T‑219/04. sz. ügy

Spanyol Királyság

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Halászat – A tagállamok halászflotta‑kapacitásának változása − Belépések és kilépések rendszere – Halászati és Akvakultúra‑ágazati Bizottság – Nyelvhasználatra vonatkozó szabályok”

Az ítélet összefoglalása

1.      Európai Közösség – Nyelvhasználatra vonatkozó szabályok

(1. tanácsi rendelet, 3. cikk)

2.      Európai Közösség – Nyelvhasználatra vonatkozó szabályok

(1. tanácsi rendelet, 3. cikk)

3.      Halászat – A tengeri erőforrások védelme – Közösségi flottapolitika

(2371/2002 tanácsi rendelet, 12. és 13. cikk)

1.      A jogi aktus elfogadása során az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló 1. rendelet megsértése eljárási szabálytalanságnak minősül, amely csak akkor vonja maga után a végül elfogadott jogi aktus megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás más eredményre vezetett volna.

(vö. 35. pont)

2.      Az irányítóbizottság valamely napirendi pontjára vonatkozó dokumentumokat minden egyes tagállam számára annak hivatalos nyelvén kell elküldeni, ahogyan az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló 1. rendelet 3. cikke előírja.

Ez a kötelezettség azonban nem áll fenn a bizottság tagjai részére korábban szabályszerűen átadott dokumentum módosítására a bizottság ülésén tett javaslatok esetében, ha az említett bizottság eljárási szabályzatának egyik rendelkezése sem írja elő, hogy az ilyen javaslatokat minden hivatalos nyelven írásban elő kell terjeszteni. A módosítások bizottsági ülés során történő szóbeli előterjesztésének e lehetősége még abban az esetben is fennáll, ha az ülés napirendjén szereplő tervezet alapvető módosításairól van szó. Ha ugyanis a Bizottság köteles volna a módosítási javaslatait írásban és valamennyi hivatalos nyelven előterjeszteni, gyakorlatilag lehetetlenné válna a tervezet érdemi módosítása az ülés során.

(vö. 40‑41. pont)

3.      A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2371/2002 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének „2003. január 1‑jétől” fordulata éppúgy vonatkozik a halászflottába való belépésre, mint az azokat kompenzáló kivonásokra úgy, hogy csak az ezen időpontot követően történt kivonásokat lehet figyelembe venni. Következésképpen a 2371/2002 rendelettel bevezetett belépési és kilépési kompenzációs rendszer azt eredményezi, hogy a tagállam halászflottájának kapacitása nem nőhet a 2003. január 1‑jén fennálló szintje fölé. A 2371/2002 rendelet 12. cikke alapján meghatározott referenciaszinteknek csak azon tagállamok esetében van jelentőségük, amelyek azt 2003. január 1‑jén túllépték, és a referenciaszintek feleslegessé válnak, ha valamennyi tagállam betartja azokat.

(vö. 67‑77. pont)