A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2013. szeptember 16.
T‑264/11. P. sz. ügy
Carlo De Nicola
kontra
Európai Beruházási Bank (EBB)
„Fellebbezés – Közszolgálat – Az EBB személyi állománya – Értékelés – Előléptetés – A 2007. évi értékelési és előléptetési időszak – A fellebbviteli bizottság határozata – Lelki zaklatás – Ésszerű határidő – Megsemmisítés iránti kérelem – Kártérítési kérelem”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑59/09. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2011. március 8‑án hozott ítélete ellen benyújtott, annak hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑59/09. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2011. március 8‑án hozott ítéletét annyiban, amennyiben az elutasítja Carlo De Nicolának egyrészt az Európai Beruházási Bank (EBB) fellebbviteli bizottsága által hozott határozat megsemmisítésére, másrészt az EBB által állítólag vele szemben folytatott lelki zaklatás miatt állítólagosan elszenvedett kár megtérítésére irányuló kereseti kérelmeit. A Törvényszék a fellebbezést az ezt meghaladó részben elutasítja. A Törvényszék az ügyet visszautalja a Közszolgálati Törvényszék elé. A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.
Összefoglaló
1. Fellebbezés – Jogalapok – Az ítélet rendelkező részének megalapozásához nem szükséges indokolással szemben felhozott jogalap – Hatástalan jogalap
(EUMSZ 257. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 9. cikk)
2. Tisztviselői kereset – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A Bank fellebbviteli bizottságának értékeléssel kapcsolatos határozata, amely semmilyen megállapítást nem tartalmaz az értékelő jelentésre vonatkozóan – Bennfoglaltság
3. Európai uniós jog – Elvek – Ésszerű határidő betartása – Közigazgatási eljárás – Bírósági eljárás – Értékelési szempontok
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, és 52. cikk, (1) bekezdés; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 41. cikk)
4. Tisztviselői kereset – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Tárgy – Az adminisztrációval szembeni meghagyás – Elfogadhatatlanság
5. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Pert megelőző eljárás – Fakultatív jelleg – A személyzeti szabályzat által előírt, pert megelőző eljárással való lehetséges analógia – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 41. cikk)
6. Fellebbezés – Jogalapok – Törvényszék felülvizsgálata a pervezető intézkedés vagy bizonyításfelvétel elrendelésének a Közszolgálati Törvényszék általi megtagadására vonatkozóan– Terjedelem
(EUMSZ 256. cikk, (2) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk)
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd a 33. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑94/02. P. sz., Biret et Cie kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT 2003.,. I‑10565. o.) 63. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. Az Európai Beruházási Bank fellebbviteli bizottságának értékeléssel kapcsolatos határozata, amely az értékelő jelentésre vonatkozóan semmilyen megállapítást nem tartalmaz, és csupán annak megállapítására szorítkozik, hogy egyrészt lehetetlen folytatni a tárgyalást, másrészt e határozatot az érintett személyi aktájához kell csatolni, főszabály szerint alkalmas arra, hogy sérelmet okozzon az érintett számára. A Közszolgálati Törvényszéknek állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy egyrészt – tekintettel a jelen eset releváns tényeire – a fellebbviteli bizottság határozata mindazonáltal alkalmas arra, hogy a felperes számára sérelmet okozzon, másrészt e következtetés levonásával az említett bizottság tiszteletben tartotta az értékelési eljárásra vonatkozó tudnivalók szabályait. Márpedig az ilyen érdemi mérlegelés azért szükséges, mert a Bank az említett szabályok elfogadásával saját magát korlátozta mérlegelési jogkörében és mivel a személyi állományának tagjai hivatkozhatnak erre az uniós bíróság előtt azon általános jogelvek tekintetében, mint amilyen az egyenlő bánásmód és a bizalomvédelem elve.
A fellebbviteli bizottság azon határozatával, amelyben a felperes fellebbezését végleges érdemi döntés nélkül zárta le, megfosztja a felperest a felülvizsgálati lehetőségtől azáltal, hogy – legalábbis hallgatólagosan – az eljárás akadályozását rója fel neki. Márpedig az ilyen határozat nyilvánvalóan sérelmet okoz a felperes számára, és ez igazolja az annak megsemmisítéséhez fűződő érdekét. Ezen felül önmagában az a tény, hogy a fellebbviteli bizottság az említett határozatnak a felperes személyi aktájához való csatolásáról határoz, elegendő annak megállapításához, hogy az sérelmet okoz számára, és annak megsemmisítéséből előnye származhat.
(lásd a 40., 41. és 44. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑165/01. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ. 2003., I‑A‑193. o. és II‑963. o.) 44. pontja; T‑258/03. sz., Mausolf kontra Europol ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑45. o. és II‑189. o.) 25. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑55/08. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2009. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑469. o. és II‑A‑1‑2529. o.) 39. és 54. pontja, valamint az azt követő pontjai.
3. Amikor az eljárás időtartamát az uniós jog rendelkezései nem határozzák meg, l az intézmény által a szóban forgó jogi aktus elfogadására fordított idő ésszerű jellegét az egyes ügyek összes sajátos körülményének figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására. Így valamely határidő ésszerű jellegét nem lehet elvont módon, pontosan meghatározott leghosszabb időtartamra utalva rögzíteni, hanem azt minden egyes esetben az ügy körülményeit figyelembe véve kell értékelni. Egyébiránt – tekintettel a koherencia követelményére – az ésszerű határidő fogalmát ugyanígy alkalmazni kell valamely kereset vagy kérelem esetében, ha e kereset vagy kérelem benyújtására az uniós jog egyetlen rendelkezése sem ír elő határidőt. Az uniós bíróság mindkét esetben köteles figyelembe venni az adott ügy sajátos körülményeit.
(lásd a 49. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑334/12. RX‑II. sz., Arango Jaramillo és társai kontra EBB ügyben (felülvizsgálat) 2013. február 28‑án hozott ítéletének 25–46. pontja.
4. Lásd a határozat szövegét.
(lásd a 63. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑120/01. és T‑300/01. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2004. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑365. o. és II‑1671. o.) 136. pontja; T‑73/05. sz., Magone kontra Bizottság ügyben 2006. május 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑107. o. és II‑A‑2‑485. o.) 15. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. Az a körülmény, hogy az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, amely meghatározza a közigazgatási jogorvoslatokat, a tisztviselők személyzeti szabályzatának 90. és 91. cikkétől eltérően nem ír elő kötelező pert megelőző eljárást, tekintettel a Bank személyzeti állományának tagjai által benyújtott fellebbezések elfogadhatósági feltételeihez kapcsolódó bizonytalanságra, megakadályozza a peres eljárások személyzeti szabályzat szerinti rendszerének puszta és egyszerű átültetését, még e rendszernek a jogbiztonság biztosítása érdekében rugalmasan alkalmazott változatában is. Ugyanis noha az említett szabályzat 41. cikke békéltetési eljárásra hivatkozik, azonnal pontosítja is, hogy az ilyen eljárás az uniós bíróság előtt indított keresettől függetlenül zajlik le.
E tekintetben az következik ebből, hogy a Bank személyzeti szabályzata, és különösen annak 41. cikke a Bank belső, főszabály szerint teljes szabályozásának minősül, amelynek jellege és célja nagymértékben különbözik a személyzeti szabályzatétól, ideértve annak 90. és 91. cikkét is. Következésképpen már e belső szabályozás léte megtiltja az említett személyzeti szabályzattal való szigorú analógia felállítását. Így lehetetlen a Bank személyzeti szabályzata 41. cikkének az egyezségre vonatkozó fakultatív belső eljárásra vonatkozó feltételeinek contra legem értelmezése ezen eljárás kötelezővé tétele érdekében. E tekintetben ugyanis az említett 41. cikk nem mutat olyan hézagokat, amelyeket a felsőbb jogelvekből fakadó követelményeknek való megfelelés érdekében egyéb szabályokkal kellene kitölteni.
(lásd a 70–72. pontot)
Hivatkozás:
a fent hivatkozott Arango Jaramillo és társai kontra BEI ügyben (felülvizsgálat) hozott ítélet 39. pontja;
a Törvényszék T‑7/98., T‑208/98. és T‑109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ. 2001., I‑A‑49. o. és II‑185. o.) 96–101. pontja; T‑385/00. sz., Seiller kontra EBB ügyben 2003. június 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ. 2003., I‑A‑161. o. és II‑801. o.) 50–52., 65. és 73. pontja; T‑37/10. P. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2012. április 27‑én hozott ítéletének 76. és 77. pontja.
6. Lásd a határozat szövegét.
(lásd a 81. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑125/07. P., C‑133/07. P., C‑135/07. P. és C‑137/07. P. sz., Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 24‑én hozott ítéletének (EBHT 2009., I‑8681. o.) 319. pontja; C‑498/09. P. sz., Thomson Sales Europe kontra Bizottság ügyben 2010. június 10‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 138. pontja.