T‑42/06. sz. ügy

Bruno Gollnisch

kontra

Európai Parlament

„Kiváltságok és mentességek – Az Európai Parlament tagja – A kiváltságok és mentességek fenntartásának megtagadásáról szóló határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek megszűnése – Okafogyottság – Kártérítési kereset – A Parlamentnek felrótt magatartás – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Okozati összefüggés”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A kereset benyújtását követően bekövetkezett esemény, amely ezen érdek megszűnését eredményezheti

(EK 230. cikk)

2.      Az Európai Közösségek kiváltságai és mentességei – Európai parlamenti képviselők – A feladataik ellátása során kifejtett véleményük és leadott szavazatuk tekintetében fennálló mentesség – Az ülésszak idejére biztosított mentesség

(Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 9. és 10. cikk)

3.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Adott parlamenti képviselő mentelmi jogának fenntartása iránti, a képviselő ellen indított eljárások felfüggesztésére irányuló kérelem

(EK 288. cikk, második bekezdés; az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 10. cikk, első bekezdés, a) pont)

1.      A megsemmisítés iránti kérelemről már nem szükséges határozni, amennyiben a felperesnek a megtámadott aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeke már nem áll fenn az eljárás folyamán bekövetkezett valamely esemény okán, amely esemény következményeként ezen aktus megsemmisítése önmagában már nem alkalmas joghatások kiváltására.

Ugyanakkor a felperesnek fennmaradhat valamely intézmény által hozott jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeke, ha a feltételezett jogellenesség a felperes által benyújtott kereset alapjául szolgáló ügyben szereplő körülményektől függetlenül a jövőben is megismétlődhet.

(vö. 61., 68. pont)

2.      Bár az erre vonatkozó, a Szerződéshez csatolt jegyzőkönyvben elismert, a Közösségeket megillető kiváltságok és mentességek mindössze funkcionális jellegűek, és céljuk a Közösségek működése és függetlensége akadályainak elkerülése, nem szabad szem elől téveszteni, hogy azokat kifejezetten a Parlament tagjai, valamint a közösségi intézmények tisztviselői és egyéb alkalmazottai számára biztosították. Az a körülmény, hogy a kiváltságokat és mentességeket a közösségi közérdek céljából írták elő, igazolja az intézmények azon hatáskörét, hogy adott esetben felfüggesszék a mentelmi jogot, de nem jelenti azt, hogy e kiváltságokat és mentességeket kizárólag a Közösség részére, és nem ugyanúgy a közösségi tisztviselők, egyéb alkalmazottak vagy a Parlament tagjai számára biztosítják. A jegyzőkönyv tehát alanyi jogokat teremt az említett személyek tekintetében, amelyeknek tiszteletben tartását a Szerződés által létrehozott jogorvoslati lehetőségek rendszere biztosítja.

E tekintetben el kell ismerni, hogy a Parlament széles körű mérlegelési jogkörrel bír egy arra irányuló kérelmet követő határozat tartalmát illetően, hogy a Parlament az eljárások felfüggesztését kérje az említett jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése alapján. Ugyanakkor annak kérdése, hogy a határozatot a jegyzőkönyv 9. cikke vagy 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése alapján kell‑e meghozni, nem tartozik a Parlament mérlegelési jogkörébe.

(vö. 94., 96., 101–102. pont)

3.      Mivel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése, amelynek célja – a benne említett nemzeti jogszabályok rendelkezéseivel együtt – a Parlament ülésszakainak idejére a Parlament tagjai által a nemzeti területükön élvezett mentességek rendszerének létrehozása, alanyi jogokat teremt az említett személyek tekintetében, és ennélfogva a Parlament tagjai számára jogokat keletkeztető jogszabálynak minősül, a Parlament kellően egyértelműen megsértett egy magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályt, amikor nem az említett rendelkezés alapján határozott azon kérelemről, amely kifejezetten az eljárás e rendelkezés alapján történő felfüggesztésére irányult.

Ugyanakkor az eljárások felfüggesztését kérő határozat nem szükséges következménye az ez irányú kérelem Parlamenthez való benyújtásának, tekintettel ez utóbbi e tekintetben elismert széles mérlegelési jogkörére. A Parlament ugyanis jogszerűen hozhat mind az eljárások felfüggesztésére irányuló határozatot, mind az eljárások felfüggesztését nem kérő határozatot. Ennélfogva azon tény, hogy a Parlament nem megfelelő jogalap alapján nem adott helyt az eléterjesztett, az eljárások felfüggesztését kérő kérelemnek, nem tekinthető a hivatkozott kár közvetlen és meghatározó okának, még akkor sem, ha e kár bizonyítást is nyerne.

(vö. 108., 115–117. pont)