NIILO JÄÄSKINEN
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2014. július 17.(1)
C‑261/13. P. sz. ügy
Peter Schönberger
kontra
Európai Parlament
„Fellebbezés – Az Európai Parlamenthez való petícióbenyújtási jog – EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 227. cikk – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke – A petíciós bizottság hatáskörének hiánya a felvetett kérdések eldöntésére – A petíció irattárba helyezéséről szóló határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Olyan, kötelező joghatásokat kiváltó jogi aktus, amely befolyásolhatja az egyén jogi helyzetét – EUMSZ 263. cikk”
I – Bevezetés
1. Az Európai Parlament petíciós bizottságának (a továbbiakban: petíciós bizottság) egyik jelentése szerint „a petíció fontos eszközt jelent, amennyiben lehetővé teszi az egyén számára, hogy hivatalos formában hallassa hangját, és elérje, hogy az őt foglalkoztató kérdéseket az Unió intézményei megvizsgálják. Közvetlen kapcsolatot alakít ki tehát közöttünk, megválasztott képviselők, és azok között, akinek érdekeit meg kívánjuk védeni”(2). Ahogy az a petíciós bizottság statisztikáiból kitűnik, ez az eszköz tényleg nagyon sikeresnek bizonyult. 2013‑ban a nyilvántartásba vett petíciók száma átlépte a háromezret, ami több mint 45%‑os emelkedés 2012 óta, illetve megduplázódás 2011 óta.(3)
2. Fellebbezésével P. Schönberger (a továbbiakban: a fellebbező) az Európai Unió Törvényszéke Schönberger kontra Parlament ügyben hozott ítéletének (T‑186/11, EU:T:2013:111, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely mint elfogadhatatlant elutasította az Európai Parlament petíciós bizottsága 2011. január 25‑i határozatának(4) (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítése iránti kérelmet, amely határozat lezárta a fellebbező által 2010. október 2‑án benyújtott petíció vizsgálatát.
3. A jelen ügy tehát az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 44. cikke által megerősített, az EUMSZ 20. cikk és az EUMSZ 227. cikk értelmében vett petíciós jog terjedelmének értelmezésére vonatkozik. A Bíróságot először kérik fel arra, hogy eldöntse, a petíciós bizottság által hozott határozatok az EUMSZ 263. cikk értelmében az uniós bíróság felülvizsgálata alá tartoznak‑e.
4. A jelen indítvány keretei között a petíciós jog gyakorlását tehát az e tárgyban a Törvényszék által kialakított ítélkezési gyakorlat fényében kell elemezni, összevetve azt a Bíróságnak a megtámadható jogi aktus fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlatával. A megtámadott ítélet ugyanis hű alkalmazását jelenti a Tegebauer kontra Parlament ítéletnek(5), amelyben a Törvényszék olyan értelmezést fogadott el, amely szerint a petíció elfogadhatóságára vonatkozó értékelésnek bírósági felülvizsgálat alá kell tartoznia, azzal az indokkal, hogy a petíció elfogadhatatlanságáról vagy további vizsgálat nélküli irattárba helyezéséről szóló határozat alkalmas arra, hogy a petíciós jog lényegét érintse, és ennélfogva olyan határozatnak minősül, amely az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megsemmisítés iránti kereset tárgya lehet.(6)
5. Kiindulásként úgy vélem, hogy a Tegebauer kontra Parlament ítéletben (EU:T:2011.466) a Törvényszék tévesen alkalmazta a megtámadható jogi aktus fogalmát, és ez a tévedés véleményem szerint a petíciós jog terjedelmének kiterjesztő értelmezésén alapul. Márpedig álláspontom szerint a petíciós jog a közvetlen politikai párbeszéd eszköze, a polgár és a megválasztott képviselők közötti demokratikus kölcsönhatás megnyilvánulása, amelybe kivételes esetektől eltekintve az uniós bíróság nem avatkozhat bele.
6. Következésképpen a jelen indítvánnyal arra kívánom felhívni a Bíróságot, hogy változtassa meg a megtámadott ítélet alapját képező, a Tegebauer kontra Parlament ítéletben (EU:T:2011.466) kialakított ítélkezési gyakorlatot. Mindenesetre, annak érdekében, hogy garantálja a jogbiztonságot a jogalanyok számára, a Bíróságnak a jelen fellebbezéssel összefüggésben kifejezetten állást kell foglalnia a Tegebauer kontra Parlament ítéletben (EU:T:2011.466) kialakított ítélkezési gyakorlat kapcsán, akár megváltoztatva, akár helybenhagyva azt. Az utóbbi esetben a fellebbezés elbírálása aligha jelent nehézséget.
II – Jogi háttér
7. A petíciós jogot az EUMSZ 20. cikk d) pontja és az EUMSZ 227. cikk is az európai polgárság különleges kifejeződéseként ismeri el.
8. A Charta 44. cikke értelmében:
„Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez.”(7)
9. A petíciók kezelését az Európai Parlament eljárási szabályzatának (a továbbiakban: eljárási szabályzat) VIII. címe szabályozta. A jelen ügyben ratione temporis alkalmazandó rendelkezések az eljárási szabályzat 191–193. cikke.(8) Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az eljárás szabályzat 2011. évi módosításának eredményeként e rendelkezéseket módosították (a továbbiakban: a módosított eljárási szabályzat), és azok ettől az időponttól kezdve az eljárási szabályzat 201–203. cikkében szerepeltek.(9) Végül a 2014. júliusi módosítást követően a petíciós jogot jelenleg a 8. parlamenti ciklusban módosított eljárási szabályzat(10) 215–218. cikke szabályozza. Mindazonáltal ez utóbbi módosítás a módosított eljárási szabályzathoz képest nem változtatta meg a releváns rendelkezések szövegét.
10. Az eljárási szabályzatnak „A petíciós jog” című 191. cikke szerint:
„1. Az Európai Unió polgárának, vagy a tagállamok területén lakó, illetve a létesítő okirat szerint ott székhellyel rendelkező természetes, illetve jogi személy, egyénileg vagy más polgárokkal vagy személyekkel együtt, az Európai Unió tevékenységi körét és a petíciót benyújtó személyt közvetlenül érintő ügyben petíciót intézhet a Parlamenthez.
[…]
6. A bizottság által elfogadhatatlannak nyilvánított petíciókat irattárba helyezik, és a petíciót benyújtó személyt tájékoztatják a határozatról és annak indokairól.
[…]”
11. Az eljárás szabályzatnak „A petíciók vizsgálata” című 192. cikke szerint:
„1. Az illetékes bizottság határozhat úgy, hogy az általa elfogadhatónak nyilvánított petíciókról jelentést készít, vagy ezekről más módon véleményt nyilvánít. A bizottság, különösen a hatályos jog megváltoztatására irányuló petíciók esetén, a 46. cikk alapján más bizottságok véleményét is kikérheti.
[…]
3. Petíciók megvizsgálása vagy ténymegállapítás céljából a bizottság intézkedhet a petíciót benyújtó személyek meghallgatásáról, vagy általános meghallgatást szervezhet, illetve ténymegállapítás céljából képviselőket küldhet a helyszínre.
[…]
7. Az Elnök a petíciót benyújtó személyeket értesíti a határozatokról és azok indokairól.”
12. A módosított eljárási szabályzat 201. cikkének (7) bekezdése szerint a nyilvántartásba vett petíciókat a [Parlament elnöke] az illetékes bizottsághoz utalja, amely az [EUMSZ 227. cikkel] összhangban megállapítja a petíció elfogadhatóságát vagy el nem fogadhatóságát.
13. A módosított eljárási szabályzat 201. cikkének (8) bekezdése a következőket írja elő:
„A bizottság által elfogadhatatlannak nyilvánított petíciókat irattárba helyezik, és a petíció benyújtóját tájékoztatják a határozatról és indokairól. Adott esetben alternatív megoldási lehetőségeket lehet javasolni.”
14. A módosított eljárási szabályzat 2012. május 22‑i európai parlamenti határozatból(11) eredő változatának 203a. cikke szabályozza a polgári kezdeményezés kezelését is.
III – A jogvita előzményei, a Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
15. A fellebbező, a Parlament volt tisztviselője, vitatta a számára a 2005. évi előléptetési időszakban megítélt érdempontokat. A fellebbező által 2008. november 15‑én benyújtott panaszt követően az európai ombudsman 2010. július 13‑i határozatában a Parlament által elkövetett hivatali visszásság fennállását állapította meg, amennyiben a Parlament elnökének döntenie kellett volna a fellebbező panaszáról.
16. 2010. október 2‑án a fellebbező az EUMSZ 227. cikk alapján petíciót nyújtott be a Parlamenthez, amelyben azt kérte, hogy a Parlament hozzon intézkedéseket az ombudsman által megállapítottak orvoslása érdekében.
17. A megtámadott határozatban a petíciós bizottság elnöke a következőket közölte a fellebbezővel: „[A]z alábbiakban tájékoztatom, hogy a bizottság megvizsgálta a petícióját, és a Parlament eljárási szabályzatának megfelelően elfogadhatónak nyilvánította azt, mivel az az Európai Unió tevékenységi körére vonatkozik. A petíciós bizottság azonban nem vizsgálhatja meg érdemben a petícióját, így tudomásul vette az észrevételeit. Petícióját megküldjük a személyzeti főigazgatónak, annak érdekében, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket. Tájékoztatom, hogy petíciójának vizsgálata ezzel befejeződött.” A petíció vizsgálatát következésképpen lezárták.
18. A Törvényszék Hivatalához 2011. március 26‑án benyújtott keresetlevelében P. Schönberger a megtámadott határozat megsemmisítését kérte, azzal az indokkal, hogy az anélkül zárta le a petíciós eljárást, hogy érdemi vizsgálatra sor került volna.
19. A megtámadott ítéletben a Törvényszék a keresetet – mint elfogadhatatlant – elutasította. A Tegebauer kontra Parlament ítélet (EU:T:2011.466) alapján a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy mivel a fellebbező petícióját elfogadhatónak nyilvánították, a megtámadott határozat nem járt olyan kötelező joghatásokkal, amelyek érinthették a fellebbező jogi helyzetét. A további részletekkel kapcsolatban a megtámadott ítéletre hivatkozott.
IV – A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
20. Fellebbezésében P. Schönberger azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, adjon helyt az elsőfokon előterjesztett keresetének, semmisítse meg a megtámadott határozatot, valamint kötelezze a Parlamentet a költségek viselésére.
21. A Parlament válaszbeadványában arra kéri a Bíróságot, hogy utasítsa el a keresetet, és kötelezze a fellebbezőt a költségek megfizetésére.
V – A fellebbezés elbírálásáról
22. Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező hat kifogást(12) terjeszt elő, amelyek közült az első a tények figyelmen kívül hagyására,(13) a második a petícióhoz való alapvető jog hatályának figyelmen kívül hagyására,(14) a harmadik megtámadott ítélet hiányos indokolására, valamint logikai hiányosságára,(15) a negyedik a Tegebauer kontra Parlament ítéletből (EU:T:2011.466) következő ítélkezési gyakorlat téves alkalmazásából eredő értékelési hibára,(16) az ötödik a megtámadott határozat indokolása hiányára vonatkozó vizsgálat elmaradását érintő hiányos indokolásra,(17) a hatodik pedig a tényállás hiányos vizsgálatára irányul.(18)
23. E tekintetben azt javaslom, hogy az említett kifogásokat két jogalap alá csoportosítsuk, az azok között megállapítható kapcsolat alapján. Az első jogalapba tartoznak így a petíciós jog terjedelmére vonatkozó kifogások (a fellebbezésben szereplő második, harmadik és negyedik kifogás). A második jogalap az eljárási kifogásokat tartalmazza (a fellebbezésben szereplő első, ötödik és hatodik kifogás).
24. Mivel a petíciós jog lényegével, illetve a Tegebauer kontra Parlament ítéletből (EU:T:2011.466) következő ítélkezési gyakorlat terjedelmével kapcsolatos érvekre adandó válasz döntő a jelen fellebbezés elbírálása szempontjából, ezért azt javaslom, hogy e jogalap vizsgálatával kezdjük.
VI – A petíciós jog terjedelméről (a fellebbezésben szereplő második, harmadik és negyedik kifogást tartalmazó első jogalap)
A – A felek érvelése
25. Az első jogalap alá csoportosított valamennyi kifogással a fellebbező a petíciós jog hatályát vitatja. Először is, a megtámadott ítélet 18. pontját illetően a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy döntött, hogy kizárólag a petíciót elfogadhatatlannak nyilvánító határozat alkalmas arra, hogy korlátozza a petíciós jog gyakorlását. Ilyen módon a petíciós jog hatályát tévesen a petíciók elfogadhatóságának kérdésére korlátozta. Márpedig a Parlament nem pusztán a petíció elfogadhatóságának vizsgálatára köteles, hanem az elfogadhatónak minősített petíciók érdemi vizsgálatára is. A petíció érdemi vizsgálatának elutasítása akadályozza az említett jog gyakorlását, mivel a petíció benyújtóját megfosztja attól a lehetőségtől, hogy hozzájáruljon az uniós jog fejlesztéséhez és részt vegyen az Unió demokratikus életében, az EUSZ 10. cikk (3) bekezdése, illetve az EUMSZ 24. cikk második bekezdése értelmében.
26. Másodszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék logikátlan okfejtést követett, amennyiben egyrészt azt állította, hogy a petíciók kapcsán a Parlament soha nem fogad el kötelező jogi aktusokat, másrészt pedig hogy az a határozat, amellyel egy petíciót elfogadhatatlannak nyilvánítanak, vagy további vizsgálat nélkül irattárba helyeznek, megsemmisítés iránti kereset tárgya lehet.(19) Harmadszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 16., 17. és 19. pontjában a Tegebauer kontra Parlament ítéletet (EU:T:2011.466) alkalmazta.
27. Az Európai Parlament elutasítja az összes felhozott kifogást. Hangsúlyozza többek között, hogy a petíciós jog bírósági eljáráson kívüli jellegére figyelemmel az csak a Parlamenthez fordulás jogát biztosítja, fenntartva az utóbbi politikai szabadságát annak eldöntésére, hogy eljár‑e a petíció ügyében, vagy nem. A Parlament előadja, hogy sem az elsődleges jogban rögzített petíciós jogból, sem az eljárási szabályzat rendelkezéseiből nem vezethető le az, hogy a petíció benyújtóját különös eljárási jogok illetik meg a petíciós jog hatékony gyakorlása érdekében. Egyebekben osztja a Tegebauer kontra Parlament ítéletből (EU:T:2011.466) következő elemzést.
B – A petíciós jogról az uniós jogban
1. A petíciós jog gyakorlásáról
28. Ahogy már jeleztem, a petíció benyújtásának lehetősége az Unió népeinek képviselői által gyakorolt politikai funkciókban való közvetlen részvétel eszköze. Mindazonáltal, mivel ez az első alkalom, hogy a Bíróságot a petíciós jog egészének elemzésére kérték fel, hasznosnak tűnik számomra bemutatni ezen eszköz részletes elemzését.
29. Noha az Európai Parlamenthez való petícióbenyújtási jogot az alapító szerződések nem írták elő,(20) az első általános választást követően az Európai Parlament 1981‑ben módosította eljárási szabályzatát, és hivatalosan elismerte a petíciók benyújtásának lehetőségét,(21) amelyet később egy 1989‑es intézményközi nyilatkozat(22) is megerősített. Az Európai Parlamenthez való petícióbenyújtási jogot csak a Maastrichti Szerződés hatálybalépésével ismerték el a Szerződésben, és végül csak a Charta 44. cikkében kapta meg az alapvető jog státuszát.(23)
30. A petíciós jogot(24) tehát eredetileg az európai polgársághoz kapcsolódó eszközként alakították ki.(25) Az EUMSZ 20. cikk d) pontjában, az EUMSZ 24. cikk (2) bekezdésében és az EUMSZ 227. cikkben rögzített, az Európai Parlamenthez való petícióbenyújtási jog, illetve az EUMSZ 228. cikknek megfelelő, az európai ombudsman előtti panasz előterjesztéséhez való jog jelentik azokat az eszközöket, amely lehetővé teszik az európai polgárok számára, hogy gyakorolják közvetlen demokratikus polgári jogaikat. A Lisszaboni Szerződés által az EUSZ 11. cikk (4) bekezdésének megfelelően bevezetett európai polgári kezdeményezés(26) hasonló eszközt jelent.
31. A petíciós jog, amely nélkülözhetetlen a részvétel és a demokratikus ellenőrzés a polgárok általi gyakorlásához, megerősíti a Parlament, valamint az uniós polgárok és lakosok közötti kapcsolatot, ugyanakkor nyílt, demokratikus és átlátható mechanizmust biztosít e személyek számára ahhoz, hogy jogos és indokolt esetben peren kívüli jogorvoslatot nyerjenek panaszaikra.(27)
32. Az igaz, hogy egyetlen jogi aktus sem határozta meg a petíciót mint olyat. A Parlament ugyanakkor tett ilyen irányú erőfeszítéseket, azt javasolva, hogy annak fogalma terjedjen ki „minden olyan panaszra, konzultációra, beavatkozási kérelemre, parlamenti határozatra vagy más közösségi intézmények vagy szervek határozatára adott válaszra, amelyet egyének és szervezetek a Parlament elé terjesztettek”(28). Anélkül, hogy ilyen hivatalos meghatározást elfogadtak volna, a petíciós bizottság viszonyaiban a petíciókat úgy értelmezik, mint „a Parlamenthez benyújtott, beavatkozásra, fellépésre vagy egy politika módosítására, illetve konzultációra irányuló kérelmeket”. Végül megjegyzem, hogy egy 2001. évi jelentésben(29) a petíciós jog megerősítésére és a Szerződés módosítására terjesztettek elő javaslatot, anélkül, hogy azoknak különösebb következménye lett volna.
33. Összehasonlításként, tudomásom szerint a petíciós jog több tagállamban alkotmányos (Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Románia) vagy alapvető jog (Cseh Köztársaság, Németország(30)). Mindazonáltal nehéz általános meghatározást adni a petíciós jogot illetően. A nemzeti hagyományok szerint a petíció tartalmazhat javaslatot vagy tájékoztatást, kezdeményezést, és kifejezhet álláspontot vagy panaszt.(31) Noha egyes tagállamokban nincs olyan eszköz, amelynek segítségével a polgárok bármilyen ügyben a Parlamenthez fordulhatnak (Finn Köztársaság, Svéd Királyság), ezekben más eszközök állnak rendelkezésre arra, hogy kapcsolatba lehessen lépni a képviselőkkel, mint például a Parlamentnek küldött levelek.(32)
34. Az uniós jogban a petíciós jog gyakorlása minden Unióban lakóhellyel rendelkező természetes személy, illetve valamely tagállamban székhellyel rendelkező jogi személy előtt nyitva állt. Ugyanakkor az eljárási szabályzat 2011‑ben történt módosítását követően a petíció benyújtásának lehetőségét kiterjesztették olyan természetes, illetve jogi személyekre, akik nem az Európai Unió polgárai, és a tagállamok területén lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel sem rendelkeznek.(33) Következésképpen a petíció immár nem kapcsolódik szorosan az uniós polgársághoz.(34) Egyebekben a petíciókat több millió ember is aláírhatja, akiket egy petíciót benyújtó személynek kell képviselnie.(35)
35. Ugyanakkor az EUMSZ 227. cikk értelmében a petíció benyújtásának lehetősége az uniós jog hatálya alá tartozó ügyekre korlátozódik. Ennek megfelelően a petíció szerepet játszik az uniós jog kialakításában és tiszteletben tartásának ellenőrzésében.
36. A petíciók egyrészt inspirációt jelentenek a Parlament többi bizottságának munkájában, amelyek érdemi hatáskörökkel rendelkeznek adott területeken jogi aktusok megszerkesztésére. Emellett később a Parlament is határozatokat fogadhat el különböző, politikailag érzékeny területeken.(36)
37. Másrészt a petíció az uniós jog alkalmazásának utólagos, az uniós polgárok által végzett ellenőrzésének egyik formája is. A petíciók ugyanis értékes információforrásnak bizonyulnak az uniós joggal kapcsolatos mulasztások felderítése tekintetében,(37) különösen a környezetvédelem, a belső piac területein, a szakmai képesítések elismeréséhez kapcsolódó területeken, a pénzügyi szolgáltatások ágazatában(38) és különösen az alapvető jogok megsértésével kapcsolatos ügyekben.(39) Az olyan petíció benyújtása, amellyel egyidejűleg panaszt is terjesztenek az Európai Bizottság elé, több esetben kötelezettségszegési eljárást vagy intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet is eredményezhet.(40) A statisztikák azt mutatják, hogy a petíciók egynegyede, sőt egyharmada kkkötelezettségszegés vagy intézményi mulasztás megállapítása iránti eljárásokhoz kapcsolódik, vagy azokra ad okot.(41) Ugyanakkor a panaszok, illetve a petíciók következményeinek kérdésköre nem tartozik a jelen eljárás tárgyához.(42)
2. A petíciók vizsgálatára irányuló eljárásról
38. A petíciós jog gyakorlásának részletszabályait a módosított eljárási szabályzat 201–203. cikke szabályozza(43) (utolsó változatában).(44) E rendelkezésekre figyelemmel álláspontom szerint vitathatatlan, hogy a Parlament átlátható és méltányos eljárás kialakítására törekszik, amely minden jogosult számára lehetővé teszi petíciós joga gyakorlását.(45)
39. A hatályos rendelkezéseknek megfelelően a formai elfogadhatósági feltételeknek(46) megfelelő petíciókat a beérkezés sorrendjében nyilvántartásba veszik. A módosított eljárási szabályzat 201. cikkének (5) bekezdésében előírt feltételeknek meg nem felelő petíciókat irattárba helyezik, és a petíció benyújtóit tájékoztatják az irattárba helyezés indokairól. Elfogadva, hogy a nyilvántartásba nem vett és az elfogadhatatlan petíciók két külön kategóriát képeznek,(47) a kettő közötti különbség a petíciós bizottság jelentései alapján nehezen állapítható meg.(48)
40. A nyilvántartásba vett kérelmeket a petíciós bizottsághoz utalják, amely az EUMSZ 227. cikk alapján – amely szerint az Unió tevékenységi területére tartozó és őt közvetlenül érintő ügyben bárki benyújthat petíciót – megvizsgálja azok érdemi elfogadhatóságát.
41. Az e szakaszban elfogadhatatlannak nyilvánított petíciókat irattárba helyezik. A módosított eljárási szabályzat emellett szavazást ír elő arra az esetre, ha a petíciós bizottság tagjai nem jutnak egyetértésre a petíció elfogadhatóságát illetően.Az elfogadhatatlanságról szóló határozatról és indokairól mindenesetre tájékoztatják a petíció benyújtóját, gyakran azzal a javaslattal, hogy forduljon az illetékes nemzeti vagy nemzetközi szervhez.(49) E tekintetben az említett szabályzat 201. cikkének (8) bekezdése tartalmazza az alternatív megoldási lehetőségekre tett javaslatot.
42. Az elfogadható kérelmek között szerepelnek az azonnali válasszal lezárt, illetve a vizsgálat, vélemény vagy tájékoztatás céljából más intézmények vagy más szervek elé utalt petíciók. A petíciós bizottság ezt követően általános jelleggel azt kéri a bizottságtól, hogy adjon meg számára minden releváns információt, vagy pedig a véleményét kéri a petíció benyújtója által felvetett kérdésekről.
43. A petíciók vizsgálatát szabályozó rendelkezések alapján egyértelmű, hogy a petíciós bizottság hatáskörei valójában eléggé korlátozottak. E bizottság ugyanis „nem bírói szerv, amely jogosult megállapítani, hogy mi helyes egy adott ügyben, és mi nem, továbbá nem dönthet egy tagállami illetékes hatóság által meghozott politikai döntés megfelelő voltáról sem, ahogy végrehajtási hatáskörrel sem rendelkezik”(50).
44. Ezzel szemben egyértelmű, hogy a petíciós bizottság mérlegelési szabadsággal rendelkezik a petíciót követő intézkedések terén. Egyébként a petíció elfogadhatóságára vonatkozó döntés az EUMSZ 227. cikkel megállapított kapcsolat ellenére maga is ölthet diszkrecionális jelleget. Vitathatatlanul igaz, hogy az utóbbi rendelkezés a petíció elfogadhatóságához azt írja elő, hogy az az Unió tevékenységi területére tartozzon és a petíció benyújtóját közvetlenül érintse. Ugyanakkor az említett formális követelményeken túl a módosított eljárási szabályzat 201. cikkének (7) bekezdéséből kitűnik, hogy amennyiben a petíciós bizottság nem jut egyetértésre a petíció elfogadhatóságát illetően, a bizottsági tagok legalább egynegyedének kérelme alapján a petíciót elfogadhatónak nyilvánítható.
45. Végül emlékeztetek arra, hogy a petíciós bizottság szerint „a petíciós folyamatnak ezután is kiegészítő szerep juthat, illetve kell jutnia a polgárok számára elérhető olyan egyéb [széles értelemben vett] jogorvoslati mechanizmusok mellett, mint a panasz benyújtása az Európai Bizottsághoz vagy az európai ombudsmanhoz”.(51) A petíciós bizottság, más szervek, intézmények és eszközök mellett – mint az európai polgári kezdeményezés, az európai ombudsman, és a vizsgálóbizottságok – önálló és egyértelműen meghatározott szereppel rendelkezik kapcsolattartási pontként minden egyes polgár számára.(52)
46. Ennek alapján meg kell vizsgálnom a megtámadható jogi aktus fogalmát, ahogy azt a Törvényszék a Tegebauer kontra Parlament ítéletben (EU:T:2011.466) értelmezte, és amely alapján a megtámadott ítéletben a keresetet mint elfogadhatatlant azzal az indokkal utasította el, hogy a megtámadott határozat szerint a petíciót elfogadhatónak minősítették.
C – A petíciós jog gyakorlásának joghatásairól az EUMSZ 263. cikk alapján
1. A joghatásokat kiváltó aktus fogalmáról
47. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megsemmisítés iránti kereset lehetősége nyitva áll valamennyi olyan, az intézmények által elfogadott rendelkezés tekintetében – annak jellegétől vagy formájától függetlenül –, amelynek célja, hogy joghatásokat váltson ki. Az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadhatónak minősül különösen minden olyan intézkedés, amely olyan kötelező joghatásokat vált ki, amely joghatások a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét.(53) Ezzel szemben elfogadhatatlanok az olyan aktusok ellen irányuló keresetek, amelyek mindössze belső adminisztratív intézkedéseket képeznek, és amelyek ennélfogva semmilyen külső hatást nem váltanak ki.(54)
48. Mivel a jelen ügyben a Parlament által hozott intézkedésről van szó, emlékeztetni kell arra, hogy a Les Verts kontra Parlament ítéletben a Bíróság kimondta, hogy megsemmisítés iránti kereset terjeszthető elő a Parlament harmadik személyekre joghatással járó aktusaival szemben.(55) Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a pusztán a Parlament munkájának belső szervezését érintő jogi aktusok azonban nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát.(56)
49. Ily módon a Bíróság kimondta, hogy a Parlament elnökének azon megállapítása, amely szerint a költségvetési eljárás lezárult, a harmadik személyekre joghatással járó aktusok körébe tartozik.(57) A Bíróság azt is kimondta, hogy elfogadható a parlamenti képviselők megbízásának végén járó átmeneti ellátásra vonatkozó szabályozással szemben benyújtott kereset.(58) A bírósági felülvizsgálat emellett lehetséges volt egy olyan parlamenti állásfoglalás esetében is, amely kijelölte az egyes feladatokkal megbízott személyzetet.(59)
50. Ezzel szemben a Bíróság kimondta, hogy a Parlament vizsgálóbizottságainak létrehozására vonatkozó jogi aktusok pusztán a Parlament munkájának belső szervezését érintő jogi aktusok.(60) Ehhez hasonlóan a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a parlamentközi küldöttségeknek csak tájékoztatási és kapcsolattartási feladataik vannak, és hogy a tagjaik kijelölésére és elnökük megválasztására vonatkozó jogi aktusok nem minősülnek megtámadható aktusoknak.(61) A Bíróság azt is kimondta, hogy a címzett által megfogalmazott kérelemre válaszul egy intézmény által elküldött levél nem jelent olyan aktust, amely megnyitja az utat a megsemmisítés iránti kereset előtt.(62) A Bíróság továbbá az eljárást befejező határozatban döntött a Parlament jogi aktusaival szembeni keresetek elfogadhatóságának vizsgálatáról.(63)
51. Ami a jelen ügyet illeti, a petíciós jog mint a politikai párbeszédnek a Parlament felelősségi körébe tartozó eszköze jellemzőire figyelemmel elfogadhatjuk, hogy a petíciós bizottság által elfogadott határozatok első ránézésre hasonlóak a Parlament belső szervezeti aktusaihoz, amelyeket politikai munkája keretében fogad el. E megállapítás tekintetében azonban meg kell vizsgálni a petíciós bizottság által elfogadott határozatok harmadik személyekre gyakorolt hatásait, ahogy azok a Tegebauer kontra Parlament ítéletből (EU:T:2011.466) következnek.
2. A petíciós bizottság határozatainak hatásairól
a) A Tegebauer kontra Parlament ítéletről
52. Mindenekelőtt, a fellebbező állításaival ellentétben nem vitatott, hogy a Tegebauer kontra Parlament ítélet (EU:T:2011.466) alapján nem minősül a petíciós bizottság valamennyi határozata megtámadható jogi aktusnak, ami megnyitná az utat az uniós bíróság felülvizsgálata előtt.
53. Ezzel szemben a Törvényszék ebben az ítéletben azt mondta ki, hogy „bár a Parlament által az elfogadhatónak nyilvánított petícióhoz kapcsolt következmény nem tartozik az uniós bíróság felülvizsgálata alá, mivel a Parlament e tekintetben teljes, politikai jellegű mérlegelési szabadsággal rendelkezik, mindazonáltal a petíció elfogadhatósága értékelésének bíróság felülvizsgálat tárgyát kell képeznie, ugyanis ez az egyetlen garanciája az EK 194. cikkben rögzített petícióbenyújtási jog hatékonyságának. A petíciós bizottságnak a petíció elfogadhatatlanságáról vagy további vizsgálat nélküli irattárba helyezéséről szóló határozata ugyanis érintheti a polgárok a Szerződésben rögzített petícióbenyújtási jogának lényegét, és ezáltal olyan határozatnak minősül, amely megsemmisítés iránti kereset tárgya lehet”.
54. A jelen ügyben a megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a Törvényszék azt az elvet alkalmazta, amely szerint a petíciós bizottságnak csak azok a határozatai képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát, amelyek a kérelmeket elfogadhatatlannak minősítik.
55. Márpedig a fellebbező szerint e következtetés logikailag hibás, ugyanis egyrészt a Törvényszék ítélkezési gyakorlata nagy mérlegelési mozgásteret hagy a petíciók megalapozottságát, illetve az azokhoz kapcsolt következményeket illetően, másrészt pedig e határozatok közül egyeseket az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak minősít.
56. Egyrészt az uniós jog szerinti petíciós jog jellemzői kapcsán már kifejtett indokok, másrészt pedig az alábbi indokok alapján úgy vélem hogy a Tegebauer kontra Parlament ítéletből (EU:T:2011.466) következő ítélkezési gyakorlat ellentmondásos. Álláspontom szerint ugyanis a petíciós bizottság semmilyen határozata sem módosíthatja jelentős mértékben a petíció benyújtójának jogi helyzetét.
b) A petíciós „jog” fogalmának körvonalairól
57. Először is emlékeztetni kell arra, hogy bármely uniós jogi aktus hatásainak elemzésénél mindenekelőtt annak lényeget és jellegét kell figyelembe venni, nem pedig megnevezését vagy formáját. Így kell eljárni a petíciós jog esetében is. Ily módon helytelen abból az elvből kiindulni, hogy a „jog” kifejezés használata automatikusan alanyi jog fennállását jelenti.
58. E tekintetben, azt illetően, hogy a petíciós jog szerepel a Chartában és alapvető jogot képez, elegendő a Charta 52. cikkére utalni, amely (5) bekezdésében különbséget tesz a jogok és az alapelvek között.(64) Ugyanakkor a Chartában szereplő megnevezésük ellenére egyes ott szereplő „jogok” nem tekinthetők egyéni jogoknak. Ahogy az az Association de médiation sociale ítéletből(65) kitűnik, a Charta 27. cikke értelmében vett „tájékoztatáshoz és a konzultációhoz való jogot” a Charta értelmében vett „elvként” rögzítették. E rendelkezés ugyanis nem határoz meg egyéni jogi helyzetet, hanem a közhatalmi szervektől objektív tartalom (a munkavállalókat illető tájékoztatás és konzultáció) és néhány cél (az információ hatékonysága, a szinteknek megfelelő képviselet, elegendő idő biztosítása) meghatározását követeli meg.(66)
59. Ezenkívül az uniós jog több olyan, nem bírósági eszközt is ismer, amelyeket „jognak” neveznek, anélkül, hogy azok alapul szolgálnának a bírósági felülvizsgálatra.
60. Ekképpen a polgárok jogosultak panasz benyújtására, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az Európai Bizottság nem tartja be a helyes hivatali magatartás kódexét.(67) Az egyetlen rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség az, hogy a panaszos kérheti a Bizottság főtitkárától panaszának ismételt megvizsgálását. E kódex tartalmazza az ombudsmanhoz fordulás lehetőségét is. Egyebekben a Bizottság ugyan rögzítette a nyilvános konzultációkra vonatkozó általános elveket és minimumszabályokat,(68) anélkül azonban, hogy a magánszemélyek számára jogot biztosított volna arra, hogy bíróság előtt támadják meg az ezen elveket és szabályokat megsértő határozatokat.
61. Ezenkívül, noha e jogot nem szabályozza semmilyen külön jogi aktus, a polgárokat megilleti a jog, hogy jelezzék a Bizottságnál, amennyiben egy tagállam megsérti az uniós jogot. Ezzel szemben nem vitatott, hogy a magánszemélyek nem jogosultak megtámadni a Bizottság azon döntését, amellyel megtagadja a kötelezettségszegési eljárás megindítását egy tagállam ellen.(69) Ha egy panaszos úgy ítéli meg, hogy panasza elbírálása során a Bizottság részéről hivatali visszásság történt, az ombudsman előtt élhet jogorvoslattal.(70)
62. E tekintetben a jelenleg vizsgált fellebbezésben a fellebbező egy alapvető jog, vagy legalábbis e jog gyakorlása megsértésének kockázatára az e joghoz kapcsolt eljárási garanciák szempontjából hivatkozik. E jogsértés jelentős mértékben érintheti a petíció benyújtójának jogi helyzetét.
63. Nem vitatott ugyanis, hogy a hatékony bírói jogvédelem elve a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugvó uniós alapelv, amelyet rögzít az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény(71) 6. és 13. cikke, és amelyet a Charta 47. cikke is megerősít.
64. Rámutatok ugyanakkor, hogy ezen elv abból a megállapításból ered, amely szerint „a nemzeti hatóságnak a valamely jog gyakorlását megtagadó határozatával szembeni bírósági jogorvoslati lehetőség fennállása elengedhetetlen az egyén hatékony jogvédelmének biztosításához”(72). A hatékony jogi védelem hiánya tehát egy garantált jog megsértését jelenti.
65. Márpedig a petíciós jog esetében nem ez a helyzet. Amennyiben ugyanis egy petíció tárgyában az elfogadhatatlanságát kimondó, az irattárba helyezését, másik intézményhez való áttételét, illetve az eljárás válasszal történő lezárását elrendelő határozatot hoztak, nem merül fel az uniós jogban elismert jog korlátozását vagy megtagadását illető olyan kérdés, amely megalapozná a bírói jogvédelem szükségességét. Ellenkezőleg, ilyen helyzetben a petíciós jog gyakorlásához fűződő jogot teljes mértékben tiszteletben tartották, mivel a fellebbező benyújthatta kérelmét, tájékoztatták a Parlamentnél folyó eljárás szakaszosiról, és választ kapott kérelmére.
66. Ugyanebben a gondolatmenetben megjegyzem, hogy amennyiben nem adnak helyt kérelmének, a petíció benyújtója újra benyújthat petíciót a Parlamenthez, amely – adott esetben eltérő politikai értékelés alapján – szabadon hozhat ellentétes döntést e petícióra vonatkozóan. Fontos emlékeztetni ezzel összefüggésben arra, hogy a Parlament a Szerződéshez képest kiszélesítette az elfogadható petíciók körét. Általában politikailag állást foglalhat továbbá olyan kérdésekben, amelyek nem tartoznak uniós hatáskörbe. Márpedig a petíciós bizottság állásfoglalásai nem rendelkeznek sem negatív, sem pozitív jogerővel. Ezenkívül a petíció benyújtója a későbbiekben az ombudsmanhoz, illetve a Bizottsághoz fordulhat.
c) A panaszokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatról
67. Másodszor, azon tévedés eredetének azonosítása érdekében, amelyet álláspontom szerint a Törvényszék által a Tegebauer kontra Parlament ítéletben (EU:T:2011.466) tett megkülönböztetés hordoz, és amelyet a jelenleg megtámadott ítéletben is alkalmaztak, az informális kérésekkel vagy panaszokkal megkeresett hatóságok hatáskörére vonatkozó uniós jogi szabályokra kell utalni.
68. Így egyrészt a legklasszikusabb példa a versenyjogi panaszok területén kötelező erejű hatáskörökkel rendelkező Bizottság hatásköreire vonatkozó ítélkezési gyakorlatban található. A Bíróság ugyanis már kimondta, hogy bár a Bizottság nem köteles a versenyszabályok megsértését megállapító határozatot hozni, sem megvizsgálni a panaszt, amennyiben a [17., jelenleg 1/2003(73)] rendelet alapján fordulnak hozzá, mindazonáltal köteles alaposan megvizsgálni a panasz benyújtója által hivatkozott ténybeli és jogi jogalapokat a versenyellenes magatartás fennállásának ellenőrzése érdekében. Ezenkívül, vizsgálat nélküli irattárba helyezés esetében a Bizottság köteles határozatát indokolni, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Törvényszék számára annak megvizsgálását, hogy a Bizottság követett‑e ténybeli hibát, téves alkalmazta‑e a jogot vagy visszaélt‑e a hatáskörével.(74)
69. Ilyen körülmények között a Bíróság kimondta, hogy egy olyan intézmény – amely hatáskörrel rendelkezik a jogsértések megállapítására és szankcionálására, és amelyhez magánszemély panasszal fordulhat –, mint a Bizottság a versenyjog területén, szükségképpen joghatásokkal járó jogi aktust hoz, amennyiben e panasz teljes vagy részleges irattárba helyezéséről dönt(75) (kiemelés tőlem).
70. Márpedig nyilvánvaló, hogy figyelemmel a szóban forgó gazdasági szabályozás teljesen eltérő céljára, valamint a Bizottság által ebben az összefüggésben játszott szerepre, a versenyjogi területen követett ítélkezési gyakorlat semmilyen módon sem jelenthet referenciapontot a petíciós jog kapcsán. A Tegebauer kontra Parlament ítélet (EU:T:2011.466) által rögzített különbségtétel ugyanakkor láthatóan ezt a logikát követi. Egyebekben a fellebbező részéről a versenyjogi ügyben hozott Rendo és társai kontra Bizottság ítéletre(76) hivatkozás nem pusztán alkalmazhatatlan a petíciókkal kapcsolatban, de téves is, mivel a Rendo‑ítélet nem állapította meg azt, hogy valamely jog korlátozása szükségképpen joghatásokat vált ki.(77)
71. Másrészt az ombudsman hatáskörei teljesen ellentétes példának minősülnek, aki nem jogosult kötelező erejű intézkedések elfogadására.(78) Elfogadva azt, hogy ez az ítélkezési gyakorlat nem felel meg teljesen a jelen ügy által felvetett kérdéseknek, hasznos lenne közelíteni egymáshoz a petíciós bizottság által elfogadott határozatok értékelését és az ombudsman által az EUMSZ 228. cikk alapján hozzá intézett panaszok vizsgálatával összefüggésben hozott jogi aktusokat.
72. Megállapítást nyert különösen az is, hogy az ombudsman hivatali visszaélést megállapító jelentése fogalmilag nem jár semmilyen, az EK 230. cikk értelmében vett joghatással harmadik személyekre nézve, és nem köti a Parlamentet sem, amely a Szerződés által számára biztosított hatáskörök gyakorlása keretében szabadon dönt arról, hogy milyen következményt fűz ahhoz. Különösen ugyanez a helyzet a vizsgálatai eredményét tartalmazó azon az éves jelentéssel, amelyet az ombudsmannak minden éves ülésszak végén a Parlamenthez kell benyújtania.(79) Ily módon az ombudsmannak a panasz érdemi vizsgálatát annak irattárba helyezésével lezáró, indokolással ellátott határozata nem minősül megsemmisítés iránti kereset révén megtámadható jogi aktusnak, mivel az ilyen határozat nem jár joghatásokkal harmadik személyekre nézve.(80)
73. A petíciós bizottság hatásköreire alapján tehát indokolt úgy tekinteni, hogy e bizottságot – az ombudsmanhoz hasonlóan – semmilyen eredménykötelezettség nem terheli.(81) Ezenfelül, figyelemmel a petíciós jog fent kifejtett sajátosságaira, ezt az elvet alkalmazni kell a petíciók elfogadhatatlanságáról és vizsgálat nélkül irattárba helyezéséről szóló határozatokra is.
d) A petíciós jog lényegéről
74. Harmadszor, nem hiszem, hogy a petíciós jog az uniós jogban megfelelhet a különböző tagállamokban hatályos petíciós modellnek, vagy inspirációt meríthet abból. A rendelkezésemre álló információk alapján csak Németországi Szövetségi Köztársaság,(82) a Spanyol Királyság(83) és a francia tengerentúli önkormányzatok(84) írtak elő bírósági felülvizsgálatot a petíció alapján elfogadott határozatok tekintetében. Mindazonáltal forrásaim szerint a petíciókra válaszul hozott határozatokat még a német jogban sem tekintik „közigazgatási aktusoknak”, mivel azok nem gyakorolnak joghatást a petíció benyújtójára.(85)
75. Márpedig az uniós jogban a petíciós jogot önálló fogalomnak kell tekinteni, és annak ahhoz, hogy az EUMSZ 263. cikk hatálya alá tartozzon, meg kell felelnie a petíció benyújtója jogi helyzetének jelentős módosítására képes jogi aktus fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlatban szereplő feltételeknek. Ezenfelül emlékeztetek arra, hogy az EUMSZ 263. cikken és az EUMSZ 265. cikken alapuló jogszerűségi felülvizsgálat keretében az uniós bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy felszólítsa az Unió intézményeit és szerveit.(86)
76. A petíciós jog rögzítése ugyanis főszabály szerint kizárólag a választói érdekeit biztosító Parlament hatáskörébe tartozik. Hangsúlyoznom kell, hogy a Parlament előtti petíciós jog gyakorlása nem egy közigazgatási szerv tevékenységei közé illeszkedik, hanem egy politikai szerv tevékenységei közé. Ez azt jelenti, hogy a polgárok a Parlament által hozott döntéseket az európai parlamenti választások során ellenőrizhetik és szankcionálhatják.
77. A petíciós bizottság által a petíció kapcsán elfogadható válaszok különféle típusait – beleértve a más szervhez való áttételt, figyelemmel megbízatásának korlátaira – tehát nem lehet egy közigazgatási szerv részéről hozott elutasító döntéssel összehasonlítani, mivel a petíciós bizottság egy politikai jellegű képviseleti szerven belüli egység.
78. Következésképpen azt javaslom, hogy tekintsük úgy, hogy a petíciós jog lényegét az arra irányuló lehetőség jelenti, hogy hivatalosan a Parlament tudomására hozzanak bizonyos kérdéseket, anélkül, hogy a kérelmezőnek joga lenne arra, hogy közvetlenül jogi védelmet kérjen. Nem egyéni jogról van szó, amely arra irányul, hogy joghatásokat váltson ki a petíció benyújtójának jogi helyzetét illetően, hanem a demokratikus életben való részvétel politikai eszközéről.
79. A polgárok arra irányuló lehetősége ugyanis, hogy leveleket vagy egyéb beadványokat intézzenek a Parlamenthez és a képviselőkhöz, alig függ a formális petíciós jogtól. Ezért úgy vélem, hogy alkotmányossági szempontból ezen eszköz funkciója az, hogy lehetővé teszi, hogy hivatalosan megkeressék a Parlamentet olyan kezdeményezésekkel, amelyek nem a Bizottságtól, vagy annak képviselőitől, frakcióitól vagy bizottságaitól származnak.(87)
80. A petíciós jog következménye tehát a Parlament arra irányuló kötelezettségének felel meg, hogy olyan mechanizmusokat alakítson ki, amelyek lehetővé teszik a kérelmezők számára, hogy hatékony és átlátható eljárások szerint fordulhassanak a Parlamenthez. Kizárólag e mechanizmusok kialakítása tartozhat tehát az uniós bíróság felülvizsgálata alá, az EUMSZ 265. cikk szerinti intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset révén.
81. E tekintetben hajlok arra a véleményre, hogy az uniós bíróság felülvizsgálati jogköre csak akkor áll fenn, ha a Parlament a petíciós jog súlyos és ismétlődő megsértését tükröző magatartást tanúsít, amely megkérdőjelezi a petíciók eszközének mint olyannak az alkalmazását, többek között a petíciók átvételének megtagadása vagy az azokra adandó válasz elmulasztása esetén. Az ilyen magatartás ugyanis a Parlamentet az EUMSZ 20. cikk, az EUMSZ 227. cikk és a Charta 44. cikke alapján terhelő kötelezettség megsértését jelenti. Ebben az esetben az egyén panasza alapján a Bizottságnak mint a Szerződések őrének az EUMSZ 265. cikknek megfelelően be kell avatkoznia.
82. Mindenesetre nem kizárt, hogy analógiával alkalmazni lehet azt a megoldást, amelyet a Bíróság az ombudsman határozataival kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban alakított ki, azon megközelítés ellenére, amely szerint a petíciós jog nem jelent alanyi jogot. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint kivételes körülmények között a polgár bizonyíthatja, hogy a petíciós bizottság hatáskörei gyakorlása során kellően súlyos mértékben megsértette az uniós jogot oly módon, hogy az hátrányt okozott az érintett polgárnak.(88)
83. Figyelemmel a fentiekre úgy vélem, hogy a Tegebauer kontra Parlament ítéletben (EU:T:2011.466) kialakított ítélkezési gyakorlat az EUMSZ 20. cikk és az EUMSZ 227. cikk értelmében vett petíciós jog terjedelmének helytelen értelmezésén alapul, amennyiben az alapján a petíció elfogadhatatlanságáról és irattárba helyezéséről szóló határozat megtámadható jogi aktusnak minősül.
84. Következésképpen ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazásával a Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen alkalmazta a jogot.
85. E téves jogalkalmazás azonban nincs hatással a megtámadott ítélet rendelkező részére. A Törvényszék téves jogalkalmazása ugyanis nem vonja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel a rendelkező rész a többi jogi indok alapján megalapozottnak bizonyul.(89) Azt javaslom tehát a Bíróságnak, hogy változtassa meg az indokolást, olyan értelemben, hogy a Parlament petíciós bizottsága valamennyi határozatának tekintetében kizárt a bírósági felülvizsgálat, mivel ezek nem minősülnek az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktusnak.
VII – A második jogalapról (az első, az ötödik és a hatodik fellebbezési kifogás)
86. A fentiekre figyelemmel nincs helye a fellebbezés fennmaradó kifogásai vizsgálatának, amelyeket egyébként a Parlament észrevételeiben nyilvánvalóan elfogadhatatlanoknak tekint. Az alábbi elemzést tehát másodlagosan terjesztem elő.
87. Első kifogásával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a fellebbező petícióját a petíciós bizottság érdemben nem vizsgálta meg. A tények ilyen elferdítése alapján a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a petíciós jogot nem sértették meg a jelen ügyben.
88. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár a fellebbezéssel összefüggésben a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a tényállás megállapítására, és főszabály szerint a Törvényszék által e tényállás alátámasztása érdekében elfogadott bizonyítékok vizsgálatára sem, a Bíróságnak a Törvényszék által tett ténymegállapításokra vonatkozó felülvizsgálati jogköre kiterjed többek között az ügy irataiból következő megállapítások tárgyi pontatlanságára, a bizonyítékok elferdítésére, azok jogi minősítésére, valamint arra a kérdésre, hogy betartották‑e a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályokat.(90)
89. Márpedig a megtámadott ítélet 3. pontja és a megtámadott határozatban szereplő válasz összevetése alapján nem lehet megállapítani semmilyen elferdítést, illetve tárgyi pontatlanságot. Elismerve, hogy a Törvényszék nem ismételte meg szó szerint a petíciós bizottság elnökének levelét, a megtámadott ítéletből egyértelműen levezethető, hogy a bizottság nem vizsgálta meg a fellebbező kérelmét. Mindenesetre a megtámadott ítélet egészéből az következik, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a szóban forgó petíció elfogadható, aminek eredményeként joggal emlékeztetett arra, hogy a petícióhoz fűzendő következmények teljes mértékben a Parlament mérlegelésére tartoznak, amely nem köteles konkrét jogi aktust elfogadni a petíció benyújtója tekintetében. Következésképpen ez az érv nyilvánvalóan megalapozatlan.
90. Az ötödik fellebbezési kifogással a fellebbező a hiányos indokolásra hivatkozik a Törvényszékkel szemben. A fellebbező szerint az általa elsőfokon hivatkozott kifogás ellenére a Törvényszék tévesen elmulasztotta megvizsgálni a megtámadott ítéletben, hogy a megtámadott határozat elfogadása során a Parlament megsértette‑e az indokolási kötelezettséget. Márpedig, mivel azt javaslom, hogy tekintsük úgy, hogy a megtámadott határozat nem képez megtámadható jogi aktust, e tekintetben minden elemzés felesleges, és e kifogást el kell utasítani mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant.
91. A hatodik fellebbezési kifogással a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék hiányosan vizsgálta meg a tényeket, mivel nem vizsgálta meg, hogy a fellebbezőnek volt‑e lehetősége arra, hogy álláspontját kifejtse a petíciós bizottság előtt. A jelen indítvány 88. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében e kifogást el kell utasítani mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant. Mindenesetre, mivel azt javaslom, hogy a megtámadott határozat ellen benyújtott keresetet nyilvánítsa a Bíróság elfogadhatatlannak, mivel a Törvényszék joggal alapította a megtámadott ítéletet a fellebbező kérelmének elfogadhatatlanságára, nem volt feladata a petíciós bizottság előtti eljárás lefolyásának vizsgálata.
VIII – Végkövetkeztetések
92. Azt javaslom, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést és változtassa meg a megtámadott ítélet indokolását,
– kötelezze a fellebbezőt a költségek viselésére, illetve az Európai Parlamentet saját költségei viselésére.