T‑211/04. és T‑215/04. sz. egyesített ügyek
Government of Gibraltar és Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Állami támogatások – Az Egyesült Királyság által a gibraltári kormány társaságiadó‑reformjára vonatkozóan bejelentett támogatási program – A támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozat – Regionális szelektivitás – Tárgyi szelektivitás”
Az ítélet összefoglalása
1. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Az államinál alacsonyabb szintet képviselő jogalany által hozott adóintézkedés
(EK 87. cikk, (1) bekezdés)
2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Az általános vagy „normál” adórendszertől való eltérés
(EK 87. cikk, (1) bekezdés)
1. Az EK 87. cikk (1) bekezdése alkalmazásában azt kell eldönteni, hogy a nemzeti intézkedés az adott jogi szabályozás keretén belül alkalmas‑e arra, hogy „bizonyos vállalkozások[at] vagy bizonyos áruk termelésé[t]” előnyben részesítse olyan vállalkozásokkal és áruk termelésével szemben, amelyek az említett szabályozás céljára tekintettel jogilag és tényszerűen azokkal összehasonlíthatók. Ugyanilyen értékelést kell elvégezni a nem a nemzeti jogalkotó, hanem az államinál alacsonyabb szintet képviselő hatóság által hozott intézkedés esetén is, mivel a területi önkormányzat, nem pedig a központi hatalom által hozott intézkedés is állami támogatásnak minősülhet, amennyiben az e rendelkezés szerinti feltételek fennállnak. A viszonyítási alap meghatározása különösen fontos az adóintézkedések esetében, mivel az előny fennállását csupán az ún. „normál” adóztatáshoz viszonyítva lehet megállapítani. Az általános adókulcs a viszonyítási alapot képező földrajzi területen hatályban lévő adókulcs.
Az államinál alacsonyabb szintet képviselő jogalany által hozott olyan intézkedés szelektív jellegének értékelése során, amely a tagállam területének csupán egy része számára állapít meg a tagállam többi részében hatályban lévőhöz képest alacsonyabb adókulcsot, először is azt kell vizsgálni, hogy az említett intézkedést olyan regionális vagy helyi hatóság hozta‑e, amely alkotmányos szempontból a központi kormányzattól eltérő politikai és közigazgatási jogállással rendelkezik, másodszor azt, hogy az intézkedés meghozatala során a központi kormányzat nem avatkozhatott‑e be közvetlenül annak tartalmát illetően, harmadszor pedig azt, hogy nem kompenzálták‑e más régióból vagy a központi kormányzattól eredő hozzájárulásokkal vagy szubvenciókkal azokat a pénzügyi következményeket, amelyek az államinál alacsonyabb szintet képviselő jogalanyt az említett intézkedés meghozatala miatt érik.
(vö. 78–80., 86. pont)
2. Az EK 87. cikk (1) bekezdése alkalmazásában azt kell eldönteni, hogy a nemzeti intézkedés az adott jogi szabályozás keretén belül alkalmas‑e arra, hogy „bizonyos vállalkozások[at] vagy bizonyos áruk termelésé[t]” előnyben részesítse olyan vállalkozásokkal és áruk termelésével szemben, amelyek az említett szabályozás céljára tekintettel jogilag és tényszerűen azokkal összehasonlíthatók. Ahhoz, hogy a Bizottság valamely adóintézkedést szelektívnek minősítsen, először is előzőleg meg kell határoznia és meg kell vizsgálnia az adott, viszonyítási alapot képező földrajzi területen hatályban lévő adózási rendszer szerinti általános vagy „normál” rendszert. Ehhez az általános vagy „normál” adórendszerhez képest kell a Bizottságnak ezután értékelnie és megállapítania, hogy a szóban forgó adóintézkedéssel biztosított előny szelektív jellegű‑e, ehhez pedig azt kell bizonyítania, hogy ez az intézkedés eltér az általános adórendszertől, amennyiben különbséget tesz az érintett tagállam adózási rendszere által kitűzött célra tekintettel hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő gazdasági szereplők között.
Amennyiben a Bizottság ebben az első két lépésében megvizsgálta és bizonyította az általános vagy „normál” adórendszertől való eltérést, amely különbséget tesz a vállalkozások között, az ilyen különbségtétel mégsem szelektív jellegű, ha annak a közteher‑viselési rendszernek a jellegéből vagy felépítéséből következik, amelynek része. Ilyen helyzetben ugyanis a Bizottságnak harmadik lépésként azt kell megvizsgálnia, hogy a kérdéses állami intézkedés nem szelektív jellegű‑e annak ellenére, hogy előnyhöz juttatja azokat a vállalkozásokat, amelyek élhetnek az intézkedésben biztosított lehetőséggel. E tekintetben figyelemmel arra, hogy az általános vagy „normál” adórendszerhez képest tett különbség eltérést jelent, és eleve szelektív jellegű, a tagállamnak kell bizonyítania, hogy a különbségtételt az adózási rendszerének jellege és felépítése indokolja, mivel az adózási rendszer alapelveinek vagy vezérlő elveinek közvetlen következménye. Ebben a tekintetben különbséget kell tenni egyrészt az adott adórendszer – azon kívül álló – céljai, másrészt a magában az adórendszerben rejlő mechanizmusok között, amelyek szükségesek a fenti célok eléréséhez.
Amennyiben a Bizottság nem hajtotta végre az intézkedések szelektív jellegére vonatkozó vizsgálat első és második lépését, nem foghat neki az értékelés harmadik és negyedik lépésének, különben túllépné a vizsgálat kereteit. Ez a megközelítés ugyanis egyrészt lehetővé tehetné a Bizottság számára, hogy a tagállam helyett ő határozza meg a tagállam adózási rendszerét és általános vagy „normál” adórendszerét, ideértve annak céljait, a célok elérésére irányuló, rendszeren belüli mechanizmusokat és az adóalapot, másrészt így lehetetlenné válna a tagállam számára, hogy az adott különbségtételt a bejelentett adózási rendszer jellegével és felépítésével indokolja, mivel a Bizottság előzőleg nem határozta meg, mi minősül általános vagy „normál” adórendszernek, és nem bizonyította, hogy az említett különbségtétel eltérést jelent ettől.
(vö. 141.,143–145. pont)