A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2014. május 20.

T‑200/13. P. sz. ügy

Patrizia De Luca

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők –Kinevezés – Besorolási fokozatba sorolás – Nyílt versenyvizsgát követően magasabb szintű beosztásba történő kinevezés – Az első fokon benyújtott kereset elutasítása a Törvényszék általi visszautalást követően – Az új személyzeti szabályzat hatálybalépése – Átmeneti rendelkezések – A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) F‑20/06. RENV sz., De Luca kontra Bizottság ügyben 2013. január 30‑án hozott ítéletével szemben benyújtott, annak hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat:      A Törvényszék a keresetet elutasítja. P. De Luca és az Európai Bizottság maguk viselik a Törvényszék előtti két eljárásban és a Közszolgálati Törvényszék előtti két eljárásban felmerült saját költségeiket. Az Európai Unió Tanácsa viseli a Törvényszék előtti két eljárásban és a Közszolgálati Törvényszék előtti két eljárásban felmerült saját költségeit.

Összefoglaló

Tisztviselők – Előmenetel – A nyílt versenyvizsgán való részvételt követő besorolásiosztály‑váltás vagy áthelyezés – Besorolási fokozatba való átsorolás– Alkalmazandó szabályok – Versenyvizsga sikeres résztvevői, akiket 2006. április 30. előtt felvettek alkalmassági listára – A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének alkalmazása – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés)

A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése egyfelől, amely a 2004. május 1‑je és 2006. április 30. között felvett tisztviselők besorolási fokozatba való átsorolását szabályozza, másfelől pedig a személyzeti szabályzati azon rendelkezései, valamint azok az alapelvek, amelyek az adott uniós szervnél dolgozó tisztviselők rendes előmenetelésre vonatkoznak, két olyan szabálytípusnak tekinthető, amelyek alkalmazása egymást kizárja.

Így a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének alkalmazása esetén a Közszolgálati Törvényszéknek nem kell figyelembe vennie azt, hogy az érintettet előléptették, azaz hogy már szolgálatban lévő tisztviselő volt. Ilyen feltételek mellett a Közszolgálati Törvényszék abban az esetben, ha az érintettet újonnan felvettnek kellett tekinteni, jogosan vélhette úgy, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése és a 12. cikkben szereplő táblázatban rögzített besorolási fokozatoknak történő megfeleltetés alapján, szorzótényező alkalmazása nélkül kellett a megfelelő besorolási fokozatba sorolni.

Ezenkívül az érintett megfelelő besorolási fokozatba történő, szorzótényező nélküli besorolása nem minősülhet az előmenetel lehetőségére vonatkozó elv megsértésének, mivel a felvételi szabályoktól csak abban az esetben lehetett volna eltérni, ha az érintettnek a személyzeti szabályzatban foglaltak alkalmazásához képest ahhoz bizonyos érdeke fűződött volna vagy abból előnye származott volna.

A felvételi szabályok alkalmazásának feltétele, hogy a tisztviselő szempontjából bizonyos érdek, illetve előny álljon fenn. Az említett érdek, illetve előny fennállására tekintettel a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének alkalmazása tehát nem tekinthető aránytalannak. Mivel a Közszolgálati Törvényszék megállapította ilyen érdek, illetve előny fennállását, jogosan következtethetett arra, hogy nem sértették meg az arányosság elvét.

Másodszor, a Közszolgálati Törvényszék feladata annak mérlegelése, hogy a tisztviselő előmenetelének, illetve díjazásának alakulása terén áll‑e fenn olyan érdek, illetve előny, amely ellensúlyozhatja azt, hogy a tisztviselőt alacsonyabb besorolási fokozatba sorolták be, mint amelyet már betöltött. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének alkalmazása szükségszerűen csak akkor igazolható, ha ez az érdek, illetve előny megfelelő és elegendő. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének alkalmazásából eredő ezen érdeknek, illetve előnynek azonban egyáltalán nem kell nyilvánvalónak lennie ahhoz, hogy összhangban álljon a visszautaló ítélettel.

Harmadszor, annak megítélése, hogy mi minősülhet bizonyos érdeknek, illetve előnynek, a tényeket vizsgáló bíróságra tartozik.

(lásd a 37–39., 47., 50. és 51. pontot)