Ideiglenes változat

LAILA MEDINA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2024. január 18.(1)

C‑240/22. P. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Intel Corporation Inc.

„Fellebbezés – Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – A mikroprocesszorok piaca – Az EUMSZ 102. cikknek és az EGT‑Megállapodás 54. cikkének megsértését megállapító határozat – Hűségengedmények – Visszaélésszerű magatartásnak való minősítés – A hasonlóan hatékony versenytárs értékelése – Átfogó stratégia – Egységes és folyamatos jogsértés – Összetett gazdasági értékelés – Gazdasági adatokból való extrapoláció – Természetbeni előnyök formájában nyújtott engedmények”

I.      Bevezetés

1.        A jelen indítvány az Európai Bizottság által benyújtott, a 2022. január 26‑i Intel Corporation kontra Bizottság ítélet (T‑286/09 RENV)(2) hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezésre vonatkozik. Erre az ítéletre a Bíróság 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélete (C‑413/14 P)(3) nyomán került sor, amely hatályon kívül helyezte a 2014. június 12‑i Intel kontra Bizottság ítéletet (T‑286/09),(4) és az ügyet visszautalta a Törvényszék elé.

2.        A megtámadott ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy az [EUMSZ 102. cikk] és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott C(2009) 3726 végleges határozatot(5) részlegesen meg kell semmisíteni.

3.        Közelebbről, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy az Intel által több eredetiberendezés‑gyártó (Original Equipment Manufacturer, a továbbiakban: OEM), valamint az asztali számítógépek egy európai forgalmazója részére nyújtott kizárólagossági engedmények és kifizetések képesek vagy alkalmasak voltak versenyellenes kiszorító hatások kiváltására, tehát az EUMSZ 102. cikk megsértésének minősülnek.(6) A Törvényszék szerint ez a vitatott határozatban felmerülő olyan hibák folytán történt, amelyek először is a hasonlóan hatékony versenytárs teszt (as efficient competitor test, AEC‑teszt) Bizottság általi értékelését, másodszor pedig az Intel magatartása általi piaci lefedettség mértékére és e magatartás időtartamára vonatkozó értékelést érintik.(7)

4.        A Bizottság vitatja a Törvényszék által követett megközelítést, és fellebbezésének alátámasztása érdekében hat jogalapra hivatkozik. E jogalapokkal a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék nem folytatott le átfogó értékelést arra vonatkozóan, hogy az Intel magatartásai az összes releváns körülményre tekintettel alkalmasak‑e a verseny kizárására, elferdítette a bizonyítékokat és a felülvizsgálat szintjét illetően többször is tévesen alkalmazta a jogot, tévesen értelmezte a vitatott határozatban alkalmazott AEC‑tesztet, valamint megsértette a Bizottság védelemhez való jogát.

5.        A Bíróság két – a negyedik és az ötödik jogalapra vonatkozó – konkrét jogi kérdés vizsgálatát kérte. E két jogalap az Intel magatartásából hasznot húzó OEM‑ek közül kettő vonatkozásában vitatja az AEC‑teszt Törvényszék általi értékelését. A jelen indítvány ezért e jogalapokra, különösen pedig az azok által felvetett kérdésekre összpontosít, amelyek először is a Bizottságot az AEC‑teszt adott magatartásra történő alkalmazása során megillető mérlegelési mozgástérre, másodszor pedig a természetbeni előnyök formájában nyújtott engedmények értékelésére vonatkoznak.

II.    A tényállás és az eljárás

6.        A jelen indítvány szempontjából a tényállás és az eljárás a következőképpen foglalható össze.(8)

A.      A jogvita előzményei és a közigazgatási eljárás

7.        Az Intel Corporation (a továbbiakban: Intel) az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező társaság, amely mikroprocesszorok (a továbbiakban: CPU), chipsetek (lapkakészletek) és egyéb félvezető alkatrészek, illetve az adatkezeléssel és kommunikációs eszközökkel összefüggő platformmegoldások kialakításával, fejlesztésével, gyártásával és forgalmazásával foglalkozik.

8.        Az Advanced Micro Devices, Inc. (a továbbiakban: AMD) által 2000. október 18‑án benyújtott és 2003. november 26‑án kiegészített hivatalos panaszt követően a Bizottság az 1/2003/EK tanácsi rendelet(9) alapján vizsgálatot indított.

9.        A Bizottság 2007. július 26‑án kifogásközlést küldött az Intelnek, amely az Intel által öt jelentős OEM‑mel, vagyis a Dell Inc.‑kel, a Hewlett‑Packard Companyval (a továbbiakban: HP), az Acer Inc.‑kel (a továbbiakban: Acer), a NEC Corp.‑pal (a továbbiakban: NEC) és az International Business Machines Corp.‑pal (a továbbiakban: IBM) szemben tanúsított magatartásra vonatkozott.

10.      2008. július 17‑én a Bizottság kiegészítő kifogásközlést küldött az Intelnek az MSH‑val – amely a mikroelektronikai eszközök egy európai forgalmazója és az asztali számítógépek első számú európai forgalmazója – szemben tanúsított magatartására vonatkozóan. E kifogásközlés az Intel Lenovo Group Ltd‑vel (a továbbiakban: Lenovo) szembeni magatartására is kiterjedt, emellett új bizonyítékokat is tartalmazott az Intel fent említett egyes OEM‑ekkel szembeni magatartására vonatkozóan.

11.      Különböző eljárási lépéseket követően a Bizottság 2009. május 13‑án elfogadta a vitatott határozatot, amelynek összefoglalóját közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2009. C 227., 13. o.).

B.      A vitatott határozat

12.      A vitatott határozat szerint az Intel 2002 októbere és 2007 decembere között egységesen és folyamatosan megsértette az EUMSZ 102. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EGT‑Megállapodás) 54. cikkét, mivel egy versenytársnak, az AMD‑nek az x86‑os architektúrájú CPU‑k (a továbbiakban: x86‑os CPU‑k) piacáról való kizárására irányuló stratégiát valósított meg.

1.      Az érintett piac

13.      A vitatott határozat tárgyát képező termékek a CPU‑k – közelebbről az x86‑os CPU‑k –, amelyek minden számítógép kulcsfontosságú elemét alkotják mind az általános teljesítmény, mind a rendszer költségei szempontjából. Gyakran a számítógép „agyaként” hivatkoznak rájuk, és gyártásuk folyamatához csúcstechnológiát alkalmazó, költséges létesítményekre van szükség. 2000 előtt több, x86‑os CPU‑kat előállító gyártó is jelen volt a piacon. Ezen gyártók nagy része azonban időközben kivonult a piacról. A vitatott határozat kiemeli, hogy gyakorlatilag már csak két vállalat, az Intel és az AMD gyárt x86‑os CPU‑kat.

14.      Az érintett földrajzi piacot a Bizottság világméretűként határozta meg.

2.      Erőfölény

15.      Először is, az Intelnek az 1997 és 2007 közötti időszak során fennálló 70% körüli piaci részesedése, másodszor, a szóban forgó piacra lépés és a terjeszkedés – a kutatásra és fejlesztésre fordított vissza nem térülő beruházásokból, a szellemi tulajdonjogokból és a szükséges gyártóberendezésekből eredő – korlátai alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy legalábbis a vitatott határozat által vizsgált időszakban, vagyis 2002 októberétől 2007 decemberéig az Intel piaci erőfölénnyel rendelkezett.

3.      Magatartástípusok

16.      A vitatott határozat az Intel kereskedelmi partnereivel szembeni kétféle magatartását írta le: a feltételhez kötött árengedményeket és az álcázatlan korlátozásokat.

17.      Először is, a vitatott határozat szerint az Intel árengedményeket nyújtott négy OEM: a Dell, a Lenovo, a HP és a NEC részére, azzal a feltétellel, hogy az összes vagy szinte az összes x86‑os CPU‑t tőle veszik meg. Az Intel hasonlóképpen kifizetéseket teljesített az MSH részére, amelyek feltétele volt, hogy az MSH kizárólag az Intel x86‑os CPU‑jával felszerelt számítógépeket értékesítsen.

18.      A vitatott határozat megállapította, hogy az Intel által az OEM‑eknek nyújtott, feltételhez kötött árengedmények hűségengedménynek minősülnek. Az MSH‑t illetően a vitatott határozat megállapította, hogy e kifizetések gazdasági mechanizmusa egyenértékű az OEM‑eknek nyújtott, feltételhez kötött árengedményekével.

19.      Ezenfelül a vitatott határozat gazdasági elemzést is tartalmazott arról, mennyiben lennének alkalmasak arra az árengedmények, hogy kizárjanak a piacról egy olyan versenytársat, amely az Intelhez hasonlóan hatékony lenne, azonban nem rendelkezne erőfölénnyel. Közelebbről, az elemzés megállapítja, hogy milyen áron kellene kínálnia CPU‑it egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak, hogy kompenzálja az OEM‑eket az Intel által nyújtott árengedmény elvesztéséért. A Bizottság ugyanilyen elemzést folytatott az Intel által az MSH részére teljesített kifizetésekre vonatkozóan is.

20.      A Bizottság által összegyűjtött bizonyítékok ahhoz a következtetéshez vezettek, hogy az Intel feltételhez kötött árengedményei és kifizetései a főbb OEM‑ek és az MSH hűségét eredményezték. E két tényező pedig egymást kiegészítő hatással járt, mivel jelentősen csökkentették a versenytársak arra vonatkozó képességét, hogy x86‑os CPU‑ik érdemei alapján versengjenek. Az Intel versenyellenes magatartása így a fogyasztók választási lehetőségeinek beszűküléséhez és az innováció ösztönzésének csökkenéséhez vezetett.

21.      Másodszor, ami az álcázatlan korlátozásokat illeti, a Bizottság előadta, hogy az Intel kifizetéseket teljesített három OEM: a HP, az Acer és a Lenovo számára, amelyek feltétele volt, hogy ezek az OEM‑ek halasszák el az AMD processzoraival felszerelt termékek bevezetését, vagy tekintsenek el attól, és/vagy korlátozzák e termékek forgalmazását. A vitatott határozat megállapította, hogy az Intel e magatartása is közvetlenül sértette a versenyt, és nem tekinthető a termékek érdemei alapján folytatott rendes versenynek.

4.      Visszaélésszerű magatartás és bírság

22.      A Bizottság a vitatott határozatban megállapította, hogy az Intelnek az OEM‑ekkel, valamint az MSH‑val szemben tanúsított magatartásai az EUMSZ 102. cikk értelmében visszaélésnek minősülnek, ugyanakkor ezek az egyes visszaélések emellett az Intel egyetlen jelentős versenytársának, az AMD‑nek az x86‑os CPU‑k piacáról való kizárására irányuló egységes stratégia részét is képezik. Ezért ezek a visszaélések az EUMSZ 102. cikk 2002 októbere és 2007 decembere közötti időszakban elkövetett egységes és folyamatos megsértésének minősülnek.(10)

23.      A Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatást (HL 2006. C 210., 2. o.) alkalmazva az Intellel szemben 1,06 milliárd euró összegű bírságot szabott ki.(11)

C.      Az első ítélet

24.      2009. július 22‑én az Intel a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be. Az Association for Competitive Technology (a továbbiakban: ACT) számára megengedték, hogy az eljárásba az Intel kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

25.      A 2014. június 12‑én hozott első ítélettel a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította.

26.      Ítéletében a Törvényszék lényegében megállapította, hogy az OEM‑ek részére biztosított engedmények kizárólagossági engedmények voltak, amennyiben az volt a feltételük, hogy az ügyfél az x86‑os CPU szükségleteinek teljes egészét vagy jelentős részét az Inteltől szerezze be. Ezenkívül a Törvényszék kifejtette, hogy az ilyen engedmények visszaélésszerűnek minősítése nem függ az ügy körülményeinek a potenciális kiszorító hatás alátámasztását célzó elemzésétől vagy a potenciális versenyellenes hatások AEC‑teszt révén történő bizonyításától.

27.      A teljesség kedvéért a Törvényszék egy másodlagosan végzett vizsgálat keretében megállapította, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon és az ügy körülményeinek elemzése alapján is bizonyította, hogy az Intel által a Dell, a HP, a NEC, a Lenovo és az MSH részére nyújtott kizárólagossági engedmények és kifizetések alkalmasak voltak a verseny korlátozására. Ezzel szemben a Törvényszék szükségtelennek ítélte annak vizsgálatát, hogy a Bizottság az AEC‑tesztet az alkalmazandó szabályoknak megfelelően végezte‑e el, és annak során nem követett‑e el hibát.

D.      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet

28.      2014. augusztus 26‑án az Intel fellebbezést nyújtott be az első ítélettel szemben.

29.      A Bíróság az első fellebbezés tárgyában 2017. szeptember 6‑án hozott ítéletében(12) hatályon kívül helyezte az első ítéletet, az ügyet pedig visszautalta a Törvényszékhez.(13)

30.      Közelebbről, a Bíróság, miután elutasította az arra alapított ötödik és negyedik jogalapot, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az Intel által a Lenovóval kötött megállapodások tekintetében a Bizottság joghatóságával kapcsolatos kritériumokat, illetve eljárási hibát követett el,(14) megvizsgálta a fellebbezés első jogalapját, amely a vitatott engedményeknek az összes releváns körülményre tekintettel lefolytatott vizsgálatának elmaradásából eredő téves jogalkalmazáson alapult, és helyt adott annak.

31.      E tekintetben a Bíróság először is emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 102. cikknek egyáltalán nem célja annak megakadályozása, hogy valamely vállalkozás saját érdemeinek köszönhetően erőfölényes helyzetbe kerüljön valamely piacon. E rendelkezés nem irányul annak biztosítására sem, hogy az erőfölényben lévő vállalkozásnál kevésbé hatékony versenytársak a piacon maradjanak.(15) Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás különös felelősséggel tartozik azért, hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt, e vállalkozás többek között nem folytathat olyan árképzési gyakorlatot, amely kiszorító hatást gyakorol a hozzá hasonló hatékonyságúnak tekintett versenytársaira.(16)

32.      E megfontolások alapján a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az 1979. február 13‑i Hoffmann‑La Roche kontra Bizottság ítéletben(17) kialakított elveket pontosítani kell abban az esetben, ha az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy a magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiváltsa a kifogásolt kiszorító hatásokat.(18) Ilyen esetben a Bizottság nem csupán arra köteles, hogy elemezze egyrészt a vállalkozás releváns piacon fennálló erőfölényének jelentőségét, másrészt pedig a vitatott magatartás általi piaci lefedettség mértékét, valamint a szóban forgó engedmények feltételeit és azok nyújtásának módját, továbbá azok időtartamát és összegét, hanem az arra irányuló esetleges stratégia fennállását is meg kell vizsgálnia, hogy a vállalkozás kiszorítsa a hozzá képest legalább annyira hatékony versenytársakat.(19)

33.      A Bíróság továbbá megállapította, hogy ha az engedményrendszer visszaélésszerű jellegét megállapító határozatban a Bizottság lefolytat AEC‑elemzést, a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia a felperes azon érveinek összességét, amelyek arra irányulnak, hogy megkérdőjelezzék az érintett engedményrendszer kiszorítási képességét illetően a Bizottság által tett megállapítások megalapozottságát.(20)

34.      A vitatott határozatot illetően a Bíróság rámutatott, hogy az AEC‑tesztnek tényleges jelentősége volt a Bizottság által arra vonatkozóan lefolytatott értékelés szempontjából, hogy a szóban forgó engedményekben megnyilvánuló magatartás alkalmas volt‑e arra, hogy a hasonlóan hatékony versenytársak kiszorítására irányuló hatást váltson ki.(21) E feltételek mellett a Bíróság szerint a Törvényszék köteles lett volna megvizsgálni az Intel által e teszttel összefüggésben megfogalmazott valamennyi érvet.(22) Mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy nem szükséges megvizsgálni azt a kérdést, hogy az Intel által javasolt alternatív számításokat helyesen végezték‑e el,(23) tévesen nem vette figyelembe az Intel azon érvelését, amely a Bizottság által az AEC‑teszt keretében elkövetett állítólagos hibák kifogásolására irányult.(24)

E.      A megtámadott ítélet

35.      A visszautalást követően az ügyet a Törvényszék kibővített negyedik tanácsának osztották ki.

36.      A Törvényszék a 2022. január 26‑án hozott megtámadott ítéletben megállapította, hogy a vitatott határozatot részben meg kell semmisíteni.

37.      A Törvényszék előzetes megjegyzésként a jogvita visszautalást követő tárgyára hivatkozott.(25) Közelebbről, a Törvényszék megállapította, hogy a jogvita tárgya lényegében a vitatott engedmények verseny korlátozására való alkalmasságának elemzésére vonatkozik i. a Hoffmann‑La Roche kontra Bizottság ítéletben kifejtett elveket illetően megfogalmazott pontosítások, valamint ii. a feleknek az e pontosításokból levonandó következtetésekre vonatkozó fő észrevételei és kiegészítő észrevételei tükrében.(26)

38.      Ezenkívül a Törvényszék elfogadta az első ítéletben szereplő, az álcázatlan korlátozások jogi minősítésére és azok EUMSZ 102. cikkre tekintettel fennálló jogellenes jellegére vonatkozó megállapításokat.(27) Ezenkívül elfogadta a vitatott engedmények „kizárólagossági engedményeknek” történő minősítésére vonatkozó értékelést is.(28) A Törvényszék azonban megállapította, hogy a Bíróság első fellebbezés tárgyában hozott ítéletének megfelelően e minősítés nem jelenti azt, hogy az AEC‑teszt alkalmazása nem szükséges ezen engedmények verseny korlátozására való alkalmasságának elemzéséhez. E minősítés továbbá nem elegendő ahhoz, hogy ezen engedményeket az EUMSZ 102. cikk alapján visszaélésszerűnek lehessen tekinteni.(29)

39.      Az ügy érdemét illetően a Törvényszék, miután emlékeztetett a Bíróság által annak mérlegelése érdekében meghatározott módszerre, hogy valamely engedményrendszer alkalmas‑e a verseny korlátozására,(30) valamint az első fellebbezés tárgyában hozott ítéletből eredő elvekre,(31) értékelte az Intel és az ACT által felhozott érveket.

1.      A Bizottság által alkalmazott jogi elemzésre vonatkozó érvek

40.      Elsősorban, a Törvényszék megvizsgálta az Intel és az ACT azon érveit, amelyek szerint a vitatott határozat téves jogi elemzésen alapult. E tekintetben a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság akkor, amikor abból az előfeltevésből indult ki, hogy a vitatott engedmények sértik az EUMSZ 102. cikket, azzal az indokkal, hogy azok jellegüknél fogva visszaélésszerűek, anélkül hogy szükségképpen figyelembe kellene vennie a verseny korlátozására való alkalmasságukat, a vitatott határozatban tévesen alkalmazta a jogot.(32) Tekintettel azonban arra, hogy az AEC‑tesztnek tényleges jelentősége volt a Bizottság által arra vonatkozóan lefolytatott értékelés szempontjából, hogy a szóban forgó engedmények alkalmasak voltak‑e a hasonlóan hatékony versenytársak kiszorítására irányuló hatás kiváltására, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy második lépésként köteles megvizsgálni az Intel által e teszttel összefüggésben megfogalmazott valamennyi érvet.(33)

2.      Az AEC‑elemzést érintő hibákra vonatkozó érvek

41.      Másodsorban, a Törvényszék az AEC‑tesztre vonatkozó érveknek szentelte elemzését. Ez az elemzés négy szakaszra oszlott.

42.      Az első szakasz a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálat terjedelmére vonatkozott,(34) amely felülvizsgálat a Törvényszék szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően kiterjed a Bizottság határozatának valamennyi elemére, mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból, a felperes által felhozott jogalapok fényében, és az általa bemutatott bizonyítékok összességére tekintettel. A Törvényszék mindazonáltal emlékeztetett arra, hogy a szóban forgó jogi aktus jogszerűségének vizsgálata keretében nem helyettesítheti a Bizottság indokolását a saját indokolásával.

43.      A második szakasz az AEC‑tesztre vonatkozó általános megfontolásokat tartalmazott, és a következőképpen szólt:(35)

„152.      A[z] […] AEC‑teszt kiindulópontja az, hogy figyelembe véve különösen az Intel termékének jellegét, márkaarculatát és profilját, az Intel megkerülhetetlen kereskedelmi partner volt, és az OEM‑ek CPU szükségleteik legalább egy részét mindig is az Inteltől szerezték be, függetlenül az alternatív beszállító kínálatának minőségétől. Következésképpen az ügyfelek csak egy adott piaci részesedés tekintetében voltak hajlandók és képesek arra, hogy beszerzéseiket ezen alternatív beszállítóhoz tegyék át (a továbbiakban: vitatható rész). E megkerülhetetlen kereskedelmi partneri minőségből következett az Intel arra való képessége, hogy a nem vitatható részt eszközként használja a piac vitatható részében irányadó ár csökkentése érdekében.

153.      Amint azt a Törvényszék az első ítélet 141. pontjában megjegyezte, a [vitatott] határozatban elvégzett AEC‑teszt abból az elvből indul ki, amely szerint a hasonlóan hatékony versenytársnak, amely megpróbálja megszerezni a megrendelések azon vitatható részét, amelyet addig az erőfölényben lévő vállalkozás elégített ki, kompenzációt kell nyújtania az ügyfél számára azon kizárólagossági engedmény miatt, amelyet elveszítene, amennyiben a kizárólagossági vagy szinte kizárólagossági feltételben meghatározottnál kisebb mértékben vásárolna. Az AEC‑teszt tehát annak meghatározására irányul, hogy az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytárs, amelyet az erőfölényben lévő vállalkozással azonos költségek terhelnek, ebben az esetben is képes‑e fedezni költségeit.

154.      A jelen ügyben alkalmazott AEC‑teszt meghatározza azt az árat, amelyen az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak az x86‑os CPU‑it kínálnia kellett volna annak érdekében, hogy kompenzáljon egy OEM‑et az Intel által nyújtott bármilyen kizárólagossági kifizetés elvesztése miatt. Ezt az árat az AEC‑teszt keretében »tényleges árnak« nevezik.

155.      Főszabály szerint a teljes engedmény azon része, amelyért egy hasonlóan hatékony versenytársnak kompenzációt kell nyújtania, csak az engedményeknek a kizárólagos beszerzés feltételéhez kötött összegét foglalja magában, a mennyiségi engedmények kizárásával (a továbbiakban: az engedmények feltételhez kötött része). […] az AEC‑teszt annak érdekében, hogy csak a kifizetés feltételhez kötött részét vegye figyelembe, a jelen ügyben a – feltételhez kötött engedmények levonását követő – átlagos eladási árra, vagyis a listaárra hivatkozik.

156.      Minél kisebb a vitatható rész, és következésképpen azon termékek mennyisége, amelyekkel az alternatív beszállító versenyezhet, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kizárólagossági kifizetés alkalmas lesz egy hasonlóan hatékony versenytárs kiszorítására. Ugyanis, amennyiben az Intel által az ügyfelének nyújtott kifizetések elvesztését az alternatív beszállító által a vitatható részre vonatkozóan kínált termékek csekély mennyiségére kell elosztani, ez a tényleges ár érzékelhető csökkenését eredményezi. Ez utóbbi tehát valószínűleg alacsonyabb lesz az Intel költségeinek reális mértékénél.

157.      A tényleges árat az Intel költségeinek reális mértékével kell összehasonlítani. Az Intel költségei [vitatott] határozatban elfogadott reális mértékének az átlagos elkerülhető költség felel meg.

158.      […] megállapítható, hogy a kizárólagossági kifizetések rendszere alkalmas arra, hogy megakadályozza a hasonlóan hatékony versenytársak piacra jutását abban az esetben, ha a tényleges ár alacsonyabb az Intel átlagos elkerülhető költségénél. Ebben az esetben az AEC‑teszt negatív eredményéről van szó. Ha viszont a tényleges ár magasabb, mint az átlagos elkerülhető költség, feltételezendő, hogy egy hasonlóan hatékony versenytárs fedezni tudja a költségeit, tehát képes arra, hogy belépjen a piacra. Ebben az esetben az AEC‑teszt pozitív eredményre vezet.

159.      Ezen általános megfontolások fényében kell megvizsgálni a felperes azon érveinek megalapozottságát, amelyek szerint az AEC‑elemzés számos hibát tartalmaz.”

44.      A megtámadott ítéletből(36) kitűnik különösen, hogy a Bizottság által elfogadott módszer szerint az AEC‑teszt ezen ítélet 158. pontjában meghatározott – pozitív vagy negatív – eredményét végső soron a vitatható rész és a szükséges rész összehasonlítása útján határozzák meg, amely utóbbi az ügyfél szükségleteinek azon része, amelyet egy hasonlóan hatékony versenytársnak meg kell szereznie ahhoz, hogy veszteség elszenvedése nélkül beléphessen a piacra. Ha a vitatható rész meghaladja a szükséges részt, az AEC‑teszt eredménye az Intelt illetően pozitív. Az ezzel ellentétes helyzet negatív eredményre utal, valamint arra, hogy a vitatott engedmények alkalmasak arra, hogy kiszorítsanak egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat.

45.      A harmadik szakasz a bizonyítási teherrel és a megkövetelt bizonyítási szinttel foglalkozott.(37)

46.      A negyedik szakaszban a Törvényszék megvizsgálta az Intel azon érveinek megalapozottságát, amelyek szerint a vitatott határozat az AEC‑tesztet illetően számos hibát tartalmaz.(38) E szakasz öt alszakaszból áll, amelyek a vitatott határozatban szereplő AEC elemzéssel kapcsolatban egyrészt a négy érintett OEM, vagyis a Dell, a HP, a NEC és a Lenovo, másrészt pedig az MSH vonatkozásában az Intel által felhozott érvekkel foglalkoznak. A Törvényszék az általa végzett elemzésre tekintettel helyt adott az Intel azon érvének, amely szerint a Bizottság által a vitatott határozatban elvégzett AEC‑elemzés hibás.(39)

3.      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett szempontokra vonatkozó érvek

47.      Harmadsorban, a Törvényszék megvizsgálta az Intel és az ACT azon érveit, amelyek szerint a Bizottság nem elemezte megfelelően az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett szempontokat.(40)

48.      E tekintetben a Törvényszék megállapította, hogy az Intel megalapozottan állította, hogy a vitatott határozatban elvégzett elemzés több hibát tartalmaz, mivel a Bizottság nem vizsgálta megfelelően a vitatott magatartás általi piaci lefedettség mértékére vonatkozó szempontot, és nem elemezte helyesen az engedmények időtartamát.(41)

4.      Következtetés

49.      A Törvényszék megállapította, hogy a fenti megfontolások fényében, valamint tekintettel a vitatott határozatban felmerülő azon hibákra, amelyek először is a hasonlóan hatékony versenytárs tesztnek a Bizottság által elvégzett értékelését, másodszor pedig az Intel magatartása általi piaci lefedettségnek és e magatartás időtartamának az értékelését érintik,(42) a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy az Intel által nyújtott kizárólagossági engedmények képesek vagy alkalmasak voltak versenyellenes kiszorító hatások kiváltására, tehát az EUMSZ 102. cikk megsértésének minősülnek.(43)

50.      A Törvényszék ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott határozat indokolása különösen az Intel kizárólagossági engedményei tekintetében nem szolgálhat alapul e határozat 1. cikkének a)–e) pontjához. Következésképpen e cikket megsemmisítette.(44) Ezenkívül, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy nem tudja azonosítani a bírság azon összegét, amely kizárólag az álcázatlan korlátozásokra vonatkozott – amely korlátozásokat a Törvényszék megítélése szerint az első ítélet helyesen állapított meg –,(45) a vitatott határozat 2. cikkét is megsemmisítette.(46) A Törvényszék végül megsemmisítette a vitatott határozat 3. cikkét az Intel kizárólagossági engedményeire vonatkozó részében. A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasította.(47)

III. A felek kérelmei a Bíróság előtt

51.      A Bírósághoz 2022. április 5‑én benyújtott fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, kivéve annak rendelkező része 3. pontját;

–        utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

–        a költségekről jelenleg ne határozzon.

52.      A Bíróság elnöke 2022. augusztus 5‑i határozatával megengedte a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy a jelen ügybe a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

53.      Az Intel és az ACT azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

54.      A jelen ügyben nem került sor tárgyalás tartására.

IV.    Értékelés

55.      Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Bizottság hat jogalapra hivatkozik. A Bizottság különösen azt állítja, hogy:

–        a Törvényszék túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, tévesen alkalmazta az első fellebbezés tárgyában hozott ítéletet, és nem folytatott le átfogó értékelést arra vonatkozóan, hogy az Intel magatartásai alkalmasak‑e a verseny kizárására (első jogalap);

–        az AEC‑teszt Törvényszék általi felülvizsgálata sérti a Bizottság védelemhez való jogát (második jogalap);

–        a Törvényszék a felülvizsgálat szintjét illetően hibát követett el, megsértette a Bizottság védelemhez való jogát, és elferdítette a bizonyítékokat az AEC‑teszt Dell tekintetében történő vizsgálata során (harmadik jogalap);

–        a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és megsértette a Bizottság védelemhez való jogát az AEC‑teszt HP tekintetében történő vizsgálata során (negyedik jogalap);

–        a Törvényszék tévesen értelmezte az AEC‑tesztet és az EUMSZ 102. cikket, elferdítette a bizonyítékokat, és megsértette a Bizottság védelemhez való jogát e teszt Lenovo tekintetében történő vizsgálata során (ötödik jogalap);

–        amennyiben a megtámadott ítélet a vitatott határozat részleges megsemmisítése céljából az AEC‑teszt felülvizsgálatára támaszkodik, a Törvényszék elmulasztotta megfelelően figyelembe venni a megállapításai következményeit (hatodik jogalap).

56.      A Bíróság kérésének megfelelően elemzésemben a negyedik és az ötödik jogalappal fogok foglalkozni.

A.      Az AEC‑teszt HP tekintetében történő vizsgálatát érintő többszöri téves jogalkalmazásra és a Bizottság védelemhez való jogának megsértésére vonatkozó negyedik jogalap

57.      Negyedik jogalapjával a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a vitatott határozat nem bizonyította az Intel által a jogsértés teljes időszaka alatt a HP részére nyújtott engedmények kiszorító hatását.

58.      E jogalap négy fő részből áll, amelyek közül az első a Bizottság összetett gazdasági ügyekben fennálló mérlegelési mozgástere megfelelő figyelembevételének elmulasztásán alapul, a második a referencia‑időszak Intel által a közigazgatási eljárás során történő hallgatólagos elismerése figyelembevételének elmulasztásán, a harmadik a Bizottság védelemhez való jogának megsértésén, a negyedik pedig a Törvényszék által a szóban forgó magatartás teljes időszaka tekintetében levonandó megfelelő következtetéssel kapcsolatban elkövetett hibán.(48)

59.      Először is felidézem a Törvényszéknek az Intel által a HP részére nyújtott engedményekre vonatkozó megállapításait, majd egymást követően megvizsgálom ezeket az érveket.

1.      A Törvényszéknek az Intel által a HP részére nyújtott engedményekre vonatkozó megállapításai 

60.      A megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a vitatott határozat szerint az Intel a 2002 novembere és 2005 májusa közötti időszakra szólóan két megállapodást kötött a HP‑vel a vállalatoknak szánt asztali számítógépek tárgyában.(49)

61.      E megállapodások közül az első (a továbbiakban: HPA1‑megállapodás) a 2002 novembere és 2004 májusa közötti időszakra, a második (a továbbiakban: HPA2‑megállapodás) a 2004 júniusától 2005 májusáig tartó időszakra terjedt ki. Az Intel által nyújtott engedmények mindkét megállapodásban attól az íratlan feltételtől függtek, hogy a HP a számítógépei céljára szolgáló x86‑os CPU szükségleteinek legalább 95%‑át az Inteltől szerezze be. A Bizottság szerint az AEC‑teszt bizonyította, hogy ezek az engedmények alkalmasak voltak versenyellenes kiszorító hatások kifejtésére.(50)

62.      Ez a következtetés a HP tekintetében a szükséges résznek és a vitatható résznek az összehasonlításán,(51) valamint két megerősítő tényezőn alapul.(52)

63.      A HP tekintetében a szükséges rész kiszámítását illetően, amely a jelen jogalap középpontjában áll, a megtámadott ítélet mindenekelőtt a vitatott határozat 34. táblázatára (a továbbiakban: 34. táblázat) hivatkozik.(53) Amint arra a Törvényszék rámutat, e táblázat a szükséges rész HP tekintetében történő kiszámításához a Bizottság által használt paramétereket és konkrét számadatokat mutatja be, nyolc sorban, amelyek mindegyike a 2003. adóév negyedik negyedévétől a 2005. adóév harmadik negyedévéig terjedő időszak egy‑egy lefedett negyedévének felel meg.(54)

64.      Másodszor, a megtámadott ítélet hivatkozik a vitatott határozat 35. táblázatára (a továbbiakban: 35. táblázat),(55) amely a HPA1‑megállapodást és a HPA2‑megállapodást illetően a HP tekintetében a szükséges rész Bizottság általi átfogó kiszámítását mutatja be. Amint arra a Törvényszék rámutat, ez az átfogó számítás a 34. táblázatban rögzített számadatok összegéből vagy számtani átlagából ered.(56) A megtámadott ítélet megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság megállapította, hogy a HP tekintetében a szükséges rész a jogsértési időszak egésze során rendszeresen meghaladta a vitatható részt.(57)

65.      Ezenkívül a megtámadott ítéletből kitűnik, hogy az Intel a Törvényszék előtt arra hivatkozott, hogy a vitatott határozat több hibát tartalmaz, többek között a vizsgált jogsértési időszakot illetően.(58)

66.      E tekintetben a Törvényszék rámutatott, hogy a 34. táblázat nem tartalmaz semmilyen adatot a HPA1‑megállapodás által lefedett kezdeti időszakra, vagyis 2002 novemberére és decemberére, valamint a 2003. adóév első három negyedévére vonatkozóan.(59) Ugyanakkor a HPA1‑megállapodást illetően a Bizottság a HP tekintetében a szükséges résznek a 35. táblázatban szereplő átfogó számítását a 34. táblázatban, közelebbről annak – „Q4 FY03”, „Q1 FY04” és „Q2 FY04” megjelölésű – első három sorában szereplő számadatok összege vagy számtani átlaga alapján végezte el.(60)

67.      Következésképpen a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság a HPA1‑megállapodást illetően a HP tekintetében a szükséges részhez vezető számítások során nem vette figyelembe 2002 novemberét és decemberét, valamint a 2003. adóév első három negyedévét.(61) E tekintetben lényegében hozzátette, hogy a Bizottság nem állította, hogy a hiányzó három negyedév értékeinek a számításaiból való hiánya véletlen egybeesésből eredne, vagy hogy ezek az értékek az e megállapodás által lefedett időszak hiányzó három negyedévének értékeivel azonosak lennének.(62)

68.      A Törvényszék e körülmények között állapította meg, hogy a szükséges rész számítása nem fedi le a 2002 novembere és 2005 májusa közötti teljes időszakot, amelynek vonatkozásában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy bizonyítani tudja az Intel által a HP‑nek nyújtott engedmények által kiváltott kiszorító hatás fennállását.(63)

69.      Ezenkívül a Törvényszék elutasította a Bizottság arra alapított érveit, hogy a negyedéves alapon végzett számítás eredménye nem tér el alapvetően az állítólagosan elvégzett átfogó számítás eredményétől.(64) Továbbá úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által a viszonválaszában – nevezetesen annak D.17. mellékletében – bemutatott kiegészítő számítások elfogadhatatlanok, és mindenesetre nem szolgálhatnak a vitatott határozat megállapításainak alapjául.(65)

2.      A Bizottság összetett gazdasági ügyekben fennálló mérlegelési mozgástere megfelelő figyelembevételének elmulasztásáról

a)      A felek érvei

70.      A Németországi Szövetségi Köztársaság által támogatott Bizottság elsősorban azzal érvel, hogy a megtámadott ítélet figyelmen kívül hagyja az AEC‑teszt összetett gazdasági értékelés jellegét és az ilyen esetekben ezen intézmény számára elismert mérlegelési mozgásteret. E mérlegelési mozgástérnek szükségképpen magában kell foglalnia valamely vállalkozás tekintetében a szükséges rész kiszámítását az AEC‑teszt alkalmazása céljára, és különösen azon gazdasági paraméterek és referencia‑időszak megválasztását, amelyet a Bizottság e számításhoz felhasznál, amely csak korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti.

71.      A Bizottság kifogásolja továbbá a Törvényszék azon értékelését, amely szerint a Bizottság hiányos számadatokra támaszkodott a HP tekintetében a szükséges rész kiszámítása során. A Bizottság előadja, hogy megalapozottan támaszkodott a HPA1‑megállapodás által lefedett utolsó három negyedévre vonatkozó számadatokra, mivel azokat az egész időszak vonatkozásában kellően reprezentatívak ítélte, mivel az árengedmények összege ebben az időszakban az egyik negyedévről a másikra stabil volt.

72.      A Bizottság végül azt állítja, hogy a HPA1‑megállapodás által lefedett időszakot illetően a szükséges rész kiszámításához használt, a vitatott határozat 35. táblázatában szereplő számadatok kedvezőek voltak az Intel számára. Ha a vitatott határozat az előző negyedévekre vonatkozóan rendelkezésre álló adatokat használta volna fel, úgy a szükséges rész ezen időszakot illetően még magasabb lett volna, ami arra utalt volna, hogy az Intel árengedményei még inkább alkalmasak voltak a verseny kizárására.

73.      Az ACT által támogatott Intel vitatja ezeket az érveket. Az Intel azt állítja, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy negyedévenkénti AEC‑értékelést végez az Intel által elkövetett jogsértés HP tekintetében történő bizonyítása érdekében, majd ezt követően elmulasztotta a számításaiba belefoglalni az összes olyan adatot, amely a HPA1‑megállapodás által lefedett teljes időszakban fennálló kiszorító hatások bizonyításához szükséges. Ez a mulasztás nem valamely összetett gazdasági kérdésnek, hanem a tények értékelésének részét képezi. Ezen túlmenően az Intel vitatja, hogy a későbbi negyedévekből származó átlagolt adatok kellően reprezentatívak lettek volna ahhoz, hogy az egész időszak vonatkozásában megállapítható legyen a jogsértés. E tekintetben megjegyzi, hogy ez az értékelés egyszerűen nem következik a vitatott határozatból, és hogy a Bizottság által a bírósági eljárás során előterjesztett kiegészítő számításokat elfogadhatatlannak nyilvánították.

b)      Elemzés

74.      Előzetesen megjegyzem, hogy a Bizottság által az AEC‑teszt összetett gazdasági értékelés jellegét illetően előadott érv horizontálisan vonatkozik az általa a jelen fellebbezés keretében előterjesztett más jogalapokra. Egyes észrevételeim ezért a jelen indítványban kifejezetten nem tárgyalt többi jogalapot illetően a Bíróság által elvégzendő elemzésre is alkalmazhatóak lehetnek.

75.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság által a Szerződés versenyszabályai alapján végzett elemzések tekintetében az uniós bíróság által végzett felülvizsgálat mértéke minden megvizsgált határozat esetében a mögötte meghúzódó mérlegelési mozgástér lététől függ, amelyet e szabályok alkalmazásának összetettsége igazol. A szűk körű felülvizsgálatot azokra az esetekre kell korlátozni, amikor a vitatott határozat összetett gazdasági elemzésen alapul.(66)

76.      Ezt az ítélkezési gyakorlatot, amely meghatározza az összetett gazdasági értékelések korlátozott felülvizsgálati szintjét,(67) az uniós bíróság a Consten és Grundig kontra Bizottság ítéletben(68) történő első megfogalmazása óta a versenyjog valamennyi területére alkalmazta. Ez az ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy összetett gazdasági kérdések esetén az uniós bíróság a felülvizsgálatot az eljárási szabályok betartásának, az indokolás elégséges voltának, a tények anyagi pontosságának, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozza.(69)

77.      Mindazonáltal a Bíróság következetesen emlékeztetett arra, hogy a Bizottság számára különösen a versenyjog területén összetett gazdasági értékelések során elismert mérlegelési mozgástérhez szükségszerűen kapcsolódnak bizonyos biztosítékok, amelyeket az uniós bíróságnak vizsgálnia kell.(70)

78.      Ennek megfelelően a Bizottság kontra Tetra Laval ítéletében(71) a Bíróság megállapította, hogy jóllehet a Bizottság gazdasági kérdésekben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül a gazdasági jellegű adatok Bizottság általi értelmezését. Az uniós bíróságnak többek között nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi pontosságát, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.(72)

79.      Később a KME Germany és társai kontra Bizottság ítéletben,(73) valamint a Chalkor kontra Bizottság ítéletben,(74) amelyek a Tetra Laval ítéletben szereplő előbbi megállapításból következnek, a Bíróság hangsúlyozta, hogy az uniós bíróság nem hivatkozhat a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálat elvégzéséről.(75)

80.      A jelen ügyben a Bizottság általánosságban kifogásolja a Törvényszék által a megtámadott ítéletben alkalmazott felülvizsgálati szintet. A Bizottság szerint a Törvényszék a vitatott határozatban alkalmazott AEC‑teszt vizsgálata során – többek között az Intel által a HP‑nek nyújtott engedmények tekintetében is – túllépte az ítélkezési gyakorlatában a bírósági felülvizsgálatra vonatkozóan meghatározott korlátokat.

81.      Fontos megjegyezni, hogy a Bizottság által felvetett kérdés nem az, hogy ezen intézménynek mérlegelési mozgástérrel kell‑e rendelkeznie az annak meghatározására szolgáló konkrét kritérium megválasztását illetően, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás által alkalmazott árképzési gyakorlat alkalmas‑e az e vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytárs kiszorítására.(76) Sem a Törvényszék a megtámadott ítéletben, sem a jelen fellebbezés tekintetében ellenérdekű fél nem kérdőjelezi meg az AEC‑teszt Bizottság által annak értékelése érdekében történő alkalmazását, hogy a vitatott határozat tárgyát képező árengedmények az EUMSZ 102. cikk értelmében torzíthatták‑e a versenyt.

82.      Ezenkívül a Bizottság állításával ellentétben nem vitatott, hogy ezen intézménynek mérlegelési mozgástérrel kell rendelkeznie az AEC‑teszt adott magatartásra történő alkalmazását illetően, különösen azon gazdasági paraméterek és referencia‑időszak megválasztását illetően, amelyeket e tesztnek egy adott magatartásra történő alkalmazása érdekében használni kell.

83.      A megtámadott ítéletből ugyanis kitűnik(77) – anélkül, hogy azt a Törvényszék vitatná –, hogy a Bizottság által a vitatott határozatban az Intel által a HP részére nyújtott engedményeket illetően elvégzett AEC‑teszt egy olyan ökonometriai modellen alapult, amelyet a Bizottság egy általa előzetesen meghatározott, 2002 novemberétől 2005 májusáig tartó időszakon belül negyedéves alapon alkalmazott. Ez a modell megkövetelte egyrészt a szükséges rész kiszámítását, másrészt pedig a vitatható rész kiszámítását. Közelebbről, a szükséges rész kiszámításához – amely a jogalap jelen részének tárgyát képezi – figyelembe vették az erőfölényben lévő vállalkozás által nyújtott engedmények feltételhez kötött részét, az átlagos eladási árat és e vállalkozás átlagos elkerülhető költségét. Végső soron az AEC‑teszt – akár pozitív, akár negatív – eredményét úgy határozták meg, hogy összehasonlították a HP tekintetében a szükséges résznek és a piac vitatható részének a kiszámításából származó számadatokat.(78)

84.      A Bizottság érveivel összhangban rámutatok, hogy mivel a szükséges rész kiszámítása széleskörű módszertani döntéseket foglal magában, azt összetett gazdasági értékelésnek kell tekinteni. Következésképpen a Bizottságot illetően jogilag megalapozott az a követelmény, hogy lehetősége legyen az e rész kiszámításához használt paraméterek meghatározására, amelyet az uniós bíróság csak korlátozottan vizsgálhat felül. Ez azt jelenti, hogy feladatai ellátása során az uniós bíróságnak tartózkodnia kell attól, hogy a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse,(79) kivéve ha az érintett vállalkozás nyilvánvaló mérlegelési hibára hivatkozik, és azt bizonyítja is.(80)

85.      Mindemellett a szükséges rész kiszámítása nem vonható ki a számítási hibáknak, illetve a bizonyítékok szelektív vagy hiányos figyelembevételének bírósági felülvizsgálata alól. Éppen ezekben az esetekben alkalmazandó a legteljesebb mértékben a Tetra Laval ítéletből eredő, később a KME Germany ítéletben és a Chalkor ítéletben átdolgozott ítélkezési gyakorlat. A Bizottság által valamely összetett helyzet értékelése érdekében hivatkozott bizonyítékoknak ugyanis tárgyi szempontból pontosnak, megbízhatónak és koherensnek kell lenniük, és e bizonyítékoknak tartalmazniuk kell az ezen értékeléshez szükséges valamennyi adatot, továbbá alá kell támasztaniuk a belőlük levont következtetéseket.

86.      A jelen esetben úgy vélem, hogy a Törvényszék a Bíróság által megkövetelt módon végezte el értékelését a HP tekintetében a szükséges rész Bizottság általi kiszámítását illetően.

87.      A megtámadott ítéletből ugyanis kitűnik, hogy a Törvényszék a maga a Bizottság által meghatározott referencia‑időszakot illetően először is kifejtette a 34. táblázatban a HP tekintetében a szükséges rész kiszámításához használt paramétereket, valamint a szintén a Bizottság által e számítás elvégzéséhez választott negyedévenkénti értékelést. A Törvényszék ezt követően a HPA1‑megállapodást illetően megjelölte a HP tekintetében a szükséges rész átfogó kiszámításának a 35. táblázatban bemutatott eredményét, amely – amint arra szintén rámutatott – a 34. táblázatban szereplő számadatok összegéből vagy számtani átlagából eredt. A Törvényszék ezt követően rámutatott az e megállapodás által lefedett időszak első részének – különösen 2002 novemberének és decemberének, valamint a 2003. adóév első három negyedévének – megfelelő számadat hiányára. Ennek alapján úgy ítélte meg, hogy a HP tekintetében a szükséges rész kiszámítása nem tekinthető a jogsértés teljes időszaka vonatkozásában bizonyítottnak.(81)

88.      Ebből következik, hogy – mint azt az Intel és az ACT állítja – jóllehet a Bizottság úgy döntött, hogy negyedévenkénti AEC‑értékelést végez a HP tekintetében az előzetesen meghatározott referencia‑időszak során fennálló szükséges rész meghatározása érdekében, ezt követően elmulasztotta a számításaiba belefoglalni az összes releváns és szükséges adatot, amint azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata megköveteli. E körülmények között a Törvényszék a Bizottság mérlegelési mozgásterének megsértése nélkül juthatott arra a következtetésre, hogy a vitatott határozatban szereplő bizonyítékok nem alkalmasak arra, hogy alátámasszák az Intel engedményeinek kiszorító hatásaira vonatkozó következtetéseit a HPA1‑megállapodás által lefedett teljes időszak vonatkozásában.

89.      Következésképpen a Bizottság azon kifogását, amely szerint a Törvényszék a Bíróság ítélkezési gyakorlatának korlátait meghaladó mértékű felülvizsgálatot alkalmazott, véleményem szerint el kell utasítani.

90.      Ezenkívül, amennyiben a Bizottság azt állítja, hogy megalapozottan támaszkodott a HPA1‑megállapodás által lefedett utolsó három negyedévnek megfelelő számadatokra, mivel ezek az adatok az időszak egészére nézve kellően reprezentatívak voltak, ezen érv alapján a Bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a jelen ügyben konkrét bizonyítékok hiányában igazolható‑e ezen időszak kezdő időpontjának extrapoláció útján történő levezetése.

91.      Mint ismeretes, az extrapoláció egy ismeretlen értéknek az értékek ismert sorozatának kiterjesztése alapján történő becslését jelenti. Ennek érdekében az a vélelem(82) – amely a Szerződés versenyszabályai megsértésének vagy az ilyen jogsértés valamely elemének bizonyítása során (általában) a Bizottságra háruló bizonyítási teher enyhítésére szolgáló visszatérő mechanizmus – elemét foglalja magában.(83) Egyébiránt, mivel az extrapoláció az ismertből az ismeretlenre kíván következtetni, annak konkrét mintán kell alapulnia. Ez a minta általában az értékek azonosított konkrét sorozatából eredő tendencián, vagy legalábbis az általános tapasztalaton vagy józan észen alapul. Fontos megjegyezni, hogy – azon esetek kivételével, amikor az nyilvánvaló – az extrapolációt lehetővé tevő mintát a bizonyítási terhet viselő félnek kell meghatároznia és kifejtenie.

92.      Egyet tudok érteni azzal, hogy azon minta meghatározása, amely alkalmas arra, hogy adatok extrapolációjának alapjául szolgáljon, bizonyos esetekben a Bizottság mérlegelési mozgásterének körébe tartozhat, amennyiben e meghatározást gazdasági összetettség jellemzi. Ez a kérdés azonban a jelen ügyben még csak fel sem merül, mivel a vitatott határozat egyáltalán nem utal olyan reprezentatív vagy rendszeres mintára, amely bizonyítaná, hogy a HPA1‑megállapodás időszakának második részére vonatkozó adatok ezen időszak első részére is vonatkozhatnának. Ezért nem tartom meggyőzőnek a Bizottság azon érvét, amely szerint a gazdasági adatok Törvényszék által ezen időszak vonatkozásában megállapított hiánya valójában a Bizottság által a mérlegelési mozgásterének gyakorlása során végzett önkéntes extrapoláció eredménye volt.

93.      E tekintetben a Törvényszék helyesen mutatott rá, hogy a vitatott határozatban a Bizottság nem állította, hogy a HPA1‑megállapodást illetően a HP tekintetében a – 35. táblázatból következő – szükséges rész bizonyítása véletlen egybeesésből eredne. Azt sem állította, hogy az e táblázatban feltüntetett különböző értékek a hiányzó három negyedév és a következő három negyedév tekintetében azonosak lennének.(84) Ebből a szempontból a Törvényszék helyesen állapíthatta meg – amint az a megtámadott ítéletből is kitűnik(85) –, hogy nincs jelentősége annak, hogy a Bizottság számításait negyedévenként vagy átfogóan végzik, mivel 2002 novembere és decembere, valamint a 2003. adóév első három negyedéve soha nem kerül figyelembevételre, bármilyen adatokat tartalmazzanak is.

94.      Ebből következik, hogy a Bizottság azon érvét, amely a HPA1‑megállapodás által lefedett időszak utolsó három negyedévére vonatkozó értékeknek az ezen időszak első részére történő extrapolációján alapul, szintén el kell utasítani.

95.      A Bizottság végül azt állítja, hogy a HPA1‑megállapodás által lefedett időszak második részében fennálló szükséges rész kiszámításához használt számadatok negyedévről negyedévre stabilak voltak, és mindenesetre kedvezőek voltak az Intel számára. E tekintetben röviden megjegyzem – a jelen jogalap harmadik részével kapcsolatos elemzésem sérelme nélkül(86) –, hogy ez az értékelés nyilvánvalóan nem következik a vitatott határozatból, és nem is magától értetődő. Amint azt a későbbiekben ki fogom fejteni, az tehát a jelen eljárás keretében nem használható fel annak igazolására, hogy a HPA1‑megállapodás által lefedett teljes időszak vonatkozásában nem alkalmazták az összes szükséges adatot a HP tekintetében a szükséges rész kiszámításához.

96.      A fenti megfontolások fényében úgy vélem, hogy nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy megsértette volna a Bizottság összetett gazdasági kérdésekben fennálló mérlegelési mozgásterét – vagy hogy elkövette volna a jelen részben hivatkozott többi hibát – annak megállapításával, hogy a Bizottság nem bizonyította az Intel által a HP‑nek a teljes referencia‑időszak során nyújtott engedmények által okozott kiszorító hatást.

97.      A Bizottság által felhozott negyedik jogalap első részét véleményem szerint el kell utasítani.

3.      Az Intel általi hallgatólagos elismerés a közigazgatási eljárás során

a)      A felek érvei

98.      Másodsorban, a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott ítélet tévesen tagadja annak bizonyító erejét, hogy az Intel a közigazgatási eljárás során hallgatólagosan elismerte a HP‑t illetően az AEC‑tesztben használt referencia‑időszakot.

99.      A Bizottság szerint először is az Intel ezen eljárás során nem vitatta a HP tekintetében a szükséges rész kiszámításához a vitatott határozat 35. táblázatában használt referencia‑időszak megválasztását. Az Intel és gazdasági tanácsadói a saját számításaik céljára a Bizottság által javasolt számadatokra támaszkodtak, és nem nyújtottak be ellenszámítást az állítólagosan hiányzó negyedévekre vonatkozóan. Másodszor, a Bizottság hangsúlyozza, hogy mivel a Bíróság által az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet szerint továbbra is a kizárólagossági engedmények jogellenességére vonatkozó jogi vélelem áll fenn, az Intel feladata volt, hogy a vizsgálat során alátámasztó bizonyítékokat terjesszen elő annak bizonyítása érdekében, hogy engedményei nem voltak alkalmasak a verseny kizárására.

100. Az Intel vitatja ezeket az érveket. Azt állítja, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárás során nem bocsátotta rendelkezésére a vitatott határozat 35. táblázatát, amely a szóban forgó három negyedévre vonatkozó adatokat tartalmaz, és amely a HPA1‑megállapodás teljes időszaka vonatkozásában referencia‑időszakként szolgált a HP tekintetében a szükséges rész kiszámításához. E táblázatot először a vitatott határozatban mutatták be, ami azt jelenti, hogy az Intel e közigazgatási eljárás során soha nem ismerte el a referencia‑időszak Bizottság általi megválasztását. Mindenesetre az Intel a megtámadott ítélettel összhangban azt állítja, hogy egyetlen rendelkezés sem írja elő a kifogásközlés címzettje számára, hogy a közigazgatási eljárás során vitassa annak tartalmát.

b)      Elemzés

101. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Szerződés versenyszabályai szerinti vizsgálattal érintett vállalkozás kifejezett beismerésének hiányában a Bizottságnak meg kell állapítania a tényállást, és a vállalkozás kellő időben, különösen pedig a Bíróság előtti eljárás keretében szabadon előterjeszthet valamennyi, számára hasznosnak tűnő védekezési jogalapot.(87)

102. Ezenkívül a Bíróság a Knauf Gips kontra Bizottság ítéletben(88) megállapította, hogy az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazása kapcsán az uniós jog egyik rendelkezése sem írja elő a kifogásközlés címzettje számára, hogy a közigazgatási eljárás során annak terhe mellett válaszoljon az abban szereplő különböző ténybeli és jogi elemekre, hogy azt a bírósági eljárás szakaszában utólag többé nem teheti meg.

103. Végül, a Bíróság által az első fellebbezés tárgyában hozott ítéletből kifejezetten kitűnik, hogy ha az engedményrendszer visszaélésszerű jellegét megállapító határozatban a Bizottság lefolytat AEC‑elemzést, a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia a felperes azon érveinek összességét, amelyek arra irányulnak, hogy megkérdőjelezzék az érintett engedményrendszer kiszorítási képességét illetően a Bizottság által tett megállapítások megalapozottságát.(89)

104. A jelen ügyben megjegyzem, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben(90) helyesen hivatkozott a Knauf Gips ítéletre a Bizottság azon érvére válaszolva, amely szerint az Intel a közigazgatási eljárás során nem vitatta a Bizottság által a HP tekintetében a szükséges rész kiszámításához figyelembe vett referencia‑időszakot. Ez az ítélkezési gyakorlat, amely összhangban áll a Bíróság által az első fellebbezés tárgyában hozott ítéletben tett megállapításokkal, egyértelmű a tekintetben, hogy az uniós bíróság a megsemmisítés iránti kereset keretében korlátozott jelentőséget tulajdonít annak az álláspontnak, amelyet valamely vállalkozás a közigazgatási eljárás során képviselhetett.(91)

105. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy a ténybeli vagy jogi körülményeknek valamely vállalkozás által a közigazgatási eljárás során történő kifejezett vagy hallgatólagos elismerése nem korlátozhatja magának a Törvényszék előtti keresetindítás jogának a gyakorlását, amellyel a természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján rendelkeznek.(92) Ezen értelmezés alapja végső soron a jogszerűség és a védelemhez való jog tiszteletben tartásának alapelve, valamint a hatékony jogorvoslathoz és a pártatlan bírósághoz való jog, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke biztosít.(93)

106. Ennélfogva az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikkel kapcsolatos bírósági felülvizsgálat nem akadályozhatja meg, hogy a vállalkozások olyan érveket hozzanak fel és olyan tényekre hivatkozzanak, amelyeket a közigazgatási eljárás során nem említettek, illetve nem vitattak, valamint, hogy olyan bizonyítékokat terjesszenek elő, amelyek a vitatott határozat elfogadásának időpontjában nem álltak a Bizottság rendelkezésére.(94)

107. A Bizottság azonban emlékeztet arra, hogy a Knauf Gips ítéletben a Bíróság azt is megállapította, hogy a ténybeli vagy jogi körülményeknek valamely vállalkozás által – a Bizottság előtt folyamatban lévő közigazgatási eljárás során – történő elismerése kiegészítő bizonyítéknak minősülhet a kereset megalapozottságának megítélése során.(95)

108. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy sem a megtámadott ítéletből, sem pedig a Bizottság által a jelen ügyben tett észrevételekből nem tűnik ki, hogy az Intel által a HP részére nyújtott engedményeket illetően a Bizottság a közigazgatási eljárás során olyan kiegészítő bizonyítékokat szolgáltatott volna – az AEC‑tesztben a HP‑t illetően használt referencia‑időszak Intel általi állítólagos hallgatólagos elismerésére vonatkozó bizonyítékokat is beleértve –, amelyek a HP1A‑megállapodás által lefedett teljes időszak vonatkozásában alátámaszthatták volna a HP tekintetében a szükséges részt.

109. Ebből következik, hogy a Bíróságnak a Knauf Gips ítéletben szereplő, a Bizottság által hivatkozott megállapítása a jelen ügy szempontjából nem releváns.

110. Végül, amennyiben a Bizottság a jogalap jelen része keretében azt állítja, hogy mindenesetre az Intel feladata volt, hogy a vizsgálat során alátámasztó bizonyítékokat terjesszen elő annak bizonyítása érdekében, hogy engedményei a referencia‑időszak hiányzó hónapjai és negyedévei során nem voltak alkalmasak a verseny kizárására, ez az érv véleményem szerint egyáltalán nem függ össze azzal az állításával, amely szerint az Intel hallgatólagosan elismerte ezt az időszakot a HP tekintetében a szükséges rész kiszámítása céljára.

111. Mindenesetre ezt az érvet a fenti 103. pontban hivatkozott – és amint azt már megállapítottam, a Bíróságnak az első fellebbezés tárgyában hozott ítéletéből következő – ítélkezési gyakorlat fényében el kell utasítani.(96) Ez az ítélkezési gyakorlat elegendő annak alátámasztására is, hogy a Törvényszék nem követett el hibát azon érvre adott válaszában sem, amely szerint az Intel a közigazgatási eljárás során a Bizottság által szolgáltatott referencia‑időszakot használta a saját számításai céljára. Amint az a megtámadott ítéletből kitűnik,(97) ez az időszak a vitatott határozat indokolásának részét képezte, következésképpen azt a felperes a Törvényszék előtt vitathatta.

112. A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a Törvényszék nem követett el hibát akkor, amikor az AEC‑tesztben a HP tekintetében a szükséges rész kiszámításához használt referencia‑időszakot illetően az Intel által a közigazgatási eljárás során képviselt álláspont bizonyító erejét értékelte.

113. A negyedik jogalap második részét véleményem szerint el kell utasítani.

4.      A Bizottság védelemhez való jogának megsértéséről

a)      A felek érvei

114. Harmadsorban, a Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék tévedett, amikor megtagadta azon kiegészítő számítások figyelembevételét, amelyeket a Bizottság a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárás keretében, különösen a viszonválasz D.17. mellékletében terjesztett elő az Intelnek a HPA1‑megállapodás által lefedett jogsértési időszakra vonatkozó érvei vitatása érdekében.

115. A Bizottság rámutat, hogy e melléklet bizonyítja, hogy az Intel érvei nem voltak alkalmasak arra, hogy érvénytelenné tegyék vitatott határozatban a HP tekintetében elvégzett AEC‑teszt eredményét. Ezenkívül a Bizottság úgy véli, hogy bár a Törvényszék lehetővé tette az Intel számára, hogy új elemzéseket nyújtson be a HP tekintetében elvégzett AEC‑teszt referencia‑időszakának vitatása érdekében, a Bizottságtól megtagadta a válaszadáshoz való jogot. E tekintetben a Bizottság elsősorban a Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítéletre(98) hivatkozik.

116. Az Intel vitatja ezeket az érveket. Lényegében azt állítja, hogy nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával a Bizottság azon állítása, amely szerint lehetővé kell tenni számára, hogy első alkalommal a bírósági eljárás keretében, különösen a viszonválasz szakaszában új AEC‑elemzést nyújtson be.

b)      Elemzés

117. Emlékeztetni kell arra, hogy viszonválaszának D.17. mellékletében a Bizottság először a Törvényszék előtt terjesztett elő olyan kiegészítő számításokat, amelyek a HPA1‑megállapodás által lefedett időszak három hiányzó negyedéve közül kettő, vagyis a 2003. adóév második és harmadik negyedéve vonatkozásában a HP által szolgáltatott számadaton alapultak.(99) Amint azt már jeleztem,(100) ez annak bizonyítására irányult, hogy mivel az Intel által a HP részére nyújtott engedmények összege a HPA1‑megállapodás által lefedett időszakban stabil volt, a HP tekintetében a szükséges rész eredményei azonosak lettek volna, ha a hiányzó hónapokat és negyedéveket figyelembe vették volna. A viszonválasz D.17. melléklete a Bizottság szerint azt is bizonyítja, hogy a hiányzó hónapokra és negyedévekre vonatkozó adatokat tartalmazó számítás eredményei kedvezőtlenebbek az Intel számára, mint az átlagolt eredmények, amelyeken a vitatott határozat alapult.

118. A megtámadott ítéletben a Törvényszék elutasította az e kiegészítő számítások figyelembevételére irányuló kérelmet, kijelentve először is, hogy e számítások nem tűnnek ki a vitatott határozatból, és hogy azokat első alkalommal a bírósági eljárás során terjesztették elő. A Törvényszék szerint e számítások figyelembevétele azzal járt volna, hogy – a Bíróság ítélkezési gyakorlatával nyilvánvalóan ellentétesen – a Bizottság által a vitatott határozatban kifejtett indokolást a saját értékelésével helyettesíti.(101) Másodszor, a Törvényszék mindenesetre lényegében arra a következtetésre jutott, hogy az Intel által a HP részére nyújtott engedmények összege csak egyike volt a HP tekintetében a szükséges rész kiszámításához szükséges paramétereknek, és hogy az egyéb paraméterekre, vagyis a HP vásárlásainak volumenére és az átlagos eladási árra vonatkozó információk továbbra is hiányoztak. Ebben az összefüggésben a Törvényszék megjegyezte, hogy semmi nem garantálja, hogy az AEC‑teszt céljából figyelembe nem vett hónapokra és negyedévekre vonatkozó adatok nem különböznek a vizsgált negyedévekre vonatkozóan meghatározott adatoktól.(102)

119. Kiindulásként rá kell mutatnom, hogy mivel a jelen fellebbezés keretében a Bizottság nem állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a viszonválasz D.17. mellékletében ismertetett kiegészítő számításokat illetően, a Bizottságnak a védelemhez való joga megsértésére alapított érvét mint hatástalant el kell utasítani.(103) Mindenesetre az elfogadhatóság szempontjából úgy vélem, hogy a Törvényszék helyesen tagadta meg e melléklet tartalmának figyelembevételét.

120. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a bírósági eljárás során a Bizottság által a Szerződés versenyszabályai megsértésének alátámasztása érdekében felhozott további indokok elfogadásának megtagadása több szempontból is megközelíthető, amelyek vonatkozhatnak az ezen intézmény által elfogadott határozat formájára (külső jogszerűség) vagy érdemére (belső jogszerűség).

121. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis, noha a Bizottság jogosult a Törvényszék előtti eljárásban a védekező érvelése keretében a vitatott határozat indokolását részletesen kifejteni, teljesen új indokokra ezen eljárásban nem hivatkozhat. E tilalom azon a körülményen alapul, hogy az indokolás eredeti hiánya nem hozható helyre az uniós bíróság előtti eljárás szakaszában azzal, hogy az érintett ezen eljárás során megismeri ezeket az indokokat.(104) Amint arra Kokott főtanácsnok rámutatott, az új indokokra történő hivatkozásra vonatkozó korlátozás különös jelentőséggel bír a büntetőeljárásokban és az olyan büntetőjogi jellegű eljárásokban, mint az EUMSZ 102. cikk szerinti eljárás.(105)

122. Ezenkívül ugyanez a tilalom alapulhat a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségén, hogy határozatait csak olyan kifogásokra alapozza, amelyekre az érintett felek megtehették észrevételeiket.(106) A Bizottságnak ugyanis a közigazgatási eljárás során lehetőséget kell biztosítania a vállalkozás számára, hogy kifejthesse álláspontját azon bizonyítékok valószerűségéről és jelentőségéről, amelyekre a Bizottság a Szerződés megsértésének fennállására vonatkozó állításának alátámasztása érdekében hivatkozik.(107) Ez a kötelezettség a jogsértés egyéb lényeges elemei mellett vonatkozik annak tényleges időtartamára is.

123. Végül, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítéletben helyesen megállapította, a Bíróság kimondta, hogy a vitatott határozat indokolása hiányosságának az e határozatban nem szereplő további indokok figyelembevételével történő módosítása arra vezet, hogy e bíróság a vitatott határozat értékelését a sajátjával helyettesíti, és ennélfogva tévesen alkalmazza a jogot.(108)

124. Úgy vélem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatán alapuló előbbi megközelítések bármelyike elegendő volt ahhoz, hogy lehetővé tegye a Törvényszék számára, hogy a viszonválasz D.17. mellékletét elfogadhatatlannak nyilvánítsa, ideértve azt a megközelítést is, amelyet ítéletében kifejezetten elfogadott a vitatott határozat értékelése sajátjával való felváltásának tilalmát illetően. Az ezzel ellentétes megállapítás ugyanis véleményem szerint ahhoz vezetett volna, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta volna a jogot, ha nem állapítja meg, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettséget, ha nem állapítja meg az Intel védelemhez való jogának a közigazgatási eljárás során történő megsértését, vagy ha a vitatott határozatban lefolytatott értékelést a saját értékelésével helyettesíti.

125. A fenti megállapításokra válaszul a Bizottság a Dole Food ítéletre hivatkozik. Ebben az ítéletben a Bíróság kimondta, hogy amennyiben valamely kérdést először a keresetlevélben vetnek fel, a Bizottság – az új indokok előadására vonatkozó tilalom megsértése nélkül – az eljárás során benyújtott bármely információra támaszkodva megvédheti a vitatott határozatban szereplő értékelését.(109)

126. Véleményem szerint azonban a Dole Food ügy ténybeli háttere és a jelen helyzet eltérő. A Dole Food ítéletben a Bíróság helybenhagyta a Törvényszék azon megközelítését, amely szerint az előtte folyamatban lévő eljárásban tett pontosítások lényegében csupán megmagyarázták a vitatott határozatban már szereplő indokolást.(110) Ezzel szemben a jelen ügyben a Törvényszék azt állapította meg, hogy a vitatott határozat nem bizonyította, hogy a HP tekintetében a szükséges rész a HPA1‑megállapodás kezdeti időszakában azonos lett volna, ha a hiányzó hónapokat és negyedéveket figyelembe vették volna. Ennélfogva a viszonválasz D.17. mellékletében szereplő kiegészítő számítások, amelyeket a Bizottság a bírósági szakaszban újonnan nyújtott be, semmilyen módon nem kötődtek a vitatott határozatban már szereplő indokoláshoz.

127. Ezenkívül Kokott főtanácsnok Dole Food ügyre vonatkozó indítványából kitűnik, hogy a bizonyítékok, amelyekről a Bizottság ebben az ügyben a Törvényszék előtt állást foglalt, szerepeltek a vizsgálati iratok között.(111) Ez azt jelenti, hogy a jelen esettel ellentétben az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás során tudomást szerzett ezekről az információkról.

128. Következésképpen véleményem szerint a Bizottság által hivatkozott Dole Food ítélet nem jelent érvényes precedenst az érvelésének alátámasztására.

129. A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a Törvényszék nem sértette meg a Bizottság védelemhez való jogát, amikor megtagadta a viszonválasz D.17. mellékletében szereplő kiegészítő számítások figyelembevételét.

130. A Bizottság által felhozott negyedik jogalap harmadik részét tehát véleményem szerint el kell utasítani.

5.      A szóban forgó magatartás teljes időszaka tekintetében levonandó megfelelő következtetéssel kapcsolatban a Törvényszék által elkövetett hibáról

a)      A felek érvei

131. A Bizottság azt állítja, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapíthatta, hogy a Bizottság nem bizonyította kiszorító hatások fennállását a 2002 novembere és 2003 szeptembere közötti időszak vonatkozásában, ez nem érinti azt a következtetést, amely szerint az Intel által a HP‑nek nyújtott engedmények legalábbis 2003 októberétől 2005 májusáig alkalmasak voltak kiszorító hatások kiváltására.

132. Az Intel vitatja ezt az érvet. Különösen azt állítja, hogy a megtámadott ítélet helyesen állapítja meg, hogy mivel a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a vitatott magatartás általi piaci lefedettség mértékére vonatkozó szempontot, és nem elemezte helyesen az engedmények időtartamát, a Bizottság nem bizonyította a HP‑nek nyújtott engedmények kiszorító hatását a referencia‑időszak egésze vonatkozásában.

b)      Elemzés

133. Amint arra már rámutattam, a Törvényszék a megtámadott ítéletben először is megállapította, hogy a Bizottság tévesen ítélte úgy, hogy a HP tekintetében a szükséges részre vonatkozó számítása lehetővé teszi számára, hogy ezen engedmények kiszorító hatására vonatkozó következtetéseket vonjon le a 2002 novembere és 2005 májusa közötti időszak egésze tekintetében. A Törvényszék szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy ez a hatás a 2002 novembere és 2003 szeptembere közötti időszakban fennállt.(112)

134. Másodszor, az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett szempontok Törvényszék általi vizsgálata keretében a Törvényszék azt is megállapította, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem vizsgálta meg megfelelően az Intel magatartása általi piaci lefedettség mértékére és az e magatartás időtartamára vonatkozó szempontot.(113) 

135. A Törvényszék e megfontolások alapján állapította meg továbbá az Intel által a HP‑nek nyújtott engedményeket illetően, hogy még ha ebből azt a következtetést kellene is levonni, hogy az AEC‑teszt a jogsértési időszak egy része tekintetében bizonyító erejűnek tekinthető, az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett szempontok vizsgálata során elkövetett hibák azt jelentik, hogy az engedmények kiszorító hatása nem került bizonyításra a jogilag megkövetelt módon.(114)

136. Véleményem szerint a Törvényszék érvelésének bírálata nem indokolt. Ez az érvelés ugyanis összhangban áll az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 138., 139. és 141. pontjával, amelyekre a megtámadott ítélet szintén helyesen emlékeztet.(115) Ezen ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy abban az esetben, ha az erőfölényben lévő vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy a magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiváltsa a terhére rótt kiszorító hatásokat, a Bizottságnak az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában megjelölt öt szempont alkalmazásával elemeznie kell az engedményrendszer kiszorításra való alkalmasságát. Ezenkívül, amennyiben a Bizottság AEC‑tesztet végzett, az azon elemek közé tartozik, amelyeket figyelembe kell vennie annak értékelése során, hogy az engedményrendszer alkalmas‑e a verseny korlátozására.

137. A jelen ügyben elegendő megállapítani, hogy mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a többek között a vitatott magatartás általi piaci lefedettségre vonatkozó szempontot a Bizottság nem értékelte megfelelően, a Törvényszék helyesen állapíthatta meg, hogy az Intel által a HP‑nek nyújtott engedmények kiszorító hatásait még a 2003 októbere és 2005 májusa közötti időszak vonatkozásában sem lehetett bizonyítani.(116)

138. Ebből következik, hogy a Bizottság állításával ellentétben a Törvényszék nem követett el hibát az Intel által a HP részére nyújtott engedményeket illetően a jogsértés teljes időszaka tekintetében levonandó megfelelő következtetést illetően.

139. A negyedik jogalap negyedik részét véleményem szerint el kell utasítani.

6.      Közbenső következtetés

140. A fentiekre tekintettel arra a következtetésre kell jutnom, hogy a negyedik jogalap elemzett részei közül egyik sem alkalmas arra, hogy kétségessé tegye a Törvényszék azon következtetését, amely szerint a vitatott határozat nem bizonyította az Intel által a HP‑nek nyújtott engedmények kiszorító hatását a 2002 novembere és 2005 májusa közötti időszak egésze tekintetében.

141. A negyedik jogalapot ezért el kell utasítani.(117)

B.      Az AEC‑teszt Lenovo tekintetében történő vizsgálatát érintő többszöri téves jogalkalmazásra, a bizonyítékok elferdítésére és a Bizottság védelemhez való jogának megsértésére vonatkozó ötödik jogalap

142. Ötödik jogalapjával a Bizottság a Törvényszéknek a vitatott határozatban a Lenovo tekintetében alkalmazott AEC‑tesztre vonatkozó értékelését vitatja. Közelebbről, a Bizottság ezt az értékelést az Intel által a Lenovo kizárólagossági kötelezettségéért cserébe nyújtott két természetbeni előnynek – vagyis az Intel általános, egyéves jótállása meghosszabbításának és egy Shenzhenben (Kína) található platform jobb használatának – a számszerűsítésével kapcsolatban kifogásolja.

143. A Törvényszék e konkrét kérdéssel kapcsolatos megállapításai a következőképpen foglalhatók össze.

1.      A Törvényszéknek az Intel által a Lenovo részére nyújtott természetbeni előnyökre vonatkozó megállapításai

144. A megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a Törvényszék úgy tekintette, hogy az első ítéletben megállapítást nyert, hogy az Intel és a Lenovo szándéknyilatkozatot – a 2007. évi Memorandum of Understandinget (a továbbiakban: 2007. évi MoU) – írtak alá, amely íratlan kizárólagossági feltételhez volt kötve.(118) A megtámadott ítéletből az is kitűnik, hogy a Bizottság szerint az Intel által a Lenovónak nyújtott engedmények összegét ez a MoU jelölte meg, amely 2007‑re negyedéves kifizetések formájában 180 millió amerikai dollár (USD) pénzügyi támogatást irányzott elő.(119)

145. Ezenkívül a megtámadott ítéletben(120) a Törvényszék rámutatott, hogy a Bizottság előtti közigazgatási eljárás során az Intel azt az érvet adta elő, amely szerint az engedmények mértéke szempontjából kizárólag a 138 millió USD összeg releváns. Ez azzal volt magyarázható, hogy a 2007. évi MoU‑ban a Lenovo számára előirányzott 180 millió USD‑t kitevő pénzügyi támogatásból csak 135 millió USD‑t nyújtottak készpénzben. A pénzügyi támogatás fennmaradó részét természetbeni előnyök formájában, azaz az Intel általános, egyéves jótállásának meghosszabbítása és az Intel egy kínai platformjának történő jobb használatára vonatkozó javaslat formájában nyújtották. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az Intel azt állította, hogy míg e két nem pénzbeli hozzájárulás értéke a Lenovo számára 20 millió, illetve 24 millió USD‑t tett ki, ezek költsége az Intel számára jóval alacsonyabb volt, tudniillik 1,7 millió, illetve 1,3 millió USD. Az Intel szerint a hasonlóan hatékony versenytárs elemzése céljából e tényezőket nem a Lenovo számára képviselt értékük, hanem az Intel számára jelentett gazdasági költségeik alapján kell értékelni. Az Intel oly módon jutott a 138 millió USD összegre, hogy a 135 millió USD készpénzben nyújtott pénzügyi támogatáshoz hozzáadta ezen 1,7 millió USD és 1,3 millió USD összegű költségeket.

146. A Törvényszék megjegyezte továbbá, hogy a vitatott határozatban a Bizottság elutasította az Intel érvét, mivel úgy ítélte meg, hogy az a hasonlóan hatékony versenytársra vonatkozó elemzés elveinek téves értelmezésén alapul.(121) A Bizottság szerint ez az elemzés azon ár vizsgálatát jelenti, amelyen az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytársnak – amely azonban nincs erőfölényben – kínálnia kellene a termékeit az ügyfel részére ahhoz, hogy kompenzálja az erőfölényben lévő vállalkozás által nyújtott, feltételhez kötött előnyök elvesztését, amely abból eredne, hogy az említett ügyfél beszerzési szükségleteinek vitatható részét átviszi az erőfölényben lévő vállalkozástól a hipotetikus hasonlóan hatékony versenytárshoz.(122) A Bizottság szerint így egyértelműen kitűnik, hogy az ügyfélnél felmerülő veszteséget kell értékelni, mivel a hasonlóan hatékony versenytársnak ezt a veszteséget kell kompenzálnia, nem pedig az erőfölényben lévő vállalkozás gazdasági költségét, amennyiben a két adat eltér egymástól.(123)

147. A Bizottság álláspontjával ellentétben és az Intel fő érvének megfelelően a Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította, hogy ez az intézmény az AEC‑tesztnek a vitatott határozatban kifejtett alapjaival ellentétes feltevésből indult ki, amely azon az elven alapul, hogy a feltételezett versenytárs ugyanolyan hatékony, mint az Intel, különösen a platform bővítésével vagy a jótállás meghosszabbításával kapcsolatos költségek szempontjából.(124)

2.      A vitatott határozatban alkalmazott AEC‑teszt és az EUMSZ 102. cikk téves értelmezéséről

a)      A felek érvei 

148. A Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott ítélet tévesen alkalmazza a jogot a vitatott határozatban alkalmazott AEC‑teszt jellegének meghatározása során, ami végső soron az EUMSZ 102. cikk téves alkalmazását jelenti. Úgy véli, hogy a Törvényszék a költségráfordítást illetően tévesen értékelte, hogy valamely versenytárs a természetbeni előnyök formájában nyújtott engedményekkel összefüggésben hasonlóan hatékony‑e, mint az erőfölényben lévő vállalkozás.

149. A Bizottság előzetesen megjegyzi, hogy az AEC‑teszt olyan analitikai eszköz, amely több technikai módszertani döntést tesz szükségessé. Ennek alapján a vitatott határozatban szereplő, az Intel által a Lenovónak nyújtott engedményekre vonatkozó megállapításokat csak nyilvánvaló hiba esetén lehetett megsemmisíteni, amelyet a Törvényszék nem állapított meg.

150. Ezenkívül a Bizottság szerint a Törvényszék által elkövetett hiba abban állt, hogy arra a következtetésre jutott, hogy az Intel által nyújtott természetbeni előnyök értéke értékelésének alapját az Intelnek az azok nyújtásával járó költségei jelentik, nem pedig azoknak a Lenovo számára képviselt értéke. E tekintetben a Bizottság lényegében megismétli az Intel által a közigazgatási eljárás során előadott, a fenti 146. pontban ismertetett érvre a vitatott határozatban adott választ.

151. Még ha azt feltételezzük is ugyanis, hogy az Intel által nyújtott természetbeni előnyöket az Intelnek az azok nyújtásával járó költségei szempontjából kell vizsgálni, a Törvényszék a Bizottság véleménye szerint tévesen nem vette figyelembe, hogy egy, az Intelnél kisebb versenytárs nem rendelkezne az Intel által a Lenovónak kínálthoz hasonló platformokkal, és nem tudna a termékeire vonatkozóan hasonló meghosszabbított jótállást kínálni. E versenytársnak tehát pénzbeli kompenzációt kellett volna nyújtania az Inteltől származó természetbeni előnyök Lenovo általi elvesztéséért.

152. A Bizottság végül arra hivatkozik, hogy amennyiben a Bíróság elutasítaná a fent említett érveket, az, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a viszonválasz D.39. mellékletét az Intel állításainak megcáfolása érdekében, megsértette a védelemhez való jogát.

153. Az Intel vitatja ezeket az érveket. Álláspontja szerint a Törvényszék megközelítése megfelel a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának, amely szerint az EUMSZ 102. cikk a hasonlóan hatékony – nem pedig a kevésbé hatékony – versenytársakra összpontosít, és különösen, hogy az árképzési gyakorlatok értékelésének magának az erőfölényben lévő vállalkozásnak a költségein és stratégiáján kell alapulnia. A Bizottságnak az EUMSZ 102. cikkre vonatkozó saját iránymutatása ugyanis szintén azt rögzíti, hogy amennyiben hozzáférhető, a Bizottság felhasználja az erőfölényben lévő vállalkozás költségeire vonatkozó adatokat is. Az ettől eltérő megközelítés büntetné az erőfölényben lévő vállalkozást azért, mert a versenytársainál hatékonyabban működik, és így alacsonyabb költséggel szállít terméket az ügyfélnek.

b)      Elemzés

154. Előzetesen megjegyzem először is, hogy a felek között nincs vita abban a kérdésben, hogy a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló természetbeni előnyöket figyelembe kellett‑e venni az AEC‑teszt Lenovo tekintetében történő alkalmazása céljából. Ami vitás, az az, hogy ezeket az előnyöket hogyan kell kiszámítani e teszt alkalmazása céljából. A Bizottság ugyanis úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az AEC‑teszt alapjául szolgáló, a vitatott határozatban kifejtett elveket, és tévesen értelmezte azt, hogy ezt a tesztet a költségráfordítást illetően hogyan kell alkalmazni. Megjegyzendő, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az AEC‑teszt akkor is hasznosnak bizonyul, ha a szóban forgó magatartás elemei nincsenek pénzben kifejezve, azonban mégis számszerűsíthetők.(125)

155. Másodszor, a Bizottság érveivel ellentétben nem gondolom, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben végzett értékelés megkérdőjelezte volna az AEC‑teszt kialakítását vagy – a Bizottság szóhasználatával élve – az ezen intézmény által e teszt meghatározása során hozott „módszertani döntéseket”. A megtámadott ítéletből inkább az tűnik ki, hogy a Törvényszék megvizsgálta, hogy az AEC‑tesztnek az Intel által a Lenovónak nyújtott természetbeni előnyökre való alkalmazása megfelelt‑e ezen teszt alapjainak, amelyeket a Bizottság a vitatott határozatban kifejezetten meghatározott. Ebből a szempontból véleményem szerint nem lehet a Törvényszék terhére róni, hogy megsértette az AEC‑teszt meghatározása során a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgásteret. A Törvényszék elemzése ugyanis az AEC‑teszt Bizottság által e konkrét esetben történő alkalmazásának belső koherenciájára vonatkozik.

156. Ami azt illeti, hogy a Törvényszék hibát követett‑e el, amikor elutasította az Intel által a Lenovónak nyújtott természetbeni előnyöket illetően a Bizottság által követett megközelítést, a megtámadott ítéletből(126) helyesen kitűnik, hogy a vitatott határozatban alkalmazott AEC‑teszt belső logikája szerint annak vizsgálatáról van szó, hogy maga az Intel – figyelembe véve saját költségeit és az engedmény hatását – képes lenne‑e veszteség elszenvedése nélkül kisebb terjedelemben piacra lépni. A Törvényszék rámutatott továbbá – anélkül, hogy hibát követett volna el –, hogy az AEC‑elemzés a vitatott határozatban tisztán hipotetikus műveletként került kialakításra, abban az értelemben, hogy azt elemezte, kizárt‑e egy olyan versenytárs piacra lépése, amely az x86‑os CPU‑k gyártását és szállítását illetően hasonlóan hatékony, mint az Intel, és olyan terméket kíván értékesíteni, amely ugyanolyan értéket képvisel az ügyfelek számára, azonban nem rendelkezik olyan széles vevőkörrel, mint az Intel terméke.(127)

157. Emlékeztetek arra, hogy ítélkezési gyakorlatában a Bíróság kimondta, hogy az árképzési gyakorlatok értékelésének „magának az erőfölényben lévő vállalkozásnak az árain és stratégiáján” kell alapulnia,(128) és különösen, hogy az AEC‑tesztet az erőfölényben lévő vállalkozáséhoz hasonló költségszerkezetű, hipotetikus versenytárs figyelembevételével kell elvégezni.(129) A Bíróság megállapította továbbá, hogy annál is inkább indokolt e megközelítés, mivel megfelel a jogbiztonság általános elvének is, hiszen az erőfölényben lévő vállalkozás árainak és költségeinek figyelembevétele lehetővé teszi az utóbbi számára, hogy az EUMSZ 102. cikk értelmében ráháruló különleges felelősségre tekintettel értékelje saját magatartásának jogszerűségét.(130) Úgy tűnik tehát, hogy a Törvényszék által az AEC‑teszt vitatott határozatban szereplő alapjait illetően adott értelmezés megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatának.

158. Ezenkívül ez az értelmezés összhangban áll azzal is, hogy a vitatott határozat szerint hogyan kell kiszámítani az AEC‑teszt alkalmazásához szükséges különböző paramétereket. Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítéletben rámutat,(131) az AEC‑teszt e határozatban annak meghatározására irányul, hogy az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytárs, amelyet az erőfölényben lévő vállalkozással azonos költségek terhelnek, kisebb nagyságrendben is képes‑e fedezni költségeit. Ennélfogva az AEC‑teszt – például a jelen indítvány 43. és 83. pontjában leírt – alkalmazásához vezető minden egyes számítási szakaszban az erőfölényben lévő vállalkozás költségei állnak az elemzés középpontjában.

159. Igaz, hogy amennyiben a kizárólagossági engedményt készpénzben nyújtják, annak értéke objektív, továbbá azonos az erőfölényben lévő vállalkozás és az engedmény kedvezményezettje számára. Ezzel szemben, ha ezt az engedményt természetbeni formában nyújtják, az érték e vállalkozás és a kedvezményezett számára eltérő lehet, ami felveti a kérdést, hogy azt hogyan kell értékelni. Mindemellett az ezen érték kiszámítása logikájának mindkét esetben ugyanazokat az alapokat kell tiszteletben tartania. Ellenkező esetben az engedmény kiszorító hatás kiváltására való alkalmasságát nem a releváns gazdasági szereplőre hivatkozással kellene értékelni. A jelen ügyben nem kétséges, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítéletben helyesen rámutat,(132) hogy e releváns gazdasági szereplőnek főszabály szerint az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak kell lennie, amely ugyanolyan feltételek mellett nyújt természetbeni előnyöket a Lenovónak, mint az erőfölényben lévő vállalkozás.

160. Végül nem zárható ki, hogy ez utóbbi érték bizonyos kiigazítást tehet szükségessé annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni azt a tényt, hogy a hasonlóan hatékony versenytárs nem rendelkezik erőfölénnyel, és hogy e versenytárs tevékenysége kisebb nagyságrendű lehet. A vitatott határozatban a Bizottság ezt a helyzetet lényegében arra az esetre hivatkozva szemléltette, ha az erőfölényben lévő vállalkozás hasonlóan hatékony versenytársa nem tudna hozzáférést biztosítani egy hasonló terjesztési platformhoz, illetve nem tudná biztosítani a jótállás meghosszabbítását.(133)

161. Mindazonáltal, még ha feltételezzük is e lehetőség fennállását, ez nem igazolja, hogy a természetbeni formában megjelenő engedményt az AEC‑elemzés céljából azon érték szintjén értékeljék, amelyet ezen engedmény a kedvezményezettje számára képvisel. Ki kellett volna számítani egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs számára a terjesztési platformhoz való hozzáférés biztosításával járó költségeket. Következésképpen a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy az Intel által a Lenovo részére kínált természetbeni előnyök Bizottság általi számszerű értékelése hibás volt.(134)

162. E megfontolások fényében úgy vélem, hogy a Bizottság által a Törvényszék megközelítésével kapcsolatban megfogalmazott bírálatot el kell utasítani. Véleményem szerint a Törvényszék nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy a Bizottság az Intel által a Lenovónak nyújtott természetbeni előnyök értékelése során az AEC‑teszt vitatott határozatban kifejtett alapjaival ellentétes feltevésből indult ki.

163. Egyebekben, amennyiben a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a védelemhez való jogát azáltal, hogy megtagadta a viszonválasz D.39. mellékletének figyelembevételét, ezt az állítást a negyedik jogalap harmadik részének elemzése keretében részletesen kifejtettekkel azonos okok miatt el kell utasítani.(135)

164. Közelebbről, a viszonválasz D.39. melléklete a Bizottság szerint azt bizonyítja, hogy még ha el is fogadjuk, hogy egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs rendelkezik Kínában terjesztési platformmal, az a költség, amely e platformnak a Lenovo rendelkezésére bocsátásával kapcsolatban nála felmerülne, jelentősen magasabb lett volna, mint az Intel számára az ezen előny nyújtásával járó költség.

165. E tekintetben annak megállapítására szorítkozom, hogy ez az elemzés megfelel a fenti 160. pontban tett azon észrevételemnek, amely szerint elismerem, hogy bizonyos kiigazításra lehet szükség a szükséges rész előállítási költségének kiszámítása során annak figyelembevétele érdekében, hogy a hasonlóan hatékony versenytárs tevékenysége kisebb nagyságrendű.

166. Mindazonáltal, mivel a Bizottság erre a kérdésre csak a viszonválasz szakaszában válaszolt, amint arra a Törvényszék szintén helyesen rámutat,(136) a Törvényszék megtagadhatta a viszonválasz D.39. mellékletében szereplő kiegészítő elemzés figyelembevételét anélkül, hogy megsértette volna a Bizottság védelemhez való jogát.

3.      Közbenső következtetés

167. A fentiekre tekintettel arra a következtetésre jutottam, hogy a vitatott határozatban a Lenovo tekintetében alkalmazott AEC‑teszt Törvényszék általi értékelésével szemben a Bizottság által – különösen az Intel által a Lenovo kizárólagossági kötelezettsége ellenében nyújtott két természetbeni előnyt illetően – megfogalmazott kifogások megalapozatlanok, és azokat el kell utasítani.

168. Következésképpen az ötödik jogalapot el kell utasítani.

V.      Végkövetkeztetés

169. A jelen indítványban lefolytatott elemzésre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a negyedik és az ötödik jogalapot illetően utasítsa el a fellebbezést.

170. Nem foglalok állást a fellebbezésnek a Bizottság által előterjesztett többi jogalapot illetően történő elutasításáról vagy arról, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján melyik felet kell a költségek viselésére kötelezni.

1      Eredeti nyelv: angol.

2      EU:T:2022:19 (a továbbiakban: megtámadott ítélet).

3      EU:C:2017:632 (a továbbiakban: az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet).

4      EU:T:2014:547 (a továbbiakban: első ítélet).

5      COMP/C‑3/37.990 – Intel ügy (a továbbiakban: vitatott határozat).

6      A megtámadott ítélet 526. pontja.

7      A megtámadott ítélet 524. pontja.

8      További részletekért lásd a megtámadott ítélet 1–61. pontját.

9      [Az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16‑i tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

10      A vitatott határozat 1. cikke.

11      A vitatott határozat 2. cikke.

12      A 2017. szeptember 19‑i és október 24‑i végzéssel kijavított ítélet.

13      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 149. és 150. pontja.

14      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 65. és 107. pontja.

15      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 133. és 134. pontja, ahol a Bíróság a 2012. március 27‑i Post Danmark ítéletre (C‑209/10, EU:C:2012:172, 22. pont) hivatkozik.

16      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 135–137. pontja.

17      85/76, EU:C:1979:36 (a továbbiakban: Hoffmann‑La Roche ítélet).

18      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 138. pont.

19      Lásd az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontját (a továbbiakban: az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett szempontok).

20      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 141. pontja.

21      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 143. pontja.

22      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 144. pontja.

23      Az első fellebbezési eljárásban hozott ítélet 145. pontja.

24      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 147. pontja.

25      A megtámadott ítélet 74–102. pontja.

26      A megtámadott ítélet 85. pontja.

27      A megtámadott ítélet 96. pontja.

28      A megtámadott ítélet 97. és 98. pontja.

29      A megtámadott ítélet 101. pontja.

30      A megtámadott ítélet 116–122. pontja.

31      A megtámadott ítélet 123–127. pontja.

32      A megtámadott ítélet 145. pontja.

33      A megtámadott ítélet 149. pontja.

34      A megtámadott ítélet 150. és 151. pontja.

35      A megtámadott ítélet 152–159. pontja.

36      A megtámadott ítélet 175., 258., 260., 283., 285., 286., 297–299. és 334. pontja.

37      A megtámadott ítélet 160–166. pontja.

38      A megtámadott ítélet 167–481. pontja.

39      A megtámadott ítélet 482. pontja.

40      A megtámadott ítélet 483–520. pontja.

41      A megtámadott ítélet 521. pontja.

42      A megtámadott ítélet 524. pontja.

43      A megtámadott ítélet 526. pontja.

44      A megtámadott ítélet 527. pontja és a rendelkező rész 1. pontja.

45      Lásd a jelen indítvány 38. pontját.

46      A megtámadott ítélet 529. pontja.

47      A megtámadott ítélet 527–531. pontja és a rendelkező rész 3. pontja.

48      Kérelmében a Bizottság ezenkívül egy ötödik részben azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a vitatott határozat indokolása a megerősítő tényezőket illetően – amelyek e határozat szerint tovább erősítik a HP tekintetében lefolytatott AEC‑teszt eredményeit – hiányos. Mivel a Bíróság kérése erre a részre nem vonatkozik, azt kizárom az elemzésemből.

49      A megtámadott ítélet 288. és 289. pontja, amely a vitatott határozat (338), (341), (413) és (1296) preambulumbekezdésére hivatkozik.

50      A megtámadott ítélet 288. pontja, amely a vitatott határozat (1406) preambulumbekezdésére hivatkozik.

51      A megtámadott ítélet 297–299., 303. és 304. pontja, amely a vitatott határozat (1334)–(1337) és (1385)–(1389) preambulumbekezdésére hivatkozik.

52      A megtámadott ítélet 321. pontja, amely a vitatott határozat (1390)–(1395) preambulumbekezdésére hivatkozik. A megerősítő tényezőket az jelentette, hogy először is, a Bizottság az Intel számára legkedvezőbb adatokat használta fel, másodszor pedig, hogy a HP x86‑os CPU beszerzéseinek az AMD‑hez való átvitele esetén az Intel a maga részéről az eredetileg a HP‑nek szánt engedményeket átadhatná az x86‑os CPU‑it használó másik versenytársnak, például a Dellnek.

53      A megtámadott ítélet 303. pontja, amely jelzi, hogy a 34. táblázat a vitatott határozat (1334) preambulumbekezdésében található.

54      Ezeket a negyedéveket rövidítéssorozat jelöli, amely a „Q4 FY03”‑től a „Q3 FY05”‑ig terjed, ahol a „Q” a negyedévet (quarter), az „FY” pedig az adóévet (fiscal [tax] year) jelenti.

55      A megtámadott ítélet 292. pontja, amely jelzi, hogy a 35. táblázat a vitatott határozat (1337) preambulumbekezdésében található.

56      A megtámadott ítélet 304. pontja.

57      A megtámadott ítélet 298. és 299. pontja, amely a vitatott határozat (1385)–(1389) és (1406) preambulumbekezdésére hivatkozik.

58      A megtámadott ítélet 291. pontja.

59      A megtámadott ítélet 303. pontja.

60      A megtámadott ítélet 304. és 305. pontja.

61      A megtámadott ítélet 307. pontja.

62      A megtámadott ítélet 306. pontja.

63      A megtámadott ítélet 307. pontja.

64      A megtámadott ítélet 308–310. pontja.

65      A megtámadott ítélet 316–318. pontja.

66      Lásd ebben az értelemben: 2014. július 10‑i Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet (C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 54. pont).

67      Az összetett gazdasági értékelések korlátozott felülvizsgálati szintjének alakulását illetően lásd: Jaeger, M., „The standard of review in competition cases involving complex economic assessments: towards marginalisation of the marginal review?”, Oxford Journal of European Competition Law & Practice, 2. kötet, 4. szám, 2011, 295. és azt követő oldalak; valamint Da Cruz Vilaça, J. L., „The intensity of judicial review in complex economic matters – recent competition law judgments of the Court of Justice of the EU”, Journal of Antitrust Enforcement, 6. kötet, 2. szám, 2018, 173. és azt követő oldalak.

68      1966. július 13‑i ítélet (56/64 és 58/64, EU:C:1966:41, 347. o.).

69      1985. július 11‑i Remia és társai kontra Bizottság ítélet (42/84, EU:C:1985:327, 34. pont).

70      Lásd: 1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet (C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont).

71      2005. február 15‑i ítélet (C‑12/03 P, a továbbiakban: Tetra Laval ítélet, EU:C:2005:87, 39. pont).

72      A Tetra Laval ítéletben megfogalmazott kritériumot az EUMSZ 102. cikkel kapcsolatban említi a 2014. július 10‑i Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet (C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 54. pont), valamint a Törvényszék 2008. április 10‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélete (T‑271/03, EU:T:2008:101, 185. pont); 2007. január 30‑i France Télécom kontra Bizottság ítélete (T‑340/03, EU:T:2007:22, 163. és 165. pont); 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélete (T‑201/04, EU:T:2007:289, 379–381. pont); 2010. július 1‑jei AstraZeneca kontra Bizottság ítélete (T‑321/05, EU:T:2010:266, 32. pont).

73      2011. december 8‑i ítélet (C‑272/09 P, a továbbiakban: KME Germany ítélet, EU:C:2011:810).

74      2011. december 8‑i ítélet (C‑386/10 P, a továbbiakban: Chalkor ítélet, EU:C:2011:815).

75      Lásd: KME Germany ítélet, 102. pont; Chalkor ítélet, 62. pont.

76      Lásd: 2023. január 19‑i Unilever Italia Mkt. Operations ítélet (C‑680/20, EU:C:2023:33, 56. és 57. pont), ahol a Bíróság az AEC‑tesztet illetően megállapította, hogy „e fogalom különböző tesztekre utal, amelyek közös célja annak értékelése, hogy egy gyakorlat képes‑e versenyellenes kiszorító hatást kiváltani”, valamint, hogy az AEC‑teszt „csak egyike azon módszereknek”, amelyek lehetővé teszik az ilyen hatások értékelését.

77      Lásd a jelen indítvány 43. pontját.

78      Lásd a jelen indítvány 44. pontját.

79      Lásd e tekintetben: Kokott főtanácsnok Bizottság kontra Alrosa ügyre vonatkozó indítványa (C‑441/07 P, EU:C:2009:555, 90. pont), amely a 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítéletre (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 145. pont) hivatkozik.

80      Ezt szemlélteti a 2008. április 10‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (T‑271/03, EU:T:2008:101, 183. és azt követő pontok), amelyet helybenhagyott a 2010. október 14‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑280/08 P, EU:C:2010:603, 143. pont).

81      Lásd a jelen indítvány 68. pontját.

82      Ritter, C., „Presumptions in EU competition law’, Journal of Antitrust Enforcement, 2018, 6. kötet, 193. o.

83      A versenyjogban az egyik klasszikus példa az anyavállalat felelősségére vonatkozó vélelem. Lásd: 2009. szeptember 10‑i Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ítélet (C‑97/08 P, EU:C:2009:536). A vélelmek kimerítő felsorolása található a következő művekben: Ritter, C., i. m., 189–212. o., és Bailey, D., „Presumptions in EU competition law”, European Competition Law Review, 9. kötet, 20. szám, 2010, 20. o.

84      A megtámadott ítélet 306. pontja.

85      A megtámadott ítélet 310. pontja.

86      Lásd a jelen indítvány 117–129. pontját.

87      2000. november 16‑i SCA Holding kontra Bizottság ítélet (C‑297/98 P, EU:C:2000:633, 37. pont).

88      2010. július 1‑jei ítélet (C‑407/08 P, a továbbiakban: Knauf Gips ítélet, EU:C:2010:389, 89. pont).

89      Az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 141. pontja.

90      A megtámadott ítélet 300–302. pontja.

91      Lásd még: 2013. július 11‑i Ziegler kontra Bizottság ítélet (C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 57. és 58. pont).

92      A Knauf Gips ítélet 90. pontja.

93      A Knauf Gips ítélet 91. pontja.

94      Lásd e tekintetben: van der Woude, M., „Judicial control in complex economic matters”, Journal of European Competition Law & Practice, 10. kötet, 7. sz., 2019, 421. o.

95      A Knauf Gips ítélet 90. pontja.

96      Lásd még az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 144. pontját.

97      A megtámadott ítélet 302. pontja.

98      2015. március 19‑i ítélet (C‑286/13 P, a továbbiakban: Dole Food ítélet, EU:C:2015:184).

99      A megtámadott ítélet 316. és 317. pontja.

100      Lásd a jelen indítvány 95. pontját.

101      A megtámadott ítélet 317. pontja, amely ezen ítélet 150. pontjára is hivatkozik.

102      A megtámadott ítélet 318. pontja.

103      Ezt az észrevételt nem kérdőjelezi meg a Bizottság által a fellebbezésének egyik lábjegyzetében előadott azon szűkszavú érv, amely lényegében arra hivatkozik, hogy az engedmények összege „messze” a legfontosabb paraméter a szükséges rész kiszámítása során, valamint hogy az e paraméter alapján a Törvényszék elé terjesztett kiegészítő számítások tehát elegendőek voltak a HP tekintetében a szükséges rész hiányzó negyedévek vonatkozásában történő kiszámításához. Alkalmazandó az az állandó ítélkezési gyakorlat, amely szerint a Bíróság elé terjesztett érveket megfelelően ki kell fejteni. Lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑i Magnan kontra Bizottság végzés (C‑860/19 P, EU:C:2020:227, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

104      Lásd többek között: 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet (C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 463. pont).

105      Lásd: Kokott főtanácsnok Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑286/13 P, EU:C:2014:2437, 26. pont).

106      Lásd az 1/2003 rendelet 27. cikke (1) bekezdésének második mondatát.

107      Lásd ebben az értelemben: 2020. május 14‑i NKT Verwaltungs és NKT kontra Bizottság ítélet (C‑607/18 P, EU:C:2020:385, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

108      Lásd: 2013. január 24‑i Frucona Košice kontra Bizottság ítélet (C‑73/11 P, EU:C:2013:32, 89. és 90. pont); 2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet (C‑603/13 P, EU:C:2016:38, 73., 78. és 79. pont).

109      A Dole Food ítélet 38. pontja.

110      Lásd ebben az értelemben: a Dole Food ítélet 34–38. pontja, a 2013. március 14‑i Dole Food és Dole Germany kontra Bizottság ítélettel (T‑588/08, EU:T:2013:130, 46. és 47. pont) összefüggésben értelmezve.

111      Lásd: Kokott főtanácsnok Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑286/13 P, EU:C:2014:2437, 22. pont).

112      A megtámadott ítélet 319. és 334. pontja.

113      A megtámadott ítélet 500. és 520. pontja.

114      A megtámadott ítélet 525. pontja.

115      A megtámadott ítélet 522. pontja, „A [vitatott] határozat megsemmisítése iránti kérelemre vonatkozó következtetés” cím alatt. Lásd még a jelen indítvány 32. és 33. pontját.

116      Mindazonáltal a jelen ügyben benyújtott fellebbezésből kitűnik, hogy első jogalapjával a Bizottság a Törvényszéknek az első fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett szempontok szerinti értékeléssel kapcsolatos megállapításainak megalapozottságát kívánja kétségbe vonni. Abban az esetben, ha a Bíróság helyt adna ezen első jogalapnak, a negyedik jogalap e részének értékelését e megfontolás fényében kellene elvégezni.

117      Ez a közbenső következtetés akkor is helyes maradna, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a negyedik jogalap ötödik része – amelyre, amint arra már rámutattam, a jelen indítvány nem terjed ki – megalapozott. E rész azokra a megerősítő tényezőkre vonatkozik, amelyek erősítették a HP tekintetében elvégzett AEC‑teszt eredményeit, és amelyek per definitionem nem lehetnek elegendőek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a Törvényszék által e teszt alkalmazása során – elemzésem szerint helyesen – megállapított hibákat.

118      A megtámadott ítélet 98. pontja, amely az első ítélet 1045–1208. pontjára hivatkozik.

119      A megtámadott ítélet 415. pontja, amely a vitatott határozat (1461) preambulumbekezdésére hivatkozik.

120      A megtámadott ítélet 417. pontja, amely a vitatott határozat (1463) preambulumbekezdésére hivatkozik.

121      A megtámadott ítélet 419. pontja.

122      A megtámadott ítélet 420. pontja, amely a vitatott határozat (1466) preambulumbekezdésére hivatkozik.

123      A megtámadott ítélet 421. pontja, amely a vitatott határozat (1467) preambulumbekezdésére hivatkozik.

124      A megtámadott ítélet 433–439. pontja, amely a vitatott határozat (1003) és (1004) preambulumbekezdésére hivatkozik.

125      Lásd ebben az értelemben: 2023. január 19‑i Unilever Italia Mkt. Operations ítélet (C‑680/20, EU:C:2023:33, 59. pont).

126      A megtámadott ítélet 434. pontja, amely a vitatott határozat (1003) preambulumbekezdésére hivatkozik.

127      A megtámadott ítélet 435. pontja, amely a vitatott határozat (1004) preambulumbekezdésére hivatkozik.

128      2010. október 14‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑280/08 P, EU:C:2010:603, 198. pont).

129      2023. január 19‑i Unilever Italia Mkt. Operations ítélet (C‑680/20, EU:C:2023:33, 59. pont).

130      Lásd: 2010. október 14‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑280/08 P, EU:C:2010:603, 202. pont).

131      A megtámadott ítélet 152., 154., 157. és 158. pontja. Lásd még a jelen indítvány 43. pontját.

132      A megtámadott ítélet 437. és 439. pontja.

133      A megtámadott ítélet 438. pontja.

134      Lásd a megtámadott ítélet 455. pontját.

135      Lásd a jelen indítvány 117–129. pontját.

136      A megtámadott ítélet 441. pontja.