Ideiglenes változat
NICHOLAS EMILIOU
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. január 18.(1)
C‑766/21. P. sz. ügy
Európai Parlament
kontra
Axa Assurances Luxembourg SA,
Bâloise Assurances Luxembourg SA,
La Luxembourgeoise SA,
Nationale‑Nederlanden Schadeverzekering Maatschappij NV
„Fellebbezés – EUMSZ 272. cikk – Az Európai Unió által kötött szerződésben foglalt választottbírósági kikötés – A Törvényszék eljárási szabályzatának 123. cikke – Mulasztó alperes – Mulasztási ítélet – Mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelem – Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke – A Bíróság eljárási szabályzatának 172. és 176. cikke – A fellebbezésre vonatkozó válaszbeadvány – Csatlakozó fellebbezés – Értelmezési hiba – Hiányos és ellentmondásos indokolás”
I. Bevezetés
1. Az Európai Unió bíróságai előtti eljárást szabályozó szövegek a vasúti rendszerhez hasonlítanak. Mindegyik vágány egy eljárási utat jelöl, a vágányokon közlekedő vonatok pedig az adott igazságszolgáltatási intézmény elé kerülő ügyeket szimbolizálják. Az ügy előrehaladtával az eljárási szabályok a vasúti jelzőrendszerek szerepét töltik be, amelyek biztosítják, hogy az ügy a megfelelő vágányon haladjon a végcélja felé.
2. Azonban akárcsak a vonatúton, az ügy jogi útján is lehetnek kereszteződések. Az ügyet irányváltásra késztethetik a fellebbezések, csatlakozó fellebbezések és egyéb mechanizmusok, amelyek a meghatározott eljárási szabályok betartása mellett más útvonalat kínálnak a célállomás felé. E tekintetben éppen úgy, ahogyan a vonatnak zökkenőmentesen működő vasúthálózatra van szüksége, a jogi ügyek a tisztességes és megfelelő megoldásuk biztosítása érdekében pontosan meghatározott eljárási szabályokon alapulnak.
3. A jelen ügyben e megfontolások játszanak szerepet.
4. Az Európai Parlament fellebbezésében azt kéri a Bíróságtól, hogy részben helyezze hatályon kívül a Törvényszék által a Parlament kontra Axa Assurances Luxembourg és társai ügyben hozott ítéletet,(2) amellyel a Törvényszék nagyrészt elutasította a 2016 májusában Luxembourg városban (Luxemburg) a Konrad Adenauer épületben (a továbbiakban: KAD) bekövetkezett vízkár miatt felmerült költségek megtérítése iránti keresetét.
5. Egyúttal a jelen ügyben az elsőfokú eljárás egyik alperese, a Nationale‑Nederlanden Schadeverzekering Maatschappij NV (a továbbiakban: NN) csatlakozó fellebbezést nyújtott be, amely a megtámadott ítélet (más részeinek) megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben őt a Törvényszék mulasztás miatt a Parlament által követelt költségek egy részének a törvényes késedelmi kamatokkal növelt összege megtérítésére kötelezte.
6. A Bíróság kérésére a jelen indítvány az NN által benyújtott csatlakozó fellebbezésre összpontosít. Emellett az ügy sajátos részletei lehetőséget nyújtanak a Bíróságnak arra, hogy egyértelműbbé tegye a mulasztási eljárás bizonyos jellemzőit, ami a jelen ügyben annál is inkább fontos, mivel a Törvényszék álláspontom szerint tévesen alkalmazta a jogot az említett eljárás keretében a vonatkozó szabályok alkalmazása során. Így a jelen indítvány e kérdéseket is vizsgálja.
II. Jogi háttér
A. Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya
7. Az Európai Unió Bírósága alapokmányának (a továbbiakban: alapokmány) 41. cikke a következőképpen szól:
„Ha az alperes, akinek a keresetlevelet szabályszerűen kézbesítették nem nyújtja be írásbeli védekezését, ellene elmarasztaló ítéletet kell hozni. Az ilyen mulasztási ítélet ellen az annak közlésétől számított egy hónapon belül ellentmondással lehet élni. […]”
8. Az alapokmány 56. cikke értelmében:
„[…] a Bírósághoz a megtámadott határozat közlésétől számított két hónapon belül fellebbezést lehet benyújtani.
Ilyen fellebbezéssel bármelyik fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították. […]”
B. A Bíróság eljárási szabályzata
9. A Bíróság eljárási szabályzatának (a továbbiakban: RPCJ) „Válaszbeadvány benyújtására feljogosított felek” címet viselő 172. cikke úgy rendelkezik, hogy „A fellebbezés kézbesítésétől számított két hónapon belül a Törvényszék előtti szóban forgó ügyben részt vevő, a fellebbezésnek való helyt adásban vagy a fellebbezés elutasításában érdekelt felek válaszbeadványt nyújthatnak be. […]”
10. Az RPCJ 176. cikke a csatlakozó fellebbezésekre vonatkozik. E cikk (1) bekezdése szerint „[az eljárási szabályzat] 172. cikke szerinti felek a válaszbeadvány előterjesztésére megállapított határidőn belül csatlakozó fellebbezést terjeszthetnek elő.” E tekintetben az RPCJ 178. cikkének (1) bekezdése szerint a csatlakozó fellebbezésben foglalt kérelmeknek a Törvényszék határozata rendelkező részében szereplő döntésének egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére kell irányulniuk.
C. A Törvényszék eljárási szabályzata
11. A Törvényszék eljárási szabályzata (a továbbiakban: RPGC) „Mulasztási ítélet” című 123. cikke alapján:
„(1) Ha a Törvényszék […] megállapítja, hogy az alperes, akinek a keresetlevelet szabályszerűen kézbesítették, ellenkérelmét elmulasztotta […] előírt formában, illetve határidőn belül előterjeszteni, a felperes az elnök által megállapított határidőn belül kérheti a Törvényszéktől, hogy a kérelmeinek adjon helyt.
(2) A mulasztó alperes a mulasztási eljárásban nem vesz részt, és az eljárást befejező határozat kivételével semmilyen eljárási iratot nem kell a részére kézbesíteni.
(3) A Törvényszék a mulasztási ítéletben helyt ad a felperes kérelmeinek, kivéve, ha a kereset elbírálására nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel, vagy ha e kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan.
[…]”
12. Az RPGC 166. cikke értelmében a mulasztó alperes az alapokmány 41. cikkének megfelelően a mulasztási ítélet ellen ellentmondást terjeszthet elő.
III. A jogvita előzményei, a Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
A. A jogvita előzményei
13. A jogvita hátterét a megtámadott ítélet részletesen ismerteti.(3) A jelen indítvány szempontjából meghatározó ténybeli körülmények a következőképpen foglalhatók össze.
14. A Parlament 2011‑ben közbeszerzési eljárást indított a Luxembourg városban a KAD bővítési projektjének részét képező nagyobb felújítási és építési munkálatok tekintetében tous risques chantier („az építési területet érintő bármely kárra” kiterjedő) biztosítási szerződés megkötésére. Majd az AXA Assurances Luxembourg SA (a továbbiakban: AXA), a Bâloise Assurances Luxembourg SA, a La Luxembourgeoise SA és a Delta Lloyd Schadeverzekering NV által benyújtott ajánlatot választotta ki. Ez utóbbi társaság 2018. december 12‑én beolvadt az NN‑be (a továbbiakban együtt: az elsőfokú eljárás alperesei).
15. A Parlament az Európai Unió képviseletében 2012. április 3‑án megkötötte az elsőfokú eljárás alpereseivel a közbeszerzési eljárásban leírt, az építési területet érintő bármely kárra kiterjedő szerződést (a továbbiakban: biztosítási szerződés). A szerződés az AXA‑t jelölte meg vezető biztosítóként.(4)
16. A 2016. május 27‑i és 30‑i jelentős csapadékhullást követően a csapadék a KAD építési területéről az épület alagsorába szivárgott. E felgyülemlett vízmennyiséget nem lehetett elvezetni, ami párás környezetet teremtett a már felszerelt műszaki berendezésekkel ellátott helyiségekben. Ennek következtében e berendezések megrongálódtak.
17. 2016. május 30‑án az építési területen a nagyobb munkálatokat felügyelő társaság a körülményekre tekintettel bejelentést tett a káreseményről. A vezető biztosítóként eljáró AXA 2016. július 15‑én kelt levelében arról tájékoztatta a Parlamentet, hogy az AXA szakértői által vizsgált információk alapján a fent említett körülményekre a biztosítási szerződés nem terjedt ki, és ezért tagadta, hogy felelősséggel tartozna.
18. Az AXA és a Parlament közötti nézeteltérés az írásbeli egyeztetések és egy személyes megbeszélés ellenére fennmaradt. A Parlament előzetes kárbecslésen alapuló hivatalos felszólítást küldött az elsőfokú eljárás alpereseinek.
19. Ezen első levelet követően a Parlament 2018. november 28‑án ismételt felszólítás keretében közölte, hogy az elszenvedett kár hozzáadottérték‑adó nélküli összege 800 624,33 euró.
B. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
20. 2019. június 20‑án a Parlament az EUMSZ 272. cikk alapján keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, amelyben az elsőfokú eljárás alpereseinek kötelezését kérte a KAD berendezéseiben 2016 májusában bekövetkezett vízkárral kapcsolatos költségek megtérítésére. Keresetének alátámasztására a Parlament hat jogalapra hivatkozott.
21. 2019. szeptember 10‑én az AXA, a Bâloise Assurances Luxembourg és a La Luxembourgeoise benyújtotta ellenkérelmét a Törvényszékhez.
22. Az arról kapott tájékoztatást követően, hogy a Delta Lloyd Schadeverzekering beolvadt az NN‑be, a Hivatal 2020. január 13‑án kelt levelében értesítette az NN‑t a keresetlevél benyújtásáról, és határidőt tűzött ki számára az ellenkérelem benyújtására.
23. Az NN az előírt határidőn belül nem nyújtott be ellenkérelmet.
24. A Törvényszék Hivatala 2020. június 29‑én kelt levelében tájékoztatta az NN‑t, hogy az RPGC mulasztási ítéletekre vonatkozó 123. cikkének megfelelően és a Parlament kérelmére az NN a továbbiakban a mulasztási eljárásban nem vesz részt, és csak az eljárást befejező határozatot kézbesítik részére.
25. A Törvényszék 2021. szeptember 29‑én a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. és 4. pontjával elutasította a keresetet az elsőfokú eljárás alperesei tekintetében, az NN kivételével. E bíróság az említett ítélet rendelkező részének 1. és 3. pontjában az NN‑t 79 653,89 euró törvényes késedelmi kamattal növelt (a Parlament keresetében az NN‑től követelt összeggel megegyező) összegnek a Parlament számára történő megtérítésére, továbbá a mulasztási eljárás költségei NN‑t érintő részének viselésére kötelezte.
26. Az NN 2021. november 18‑án az alapokmány 41. cikkének és az RPGC 166. cikkének megfelelően a megtámadott ítélet rendelkező része 1. és 3. pontjának hatályon kívül helyezése iránti kérelmet nyújtott be. Az ennek nyomán indult eljárást a Törvényszék 2022. január 10‑i határozatával a Bíróság jelen fellebbezés tárgyában hozott határozatának meghozataláig felfüggesztette.
IV. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
27. A Parlament 2021. december 8‑án benyújtotta a jelen fellebbezést a megtámadott ítélettel szemben.
28. Fellebbezésében a Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. és 4. pontját;
– utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;
– a költségekről a megtámadott ítélet rendelkező részének 3. pontjára vonatkozó költségek kivételével ne határozzon; és
– másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. és 4. pontját, és adjon helyt a Parlament által az elsőfokú eljárás alperesei vonatkozásában előterjesztett kérelmeknek.
29. Az elsőfokú eljárás alperesei – köztük az NN – által a fellebbezésre előterjesztett válaszbeadvány arra irányul, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a Parlament fellebbezését;
– utasítsa el a Parlament azon kérelmét, hogy a Bíróság a költségekről ne határozzon;
– másodlagosan, amennyiben helyt ad a Parlament fellebbezésének, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé; és
– másodlagosan, utasítsa el a Parlament által az AXA, a Bâloise Assurances Luxembourg és a La Luxembourgeoise ellen benyújtott keresetet az elsőfokú eljárásban ezen alperesek által előterjesztett érvek alapján, és a beadványaiknak megfelelően határozzon.
30. Az NN 2022. április 6‑án benyújtott csatlakozó fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság:
– nyilvánítsa a csatlakozó fellebbezést elfogadhatónak; és
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. és 3. pontját.
31. A Parlament a csatlakozó fellebbezésre adott válaszbeadványában azt kéri, hogy a Bíróság:
– nyilvánítsa a csatlakozó fellebbezést elfogadhatatlannak;
– másodlagosan állapítsa meg, hogy a csatlakozó fellebbezés megalapozatlan; és
– kötelezze az NN‑t a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségek viselésére.
V. Elemzés
32. A jelen ügyben két fellebbezés érkezett a Bírósághoz, az egyiket a Parlament, a másikat az NN nyújtotta be.
33. A Parlament a fellebbezés alátámasztására három fellebbezési jogalapra hivatkozik, amelyekkel a biztosítási szerződés I.15.1.1. cikkében szereplő „árvíz” kifejezésnek a Törvényszék általi értelmezését támadja. E tekintetben a Parlament i) az uniós jog értelmezési elveinek megsértésére, ii) az indokolás hiányára, valamint iii) a tények és bizonyítékok elferdítésére hivatkozik.
34. A csatlakozó fellebbezésének alátámasztására az NN két jogalapra hivatkozik. Először is azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az RPGC az eljárás nyelvének meghatározására vonatkozó 45. cikke (1) bekezdésének a) pontját, mivel nem állapította meg, hogy a Parlament francia nyelven megfogalmazott keresete az NN‑t érintő részében nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
35. Másodsorban, és másodlagosan a fellebbező az RPGC (a Törvényszék mulasztási ítélete meghozatalához szükséges lépésekre vonatkozó) 123. cikke (3) bekezdésének megsértésére, valamint az indokolás hiányára hivatkozik, amennyiben annak dacára, hogy a Parlament kérelmei ugyanazon jogi és ténybeli érveken alapulnak, a megtámadott ítélet a keresetnek az NN vonatkozásában helyt adott, az elsőfokú eljárás többi alperese vonatkozásában pedig elutasította azt.
36. Amint fentebb kifejtettem, a Bíróság kérésére a jelen indítvány főként a második fellebbezés, azaz az NN csatlakozó fellebbezése elfogadhatóságának elemzésére összpontosít. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az NN csatlakozó fellebbezése nem értékelhető elszigetelten, a tágabb kontextuális körülmények – mindenekelőtt azon tény, hogy az NN mulasztó alperes, és két különböző eljárási mechanizmust vett igénybe – kellő figyelembevétele nélkül. Úgy vélem, hogy e szempontokat is szükséges vizsgálni, még akkor is, ha azok a csatlakozó fellebbezésen némileg túlmutatnak.
37. Ennek fényében a jelen indítványomat néhány előzetes megjegyzéssel kezdem, amelyek az NN mulasztó alperes státuszára, valamint a Törvényszékhez a megtámadott ítélet (vagy „mulasztási ítélet”) hatályon kívül helyezése érdekében – a fenti 26. pontban említettek szerint – benyújtott kérelmére vonatkoznak (A). Ezután rátérek az NN által a fellebbezésre benyújtott válaszbeadvány elfogadhatóságára (B). Majd megvizsgálom, hogy az NN előterjeszthet‑e csatlakozó fellebbezést (C). Végül pedig az RPGC 123. cikke (3) bekezdésének szövegéből eredő értelmezési kérdésekre, valamint arra összpontosítok, hogy e szöveget a Törvényszék a megtámadott ítéletben miként alkalmazta (D).
A. A mulasztási ítélet és az NN annak hatályon kívül helyezésére irányuló kérelme
38. Az alapokmánynak az RPGC 123. cikkével összefüggésben értelmezett 41. cikke értelmében, ha az az alperes, akinek a keresetlevelet szabályszerűen kézbesítették nem nyújtja be írásbeli védekezését az előírt formában, illetve határidőn belül, és ha az eljárás felperese ezt kéri, a Törvényszék a mulasztó fél ellen elmarasztaló ítéletet hozhat.
39. E körülmények között az ilyen fél a „mulasztó alperes” jogállásával rendelkezik.(5)
40. Mindemellett az alapokmány 41. cikke és az RPGC 166. cikke értelmében a mulasztó alperes az említett ítélet kézbesítésétől számított egy hónapon belül a Törvényszékhez kérelem formájában ellentmondást terjeszthet elő a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése érdekében.(6) Az Európai Unió bíróságai előtti eljárást szabályozó szövegek tehát kifejezetten rendelkeznek a bármely mulasztó alperes számára rendelkezésre álló jogorvoslati útról. Az ilyen alperes számára ezen eljárási út igénybevétele biztosítja az ügy újbóli megindításának és az (átmenetileg) inaudita altera parte elbírált ügy felülvizsgálatának lehetőségét.
41. Ezen eljárási út igénybevételével az NN 2021. november 18‑án a Törvényszék mulasztási ítéletének hatályon kívül helyezése iránti kérelmet nyújtott be. E bíróság azonban 2022. január 10‑én úgy határozott, hogy felfüggeszti az e kérelem nyomán indult eljárást, mivel a Parlament fellebbezést nyújtott be a megtámadott ítélet ellen.
42. Ezt követően az NN 2022. április 6‑án a Parlament által indított fellebbezési eljárásban válaszbeadványt és csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
43. E körülmények között a Parlament álláspontja szerint mind az NN által benyújtott válaszbeadvány, mind a csatlakozó fellebbezés elfogadhatatlan. A következő két szakaszban a Parlament vonatkozó érveivel foglalkozom.
B. Az NN válaszbeadványának elfogadhatósága
44. Először is, a Parlament azt állítja, hogy az elsőfokú eljárás alperesei által közösen benyújtott válaszbeadvány az NN vonatkozásában elfogadhatatlan, mivel e társaság nem érdekelt a fellebbezésnek való helyt adásban vagy a fellebbezés elutasításában.
45. A Parlament előadja, hogy fellebbezése a megtámadott ítélet rendelkező részének kizárólag a 2. és 4. pontját érinti, amellyel a Törvényszék a keresetét az elsőfokú eljárás többi alperesét érintő részében utasította el. Következésképpen a Parlament azt állítja, hogy a fellebbezés nem érinti az NN jogi helyzetét.
46. Nem értek egyet ezzel az értékeléssel.
47. Emlékeztetni kell arra, hogy az RPCJ 172. cikke szerint „a Törvényszék előtti szóban forgó ügyben részt vevő, a fellebbezésnek való helyt adásban vagy a fellebbezés elutasításában érdekelt felek” a fellebbezés kézbesítésétől számított két hónapon belül válaszbeadványt nyújthatnak be.
48. Az RPCJ 172. cikkének szövegéből egyenesen következik tehát, hogy bármely személy, aki az elsőfokú eljárásban formálisan a „fél” jogállásával rendelkezett, főszabály szerint részt vehet a fellebbezési eljárásban a másik fél által benyújtott fellebbezésre vonatkozó válaszbeadvány előterjesztése révén, amennyiben a fellebbezés sikerében vagy sikertelenségében érdekelt. Következésképpen a részvétel az alkalmazandó határidőn kívül két együttes feltétel teljesülésétől is függ.
49. Először is, a válaszbeadványt a „szóban forgó ügyben részt vevő […] felek[nek]” kell benyújtania.
50. Az RPGC 1. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontjában foglalt „fél” és „felperes vagy alperes” fogalommeghatározással összhangban e kifejezések alatt az adott ügy felperesét (felpereseit) és alperesét (alpereseit), valamint a beavatkozó felet (beavatkozó feleket) értem.(7) Mivel az NN a megtámadott ítélet alperese volt, e feltételnek megfelel.
51. Az NN „mulasztó alperes” minősítése nem érinti a „fél” jogállását. Az NN a Törvényszék előtti eljárás során mindvégig megtartotta alperesi jogállását. A megtámadott ítéletet éppen ezért kézbesítették részére.(8)
52. Hasonlóképpen, az RPCJ 172. cikke egyértelműen kimondja, hogy a benyújtott fellebbezést a szóban forgó ügyben részt vevő felek részére kézbesítik. A Parlament fellebbezésének az NN részére történő kézbesítése szintén egyértelmű megerősítése annak, hogy az NN az eljárásban részt vevő fél.(9)
53. Másodszor, a válaszbeadványt benyújtani kívánó félnek „a fellebbezésnek való helyt adásban vagy a fellebbezés elutasításában érdekelt” félnek kell lennie.
54. Nem vitatott, hogy az eljárást indítani kívánó félnek tudnia kell bizonyítani, hogy az eljárás eredménye a javára szolgálhat.(10) E tekintetben ugyanennek kell vonatkoznia a fellebbezésre válaszbeadványt benyújtani kívánó félre is, mivel szintén „érdekének” kell fűződnie annak kimeneteléhez. Bár egyetértek azzal, hogy e fogalom a szigorúan jogi jellegű tényezőkön túlmutatóan az előnyök széles körét foglalhatja magában,(11) az adott eljárás kimenetelének jogi következményekkel kell járnia az eljárást indító félre, és álláspontom szerint az abban félként részt venni kívánókra nézve is.(12)
55. A fentebb kifejtettek szerint az NN az alapokmány 41. cikke és az RPGC 166. cikke alapján a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelmet nyújtott be. A Törvényszék azonban felfüggesztette e kérelem elbírálását mindaddig, amíg a Bíróság a fellebbezésről ítéletet nem hoz.
56. A Bíróságnak a fellebbezésről a Parlament által felhozott jogalapok alapján meghozandó ítéletében azt kell vizsgálnia, hogy a Törvényszék téves érvelést követett‑e, amikor a keresetet az elsőfokú eljárás többi alperesével szemben elutasította.
57. E tekintetben érdemes hangsúlyozni, hogy a Parlament valamennyi alperessel szemben (az NN‑t ideértve) ugyanazon tényekre és ugyanazon jogi érvekre hivatkozott. Ezért teljesen egyértelmű, hogy a Parlament fellebbezési érveinek a Bíróság által elvégzendő értékelése nagy valószínűséggel meghatározza majd az NN Törvényszék előtt folyamatban lévő (noha felfüggesztett) eljárásban előterjesztett kérelmének kimenetelét. Amennyiben a Bíróság hatályon kívül helyezi a Törvényszék ítéletét, és helyt ad a Parlament kereseti kérelmeinek, az NN Törvényszék előtti kérelmének sorsa vélhetően megpecsételődik. Ennek az ellenkezője is igaz: ha a Bíróság elutasítja a Parlament fellebbezését, az NN‑nak a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezésére vonatkozó esélyei jelentősen megnövekednek.
58. Következésképpen számomra teljesen egyértelműnek tűnik, hogy a Parlament által felhozott érvekkel ellentétben az NN‑nek jelentős és közvetlen jogi érdeke fűződik a jelen fellebbezési eljárás kimeneteléhez. Ekként az NN teljesíti a fenti 49. és 53. pontban említett mindkét releváns feltételt, és a jelen fellebbezésre válaszul benyújthat válaszbeadványt.
59. Ezzel együtt véleményem szerint elvi okok is indokolják, hogy az NN‑t – noha mulasztó alperes – a jelen eljárásban szereplőhöz hasonló helyzetben meg kell illetnie a fellebbezés tekintetében a válaszbeadvány benyújtására vonatkozó jognak.
60. A fellebbezés benyújtása azt eredményezte, hogy a Törvényszék felfüggesztette az NN‑nek a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét. E tekintetben az NN számára az alapokmány 41. cikke és az RPGC 166. cikke alapján eredetileg elérhető jogorvoslatot ideiglenesen felfüggesztették, míg a Parlament által igénybe vett jogorvoslatnak, jelesül a fellebbezésnek elsőbbséget biztosítottak.
61. Véleményem szerint ellentétes lenne mind a hatékony jogorvoslathoz való joggal, mind a meghallgatáshoz való joggal, ha valamely fél – akár az elsőfokú eljárásban mulasztó alperes – ilyen bizonytalan jogi helyzetbe kerülne, amelyben nem tud hatékonyan élni a helyzetében rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséggel, azaz a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelemmel, illetve nem vehet részt az azon ügyre vonatkozó fellebbezési eljárásban, amelyben félként részt vett, és jelenleg is részt vesz.
62. A meghallgatáshoz való jog az uniós jog általános elve. E jog az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) rendelkezéseiben, különösen annak 47. cikkében foglalt védelemhez való jog részét képezi. Általánosságban elmondható, hogy a meghallgatáshoz való jog mindenki számára jogot biztosít írásbeli vagy szóbeli észrevételeinek megtételére az érintett számára esetleg kedvezőtlen határozat meghozatala előtt.(13)
63. Ezért a Bíróság feladata, hogy észszerű lehetőséget biztosítson valamennyi félnek arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, amelyek mellett nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben.(14)
64. Ha egy olyan fél, mint az NN, nem tud válaszolni a benyújtott fellebbezésre, akkor nem lesz abban a helyzetben, hogy jogi álláspontját kifejthesse, és hogy meghallgassák a védekezésében felhozott jogi érvei alapján, amelyeket a Bíróságnak kellően figyelembe kell vennie. Ilyen körülmények között meglehetősen nehéz elképzelni, hogy a Bíróság miként tudná biztosítani az NN meghallgatáshoz és hatékony jogorvoslathoz való jogának gyakorlását.
65. A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy az elsőfokú alperesek által közösen benyújtott válaszbeadvány teljes egészében elfogadható, az NN vonatkozásában egyaránt.
C. Az NN csatlakozó fellebbezésének elfogadhatósága
66. Másodsorban a Parlament azt kéri, hogy a Bíróság nyilvánítsa elfogadhatatlannak az NN csatlakozó fellebbezését azon az alapon, hogy a mulasztó alperes nem felel meg az ezen eljárási jogorvoslat igénybevételéhez szükséges feltételeknek.
67. Az NN csatlakozó fellebbezése elfogadhatóságának vizsgálata során először áttekintem az e jogi mechanizmus alkalmazását alátámasztó rendelkezéseket. E célból megvizsgálom az RPCJ csatlakozó fellebbezésekre vonatkozó 176. cikkét, és kifejtem, hogy miért tartom e konkrét összefüggésben az alapokmány fellebbezésekre vonatkozó 56. cikkét is meghatározónak (1). Ezt követően az alapokmány e rendelkezése szerinti követelményekre irányítom figyelmemet, és kifejtem, miért gondolom úgy, hogy a jelen üggyel összefüggésben az NN nem jogosult csatlakozó fellebbezést benyújtani (2). Végül röviden elemzem a mulasztó alperes rendelkezésére álló jogorvoslati rendszert, különösen arról, hogy az ilyen alperes egyidejűleg több mechanizmust is igénybe vehet‑e (3).
1. A csatlakozó fellebbezés benyújtására vonatkozó rendelkezések
68. Az RPCJ 176. cikke meghatározza a csatlakozó fellebbezés eljárási kereteit. E rendelkezés értelmében az RPCJ 172. cikke szerinti felek csatlakozó fellebbezést terjeszthetnek elő. E tekintetben a Törvényszék előtti ügyben részt vevő, a fellebbezésnek való helyt adásban vagy a fellebbezés elutasításában érdekelt bármely fél csatlakozó fellebbezést nyújthat be.
69. A Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismerte, hogy az e rendelkezések hatálya alá tartozó fél a fellebbezésre válaszbeadványt, egyúttal csatlakozó fellebbezést is benyújthat.(15) A fellebbezésre benyújtott válaszbeadvány azonban nem irányulhat arra, hogy a fellebbezésben felhozottaktól eltérő és önálló indokok alapján kérje a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezését, mivel ilyen indokokat csak csatlakozó fellebbezés keretében lehet felhozni.(16) E tekintetben a csatlakozó fellebbezést külön iratban, a válaszbeadványtól elkülönítve kell benyújtani, olyan jogalapokra és jogi érvekre támaszkodva, amelyek különböznek az e fél által benyújtott válaszbeadványban felhozott jogalapoktól és érvektől.(17)
70. A jelen ügy fentebb tisztázott összefüggésében az NN olyan félnek minősül, amely jogosult az RPCJ 172. cikke értelmében a fellebbezésre válaszbeadványt benyújtani. Következésképpen az RPCJ 176. cikke szövegének szó szerinti értelmezése alapján úgy tűnik, hogy az NN is jogosult csatlakozó fellebbezést benyújtani a fent vázolt feltételek mellett.
71. Úgy tűnik, hogy a jelen ügyben az említett feltételek teljesülnek. Az ügy irataiból ugyanis az következik, hogy az elsőfokú eljárás alperesei – köztük az NN – ugyanaznap nyújtották be a fellebbezésre vonatkozó válaszbeadványt, mint amikor az NN a külön iratban és határidőn belül előterjesztett csatlakozó fellebbezését benyújtotta. E csatlakozó fellebbezés a megtámadott ítélet rendelkező része 1. és 3. pontjának hatályon kívül helyezésére irányul. Következésképpen e csatlakozó fellebbezés tartalma a fellebbezésben felhozott (a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. és 4. pontjára vonatkozó) jogalapoktól eltérő jogalapokon alapul, valamint a fellebbezésre benyújtott válaszbeadványban felhozott érvektől elkülönül és független azoktól.
72. E vonatkozásban, valamint a Parlament által a fentiek kapcsán előadott érvekkel ellentétben egyáltalán nem látok problémát abban, hogy az NN a csatlakozó fellebbezésében eltérő érveket hoz fel, és eltérő megoldást keres, mint amelyet a fellebbezésben részt vevő félként kívánt elérni.(18)
73. Mindazonáltal az RPCJ 172. és 176. cikke szerinti formai követelmények teljesítése csak az egyik leküzdendő akadályt jelenti a fél számára az eredményes csatlakozó fellebbezés benyújtása előtt.
74. Az alapokmány 56. cikke felvázolja azon alapvető követelményeket, amelyeket a fellebbezés benyújtásához az adott félnek teljesítenie kell. E tekintetben a második bekezdés úgy rendelkezik, hogy fellebbezéssel „bármelyik fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították.”
75. E tekintetben nyomban felmerül bennem a kérdés: az alapokmány 56. cikke kifejezett utalás hiányában magában foglalja‑e mind a hagyományos „fellebbezést”, mind pedig a „csatlakozó fellebbezést”?
76. Véleményem szerint a válasz meglehetősen egyértelmű.
77. E rendelkezés a „fellebbezés” kifejezésre utal, amely azt a jogorvoslatot írja le, amellyel a fél a bírósági határozat egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére irányuló jogi érvek előterjesztésével megtámadhatja e határozat egészét vagy egy részét.
78. A „csatlakozó fellebbezés” pontosan az említett célt szolgáló jogorvoslat. Valójában a fellebbezéshez alapvetően hasonló, a döntő különbség azonban az, hogy a fél a fellebbezés benyújtását követően kezdeményezi a csatlakozó fellebbezést, és természetesen a fellebbezésben foglaltaktól eltérő jogi érvekre és jogalapokra támaszkodik. E tekintetben a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés közötti különbség nem e mechanizmusok lényegi tartalmában, hanem azok időbeli vonatkozásában, valamint egymástól független, vagy egymást kiegészítő jellegében rejlik.
79. A fellebbezést ugyanis a megtámadott határozat közlésétől számított két hónapon belül kell benyújtani,(19) míg csatlakozó fellebbezés e határidő lejárta után is előterjeszthető. Az RPCJ 172. és 176. cikke értelmében a csatlakozó fellebbezést „a válaszbeadvány előterjesztésére megállapított határidőn belül” lehet előterjeszteni, vagyis a fellebbezés kézbesítésétől számított két hónapon belül.(20)
80. Ezenkívül, ha különböző felek külön fellebbezést nyújtanak be a Törvényszék ugyanazon határozata ellen, e fellebbezések mindegyike „önálló életet” él. Adott esetben a Bíróság az eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszának lefolytatása vagy az eljárást befejező ítélet meghozatala céljából több (illetve valamennyi) ügyet a közöttük lévő összefüggés miatt az eljárás során bármikor egyesíthet.(21) Mindazonáltal valamely fellebbezés visszavonása vagy elfogadhatatlanként való elutasítása a többi fellebbezési eljárást nem érinti.
81. Ezzel szemben a csatlakozó fellebbezés olyan eljárás, amely valamely létező eljárásra épül. Ez azt jelenti, hogy a csatlakozó fellebbezés Bíróság általi vizsgálata a fellebbezéstől függhet. A csatlakozó fellebbezés ugyanis okafogyottá válhat az RPCJ 183. cikke értelmében, ha a fellebbező a fellebbezését visszavonja, vagy a fellebbezés nyilvánvaló elfogadhatatlanságát bizonyos konkrét okok miatt megállapítják.(22)
82. A fentiek fényében úgy tűnik, hogy a csatlakozó fellebbezés mechanizmusát mindenekelőtt pergazdaságossági okokból alkották meg, és különösen a szükségtelen pereskedés megakadályozása, valamint az egymással összefüggő ügyek egyazon eljáráson belüli vizsgálatának lehetővé tétele végett.
83. A Törvényszék ítéletének (illetve más megtámadható határozatának) meghozatalát követően bármely elégedetlen fél részéről a fellebbezés benyújtása a szokásos fellépés. Előfordulhat azonban, hogy a fél csak a határozat egyes vonatkozásaival elégedetlen, míg más vonatkozásaival elégedett. Ilyen esetekben elképzelhető, hogy a fél kész elfogadni az elsőfokú eljárás eredményét, amennyiben a többi fél is így tesz, hogy a vita véglegesen rendeződjön.
84. Azonban az RPCJ 176. cikkének (1) bekezdéséhez hasonló rendelkezés hiányában bármely fél részéről kockázatos lenne az „ülj és várj” megközelítés, mivel valamely másik fél fellebbezést nyújthat be röviddel a két hónapos határidő lejárata előtt, megnehezítve ezzel azt, hogy a többi fél időben reagálhasson. E forgatókönyv megvalósulása esetén még olyan esetekben is megnőne a komolytalan fellebbezések benyújtásának valószínűsége, amelyekben a felek hajlamosak lettek volna tartózkodni az újabb jogi eljárások megindításától.
85. A fenti okok alapján arra a következtetésre jutok, hogy a csatlakozó fellebbezés és a fellebbezés egyszerűen a fellebbezések egyazon nemzetségbe tartozó két faj.
86. Ennek megfelelően az egyes fellebbezési típusok szabályaiban alkalmazott terminológia kisebb eltérése mindössze a különbségtétel elősegítését szolgálja az adott eljárás keretében annak jogorvoslati lehetőségeire való hivatkozás során. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alapeljárásban vitatotthoz hasonló helyzetben a jogorvoslatok eltérően kezelendőek.
87. Valójában ellentétes lenne a megfelelő igazságszolgáltatás biztosításának fontosságával és azzal az elvvel, hogy a feleket egyenlő bánásmódban kell részesíteni, ha az alapokmány 56. cikke csak arra a félre vonatkozna, aki fellebbezéssel kíván élni, arra a félre azonban nem, aki a fellebbezés benyújtását követően csatlakozó fellebbezést kíván előterjeszteni.
88. Következésképpen úgy vélem, hogy az alapokmány 56. cikke az ezen igazságszolgáltatási intézmény előtti eljárást szabályozó szövegek alapján rendelkezésre álló fellebbezés minden formájára vonatkozik, ideértve a csatlakozó fellebbezést is.
89. A jelen ügy összefüggésében tehát – noha arról meg vagyok győződve, hogy az NN az RPCJ 172. és 176. cikke szerinti feltételeknek megfelel – meg kell határozni, hogy az NN az alapokmány 56. cikkében meghatározott formai követelményeknek is megfelel‑e.(23)
2. Az alapokmány 56. cikkében foglalt követelmények
90. Amint azt a fenti 74. pontban említettem, az alapokmány 56. cikkének második bekezdése előírja, hogy fellebbezéssel „bármelyik fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították.”
91. Bár az esetek túlnyomó többségében e feltétel teljesülése viszonylag könnyen ellenőrizhető, előfordulhatnak olyan esetek is, amelyek keretében ennek ellenőrzése nem ilyen egyszerű. Ilyen helyzet többek között azért fordulhat elő, mert az „elutasították”(24) és az „indítványait”(25) kifejezések nem mentesek a kétértelműségtől. E kétértelműség részben az alapokmány különböző nyelvi változataiban mutatkozó eltéréseknek tudható be.(26)
92. Ezen értelmezési kétségektől függetlenül ugyanakkor álláspontom szerint aligha vitatható, hogy a mulasztó alperes e kritériumoknak nem felel meg. A mulasztó alperes nem nyújtott be beadványt, így nem terjesztett elő semmilyen konkrét kérelmet. Továbbá ebből következően nem tartható azon állítás sem, hogy az ilyen fél indítványait az alapokmány 56. cikke értelmében „elutasították”.
93. A jelen indítvány bevezetőjében bemutatott metafora alapján a vonat célállomásának eléréséhez először jegyet kell vásárolni és útvonalat kell választani, majd fel kell szállni az adott vonatra.
94. Úgy tűnik, hogy ezen álláspont összhangban áll a Bíróság Bayer CropScience és Bayer kontra Bizottság ítéletében alkalmazott megközelítéssel. Az említett ügyben a Bayer CropScience és a Bayer is fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz, noha e két társaság közül csak az első vett részt a Törvényszék előtti eljárásban. Mivel a Bayer nem vett részt a Törvényszék előtti eljárásban, és nem hivatkozott olyan különleges körülményre, amely adott esetben lehetővé tenné számára a fellebbezés előterjesztését, a fellebbezés elfogadhatatlan volt, amennyiben azt e társaság nevében nyújtották be.(27)
95. Ekképpen a Bíróság hasonló következtetésre jutott bizonyos védjegyügyekben a fellebbezési eljárásba beavatkozó lehetséges személyek tekintetében. Valójában olyan körülmények között, amikor a fellebbezést benyújtó fél nem válaszolt az eljárást megindító kérelemre, a Bíróság megállapította, hogy az ilyen felet nem lehet a Törvényszék előtti eljárás résztvevőjének tekinteni, mivel nem terjesztett elő saját kérelmeket, és azt sem közölte, hogy bármelyik fél kérelmeit támogatná.(28)
96. Ennek fényében, és a Parlament által felhozott érvekkel egyetértve az NN csatlakozó fellebbezését elfogadhatatlannak tartom.
3. A szélesebb körű eljárási megfontolások
97. A fentieket figyelembe véve, noha a fenti következtetésre a jelen ügy szemszögéből jutottam, ugyanezen érvelés alkalmazható az uniós bíróságok előtti jogorvoslati lehetőségeket szabályozó tágabb eljárási keretre is.
98. A jelen eljárás felei által előterjesztett érvek figyelemre méltó bizonytalanságra mutatnak rá a konkrét jogi mechanizmusok ezen igazságszolgáltatási intézmény előtti alkalmazása, valamint e mechanizmusok alkalmazhatóságának megfelelő időpontja kapcsán.
99. A jelen ügy sajátos körülményeitől egy pillanatra eltekintve, e bizonytalanságot illetően a következő két, egymással nyilvánvalóan összefüggő kérdéssel szükséges foglalkozni: i. a mulasztó alperes fellebbezhet‑e a mulasztási ítélet ellen, vagy köteles az ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelem benyújtására vonatkozó eljárási mód igénybevételére, és ha ez utóbbi a válasz, akkor (ii) az alperes választhatja‑e egyidejűleg mindkét eljárási módot, vagy – miként a jelen ügyben – ilyen kérelmet a csatlakozó fellebbezéssel együtt nyújthat be.
100. Véleményem szerint mindkét kérdésre viszonylag egyértelmű a válasz.
101. Nevezetesen, a mulasztó alperes nem nyújthat be fellebbezést az elsőfokú határozat ellen, mivel köteles élni a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelemmel. A mulasztó alperes a fortiori nem érvényesítheti egyidejűleg mindkét eljárási módot, a fellebbezésnek a Bíróság előtti benyújtásával és a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelemnek a Törvényszék előtti előterjesztésével.
102. Úgy tűnik, hogy ezen értelmezést legutóbb a Bíróság az Eulex Kosovo kontra SC ítéletében erősítette meg, a jelen indítvány ismertetésének napján hozott ítéletében.(29)
103. A két eljárási mód tehát nemcsak vagylagos és egymást kizáró, azokat felcserélni sem lehet.
104. Egyrészt a fellebbezés benyújtásához a fél köteles megfelelni az alapokmány 56. cikkében meghatározott formai követelményeknek, amelyek lényegében az elsőfokú eljárásban való részvételt írják elő. A fent kifejtett okok miatt a mulasztó alperes e feltételnek nem felel meg. Az eredményes fellebbezésre tett bármely kísérlet hiábavalónak mutatkozik.
105. Másrészt, ha valamely fél részt vett az elsőfokú eljárásban, akkor értelemszerűen nem minősíthető mulasztó alperesnek. Következésképpen nem lenne olyan mulasztási ítélet, amelynek hatályon kívül helyezését kérhetné.
106. Ennek ettől eltérő értelmezése ellentétes lenne az európai uniós jogorvoslati rendszer logikájával.
107. Valójában nemcsak megkerülné a kifejezetten a mulasztási ítélet kizárására alkotott eljárási jogorvoslatot biztosító szabályokat, hanem leértékelné e jogorvoslatot, az eljárási mechanizmusok eltérő időkereteire és a Bíróság fellebbezést elbíráló ítéletének döntő súlyára tekintettel. Egyúttal éppen a mulasztási ítéletek lényegét ásná alá, amelyek a bírósági eljárásban való aktív részvétel ösztönzésére irányulnak azáltal, hogy korlátozzák azon fél részvételét és jogorvoslati lehetőségeit, amely a korábbi eljárásban felszólítás ellenére sem vett részt.
108. Továbbá a két jogorvoslat párhuzamos alkalmazásának engedélyezése azzal járna, hogy a mulasztó alperes két tortaszeletet kap – vagy a metaforát ismét alapul véve egyszerre két vonaton utazhat. Ez ellentétben állna a felek közötti egyenlőség elvével. E nézőpontból hogyan lenne megengedhető, hogy az elsőfokú eljárásban való részvételt elmulasztó félnek mégis lehetősége legyen egy jogorvoslatot a Törvényszék előtt, egy másik jogorvoslatot pedig a Bíróság előtt érvényesíteni, mindkettőt ugyanazon végeredmény eltérése érdekében?
109. Végül, az ilyen helyzet akár az igazságszolgáltatás megfelelő működésének megzavarására is alkalmas lenne, mivel az eljárási keret integritását is befolyásolná azáltal, hogy az adott ügyben félreértést okoz a megfelelő jogorvoslat kérdésében, egyúttal valószínűleg hozzájárul a párhuzamos eljárásokban részt vevő felek, valamint az említett igazságszolgáltatási intézmény költségeinek növekedéséhez.(30)
110. Ezen észrevételek a csatlakozó fellebbezés igénybevételével kapcsolatban éppúgy relevánsak.
111. Ily módon a mulasztó alperes által a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelmében felhozott érvek hasonlíthatnak az ugyanezen alperes által a csatlakozó fellebbezésben előadott érvekhez. Az is előfordulhat azonban – amint az NN csatlakozó fellebbezése is mutatja –, hogy a csatlakozó fellebbezésben felhozott érvek teljesen eltérőek.
112. E tekintetben nem osztom az NN álláspontját, miszerint e forgatókönyv egyszerűsítené az eljárást azáltal, hogy lehetővé teszi a Bíróság számára az ügy érdemének eldöntését, ami egyúttal véglegesen megoldja a Törvényszék előtt a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelemben felvetett kérdéseket is.
113. Az ilyen helyzet inkább váratlan előnyhöz juttatja a mulasztó alperest, aki egy további eljárási módot vehet igénybe újabb jogi érvek előterjesztésére, anélkül, hogy biztosítaná, hogy a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelemben felhozott eredeti érveket a Törvényszék előtti ügy ténybeli összefüggésében megfelelően megvizsgálnák, még akkor sem, ha a Bíróság a csatlakozó fellebbezést megalapozottnak találja. Ennek az az oka, hogy a csatlakozó fellebbezés keretében a Bíróság csak jogkérdéseket vizsgálhat.
114. Véleményem szerint az imént ismertetett következmények nem felelnek meg az uniós bíróságok előtti eljárást szabályozó szövegekben létrehozott jogorvoslati rendszer szándékolt működésének – egyetlen vonat sem haladhat egyszerre két vágányon.
115. Ezért a fenti megfontolások alapján úgy tűnik számomra, hogy az az eljárási mód, amely lehetővé teszi a mulasztó alperes számára, hogy a Törvényszék előtt a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelmet nyújtson be, az említett fél által ilyen körülmények között igénybe vehető legmegfelelőbb (rectius, az egyetlen) eljárás.
116. Ha a Törvényszékhez az alperes részéről kérelem érkezik a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú ítélet nem tekinthető jogerősnek. Gyakorlatilag a fenti kérelem eredményessége esetén a mulasztási ítélet helyébe új határozat lép.
117. Ezzel szemben e kérelem elutasítása esetén a mulasztási ítélet hatályban marad, és az elsőfokú eljárás tekintetében jogerőre emelkedik. Ebben a szakaszban a mulasztó alperes az említett ítéletről szóló értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül fellebbezést nyújthat be, ha úgy kívánja. Véleményem szerint az ilyen eljárás áll összhangban az eljárási keretben rendelkezésre álló jogorvoslati rendszer szándékolt működésével.(31)
118. A fentiek fényében megismétlem azon megállapításomat, hogy az NN csatlakozó fellebbezését elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Következésképpen a Bíróságnak nem kell értékelnie az NN által a csatlakozó fellebbezésben előterjesztett két fellebbezési jogalapot.
119. Amennyiben azonban a Bíróság nem ért egyet a fenti értékelésemmel, és arra a következtetésre jut, hogy az NN csatlakozó fellebbezése elfogadható, akkor álláspontom szerint – az alábbiakban kifejtésre kerülő okok miatt – meg kell állapítania, hogy e csatlakozó fellebbezés megalapozott, következésképpen a megtámadott ítéletet az NN vonatkozásában hatályon kívül kell helyeznie.
D. A Törvényszék által az NN vonatkozásában hozott mulasztási ítéletben alkalmazott megközelítés
120. Amint azt a fenti 34. pontban említettem, az NN a csatlakozó fellebbezésében két jogalapra hivatkozik. Pergazdaságossági okokból azt javaslom, hogy a Törvényszék elsőként az NN második fellebbezési jogalapját vizsgálja meg. Mivel e jogalapot nyilvánvalóan megalapozottnak tartom, a Bíróságnak nem kell megvizsgálnia az NN első fellebbezési jogalapját.
121. Második jogalapjában az NN az RPGC‑nek a Törvényszék mulasztási ítéletének feltételeire vonatkozó 123. cikke (3) bekezdésének megsértésére, valamint az indokolás hiányára hivatkozik, amennyiben annak dacára, hogy a Parlament kereseti kérelmei ugyanazon jogi és ténybeli érveken alapulnak, a megtámadott ítélet az NN vonatkozásában helyt adott a keresetnek, míg az elsőfokú eljárás többi alperese vonatkozásában elutasította azt.
122. A megtámadott ítélet 45–61. pontjában a Törvényszék megvizsgálta, hogy az RPGC 123. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételek fényében helyt kell‑e adni a Parlament által az NN ellen benyújtott, mulasztási ítélet iránti kérelmének. E rendelkezés szerint a Törvényszéknek a mulasztási ítéletnek a felperes kérelmére történő meghozatala előtt meg kell győződnie arról, hogy i. rendelkezik‑e hatáskörrel az előtte folyamatban lévő kereset tárgyalására és elbírálására; ii. a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan‑e; és iii. a kereset jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan‑e.
123. A megtámadott ítéletben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy teljesülnek az RPGC 123. cikkének (3) bekezdése szerinti feltételek.
124. Miután a Törvényszék megállapította, hogy hatáskörrel rendelkezik a Parlament keresetének elbírálására, és hogy e kereset nem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, rátért a fent említett harmadik feltétel vizsgálatára. Egyetlen rövid bekezdésben állapította meg, hogy:
„[…] a Parlament érveinek prima facie elemzése nem bizonyítja, hogy a kereset jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan. Valójában az a kérdés, hogy a szerződés hatálya az abból származó kizáró okok fennállása nélkül kiterjed‑e a kártérítési követelésre, a szerződés feltételeinek alaposabb vizsgálatát igényli annak összefüggéseiben és a felek szándékának figyelembevételével”.(32)
125. Ennek alapján a Törvényszék helyt adott a Parlament keresetének az NN vonatkozásában. Mindazonáltal a Törvényszék az elsőfokú eljárás többi alperese vonatkozásában a kereset érdemi elbírálása során – a Parlament érveinek részletesebb vizsgálatát követően – arra a következtetésre jutott, hogy az említett érvek megalapozatlanok, és ezért a keresetet e részében elutasította.(33)
126. Úgy vélem, a megtámadott ítélet e részei téves jogalkalmazást tartalmaznak két különböző szempontból: az RPGC 123. cikkének téves értelmezését és az indokolás hiányát.
127. Először is, a Törvényszék megközelítése az RPGC 123. cikkében előírt bírósági vizsgálat céljának és hatályának, valamint az abban szereplő „nyilvánvaló” kifejezésnek a félreértéséről árulkodik.
128. A Bizottság kontra Egyesült Királyság (a Legfelsőbb Bíróság ítélete) ügyre vonatkozóan nemrégiben előterjesztett indítványomban(34) szereplő fejtegetéseim alapján szeretnék rámutatni, hogy a mulasztási eljárásra vonatkozó uniós eljárási szabályokból, valamint ezen igazságszolgáltatási intézmény ítélkezési gyakorlatából egyértelműen következik, hogy az eljárásban való részvétel alperes általi elmulasztása nem vonja automatikusan maga után azt, hogy az eljáró bíróság elfogadja a felperes kérelmeit. Sőt, a mulasztási eljárásban még annak gondolata is kizárt, hogy a felperes kérelmeire a helyesség vélelme vonatkozzon.
129. Ugyanakkor azonban az Európai Unió bíróságai által alkalmazandó vizsgálat mércéje a felperes kérelmei tekintetében viszonylag kedvező. A Bíróságnak nem kell teljeskörűen megvizsgálnia a felperes által felhozott tényeket és az általa előadott jogi érveket; nem várható el tőle az sem, hogy kidolgozza azokat a ténybeli és jogi érveket, amelyeket az alperes előadhatott volna, ha részt vett volna az eljárásban. Azzal, hogy az alperes lemond a megjelenés jogáról, lemond arról, hogy többek között olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek megkérdőjelezhetik a felperes által felhozott tények valóságtartalmát, vagy olyan védekezési érveket vessen fel, amelyeket főszabály szerint az alperesnek kell előterjesztenie és alátámasztania.(35)
130. Röviden, a Törvényszék előtti mulasztási eljárásban a felperest terheli annak bizonyítása, hogy kérelmei „prima facie nem megalapozatlanok”.(36) E kötelezettség akkor teljesül, ha a felperes által a kérelmei alátámasztására felhozott érvek alapos elemzés nélkül is hihetőnek mutatkoznak: azaz jogi és ténybeli szempontból kellően megalapozottnak, és adott esetben megfelelő bizonyítékokkal alátámasztottnak.
131. Az uniós eljárási szabályok pergazdaságossági okokból lehetővé teszik az Európai Unió bíróságai számára, hogy mellőzzék a felperes kérelmeinek mélyreható vizsgálatát, ha az alperes annak ellenére, hogy a keresetlevelet szabályszerűen kézbesítették neki, úgy döntött, hogy nem vesz részt az eljárásban.
132. E szabályok nem értelmezhetők úgy, hogy a felperes által előadott érvek összetettsége esetén nem szükséges semmilyen vizsgálatot lefolytatni. Nyilvánvalóan különbség van az egyszerűsített vizsgálat és a vizsgálat teljes mellőzése között.
133. Nyomatékosítani kívánom e pontot. Az RPGC 123. cikkének (3) bekezdésében meghatározott teszt alapján a Törvényszék önmagában azért, mert a felperes által felvetett kérdés (jogi és/vagyténybeli) összetettsége miatt alaposabb vizsgálatot igényel, nem tekintheti úgy, hogy a felperes prima facie bizonyított kérelmet terjesztett elő. Az előterjesztett érvek összetettsége nem jogosít fel azok bírósági értékelése bármely formájának mellőzésére.(37)
134. Csakhogy a jelen ügyben pontosan ez történt a Parlament által az NN ellen benyújtott kérelmek tekintetében. A megtámadott ítélet 57. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék nem végezte el e kérelmek érdemi értékelését.
135. A fentiekből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az RPGC 123. cikkének értelmezése és alkalmazása során. A Törvényszéknek legalábbis vizsgálnia kellett volna, hogy a szerződés tekintetében a Parlament által előterjesztett értelmezés az összefüggésükben értelmezett szerződési feltételek fényében kellően hihető‑e ahhoz, hogy prima facie bizonyított legyen.
136. Mindenesetre számomra ugyanilyen egyértelmű, hogy az adott érvelés többé nem hihető, ha ugyanazon határozatban a Törvényszék ezen érvelést érdemben elbírálva arra a következtetésre jut, hogy az alaposabb vizsgálat szerint megalapozatlan.
137. Amint korábban kifejtettem, az RPGC 123. cikke lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy a mulasztási eljárásban mellőzze a felperes kérelmeinek részletes vizsgálatát. Azonban e rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy előírja e bíróság számára, hogy a vizsgálat egyszerűsített formájára szorítkozzon a mulasztó alperessel szemben felhozott érvek értékelésekor, amennyiben a továbbiakban ugyanezen érveket valamilyen oknál fogva alaposabban szükséges megvizsgálni.
138. Nehéz meglátni a logikát az olyan bírósági határozatban, amelyben a bíróság ugyanazon (mind ténybeli, mind jogi) érveket a határozat egyik részében (in casu az NN‑re vonatkozó értékelésben) nem találja nyilvánvalóan tévesnek, majd a másik részében (in casu az elsőfokú eljárás többi alperesére vonatkozó értékelésben) tévesnek tekinti.
139. Az RPGC 123. cikkének a Törvényszék általi értelmezése láthatóan azt feltételezi, hogy bizonyos esetekben ténylegesen köteles helyt adni valamely érvelésnek annak teljes tudatában, hogy ezen érvelés téves, sőt – ami még rosszabb – annak ellenére, hogy ezt ugyanazon határozatban kifejezetten elismerte.
140. Álláspontom szerint e megoldás nem tekinthető e bíróság igazságszolgáltatási funkciója megfelelő és igazságos gyakorlásának. Lényegében a bíróság kizárólag azért ítélne valamely mulasztó féllel szemben, mert e fél úgy döntött, hogy nem vesz részt az eljárásban. A fent említettek szerint azonban a mulasztási eljárásra vonatkozó uniós szabályok nem ezt írják elő. E szabályok változatlanul megkövetelik, hogy az Európai Unió bíróságai elvégezzék az ügy értékelését: és bár egyszerűsített értékelés keretében, de annak meg kell felelnie a Charta 47. cikkéből eredő követelményeknek.
141. E tekintetben nem hagyható figyelmen kívül, hogy az eljárásban való részvétel mellőzése melletti döntés – bármennyire is sajnálatos – teljes mértékben az egyes felek mérlegelési jogkörébe tartozik, és így jogszerű.(38) Természetesen e döntés magában hordozza annak kockázatát, hogy valakit mulasztó alperesként kezelnek, amely jogállás azt eredményezheti, hogy mulasztási ítéletet hoznak vele szemben, amely – mint már kifejtésre került – számos eljárási következménnyel jár, amelyek közül néhány kedvezőtlen az alperes számára.
142. Az uniós eljárási szabályok szövegét és célját azonban túlfeszítené, és fennállna a túlzottan büntető jellegű következmények alkalmazásának kockázata, ha a bíróság e szabályokat úgy értelmezné, hogy a körülményekre való tekintet nélkül köteles a kérelmező érveinek jóváhagyására.
143. Álláspontomat láthatóan alátámasztja a Bíróság nagytanácsának Tomkins ítélete, amelyben helybenhagyta a Törvényszék azon határozatát, amely az egyik társaságnak felrótt versenyellenes magatartás időtartamát a másik társaság vonatkozásában tett megállapítások alapján csökkentette, annak ellenére, hogy az előbbi társaság nem terjesztett elő a jogsértés időtartamára vonatkozó kérelmet.(39) A Bizottság bírálta a Törvényszéket arra hivatkozva, hogy túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. A Bíróság azonban elutasította a fellebbezést lényegében azon megállapítás alapján, hogy a két társaság (az anyavállalat és a leányvállalat) kapcsolatban állt egymással, és hogy nem két különböző, a versenyszabályokat sértő magatartásról volt szó, hanem egyetlen jogsértésről, amelyért mindkét társaság felelősségre vonható.
144. Az említett ítéletből levezetett elvek mutatis mutandis a jelen ügyben is irányadónak mutatkoznak. Az elsőfokú eljárás alperesei annyiban kapcsolódnak egymáshoz, hogy az összes alperest ugyanazon szerződés köti, és a Parlament a Törvényszék előtt mindannyiuk ellen pert indított e szerződés állítólagos nem teljesítése miatt. Az említett eljárásban a négy biztosító azonos ténybeli és jogi helyzetben volt: a Parlament ugyanazon jogalapok alapján követelte, hogy együttesen feleljenek a konkrét esemény (azaz a KAD épületének állítólagos elárasztása) által okozott károkkal kapcsolatos költségek megtérítéséért.
145. A Tomkins ítélethez hasonlóan, amelyben az Európai Unió bíróságai nem tulajdoníthattak ugyanazon magatartásnak két különböző időtartamot az érintett társaságtól függően – e társaságoknak a bírósági eljárásban tanúsított magatartása okán –, a jelen ügyben ezen igazságszolgáltatási intézmény nem állapíthatja meg, hogy ugyanazon szerződés ugyanazon feltételei az érintett társaságtól függően – a bírósági eljárásban tanúsított magatartásukkal kapcsolatos okokból – kétféle, eltérő értelemmel rendelkeznek.
146. A fentiekből következik továbbá, hogy a megtámadott ítélet az indokolás hiánya miatt is hibás: az ítélet 57. pontjából hiányzik a felperes által felhozott érvek prima facie értékelése, továbbá az ellentmondásban áll az ítélet 62–138. pontjával.(40)
147. A fentiekre tekintettel tehát úgy ítélem meg, hogy a megtámadott ítélet hibában szenved i) az RPGC 123. cikkének téves értelmezése miatt, valamint ii) az azzal kapcsolatos, nem megfelelő és ellentmondásos indokolás miatt, hogy milyen alapon teljesült az e rendelkezésben előírt harmadik feltétel, amely a Törvényszék számára lehetővé teszi, hogy a felperes kérelmére mulasztási ítéletet hozzon.
148. Következésképpen, ha a Törvényszék az NN csatlakozó fellebbezését elfogadhatónak tekinti, álláspontom szerint hatályon kívül kell helyeznie a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. és 3. pontját.
VI. Végkövetkeztetések
149. A fentiekre tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy:
– állapítsa meg, hogy a Nationale‑Nederlanden Schadeverzekering Maatschappij NV által a fellebbezésre benyújtott válaszbeadvány elfogadható;
– utasítsa el a Nationale‑Nederlanden Schadeverzekering Maatschappij csatlakozó fellebbezését, mint elfogadhatatlant.