Language of document : ECLI:EU:F:2011:7

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2011. február 4.

F‑34/10. sz. ügy

Oscar Orlando Arango Jaramillo és társai

kontra

Európai Beruházási Bank (EBB)

„Közszolgálat – Az Európai Beruházási Bank személyi állománya – A nyugdíjrendszer reformja – Elkésett kereset – Elfogadhatatlanság”

Tárgy: Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzatának 41. cikke alapján benyújtott kereset, amelyben O. O. Arango Jaramillo és az Európai Beruházási Bank (EBB) 34 másik alkalmazottja azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a 2010. februári illetmény‑elszámolásaikat annyiban, amennyiben az EBB‑nek a felperesek által fizetendő nyugdíjjárulék megemelésére vonatkozó határozatait tartalmazzák, illetve kötelezze az EBB‑t arra, hogy fizessen nekik kártérítést.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperesek viselik az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – Határidők – Az ésszerű határidő követelménye

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

2.      Eljárás – Keresetindítási határidők – Jogvesztés – Előre nem látható körülmények vagy vis maior – Fogalom

(A Bíróság alapokmánya, 45. cikk, második bekezdés)

1.      Mivel sem az EUM‑Szerződés, sem az EBB személyzeti szabályzata nem rendelkezik a Bank és az alkalmazottai közötti jogvitákra alkalmazandó keresetindítási határidőről, az uniós bíróság, egyrészt a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való jogának, másrészt a jogbiztonság követelményének mérlegelése alapján azt az állandó ítélkezési gyakorlatot alakította ki, hogy a Bank és az alkalmazottai közötti jogvitákat ésszerű időn belül kell elé terjeszteni, továbbá a tisztviselők személyzeti szabályzata 91. cikkében a keresetindítási határidőkre vonatkozóan szereplő feltételekből kiindulva úgy ítéli meg, hogy a három hónapos határidőt főszabály szerint ésszerűnek kell tekinteni.

Ha az EBB alkalmazottainak keresetére szigorú határidős szabályokat alkalmazunk, az önmagában nem érinti a hatékony jogvédelemhez való jogot, mivel az ilyen szabályok arra irányulnak, hogy tiszteletben tartsák különösen a jogbiztonság elvét, illetve hogy az igazságszolgáltatás során senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés, és senki ne részesüljön önkényes bánásmódban.

(lásd a 14. és 20. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑406/01. sz., Németország kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. május 17‑én hozott végzésének 20. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑7/98., T‑208/98. és T‑109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23‑án hozott ítéletének 97–99., 100., 101., 107. és 119. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      Az előre nem látható körülmények és a vis maior fogalma egyfelől objektív, az érdekelt érdekkörén kívül eső és rendkívüli körülményekre vonatkozó elemet foglal magában, másfelől pedig olyan szubjektív elemet, amely azzal függ össze, hogy az érdekelt köteles védekezni a rendkívüli esemény következményei ellen, megtéve ennek során – anélkül, hogy túlzott áldozatot hozna – a megfelelő intézkedéseket. Az érdekeltnek gondosan kell ügyelnie különösen az eljárás lefolyására, és többek között gondot kell fordítania a megállapított határidők betartására.

Ha valamely keresetet elektronikus úton küldenek el a keresetindítási határidő utolsó napján 23:59‑kor, és az a Közszolgálati Törvényszék Hivatalának elektronikus címére következő nap 00:00‑kor, vagyis kevesebb mint két perc múlva érkezik meg, ez nem tekinthető a vis maiorra és az előre nem látható körülményekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmében vett rendkívüli eseménynek, figyelembe véve azokat a zavarokat, amelyek az elektronikus üzenetek továbbítását érinthetik, és amelyek például az ezen üzenetek feladója vagy címzettje internetszolgáltatójának működési zavaraiból eredhetnek.

(lásd a 23. és 24. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑195/91. P. sz., Bayer kontra Bizottság ügyben 1994. december 15‑én hozott ítéletének 32. pontja.