A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2015. február 11.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Postai szolgáltatások – 97/67/EK irányelv – 12. cikk – Egyetemes szolgáltató – Mennyiségi engedmények – A postai küldeményeket összegyűjtő közvetítőkre történő alkalmazás – A hátrányos megkülönböztetéstől való tartózkodás kötelezettsége”
A C‑340/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a cour d’appel de Bruxelles (Belgium) a Bírósághoz 2013. június 21‑én érkezett, 2013. június 12‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a bpost SA
és
az Institut belge des services postaux et des télécommunications (IBPT)
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnökhelyettese, a második tanács tagjaként eljáró bíró, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev és J. L. da Cruz Vilaça (előadó) bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. június 11‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a bpost SA képviseletében H. Gilliams, J. Bocken és T. Baumé ügyvédek,
– a belga kormány képviseletében M. Jacobs, meghatalmazotti minőségben, segítői: S. Depré és P. Vernet ügyvédek,
– a francia kormány képviseletében D. Colas és F. Gloaguen, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,
– a svéd kormány képviseletében E. Karlsson és A. Falk, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében H. Tserepa‑Lacombe és F. W. Bulst, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2014. október 16‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. február 20‑i 2008/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 52., 3. o.) módosított, a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15‑i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 15., 14. o; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 71. o.; a továbbiakban: 97/67 irányelv) 12. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a bpost SA (a továbbiakban: bpost), a belgiumi egyetemes postai szolgáltató és az Institut belge des services postaux et des télécommunications (IBPT; a postai és telekommunikációs szolgáltatások belga intézete) között ez utóbbi azon határozata tárgyában folyamatban lévő eljárásban nyújtották be, amelyben a bposttal szemben bírságot szabott ki a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének a 2010‑es évre vonatkozó szerződéses díjak alkalmazása során történő megsértése miatt.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 97/67 irányelv a 2002. június 10‑i 2002/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 176., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 316. o.) és a 2008/6 irányelv általi, egymást követő módosításain keresztül folytatta a postai szolgáltatások piaca fokozatos liberalizálásának az 1998‑ban elindított folyamatát.
4 A 97/67 irányelv (8) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„mivel a piac fokozatos és ellenőrzött liberalizálásának biztosítására lépéseket kell tenni, és azok alkalmazásában megfelelő egyensúlyra törekvő intézkedések szükségesek a Közösség egész területén mindenhol és – az egyetemes postai szolgáltatók kötelezettségeire és jogaira figyelemmel – magában a postai ágazatban a szolgáltatások szabad nyújtásának biztosítása érdekében”.
5 Ezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ennek az irányelvnek a céljaira a következő meghatározások alkalmazandók:
1) postai szolgáltatások: olyan szolgáltatások, amelyek postai küldemények gyűjtését, feldolgozását, szállítását és kézbesítését foglalják magukban;
[...]
16) feladó: az a természetes vagy jogi személy, akitől a postai küldemény származik;
[...]”
6 Az említett irányelv 12. cikke a következőképpen szól:
„A tagállamok lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy az egyetemes szolgáltatás részét képező egyes szolgáltatások díjai megfeleljenek a következő elveknek:
– az áraknak megfizethetőnek kell lenniük, és olyanoknak, hogy – a földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül, valamint a sajátos nemzeti feltételekre figyelemmel – valamennyi felhasználó hozzáférjen a nyújtott szolgáltatásokhoz. A tagállamok a vakok és gyengén látók részére ingyenes postai szolgáltatásokat tarthatnak fenn vagy vezethetnek be,
– az áraknak a költségeken kell alapulniuk, és ösztönözniük kell az egyetemes szolgáltatások hatékony nyújtását. Amennyiben az a közérdekhez kapcsolódó okok miatt szükséges, a tagállamok határozhatnak úgy, hogy területük egésze tekintetében egységes díjakat kell alkalmazni a területükön belülre irányuló és/vagy a határokon átnyúló, darabonkénti díjszabással nyújtott szolgáltatásokra és egyéb postai küldeményekre,
– az egységes díjak alkalmazása nem zárja ki az egyetemes szolgáltató(k) azon jogát, hogy a díjakra vonatkozóan a felhasználókkal egyéni megállapodásokat kössön (kössenek),
– a díjaknak átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük,
– amennyiben az egyetemes szolgáltató speciális díjakat alkalmaz például a vállalkozások, tömeges küldeményeket feladók vagy a különböző felhasználóktól származó postai küldemények összegyűjtői esetében, akkor az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség elvét kell alkalmaznia a díjakra és a kapcsolódó feltételekre egyaránt. A díjak és a kapcsolódó feltételek egyenlően alkalmazandók mind a különböző harmadik felek, mind a harmadik felek és az egyenértékű szolgáltatásokat nyújtó egyetemes szolgáltatók viszonylatában. Minden ilyen díjat elérhetővé kell tenni az olyan felhasználók – különösen az egyéni felhasználók, valamint a kis‑ és középvállalkozások – számára, akik hasonló feltételek mellett adnak fel küldeményeket.”
7 A 2008/6 irányelv 2. cikke szerint a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2010. december 31‑ig megfeleljenek.
A belga jog
8 A 2002/39 irányelvvel módosított 97/67 irányelv 12. cikkét a 2002. október 7‑i királyi rendelettel (a Moniteur belge 2002. október 25‑i száma, 49053. o.) és a 2010. december 13‑i törvénnyel (a Moniteur belge 2010. december 31‑i száma, 83267. o.) módosított, az egyes gazdasági közvállalkozások reformjáról szóló, 1991. március 21‑i törvény (a Moniteur belge 1991. március 27‑i száma, 6155. o.) 144b. cikke ültette át a belga jogba.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 Belgiumban a bpost a történelmi postai szolgáltató, amely alapvetően postai kézbesítéseket végez, amely többek között a postai küldemények gyűjtését, feldolgozását, szállítását és címzetteknek való átadását foglalja magában.
10 A bpost nemcsak a lakosság, hanem az ügyfelek két sajátos kategóriája, vagyis a tömeges küldeményeket feladók (a továbbiakban: feladók) és a különböző felhasználóktól származó postai küldemények összegyűjtésével megbízott közvetítők számára is nyújt postai kézbesítéssel kapcsolatos szolgáltatást.
11 A feladók a postai kézbesítési szolgáltatások végső fogyasztói. Ők határozzák meg a küldemény tárgyát képező üzenetet, és tőlük származnak a postai küldemények iránti megrendelések. Maguk a közvetítők postai kézbesítési szolgáltatás segítése céljából a feladók számára előkészítési szolgáltatásokat nyújtanak. E szolgáltatások magukban foglalhatják a küldeményeknek a bpost számára való átadást megelőzően történő előkészítését (feldolgozás, nyomtatás, borítékban elhelyezés, címkézés, megcímzés és felbélyegzés), valamint a küldemények leadását (a feladóktól való összegyűjtés, csoportosítás és a küldemények postai zsákokban történő elhelyezése, szállítás és a postai szolgáltató által kijelölt helyeken történő elhelyezés).
12 A bpost különböző típusú díjakat alkalmaz, köztük a szerződéses díjakat, amelyek különös díjaknak minősülnek a lakosság által fizetett szokásos díjakhoz képest. E különös díjak a bpost és az érintett ügyfelek közötti megállapodásból erednek, amely bizonyos olyan ügyfeleknek nyújtott árengedményeket írhat elő, akik meghatározott üzleti forgalmat bonyolítanak a gazdasági szereplő javára. A leggyakoribb szerződéses engedmények a mennyiségi engedmények, amelyeket a referencia‑időszak során keletkezett postai küldemények mennyisége alapján nyújtanak, és a működési engedmények, amelyek bizonyos előkészítési műveletek díjazására irányulnak, és a bpost által megspórolt költségek ellentételezésének minősülnek.
13 Az IBPT a 97/67 irányelv szerinti postai szolgáltatások ágazatának nemzeti szabályozó hatósága.
14 A 2010. évre vonatkozóan a bpost arról tájékoztatta az IBPT‑t, hogy a címzett reklámküldeményekkel és az adminisztratív küldeményekkel kapcsolatos kézbesítési szolgáltatásokra vonatkozóan módosítja a szerződéses díjakat érintő engedményrendszerét. E küldemények a bpost postai ágazatbeli üzleti forgalmának körülbelül 20%‑át tették ki.
15 Ezen új engedményrendszer egy, a leadott küldemények volumenén alapuló mennyiségi engedményt tartalmazott, amelyet mind a feladóknak, mind a közvetítőknek megadtak. Azonban az ezen utóbbiaknak nyújtott engedményt már nem az azon feladók összességétől származó küldemények teljes mennyisége alapján számították ki, akiknek szolgáltatásaikat nyújtották, hanem az egyes ügyfeleik által egyedileg feladott küldemények mennyisége alapján (a továbbiakban: feladónkénti mennyiségi engedmény).
16 A feladónkénti mennyiségi engedmény mellett az új rendszer tartalmazott egy „Indirect Channel Rebate”‑nek nevezett működési engedményt is. Ezen engedmény megfelelt a bpost által azáltal megspórolt költségek ellentételezésének, hogy a közvetítők vállaltak bizonyos, postai kézbesítési szolgáltatás alá tartozó műveleteket.
17 2011. július 20‑i határozatával az IBPT megállapította, hogy a bpost a 2010. évre vonatkozó szokásos díjak mennyiségi engedményeit illetően megsértette többek között a hátrányos megkülönböztetéstől való tartózkodás kötelezettségét.
18 E határozatban az IBPT azt kifogásolta, hogy a bpost megfosztja a közvetítőket a leadott küldemények mennyisége utáni legmagasabb árcsökkentésektől, míg e közvetítők az összegyűjtött küldeményeknek a legnagyobb feladók által leadott mennyiségekhez hasonló mennyiségeit adják le. Következésképpen e rendszer a közvetítőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
19 2011. szeptember 23‑án a bpost az IBPT határozatának a megsemmisítését kérte a cour d’appel de Bruxelles‑től (brüsszeli fellebbviteli bíróság) (Belgium).
20 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy feleinek álláspontja a 97/67 irányelv 12. cikke ötödik francia bekezdésének a terjedelmét és a Bíróság által e rendelkezéssel kapcsolatban a Deutsche Post és társai (C‑287/06–C‑292/06, EU:C:2008:141) ítéletben nyújtott értelmezést illetően különbözik.
21 Elismerve azt, hogy nem tűnik úgy, hogy a 97/67 irányelv 12. cikkének ötödik francia bekezdése változott volna a 2008/6 irányelv általi módosítását követően, e bíróság mindazonáltal kétségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy e rendelkezés egyaránt vonatkozik‑e a működési engedményekre és a mennyiségi engedményekre, vagy épp ellenkezőleg, annak hatálya kizárja‑e a mennyiségi engedményeket.
22 Ilyen körülmények között a cour d’appel de Bruxelles úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1) Úgy kell–e értelmezni a […] 97/67 irányelv 12. cikkének ötödik francia bekezdését, hogy az a hátrányos megkülönböztetéstől való tartózkodás kötelezettségét írja elő, többek között az egyetemes szolgáltató és a közvetítők viszonylatában, e szolgáltató által alkalmazott működési engedmények kapcsán, míg a kizárólag mennyiségi engedményekre továbbra is [ezen irányelv] 12. cikkének negyedik francia bekezdését kell alkalmazni?
2) Amennyiben az első kérdésre a válasz igenlő, a kizárólag mennyiségi engedmény megfelel‑e [az említett irányelv] 12. cikkének negyedik francia bekezdésében előírt, a hátrányos megkülönböztetéstől való tartózkodásra irányuló kötelezettségnek, amennyiben az általa előírt árdifferenciálás objektív tényezőn alapul, figyelemmel a földrajzi piacra és az érintett szolgáltatások piacára, továbbá arra, hogy nem gerjeszt kiszorító hatást, illetve nem ösztönöz hűségre?
3) Amennyiben az első kérdésre a válasz nemleges, a közvetítővel szemben alkalmazott mennyiségi engedmény sérti‑e [az ugyanezen irányelv] 12. cikkének ötödik francia bekezdésében szereplő hátrányos megkülönböztetés tilalma elvét, amennyiben mértéke nem azonos az olyan feladóval szemben alkalmazott engedményével, amely azonos számú küldeményt ad fel, hanem azon engedmények összességének felel meg, amelyeket az összes feladóval szemben alkalmaznak, az azon feladók által feladott küldemények száma alapján, amelyeknek küldeményeit összegyűjti?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
23 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az alapügy a bpost IBPT azon határozatával szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetét érinti, amelyben a bpostra bírságot szabott ki a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének a feladónkénti mennyiségi engedmény bevezetése általi megsértése miatt.
24 A határozat jogszerűségének a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő felülvizsgálata céljából nem döntő az a kérdés, hogy ezen engedmény a 97/67 irányelv 12. cikke negyedik francia bekezdésének vagy inkább ugyanezen cikk ötödik francia bekezdésének a hatálya alá tartozik‑e.
25 Ugyanis a 97/67 irányelv 12. cikkéből kitűnik, hogy az egyetemes szolgáltatás részét képező minden egyes szolgáltatás díjának tiszteletben kell tartania többek között a hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség elvét mind a „díjakat” (negyedik francia bekezdés), mind pedig a „speciális díjakat” (ötödik bekezdés) illetően.
26 Ebből következik, hogy a bpost által a 2010. év folyamán alkalmazott mennyiségi engedmények állítólagosan hátrányosan megkülönböztető jellegének értékelését nem befolyásolja az, hogy ezen engedmények inkább a 97/67 irányelv 12. cikkének negyedik francia bekezdése, mint annak ötödik francia bekezdése alá tartoznak, vagy fordítva.
27 Ezen értékelés keretében kizárólag azt kell vizsgálni, hogy a szóban forgó alkalmazás tiszteletben tartja‑e a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatát, miszerint az egyenlő bánásmód uniós jog alapelveinek részét képező általános elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (Ruckdeschel és társai ítélet, 117/76, EU:C:1977:160, 7. pont; Almer Beheer és Daedalus Holding ítélet, C‑441/12, EU:C:2014:2226, 47. pont).
28 Ilyen körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket összességükben véve úgy kell értelmezni, mint amelyek lényegében arra irányulnak, hogy a postai díjak hátrányos megkülönböztetéstől való mentességének a 97/67 irányelv 12. cikkében megfogalmazott elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes a feladónkénti mennyiségi engedmények olyan rendszere, mint amelyről az alapügyben szó van.
29 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a mennyiségi engedmények olyan díjszabási árcsökkentések, amelyeknek a mértéke a referencia‑időszak alatt feladott postai küldemények mennyiségének megfelelően nő.
30 A bpost szerint a feladónkénti mennyiségi engedményt a 2010. évre vonatkozó szerződéses díjaiban abból a célból vezették be, hogy véget vessen azon korlátozott számú közvetítő gyakorlatának, akik csupán összegyűjtötték több feladó küldeményét, hogy így magasabb mennyiségi engedményből részesüljenek anélkül, hogy bármiféle gyakorlati beavatkozást végeztek volna.
31 Így, amint a jelen ítélet 18. pontjában szerepel, az IBPT 2011. július 20‑i határozatából kitűnik, hogy e hatóság megállapította, hogy a feladónkénti mennyiségi engedmény hátrányos megkülönböztetést teremt egyrészt a nagy feladók, akik a bpostra bízott küldemények mennyisége után magasabb árcsökkentésben részesülhetnek, és másrészt azon közvetítők között, akik a bpostra hasonló mennyiségű küldeményeket bíznak rá, azonban úgy, hogy azokat különböző vállalkozásoktól vagy hivataloktól gyűjtik be.
32 Nem vitatott, hogy amennyiben a mennyiségi engedményeket az egyes feladók által egyénileg elért üzleti forgalom alapján számítják, az a feladó, aki a bpostra jelentős mennyiségű küldeményt bíz, magasabb árengedményben részesül annál, mint amelyet azon közvetítő kap, aki ezzel egyenlő, több feladótól származó küldemény összesítéséből adódó küldeménymennyiséget ad le a bpostnál.
33 Igaz ugyan, hogy az ilyen megállapítás lehetővé teszi azon következtetés levonását, hogy a feladónkénti mennyiségi engedmény eltérő bánásmódban részesíti a feladókat és a közvetítőket, azonban a Bíróságnak a jelen ítélet 27. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata alapján ezen eltérő bánásmód csak akkor minősülhet a 97/67 irányelv 12. cikkében tiltott hátrányos megkülönböztetésnek, ha egyrészt a feladók és a közvetítők a postai kézbesítés piacán hasonló helyzetben vannak, másrészt pedig jogszerű cél nem igazolhatja az említett eltérő bánásmódot.
34 Annak meghatározása céljából, hogy milyen alapon kell elvégezni a feladók és a közvetítők helyzetének az összehasonlítását, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a bpost által a 2010. évre vonatkozóan bevezetett rendszer magában foglalta mind a mennyiségi, mind a működési engedményeket.
35 Márpedig a feladónkénti mennyiségi engedmény nyújtása keretében a közvetítőkkel szembeni esetleges hátrányos megkülönböztetés megállapítása céljából a feladók helyzetének a közvetítők helyzetével való összehasonlítását arra kell korlátozni, amikor ez utóbbiak csupán összegyűjtik bizonyos számú feladótól a küldeményeket, és azoknak felszámítják a bpost által nyújtott postai kézbesítési szolgáltatást, elkülönítve ezáltal azon előkészítési szolgáltatásokat, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a működési engedményekből részesüljenek.
36 Észrevételeiben a bpost és a francia kormány megállapítja, hogy a mennyiségi engedmények célja az, hogy ösztönözze a postai szolgáltatások területén a keresletet, amely szolgáltatások jelenleg a konkurenciát jelentő kézbesítési módok – különösen az elektronikus levél általi kézbesítés – növekvő kínálatával szembesülnek.
37 E tekintetben meg kell állapítani, hogy kizárólag a feladók tudnak ilyen keresletet akár növelni, mivel ők azok, „akiktől a postai küldemény származik”, amint a „feladó” fogalmának a 97/67 irányelv 2. cikkének 16. pontjában szereplő meghatározása pontosítja.
38 Ezzel szemben, amikor a közvetítők a bpostra bízzák a különböző feladóktól előzőleg általuk összegyűjtött küldeményeket, ez nem jár a küldemények teljes mennyiségének a bpost javára való növelésével. Ebből következik, hogy – azon korlátozott eseteket kivéve, amikor e közvetítők maguk is feladók – tevékenységük nem járul hozzá önmagában a bpostra bízott küldeménymennyiség növeléséhez.
39 Ezenkívül a mennyiségi engedmények 2010. évet megelőzően hatályban lévő rendszerének az alkalmazása, amely rendszer szerint a közvetítőnek nyújtott árengedményt az azon feladók összességétől származó küldemények teljes mennyisége alapján számították, akiknek szolgáltatásait nyújtotta, veszélyeztetheti a postai szolgáltatások iránti kereslet növelésének a célját.
40 Ugyanis, amint a főtanácsnok az indítványának 69. és 72. pontjában megjegyezte, az a feladó, aki nem ad fel elég küldeményt ahhoz, hogy jogosult legyen a mennyiségi engedményre, semmiféle árengedményre nem lesz jogosult a feladónkénti mennyiségi engedmény alapján, mégpedig függetlenül azon döntésétől, hogy maga adja‑e át küldeményeit a bpostnak vagy e feladattal közvetítőt bíz‑e meg. Ezzel szemben a mennyiségi engedmények 2010. évet megelőzően alkalmazott rendszere keretében ugyanezen feladó közvetve részesülhetett ilyen engedményben ugyanekkora mennyiségű küldemény után, amennyiben úgy döntött, hogy közvetítő szolgáltatásait veszi igénybe, mivel a küldeményének a mennyiségét akkor összevonták az ugyanezen közvetítő szolgáltatásait igénybevevő más feladók küldeménymennyiségével.
41 Ez utóbbi esetben a szóban forgó feladó közvetve részesült árengedményben anélkül, hogy növelte volna a küldeménymennyiségét, ami nem volt alkalmas annak ösztönzésére, hogy a jövőben több küldemény keletkezzen. Ilyen helyzet, amely nyilvánvalóan ellentétes a bpost által a mennyiségi engedmény rendszerének a bevezetésével kitűzött céllal, e gazdasági szereplőt arra késztetheti, hogy pénzügyi egyensúlyának a megőrzése céljából korlátozza, vagy akár fel is függessze e rendszert. Márpedig e döntésnek negatív hatása lenne általában a postai szolgáltatások iránti keresletre, következésképpen pedig a bpost pénzügyi egyensúlyára.
42 A Deutsche Post és társai ítéletben (EU:C:2008:141, 44. pont) a Bíróság kétségkívül megállapította, hogy a 97/67 irányelv 12. cikkével ellentétes az, hogy azon közvetítőknek, amelyek a postai küldeményeket több feladótól gyűjtik össze, megtagadják azon különleges díjak kedvezményét, amelyet a nemzeti egyetemes postai szolgáltató maguknak a feladóknak megad.
43 Márpedig az e döntést alátámasztó indokolás keretében a Bíróság többek között elvetette a Deutsche Post AG és a német kormány azon érvelését, miszerint annak lehetővé tétele, hogy a közvetítők hozzáférjenek bizonyos díjengedményekhez, veszélyeztetné a Deutsche Post AG pénzügyi egyensúlyát (Deutsche Post és társai ítélet, EU:C:2008:141, 36. pont).
44 A belga, az olasz és a svéd kormány, valamint az Európai Bizottság állításával ellentétben ezen ítélkezési gyakorlat azonban nem alkalmazandó az alapügyben.
45 A Deutsche Post és társai ítélet (EU:C:2008:141) alapját képező ügy ugyanis nem a mennyiségi engedményeket, hanem a működési engedményeket érintette. E tekintetben a Bíróság ezen ítélet 37. pontjában megállapította, hogy mivel a különleges díjakat, amelyek tekintetbe vesznek a szokásos szolgáltatásokhoz képest elmaradó költségeket, meg lehet olyan módon határozni, hogy a szokásos díjaktól csak annyiban különböznek, hogy a gazdasági szereplő által ténylegesen megspórolt költségeket levonják ez utóbbi díjakból, e díjak közvetítőknek történő megadása nem érintheti a Deutsche Post AG‑nak, mint egyetemes postai szolgáltatónak a pénzügyi egyensúlyát.
46 A Bíróság ebből arra a következtetésre jutott, hogy ha bebizonyosodna, hogy jelenleg csak a Deutsche Post AG üzleti ügyfeleinek biztosított díjengedmények közvetítőknek történő nyújtása azzal jár, hogy az említett díjengedmények a megspórolt költségeket meghaladják, e társaság ezt a díjengedményt valamennyi kedvezményezett tekintetében szükség szerint szabadon csökkenthetné (Deutsche Post és társai ítélet, EU:C:2008:141, 38. pont).
47 Így bár a feladók és a közvetítők a működési engedmények tekintetében hasonló helyzetben lehetnek, amint a Deutsche Post és társai ítéletből (EU:C:2008:141) következik, ez nem feltétlenül igaz az olyan mennyiségi engedmények tekintetében, mint amelyekről az alapügyben szó van. Ugyanis a feladónkénti mennyiségi engedmények a feladókat arra ösztönözhetik, hogy több küldeményt bízzanak a bpostra, így lehetővé válik számára a méretgazdaságosság megvalósítása. Ezzel szemben a közvetítők tevékenysége önmagában nem járul hozzá – amint a jelen ítélet 38. pontjában szerepel – a bpostra bízott küldemények növeléséhez, következésképpen pedig a méretgazdaságosságnak a bpost általi megvalósításához.
48 A fenti megállapítások összességéből következik, hogy a feladók és a közvetítők nincsenek hasonló helyzetben a feladónkénti mennyiségi engedmények rendszere által kitűzött célt, vagyis a postai szolgáltatások területén a kereslet ösztönzését illetően, mivel csak a feladókat lehet e rendszeren keresztül arra sarkallni, hogy növeljék a bpostra bízott küldeménymennyiségeiket, következésképpen pedig e gazdasági szereplő üzleti forgalmát. Következésképpen az e két ügyfélkategória közötti, a feladónkénti mennyiségi engedmények rendszerének alkalmazásából adódó eltérő bánásmód nem minősül a 97/67 irányelv 12. cikke által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek.
49 Következésképpen az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a díjak hátrányos megkülönböztetéstől való mentességének a 97/67 irányelv 12. cikkében megfogalmazott elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a feladónkénti mennyiségi engedmények olyan rendszere, mint amelyről az alapügyben szó van.
A költségekről
50 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
A díjak hátrányos megkülönböztetéstől való mentességének a 2008. február 20‑i 2008/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15‑i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkében megfogalmazott elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a feladónkénti mennyiségi engedmények olyan rendszere, mint amelyről az alapügyben szó van.
Aláírások