A Közszolgálati Törvényszék F-20/06 RENV. sz., De Luca kontra Bizottság ügyben 2013. január 30-án hozott ítélete ellen Patrizia De Luca által 2013. április 9-én benyújtott fellebbezés

(T-200/13 P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Patrizia De Luca (Brüsszel, Belgium) (képviselők: S. Orlandi és J.-N. Louis ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) F-20/06. RENV sz., De Luca kontra Bizottság ügyben 2013. január 30-án hozott ítéletét (az EBHT-ban még nem tették közzé);

új rendelkezések alkalmazásával:

semmisítse meg az Európai Bizottság 2005. február 23-i, a fellebbezőt tanácsosi munkakörbe kinevező határozatát azon részében, amelyben őt az A*9 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába sorolta be;

a Bizottságot kötelezze az első- és másodfokú eljárásban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező néhány, annyiban történő téves jogalkalmazásra alapított kifogásra hivatkozik:

amennyiben a Közszolgálati Törvényszék a Törvényszék T-563/10 P. sz. De Luca kontra Bizottság ügyben 2011. december 14-én hozott ítéletét úgy értelmezte, hogy ez utóbbi a megtámadott határozat jogszerűségének első fokon lefolytatandó vizsgálatát a felvételi szabályok analógia útján történő alkalmazásának hatásaira korlátozta, figyelmen kívül hagyva a rendes előmenetelre alkalmazandó rendelkezéseket;

amennyiben a Közszolgálati Törvényszék úgy ítélte meg, hogy jogszerűen lehetett alkalmazni az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének analógia útján való alkalmazása, és megállapította, hogy egyrészt ez a felperes előmenetele szempontjából nem jelent előnyt, másrészt az illetmény terén jelentkező korlátozott előny idővel eltűnik;

amennyiben a Közszolgálati Törvényszék nem az egyenlő bánásmód és az előmenetel lehetőségének elve figyelembe vételével vizsgálta a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésnek, valamint annak analógia útján a felperesre való alkalmazásának jogszerűségét;

amennyiben a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdése alkalmazásának nyilvánvalóan téves jellegét nem a felperesnek kellene bizonyítania, hanem a Közszolgálati Törvényszéknek kellene vizsgálnia;

amennyiben a Közszolgálati Törvényszék érdemi vizsgálat nélkül azonnal elutasította a felperes által az egyenlő bánásmód megsértésére alapított érvelést, amely abból adódik, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzat 45. cikke szerinti előléptethetősége a személyzeti szabályzat időközbeni módosításai ellenére is megmaradt, miközben a felperest illetően - a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének alkalmazásából kifolyólag - ez a lehetőség nem áll fenn.

____________