvezőbb elbírálás elve” című 3. cikke kimondja:
„A tagállamok kedvezőbb szabályokat vezethetnek be, illetve tarthatnak fenn annak meghatározására, hogy ki minősül menekültnek, illetve kiegészítő védelemre jogosult személynek, valamint a nemzetközi védelem tartalmának meghatározására, amennyiben e vonatkozó szabályok összeegyeztethetők ezen irányelvvel.”
5 Az említett irányelv „Általános rendelkezések” című 20. cikke a következőket írja elő:
„(1) E fejezet rendelkezései nem sértik [a menekültek helyzetére vonatkozó, 1967. január 31‑én megkötött, és 1967. október 4‑én hatályba lépett New York‑i jegyzőkönyvvel (kihirdette: az 1989. évi 15. tvr.) kiegészített, a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28‑án Genfben aláírt egyezményben (Recueil des traités des Nations unies [1954], 189. kötet, 150. o., 2545. sz.)] megállapított jogokat.
(2) Eltérő rendelkezés hiányában e fejezetet mind a menekültek, mind pedig a kiegészítő védelemre jogosult személyek vonatkozásában alkalmazni kell.
(3) A tagállamok e fejezet rendelkezéseinek végrehajtása során figyelembe veszik a veszélyeztetett csoporthoz tartozó személyek, mint például kiskorúak, kísérő nélküli kiskorúak, fogyatékkal élő személyek, időskorúak, várandós nők, kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülők, az emberkereskedelem áldozatai, a mentális zavarokkal küzdő személyek, valamint a kínzás, nemi erőszak vagy a pszichikai, fizikai, illetve szexuális erőszak más súlyos formái áldozatainak sajátos helyzetét.
[…]
(5) E fejezet kiskorúakat érintő rendelkezéseinek végrehajtása során a tagállamoknak mindenek előtt a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartaniuk.”
6 A 2011/95 irányelvnek „A család egységének fenntartása” címet viselő 23. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok biztosítják a család egységének fenntarthatóságát.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személy azon családtagjai, akik személyükben nem jogosultak ilyen védelemre, a nemzeti eljárásokkal összhangban igényelhessék a 24–35. cikkben említett ellátásokat [helyesen: előnyöket], amennyiben mindez összeegyeztethető a családtag személyes jogállásával.
(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazható, amennyiben a családtagot a III. és V. fejezet alapján kizárták, vagy ki kell zárni a nemzetközi védelemből.
(4) Az (1) és (2) bekezdés ellenére, a tagállamok nemzetbiztonsági vagy közrendi okokból megtagadhatják, korlátozhatják vagy visszavonhatják az azokban említett ellátásokat [helyesen: előnyöket].
(5) A tagállamok határozhatnak úgy, hogy e cikk azon egyéb közeli hozzátartozókra is alkalmazandó, akik a származási ország elhagyásának időpontjában a családdal együtt éltek, és akik ezen időpontban teljes mértékben vagy nagy részben a nemzetközi védelemben részesülő személy eltartottjai voltak.”
7 Ezen irányelv 24–35. cikke felsorolja a tartózkodáshoz való joggal, az úti okmányokkal, a munkavállaláshoz való hozzáféréssel, az oktatáshoz való hozzáféréssel és a képesítések elismertetésére alkalmazott eljárásokhoz történő hozzáféréssel, a szociális védelemmel, az egészségügyi ellátással, a kísérő nélküli kiskorúakkal, a lakhatás elősegítésével, a tagállamon belüli mozgásszabadsággal, az integrációt elősegítő intézkedésekhez való hozzáféréssel és végül a hazatelepüléssel kapcsolatos előnyöket.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
8 XXX guineai állampolgár három gyermekével érkezett Belgiumba 2018‑ban. 2018. augusztus 8‑án nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amelyet elutasítottak.
9 A Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy e három gyermek egyike menekült jogállást kapott. Ezen iratokból az is kitűnik, hogy a családi kötelék már Guineában is fennállt.
10 Nemzetközi védelem iránti kérelmének elutasítását követően XXX keresetet indított a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium) előtt, amely azt 2020. június 8‑i határozatával elutasította.
11 A kérdést előterjesztő bíróság, amelyhez e határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, megjegyzi, hogy XXX, aki a 2011/95 irányelv 2. cikkének j) pontja értelmében vett „családtag”, azt állítja, hogy a belga jogba való hatékony átültetés hiányában ezen irányelv 23. cikke közvetlen hatállyal bír, ami a Belga Királyság azon kötelezettségét vonja maga után, hogy nemzetközi védelmet biztosítson számára.
12 Jóllehet kétségei vannak ezen állítás megalapozottságát illetően, mivel e 23. cikk csak az ezen irányelv 24–35. cikkében hivatkozott előnyök nyújtását említi, és mivel ezek nyújtása legfeljebb az említett 23. cikk esetleges közvetlen hatályából eredhet, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy mivel a jelen ügyben végső fokon kell határozatot hoznia, e tekintetben köteles kérdést intézni a Bírósághoz. E megfontolások alapján a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal céljából az első és a második kérdést terjeszti elő. E bíróság egyébiránt jelzi, hogy célszerűnek tűnik egy harmadik kérdést is intézni a Bírósághoz, amelynek megfogalmazását az alapeljárás felperese javasolta számára.
13 Bár itt is kétségei merülnek fel az alapeljárás felperese azon érvének megalapozottságát illetően, amely szerint a gyermeknek a 2011/95 irányelv 20. cikkében említett mindenek felett álló érdeke és a családi élet tiszteletben tartása azt jelenti, hogy ezen irányelv 23. cikke értelmében nemzetközi védelmet biztosítanak a Belgiumban menekültnek elismert gyermekek anyja számára, akiket az anya kísért, még ha ez az anya nem is felel meg az e védelem megszerzéséhez szükséges feltételeknek, mivel úgy tűnik, hogy ezeket a kihívásokat a tartózkodási engedély megadása is biztosíthatja, mely lehetővé tenné az említett anya számára, hogy Belgiumban jogszerűen élhessen, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e tekintetben is köteles kérdést intézni a Bírósághoz, figyelemmel arra, hogy végső fokon jár el. E körülmények között e bíróság úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmében egy negyedik kérdést is intéz a Bírósághoz, amelynek megfogalmazását szintén az alapeljárás felperese javasolta.
14 E körülmények között a Conseil d’État (államtanács, Belgium) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Közvetlen hatállyal rendelkezhet‑e a [2011/95 irányelv] 23. cikke, amelyet nem ültettek át a belga jogba oly módon, hogy az a Belgiumban menekültként elismert és az anyja kíséretében odaérkezett gyermek anyja számára tartózkodási engedély vagy nemzetközi védelem megadását biztosítsa?
2) Amennyiben igen, a [2011/95 irányelv] 23. cikke – átültetés hiányában – a Belgiumban menekültként elismert és az anyja kíséretében odaérkezett gyermek anyját feljogosítja‑e a[z ezen irányelv] 24–35. cikk[é]ben említett előnyök, így a tartózkodási engedély megszerzésére, amely lehetővé tenné számára, hogy jogszerűen élhessen Belgiumban a családjával, vagy a nemzetközi védelem megadására, még akkor is, ha maga az anya személyében nem felel meg a nemzetközi védelem megszerzéséhez szükséges feltételeknek?
3) A 2011/95 irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 18. és 24. cikkével együttesen értelmezett 23. cikkének hatékony érvényesülése megköveteli‑e, hogy az a tagállam, amely nem úgy alakította a nemzeti jogát, hogy az ilyen jogállású személynek [az említett irányelv 2. cikkének j) pontja értelmében vett] családtagjai – amennyiben személyükben nem teljesítik ugyanezen jogállás megadásának feltételeit – igényt formálhassanak bizonyos előnyökre, elismerje a származékos menekült jogálláshoz való jogot e családtagok számára, hogy a családi egység fenntartása érdekében igényelhessék ezeket az előnyöket?
4) A 2011/95 irányelvnek az [Alapjogi Charta] 7., 18. és 24. cikkével, együttesen értelmezett 20. és 23. cikke arra kötelezi‑e azon tagállamot, amely nem úgy alakította a nemzeti jogát, hogy a menekültként elismert kiskorú személy szülei élhessenek az irányelv 24–35. cikkében felsorolt előnyökkel, hogy részükre származékos nemzetközi védelmi jogállást biztosítson annak érdekében, hogy elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekét vegyék figyelembe és hogy biztosítsák e gyermek menekült jogállásának hatékonyságát?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
15 Amint az a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az utóbbiak számára az uniós jog olyan értelmezését nyújtja, amely szükséges az előttük folyamatban lévő ügyek eldöntéséhez. Az előzetes döntéshozatalra utalás indoka nem az általános vagy hipotetikus kérdésekről való véleménynyilvánítás, hanem az adott jogvita tényleges megoldásának szükségessége. Amint az magából az EUMSZ 267. cikk szövegéből kitűnik, a kért előzetes döntésnek „szükségesnek” kell lennie a kérdést előterjesztő bíróság által az előtte folyamatban lévő ügyben kialakítandó „ítélete meghozatalához” (2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 43–45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
16 A Bíróság így több alkalommal emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 267. cikk szövegéből és rendszeréből is kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás egyik előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek keretében a nemzeti bíróságnak az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletet tekintetbe vevő határozatot kell hoznia (2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
17 Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozat megállapításaiból és a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az alapügyben a kérdést előterjesztő bírósághoz olyan határozattal kapcsolatos keresetet nyújtottak be, amelyben az alapeljárás felperesétől megtagadták az általa kért nemzetközi védelem biztosítását. Ezzel szemben e határozatból és ezen iratokból egyáltalán nem tűnik ki, hogy e felperes konkrétan a 2011/95 irányelv 24–35. cikkében felsorolt egy vagy több előnnyel kívánt volna élni, amelyekre ezen irányelv 23. cikkének (2) bekezdése utal, sem pedig az, hogy az alapügyben szóban forgó határozat az ilyen előnyök megtagadására vonatkozna.
18 Ahelyett ugyanis, hogy az alapeljárás felperese konkrétan a 2011/95 irányelv 24–35. cikkében ily módon felsorolt előnyök valamelyikének biztosítását kérné azon nemzeti hatóságtól, amely az adott előnyt biztosíthatja számára vagy azt tőle megtagadhatja, majd ezt követően az illetékes nemzeti bíróságok előtt vitatná az esetleges megtagadást, kifejtve azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a 2011/95 irányelv, és különösen annak 23. cikke alapján az érintett előnyben vagy előnyökben részesülhetne, az alapeljárás felperese a nemzetközi védelem iránti kérelem előterjesztése mellett döntött, azt állítva, hogy e kedvezmény az egyetlen, amely orvosolhatja e 23. cikk nemzeti jogba való megfelelő átültetésének állítólagos hiányát.
19 Márpedig meg kell állapítani, hogy – amint azt lényegében a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) a kérdést előterjesztő bíróság előtt vitatott, 2020. június 8‑i határozatában helyesen állapította meg – függetlenül attól, hogy a 2011/95 irányelv 23. cikkét megfelelően ültették‑e át a nemzeti jogba, az érintett semmi esetre sem részesülhet nemzetközi védelemben, mivel személyében nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyektől az uniós jog az ilyen védelem nyújtását függővé teszi.
20 A Bíróság ugyanis kimondta, hogy a 2011/95 irányelv nem írja elő a menekült jogállásnak vagy a kiegészítő védelmi jogállásnak azon személy családtagjaira való származékos kiterjesztését, akinek e jogállását elismerték, és akinek a családtagjai személyükben nem felelnek meg az e jogállás elismeréséhez szükséges feltételeknek. E tekintetben ezen irányelv 23. cikkéből az következik, hogy az irányelv annak előírására szorítkozik, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályaikat olyan módon alakítsák ki, hogy az ilyen családtagok, a nemzeti eljárásokkal összhangban, és amennyiben az e családtagok személyes jogállásával összeegyeztethető, bizonyos, a család egységének fenntartását célzó előnyökben részesüljenek, amelyek többek között magukban foglalják a tartózkodási engedély kiállítását, a munkavállaláshoz és az oktatáshoz való hozzáférést (2018. október 4‑i Ahmedbekova ítélet, C‑652/16, EU:C:2018:801, 68. pont; 2021. november 9‑i Bundesrepublik Deutschland [A család egységének fenntartása] ítélet, C‑91/20, EU:C:2021:898, 36. pont). Ugyanezen okokból a 2011/95 irányelv 20. cikke, amely általános szabályokat állapít meg, és a (3) bekezdésében előírja a kiszolgáltatott személyek sajátos helyzetének figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget, az (5) bekezdésében pedig azt a kötelezettséget, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődleges szempontként kell figyelembe venni, szintén nem értelmezhető úgy, mint amely arra kötelezné a tagállamokat, hogy ismerjék el a nemzetközi védelemben részesülő kiskorú gyermek szülőjének menekült jogállását.
21 Kétségtelen, hogy az uniós joggal nem ellentétes, ha valamely tagállam a 2011/95 irányelv 3. cikkében említett kedvezőbb nemzeti rendelkezések alapján a család egységének fenntartása céljából származékos jelleggel menekült jogállást biztosít az ilyen védelemben részesülő személy „családtagjai” számára, feltéve azonban, hogy ez összeegyeztethető ezen irányelvvel.
22 Ez azonban továbbra is csak lehetőség a tagállamok számára, amellyel – amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből és a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik – a belga jogalkotó nem élt a nemzetközi védelemben részesülő személy azon családtagjaival szemben, akik személyükben nem felelnek meg az e védelem megadására vonatkozó feltételeknek.
23 Végezetül a jelen ítélet 12. és 13. pontjából kitűnik, hogy magának a kérdést előterjesztő bíróságnak is kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az alapügyben hivatkozotthoz hasonló, nemzetközi védelemhez való jog alapítható‑e a 2011/95 irányelv 20. és 23. cikkére, azonban mivel a jelen ügyben végső fokon kell határoznia, úgy ítélte meg, hogy e tekintetben köteles kérdést intézni a Bírósághoz.
24 E körülmények között, és figyelembe véve a jelen ítélet 15. és 16. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatot, valamint az alapeljárásnak az ezen ítélet 17. és 18. pontjában pontosított tárgyát, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre csak annyiban kell válaszolni, amennyiben e kérdések annak meghatározására irányulnak, hogy az alapeljárás felpereséhez hasonló helyzetben lévő személy jogosult‑e nemzetközi védelemre, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem ezt meghaladó részében elfogadhatatlan.
25 A fentiek összességére, és különösen a jelen ítélet 20–22. pontjában felidézett tényezőkre tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2011/95 irányelv 20. és 23. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem kötelezik a tagállamokat arra, hogy elismerjék az adott tagállamban menekült jogállással rendelkező gyermek ezen irányelv 2. cikkének j) pontja értelmében vett „családtag” szülőjének a nemzetközi védelemhez való jogát e tagállamban.
A költségekről
26 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 20. és 23. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
azok nem kötelezik a tagállamokat arra, hogy elismerjék az adott tagállamban menekült jogállással rendelkező gyermek ezen irányelv 2. cikkének j) pontja értelmében vett „családtag” szülőjének a nemzetközi védelemhez való jogát e tagállamban.
Aláírások