LAILA MEDINA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. január 18.(1)
C‑450/22. sz. ügy
Caixabank, S.A., a Bankia, S.A. és a Banco Mare Nostrum, S.A. jogutódja,
Caixa Ontinyent, S.A.,
Banco Santander, S.A., a Banco Popular Español, SA és a Banco Pastor, S.A. jogutódja,
Targobank, S.A.,
Credifimo, S.A.U.,
Caja Rural de Teruel, S.C.C.,
Caja Rural de Navarra, S.C.C.,
Cajasiete Caja Rural, S.C.C.,
Caja Rural de Jaén, Barcelona és Madrid, S.C.C.,
Caja Laboral Popular, S.C.C. (Kutxa),
Caja Rural de Asturias, S.C.C.,
Arquia Bank, S.A., korábban Caja de Arquitectos, S.C.C.,
Nueva Caja Rural de Aragón, S.C.C.,
Caja Rural de Granada, S.C.C.,
Caja Rural del Sur, S.C.C.,
Caja Rural de Albacete, Ciudad Real és Cuenca, S.C.C. (Globalcaja),
Caja Rural Central, S.C.C. és társai,
Unicaja Banco, S.A., a Liberbank, S.A. és a Banco Castilla la Mancha, S.A. jogutódja,
Banco de Sabadell, S.A.,
Banca March, S.A.,
Ibercaja Banco, S.A.,
Banca Pueyo, S.A.
kontra
ADICAE,
M.A.G.G.,
M.R.E.M.,
A.B.C.,
Óptica Claravisión, S.L.,
A.T.M.,
F.A.C.,
A.P.O.,
P.S.C.,
J.V.M.B., a C.M.R. jogutódja
(a Tribunal Supremo [legfelsőbb bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – 93/13/EGK irányelv – Eladók vagy szolgáltatók és fogyasztók között kötött szerződések – Közérdekű kereset alapján indult eljárás – A jogsértés megszüntetése és visszatérítés iránti kereset – Jelentős számú bankkal és fogyasztóval kötött jelzálogszerződések – A kamatláb változását korlátozó küszöbkikötés – Az átláthatóság in abstracto vizsgálata – »A szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó« fogalma”
I. Bevezetés
1. A szerződési feltételek átláthatóságának követelménye fontos szerepet játszik a 93/13/EGK irányelv(2) szerinti hatékony fogyasztóvédelem biztosításában. A szerződési feltételek átláthatóságának vizsgálata nemcsak formális, hanem gyakorlati kritériumokat is magában foglal. A fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, hogy teljes mértékben megértse a szerződési feltételeket és azok gazdasági következményeit. A gyakorlati megközelítésnek a Bíróság átláthatósági követelménnyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában történő elfogadását a szakirodalom „a tisztességtelen szerződési feltételek kérdése fokozottabban […] jóléti megközelítésének irányába történő fokozatos elmozdulás[ként]” jellemezte.(3)
2. Az alapügy azt a kérdést veti fel, hogy elvégezhető‑e a szerződési feltételek átláthatóságának bírósági felülvizsgálata kollektív jogorvoslati eljárás keretében, és ha igen, milyen feltételek mellett és milyen módszer szerint. A Bíróságnak az „átlagos fogyasztó” fogalmával is foglalkoznia kell egy jelentős számú pénzügyi intézményt és szerződést magában foglaló nagyszabású perként jellemezhető, közérdekű kereset alapján indult eljárással összefüggésben.
II. Jogi háttér
Az uniós jog
A 93/13 irányelv
3. A 93/13 irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. [helyesen: A 7. cikk sérelme nélkül valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát a szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetének figyelembevételével kell megítélni, tekintettel – a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatva – a szerződéskötést kísérő valamennyi körülményre, valamint e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételére, amelytől e szerződés függ.]
(2) A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. [helyesen: A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.]”
4. A 93/13 irányelv 5. cikke értelmében:
„Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak [helyesen: feltételeknek mindig világosnak] és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. Ez az értelmezési szabály nem alkalmazandó a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárások vonatkozásában.”
5. A 93/13 irányelv 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.
(2) Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek‑e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek [helyesen: éljenek] azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását.
(3) A saját nemzeti jogszabályok tiszteletben tartásával a (2) bekezdésben említett jogorvoslati eljárások elkülönítve vagy együttesen indíthatók az ellen az azonos gazdasági ágazathoz tartozó több eladó és szolgáltató, illetve szakmai szövetségük ellen, akik, illetve amelyek azonos általános szerződési feltételeket vagy hasonló feltételeket használnak, vagy azok használatát javasolják.”
A spanyol jog
A 7/1998. sz. törvény
6. Az 1998. április 13‑i Ley 7/1998 sobre condiciones generales de la contratación (az általános szerződési feltételekről szóló 7/1998. sz. törvény; BOE 89. sz., 1998. április 14.) alapügyre alkalmazandó változatának (a továbbiakban: LCGC) 12. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. A jelen törvény rendelkezéseivel vagy más kötelező vagy tiltó jellegű jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes általános feltételek használata vagy az ilyen feltételek használatára vonatkozó javaslat ellen a jogsértés megszüntetése és visszatérítés iránti kereset nyújtható be.
2. A jogsértés megszüntetése iránti kereset arra irányul, hogy az alperest a semmisnek tekintett általános feltételek megszüntetésére és a jövőbeni használatuktól való tartózkodásra kötelezzék, – a körülményektől függően – meghatározva és pontosan leírva a szerződés érvényesnek és kötelezőnek tekintendő tartalmát.
A jogsértés megszüntetése iránti kereset, valamint az ilyen általános feltételek alkalmazásával okozott károk megtérítése iránti kereset az ilyen feltételek értelmében beszedett összegek visszatérítésére irányuló járulékos kérelemmel egyesíthető.”
7. Az LCGC 17. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. A jogsértés megszüntetése iránti kereset bármely olyan eladóval vagy szolgáltatóval szemben indítható, aki semmisnek tekintett szerződési feltételeket használ.
[…]
4. Az előző bekezdésekben említett keresetek együttesen is indíthatók az ellen az azonos gazdasági ágazathoz tartozó több eladó és szolgáltató, illetve szakmai szövetségük ellen, akik, illetve amelyek azonos, semmisnek tekintett általános feltételeket használnak, vagy azok használatát javasolják.
Az 1/2007. sz. királyi törvényerejű rendelet
8. A texto refundido de la Ley General para la Defensa de los Consumidores y Usuarios y otras leyes complementarias (a fogyasztók és felhasználók védelméről szóló általános törvény és egyéb kiegészítő törvények egységes szerkezetbe foglalt szövege), amelyet a 2007. november 16‑i Real Decreto Legislativo 1/2007 (1/2007. sz. királyi törvényerejű rendelet; BOE 287. sz., 2007. november 30.) hagyott jóvá, alapügyre alkalmazandó változatának 53. cikke értelmében a jogsértés megszüntetése iránti kereset tárgya az alperes arra való kötelezése, hogy hagyjon fel bizonyos magatartásával, és annak megakadályozása, hogy e magatartás a jövőben megismétlődjön. Ezenkívül az eljárás megindítható az olyan magatartás megtiltása érdekében is, amely az eljárás megindításának időpontjában már befejeződött, amennyiben elegendő valószínűsítő körülmény áll fenn arra vonatkozóan, hogy a magatartás hamarosan megismétlődhet. A jogsértés megszüntetésére irányuló bármely keresethez semmisség megállapítása, illetve megsemmisítés iránti kereset esetén, járulékos jelleggel kapcsolódhat a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset, a szerződés megszüntetésére vagy megszűnésének megállapítására irányuló kereset vagy az azon pénzösszegek visszatérítésére irányuló kereset, amelyeket a tisztességtelennek, illetve nem átláthatónak minősített magatartások, kikötések vagy általános feltételek alapján szedtek be.
Az 1/2000. sz. törvény
9. A 2000. január 7‑i Ley 1/2000 de Enjuiciamiento Civil (a polgári perrendtartásról szóló 1/2000. sz. törvény; BOE 7. sz., 2000. január 8., 575. o.) alapügyre alkalmazandó változatának 72. cikke értelmében összekapcsolhatók és egyszerre nyújthatók be azok a keresetek, amelyeket egy személy nyújt be több jogalannyal szemben vagy több személy nyújt be ugyanazon jogalannyal szemben, feltéve, hogy e keresetek között jogcímük vagy a causa petendi okán kapcsolat van. A jogcím vagy a causa petendi azonosnak vagy kapcsolatban állónak tekintendő, ha a keresetek ugyanazokon a tényeken alapulnak.
III. A tényállás és az alapeljárás rövid bemutatása
10. Az Asociación de Usuarios de Bancos, Cajas de Ahorros y Seguros de España (spanyol bankok, takarékpénztárak és biztosítók felhasználóinak egyesülete, ADICAE) a jogsértés megszüntetése iránti közérdekű keresetet nyújtott be 44 Spanyolországban tevékenységet végző pénzügyi intézmény ellen. Az ADICAE kérelme az e pénzügyi intézmények által a változó kamatozású, jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződéseikben alkalmazott azon általános szerződési feltétel megszüntetésére irányult, amely korlátozza a kamatláb változását annak érdekében, hogy az ne csökkenjen egy bizonyos küszöbérték alá (a továbbiakban: küszöbkikötés). Az ADICAE továbbá a jogsértés megszüntetése iránti keresethez egy visszatérítés iránti keresetet kapcsolt, amely az említett feltétel értelmében beszedett összegek visszatérítésére történő kötelezésre irányult. Az ADICAE két alkalommal is kérte további alperesek perbevonását, és így az alperesek teljes száma 101‑re emelkedett.
11. Az elsőfokú bíróság elfogadhatónak nyilvánította a keresetet. Az országos sugárzású tömegkommunikációs eszközök útján közzétett felhívásokat követően 820 fogyasztó jelent meg a közérdekű kereseti kérelem támogatása érdekében.
12. Az elsőfokú ítélet három intézmény kivételével részben helyt adott a keresetnek, és megállapította a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződések általános szerződési feltételeiben szereplő küszöbkikötések (clausulas suelo) semmisségét. Ezen ítélet kötelezte az említett pénzügyi intézményeket, hogy a szerződésekből töröljék a vitatott kikötéseket, és ne alkalmazzák azokat átláthatatlan módon. Az ítélet ezenkívül kötelezte az említett pénzügyi intézményeket, hogy fizessék vissza a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) 2013. május 9‑i ítéletének közzétételétől kezdődően az említett kikötések alkalmazásával jogalap nélkül beszedett összegeket.
13. Az alperes bankok fellebbezést nyújtottak be az elsőfokú ítélet ellen az Audiencia Provincial de Madridhoz (madridi tartományi bíróság, Spanyolország), amely elutasította a fellebbezések nagyobb részét. Az említett bíróság az ítéletében megállapította a szerződési feltételek átláthatósága vizsgálatának közérdekű keresetek keretében alkalmazandó módszerét (in abstracto vizsgálat). Közelebbről kimondta, hogy meg kell állapítani, hogy a pénzügyi intézmény elfedte‑e vagy eltorzította‑e a szóban forgó kikötés gazdasági következményeit. Az említett bíróság úgy vélte, hogy ilyen elfedés vagy eltorzítás akkor áll fenn, ha a bank a küszöbkikötést más olyan – jellemzően a szerződés árát meghatározó – feltételekkel nem egyenértékű síkon mutatja be, amelyekre az átlagfogyasztó figyelmet fordít.
14. Az Audiencia Provincial de Madrid (madridi tartományi bíróság) felsorolt bizonyos gyakorlatokat, amelyek a vitatott kikötés átláthatóságának hiányára utalhatnak. E gyakorlatok különösen a következők: először, a küszöbkikötésnek a szerződés árához nem kapcsolódó információkkal vagy az árat potenciálisan csökkentő másodlagos információkkal együtt történő megjelenítése, azt a látszatot keltve, hogy a kikötést bizonyos olyan feltételekhez vagy követelményekhez kötik, amelyek megnehezítik a gyakorlati alkalmazását; másodszor, a kikötés olyan hosszú bekezdések közepén vagy végén található, amelyek más rendelkezések tárgyalásával kezdődnek, elvonva az átlagfogyasztó figyelmét; harmadszor pedig, a küszöbkikötés és a felső határra (maximum) vonatkozó feltétel együttes megjelenítése, aminek következtében a fogyasztó figyelme arra a látszólagos biztonságra összpontosul, hogy a referencia‑kamatláb hipotetikus emelkedésével szemben maximális felső határ áll, ami eltereli a figyelmet a minimális határ fontosságáról.
15. A bankok az Audiencia Provincial de Madrid (madridi tartományi bíróság) ítéletét megtámadták a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) előtt.
16. Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság két fő kérdést vet fel. Az első arra vonatkozik, hogy a jogsértés megszüntetése iránti közérdekű kereset a szerződési feltételek átláthatóságának vizsgálatára alkalmas eljárási mechanizmus‑e. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a jogsértés megszüntetése iránti kereset – per defintionem – a szóban forgó kikötés in abstracto vizsgálatát követeli meg, míg az átláthatósági vizsgálat azon egyedi szerződéses jogviszony konkrét vizsgálatát követeli meg, amelynek keretébe a vitatott feltétel illeszkedik, a fogyasztóknak a szerződéskötést megelőzően szolgáltatott információra összpontosítva. Ezért kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a közérdekű kereset alkalmas‑e egy kikötés átláthatóságának vizsgálatára. Ezen túlmenően kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy indítható‑e az átláthatóság vizsgálatára irányuló közérdekű kereset egy egész ország bankrendszerét alkotó valamennyi (több mint száz) pénzügyi intézmény ellen, ha ezen intézmények esetében az az egyetlen közös nevező, hogy jelzálogszerződéseikben hasonló kikötést használnak.
17. A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett második kérdés az átlagos fogyasztó meghatározásához kapcsolódik olyan körülmények között, amikor eltérések vannak a perben részt vevő több pénzügyi intézmény, a használt szerződéskötési formák és az érintett fogyasztók között, valamint amikor az érintett feltételeket hosszú időszakon keresztül használták.
18. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlat jól mutatja az átláthatóság in abstracto vizsgálatával kapcsolatos nehézségeket. E tekintetben a Tribunal Constitucional (alkotmánybíróság, Spanyolország) ítélkezési gyakorlatára hivatkozik. E bíróság megállapította, hogy egy jogsértés megszüntetésére irányuló közérdekű kereset joghatásainak számtalan szerződésre történő kiterjesztése oda vezethet, hogy sértheti azon fogyasztó szerződési szabadságát, aki nem kívánja a szerződés semmisségének kimondását. A kérdést előterjesztő bíróság ezen túlmenően hivatkozik a saját ítélkezési gyakorlatára. A kérdést előterjesztő bíróság a múltban megállapította, hogy elvégezhető a küszöbkikötések in abstracto vizsgálata, figyelembe véve azt, hogy kit lehet átlagos fogyasztónak tekinteni, valamint a tömeges jellegű szerződéskötés jellemzőit. A releváns ügyekben mindazonáltal a közérdekű kereset egyetlen vagy kevés számú pénzügyi intézmény ellen irányult. Ennek megfelelően könnyebb volt a vitatott gyakorlatokat és kikötéseket korlátozott számú standard tényállásba csoportosítani, és egyszerűbb volt döntést hozni az átlagos fogyasztó szemszögéből.
19. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az átláthatóság in abstracto vizsgálatának elvégzését tovább bonyolítja, ha a jogsértés megszüntetése iránti keresethez visszatérítés iránti kereset társul. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy azon konkrét vagyoni következmények meghatározására, amelyeket a semmisség megállapítása vonhat maga után az egyes érintett fogyasztók tekintetében, inkább a fogyasztók által indított egyéni keresetek alkalmasak.
20. E megfontolásokra tekintettel határozott úgy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [93/13 irányelv] 4. cikke (1) bekezdésének a szerződés megkötését kísérő körülmények fennállására vonatkozó fordulata, illetve ugyanezen irányelv 7. cikke (3) bekezdésének a hasonló feltételekre vonatkozó fordulata lehetővé teszi‑e az átláthatóságnak egy közérdekű kereset keretében végzendő vizsgálata érdekében az olyan kikötések in abstracto szintű elbírálását, amelyeket több mint száz pénzügyi intézmény alkalmaz, több millió banki szerződésben anélkül, hogy figyelembevételre kerülne a kikötés jogi és gazdasági terheire vonatkozó információknak a szerződéskötést megelőzően biztosított szintje, illetve az egyes esetekben a szerződés megkötését kísérő, további körülmények?
2) Összeegyeztethető‑e a [93/13 irányelv] 4. cikkének (2) bekezdésével és 7. cikkének (3) bekezdésével az, hogy az átláthatóság in abstracto vizsgálata az átlagfogyasztó szemszögéből történjen, amikor többféle szerződési ajánlat a fogyasztók különböző, sajátos csoportjait célozza meg, illetve amikor gazdaságilag és földrajzilag jelentősen eltérő üzleti területekkel rendelkező több intézmény van jelen egy olyan kifejezetten hosszú időszakban, amelynek során az ilyen kikötések közismertté váltak?”
21. A következő pénzügyi intézmények nyújtottak be írásbeli észrevételeket: a Caixabank, S.A., a Banco Santander, S.A., a Targobank, S.A., a Caja Rural de Teruel, S.C.C., a Caja Rural de Navarra, S.C.C., a Caja Rural de Jaén, Barcelona és Madrid, S.C.C., a Caja Rural de Asturias, S.C.C., az Arquia Bank, S.A., korábban Caja de Arquitectos, S.C.C., a Nueva Caja Rural de Aragón, S.C.C., a Caja Rural de Granada, S.C.C., a Caja Rural del Sur, S.C.C., a Caja Rural de Albacete, Ciudad Real és Cuenca, S.C.C. (Globalcaja), a Caja Rural Central, S.C.C. és társai, az Unicaja Banco, S.A., a Banco de Sabadell, S.A. és az Ibercaja Banco S.A.. Írásbeli észrevételeket nyújtott be továbbá az ADICAE, a spanyol, a lengyel és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság. A Bíróság a tárgyaláson megválaszolandó írásbeli kérdéseket intézett a felekhez. A lengyel és a portugál kormány kivételével e felek képviseltették magukat a 2023. szeptember 28‑i tárgyaláson is.
IV. Értékelés
A vitatott küszöbkikötés (clausulas suelo) bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos előzetes észrevételek
22. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata előtt fontos néhány előzetes észrevételt tenni a küszöbkikötések spanyolországi és a Bíróság előtti bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban.
23. A küszöbkikötések a spanyolországi pénzügyi intézmények jelentős része által a fogyasztókkal kötött változó kamatozású, jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződések általános szerződési feltételeiben szereplő általános feltételek voltak. Azok olyan minimális kamatlábat állapítottak meg, amely alá nem csökkenhetett a változó kamatláb függetlenül attól, hogy a referencia‑kamatláb e minimum alá csökkent‑e. Az említett kölcsönszerződésekben meghatározott minimális kamatláb általában két és öt százalék között volt.(4) Amikor a jelzálogkölcsön‑szerződésekben alkalmazott referencia‑kamatlábak (általában az Euribor) jelentősen a küszöbkikötés által meghatározott küszöbérték alá csökkentek, az ilyen kikötéseket tartalmazó kölcsönszerződéseket kötött fogyasztók ráébredtek, hogy nem részesülhetnek e csökkenés előnyeiből, és hogy annak ellenére, hogy változó kamatozású jelzálogkölcsön‑szerződéssel rendelkeznek, továbbra is a minimális kamatlábat kell fizetniük.(5) Egyes fogyasztók és fogyasztói szervezetek több ezer pert indítottak Spanyolországban a küszöbkikötések jogellenességének megállapítása és a kamatok jogcímén történt túlfizetés visszatérítése érdekében.
24. 2013. május 9‑i alapvető jelentőségű ítéletében (amelyet megerősített a 2015. március 25‑i ítélet) a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) a küszöbkikötések jogszerűségét vizsgálta egy fogyasztói szervezet által több bank ellen indított közérdekű kereset keretében. Az említett bíróság megállapította, hogy az ilyen, a szóban forgó szerződések elsődleges tárgyát meghatározó feltételek nyelvtanilag átláthatók voltak a fogyasztók számára, éppen ezért megfeleltek a világos és érthető megfogalmazás 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésében meghatározott követelményének. Noha a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) megállapította, hogy a küszöbkikötések az adott esetben önmagukban jogszerűek voltak, úgy ítélte meg, hogy azok nem feleltek meg a gyakorlati átláthatóság követelményének.(6) E megállapítás azon alapult, hogy a fogyasztókat nem tájékoztatták megfelelően a szerződés megkötésekor a szóban forgó feltétel jogi és gazdasági következményeiről. A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság), miután elvégezte e kikötések elemzését, figyelembe véve a jóhiszeműség, a szerződéses jogok és kötelezettségek egyensúlya és az átláthatóság 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében, 4. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkében meghatározott általános kritériumait, megállapította, hogy azok semmisek.
25. 2013. május 9‑i ítéletében a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) az ítéletének kihirdetését követően teljesített túlfizetésekre korlátozta a semmisség megállapításából eredő visszafizetési kötelezettséget azokra a súlyos gazdasági zavarokra tekintettel, amelyeket a visszaható hatályú visszafizetési kötelezettség okozna a bankszektorban. A Gutiérrez Naranjo és társai ítéletben a Bíróság a 93/13 irányelv 6. cikkével összeegyeztethetetlennek ítélte a visszafizetési kötelezettség időbeli korlátozását.(7)
26. E körülményekre tekintettel vizsgálom meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdést.
Az első kérdésről
27. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (3) bekezdését, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy közérdekű kereset keretében in abstracto vizsgálja a szerződési feltételek átláthatóságát olyan körülmények között, amikor az adott közérdekű keresetet jelentős számú pénzügyi intézmény ellen indították, és az nagyszámú szerződést érint.
28. A kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatos kétségei, hogy a közérdekű kereset alkalmas a szerződési feltételek in abstracto vizsgálatára, először is a 93/13 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének szövegéből erednek. E rendelkezés szerint valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát – a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatva – a szerződéskötést kísérő valamennyi körülményre tekintettel kell megítélni. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat az egyéni és a közérdekű keresetek eltérő jellegére: az egyéni keresetek alapján indult eljárások azon szerződéses jogviszony konkrét vizsgálatát foglalják magukban, amelynek keretébe a vitatott feltétel illeszkedik, míg a közérdekű keresetek alapján indult eljárások az érintett kikötés in abstracto vizsgálatát foglalják magukban. Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza az alapügy körülményeinek az alperesek és az érintett szerződések rendkívül nagy száma, valamint a küszöbkikötés számos különböző megfogalmazása miatt fennálló összetettségét.
29. E kérdések kezelése érdekében először is fontos felidézni a Bíróságnak a közérdekű és az egyéni keresetek keretében végzett bírósági felülvizsgálat jellegére, valamint a szerződési feltételek átláthatóságára vonatkozó követelmény vizsgálatára vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Az említett ítélkezési gyakorlat alapján megvizsgálom, hogy elvégezhető‑e az átláthatóság vizsgálata, és ha igen, milyen feltételek mellett, az alapügyben szereplőhöz hasonló nagyságrendű közérdekű kereset keretében.
a) A közérdekű és az egyéni keresetek keretében végzett bírósági felülvizsgálat jellegéről
30. A 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer a keresetek két típusán alapul: az egyéni kereseteken és a közérdekű kereseteken. A keresetek e két típusa egymást kiegészítő kapcsolatban áll egymással.(8) A fogyasztó azon alanyi jogával párhuzamosan, hogy bírósághoz fordulhasson egy általa aláírt szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálata céljából, a 93/13 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára a típusszerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek felülvizsgálatának bevezetését fogyasztóvédelmi egyesületek által közérdekből, jogsértés megszüntetése iránt indított kereset útján.(9)
31. A 2009/22/EK irányelv,(10) amely a jogsértés megszüntetésére irányuló megfelelő eljárásjogi eszközök rendelkezésre bocsátása terén kiegészíti a fogyasztók 93/13 irányelv általi védelmét, szintén követi ezt a tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányuló célkitűzést.(11)
32. A Bíróság megállapította, hogy az egyéni és közérdekű keresetek célja és joghatásai a 93/13 irányelv keretében eltérőek, és e keresetek eltérő jellegűek.(12) Így egy egyéni fogyasztói kereset keretében a bíróságoknak in concreto kell vizsgálniuk egy már megkötött szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegét. A nemzeti bíróságnak a 93/13 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően a szerződéskötést kísérő valamennyi körülményt figyelembe kell vennie. A jogsértés megszüntetése iránti kereset esetében a bíróságok feladata, hogy in abstracto vizsgálják az eladók vagy szolgáltatók által a fogyasztókkal kötött szerződésekbe foglalt feltételek tisztességtelen jellegét. Ezenfelül a jogsértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárások megelőző jellegéből és elrettentésre irányuló céljából, valamint bármely konkrét egyéni jogvitától való függetlenségéből az következik, hogy ezen eljárásokat akkor is meg lehet indítani, ha azokat a kikötéseket, amelyek alkalmazásának megtiltását kérték, meghatározott szerződésekben nem használták.(13)
33. Rá kell mutatni arra, hogy a tisztességtelen feltételek in abstracto vizsgálata a 93/13 irányelv 7. cikkében említett kollektív jogorvoslati mechanizmusok sajátja.(14) A szerződés valamennyi egyedi körülményének figyelembevétele csak az egyéni keresetek keretében indokolt.(15) Ez az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből következik, amely szerint a szerződéskötést kísérő valamennyi körülményt „[a] 7. cikk sérelme nélkül” kell vizsgálni. A közérdekű keresetek alapján indult eljárásokban tehát a bírósági felülvizsgálat mindig absztrakt jellegű függetlenül attól, hogy a vizsgált feltételeket használták‑e vagy sem konkrét szerződésekben.
34. Ami az egyéni és a közérdekű keresetek hatásait illeti, a tisztességtelen jelleg egyéni kereset keretében történő megállapítása csak az eljárásban részt vevő fogyasztó tekintetében bír kötelező erővel. A közérdekű keresetek esetében a tisztességtelen jelleg megállapítása tágabb hatállyal bírhat. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a nemzeti szabályozás előírhatja, hogy a tisztességtelen jellegnek egy eladó vagy szolgáltató ellen a jogsértés megszüntetése iránt indított kereset keretében történő megállapítása ultra partes hatállyal bír.(16)
35. A közérdekű keresetek keretében elvégzendő in abstracto vizsgálatra szolgáló mechanizmusok kiegészítik a fogyasztó ahhoz való alanyi jogát, hogy egyéni keresetet indítson, és hogy szerződésének valamennyi körülményét figyelembe vegyék. Mivel a közérdekű és az egyéni keresetek egymást kiegészítő kapcsolatban állnak egymással, a 93/13 irányelv által létrehozott bírói jogvédelmi rendszer keretében biztosítani kell, hogy a keresetek mindkét típusát igénybe lehessen venni. Így az egyéni kereset esetében alkalmazandó követelmények – különösen a szerződés valamennyi egyedi körülménye figyelembevételének szükségessége – nem akadályozzák olyan közérdekű kereset indítását, amely független bármely konkrét egyéni jogvitától és egyedi körülményektől.
36. Az egyéni és a közérdekű keresetek a 93/13 irányelv által bevezetett átfogó védelmi rendszer alkotóelemei.
b) A szerződési feltételek átláthatóságának vizsgálatáról
37. Az átláthatóság követelményét az a szabály fejezi ki, hogy a szerződési feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük (a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke).(17) Ezenfelül a 93/13 irányelv huszadik preambulumbekezdéséből és mellékletének 1. i) pontjából az következik, hogy a fogyasztónak a szerződés összes feltételét előzetesen meg kell ismernie, hogy a tények teljes ismeretében dönthessen arról, hogy ezeket a feltételeket magára nézve kötelezőnek ismeri‑e el.(18)
38. Konkrétabban, a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a tisztességtelen jelleg megítélése nem vonatkozhat sem „a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására”, sem pedig „az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek”. Ebből következik, hogy a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálatára szolgáló mechanizmus alól az alapvető feltételek vonatkozásában fennálló kivétel (a továbbiakban: az alapvető feltételekkel kapcsolatos kivétel) alkalmazása e feltételek átláthatóságától függ.
39. A 93/13 irányelv 5. cikke egy általánosabb átláthatósági szabályt állapít meg, előírva, hogy a szerződési feltételeknek „mindig világosnak és érthetőnek kell lenniük”. Ez a rendelkezés úgy tekinthető, mint amely – a szakirodalomban kifejtetteknek megfelelően – az átláthatóság „átfogó elvét” fogalmazza meg.(19)
40. A Bíróság megállapította, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkében szereplő átláthatósági követelmény hatálya megegyezik az ezen irányelv 5. cikkében szereplő követelményével.(20)
41. A Bíróság szerint az átláthatóság követelményét kiterjesztő módon úgy kell érteni,(21) hogy az mind formális, mind gyakorlati kritériumokat magában foglal.(22) A formális átláthatóság általában a releváns információk megfogalmazására és a fogyasztó felé történő bemutatásának módjára vonatkozik. Szemléltetésképpen a tisztességtelen feltételekre vonatkozó bizottsági iránymutatás a szerződési feltételek bemutatásának következő szempontjait sorolja fel az átláthatóság vizsgálata szempontjából releváns tényezőkként: a vizuális bemutatás érthetősége, az a tény, hogy egy szerződés logikusan van‑e felépítve, és a fontos kikötések megfelelően ki vannak‑e hangsúlyozva, anélkül hogy el lennének rejtve az egyéb rendelkezések közé, vagy a feltételek egy olyan szerződésben vagy olyan összefüggésben szerepelnek‑e, amelyben jelenlétükre észszerűen számítani lehet, többek között egyéb kapcsolódó szerződési feltételekkel együtt.(23)
42. A szerződési feltételek gyakorlati átláthatóságának(24) vizsgálata túlmutat a feltétel világos és érthető jellegének vizsgálatán, és arra is kiterjed, hogy a feltétel lehetővé teszi‑e a fogyasztó számára, hogy megértse annak tényleges következményeit.
43. E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír, hogy a szerződéskötést megelőzően tájékoztatást kapjon a szerződési feltételekről és a szerződéskötés következményeiről. Többek között ezen információk alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladóval vagy szolgáltatóval – az általuk előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva – szerződéses kapcsolatba lép‑e.(25) Következésképpen az említett átláthatósági követelményt úgy kell értelmezni, hogy az nemcsak azt írja elő, hogy az érintett szerződési feltétel alaki és nyelvtani szempontból érthető legyen a fogyasztó számára, hanem azt is lehetővé kell tennie, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó megértse e szerződési feltétel konkrét működését, és így pontos és érthető kritériumok alapján felmérje az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, potenciálisan jelentős gazdasági következményeit.(26)
44. Az átláthatóság követelményét a Bíróság eddig egyéni keresetek alapján indult eljárásokkal összefüggésben vizsgálta a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére és 5. cikkére tekintettel és főként kölcsönszerződésekkel kapcsolatban. Ilyen összefüggésben azt a kérdést, hogy az átláthatóság követelményét tiszteletben tartották‑e, az összes releváns információra és az összes releváns ténybeli elemre tekintettel kell megvizsgálni, amelyek között szerepel a szóban forgó kölcsönszerződés megkötése keretében nem csupán maga a hitelező, hanem bármely más, az érintett kölcsön értékesítésében részt vevő, e hitelező nevében eljáró személy által közzétett reklám és tájékoztatás is.(27) Konkrétabban, a nemzeti bíróságnak a kölcsönszerződés megkötését övező körülmények összességének figyelembevételekor meg kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó ügyben tájékoztatták‑e a fogyasztót a kötelezettségvállalásának terjedelmét esetlegesen befolyásoló valamennyi olyan tényezőről, amely révén felmérheti különösen az általa felvett kölcsön teljes költségét.(28) Ezen értékelés szempontjából releváns elemek között szerepel a pénzügyi intézmény által a szerződéskötést megelőző és szerződéses dokumentumokban használt nyelvezet is.(29)
45. Ebből következik, hogy az egyéni keresetek alapján indult, az átláthatóság vizsgálatára irányuló eljárások keretében a nemzeti bíróságnak a kölcsönszerződés megkötését övező körülmények összességét figyelembe kell vennie. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy az átláthatóság bírósági vizsgálatának számos eleme objektív értékelésen alapul. A nemzeti bíróság egy meghatározatlan számú fogyasztónak kínált kölcsönökkel kapcsolatban a hitelező által előzetesen megfogalmazott, előzetesen kidolgozott szerződéses és a szerződéskötést megelőző szabványdokumentumokban szereplő általános szerződési feltételt értékel. Ezen túlmenően az átláthatóság vizsgálatához használt viszonyítási alap nem a konkrét egyéni fogyasztó, hanem a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó.(30)
46. Az átlagos fogyasztó fogalma olyan jogi fikció, amely nagyon változatos helyzeteket igyekszik közös nevezőre hozni.(31) Így objektív viszonyítási alapnak minősül. E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az átláthatóság követelményének tiszteletben tartását a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó objektív mércéjére tekintettel kell vizsgálni.(32) Ennek nem felel meg sem az ezen átlagfogyasztónál kevésbé tájékozott fogyasztó, sem az utóbbinál tájékozottabb fogyasztó.(33)
47. Figyelembe véve az átláthatóság vizsgálatának a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kidolgozott valamennyi elemét, a szakirodalom helyesen állapította meg, hogy az „átláthatósági tesztnek való megfelelés küszöbe” jelentős mértékben megemelkedett,(34) ami az átlagos fogyasztó modelljét „a szabványszerződések megkötése során tanúsított fogyasztói magatartás realitásaihoz igazította”.(35)
48. Még egy példával élve, egy devizaalapú szerződésekkel kapcsolatos ügyben, jóllehet az érintett fogyasztó jelentős mennyiségű információt kapott, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az átláthatóság követelményének nem lehet eleget tenni pusztán azzal, hogy a fogyasztóval információkat közölnek, még ha azok jelentős mennyiségűek is. A fogyasztót az árfolyamváltozásra esetlegesen kiható gazdasági háttérről is tájékoztatni kell, és lehetővé kell tenni számára, hogy konkrétan megértse a pénzügyi helyzetére gyakorolt esetlegesen súlyos következményeket.(36)
49. Minél magasabb az átláthatósági követelménynek való megfelelés küszöbe, annál alacsonyabbak az átlagos fogyasztóval szemben támasztható elvárások.(37) Ezen túlmenően az eladó vagy szolgáltató feladata a bíróság előtt igazolni a különösen a szerződési feltételek átláthatóságának többek között a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő követelményéhez kapcsolódó, a szerződéskötést megelőző és szerződéses kötelezettségeinek megfelelő teljesítését.(38)
50. Az átlagos fogyasztó modelljére vonatkozó objektív mérce és az átláthatósági követelménynek való megfeleléshez szükséges magas küszöb megállapítása mellett a szerződési feltételek átláthatóságának bírósági felülvizsgálata objektívebbé vált a szerződéskötés szabványosítása alapján.
51. E megfontolások fényében a következőkben megvizsgálom, hogy a közérdekű kereset az átláthatóság vizsgálatára alkalmas bírósági mechanizmus‑e.
c) A közérdekű keresetnek a szerződési feltételek átláthatóságának vizsgálatára való alkalmassága
52. A 93/13 irányelv által bevezetett védelmi rendszerben a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének és átláthatóságának bírósági felülvizsgálata nem függ az igénybe vett kereset típusától, legyen az akár egyéni, akár közérdekű. A 93/13 irányelv 4. cikkének a valamely feltétel tisztességtelen voltának egyedi megítélését előíró (1) bekezdése azzal kezdődik, hogy ezt az értékelést „[a] 7. cikk sérelme nélkül” kell elvégezni. A fent említett „kiegészítő jelleg” megközelítéssel összhangban a valamely konkrét szerződésben szereplő feltétel esetleges tisztességtelen jellegének egyedi értékelése nem zárja ki e feltételnek egy közérdekű kereset keretében történő in abstracto értékelését.
53. Az átláthatóság követelményét illetően a 93/13 irányelvben semmi nem utal arra, hogy az ne lenne közérdekű kereset keretében vizsgálható. Először is, az átláthatóság a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti, „az alapvető feltételekkel kapcsolatos kivétel” alkalmazásának egyik előfeltétele. Ha a szerződési feltételek átláthatósága nem lenne vizsgálható közérdekű keresetek alapján indult eljárásokban, ez azt jelentené, hogy az „alapvető feltételek” sohasem lennének vizsgálhatók az ilyen eljárásokban. Másként ugyanis nem lehetne megvizsgálni, hogy azok világosak és érthetőek‑e.
54. Másodszor, a 93/13 irányelv 5. cikke(39), az alkalmazandó értelmezési szabály kivételével nem tesz különbséget egyéni és közérdekű keresetek között. E rendelkezésből következik, hogy a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezési szabály irányadó jellege nem érvényesül a tagállamok által a 7. cikk (2) bekezdése alapján előírt kollektív jogorvoslati eljárások vonatkozásában.(40)
55. Az 5. cikkben megállapított szűk körű kivétel azt jelzi, hogy az átláthatóság követelménye az általános feltételhez kapcsolódik, nem pedig az e feltétel vizsgálata céljából valamely bíróság előtt indított kereset típusához. Amint azt fent megjegyeztem,(41) az 5. cikk egy olyan „átfogó elvet” rögzítő alapvető jelentőségű rendelkezés, amely nem korlátozható kizárólag az egyéni keresetek alapján indult eljárásokra. A 93/13 irányelv által bevezetett védelmi rendszerben betöltött jelentőségére tekintettel az átláthatóság követelményének ezért a 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott mechanizmus tekintetében is ugyanúgy érvényesnek kell lennie.(42)
56. Az átláthatóság közérdekű kereset keretében történő vizsgálatának kizárása helyett inkább a bírósági felülvizsgálatot kell a közérdekű keresetek céljához és joghatásaihoz igazítani.
57. Az ettől eltérő értelmezés – amint azt a Bizottság az írásbeli észrevételeiben lényegében kifejtette – meghiúsítaná a közérdekű keresetek célját az átláthatóság követelményének a bírósági felülvizsgálat alóli kizárásával, jóllehet a kollektív jogorvoslat a 93/13 irányelvben meghatározott védelmi rendszer egyik alapvető eleme.
58. Az ilyen kizárás ezenfelül összeegyeztethetetlen lenne a 2009/22 irányelv által biztosított bírói jogvédelemmel, amely – amint arra fent rámutattam – kiegészíti a 93/13 irányelvben meghatározott fogyasztóvédelmet. A 2009/22 irányelv harmonizálta a fogyasztóknak az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt irányelvek – köztük a 93/13 irányelv – hatálya alá tartozó kollektív érdekeinek védelmét célzó, a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokat. A jogsértés megszüntetése iránti kereset a 93/13 irányelv bármely rendelkezésének megsértése esetén igénybe vehető, így az átláthatóságra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén is.
59. A szerződési feltételek átláthatósága közérdekű keresetek keretében történő vizsgálatának kizárása a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét szolgáló eljárási mechanizmusok megerősítésére irányuló releváns közelmúltbeli jogalkotási fejleményekkel, jelesül a képviseleti keresetekről szóló (EU) 2020/1828 irányelv(43) elfogadásával is ellentétes lenne. A 2020/1828 irányelv az annak I. mellékletében említett uniós jogi rendelkezések – köztük a 93/13 irányelv – megsértése miatt indított képviseleti keresetekre(44) alkalmazandó.(45) E fejlemények figyelmen kívül hagyása és a 93/13 irányelv olyan értelmezése, hogy az átláthatóság nem vizsgálható közérdekű kereset keretében, jelentősen széttördelné az immár a 2020/1828 irányelv által kiegészített fogyasztóvédelmi rendszert, és aláásná annak hatékonyságát. Ez komoly visszalépést jelentene a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme terén.
60. Ami az átláthatóság követelménye közérdekű keresetek keretében történő bírósági felülvizsgálatának elemeit illeti, az előző szakaszban bemutatott ítélkezési gyakorlatot az alkalmazott eljárási mechanizmusra tekintettel szükséges kiigazításokkal lehet átültetni. Az egyéni keresetre jellemző elemek, nevezetesen az egyes szerződések megkötését övező körülmények összességének figyelembevétele, nem alkalmazhatók. Ezzel szemben az átláthatóság vizsgálatának objektív elemei alkalmazhatók az átláthatóság in abstracto vizsgálatának esetében. Ebben az összefüggésben – amint azt a Bizottság a tárgyaláson lényegében kifejtette – lehetségesnek kell lennie a szerződéses kikötésnek az egyes szerződések konkrét és egyedi körülményeitől független értékelésének. Ennek oka a szerződéskötés szabványosítása, amely az átlagos fogyasztó mércéjének objektív értelmezésében tükröződik, függetlenül az átláthatóság vizsgálatára alkalmazott eljárási mechanizmustól.
61. Konkrétabban, valamely kölcsönszerződésben szereplő feltétel formális és gyakorlati átláthatóságának vizsgálatához a bírósági felülvizsgálatnak a szabványdokumentumokra, valamint az érintett eladó vagy szolgáltató által az átlagos fogyasztóval szemben a szerződés reklámozása és az arra vonatkozó ajánlatétel során alkalmazott szerződéses és a szerződéskötést megelőző általános gyakorlatokra kell összpontosítania. A vizsgálat kiterjed az érintett eladó vagy szolgáltató szerződéses gyakorlataira, valamint a szerződéskötést megelőző gyakorlataira is, nevezetesen a valamennyi fogyasztónak címzett reklámra, valamint a szerződéskötést megelőző szabványtájékoztatásra vagy bármely más, az érintett kölcsön értékesítésében részt vevő, a hitelező nevében eljáró személy által közzétett iránymutatásra is. Mindezen elemek alkotják azt, amit a nemzeti fellebbviteli bíróság találóan a szerződéskötés „szokásos mintájának” nevezett.(46) A nemzeti bíróságnak a szerződési feltétel típusától függően meg kell határoznia az átláthatóság követelményének való megfeleléshez szükséges releváns kritériumokat. E kritériumok alapján e bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az átlagos fogyasztó meg tudja‑e érteni e szerződési feltétel konkrét működését, és így pontos és érthető kritériumok alapján fel tudja‑e mérni az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, potenciálisan jelentős gazdasági következményeit.
62. Konkrétabban az alapügyben szereplő küszöbkikötések vizsgálatát illetően meg kell vizsgálni, hogy e kikötések beillesztése általános gyakorlatnak minősült‑e a banki szabványdokumentumok körében. A bírósági felülvizsgálat ezt követően az érintett eladók vagy szolgáltatók általános szerződéses és a szerződéskötést megelőző gyakorlataira összpontosít azon kritériumok meghatározása érdekében, amelyek átláthatóvá teszik vagy sem a konkrét feltételt.
63. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, a nemzeti fellebbviteli bíróság meghatározott bizonyos gyakorlatokat, amelyek relevánsak a küszöbkikötések átláthatóságának vizsgálata szempontjából. E gyakorlatok közé tartozik a kikötés hatásainak elfedése vagy elrejtése, annak a szerződésben elfoglalt helye vagy annak a felső határra vonatkozó feltétellel való együttes megjelenítése.(47) Amennyiben a bírósági felülvizsgálat több alperest érint, minden egyes bank esetében fontos megállapítani, hogy annak szerződéses gyakorlatában teljesültek‑e vagy sem az átláthatósági kritériumok.(48)
64. Ezenkívül a szabványszerződésekben szereplő küszöbkikötés átláthatóságának értékelése szempontjából releváns kritérium lehet az a kérdés, hogy a szerződés időtartama tükröződött‑e a fogyasztónak nyújtott tájékoztatásban. A jelzálogszerződés egy hosszú távú vagy akár – amint arra a szakirodalom utal – „élethosszig tartó” szerződés.(49) A fogyasztónak képesnek kell lennie arra, hogy szimulációk segítségével megértse a releváns feltétel, a gazdaság jövőbeli alakulása és a pénzügyi helyzetére gyakorolt gazdasági következmények közötti kapcsolatot. Így nem felel meg az átláthatóság követelményének az, ha a fogyasztóval a küszöbkikötésről közölt bármely információ azon a feltételezésen alapul, hogy a gazdasági helyzet a szerződés teljes időtartama alatt változatlan marad.(50) A fogyasztót tájékoztatni kell arról, hogy a gazdasági körülmények változása esetlegesen súlyos következményekkel járhat a pénzügyi helyzetére a küszöbkikötés érvényesülése miatt.
65. Összefoglalva, a közérdekű keresetek alkalmasak az átláthatóság bírósági felülvizsgálatára, és lehetővé teszik ezt a vizsgálatot. A nemzeti fellebbviteli bíróság által alkalmazott – a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett – módszer konkrét példával szolgál e tekintetben. A bírósági felülvizsgálatnak a közérdekű keresetekre jellemző absztrakciós szinthez kell igazodnia, és a szolgáltató által a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztóval szemben alkalmazott általános szerződéses gyakorlatra kell összpontosítania.
d) Az átláthatóság nagyszámú szolgáltató ellen indított közérdekű kereset keretében történő vizsgálatáról
66. A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett következő kérdés arra vonatkozik, hogy az alapügy „mennyiségi” sajátosságai alapján azt a következtetést kell‑e levonni, hogy az átláthatóság nem vizsgálható in abstracto. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az egyetlen pénzügyi intézmény vagy rendkívül kisszámú pénzügyi intézmény ellen indított közérdekű keresettel szemben az alapügy nagyszámú alperes pénzügyi intézményt és nagyszámú, hosszú időszakon keresztül alkalmazott, többféle szóhasználatot és megfogalmazást tartalmazó szerződést érint.
67. E tekintetben elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a saját nemzeti jogszabályok tiszteletben tartásával a (kollektív) jogorvoslati eljárások „elkülönítve vagy együttesen” indíthatók az ellen az azonos gazdasági ágazathoz tartozó „több” eladó és szolgáltató ellen, akik, illetve amelyek azonos általános szerződési feltételeket vagy „hasonló” feltételeket használnak. E rendelkezésből következik, hogy egy közérdekű kereset alperesei tekintetében a releváns kritérium nem azok pontos száma, hanem azok azonos gazdasági ágazathoz való tartozása. A kereset tárgyát illetően a bírósági felülvizsgálat a hasonló feltételekre terjed ki.
68. Az írásbeli észrevételeket benyújtó alperes pénzügyi intézmények, valamint a spanyol kormány azt állították, hogy a körülmények „homogenitása” a közérdekű kereset indításának szükséges feltétele. Előadásaikból lényegében az következik, hogy e követelmény akkor teljesül, ha a különböző egyedi helyzetek együttesen bírálhatók el, mert olyan ténybeli és jogi hasonlóságokat mutatnak, amelyek lehetővé teszik a közös értékelést. Azzal érveltek, hogy az alapügyben indított közérdekű kereset nem lett volna befogadható, mert nem teljesült a homogenitás követelménye.
69. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy sem a 93/13 irányelv, sem a 2009/22 irányelv nem írja elő a körülmények „homogenitását” a kollektív jogorvoslati mechanizmusok igénybevételének feltételeként. A 93/13 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése a gazdasági ágazat azonosságának és a szerződési feltételek hasonlóságának érdemi követelményére hivatkozik. E rendelkezés nem tartalmaz arra vonatkozó eljárási követelményeket, hogy az egyéni követelések milyen mértékű hasonlósága szükséges ahhoz, hogy közérdekű keresetet lehessen indítani a bíróság előtt; e kérdés a nemzeti eljárásjogra tartozik. Jóllehet a Bíróság, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése szerinti követelményeket figyelembe véve már több alkalommal is meghatározta, hogy a nemzeti bíróságnak milyen módon kell biztosítania az ezen irányelv alapján a fogyasztókat megillető jogok védelmét, ez nem változtat azon, hogy az uniós jog a tagállamok eljárási autonómiájának elve értelmében főszabály szerint nem harmonizálja ez utóbbiaknak a szerződési feltételek állítólagos tisztességtelen jellegének vizsgálatára irányuló belső eljárásait, illetve azt, hogy azok ennélfogva az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy azok nem lehetnek kedvezőtlenek a belső jog hatálya alá tartozó hasonló jellegű esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).(51)
70. Így a nemzeti eljárásjog előírhatja, hogy az érintett keresetek „homogenitása” a tisztességtelen feltételek vizsgálatára irányuló közérdekű kereset befogadásának szükséges feltétele. Mivel azonban a 93/13 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a hasonló feltételek közérdekű kereset keretében történő bírósági felülvizsgálatát, a homogenitási követelmény nem értelmezhető úgy, hogy az érintett keresettel kapcsolatos valamennyi körülménynek azonosnak kell lennie. Ha egy közérdekű kereset az alperesek azonos kategóriáját, egy azonos típusú és hatású kikötést, valamint azonos fajtájú jogviszonyokat érint, mindez erőteljes valószínűsítő körülményt képezhet arra vonatkozóan, hogy a causa petendi kellően hasonló ahhoz, hogy e közérdekű kereset elfogadható legyen. Ha lehetséges az általános szerződési feltételek objektív bírósági értékelése, akkor nem szükséges figyelembe venni az egyes szerződésekre és az e feltételek által érintett fogyasztókra jellemző ténybeli és jogi szempontokat.
71. Végső soron a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alapügyben kellő mértékű hasonlóság áll‑e fenn a közérdekű kereset elfogadhatóságához. E tekintetben figyelembe veheti, hogy az alperesek mindegyike bank, a vitatott kikötések mindegyike általános küszöbkikötés, a jogviszonyok, amelyeknek a küszöbkikötések részét képezik, jelzálogszerződések, és e kikötések azzal a hatással járnak, hogy kizárják a kamatláb bizonyos szint alá történő csökkenését.
72. Érdemes megjegyezni, hogy még a kollektív jogorvoslat területén megvalósított harmonizáció legfontosabb példáját jelentő 2020/1828 irányelv sem harmonizálta az általa szabályozott képviseleti eljárások minden vonatkozását. Ezen irányelv (12) preambulumbekezdése szerint az eljárási autonómia elvével összhangban a tagállamok feladata annak eldöntése, hogy „az egyéni követelések milyen mértékű hasonlósága szükséges ahhoz, hogy egy ügy képviseleti keresetként befogadható legyen”. E preambulumbekezdés mindazonáltal emlékeztet a tényleges érvényesülés elve által szabott korlátra annak kimondásával, hogy „[a]z ilyen nemzeti szabályok nem akadályozhatják [a 2020/1828 irányelv] által előírt, képviseleti keresetekre vonatkozó eljárási mechanizmus hatékony működését”.
73. Még ha a 2020/1828 irányelv nem alkalmazandó is az alapügyben, a tárgyaláson egyes pénzügyi intézmények ezen irányelv nemzeti átültetéseire, konkrétabban pedig a német és az olasz jogra hivatkoztak, amelyek egyaránt rögzítik a „homogenitás” követelményét a képviseleti keresetekkel összefüggésben.
74. Mindazonáltal azon tény alapján, hogy létezik olyan nemzeti szabályozás, amely rögzíti a „homogenitás” követelményét, nem vonható le az a következtetés, hogy e követelmény miatt nem vehető igénybe kollektív jogorvoslat olyan esetben, amikor a közérdekű kereset számos pénzügyi intézmény ellen irányul, és szerződések sokaságát érinti. A releváns kérdést annak vizsgálata jelenti, hogy a homogenitás követelményének végrehajtása megfelelő egyensúlyt teremt‑e a közérdekű kereset tárgyát képező helyzetek hasonlósága, az eljárás gazdaságossága és a kollektív jogorvoslat hatékonysága között.(52)
75. Egyes pénzügyi intézmények arra hivatkoztak beadványaikban, hogy a peres eljárás kezelhetetlen. A Bíróságnak nem feladata azonban a peres eljárás empirikus szempontjait vizsgálni. Ha a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy az érintett ténybeli és jogi helyzetek lehetővé teszik az érintett szerződéses kikötések egységes értékelését, akkor e bíróság feladata, hogy megtegye az eljárás folytatásához szükséges pervezető intézkedéseket.
76. Mindemellett rá kell mutatni arra, hogy a per mérete nem korlátozhatja az egyes pénzügyi intézmények hatékony bírói jogvédelemhez való jogát. Mivel a 93/13 irányelvben és a 2009/22 irányelvben nincs olyan rendelkezés, amely kifejezetten előírná az eladók és a szolgáltatók hatékony bírói jogvédelmét, ezen irányelveket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke alapján kell értelmezni.(53) Az összes pénzügyi intézménynek lehetőséggel kell rendelkeznie annak bizonyítására, hogy saját általános gyakorlata megfelel az átláthatóság kritériumainak.
77. A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett utolsó kérdés arra a további bonyolító körülményre vonatkozik, hogy a jelen esetben a jogsértés megszüntetése iránti keresethez a beszedett összegeknek a vitatott feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása miatt történő visszatérítése iránti keresetet kapcsoltak. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a nemzeti eljárásjog feladata meghatározni a közérdekű kereset alapján indult eljárásban hozott ítélet végrehajtásának módját. A végrehajtási szakaszban felmerülő esetleges nehézségek nem képezik a kollektív jogorvoslati eljárás kizárásának jogi kritériumát.
78. A fenti megfontolások összességére tekintettel úgy vélem, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését a szerződéskötést kísérő valamennyi körülmény figyelembevételére vonatkozó részében és ugyanezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdését a hasonló szerződési feltételekre vonatkozó részében úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy közérdekű kereset keretében in abstracto vizsgálja a szerződési feltételek átláthatóságát olyan körülmények között, amikor az adott közérdekű keresetet jelentős számú pénzügyi intézmény ellen indították, és az nagyszámú szerződést érint. E vizsgálat elvégzése érdekében a nemzeti bíróság feladata, hogy megvizsgálja minden egyes érintett pénzügyi intézmény általános szerződéses és a szerződéskötést megelőző gyakorlatát a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó objektív mércéjére tekintettel.
A második kérdésről
79. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy összeegyeztethető‑e a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével és 7. cikkének (3) bekezdésével az átláthatóságnak az átlagos fogyasztó szemszögéből történő in abstracto vizsgálata egy olyan közérdekű kereset esetében, amely jelentős számú pénzügyi intézményt, nagyszámú különböző szerződést és fogyasztót, valamint a szerződésekbe hosszú időszakon keresztül beillesztett feltételeket érint.
80. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésből, valamint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy meghatározható‑e az „átlagos” fogyasztó fogalma az alapügy „mennyiségi” jellemzőivel rendelkező közérdekű keresettel összefüggésben. Konkrétabban, a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a közérdekű kereset a következőket érinti: először is több, különböző méretű és felépítésű, különböző földrajzi területeken működő pénzügyi intézményt (a kis, helyi érdekeltségű takarékpénztáraktól kezdve bizonyos nagy, multinacionális jellegű európai bankokig); másodszor, az egyes pénzügyi intézmények által használt eltérő szerződéskötési formákat; harmadszor, a releváns feltételek hosszú időszakon keresztül történő használatát; negyedszer pedig nehezen tipizálható, eltérő ügyfélcsoportokat, például az ingatlanfejlesztő vállalkozások által felvett kölcsönöket jogutódként átvállaló fogyasztókat, olyan fogyasztókat, akik szociális lakásprogramokhoz, illetve a meghatározott életkorhoz kötött, köztulajdonú bérlakásokhoz való hozzáférést biztosító programokhoz csatlakoztak, vagy olyan fogyasztókat, akik foglalkozásuk okán (köztisztviselők, egy meghatározott vállalkozás alkalmazottjai stb.) jutnak a kölcsönhöz.
81. Az átlagos fogyasztó fogalmát illetően az első kérdés fenti elemzése keretében már rámutattam arra,(54) hogy az átláthatóság követelményének tiszteletben tartását a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó objektív mércéjére tekintettel kell vizsgálni.(55) Ennek nem felel meg sem az ezen átlagfogyasztónál kevésbé tájékozott fogyasztó, sem az utóbbinál tájékozottabb fogyasztó.(56)
82. A 93/13 irányelv keretében az átlagos fogyasztó objektív viszonyítási alapjának előfeltevése a 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontja szerinti „fogyasztó” fogalmán alapul. E fogalomból kitűnik, hogy az ezen irányelv által biztosított védelem a természetes személy által követett céloktól függ, vagyis azoktól, amelyek nem tartoznak e személy szakmai tevékenységének körébe, sem pedig azon sajátos ismeretek körébe, amelyekkel e személy rendelkezik.(57) Ezen előfeltevés alapján a Bíróság megállapította, hogy az a tény, hogy a bankkal szerződést kötő természetes személy e bank alkalmazottja, önmagában nem képezi akadályát annak, hogy e személyt a 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontja értelmében vett fogyasztónak lehessen minősíteni.(58)
83. Mivel azok a sajátos ismeretek, amelyek esetében egy egyéni kereset alapján indult eljárás keretében úgy lehet tekinteni, hogy azokkal a fogyasztó rendelkezik, nem indokolhatják az átlagos fogyasztó mércéjétől való eltérést, ugyanennek kell vonatkoznia a különböző fogyasztók egyéni jellemzőire a közérdekű kereset alapján indult eljárás keretében. Az átlagos fogyasztó objektív fogalma az érintett fogyasztók jellemzőitől vagy számától függetlenül megfelel a tömeges jellegű szerződéskötésnek.
84. Amint azt az ADICAE a szóbeli észrevételeiben lényegében megjegyezte, a fogyasztók életkorában, iskolai végzettségében vagy foglalkozásában mutatkozó különbségek nem tekinthetők az e fogyasztók közötti különbségtétel és különböző fogyasztói csoportok képzése meghatározó kritériumainak. Ez a megjegyzés helytálló, feltéve, hogy az érintett természetes személyek saját szakmájuk, üzleti tevékenységük vagy foglalkozásuk körén kívül járnak el.(59)
85. Ami az érintett pénzügyi intézmények közötti különbségeket és az e pénzügyi intézmények által használt eltérő szerződéskötési formákat illeti, nem gondolom, hogy az ilyen különbségek hatással lehetnének az átlagos fogyasztó fogalmára. Amint arra az első kérdés fenti elemzése során rámutattam, az átláthatóság követelményének in abstracto vizsgálata keretében a bírósági felülvizsgálat nem az egyes szerződésekre és az egyes fogyasztókra összpontosít. A bírósági felülvizsgálat az egyes eladók vagy szolgáltatók által az átlagos fogyasztóval szemben a szerződés reklámozása és az arra vonatkozó ajánlatétel során alkalmazott általános szerződéses és a szerződéskötést megelőző gyakorlatokra összpontosít.(60) Ennek keretében az egyes eladóknak vagy szolgáltatóknak (az alapügyben az egyes pénzügyi intézményeknek) kell bizonyítaniuk, hogy saját gyakorlataik megfelelnek az átláthatósági követelményeknek.
86. A lengyel kormány az észrevételeiben felvetette, hogy a szerződések különböző csoportjainak értékelése érdekében az átlagos fogyasztó különböző típusaira lehet támaszkodni. E kormány szerint a kölcsönszerződésnek egy adott fogyasztói csoportra szabott konkrét modell szerinti megkötése esetén az átlagos fogyasztó fogalma azon csoport átlagos tagjának felel meg, amellyel a szerződéseket megkötötték.
87. Végső soron a nemzeti bíróság feladata a per vezetése, és az egyes esetekben az erre alkalmas eszközök meghatározása. Ha e bíróság úgy ítéli meg, hogy a kereset ténybeli és jogi körülményei általános gyakorlatot tükröznek, és hogy a fogyasztók különböző csoportokba történő besorolása hozzájárul ehhez az értékeléshez, akkor lehetőséggel kell rendelkeznie erre. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az átlagos fogyasztó fogalma elválik az egyes fogyasztók ismereteitől vagy képességeitől. Így a közérdekű kereset alapján indult eljárásban érintett fogyasztók nem kategorizálhatók olyan kritériumok alapján, amelyek ellentétesek az átlagos fogyasztó objektív mércéjével. Ezért nem hozhatók létre alcsoportok a fogyasztók eltérő ismeretszintje, életkora vagy foglalkozása alapján (amennyiben olyan célból járnak el, amely kívül esik saját szakmájuk vagy foglalkozásuk körén). Ezenkívül a használt szerződéskötési formák csak akkor képezhetnek megkülönböztető elemet, ha ez az elem tényleges hatással van az egy konkrét típusú szerződést megkötő átlagos fogyasztó fogalmára. Ha a fogyasztó azon képességére, hogy megértse a küszöbkikötés használatának konkrét következményeit, nincs hatással a használt szerződéstípus, akkor a szerződéstípus nem képezhet a fogyasztók egyes csoportjainak a többitől való megkülönböztetésére szolgáló kritériumot.
88. A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett utolsó kérdés arra vonatkozik, hogy milyen jelentőséggel bír az idő múlása az átlagos fogyasztó fogalmának alkalmazása szempontjából.
89. Igaz, hogy a felfogások idővel változnak. A tárgyaláson emlékeztettek az állandó változás Hérakleitosz által megfogalmazott ókori görög elméletére, amely szerint „minden változik; semmi sem marad mozdulatlanul”.(61)
90. Mindemellett az átlagos fogyasztó fogalma – amint arra a Bizottság a tárgyaláson rámutatott – bizonyos mértékű stabilitást igényel a jogbiztonság garantálása érdekében. A felfogásoknak az idő előrehaladtával történő általános változása önmagában nem elegendő annak bizonyítására, hogy a vitatott szerződési feltétel átlagos fogyasztó általi megítélése megváltozott. Meg kell határozni, hogy történt‑e olyan különleges esemény, amely jelentősen megváltoztatta a küszöbkikötés átlagos fogyasztó általi megítélését. E tekintetben különös jelentőséggel bírhat a jogszabályi keret változása vagy a vitatott kifejezéssel kapcsolatos elvi jelentőségű ítélet.
91. Az alapügyben a szóban forgó szerződések megkötésének időpontja és a kamatlábak csökkenése között eltelt idő nem tűnik relevánsnak vagy elegendőnek ahhoz, hogy hatást gyakoroljon az átlagos fogyasztó fogalmára. Amint azt a spanyol kormány a tárgyaláson kifejtette, 2010‑ben (a kamatlábak esése előtt) az átlagos fogyasztó nem rendelkezett több ismerettel a küszöbkikötésről, mint 2000‑ben. Mielőtt ugyanis a kamatlábak erőteljes csökkenése miatt a küszöbkikötések hatása érvényesült volna, e kikötések szerződésekben való puszta jelenléte nem járt gyakorlati hatással.
92. Ezért úgy tűnik számomra, hogy a kérdés, amellyel foglalkozni kell, nem annyira az idő múlásának kérdése, hanem inkább az a kérdés, hogy a 2009 vagy 2010 után kölcsönszerződést kötött átlagos fogyasztót eltérően kell‑e kezelni azon átlagos fogyasztóhoz képest, aki ezt megelőzően kötött kölcsönszerződést. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a kamatlábak csökkenése a küszöbkikötésekkel kapcsolatos tudatosság növekedéséhez vezetett‑e, és hogy a pénzügyi intézmények megváltoztatták‑e gyakorlataikat, és eleget tettek‑e az átláthatósági követelményeknek. A nemzeti bíróságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy a fogyasztók tévesen ítélték‑e meg e kikötések jogszerűségét az azok tárgyában történt bírósági döntéshozatalt megelőzően. A nemzeti bíróság azt is megvizsgálhatja, hogy saját 2013. május 9‑i ítélete, amelyben megállapította, hogy a küszöbkikötések főszabály szerint jogszerűek, de nem átláthatóak és tisztességtelenek, ezen időponttól kezdődően bármilyen felfogásbeli változással járt‑e. Végső soron a nemzeti bíróság feladata, hogy elvégezze e vizsgálatokat.
93. A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével és 7. cikkének (3) bekezdésével összeegyeztethető az átláthatóságnak az átlagos fogyasztó szemszögéből történő in abstracto vizsgálata. Az átlagos fogyasztó az érintett fogyasztók jellemzőitől vagy számától függetlenül objektív mércét képez az általános szerződési feltételek értékelésével összefüggésben. Az a tény, hogy az alapügyben indított közérdekű kereset jelentős számú pénzügyi intézményt, valamint nagyszámú különböző szerződést és fogyasztót érint, és hogy a vitatott feltételeket hosszú időszakon keresztül illesztették be a szerződésekbe, önmagában nincs hatással az átlagos fogyasztó fogalmára.
V. Végkövetkeztetések
94. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) által előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését a szerződéskötést kísérő valamennyi körülmény figyelembevételére vonatkozó részében és ugyanezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdését a hasonló szerződési feltételekre vonatkozó részében a következőképpen kell értelmezni:
e rendelkezések lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy közérdekű kereset keretében in abstracto vizsgálja a szerződési feltételek átláthatóságát olyan körülmények között, amikor az adott közérdekű keresetet jelentős számú pénzügyi intézmény ellen indították, és az nagyszámú szerződést érint. E vizsgálat elvégzése érdekében a nemzeti bíróság feladata, hogy megvizsgálja minden egyes érintett pénzügyi intézmény általános szerződéses és a szerződéskötést megelőző gyakorlatát a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó objektív mércéjére tekintettel.
2) A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 7. cikkének (3) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:
e rendelkezésekkel összeegyeztethető az átláthatóságnak az átlagos fogyasztó szemszögéből történő in abstracto vizsgálata. Az átlagos fogyasztó az érintett fogyasztók jellemzőitől vagy számától függetlenül objektív mércét képez az általános szerződési feltételek értékelésével összefüggésben. Az a tény, hogy az alapügyben indított közérdekű kereset jelentős számú pénzügyi intézményt, valamint nagyszámú különböző szerződést és fogyasztót érint, és hogy a vitatott feltételeket hosszú időszakon keresztül illesztették be a szerződésekbe, önmagában nincs hatással az átlagos fogyasztó fogalmára.