A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2012. január 18.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A BASmALI közösségi ábrás védjegy bejelentése – A korábbi BASMATI lajstromozatlan védjegy és megjelölés – Viszonylagos kizáró ok – A 40/94/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése)”
A T‑304/09. sz. ügyben,
a Tilda Riceland Private Ltd (székhelye: Gurgaon [India], képviselik: S. Malynicz barrister, N. Urwin és D. Sills solicitorok)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: P. Geroulakos, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a Siam Grains Co. Ltd (székhelye: Bangkok [Thaiföld], képviseli: C. Thomas‑Raquin ügyvéd),
az OHIM első fellebbezési tanácsának a Tilda Riceland Private Ltd és a Siam Grains Co. Ltd közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2009. március 19‑én hozott határozatával (R 513/2008‑1. sz. ügy) szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: N. J. Forwood elnök, F. Dehousse (előadó) és A. Popescu bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. július 31‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2010. január 14‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2009. december 7‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2010. március 31‑én benyújtott válaszra,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2010. július 7‑én benyújtott viszonválaszra,
tekintettel a Törvényszéknek a felekhez intézett írásbeli kérdéseire,
tekintettel a feleknek a Törvényszék Hivatalához 2011. július 11‑én, 2011. július 13‑án és 2011. július 14‑én benyújtott észrevételeire,
a 2011. szeptember 7‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2003. november 4‑én a beavatkozó, a Siam Grains Ltd, a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) [helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.)] alapján közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 30. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, az alábbi leírással: „hosszúszemű rizs”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2004. szeptember 13‑i, 37/2004. számában hirdették meg.
5 2004. december 10‑én a United Riceland Private Ltd (későbbi nevén Tilda Riceland Private Ltd, a továbbiakban: a felperes) a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást terjesztett elő a fenti 3. pontban említett áru tekintetében bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás a korábbi BASMATI lajstromozatlan védjegyen, illetve megjelölésen alapult, amelyet a kereskedelmi forgalomban rizs tekintetében használtak.
7 A felszólalás alátámasztásaként a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében) foglalt indokra hivatkoztak. A felperes többek között arra hivatkozott, hogy ő az Egyesült Királyság joga értelmében – jellegbitorlási keresettel (action for passing off) – megakadályozhatja a bejelentett védjegy használatát.
8 2008. január 28‑án a felszólalási osztály a felszólalást teljes egészében elutasította. Konkrétan azt állapította meg, hogy a felperes nem terjesztett elő olyan dokumentumokat, amelyek leírnák, hogy az általa az Egyesült Királyságba exportált rizst milyen módon értékesítették. E körülményekre tekintettel szerinte a felperes nem bizonyította, hogy az Egyesült Királyságban alkalmazandó, bitorlásra vonatkozó jogszabályok értelmében szert tett volna a pernyertességhez szükséges „goodwill”‑re.
9 2008. március 20‑án a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
10 2009. március 19‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. Az ügy érdemét tekintve azt állapította meg, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján a felszólalónak kell bizonyítania azt, hogy ő a felszólalás alapjául szolgáló jog jogosultja. Márpedig jelen esetben a felperes nem bizonyította, hogy ő a hivatkozott jog jogosultja. A fellebbezési tanács konkrétan azt állapította meg, hogy a „basmati” szó nem tartozik a szellemi tulajdonjogi oltalom alatt álló védjegyek vagy megjelölések közé, csupán egy rizsfajta gyakori megnevezése. A „basmati” szó általános (szokásos) jellegű kifejezés. A fellebbezési tanács egyébként hangsúlyozta, hogy a jellegbitorlási keresettel védett szellemi tulajdonjog nem a szóban forgó kifejezésre vonatkozik, hanem a „goodwill”‑re. A fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem bizonyította, hogy ő lenne a „basmati” szó jogosultja, és ennélfogva a felszólalás nem felelt meg a – 40/94 rendelet által előírt – szellemi tulajdonjog fennállására vonatkozó követelménynek.
A felek kereseti kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot és a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.
12 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
13 A felperes lényegében egyetlen – a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított – jogalapra hivatkozik, az említett jogalap pedig négy kifogásra épül. A felperes szerint, először is, a fellebbezési tanács azáltal, hogy kizárólag a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének szó szerinti értelmezésére támaszkodott, a hivatkozott korábbi védjegy vagy megjelölés „»tulajdonjogának« közösségi fogalmát” próbálta meg – tévesen – ideerőltetni. Másodszor, a fellebbezési tanács hibát vétett a felszólalás alapját képező, egyesült királyságbeli jellegbitorlási kereset „kiterjesztett” formájának és a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének elkülönítésével, mely utóbbinak a fellebbezési tanács szerint olyan kizárólagos jogra kell vonatkoznia, amelynek csak egyetlen piaci szereplő lehet a jogosultja. Harmadszor, a felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett annak megkövetelésével, hogy a felszólaló szolgáltasson bizonyítékot a korábbi megjelölésre vonatkozó jogosultságára, amely ráadásul egy immateriális jogra vonatkozó jogosultság. Negyedszer, a fellebbezési tanács hibát vétett annak megállapításával, hogy a „basmati” szó általános (szokásos) jellegű.
14 Az OHIM a felperes által felhozott első és negyedik kifogást illetően arra hivatkozik, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett megjelöléseknek „egységes európai feltételeknek” kell megfelelniük. Szerinte a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy a rizs tekintetében használt „basmati” szó nem képez a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett jogot. E körülményekre tekintettel nem volt szükséges a felszólalás alátámasztásaként hivatkozott nemzeti jog alkalmazása. A BASMATI megjelölés szerinte nem alkalmas arra, hogy a védjegy alapvető funkcióját betöltse, vagyis arra, hogy az azzal jelölt áruk származását azonosítsa. A felperes által hivatkozott második és harmadik kifogást illetően az OHIM rámutat arra, hogy annak megállapításával, hogy a „basmati” szó nem képez a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett jogot, a fellebbezési tanács alappal utasította el a fellebbezést e megállapítás alapján, anélkül hogy a nemzeti jog előírásait vizsgálnia kellett volna.
15 A beavatkozó rámutat arra, hogy az a feltétel, hogy a felszólalónak kell lennie a megjelölés jogosultjának, „önálló feltétel”, amelyet a nemzeti jogban megkövetelt feltételektől függetlenül kell értelmezni. A beavatkozó arra hivatkozik, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének az ő álláspontja szerinti értelmezése nem akadályozza a jellegbitorlási kereseten alapuló felszólalások előterjesztését, lévén, hogy a felszólaló egy olyan megjelölésre hivatkozik, amelyet egyedül ő használ a piacon, és amely – annak az ügyfelei körében szerzett hírére való tekintettel – lehetővé teszi számára azt, hogy áruit, illetve szolgáltatásait meg tudja különböztetni más vállalkozások áruitól, illetve szolgáltatásaitól. Végül a beavatkozó emlékeztet arra, hogy a BASMATI megjelölés egy rizsfajta általános (szokásos) megnevezése, és nem olyan megjelölés, amely alkalmas lenne valamely vállalkozás áruinak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetésére. E körülményekre tekintettel szerinte a fellebbezési tanács egyszerűen a BASMATI megjelölés általános (szokásos) jellegéből következtetett arra, hogy a felperes nem lehet e megjelölés „jogosultja”.
16 A 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében a nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha – az irányadó tagállami jogszabályok szerint – a megjelöléshez fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség napjánál korábban szerezték meg, vagy ha a megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát.
17 Ebből következik, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdése alkalmazásának egyik feltétele az, hogy a felszólaló bizonyítsa, hogy ő a felszólalásának alátámasztásaként hivatkozott megjelölés jogosultja. E feltétel magában foglalja azt is, hogy a felszólalónak bizonyítania kell az említett megjelöléshez fűződő jogok megszerzését (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑137/08. sz., BCS kontra OHIM – Deere [zöld és sárga szín kombinációja] ügyben 2009. október 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑4047. o.] 73. pontját és a T‑255/08. sz., Montero Padilla kontra OHIM – Padilla Requena [JOSE PADILLA] ügyben 2010. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑2551. o]. 63. pontját). E jogok alapján tiltható meg – a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése szerint – a későbbi védjegy használata.
18 Egyébként, mivel a felperes felszólalásának alátámasztásaként az Egyesült Királyság joga által szabályozott jellegbitorlási keresetre hivatkozik, ezért emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben az irányadó tagállami jog a Trade Marks Act, 1994 (az Egyesült Királyság védjegytörvénye), amely többek között 5. cikkének (4) bekezdésében ekként rendelkezik:
„Valamely védjegy nem lajstromozható, ha és amennyiben az Egyesült Királyságban történő használata akadályokba ütközhet:
a) bármely jogszabály (főként a jellegbitorlásra vonatkozó jog [law of passing off]) értelmében, amely oltalmat biztosít a nem lajstromozott védjegy vagy a kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés számára […].”
19 Ezen rendelkezésnek a nemzeti bíróságok által adott értelmezéséből következik, hogy a beavatkozónak a jogvita tárgyát képező közösségi védjegynek a nem lajstromozott nemzeti védjegye védelme céljából történő törléséhez az Egyesült Királyság joga jellegbitorlási keresetre vonatkozó szabályainak megfelelően bizonyítania kell, hogy a három – a megszerzett goodwillre (azaz az ügyfélkört vonzó erőre), a megtévesztő megjelenítésre és a goodwillt illetően okozott sérelemre vonatkozó – feltétel teljesül (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑303/08. sz., Tresplain Investments kontra OHIM – Hoo Hing [Golden Elephant Brand] ügyben 2010. december 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑5659. o.] 93. és 101. pontját, valamint a nemzeti bíróságok idézett határozatait).
20 Jelen esetben a megtámadott határozatból az derül ki, hogy a fellebbezési tanács a felszólalást kizárólag amiatt utasította el, hogy a felperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy ő volt a felszólalás alátámasztásaként hivatkozott megjelölés jogosultja. A fellebbezési tanács így kimondta, hogy „a fellebbezés megalapozatlan [volt]”, hogy „a felszólaló nem jogosultja annak a megjelölésnek, amelyre a felszólalását alapította”, és hogy „az okok fent kifejtésre kerültek” (a megtámadott határozat 14. pontja). Érvelését követően a fellebbezési tanács azt a következtetést vonta le, hogy „[m]ivel a felszólaló nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy – miként azt állítja – ő a [»]Basmati[«] elnevezés jogosultja, ezért a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján előterjesztett felszólalás megalapozatlan [volt], és a fellebbezést el kell[ett] utasítani” (a megtámadott határozat 29. pontja). Azt megelőzően, hogy e következtetésre jutott, a fellebbezési tanács megállapította, hogy a szóban forgó megjelölés nem védjegy, többek között amiatt, hogy általános (szokásos) jellegű, és a felperes által hivatkozott „jogosultság” csak a goodwillre vonatkozik. A fellebbezési tanács ennek ellenére a felszólalást nem azért utasította el, mert a szóban forgó megjelölés, mint olyan, a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján nem szolgálhatna felszólalás alapjául. A megtámadott határozatból nem következik, hogy a fellebbezési tanács úgy ítélte volna meg, hogy a rizs tekintetében használt „basmati” szó „nem képez a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett jogot”, miként azt az OHIM írásbeli beadványaiban kiemelte. Tehát az OHIM és a beavatkozó által annak alátámasztására felhozott érvek, hogy a szóban forgó megjelölés nem tartozik a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének hatálya alá, hatástalanok.
21 Először is, még ha a megtámadott határozat kétértelmű is lenne e tekintetben, a fellebbezési tanács láthatóan úgy ítélte meg, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítékot szolgáltatnia arra, hogy egyértelműen ő a felszólalás alátámasztásaként hivatkozott megjelölés „jogosultja”. Márpedig, miként arra a fenti 18. pontban is emlékeztettünk, az a feltétel, hogy a felszólalónak kell lennie a hivatkozott megjelölés jogosultjának, azt is jelenti, hogy bizonyítania kell az említett megjelöléshez fűződő jogok megszerzését. A 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése nem pontosítja, hogy e jogok megszerzésének milyen formában kell történnie. A fellebbezési tanács által alkalmazott, láthatóan megszorító értelmezés ellentmondásban áll azzal az OHIM által a Törvényszékhez benyújtott írásbeli beadványaiban említett ténnyel, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett megjelölések a gyakorlatban leginkább használat, semmint lajstromozás tárgyát szokták képezni.
22 Másodszor azt kell megállapítani, hogy az a kérdés, hogy a felszólaló megszerezte‑e a valamely lajstromozatlan védjegyhez vagy valamely kereskedelmi forgalomban használt megjelöléshez fűződő jogokat – és így a hivatkozott megjelölésnek valóban ő‑e a 40/94‑rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett jogosultja –, nem függetleníthető a felszólalás alátámasztásaként hivatkozott nemzeti jogtól. Ugyanis az alkalmazandó nemzeti jog ebben az összefüggésben főként úgy merül fel, hogy annak segítségével határozhatók meg a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján előterjesztett felszólalás alátámasztásaként hivatkozott megjelöléshez fűződő jogok megszerzésének szabályai.
23 A fellebbezési tanács egyébként – a megtámadott határozat 24. pontjában – maga is kifejezetten visszautalt a nemzeti jogra annak megállapításánál, hogy a jellegbitorlási keresethez kapcsolódó jogosultság csak a goodwillre vonatkozik. Ezenfelül ki kell emelni azt is, hogy az OHIM, az OHIM előtti eljárásokra vonatkozó iránymutatások mellékletében (a „Felszólalási eljárás” című C. résznek „A 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett jogok” című 4. fejezete) közzétett egy listát arról, hogy melyek azok a nemzeti jogok, amelyek a [40/94 rendelet] 8. cikkének (4) bekezdése értelmében „korábbi jogoknak” minősülhetnek. E melléklet pontosan meghatározza az említett „nemzeti jogok” jellegét, valamint megszerzésük szabályait. A melléklet így az Egyesült Királyságot illetően a „jogszabály védelme – ideértve a [jellegbitorlási kereset] (»passing off«) általi védelmet is – alatt álló” lajstromozatlan védjegyeket és kereskedelmi forgalomban használt megjelöléseket említi.
24 Az OHIM-nak a 40/94 rendelet 52. cikkének (2) bekezdésére (jelenleg a 207/2009 rendelet 53. cikkének (2) bekezdése) vonatkozó érvei nem változtatnak e következtetésen. Ugyanis, feltéve hogy igaz, hogy valamennyi korábbi jogra nem lehet hivatkozni a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján, miként azt az OHIM állítja, ez még ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a szóban forgó megjelölés a priori kizárt lenne az e rendelkezés hatálya alá tartozó megjelölések köréből – amit a fellebbezési tanács sem állított –, illetve hogy a nemzeti jog jelen esetben ne lenne releváns a hivatkozott megjelöléshez fűződő jogok megszerzésének szabályai meghatározásánál.
25 Harmadszor hangsúlyozni kell, hogy a Trade Marks Act, 1994 5. cikkének (4) bekezdése a második albekezdésében azt is pontosítja, hogy az a személy, aki a védjegy használatát megtilthatja, úgy értendő, mint „valamely korábbi jog jogosultja”. Ebből az következik, hogy az Egyesült Királyságban alkalmazandó jog szerint, a jellegbitorlási kereseteknél a korábbi jog jogosultja, mint olyan, nem határozható meg önálló módon, miként azt lényegében a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tette, anélkül hogy figyelembe vette volna azt, hogy a felszólaló valóban megtilthatja‑e a védjegyhasználatot.
26 Az a tény, hogy a jellegbitorlási kereset útján védett jogosultság nem csupán egy szóra vagy egy névre vonatkozik, amelynek harmadik személyek által történő használata korlátozott, hanem magára a vásárlói körre is, amelyet a vitatott használat veszélyeztet (a Törvényszék T‑114/07. és T‑115/07. sz., Last Minute Network kontra OHIM – Last Minute Tour [LAST MINUTE TOUR] egyesített ügyekben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1919. o.] 61. pontja), miként arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában lényegében rámutatott, nem változtathat e következtetésen. Ugyanis, az a körülmény, hogy a felszólalónak tulajdonképpen csak azon vásárlói kör tekintetében van jogosultsága, amelyet a védjegyhasználat veszélyeztet, még nem jelenti azt, hogy nem szerezte meg a hivatkozott megjelöléshez fűződő jogokat, amelyek adott esetben lehetővé teszik számára a későbbi védjegy használatának megakadályozását. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a jellegbitorlási keresetnél éppen az áruk vagy szolgáltatások jelölésére szolgáló megjelölés az, ami hírnévre tesz szert a piacon (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott LAST MINUTE TOUR ügyben hozott ítélet 84. pontját). Egyébként az Egyesült Királyság joga értelmében éppen az érintett megjelölés használata az, amelynek révén a természetes vagy jogi személy „valamely korábbi jog jogosultja” lehet.
27 Ami a beavatkozó által a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában állított azon tényt illeti, hogy a Trade Marks Act, 1994 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdésére a felperes a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban nem hivatkozott, elegendő azt megemlíteni, hogy az Egyesült Királyság joga által szabályozott jellegbitorlási kereset szolgált az OHIM elé terjesztett felszólalás alapjául. Így az Egyesült Királyságban irányadó jog szerves részét képezte a fellebbezési tanács elé került jogvitának. Tehát az részét képezi annak a ténybeli és jogi háttérnek, amelyek tekintetében a Törvényszéknek a felülvizsgálatot el kell végeznie.
28 Negyedszer, az a tény, hogy a felperes a felszólalását alátámasztó indokoknál akár a „védjegy” szót is társíthatta volna a hivatkozott megjelöléshez, miként azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában állítja, azon kívül, hogy e körülmény abból is adódhat, hogy a felszólalás alátámasztásaként egy lajstromozatlan védjegyre hivatkoztak, nem függetleníthető attól a ténytől, hogy a felszólalás főként egy kereskedelmi forgalomban használt megjelölésen alapult. A fellebbezési tanács egyébként a felszólalás ezen indokát a megtámadott határozat 16. pontjában meg is említette. Ennek alapján azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács által hivatkozott azon körülmény, miszerint a BASMATI megjelölés nem védjegy, még nem jelenti azt, hogy a felperes nem szerezhette meg az e megjelöléshez fűződő jogokat a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében, figyelemmel a jelen ügyben irányadó nemzeti jogra. Pontosabban, a fellebbezési tanács azon állítását illetően, miszerint a „basmati” szó általános (szokásos) jellegű, a nemzeti ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy valamely, áruk vagy szolgáltatások jelölésére szolgáló megjelölés a jellegbitorlási keresetre irányadó jog értelmében hírnevet szerezhet a piacon, még akkor is, ha kezdetben leíró jellegű volt, vagy nem rendelkezett megkülönböztető képességgel (a fenti 27. pontban hivatkozott LAST MINUTE TOUR ügyben hozott ítélet 84. pontja). Egyébként a nemzeti ítélkezési gyakorlatból eredően a jellegbitorlási keresetre irányadó jog értelmében valamely, áruk vagy szolgáltatások jelölésére szolgáló megjelölés akkor is hírnévre tehet szert a piacon, ha azt több piaci szereplő is használja kereskedelmi tevékenysége során (Chocosuisse Union des fabricants suisses de chocolat & Ors kontra Cadbury Ltd. ügy [1999] EWCA Civ 856). A jellegbitorlási keresetnek ez a nemzeti ítélkezési gyakorlat által elismert, ún. „kiterjesztett” formája így lehetővé teszi azt, hogy több piaci szereplő rendelkezzen a piacon hírnevet szerzett valamely megjelöléshez fűződő jogokkal. A fellebbezési tanács által hivatkozott körülmény, még ha be is igazolódna, az irányadó nemzeti jog értelmében akkor sem alkalmas azon tény kétségbe vonására, hogy a felszólaló megszerezhette a hivatkozott megjelöléshez fűződő jogokat.
29 E tényezők összességére való tekintettel az a következtetés vonható le, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor a felszólalást azzal az indokkal utasította el, hogy a felperes nem bizonyította azt, hogy ő a szóban forgó megjelölés jogosultja, anélkül hogy pontosan megvizsgálta volna, hogy a felperes az Egyesült Királyság joga értelmében megszerezte‑e azt említett megjelöléshez fűződő jogokat.
30 E körülményekre való tekintettel a felperes által hivatkozott – egyetlen – jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
31 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Több pervesztes fél esetén a Törvényszék határoz a költségek megosztásáról.
32 Jelen esetben az OHIM és a beavatkozó pervesztes lett. A felperes kérte az OHIM és a beavatkozó költségek viselésére való kötelezését.
33 E körülményekre való tekintettel az OHIM‑ot saját költségein kívül a felperes költségei kétharmadának, a beavatkozót pedig saját költségein kívül a felperes költségei egyharmadának a viselésére is kötelezni kell.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának 2009. március 19‑i határozatát (R 513/2008‑1. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) Az OHIM-ot kötelezi a saját költségein kívül a Tilda Riceland Private Ltd költségei kétharmadának viselésére.
3) A Siam Grains Co. Ltd‑t kötelezi a saját költségein kívül a Tilda Riceland Private Ltd költségei egyharmadának viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. január 18‑i nyilvános ülésen.
Aláírások