T‑402/13. sz. ügy

Orange

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Közigazgatási eljárás – Helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat – Arányosság – Megfelelő jelleg – Szükségesség – Önkényes jelleg hiánya – Indokolás”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2014. november 25.

1.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság helyszíni vizsgálati jogköre – Helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat meghozatala – A Bizottság mérlegelési jogköre – Korlátok – Az arányosság elvének tiszteletben tartása

(1/2003 tanácsi rendelet, 20. cikk, (4) bekezdés)

2.      Verseny – A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok közötti hatáskörmegosztás – A nemzeti versenyhatóságnak a kötelezettségvállalásokat elfogadó, illetve a beavatkozás szükségességének hiányát megállapító határozata – A ne bis in idem elvének alkalmazására gyakorolt hatás hiánya

(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 5. cikk)

3.      Verseny – A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok közötti hatáskörmegosztás – A nemzeti versenyhatóság határozattervezetének közlése – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy az ügyet átvegye az említett hatóságtól – Hiány – A Bizottság azon lehetőségére gyakorolt hatás hiánya, hogy később saját vizsgálatot indítson

(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 11. cikk, (4) és (6) bekezdés)

4.      Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Feltételek – Előterjesztett jogalap kiterjesztése – Elfogadhatóság

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont, és 48. cikk, 2. §)

5.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az érintett vállalkozásnak csupán a kifogásközlés megküldése után fennálló azon lehetősége, hogy teljes mértékben éljen az említett joggal – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy a vállalkozást a vele szemben hozott első intézkedés szakaszában tájékoztassa a vizsgálat tárgyáról és céljáról

(1/2003 tanácsi rendelet)

6.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság helyszíni vizsgálati jogköre – Helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A jogsértés gyanúját megalapozó komoly valószínűsítő körülmények egyértelmű megjelölése – Bírósági felülvizsgálat – A Törvényszék azon kötelezettsége, hogy az említett valószínűsítő körülmények tartalmát érdemben megvizsgálja – Feltételek

(1/2003 tanácsi rendelet, 20. cikk, (4) bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 22–24., 53., 68., 72. pont)

2.      Kétségtelen, hogy a versenyjogi bírságok kiszabására irányuló eljárásokban a ne bis in idem elvét tiszteletben kell tartani. A versenyjog területén ezen elv tiltja, hogy egy vállalkozást olyan versenyellenes magatartás miatt marasztaljanak el vagy vonjanak újból eljárás alá, amely miatt vele szemben egy már meg nem támadható korábbi határozatban szankciót szabtak ki, vagy amellyel kapcsolatban egy ilyen határozatban megállapították a felelősségének hiányát.

A tagállami versenyhatóságok azonban nincsenek felhatalmazva arra, hogy olyan határozatot hozzanak, amely nem állapítja meg valamely vállalkozásnak az EUMSZ 101. cikk vagy az EUMSZ 102. cikk megsértéséért való felelősségét, azaz az említett cikk megsértésének a hiányát állapítja meg, mivel mind az 1/2003 rendelet megfogalmazásából és rendszeréből, mind pedig az e rendelet által követett célkitűzésből kitűnik, hogy az EUMSZ 101. cikk vagy az EUMSZ 102. cikk megsértésének a hiányát csak a Bizottság állapíthatja meg, még akkor is, ha e cikket valamely nemzeti versenyhatóság által folytatott eljárásban alkalmazzák. E tekintetben egy ilyen „nemleges” érdemi határozat nemzeti versenyhatóság általi elfogadása veszélybe sodorhatná az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk egységes alkalmazását, amely az 1/2003 rendelet egyik, annak (1) preambulumbekezdésében kiemelt célja, mivel egy ilyen határozat akadályozhatná a Bizottságot abban, hogy később megállapítsa, hogy a szóban forgó magatartás az uniós jog e rendelkezéseibe ütköző jogsértésnek minősül. Következésképpen, amikor egy tagállami versenyhatóság az 1/2003 rendelet 5. cikke alapján kötelezettségvállalásokat fogad el, vagy azt állapítja meg, hogy nincs helye beavatkozásnak, akkor e versenyhatóságot nem lehet úgy tekinteni, mintha az egy, az EUMSZ 101. cikk vagy az EUMSZ 102. cikk megsértésének hiányát megállapító határozatot fogadott volna el. Ennélfogva a vállalkozás a ne bis in idem elvének alkalmazása érdekében nem hivatkozhat megalapozottan a nemzeti versenyhatóság vele szemben hozott határozatára.

(vö. 29–31. pont)

3.      Versenyügyekben, bár az 1/2003 rendelet 11. cikkének (4) bekezdése alapján a nemzeti versenyhatóság részéről küldött határozattervezeteknek a Bizottság általi átvétele alkalmat adhat a Bizottság számára arra, hogy gyakorolja az előjogát és az ugyanezen rendelet 11. cikkének (6) bekezdése által ráruházott diszkrecionális jogkörét, hogy valamely ügyet átvegyen egy tagállami versenyhatóságtól, amelynek így ezen ügyben megszűnik az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó hatásköre, ebből azonban nem következik, hogy abban az esetben, ha a Bizottság nem osztja az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó azon értékelést, amelyet egy tagállami versenyhatóság által közölt határozattervezetben fejtettek ki, illetve abban az esetben, ha erre vonatkozó kétségei merülnek fel, a Bizottságnak szükségképpen eljárást kellene indítania az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján, és a fentiekből az sem következik, hogy az eljárás megindításának hiánya akadályozza azt, hogy a Bizottság később saját vizsgálatot indíthasson, avégett hogy más eredményre jusson, mint amelyre az említett versenyhatóság jutott.

Így az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján való bizottsági beavatkozás hiánya nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság elismeri a nemzeti versenyhatóság határozatának az EUMSZ 102. cikkre tekintettel való megalapozottságát.

(vö. 35., 36., 39. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 45–47., 85., 86. pont)

5.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 77–81., 90. pont)

6.      A közhatalomnak egy természetes vagy jogi személy magántevékenységébe történő önkényes vagy aránytalan beavatkozásával szembeni védelem követelménye az uniós jog általános elvének minősül.

Márpedig ezen általános elv tiszteletben tartása céljából az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése szerinti helyszíni vizsgálatot elrendelő bizottsági határozatnak az ahhoz szükséges dokumentumok beszerzésére kell irányulnia, hogy a Bizottság megvizsgálja egy olyan meghatározott ténybeli és jogi helyzet tényleges fennállását és hatókörét, amellyel kapcsolatban már olyan információkkal rendelkezik, amelyek kellően komoly valószínűsítő körülményeknek minősülnek ahhoz, hogy azok alapján a versenyszabályok megsértését feltételezni lehessen.

Ebben az összefüggésben a Bizottság rendelkezésére álló olyan kellően komoly valószínűsítő körülmények fennállásának ellenőrzése, amelyek alapján egy helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat elfogadása előtt feltételezni lehet a versenyszabályok megsértését, mindazonáltal nem az egyetlen olyan eszköz, amely lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy meggyőződjön az említett határozat önkényes jellegének hiányáról. Ugyanis a határozat indokolásának felülvizsgálata is lehetővé teszi a bíróság számára, hogy gondoskodjék az önkényes és aránytalan beavatkozások elleni védelem elvének tiszteletben tartásáról, mivel az említett indokolás lehetővé teszi, hogy kitűnjön az érintett vállalkozásoknál tervezett beavatkozás indokoltsága.

Következésképpen olyan körülmények között, amikor a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat kellő pontossággal meghatározza a Bizottság által vizsgálni kívánt feltételezéseket, és azokat az elemeket, amelyekre a helyszíni vizsgálatnak ki kell terjednie, a Törvényszék megállapíthatja az említett határozat önkényes jellegének hiányát, anélkül hogy érdemben meg kellene vizsgálnia a Bizottságnak a határozat elfogadásakor rendelkezésére álló valószínűsítő körülmények tartalmát.

(vö. 83., 84., 87., 89., 91. pont)