A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2023. november 28.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – 2000/78/EK irányelv – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozása – A valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – Közszféra – Közigazgatási szerv munkaügyi szabályzata, amely megtiltja a munkahelyen minden filozófiai vagy vallási jelkép látható viselését – Iszlám fejkendő – Semlegességi követelmény a nyilvánossággal, a felettesekkel és a munkatársakkal való kapcsolattartás során”
A C‑148/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a tribunal du travail de Liège (liège‑i munkaügyi bíróság, Belgium) a Bírósághoz 2022. március 2‑án érkezett, 2022. február 24‑i határozatával terjesztett elő az
OP
és
a Commune d’Ans
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, L. Bay Larsen elnökhelyettes, A. Prechal, K. Jürimäe, C. Lycourgos, F. Biltgen (előadó) és N. Piçarra tanácselnökök, M. Safjan, S. Rodin, P. G. Xuereb, I. Ziemele, J. Passer, D. Gratsias, M. L. Arastey Sahún és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: A. M. Collins,
hivatalvezető: M. Krausenböck tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. január 31‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– OP képviseletében S. Gioe avocate,
– a commune d’Ans képviseletében J. Uyttendaele és M. Uyttendaele avocats,
– a belga kormány képviseletében C. Pochet, L. Van den Broeck és M. Van Regemorter, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében D. Colas, V. Depenne, A.‑L. Desjonquères és N. Vincent, meghatalmazotti minőségben,
– a svéd kormány képviseletében O. Simonsson és C. Meyer‑Seitz, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann, D. Martin és E. Schmidt, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2023. május 4‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) 2. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a commune d’Ans (Ans önkormányzata, Belgium) (a továbbiakban: önkormányzat) szerződéses alkalmazottja, OP és az önkormányzat között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az önkormányzat a munkavállalóival szemben megtiltotta minden olyan látható jelkép viselését, amely felfedheti ideológiai vagy filozófiai hovatartozásukat, illetve politikai vagy vallási meggyőződésüket.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2000/78 irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ennek az irányelvnek a célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.”
4 Ezen irányelvnek „A hátrányos megkülönböztetés fogalma” című 2. cikke kimondja:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok egyike alapján [helyesen: akkor áll fenn, ha az 1. cikkben említett okok bármelyike miatt valaki hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlen bánásmódban részesül, részesült vagy fog részesülni];
b) közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos vallású vagy meggyőződésű, egy bizonyos fogyatékosságú, egy bizonyos életkorú vagy egy bizonyos szexuális irányultságú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve, ha
i) az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes [helyesen: jogszerű] cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek; […]
[…]”
5 Az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: az állami szerveket] is a következőkre tekintettel:
[…]
c) alkalmazási és munkakörülmények [helyesen: alkalmazási és munkafeltételek], beleértve az elbocsátást és a díjazást;
[…]”
A belga jog
6 A 2007. május 10‑i loi tendant à lutter contre certaines formes de discriminationnak (a hátrányos megkülönböztetés egyes formái elleni küzdelemről szóló törvény; Moniteur belge, 2007. május 30., 29016. o.) az alapeljárásban alkalmazandó változata (a továbbiakban: a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény) ülteti át a 2000/78 irányelvet a belga jogba.
7 E törvény 4. cikke a következőt mondja ki:
„A jelen törvény alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
1° munkaviszony: azon jogviszonyok, amelyek többek között a munkavállalásra, a munkavállaláshoz való hozzájutás feltételeire, a munkafeltételekre és az elbocsátási szabályokra terjednek ki:
– mind az állami, mind a magánszektorban;
[…]
4° védett szempontok: az életkor, a szexuális irányultság, a családi állapot, a születés, a vagyon, a vallási vagy világnézeti meggyőződés, a politikai meggyőződés, a szakszervezeti meggyőződés, a nyelv, a jelenlegi vagy jövőbeni egészségi állapot, a fogyatékosság, a fizikai vagy genetikai tulajdonság, a társadalmi származás;
[…]
6° közvetlen különbségtétel: ha egy személlyel szemben valamely védett szempont alapján kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának;
7° közvetlen hátrányos megkülönböztetés: a védett szempontok bármelyike alapján történő, a II. cím rendelkezései alapján nem igazolható közvetlen különbségtétel;
8° közvetett különbségtétel: olyan helyzet, amelyben egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat a védett szempontok bármelyikével jellemezhető személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hozhat;
9° közvetett hátrányos megkülönböztetés: a védett szempontok bármelyike alapján történő, a II. cím rendelkezései alapján nem igazolható közvetett különbségtétel;
[…]”
8 Az említett törvény 5. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A Közösségek vagy a Régiók hatáskörébe tartozó ügyek kivételével ez a törvény a köz‑ és a magánszektorban dolgozó valamennyi személyre vonatkozik, beleértve az állami szerveket is […]”
9 A hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény 7. cikke kimondja:
„A valamely védett szemponton alapuló, mindennemű közvetlen különbségtétel közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, kivéve, ha e közvetlen különbségtétel jogszerű céllal objektív módon igazolható, és e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.”
10 E törvény 8. cikke a következőképpen rendelkezik.
„1. § A 7. cikktől eltérve, és e cím egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, az életkoron, szexuális irányultságon, vallási vagy világnézeti meggyőződésen vagy fogyatékosságon alapuló közvetlen különbségtétel, illetve az 5. cikk 1. §‑a [4., 5. és 7. pontjában] említett területeken fennálló fogyatékosság kizárólag lényeges és meghatározó szakmai követelményekkel igazolható.
2. § Lényeges és meghatározó szakmai követelményről csak akkor lehet szó, ha:
– az életkorral, szexuális irányultsággal, vallási vagy világnézeti meggyőződéssel vagy fogyatékossággal kapcsolatos meghatározott tulajdonság lényeges és meghatározó az érintett konkrét munkatevékenységek jellege vagy a munkavégzés körülményei miatt;
– a követelmény jogszerű célon alapul, és azzal arányos.
3. § A bíróság feladata annak eseti alapon történő vizsgálata, hogy valamely adott tulajdonság lényeges és meghatározó szakmai követelménynek minősül‑e.
[…]
11 Az említett törvény 9. cikkének szövege a következő:
„Bármely, a védett szempontok valamelyikén alapuló közvetett különbségtétel közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül,
– kivéve, ha a közvetett különbségtétel alapjául szolgáló, látszólag semleges rendelkezés, kritérium vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, és e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek; vagy
– kivéve, ha fogyatékosságon alapuló közvetett különbségtétel esetén bizonyítást nyer, hogy semmilyen ésszerű intézkedést nem lehet bevezetni.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12 Az alapeljárás felperese 2016. április 11. óta dolgozik az önkormányzatnál, és 2016. október 11. óta „irodavezetői” álláshelyet tölt be, amelyet főként úgy lát el, hogy gyakorlatilag semmilyen kapcsolatba nem kerül a közigazgatási szerv ügyfeleivel („back‑office”). Feladatát 2021. február 8‑ig anélkül látta el, hogy olyan jelképeket viselt volna, amelyek a vallási meggyőződését felfedhetnék, erre vonatkozó írásbeli nyilatkozatot tett volna, majd a fenti napon kérte, hogy 2021. február 22‑től engedélyezzék számára a „fejkendő viselését a munkahelyén”.
13 2021. február 18‑i határozatával az önkormányzat testülete (a továbbiakban: testület) elutasította e kérelmet, és ideiglenesen megtiltotta az alapeljárás felperesének, hogy szakmai tevékenységének gyakorlása során a vallási meggyőződését felfedő jelképeket viseljen, amíg az ilyen jelképeknek az önkormányzaton belüli viselésére vonatkozó általános szabályozás elfogadására nem kerül sor.
14 2021. február 26‑án az alapeljárás felperesének meghallgatását követően a testület egy második határozatot fogadott el, amelyben megerősítette a szóban forgó tilalmat az ilyen általános szabályozás elfogadásáig.
15 2021. március 29‑én az önkormányzat képviselő‑testülete úgy módosította az önkormányzat munkaügyi szabályzatát, hogy a munkahelyen „kizárólagos semlegességre” vonatkozó kötelezettséget tartalmaz, amely szerint az megtiltja az önkormányzat valamennyi munkavállalója számára, hogy ezen a helyen bármely olyan látható jelképet viseljenek, amely felfedheti többek között vallási vagy filozófiai meggyőződésüket, függetlenül attól, hogy kapcsolatba kerülnek‑e a nyilvánossággal, vagy sem. E szabályzat 9. cikke többek között a következőket írja elő:
„A munkavállalót a semlegesség elvének, a titoktartási kötelezettségének és a lojalitási kötelezettségének tiszteletben tartása mellett megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága.
A munkavállaló köteles tiszteletben tartani a semlegesség elvét, ami azt jelenti, hogy tartózkodnia kell a hittérítés minden formájától, és nem viselhet olyan látható jelképet, amely felfedheti ideológiai vagy filozófiai hovatartozását, politikai vagy vallási meggyőződését. E szabály kötelező rá nézve mind a nyilvánossággal való kapcsolattartás, mind a feletteseivel és a munkatársaival való kapcsolattartás során.
[…]”
16 Az alapeljárás felperese több eljárást indított annak megállapítása érdekében, hogy a vallásszabadságát megsértették, többek között a kérdést előterjesztő bíróság előtt a jelen ítélet 13. és 14. pontjában említett két egyedi határozattal, valamint az alapügyben szóban forgó munkaügyi szabályzat módosításával szemben indított, jogsértés megszüntetésére irányuló keresetet. E kereset alátámasztása érdekében arra hivatkozik, hogy vallása miatt hátrányos megkülönböztetés érte.
17 Ezen egyedi határozatokat illetően a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az arra vonatkozó tilalom, hogy az alapeljárás felperese iszlám fejkendőt viseljen, közvetlenül a vallásán alapuló eltérő bánásmódnak minősül az önkormányzat személyi állománya többi tagjához képest, mivel az önkormányzat a múltban és jelenleg is tolerálja a valamely meggyőződésre – többek között a vallási meggyőződésre – utaló egyéb jelképek viselését a munkahelyen. Egyébiránt úgy véli, hogy ezt az eltérő bánásmódot nem indokolják a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló általános törvény 8. cikke értelmében vett lényeges és meghatározó szakmai követelmények, mivel az alapeljárás felperese főleg „back‑office‑ban” látja el feladatait, és ezért e bánásmód a 2000/78 irányelv értelmében vett közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A kérdést előterjesztő bíróság következésképpen megállapította, hogy az alapeljárás felperesének a keresete megalapozott volt a 2021. február 18. – az első ilyen egyedi határozat meghozatalának időpontja – és 2021. március 29. – az alapeljárás tárgyát képező munkaügyi szabályzat módosítása elfogadásának időpontja – közötti időszakra vonatkozóan.
18 E módosítást illetően a kérdést előterjesztő bíróság kimondja, hogy a módosítás célja annak biztosítása, hogy mind a köztisztviselők által végzett cselekmények, mind a megjelenésük szigorúan semleges legyen, függetlenül feladataik jellegétől, és attól a kontextustól, amelyben azokat végzik. Úgy véli, hogy az említett módosítással bevezetett szabály látszólag közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, mivel semleges, de annak az önkormányzat általi alkalmazása változó arculatú. Így e bíróság szerint ez a szabály az alapeljárás felperese tekintetében „kizáró” és más meggyőződésű kollégái számára „engedőbb”. Az említett bíróság következésképpen ideiglenesen engedélyezte az alapeljárás felperese számára, hogy olyan látható jelképet viseljen, amely felfedheti a vallási meggyőződését, de csak akkor, ha „back‑office‑ban” dolgozik, és nem akkor, ha az ügyfelekkel kapcsolatba kerül, vagy hatósági feladatot lát el.
19 Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a 2000/78 irányelv rendelkezéseivel összeegyeztethető‑e az alapügyben szereplőhöz hasonló munkaügyi szabályzat olyan rendelkezése, amely „kizárólagos semlegesség” kötelezettségét írja elő a közigazgatási szerv valamennyi munkavállalója számára, még azoknak is, akik nem kerülnek kapcsolatba az ügyfelekkel.
20 E körülmények között a tribunal du travail de Liège (liège‑i munkaügyi bíróság, Belgium) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [2000/78] irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját lehet‑e úgy értelmezni, hogy az feljogosítja a közigazgatási szervet arra, hogy egy teljesen semleges közigazgatási környezetet alakítson ki, és ebből következően megtiltsa a személyi állomány valamennyi tagja számára [olyan jelképek viselését, amely felfedheti a vallási meggyőződést], függetlenül attól, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnek‑e az ügyfelekkel, vagy sem?
2) A [2000/78] irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját lehet‑e úgy értelmezni, hogy az feljogosítja a közigazgatási szervet arra, hogy egy teljesen semleges közigazgatási környezetet alakítson ki, és ebből következően megtiltsa a személyi állomány valamennyi tagja számára [olyan jelképek viselését, amely felfedheti a vallási meggyőződést], függetlenül attól, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnek ‑e az ügyfelekkel, vagy sem, még abban az esetben is, ha e semlegességen alapuló tilalom vélhetően többségében nőket érint, tehát nemen alapuló leplezett hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
21 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy igazolható az önkormányzat teljesen semleges közigazgatási környezet kialakítására irányuló szándékával az olyan belső szabálya, amely általános jelleggel és különbségtétel nélkül megtiltja ezen önkormányzat személyi állományának tagjai számára, hogy munkahelyen láthatóan viseljenek bármilyen olyan jelképet, amely felfedheti többek között a filozófiai vagy vallási meggyőződésüket.
22 Elöljáróban emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy a „vallásnak” a 2000/78 irányelv 1. cikkében szereplő fogalma magában foglalja mind a forum internumot, azaz a meggyőződés meglétének a tényét, mind pedig a forum externumot, azaz a vallási hit nyilvános kifejezésre juttatását (2017. március 14‑i G 4S Secure Solutions ítélet, C‑157/15, EU:C:2017:203, 28. pont). E tekintetben hozzá kell tenni, hogy e cikk egyaránt hivatkozik a vallásra és a meggyőződésre, az EUMSZ 19. cikkhez hasonlóan, amelynek értelmében az európai uniós jogalkotó megteheti a többek között a „valláson vagy meggyőződésen” alapuló hátrányos megkülönböztetés leküzdéséhez szükséges intézkedéseket, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkéhez hasonlóan, amely az ott felsorolt különböző alapon történő megkülönböztetések között említi a „vallást vagy meggyőződést”. Ebből következik, hogy a 2000/78 irányelv alkalmazásában a „vallás” és a „meggyőződés” kifejezéseket úgy kell érteni, mint a hátrányos megkülönböztetés egy és ugyanazon alapjának két oldalát (2021. július 15‑i WABE és MH Müller Handel ítélet, C‑804/18 és C‑341/19, EU:C:2021:594, 47. pont).
23 Másrészt, tekintettel arra, hogy a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve az állami szerveket is, az önkormányzat munkaügyi szabályzatának 9. cikkében szereplőhöz hasonló olyan rendelkezés, amely megtiltja a személyi állomány számára, hogy többek között filozófiai vagy vallási meggyőződés bármilyen jelképét a munkahelyen láthatóan viseljék, ezen irányelv hatálya alá tartozik. Egyébiránt az ilyen rendelkezést úgy kell tekinteni, mint amely az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „alkalmazási és munkafeltételek” körébe tartozik.
24 E pontosításokat követően meg kell jegyezni, hogy az előterjesztő bíróság első kérdése mind a 2000/78 irányelv „közvetlen hátrányos megkülönböztetésre” vonatkozó 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, mind ezen irányelvnek a „közvetett hátrányos megkülönböztetésre” vonatkozó 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjára vonatkozik.
25 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a munkáltató által elfogadott olyan belső szabály, amely a valamely meggyőződésre – többek között vallási vagy világnézeti meggyőződésre – utaló jelképek közül csak a látható és nagy kiterjedésű jelképek munkahelyen történő viselését tiltja meg, a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „valláson vagy meggyőződésen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek” minősülhet olyan esetekben, amikor az ilyen jelképek viselésére vonatkozó szempont elválaszthatatlanul kapcsolódik egy adott valláshoz vagy meggyőződéshez (lásd ebben az értelemben 2021. július 15‑i WABE és MH Müller Handel ítélet, C‑804/18 és C‑341/19, EU:C:2021:594, 72–78. pont; 2022. október 13‑i S.C.R.L [Vallási konnotációval bíró öltözet] ítélet, C‑344/20, EU:C:2022:774, 31. pont). Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy az alapügyben szóban forgó szabály ebbe az esetkörbe tartozna.
26 Ezzel szemben a munkáltató által elfogadott olyan belső szabály, amely a valamely meggyőződésre – többek között a filozófiai vagy vallási meggyőződésre – utaló, bármely látható jelkép munkahelyen történő viselését tiltja meg, nem valósít meg ilyen közvetlen hátrányos megkülönböztetést, mivel különbségtétel nélkül vonatkozik az ilyen meggyőződések valamennyi kifejezésére, és a vállalkozás valamennyi munkavállalóját azonos módon kezeli, velük szemben általános módon és különbségtétel nélkül előírva a többek között az öltözködést érintő, az ilyen jelképek viselését tiltó semlegességet (2017. március 14‑i G 4S Secure Solutions ítélet, C‑157/15, EU:C:2017:203, 30. és 32. pont; 2021. július 15‑i WABE és MH Müller Handel ítélet, C‑804/18 és C‑341/19, EU:C:2021:594, 52. pont).
27 Ugyanis, mivel minden egyes személy lehet vallásos vagy rendelkezhet vallási, filozófiai vagy spirituális meggyőződéssel, az ilyen szabály, amennyiben általános módon és különbségtétel nélkül alkalmazzák, nem vezet be a valláshoz vagy meggyőződéshez elválaszthatatlanul kapcsolódó kritériumon alapuló eltérő bánásmódot (2021. július 15‑i WABE és MH Müller Handel ítélet, C‑804/18 és C‑341/19, EU:C:2021:594, 52. pont; 2022. október 13‑i S. C. R.L [Vallási konnotációval bíró öltözet] ítélet, C‑344/20, EU:C:2022:774, 33. és 34. pont).
28 Következésképpen, hacsak a kérdést előterjesztő bíróság nem azt állapítja meg, hogy az alapügyben szóban forgó munkaügyi szabályzat 9. cikkének általános és különbségtétel nélküli megfogalmazása ellenére az alapeljárás felperese eltérő bánásmódban részesült, mint más munkavállalók, akik számára engedélyezték, hogy meggyőződésüket – többek között vallási vagy filozófiai meggyőződésüket – erre utaló látható jelkép viselésével vagy más módon fejezzék ki, és ezért őt a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „valláson vagy meggyőződésen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés” érte, e bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az önkormányzat munkaügyi szabályzatának 9. cikkében szereplő szabály alkalmas‑e arra, hogy különösen hátrányos helyzetbe hozza azokat a személyeket, akik egy bizonyos valláshoz vagy meggyőződéshez tartoznak, ami ténylegesen az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett, ezen okok valamelyikén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
29 E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a munkáltató által elfogadott olyan belső szabály, amely megtiltja a munkahelyen a valamely meggyőződésre – többek között a filozófiai vagy vallási meggyőződésre – utaló bármely jelkép látható viselését, alkalmas arra, hogy az említett rendelkezés értelmében vett „közvetett módon a valláson vagy meggyőződésen alapuló, eltérő bánásmódnak” minősüljön, ha megállapítást nyer, hogy az e szabály által előírt, látszólag semleges kötelezettség ténylegesen különleges hátrányt okoz valamely meghatározott vallással vagy meggyőződéssel rendelkező személyeknek (lásd ebben az értelemben 2017. március 14‑i G 4S Secure Solutions ítélet, C‑157/15, EU:C:2017:203, 34. pont; 2021. július 15‑i WABE és MH Müller Handel ítélet, C‑804/18 és C‑341/19, EU:C:2021:594, 59. pont).
30 A 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja értelmében azonban az ilyen eltérő bánásmód nem minősül közvetett hátrányos megkülönböztetésnek, ha jogszerű cél által objektíve igazolható, és ha az e cél elérésére irányuló eszközök megfelelőek és szükségesek (2021. július 15‑i WABE és MH Müller Handel ítélet, C‑804/18 és C‑341/19, EU:C:2021:594, 60. pont).
31 E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár végső soron a tényállás értékelésére kizárólag hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata annak a meghatározása, hogy az alapügyben szóban forgó munkaügyi szabályzat rendelkezése megfelel‑e ezen követelményeknek, és ha igen, mennyiben, a nemzeti bíróságnak hasznos válaszokat adni hivatott Bíróság hatásköre kiterjed arra, hogy az alapügy iratain, valamint az elé terjesztett írásbeli és szóbeli észrevételeken alapuló, olyan iránymutatásokat nyújtson, amelyek lehetővé teszik e bíróság számára az elé terjesztett konkrét jogvitában történő határozathozatalt.
32 Először is, ami a jogszerű cél fennállására vonatkozó feltételt illeti, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az önkormányzat szerint az alapügyben szóban forgó munkaügyi szabályzat 9. cikkének, amely megtiltja, hogy az önkormányzat személyi állományának tagjai valamely meggyőződés – többek között a filozófiai vagy vallási meggyőződés – bármely jelképét láthatóan viseljék, függetlenül attól, hogy kapcsolatban kerülnek‑e a nyilvánossággal, vagy sem, célja a közszolgáltatás semlegessége elvének kifejezése, amelynek jogalapját a belga alkotmány 10. és 11. cikke, a pártatlanság elve és az állam semlegességének elve képezi.
33 E tekintetben minden tagállamnak, beleértve adott esetben az államinál alacsonyabb szintű szerveket is, a számukra elismert hatáskörök tiszteletben tartása mellett, mérlegelési mozgástérrel kell rendelkezniük az általuk a munkahelyen előmozdítani kívánt közszolgáltatás semlegességének kialakítása során. Ily módon, a „kizárólagos semlegesség” politikája, amelyet egy közigazgatási szerv – a jelen esetben egy helyi önkormányzat – a saját konkrét körülményeinek megfelelően és hatáskörén belül, egy teljesen semleges közigazgatási környezet kialakítása érdekében a munkavállalóira vonatkozóan kíván alkalmazni, a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja értelmében vett jogszerű céllal objektíven igazoltnak tekinthető. Hasonlóképpen ilyen lehet egy másik közigazgatási szerv által a saját körülményeinek megfelelően és hatáskörén belül választott más semlegességi politika is, mint például a valamely meggyőződés, többek között a filozófiai vagy vallási meggyőződés látható jelképeinek viselésének általános és különbségtétel nélküli engedélyezése, az ügyfelekkel való kapcsolattartás esetén is, vagy az ilyen jelképek viselésének az ilyen kapcsolattartással járó helyzetekre korlátozódó tilalma.
34 A 2000/78 irányelv ugyanis csak a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános keretét határozza meg, amely mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamok és adott esetben az államinál alacsonyabb szintű szervek számára, lehetővé téve számukra, hogy figyelembe vegyék a saját körülményeiket, mivel a megközelítéseik eltérőek a tekintetben, hogy milyen teret kívánnak biztosítani a szervezetükön belül a vallási és a filozófiai meggyőződéseknek a közszférában. Uniós szintű konszenzus hiányában a tagállamok és adott esetben az államinál alacsonyabb szintű szervek számára ily módon biztosított mérlegelési mozgástérnek azonban nemzeti és uniós bíróságokra háruló ellenőrzéssel kell együtt járnia, amely többek között annak vizsgálatára irányul, hogy adott esetben a nemzeti, regionális vagy helyi szinten hozott intézkedések elvi alapon igazolhatók‑e, és arányosak‑e (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑i WABE és MH Müller Handel ítélet, C‑804/18 és C‑341/19, EU:C:2021:594, 86. és 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 A 2000/78 irányelvből továbbá kitűnik, hogy az uniós jogalkotó maga nem teremtette meg a gondolat‑, lelkiismeret‑ és vallásszabadság, illetve az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja értelmében vett egyenlőtlen bánásmód igazolása céljából hivatkozható jogszerű célok közötti szükséges egyensúlyt, hanem ennek megteremtését a tagállamokra és adott esetben az államinál alacsonyabb szintű szerveikre, valamint a tagállamok bíróságaira bízta (2021. július 15‑i WABE és MH Müller Handel ítélet, C‑804/18 és C‑341/19, EU:C:2021:594, 87. pont).
36 Következésképpen az olyan rendelkezés, mint az alapügyben szóban forgó munkaügyi szabályzat 9. cikke, úgy tekinthető, mint amely a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja értelmében vett jogszerű célt követ.
37 Másodszor, amint arra a Bíróság a jelen ítélet 30. pontjában emlékeztetett, az alapeljárás tárgyát képező szabályhoz hasonló belső szabálynak ahhoz, hogy ne minősüljön a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „közvetett hátrányos megkülönböztetésnek”, alkalmasnak kell lennie arra, hogy biztosítsa a munkáltató által kitűzött cél megfelelő alkalmazását. A jelen ügyben ez azt feltételezi, hogy az önkormányzat által kitűzött „kizárólagos semlegesség” célját valóban koherens és következetes módon követik, és hogy az alapügyben szóban forgó munkaügyi szabályzat 9. cikkében előírt, valamely meggyőződésre, többek között a filozófiai vagy vallási meggyőződésre, utaló látható jelkép viselésének tilalma a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑i WABE és MH Müller Handel ítélet, C‑804/18 és C‑341/19, EU:C:2021:594, 68. pont).
38 E tekintetben először is a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az önkormányzat e célt valóban koherens és következetes módon követi‑e valamennyi munkavállaló tekintetében.
39 Ezt követően meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó munkaügyi szabályzat 9. cikkében foglaltakhoz hasonló „kizárólagos semlegesség” politikája révén a teljesen semleges közigazgatási környezet biztosításának jogszerű célja csak akkor követhető hatékonyan, ha a meggyőződés, többek között a filozófiai vagy vallási meggyőződés semmilyen látható kinyilvánítása nem megengedett, ha a munkavállalók a közigazgatási szerv ügyfeleivel vagy egymással érintkeznek, mivel bármilyen jelkép, még a kisméretű jelkép viselése is veszélyezteti az intézkedésnek az állítólagosan követett cél megvalósítására való alkalmasságát, és így kérdésessé teszi magát az említett semlegességi politika következetességét (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑i WABE és MH Müller Handel ítélet, C‑804/18 és C‑341/19, EU:C:2021:594, 77. pont). Ilyen szabályra tehát szükség van.
40 A kérdést előterjesztő bíróság feladata továbbá, hogy az e szabály elfogadásának összefüggéseire jellemző valamennyi körülmény figyelembevételével mérlegelje a szóban forgó érdekeket, figyelembe véve egyrészt a szóban forgó alapvető jogokat és elveket, nevezetesen a jelen esetben az Alapjogi Charta 10. cikkében biztosított gondolat‑, lelkiismeret‑ és vallásszabadsághoz való jogot, amelynek velejárója az Alapjogi Charta 21. cikkében foglalt, vallási alapon történő megkülönböztetés tilalma, másrészt a semlegesség elvét, amely szerint az érintett közigazgatás célja, hogy az említett, a munkahelyre korlátozott szabállyal a szolgáltatásait igénybe vevő ügyfelek és a személyi állomány tagjai számára olyan közigazgatási környezetet biztosítson, amely a meggyőződések – többek között filozófiai vagy vallási meggyőződések – látható megnyilvánulásaitól mentes.
41 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely önkormányzat azon belső szabálya, amely általános jelleggel és különbségtétel nélkül megtiltja ezen önkormányzat személyi állományának tagjai számára, hogy a munkahelyen láthatóan viseljenek bármilyen, többek között filozófiai vagy vallási meggyőződésre utaló jelképet, igazolható az említett önkormányzat azon szándékával, hogy a saját körülményeire tekintettel egy teljesen semleges közigazgatási környezetet hozzon létre, amennyiben e szabály e körülményekre tekintettel megfelelő, szükséges és arányos, valamint figyelembe veszi a különböző, szóban forgó jogokat és érdekeket.
A második kérdésről
42 Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az lehetővé teszi valamely hatóság számára, hogy egy teljesen semleges közigazgatási környezetet alakítson ki azáltal, hogy megtiltja a többek között filozófiai vagy vallási meggyőződésre utaló jelképek látható viselését a személyi állomány valamennyi tagja számára, függetlenül attól, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnek‑e a nyilvánossággal, vagy sem, amennyiben ez a tilalom többségében nőket érint, tehát nemen alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet.
43 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás működéséhez elengedhetetlen együttműködés szelleme megköveteli, hogy a nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában pontosan kifejtse azokat az indokokat, amelyeknél fogva úgy ítéli meg, hogy az uniós jog bizonyos rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó kérdéseire adandó válasz szükséges az elé utalt jogvita megoldásához (2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között létrehozott együttműködés keretében az uniós jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének szükségessége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság szigorúan tiszteletben tartsa az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmát érintő és a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében kifejezetten meghatározott követelményeket (2018. április 19‑i Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítélet, C‑152/17, EU:C:2018:264, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Így egyrészt az eljárási szabályzat 94. cikke a) pontjának megfelelően elengedhetetlen, hogy a kérdést előterjesztő bíróság meghatározza az általa feltett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak. Az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás során a Bíróság ugyanis kizárólag a nemzeti bíróság által rendelkezésére bocsátott tények alapján ítélheti meg az uniós jogi rendelkezés értelmezését (2023. március 2‑i Bursa Română de Mărfuri ítélet, C‑394/21, EU:C:2023:146, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Másrészt, amint azt az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontja kimondja, nélkülözhetetlen, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmazza azon okok ismertetését, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet az említett bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít (2021. szeptember 2‑i Irish Ferries ítélet, C‑570/19, EU:C:2021:664, 133. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szereplő információknak nem kizárólag azt kell lehetővé tenniük, hogy a Bíróság hasznos válaszokat adhasson, hanem azt is, hogy a tagállamok kormányai és az egyéb érdekeltek az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 23. cikke értelmében előterjeszthessék észrevételeiket. A Bíróság feladata arra ügyelni, hogy ez a lehetőség biztosított legyen, figyelembe véve, hogy e rendelkezés értelmében csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot kézbesítik az érdekelteknek (2021. szeptember 2‑i Irish Ferries ítélet, C‑570/19, EU:C:2021:664, 134. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 A jelen ügyben az e második kérdésben hivatkozott, nemen alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés esetleges fennállását illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez az alap a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 204., 23. o., helyesbítés: HL 2019. L 191., 45. o.) hatálya alá tartozik, amelynek 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja kifejezetten meghatározza a nemen alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalmát, nem pedig a 2000/78 irányelv hatálya alá, amelyre az említett kérdés kizárólagosan utal.
49 Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz olyan információt, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a második kérdés milyen ténybeli feltételezésen alapul, illetve hogy az alapügyben felmerült jogvita eldöntéséhez miért lenne szükséges az első kérdésre adott válaszon túlmenően e kérdés megválaszolása.
50 Ilyen körülmények között a második kérdés elfogadhatatlan.
A költségekről
51 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
valamely önkormányzat azon belső szabálya, amely általános jelleggel és különbségtétel nélkül megtiltja ezen önkormányzat személyi állományának tagjai számára, hogy a munkahelyen láthatóan viseljenek bármilyen, többek között filozófiai vagy vallási meggyőződésre utaló jelképet, igazolható az említett önkormányzat azon szándékával, hogy a saját körülményeire tekintettel egy teljesen semleges közigazgatási környezetet hozzon létre, amennyiben e szabály e körülményekre tekintettel megfelelő, szükséges és arányos, valamint figyelembe veszi a különböző szóban forgó jogokat és érdekeket.
Aláírások