Language of document : ECLI:EU:T:2021:284

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

2021. május 19.(*)

„Állami támogatások – A portugál légi közlekedési piac – Portugália által a Covid19‑világjárvány miatt a TAP számára nyújtott támogatás – Állami kölcsön – Kifogást nem emelő határozat – A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 22. pontja – Vállalatcsoporthoz tartozó vállalkozás – A saját működésre és nem a költségeknek a csoporton belüli önkényes felosztására visszavezethető nehézségek – Nehézségek, amelyek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatók legyenek – Indokolási kötelezettség – A határozat joghatásainak fenntartása”

A T‑465/20. sz. ügyben,

a Ryanair DAC (székhelye: Swords [Írország], képviselik: E. Vahida, F.‑C. Laprévote, S. Rating, I.‑G. Metaxas‑Maranghidis és V. Blanc ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, V. Bottka és S. Noë, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Francia Köztársaság (képviselik: P. Dodeller és E. de Moustier, meghatalmazotti minőségben),

a Lengyel Köztársaság (képviseli: B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben)

és

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Inez Fernandes, P. Barros da Costa és S. Jaulino, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Mimoso Ruiz ügyvéd)

beavatkozó felek,

az SA.57369 (2020/N) – Covid19 – Portugália – A TAP számára nyújtott támogatás – állami támogatásról szóló, 2020. június 10‑i C(2020) 3989 final európai bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, A. Kornezov, E. Buttigieg, K. Kowalik–Bańczyk és G. Hesse (előadó) bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. december 9‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2020. június 9‑én a Portugál Köztársaság az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően bejelentette az Európai Bizottságnak a Transportes Aéreos Portugueses SGPS SA (a továbbiakban: kedvezményezett) részére állami kölcsön vagy ilyen kölcsön és állami garancia kombinációja formájában nyújtandó, legfeljebb 1,2 milliárd euró összegű támogatási intézkedést (a továbbiakban: szóban forgó intézkedés).

2        A szóban forgó intézkedés célja a kedvezményezett, a Transportes Aéreos Portugueses SA (a továbbiakban: TAP Air Portugal) anyavállalata és 100%‑os tulajdonosa tevékenységének hat hónapon keresztül, 2020. július és 2020. december között történő fenntartása. A megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a kedvezményezett részvényeinek fele a portugál állam részesedését kezelő Participações Públicas SGPS SA (a továbbiakban: Parpública) tulajdonában volt. A kedvezményezett részvényeinek 45%‑a az Atlantic Gateway SGPS Lda (a továbbiakban: AGW), míg a részvények 5%‑a más részvényesek tulajdonában volt. A szóban forgó intézkedés egy, többek között a Portugál Köztársaság mint hitelező, a TAP Air Portugal mint adós és a kedvezményezett mint kezes között létrejött kölcsönszerződésre vonatkozik. Az AGW és a Parpública mint a kedvezményezett részvényeinek tulajdonosai szintén részt vehetnek a kölcsönszerződésben.

3        2020. június 10‑én a Bizottság elfogadta az SA.57369 (2020/N) – Covid19 – Portugália – A TAP számára nyújtott támogatás – állami támogatásról szóló C(2020) 3989 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyben miután megállapította, hogy a szóban forgó intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, különösen az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja és a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás (HL 2014. C 249., 1. o., a továbbiakban: iránymutatás) fényében értékelte annak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét. A Bizottság a szóban forgó intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította.

 Az eljárás és a felek kérelmei

4        A Törvényszék Hivatalához 2020. július 22‑én benyújtott keresetlevelével a felperes Ryanair DAC előterjesztette a jelen keresetet.

5        A felperes a Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott beadványában kérte, hogy a Törvényszék a jelen keresetről a Törvényszék eljárási szabályzatának 151. és 152. cikke alapján gyorsított eljárásban határozzon. 2020. augusztus 11‑i határozatával a Törvényszék (tizedik tanács) helyt adott a gyorsított eljárás iránti kérelemnek.

6        A Bizottság ellenkérelmét 2020. augusztus 26‑án nyújtotta be a Törvényszék Hivatalához.

7        Az eljárási szabályzat 106. cikkének (2) bekezdése alapján a felperes 2020. augusztus 31‑én a tárgyalás tartása iránt indokolt kérelmet terjesztett elő.

8        A tizedik tanács javaslatára a Törvényszék, az eljárási szabályzata 28. cikkének alkalmazásával, úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

9        A Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 17‑én, 2020. október 21‑én, illetve 2020. október 22‑én benyújtott beadványaiban a Portugál Köztársaság, a Francia Köztársaság és a Lengyel Köztársaság kérte, hogy a jelen eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék tizedik tanácsának elnöke a 2020. október 1‑jei és 2020. november 3‑i határozatával engedélyezte e beavatkozásokat.

10      A 2020. október 13‑i és a 2020. november 4‑i pervezető intézkedésekkel a Portugál Köztársaság, a Francia Köztársaság és a Lengyel Köztársaság számára az eljárási szabályzat 154. cikkének (3) bekezdése alapján engedélyezték beavatkozási beadvány benyújtását.

11      2020. október 28‑án a Portugál Köztársaság, 2020. november 19‑én pedig a Francia Köztársaság, illetve a Lengyel Köztársaság beavatkozási beadványt nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.

12      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

13      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

14      A Francia Köztársaság a kereset azon részben történő elfogadhatatlanságának megállapítását kéri, amennyiben az vitatja a megtámadott határozat megalapozottságát, míg az ezt meghaladó részében annak érdemi elutasítását kéri. Másodlagosan a kereset teljes egészében történő elutasítását kéri.

15      A Bizottsághoz hasonlóan a Lengyel Köztársaság és a Portugál Köztársaság a kereset megalapozatlanság miatti elutasítását kéri.

 A jogkérdésről

 Az elfogadhatóságról

16      A felperes a keresetlevél rövidített változatának 33. és 34. pontjában arra hivatkozik, hogy mint „érintett fél” kereshetőségi joggal rendelkezik, továbbá az eljáráshoz fűződő érdekét az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján e minőségében őt megillető eljárási jogok védelméből eredően megőrzi.

17      A felperes ugyanis az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett „érintett fél” és az [EUMSZ] 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt fél”, mivel a TAP Air Portugal versenytársaként az érdekeit érinti a TAP Air Portugal anyavállalatának történő állami kölcsönnyújtás. A kedvezményezettnek nyújtott támogatás lehetővé teszi a TAP Air Portugal számára, hogy mint a felperes támogatott versenytársa a piacon maradjon. A portugáliai fő versenytársával, a TAP Air Portugallal ellentétben a felperes nem kap állami kölcsönt. A felperes tehát a kölcsönök nyújtása, valamint a kölcsönökre vonatkozó feltételek és különösen a kölcsönök kamatai tekintetében hátrányt szenved.

18      Ennek alapján az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján jogosult megsemmisítés iránti keresetet indítani a megtámadott határozathoz hasonló, hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül meghozott, a szóban forgó támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat ellen.

19      A Bizottság nem vitatja a kereset elfogadhatóságát.

20      Meg kell állapítani, hogy a kereset elfogadhatósága nem kétséges, amennyiben a felperes azzal azt kívánja alátámasztani, hogy a Bizottságnak meg kellett volna indítania az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.

21      Az EUMSZ 108. cikk szerinti ellenőrzési eljárás keretében ugyanis meg kell különböztetni két szakaszt. Egyrészt az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésével bevezetett előzetes vizsgálati szakaszt, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy előzetes véleményt alkosson a szóban forgó támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Másrészt az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság teljes körű tájékoztatást kapjon az ügy adatairól. Az EUM‑Szerződés csak ezen eljárás keretében írja elő a Bizottság számára azt a kötelezettséget, hogy felhívja az érintetteket észrevételeik megtételére (1993. május 19‑i Cook kontra Bizottság ítélet, C‑198/91, EU:C:1993:197, 22. pont; 1993. június 15‑i Matra kontra Bizottság ítélet, C‑225/91, EU:C:1993:239, 16. pont; 2018. október 15‑i Vereniging Gelijkberechtiging Grondbezitters és társai kontra Bizottság ítélet, T‑79/16, nem tették közzé, EU:T:2018:680, 46. pont).

22      Amennyiben a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására nem kerül sor, az érintett felek, akik e második szakaszban észrevételeket tehettek volna, nem élhetnek e lehetőséggel. Ennek orvoslására joguk van megtámadni az európai uniós bíróság előtt a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának mellőzéséről hozott bizottsági határozatot. Ily módon az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésén alapuló határozat megsemmisítésére irányuló kereset, amelyet az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett fél nyújt be, akkor fogadható el, ha azzal a kereset előterjesztője az utóbbi rendelkezés által biztosított eljárási jogait kívánja védelmezni (lásd: 2010. november 18‑i NDSHT kontra Bizottság ítélet, C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23      A jelen ügyben a Bizottság nem indított hivatalos vizsgálati eljárást, és a felperes a negyedik jogalap keretében eljárási jogainak megsértésére hivatkozik. A 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontjára tekintettel valamely támogatási intézkedés kedvezményezettjének versenytárs vállalkozása vitathatatlanul az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti „érintett felek” körébe tartozik (2010. november 18‑i NDSHT kontra Bizottság ítélet, C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 59. pont; 2020. szeptember 3‑i Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑817/18 P, EU:C:2020:637, 50. pont).

24      A jelen ügyben vitathatatlan, hogy versenyviszony áll fenn a felperes és a TAP Air Portugal között. A felperes ugyanis arra hivatkozott – anélkül, hogy ezt bárki vitatta volna –, hogy 2003 óta járul hozzá Portugália légi kiszolgálásához, és hogy 2019‑ben 10,9 millió utast szállított portugál útvonalakon. A felek azt sem vitatták, hogy a felperes a TAP Air Portugal legjelentősebb versenytársa, és hogy a két társaság 2019‑ben 32 útvonalon közvetlenül versenyezett egymással. A felperes azt is hangsúlyozta, hogy az egészségügyi válságot megelőzően létrehozott, 2020 nyarára vonatkozó repülési programja 5 portugál repülőtérről induló 126 járatot foglalt magában. A felperes ennélfogva érintett félnek minősül, akinek érdekében áll az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése által biztosított eljárási jogok védelmének biztosítása.

25      El kell tehát ismerni a kereset elfogadhatóságát, amennyiben a felperes az eljárási jogainak megsértésére hivatkozik.

26      Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első az iránymutatás 8. és 22. pontjának téves alkalmazásán, a második az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának megsértésén, a harmadik a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedés szabadsága elvének megsértésén, a negyedik az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének téves alkalmazásán, az ötödik pedig az EUMSZ 296. cikk értelmében vett indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

27      Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a negyedik jogalap, amely kifejezetten a felperes eljárási jogai tiszteletben tartásának elérésére irányul, elfogadható, figyelemmel a felperes érintett féli minőségére. A felperes a hivatalos vizsgálati eljárás keretében őt megillető eljárási jogok védelme érdekében ugyanis annak bizonyítására alkalmas jogalapokra hivatkozhat, hogy azon információk és bizonyítékok értékelésének, amelyekkel a Bizottság a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszában rendelkezett vagy rendelkezhetett, kétségeket kellett volna ébresztenie ezen intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 81. pont; 2009. július 9‑i 3F kontra Bizottság ítélet, C‑319/07 P, EU:C:2009:435, 35. pont; 2019. május 6‑i Scor kontra Bizottság ítélet, T‑135/17, nem tették közzé, EU:T:2019:287, 73. pont).

28      Emlékeztetni kell továbbá, hogy a felperes – az eljárási jogainak azon kétségek miatti megsértésének bizonyítása érdekében, amelyeknek a szóban forgó intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően kellett volna felmerülniük – jogosult annak bizonyítására irányuló érvekre hivatkozni, hogy a Bizottság tévesen állapította meg ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét, ami a fortiori alkalmas annak alátámasztására, hogy a Bizottságban felmerülhettek volna kétségek az említett aktus belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során. Következésképpen a Törvényszék jogosult megvizsgálni a felperes által előterjesztett érdemi érveket annak ellenőrzése érdekében, hogy azok alátámaszthatják‑e az általa kifejezetten előterjesztett, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását igazoló kétségek fennállására vonatkozó jogalapot (lásd ebben az értelemben: 2013. június 13‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑287/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:395, 57–60. pont; 2019. május 6‑i Scor kontra Bizottság ítélet, T‑135/17, nem tették közzé, EU:T:2019:287, 77. pont).

29      Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított ötödik jogalapot illetően hangsúlyozni kell, hogy az indokolási kötelezettség megsértése lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül, és az olyan imperatív jogalap, amelyet az uniós bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie, és amely nem a megtámadott határozat érdemi jogszerűségére vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 67–72. pont).

 Az ügy érdeméről

30      Először az ötödik jogalapot kell megvizsgálni.

 Az ötödik, a megtámadott határozat indokolásának hiányára alapított jogalapról

31      Ötödik jogalapjával a felperes lényegében azt állítja, hogy a megtámadott határozat több szempontból hiányos vagy elégtelen indokolást tartalmaz.

32      Az ötödik jogalap első részével a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy a kedvezményezett nehézségei az iránymutatás 22. pontja értelmében túl súlyosak voltak‑e ahhoz, hogy azok csoportszinten megoldhatóak legyenek. Ezenkívül a Bizottság nem bizonyította, hogy a kedvezményezett nehézségei e rendelkezés értelmében saját működésére, és nem a költségeknek a csoporton belüli önkényes felosztására vezethetők vissza. A megtámadott határozat kizárólag arra utal egyrészt, hogy a kedvezményezett negatív saját tőkével rendelkezett, másrészt pedig, hogy a TAP Air Portugal hitelminősítése az egészségügyi válság miatt jelentősen romlott. Mindazonáltal a megtámadott határozat nem jelöli meg, hogy a csoporton belüli önkényes költségfelosztás hozzájárult‑e ehhez az eredményhez. A felperes e tekintetben rámutat, hogy az AGW konzorciumban egyesült két részvényes saját vállalkozásaikon keresztül szintén a közlekedés területén tevékenykedik, és ennélfogva nem zárható ki, hogy e részvényeseket a TAP Air Portugal pénzügyi helyzetének rovására előnyben részesítették.

33      A felperes a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdését illetően arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megmentési célú támogatás kedvezményezettjének jogosultságával kapcsolatban – állításának bizonyítása nélkül – annak kijelentésére szorítkozott, hogy „[b]ár a kedvezményezettet más részvényesek irányítják ((3) preampulumbekezdés), azon nehézségek, amelyekkel szembesült, túl súlyosak ahhoz, hogy azokat a többségi részvényesei vagy más részvényesek megoldhassák, és azok nem a költségeknek a részvényesei vagy más leányvállalatok javára történő önkényes felosztására vezethetők vissza, amint azokat a (7)–(9) preambulumbekezdés mutatja”.

34      A felperes szerint a Bizottság teljes mértékben elmulasztotta – még akár röviden is – megindokolni azt, hogy a részvényesek feltételezhetően nem voltak képesek kezelni a kedvezményezett nehézségeit. Hasonlóképpen, a Bizottság egyáltalán nem értékelte sem a költségek csoporton belüli felosztását, sem pedig azt a kérdést, hogy a nehézségek a kedvezményezett saját működésére vezethetők‑e vissza.

35      A Francia Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Portugál Köztársaság által támogatott Bizottság vitatja ezen érvelést.

36      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által előírt indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, és világosan és egyértelműen ki kell fejtenie a jogi aktust megalkotó intézmény érvelését úgy, hogy az érintettek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson. Ekképpen az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: 2011. szeptember 8‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet, C‑279/08 P, EU:C:2011:551, 125. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37      Ebben az összefüggésben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának mellőzéséről szóló határozatnak csak azokat az indokokat kell tartalmaznia, amelyek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek az érintett támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésével összefüggésben, és hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség szempontjából e határozat akár tömör indokolását is kielégítőnek kell tekinteni, amennyiben világosan és egyértelműen megfogalmazza azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem állnak fenn ilyen nehézségek, mivel ezen indokolás megalapozottságának kérdése független e kötelezettségtől (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 65., 70. és 71. pont; 2011. október 27‑i Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 111. pont; 2016. május 12‑i Hamr–Sport kontra Bizottság ítélet, T‑693/14, nem tették közzé, EU:T:2016:292, 54. pont).

38      Ami a felperes azon kifogását illeti, amely szerint a Bizottság elmulasztotta kifejteni azokat az iránymutatás 22. pontja szerinti okokat, amelyek miatt egyrészt a nehézségek a kedvezményezett működésére, és nem a csoporton belüli önkényes költségfelosztásra vezethetők vissza, másrészt pedig a kedvezményezett nehézségei túl súlyosak voltak ahhoz, hogy azon csoport szintjén, amelyhez tartozik, megoldják azokat, emlékeztetni kell arra, hogy e pont értelmében „[e]gy nagyobb vállalatcsoporthoz tartozó, vagy ilyen vállalatcsoport által átvett vállalkozás általában nem jogosult az ezen iránymutatás szerinti támogatásra, kivéve, ha bizonyítható, hogy a vállalkozás nehézségei saját működésére, és nem a költségeknek a csoporton belüli önkényes felosztására vezethetők vissza, és a nehézségek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek […]”.

39      E tilalom célja tehát annak megakadályozása, hogy valamely vállalatcsoport az államra hárítsa az e csoportot képező társaságok egyikének megmentését célzó intézkedéssel kapcsolatos költségeket, amennyiben e vállalkozás nehéz helyzetben van, e nehézségeket pedig maga a csoport okozta, vagy megvannak az eszközei ahhoz, hogy e nehézségeket egyedül leküzdje (lásd ebben az értelemben: 2015. május 13‑i Niki Luftfahrt kontra Bizottság ítélet, T‑511/09, EU:T:2015:284, 159. pont).

40      Ebből következik, hogy az iránymutatás 22. pontja három együttes feltételt határoz meg, amelyek alapján a valamely csoporthoz tartozó társaságnak nyújtott támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet tekinteni. Így a Bizottság feladata megvizsgálni először is azt, hogy a támogatás kedvezményezettje valamely csoporthoz tartozik‑e, valamint adott esetben a csoport összetételét, másodszor azt, hogy azok a nehézségek, amelyekkel a kedvezményezett szembesül, a saját működésére, és nem a költségeknek a csoporton belüli önkényes felosztására vezethetők‑e vissza, harmadszor pedig azt, hogy e nehézségek túlzottan súlyosak‑e ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek.

41      Márpedig a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdésében a Bizottság a következőket jelzi:

„Bár a kedvezményezettet más részvényesek irányítják, ((3) preambulumbekezdés) azon nehézségek, amelyekkel szembesült, a saját működésére vezethetők vissza, amelyek túl súlyosak ahhoz, hogy azokat a többségi részvényesei vagy más részvényesek megoldhassák, és azok nem a költségeknek a részvényesei vagy más leányvállalatok javára történő önkényes felosztására vezethetők vissza, ahogyan azokat a (7)–(9) preambulumbekezdés ismerteti. [Ami a kedvezményezettet] illeti, úgy tűnik, hogy az érintett nehézségeket súlyosbították azok a korábbi példa nélküli állami intézkedések, amelyeket Portugália és más országok a légi közlekedésre vonatkozóan hoztak.”

42      Először is azon kérdést illetően, hogy a kedvezményezett valamely csoport tagja‑e, meg kell állapítani, hogy a Bizottság előzetesen nem állapította meg és nem is pontosította, hogy a kedvezményezett ilyen csoporthoz tartozik‑e. A megtámadott határozatban felhozott egyetlen indok sem enged arra következtetni ugyanis, hogy a Bizottság elvégezte volna ezt az elemzést. A megtámadott határozat (43) preambulumbekezdését tehát úgy lehet értelmezni, hogy az vagy nem tartalmazza a Bizottság ezzel kapcsolatos álláspontját, vagy úgy, mint amely arra enged következtetni, hogy a Bizottság valószínűleg abból az előfeltevésből indult ki, hogy a kedvezményezett az iránymutatás 22. pontja szerinti csoporthoz tartozott. Ha ugyanis nem ez lett volna a helyzet, akkor a Bizottságnak nem kellett volna megvizsgálnia az iránymutatás 22. pontjában előírt másik két feltételt. Ezenkívül az előírt feltételek vizsgálata keretében a Bizottság rámutatott, hogy a kedvezményezettet „egyéb részvényesek irányították”, és e tekintetben a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdésére hivatkozott, amely felsorolja a kedvezményezett részvényeseit, köztük az AGW‑t.

43      Mindent egybevetve, még ha a Bizottság ugyanazokat a kifejezéseket használta is, mint amelyeket az iránymutatás 22. pontjában használt a csoporthoz tartozó társaságnak nyújtott támogatás tilalma alóli két kivétel leírására, az említett 22. pont szövegének egyszerű átvétele nem helyettesítheti a csoport fennállására vonatkozó vizsgálatot.

44      E tekintetben a felek beadványaiból és a tárgyaláson lefolytatott vitákból kitűnik, hogy a felek nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy a kedvezményezett és részvényesei, különösen az AGW konzorcium az iránymutatás 22. pontja értelmében vett csoporthoz tartoztak‑e. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a kedvezményezett részvényeinek 50%‑a a Parpública, 45%‑a az AGW, míg 5%‑a harmadik személyek tulajdonában állt.

45      A felperes a keresetlevélben és a tárgyaláson azt állította, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában a kedvezményezett az AGW konzorciummal – ideértve utóbbi két részvényesét, vagyis a HPGB SGPS SA és a DGN Corporation társaságokat – közös csoportot alkotott. Szerinte bizonyítást nyert, hogy az AGW és ez utóbbi két társaság együttes és tényleges irányítást gyakorolt a kedvezményezett felett.

46      A Bizottság ellenkérelmében és a tárgyaláson tagadta, hogy az AGW és a kedvezményezett az iránymutatás 22. pontja szerinti csoportot alkot. Álláspontja szerint a megtámadott határozatból nem következik, hogy kérdéses, hogy a kedvezményezett és az AGW egy csoporthoz tartozik. Az AGW egy konzorcium, amely valójában két természetes személy részvényeivel rendelkezik, és amely maga nem minősül vállalkozásnak.

47      Mindazonáltal ez a megállapítás nem tűnik ki a megtámadott határozatból. Amint az a fenti 42. pontban megállapításra került, sem a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdése, sem annak bármely más szakasza nem tartalmaz olyan megállapítást vagy elemzést, amely az iránymutatás 22. pontja szerinti vállalatcsoport fennállására vagy annak hiányára, és még kevésbé az ilyen vállalatcsoport összetételére vonatkozna. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (4) preambulumbekezdésében a kedvezményezett által ellenőrzött társaságokra vonatkozó információk nyújtására szorítkozott. A megtámadott határozat ugyanakkor nem tartalmaz információt az említett kedvezményezett és a megtámadott határozat 3. pontjában említett részvényes társaságok – nevezetesen az AGW – közötti kapcsolatokról.

48      Közelebbről e tekintetben meg kell állapítani, hogy a „vállalatcsoport” fogalmát illetően az iránymutatás 21. pontjának b) alpontja a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6‑i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (HL 2003. L 124., 36. o.) mellékletére utal. Az iránymutatás 28. lábjegyzete szerint ugyanis „[a]nnak megállapítása érdekében, hogy valamely társaság független‑e, vagy valamely csoport részét képezi‑e, figyelembe kell venni a 2003/361 ajánlás I. mellékletében meghatározott kritériumokat”.

49      Márpedig, ahogyan az a fenti 47. pontban megállapításra került, a megtámadott határozat nem jelöli meg, hogy a Bizottság vizsgálta‑e azt a kérdést, hogy különösen az említett mellékletben felsorolt kritériumokat figyelembe véve, a kedvezményezett és az abban részesedéssel rendelkező társaságok az iránymutatás 22. pontja szerinti csoportnak minősíthetők‑e. A Törvényszék tehát nem tudja ellenőrizni, hogy ez a helyzet fennáll‑e.

50      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolást, rendkívüli körülményektől eltekintve, nem elegendő első alkalommal utólagosan a bíróság előtt kifejteni (lásd: 2011. szeptember 20‑i Evropaïki Dynamiki kontra EBB ítélet, T‑461/08, EU:T:2011:494, 109. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a Bizottság által az ellenkérelemben és a tárgyaláson előadott magyarázatok, amelyek szerint a kedvezményezett nem tagja valamely csoportnak, nem egészíthetik ki a megtámadott határozat indokolását az eljárás során.

51      Másodszor, és feltételezve, hogy a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a Bizottság ellenkérelmében és a tárgyaláson előadott állításaival ellentétben azon ki nem mondott előfeltevésen alapul, hogy a kedvezményezett és részvényesei ugyanazon csoport részét képezik (lásd a fenti 42. pontot), meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem fejtette ki kellőképpen, miért véli úgy, hogy az iránymutatás 22. pontjában előírt és a fenti 38. pontban hivatkozott második és harmadik feltétel teljesült. E tekintetben ugyanis a Bizottság a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdésében annak megállapítására szorítkozott, hogy a kedvezményezett nehézségei a saját működésére, és „nem a költségeknek a részvényesei vagy más leányvállalatok javára történő önkényes felosztására vezethetők vissza”, valamint hogy az említett nehézségek „túl súlyosak ahhoz, hogy azokat a többségi részvényesei vagy más részvényesek megoldhassák”, anélkül azonban, hogy bármilyen módon alátámasztotta volna ezeket az állításokat.

52      Ugyanis, bár a Bizottság a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdésében utalt e határozat (7)–(9) és (11)–(13) preambulumbekezdésére, rá kell mutatni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (7)–(9) preambulumbekezdésében csupán pontosításokat adott a kedvezményezett pénzügyi helyzetéről és a Covid19‑világjárvány által okozott nehézségekről. Hasonlóképpen, a megtámadott határozat (11)–(13) preambulumbekezdése az említett világjárvány által okozott zavaroknak a TAP Air Portugal működési eredményeire és likviditási helyzetére gyakorolt hatását ismerteti. E preambulumbekezdések tehát egyáltalán nem részletezik, hogy a nehézségek a kedvezményezett saját működésére, és nem a költségeknek a kedvezményezett és részvényesei által állítólagosan alkotott csoporton belüli önkényes felosztására vezethetők vissza. Nem részletezik továbbá a kedvezményezett részvényeseinek pénzügyi helyzetét, sem pedig esetleges lehetőségüket arra, hogy akár csak részben is megoldják annak nehézségeit. A Törvényszék tehát nem tudja ellenőrizni a fent hivatkozott állítások megalapozottságát.

53      Következésképpen a Törvényszék nem vizsgálhatja, hogy az iránymutatás 22. pontjában meghatározott feltételek teljesülnek‑e a jelen ügyben, és hogy azok kizárják‑e a kedvezményezettnek a megmentési célú támogatás nyújtására való jogosultságát. Így a megtámadott határozat nem tartalmazza azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy vélte, hogy a fenti 37. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján nem állnak fenn az érintett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésével kapcsolatos komoly nehézségek.

54      Következésképpen az ötödik jogalap megalapozott, anélkül, hogy az említett jogalap többi részét vizsgálni kellene.

55      A megtámadott határozat indokolásának elégtelensége a határozat megsemmisítését vonja maga után. Az iránymutatás 22. pontja ugyanis előírja azokat a feltételeket, amelyek mellett a valamely csoporthoz tartozó társaságnak nyújtott megmentési célú támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető. Márpedig a megtámadott határozat e tekintetben megfelelő indokolásának hiányában a Törvényszék nem tudja ellenőrizni, hogy a Bizottság helyesen vélte‑e úgy, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek az érintett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során. A megtámadott határozatot tehát meg kell semmisíteni, anélkül, hogy a felperes által hivatkozott többi jogalapot vizsgálni kellene.

 A megsemmisített határozat joghatásainak fenntartásáról

56      Emlékeztetni kell arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az uniós bíróság abban az esetben, ha ezt a jogbiztonságon alapuló kényszerítő erejű megfontolások indokolják, az EUMSZ 264. cikk második bekezdése alapján mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra, hogy minden egyedi esetben megjelölje az érintett jogi aktusnak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak (lásd analógia útján: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      E rendelkezésből tehát az következik, hogy ha az uniós bíróság szükségesnek ítéli, akár hivatalból is korlátozhatja a megsemmisítést elrendelő ítéletéből eredő joghatásokat (lásd ebben az értelemben: 2008. április 1‑jei Parlament és Dánia kontra Bizottság ítélet, C‑14/06 és C‑295/06, EU:C:2008:176, 85. pont).

58      A Bíróság a fenti ítélkezési gyakorlatnak megfelelően akkor élt azzal a lehetőséggel, hogy a valamely uniós jogi rendelkezés érvénytelenségének megállapításából eredő joghatásokat időben korlátozza, ha a jogbiztonságon alapuló, az érintett ügyekben szerepet játszó valamennyi köz‑ és egyéni érdekhez kapcsolódó kényszerítő erejű megfontolások megakadályozták, hogy a pénzösszegeknek az e rendelkezés alapján, az ítélet meghozatalát megelőző időszak vonatkozásában történt beszedését vagy kifizetését kétségbe lehessen vonni (2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 122. pont).

59      A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy vannak olyan jogbiztonságon alapuló kényszerítő megfontolások, amelyek igazolják a megtámadott határozat megsemmisítése joghatásainak időbeli korlátozását. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a szóban forgó intézkedést eredetileg egy – azóta már eltelt – hathónapos időszakra nyújtották, amely időszakot követően a Portugál Köztársaságnak az iránymutatás 55. pontja d) alpontjának megfelelően bizonyítékot kellett szolgáltatnia a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy a hitelt teljes egészében visszatérítették, vagy pedig egy szerkezetátalakítási tervet vagy felszámolási tervet kellett benyújtani. Egyébiránt, az említett rendelkezésnek megfelelően, a szerkezetátalakítási terv benyújtása esetén a megmentési célú támogatás engedélyezését automatikusan meghosszabbították addig, amíg a Bizottság a szerkezetátalakítási tervről végleges határozatot hoz, kivéve, amennyiben a Bizottság esetleg úgy dönt, hogy az ilyen meghosszabbítás nem indokolt, vagy a meghosszabbítás időtartamának vagy hatályának korlátozott terjedelműnek kell lennie.

60      Ebben az összefüggésben, amikor a szóban forgó támogatási intézkedés alkalmazása egy még folyamatban lévő és egymást követő szakaszokból álló eljárás részét képezi, a szóban forgó támogatási intézkedéssel előírt pénzösszegek beszedésének a jelen szakaszban való vitatása különösen hátrányos következményekkel járna mind az állami, mind pedig a magánérdekek összességére nézve. Közelebbről, figyelembe kell venni a Covid19‑világjárvány által okozott zavaroknak Portugália légi kiszolgálására és gazdaságára gyakorolt káros hatásait, valamint a TAP Air Portugalnak ezen kiszolgálás és az említett tagállam gazdasága szempontjából fennálló jelentőségét. Végül rá kell mutatni, hogy a megállapított jogellenesség az indokolás hiányához, nem pedig érdemi hibához kapcsolódik. E körülmények indokolhatják a megtámadott határozat megsemmisítése időbeli hatályának korlátozását.

61      Az EUMSZ 266. cikk alapján a Bizottság, amelynek aktusát semmisnek nyilvánították, köteles megtenni a jelen ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

62      Következésképpen a megtámadott határozat megsemmisítésének megállapításából eredő joghatásokat fel kell függeszteni addig, amíg a Bizottság új határozatot hoz. Tekintettel azon gyorsaságra, amellyel a Bizottság a bejelentést megelőző eljárás és a szóban forgó intézkedés bejelentését követően eljárt, e joghatások a jelen ítélet kihirdetésétől számított két hónapot meg nem haladó időszakra kerülnek felfüggesztésre abban az esetben, ha a Bizottság akként határoz, hogy ezen újabb határozatot az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján hozza meg, valamint további észszerű tartamú kiegészítő időszakra abban az esetben, ha a Bizottság akként határoz, hogy megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 126. pont).

 A költségekről

63      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját és a felperes költségeinek viselésére.

64      Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Francia Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Portugál Köztársaság tehát maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az SA.57369 (2020/N) – Covid19 – Portugália – A TAP számára nyújtott támogatás – állami támogatásról szóló, 2020. június 10i C(2020) 3989 final bizottsági határozatot.

2)      Az említett határozat megsemmisítéséből eredő joghatásokat fel kell függeszteni addig, amíg az Európai Bizottság az EUMSZ 108. cikk alapján új határozatot hoz. E joghatások a jelen ítélet kihirdetésétől számított két hónapot meg nem haladó időszakra kerülnek felfüggesztésre abban az esetben, ha a Bizottság akként határoz, hogy ezen új határozatot az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján hozza meg, valamint további észszerű tartamú kiegészítő időszakra abban az esetben, ha a Bizottság akként határoz, hogy megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást.

3)      A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a saját költségeinek, valamint a Ryanair DAC részéről felmerült költségeknek a viselésére.

4)      A Francia Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Portugál Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Van der Woude

Kornezov

Buttigieg

Kowalik–Bańczyk

 

      Hesse

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. május 19‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.