A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2016. szeptember 28.(*)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – FITNESS európai uniós szóvédjegy – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztető képesség hiánya – Leíró jelleg – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 76. cikke – A 2868/95/EK rendelet 37. szabálya b) pontjának iv. alpontja és 50. szabályának (1) bekezdése – A bizonyítékoknak első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárásban történő előterjesztése”
A T‑476/15. sz. ügyben,
a European Food SA (székhelye: Drăgănești [Románia], képviseli: I. Speciac ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: M. Rajh, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Société des produits Nestlé SA (székhelye: Vevey [Svájc], képviselik: A. Jaeger‑Lenz, A. Lambrecht és S. Cobet‑Nüse ügyvédek),
az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a European Food és a Société des produits Nestlé közötti törlési eljárással kapcsolatban 2015. június 19‑én hozott határozata (R 2542/2013‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai, a tanácskozás során: S. Frimodt Nielsen elnök, A. M. Collins (előadó) és V. Valančius bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2015. augusztus 19‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2015. november 27‑én benyújtott ellenkérelmére,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2015. november 26‑án benyújtott ellenkérelmére,
tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő három hetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2001. november 20‑án a beavatkozó fél, a Société des produits Nestlé SA, az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a FITNESS szómegjelölés volt.
3 A védjegybejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29., 30. és 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, amelyek ezen osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 29. osztály: „Tej, tejszín, vaj, sajt, joghurtok és más tej alapú élelmiszer‑készítmények, tejtermékpótlók, tojás, zselék, gyümölcsök, zöldségek, proteinkészítmények emberi fogyasztásra”;
– 30. osztály: „Gabonafélék és gabonakészítmények; fogyasztásra kész gabonafélék; gabonafélék reggelihez; rizs- vagy liszt alapú élelmiszertermékek”;
– 32. osztály: „Szénsavmentes vizek, szénsavas vagy szénsavval dúsított vizek, forrásvizek, ásványvizek, ízesített vizek, gyümölcsitalok, gyümölcslevek, nektárok, limonádék, szódavizek és más alkoholmentes italok, szirupok, szörpök készítésére szolgáló egyéb készítmények és italok készítésére szolgáló egyéb készítmények”.
4 2005. május 30‑án a bejelentett védjegyet (a továbbiakban: vitatott védjegy) 2470326. számon, a fenti 3. pontban említett áruk tekintetében, európai uniós védjegyként lajstromozták.
5 2011. szeptember 2‑án a felperes, a European Food SA, a 207/2009 rendelet – ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával együttesen értelmezett – 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kérelmet nyújtott be a vitatott védjegy törlése iránt.
6 2013. október 18‑án a törlési osztály a törlési kérelmet teljes egészében elutasította.
7 2013. december 16‑án a felperes fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozata ellen.
8 2015. június 19‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EIUPO negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést.
9 A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a törlési eljárás keretében az arra vonatkozó bizonyítás terhe, hogy a bejelentett védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, illetve leíró jellegű, a törlést kérelmező félre hárul. Hozzátette, hogy a releváns időpont, amelyre a bizonyítékoknak vonatkozniuk kellett volna, a vitatott védjegy bejelentési napja, azaz 2001. november 20‑a kellett volna legyen. Egyébként szerinte, mivel alacsony árú tömegfogyasztási cikkekről volt szó, az érintett közönség figyelmi szintje az átlagosnál alacsonyabb volt.
10 Az állítólagos leíró jelleget illetően a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a törlési osztály elé terjesztett bizonyítékok túlnyomó része vagy a releváns időpont utáni időszakra, vagy Románia területére vonatkozott, amely akkor még nem volt tagja az Európai Uniónak. Ami a „fitness” szó jelentésére vonatkozóan a különféle szótárakból vett kivonatokat illeti, úgy vélte, hogy e szó 2001‑ben a fogyasztók képzetében nem az érintett áruk valamely belső jellemzőjét jelölte. Úgy vélte, hogy a szóban forgó áruk tekintetében az említett szó szuggesztív volt, és egy homályos utalást tartalmazott. Ennélfogva szerinte a törlési osztály elé terjesztett bizonyítékok nem voltak elegendőek a vitatott védjegy leíró jellegének bizonyítására.
11 Egyébként a fellebbezési tanács mint elkésetteket elutasította az első alkalommal hozzá benyújtott bizonyítékokat, anélkül, hogy figyelembe vette volna őket. E tekintetben a fellebbezési tanács analógia útján a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 50. szabályának (1) bekezdése harmadik albekezdését alkalmazta, ugyanezen rendelet 37. szabálya b) pontja iv. alpontjával együttesen értelmezve.
12 A fellebbezési tanács ezenfelül úgy vélte, hogy mivel a „fitness” szónak utaló és kétértelmű jelentéstartalma van, a vitatott védjegy alkalmas az áruknak mint a beavatkozó féltől származóknak az azonosítására, és így annak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetésére. Ennélfogva azt állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította e védjegy megkülönböztetésre való alkalmatlanságát.
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– másodlagosan változtassa meg a megtámadott határozatot és törölje a vitatott védjegyet;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
14 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
15 A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant, másodlagosan pedig mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
16 A Törvényszék eljárási szabályzata 173. cikkének (3) bekezdése értelmében az (1) és (2) bekezdésben említett beavatkozó fél azonos eljárási jogokkal rendelkezik, mint a peres felek. A beavatkozó fél támogathatja valamely fél kérelmeit, továbbá a peres felek által előterjesztettektől független kérelmeket és jogalapokat is előterjeszthet.
17 A beavatkozó fél, az eljárási szabályzat 177. cikkének megsértésére alapítva, vitatja a kereset alaki elfogadhatóságát. A felperes szerinte ugyanis nem szolgáltatott bizonyítékot a jogalanyiságát illetően, továbbá nem nyújtotta be ügyvédjeinek szabályszerű meghatalmazását sem.
18 Ami a jogalanyiságára vonatkozó bizonyítékot illeti, elegendő megjegyezni, hogy a keresetlevéllel együtt a felperes benyújtott egy cégkivonatot, amint azt az eljárási szabályzat 177. cikkének (4) bekezdése megköveteli. E rendelkezés ugyanis nem írja elő, hogy a kivonatnak megjegyzéseket is kellene tartalmaznia, ellentétben azzal, amit a beavatkozó fél állít.
19 Ami a meghatalmazást illeti, először is hangsúlyozni kell, hogy a jelen ügyben alkalmazandó eljárási szabályzat 51. cikkének (3) bekezdése – a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 44. cikke (5) bekezdése b) pontjától eltérően – nem követel meg arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az ügyvéd számára adott meghatalmazást az erre felhatalmazott személy állította ki. Másodszor azt kell megállapítani, hogy a beavatkozó fél által állítottakkal ellentétben, a meghatalmazás név szerint megjelöli a keresetlevelet ügyvédként aláíró személyt, nevezetesen I. Speciacot. Harmadszor, ami azt a körülményt illeti, hogy a felperes nem frissítette a mellékletek jegyzékét annak érdekében, hogy abban szerepeljen a meghatalmazás is, elegendő kiemelni, hogy a Törvényszék 2015. május 20‑i eljárási szabályzatának (HL 2015. L 152., 1. o.) gyakorlati végrehajtási rendelkezései 97. pontjának esetleges megsértése nem vonja maga után a kereset elfogadhatatlanságát. Negyedszer, a beavatkozó fél állításaival ellentétben, az eljárási szabályzatból nem következik, hogy a keresetlevelet aláíró ügyvédnek adott meghatalmazást igazoló iratokat a kereset benyújtása előtt kellene előterjeszteni. Épp ellenkezőleg, mivel e hiányosság az eljárási szabályzat 51. cikkének (4) bekezdése értelmében pótolható, nincs semmiféle akadálya annak, hogy a meghatalmazás meglétét igazoló iratot a keresetlevél benyújtását követő időpontban állítsák ki [lásd ebben az értelemben: 2015. február 4‑i KSR kontra OHIM – Lampenwelt (Moon) ítélet, T‑374/13, nem tették közzé, EU:T:2015:69, 11–13. pont].
20 A fentiekre tekintettel a beavatkozó félnek a kereset alaki elfogadhatatlanságával kapcsolatos érveit el kell vetni.
Az ügy érdeméről
21 A kereset alátámasztásaként a felperes három jogalapot terjeszt elő, amelyek közül az első jogalap az első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárás során előterjesztett bizonyítékok figyelembevételének megtagadására, a második jogalap a vitatott védjegy leíró jellegére, a harmadik jogalap pedig az említett védjegy megkülönböztető képességének hiányára vonatkozik.
Az első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárás során előterjesztett bizonyítékok figyelembevételének megtagadására vonatkozó, első jogalapról
– A felek érvei
22 Első jogalapjával a felperes arra hivatkozik, hogy az EUIPO, azzal, hogy megtagadta az első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárás során előterjesztett bizonyítékok figyelembevételét, megsértette a 207/2009 rendeletnek – a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontja iv. pontjával és 50. szabálya (1) bekezdésével együttesen értelmezett – 76. cikkét.
23 A felperes először is arra hivatkozik, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikke értelmében a feltétlen törlési okokkal kapcsolatos ügyekben az EUIPO köteles a tényeket hivatalból megvizsgálni. Márpedig szerinte jelen esetben az EUIPO nem csupán elmulasztotta elvégezni e hivatalból történő vizsgálatot, hanem – helytelenül – megtagadta a felperes által előterjesztett bizonyítékok figyelembevételét.
24 Másodszor, a felperes kiemeli, hogy a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontjának iv. pontja nem képezi akadályát annak, hogy a törlést kérelmező fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban további bizonyítékokat szolgáltasson.
25 Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdése harmadik albekezdéséből világosan kiderül, hogy e rendelkezés a felszólalási eljárásokra vonatkozik. Másodlagosan, még ha feltételezzük is, hogy az említett rendelkezést a jelen ügyben alkalmazni kell, a felperes szerint az EUIPO‑nak akkor is figyelembe kellett volna vennie a kérdéses bizonyítékokat, hiszen azok a törlési osztályhoz benyújtott bizonyítékok kiegészítésére szolgáltak.
26 Az EUIPO szerint a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése úgy rendelkezik, hogy a fellebbezési tanácsnak a fellebbezés vizsgálatakor az elsőfokú eljárásban megállapított határidőkön belül előterjesztett tényekre és bizonyítékokra kell szorítkoznia. E rendelkezés értelmében a fellebbezési tanács nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel annak eldöntését illetően, hogy figyelembe kell‑e venni azokat az újonnan vagy kiegészítő jelleggel hivatkozott tényeket és bizonyítékokat, amelyeket a felszólalási osztály által meghatározott határidőn belül nem terjesztettek elő.
27 Az EUIPO egyébként kiemeli, hogy a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése nem képez eltérést a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésétől, amelynek értelmében az EUIPO mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon bizonyítékok elfogadását vagy elutasítását illetően, amelyeket nem kellő időben terjesztettek elő. Ennélfogva a feleknek nincs feltétlen joga arra vonatkozóan, hogy a késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat az EUIPO figyelembe vegye.
28 Jelen esetben a fellebbezési tanács, mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében, úgy ítélte meg, hogy a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontjának iv. alpontjában megjelölt határidőn túl előterjesztett bizonyítékokat nem lehet figyelembe venni. E tekintetben az EUIPO kiemeli, hogy jelen esetben a releváns időpontra, nevezetesen a védjegybejelentés napjára vonatkozó első bizonyítékokról volt szó. Egyébként az EUIPO arra hivatkozik, hogy mivel a törlési eljárás megindítása nincs határidőhöz kötve, a felperesnek volt ideje a releváns bizonyítékok összegyűjtésére és azoknak a törlési osztályhoz való benyújtására. Hozzáteszi, hogy a felperes nem jelölt meg olyan okot, amely miatt a szóban forgó bizonyítékokat ne lehetett volna a fellebbezési tanács előtti eljárás során benyújtani.
29 Végezetül az EUIPO kiemeli, hogy a törlési eljárás keretén belül, még akkor is, ha az valamely feltétlen törlési okkal kapcsolatos, ő nem köteles a tények hivatalból történő vizsgálatára.
30 A beavatkozó fél először is azt állítja, hogy a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontjának iv. pontja azt a kötelezettséget rója a törlést kérelmező félre, hogy már az eredeti törlési kérelem benyújtásakor elő kell terjesztenie a hivatkozott törlési okokat alátámasztó bizonyítékokat. Ezt követően arra hivatkozik, hogy az EUIPO‑nak a tények hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége, a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdése értelmében a lajstromozási eljárásokra és nem a törlési eljárásokra vonatkozik. Végezetül úgy véli, hogy a fellebbezési tanács a szóban forgó, késedelmesen előterjesztett bizonyítékok figyelembevételének megtagadásakor joggal hivatkozott a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése és a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése által számára biztosított mérlegelési jogkörre.
– A Törvényszék álláspontja
31 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésében felsorolt feltétlen lajstromozást kizáró okok közérdekű célokat szolgálnak (lásd ebben az értelemben: 2014. március 6‑i Pi‑Design és társai kontraYoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P–C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 44. pont; 2004. április 29‑i Henkel kontra OHIM, C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 45. pont). Egyébként, az e kizáró okok meghúzódó közérdekek, az egyes elutasítási okoktól függően, különféle megfontolásokat tükrözhetnek, illetve kell tükrözniük (2004. április 29‑i Henkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 46. pont).
32 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja azt a közérdeket szolgálja, hogy biztosítsa a fogyasztó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás eredetének beazonosíthatóságát, lehetővé téve számára ezen árunak vagy szolgáltatásnak a más eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól való megkülönböztetését, az összetévesztés veszélye nélkül [lásd ebben az értelemben: 2004. április 29‑i Henkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 48. pont; 2014. július 14‑i NIIT Insurance Technologies kontra OHIM (SUBSCRIBE) ítélet, T‑404/13, nem tették közzé, EU:T:2014:645, 57. pont].
33 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontja annak biztosítására irányul, hogy az áruk vagy szolgáltatások valamely jellemzőjét vagy jellemzőit leíró olyan megjelöléseket, amelyek védjegyként történő lajstromozását kérelmezik, az ilyen árukat és szolgáltatásokat kínáló gazdasági szereplők egésze szabadon használhassa [2014. július 10‑i BSH kontra OHIM ítélet, C‑126/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2065, 19. pont; 2011. április 12‑i Euro‑Information kontra OHIM (EURO AUTOMATIC PAYMENT) ítélet, T‑28/10, EU:T:2011:158, 44. pont; 2016. április 12‑i Choice kontra EUIPO (Choice chocolate & ice cream), T‑361/15, nem tették közzé, EU:T:2016:214, 13. pont]. Ugyanis valamely leíró jellegű megjelölés védjegyként történő lajstromozása nem lenne összeegyeztethető a torzulásmentes verseny rendszerével, különösen abban a tekintetben, hogy olyan jogellenes versenyelőnyt teremthetne, amely csak egyetlen gazdasági szereplőnek kedvezne.
34 Ami a 207/2009 rendelet 8. cikkében foglalt viszonylagos kizáró okokat illeti, az említett rendelet logikájából, valamint az említett rendelkezés szövegéből az következik, hogy annak célja, hogy rendezze azokat az érdekütközéseket, amelyek valamely bejelentett védjegy és egy korábbi védjegy jogosultjainak érdekei között keletkezhetnek, például olyan esetben, amikor a szóban forgó védjegyek és áruk azonosak, vagy csupán hasonlóak, de közöttük összetéveszthetőség áll fenn. Ennélfogva az az érdek, amely az említett cikk értelmében védelmezendő, főként magánjellegű érdek, még akkor is, ha ezzel egyidejűleg bizonyos mértékben közérdeket is véd, például a vásárlók megtévesztése veszélyének elkerülését.
35 E megállapításoknak négy következménye van, amelyek az alábbiak.
36 Először is, még ha harmadik személyek írásbeli észrevételeket nyújthatnak is be az EUIPO‑hoz azon okokkal kapcsolatban, amelyek miatt a 207/2009 rendelet 7. cikke értelmében a védjegybejelentést hivatalból el kellene utasítani, az említett rendelet 40. cikke pontosítja, hogy e személyek ettől még nem válnak az EUIPO előtti eljárás feleivé. E rendelet 41. és 42. cikkéből viszont az következik, hogy a felszólalási eljárásban a védjegybejelentő és valamely korábbi védjegy felszólalást előterjesztő jogosultja minősül félnek.
37 Az ítélkezési gyakorlat megerősítette a felszólalási eljárás inter partes jellegét [lásd ebben az értelemben: 2004. június 22‑i Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM – DaimlerChrysler (PICARO) ítélet, T‑185/02, EU:T:2004:189, 31. pont; 2013. február 4‑i Marszałkowski kontra OHIM – Mar‑Ko Fleischwaren (WALICHNOWY MARKO) ítélet, T‑159/11, nem tették közzé, EU:T:2013:56, 48. pont], amiből az következik, hogy teljes mértékben tiszteletben kell tartani a kontradiktórius eljárás elvét, valamint a felek közötti fegyveregyenlőség elvét [lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 6‑i DEF‑TEC Defense Technology kontra OHIM – Defense Technology (FIRST DEFENSE AEROSOL PEPPER PROJECTOR) ítélet, T‑6/05, EU:T:2006:241, 43. pont]. Emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen eljárásban az egyik félnek biztosított előny a másik fél számára hátrányt jelent, emiatt az EUIPO‑nak ügyelnie kell arra, hogy mindegyikük irányában pártatlan legyen [2007. december 12‑i K & L Ruppert Stiftung kontra OHIM – Lopes de Almeida Cunha és társai (CORPO livre) ítélet, T‑86/05, EU:T:2007:379, 21. pont].
38 Másodszor, a 207/2009 rendelet 75. cikkének sérelme nélkül, amely szerint az EUIPO határozatai csak olyan indokokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban a feleknek lehetőségük volt kifejteni álláspontjukat, az EUIPO a lajstromozás feltétlen kizáró okait hivatalból vizsgálja. Az EUIPO‑ra jellemző funkcionális folyamatosság elvére tekintettel a fellebbezési tanácsok saját hatáskörben eljárva újból megvizsgálhatják a védjegybejelentési kérelmet az említett rendelet 7. cikkében szereplő valamennyi feltétlen kizáró okra figyelemmel, anélkül, hogy kötné őket az elbíráló érvelése. A fellebbezési tanácsok ennélfogva hivatalból is felvethetnek új, lajstromozást kizáró feltétlen okokat [lásd ebben az értelemben: 1999. július 8‑i Procter & Gamble kontra OHIM (BABY‑DRY) ítélet, T‑163/98, EU:T:1999:145, 38. és 43. pont; 2000. február 16‑i Procter & Gamble kontra OHIM („Egy szappan formája”) ítélet, T‑122/99, EU:T:2000:39, 26–28. pont], amennyiben tiszteletben tartják a védelemhez való jogokat.
39 A 207/2009 rendelet 8. cikkéből és 76. cikkének (1) bekezdése utolsó fordulatából viszont az derül ki, hogy a lajstromozás viszonylagos kizáró okai kizárólag valamely korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján vizsgálhatók, mivel azokat az EUIPO nem vetheti fel hivatalból [lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 23‑i Henkel kontra OHIM – LHS (UK) (KLEENCARE) ítélet, T‑308/01, EU:T:2003:241, 32. pont].
40 Harmadszor, a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének megfelelően a feltétlen kizáró okok vizsgálata során az EUIPO elbírálóinak, illetve adott esetben fellebbezési tanácsainak hivatalból kell vizsgálniuk a tényeket annak megállapításához, hogy a lajstromoztatni kért védjegyre nem vonatkozik‑e az említett rendelet 7. cikkében foglalt valamely kizáró ok vagy okok. Ebből következik, hogy az EUIPO hatáskörrel rendelkező szervezeti egységei kötelesek hivatalból vizsgálni azokat a releváns tényeket, amelyek alapján esetleg a feltétlen kizáró okok valamelyikét alkalmazhatnák, és határozataikat olyan tényekre is alapíthatják, amelyekre a kérelmező nem hivatkozott [lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 13‑i Fürstlich Castell'sches Domänenamt kontra OHIM – Castel Frères (CASTEL) ítélet, T‑320/10, EU:T:2013:424, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. november 23‑i Actega Terra kontra OHIM – Heidelberger Druckmaschinen (FoodSafe) végzés, T‑766/14, nem tették közzé, EU:T:2015:913, 31. pont].
41 Ugyanakkor, amikor valamely viszonylagos kizáró ok tárgyában folyó eljárásról van szó, az EUIPO a határozatát csak a felek által hivatkozott tényekre és bizonyítékokra alapíthatja (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 23‑i KLEENCARE‑ítélet, T‑308/01, EU:T:2003:241, 32. pont). Mindenesetre, a fellebbezési tanács által végzett vizsgálat ténybeli alapjának korlátozása nem zárja ki azt, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vegye azokat a közismert tényeket, amelyekről az általánosan hozzáférhető forrásokból bárkinek tudomása lehet (2016. június 1‑jei, Wolf Oil kontra EUIPO ‑ SCT Lubricants [CHEMPIOIL] ítélet, T‑34/15, nem tették közzé, EU:T:2016:330, 64. pont). Ráadásul, a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében, amennyiben a fellebbezés a felszólalási osztály határozata ellen irányul, a fellebbezési tanács a fellebbezés vizsgálatát a felszólalási osztály által megállapított vagy adott határidőn belül előterjesztett tényekre és bizonyítékokra korlátozza, kivéve ha úgy ítéli meg, hogy a 207/05 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésével összhangban új vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat kell figyelembe venni (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 44., 48. és 64. pont).
42 Ugyanis a 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítéletben (C‑29/05 P, EU:C:2007:162), amely egy felszólalási eljárásra, és nem egy feltétlen kizáró ok miatti törlési kérelemre vonatkozott, a Bíróság azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanács nem volt köteles figyelembe venni azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyekre a felszólalást előterjesztő fél első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárásban hivatkozott. Ez a megoldás megfelel a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdése harmadik albekezdésének, amelyet a 2868/95 rendelet módosításáról szóló, 2005. június 29‑i 1041/2005/EK bizottsági rendelet (HL 2005. L 172., 4. o.) illesztett be a rendeletbe, és azt a fellebbezési tanács egy olyan határozatára alkalmazták, amelyet még az említett szabály módosítását megelőző felszólalási eljárásban hoztak.
43 Negyedszer, emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet rendszere lajstromozást megelőző ellenőrzést ír elő a feltétlen kizáró okok ex parte vizsgálata és a viszonylagos kizáró okok alapján induló inter partes felszólalási eljárás (lásd feljebb) keretében, valamint utólagos ellenőrzést ír elő a feltétlen és a viszonylagos kizáró okok miatt induló törlési eljárás keretében.
44 A jelen jogvita egy feltétlen kizáró okokon alapuló törlési kérelemmel kapcsolatos, amelyet a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján nyújtottak be. Ennélfogva a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy a jelen eljárásnak a védjegybejelentési kérelem feltétlen kizáró okainak vizsgálatára irányuló eljárást kell‑e alapul vennie, vagy inkább a viszonylagos kizáró okokon alapuló felszólalási eljárást, különösen a bizonyítékok kérdését illetően. E tekintetben egyrészt kiemelendő, hogy az említett rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja kifejezetten visszautal a rendelet 7. cikkére. Másrészt nem hagyható figyelmen kívül az, hogy ugyanezen rendelet 52. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törlési eljárás valamely fél kérelmére, például a felszólalási eljárásban részt vevő fél kérelmére indul.
45 Az első jogalapot tehát e megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni. E célból pontosítani kell, hogy a megtámadott határozat 40. és 41. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélekedett, hogy a szóban forgó bizonyítékokat első alkalommal az előtte folyó eljárásban terjesztették elő, és ennélfogva azokat elkésve nyújtották be. Ebben az összefüggésben, mérlegelési jogkörének gyakorlása során a fellebbezési tanács úgy döntött, hogy nem veszi figyelembe e bizonyítékokat.
46 Először is, amint arra a fenti 40. pontban emlékeztettünk, a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a feltétlen kizáró okok vizsgálatakor az EUIPO fellebbezési tanácsainak hivatalból kell vizsgálniuk a tényeket annak megállapítása érdekében, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyre nem vonatkozik‑e valamely, a rendelet 7. cikkében foglalt lajstromozást kizáró ok.
47 Mindazonáltal valamely törlési eljárás keretében az EUIPO nem kötelezhető arra, hogy az elbíráló által már megvizsgált, feltétlen kizáró okok esetleges alkalmazását maga után vonó releváns tényeket hivatalból újra megvizsgálja. A 207/2009 rendelet 52. és 55. cikkének rendelkezéseiből következik, hogy az európai uniós védjegy mindaddig érvényesnek tekintendő, amíg törlési eljárást követően az EUIPO nem rendeli el annak törlését. E védjegy tehát az érvényesség vélelmét élvezi, ami az EUIPO által a védjegybejelentés vizsgálata keretében lefolytatott ellenőrzés logikus következménye (2013. szeptember 13‑i CASTEL‑ítélet, T‑320/10, EU:T:2013:424, 27. pont; 2015. november 23‑i FoodSafe‑végzés, T‑766/14, nem tették közzé, EU:T:2015:913, 32. pont).
48 Ezen érvényességi vélelem korlátozza az EUIPO‑nak a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az európai uniós védjegybejelentésnek az EUIPO elbírálója által lefolytatott vizsgálata esetén, illetve fellebbezés esetén a fellebbezési tanács által lefolytatott vizsgálat során a feltétlen kizáró okok alkalmazását maga után vonó releváns tények hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét. Márpedig a törlési eljárás keretében, mivel a lajstromozott európai uniós védjegy érvényességét vélelmezni kell, a törlési kérelmet benyújtó személynek kell az EUIPO előtt azon konkrét tényeket előadnia, amelyek e védjegy érvényességét kétségbe vonják (2013. szeptember 13‑i CASTEL‑ítélet, T‑320/10, EU:T:2013:424, 28. pont; 2015. november 23‑i FoodSafe‑végzés, T‑766/14, nem tették közzé, EU:T:2015:913, 33. pont).
49 A fentiekből következik, hogy a törlési eljárás keretében a fellebbezési tanács hivatalból nem volt köteles azon releváns tényeket megvizsgálni, amelyek esetleg felvethették volna a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) cikkének b) és c) pontja szerinti feltétlen kizáró okok alkalmazását, ellentétben a felperes által állítottakkal.
50 Másodszor, annak ellenére, hogy a jelen ügyben nem áll fenn a tények hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség, meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács joggal állapíthatta‑e meg azt, hogy az első alkalommal az előtte folyó eljárásban előterjesztett bizonyítékokat elkésve nyújtották be, amint azt az EUIPO állítja.
51 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése értelmében az EUIPO figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket a felek nem kellő időben terjesztettek elő.
52 Ebből következik, hogy az EUIPO csak akkor rendelkezik némi mérlegelési mozgástérrel egyes bizonyítékok figyelembevételét illetően, ha azokat késedelmesen terjesztették elő. Ezzel szemben, amikor e bizonyítékokat kellő időben terjesztették elő, e rendelkezés nem biztosít semmiféle mérlegelési jogkört az EUIPO számára azok figyelembevételének megtagadására vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 41–43. és 63. pont).
53 Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy a fenti 36., 38., 40. és 43. pontban kifejtett okok miatt a valamely feltétlen kizáró okon alapuló törlési eljárás kapcsán első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárás során előterjesztett bizonyítékokat úgy kell tekinteni, mint amelyeket nem kellő időben terjesztettek elő, és így azok elkésettnek minősülnek (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 49. pont).
54 A bizonyítékok előterjesztésére szolgáló határidő meglétének kérdését illetően az EUIPO a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontjának iv. alpontjára hivatkozik, amely szerint az EUIPO‑hoz benyújtott, európai uniós védjegy törlése iránti kérelmeknek – a kérelemben hivatkozott okokat illetően – tartalmazniuk kell a kérelem alapját képező tényeket, bizonyítékokat és észrevételeket.
55 Az EUIPO állításaival ellentétben a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontjának iv. alpontjából egyáltalán nem következik, hogy a fellebbezési tanács köteles lenne elkésettnek minősíteni azokat a bizonyítékokat, amelyeket a törlési osztály előtti eljárásban nem terjesztettek elő. Ugyanis az említett szabály mindössze annyit ír elő, hogy a törlési kérelemnek tartalmaznia kell azokat a bizonyítékokat, amelyeken a kérelem alapul. Ebből következik, hogy e szabály nem jelenti azt, hogy minden egyes, a törlési kérelem benyújtását követően – akár a törlési osztály előtti eljárásban, akár a fellebbezési tanács előtti eljárásban – előterjesztett bizonyítékot elkésettnek kellene tekinteni.
56 Ráadásul azt kell megállapítani, hogy a 207/2009 rendelet és a 2868/95 rendelet nem tartalmaz semmiféle olyan rendelkezést, amely határidőt írna elő a viszonylagos kizáró okon alapuló törlési kérelmek kapcsán a bizonyítékok előterjesztésére, eltérően a felszólalási eljárásokra (a 2868/95 rendelet 19. szabályának (1) bekezdése, 20. szabályának (1) bekezdése és 22. szabályának (2) bekezdése; lásd ebben az értelemben: 2013. július 18‑i New Yorker SHK Jeans kontra OHIM ítélet, C‑621/11 P, EU:C:2013:484, 25–28. pont), a megszűnés‑megállapítási eljárásokra (ugyanezen rendelet 40. szabályának (5) bekezdése; lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 26‑i Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM és centrotherm Clean Solutions ítélet, C‑610/11 P, EU:C:2013:593, 80–82. pont), illetve a viszonylagos törlési okok miatti törlési eljárásokra [az említett rendelet 40. szabályának (6) bekezdése; lásd ebben az értelemben: 2015. november 18‑i Menelaus kontra OHIM – Garcia Mahiques (VIGOR) ítélet, T‑361/13, EU:T:2015:859, 51. és 52. pont (nem tették közzé)] alkalmazandó határidőket, valamint azok be nem tartásának következményeit szabályozó egyes rendelkezésektől.
57 Egyébként emlékeztetni kell arra a funkcionális folyamatosságra, amely egyrészről az EUIPO első fokon döntő szervezeti egységei, mint például az elbírálók, a felszólalási és törlési osztályok, másrészről a fellebbezési osztályok között áll fenn [lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 23‑i KLEENCARE‑ítélet, T‑308/01, EU:T:2003:241, 25. pont; 2006. július 11‑i Caviar Anzali kontra OHIM – Novomarket (Asetra) ítélet, T‑252/04, EU:T:2006:199, 30. pont].
58 Az előbbiekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikkéből, a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontjának iv. pontjával együttesen értelmezve, nem következik, hogy az első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárásban előterjesztett bizonyítékokat ez utóbbinak a valamely feltétlen kizáró okon alapuló törlési eljárásban elkésetteknek kellene tekintenie.
59 Harmadszor, az EUIPO azt állítja, hogy a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdését a jelen ügyben analógia útján alkalmazni kell.
60 E tekintetben megjegyzendő, hogy figyelemmel annak szövegére, a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése kifejezetten a felszólalási osztály határozata elleni fellebbezési eljárásra vonatkozik, és nem a törlési osztálynak valamely feltétlen kizáró okkal kapcsolatos határozata elleni fellebbezési eljárásra.
61 Ráadásul, az ítélkezési gyakorlat szerint, noha a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése kimondja azt az elvet, amely szerint a fellebbezési eljárásban megfelelően alkalmazni kell annak a szervezeti egységnek az eljárására vonatkozó előírásokat, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, ugyanezen rendelkezés harmadik albekezdése különös szabálynak minősül, amely eltérést enged ezen elvtől. E különös szabály kifejezetten a felszólalási osztály határozata elleni fellebbezési eljárásra vonatkozik, és meghatározza, hogy a fellebbezési tanács előtt milyen szabályok alkalmazandók az elsőfokú eljárásban adott vagy megállapított határidők lejártát követően előterjesztett tényekre és bizonyítékokra (2013. október 3‑i Rintisch kontra OHIM ítélet, C‑120/12 P, EU:C:2013:638, 28. pont).
62 Amint arra a fenti 42. pontban rámutattunk, az említett különös szabályt a 2868/95 rendeletbe az utóbbinak az 1041/2005 rendelettel történő módosítása vezette be, amelynek (7) preambulumbekezdése szerint annak célja, hogy egyértelműen meghatározza a felszólalási eljárás során felmerülő eljárási hiányosságok jogi következményeit. E megállapítás megerősíti, hogy a felszólalási osztály előtti eljárás során a bizonyítékok kezelése kapcsán előálló késedelemhez a fellebbezési tanács előtti eljárás során kapcsolódó jogkövetkezményeket az említett szabálynak megfelelően kell meghatározni (2013. október 3‑i Rintisch kontra OHIM ítélet, C‑120/12 P, EU:C:2013:638, 30. pont).
63 Ehelyütt jelezni kell, hogy csakúgy, mint a viszonylagos kizáró okokat a felszólalási eljárásban, az EUIPO a viszonylagos törlési okokat is csak a szóban forgó korábbi védjegy jogosultjának kérelmére vizsgálja. Következésképpen a törlési eljárásra, ha viszonylagos törlési okról van szó, alapvetően ugyanazok az elvek vonatkoznak, mint a felszólalási eljárásra [2005. május 25‑i TeleTech Holdings kontra OHIM – Teletech International (TELETECH GLOBAL VENTURES) ítélet, T‑288/03, EU:T:2005:177, 65. pont].
64 Márpedig az első jogalap egy feltétlen kizáró okon alapuló törlési eljárással kapcsolatos, ami eltér a viszonylagos kizáró okoktól. Kétségtelen, hogy a feltétlen kizáró okokon alapuló törlési eljárás, a 207/2009 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely fél kérelmére indul. Ugyanakkor, az említett rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja kifejezetten visszautal az e rendelet 7. cikkében foglalt kizáró okokra, amelyek, amint az a fenti 31–33. pontban kifejtésre került, közérdekű célokat szolgálnak. Hozzá kell tenni, hogy az ugyanezen rendelet 7. cikkének alapját képező e közérdekű megfontolásokat a feltétlen kizáró okokon alapuló törlési eljárásokban is figyelembe kell venni (lásd ebben az értelemben: 2015. április 30‑i Castel Frères kontra OHIM végzés, C‑622/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:297, 41. és 43–45. pont). Egyébként emlékeztetni kell arra, hogy a feltétlen kizáró okokon alapuló törlési eljárás célja többek között az, hogy lehetővé tegye az EUIPO számára valamely védjegy lajstromozása érvényességének felülbírálását, és azt, hogy olyan álláspontot képviseljen ez ügyben, amelyet adott esetben a kérdéses rendelet 37. cikke értelmében hivatalból kellett volna képviselnie (lásd ebben az értelemben: 2015. április 30‑i Castel Frères kontra OHIM végzés, C‑622/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:297, 42. pont). Következésképpen a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdése harmadik albekezdésének valamely, feltétlen törlési okokon alapuló törlési eljárásra analógia útján való alkalmazása ellentétes lenne a 207/2009 rendelet 7. cikke rendelkezései által megvalósítani kívánt közérdekkel.
65 Ennélfogva sem a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdése harmadik albekezdésének szövege, amely az uniós jogalkotó kifejezett szándékát tükrözi, sem a feltétlen kizáró okokon alapuló törlési eljárás jellege és célja nem teszi lehetővé az említett szabály analógia útján való alkalmazását. Ennélfogva az EUIPO helytelenül hivatkozott e rendelkezésre a jelen ügyben.
66 A fentiekből következik, hogy azzal, hogy úgy ítélte meg, hogy a felperes által első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárásban előterjesztett bizonyítékok – késedelmes benyújtásuk miatt – nem vehetők figyelembe, a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot.
67 Mindazonáltal meg kell vizsgálni e téves jogalkalmazás következményeit. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után a határozat teljes vagy részleges hatályon kívül helyezését, ha megállapítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában a megtámadott határozatnak más lett volna a tartalma [2006. július 10‑i La Baronia de Turis kontra OHIM – Baron Philippe de Rothschild (LA BARONNIE) ítélet, T‑323/03, EU:T:2006:197, 69. pont; 2006. július 11‑i Asetra‑ítélet, T‑252/04, EU:T:2006:199, 45. pont].
68 A jelen ügyben nem zárható ki, hogy azok a bizonyítékok, amelyek figyelembevételét a fellebbezési tanács – helytelenül – elutasította, olyan természetűek, amelyek megváltoztathatják a megtámadott határozat tartalmát, hiszen a releváns időpontra, nevezetesen a védjegybejelentés napjára vonatkozó, elsőként benyújtott bizonyítékokról volt szó. E tekintetben nem a Törvényszék feladata, hogy az EUIPO helyett mérlegelje a szóban forgó bizonyítékokat (2006. július 10‑i LA BARONNIE ítélet, T‑323/03, EU:T:2006:197, 70. pont; 2006. július 11‑i Asetra-ítélet, T‑252/04, EU:T:2006:199, 46. pont).
69 Ennélfogva az első jogalapnak helyt kell adni, és ennek következtében a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.
A leíró jellegre és a megkülönböztető képesség hiányára vonatkozó második és a harmadik jogalapról, valamint a kereseti kérelemnek a megtámadott határozat megváltoztatására és a vitatott védjegy törlésére irányuló második részéről
70 Amint az az első jogalap elemzéséből következik, a Törvényszéknek nem kell vizsgálnia a vitatott védjegy állítólagos leíró jellegére és megkülönböztető képességének állítólagos hiányára vonatkozó második és harmadik jogalapot. Egyébként, mivel a Törvényszék helyt adott az elsődleges jelleggel előterjesztett, a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelemnek, a kereseti kérelemnek a felperes által másodlagos jelleggel előterjesztett, a megtámadott határozat megváltoztatására és a vitatott védjegy törlésére irányuló második részéről – amelynek elfogadhatóságát az EUIPO részben vitatja – nem kell határoznia.
A költségekről
71 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az EUIPO pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a saját és a felperes költségeinek viselésére.
72 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében a Törvényszék elrendelheti, hogy az (1) és a (2) bekezdésben nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. A jelen ügy körülményei között úgy kell határozni, hogy a beavatkozó fél maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának a European Food SA és a Société des produits Nestlé SA közötti törlési eljárással kapcsolatban 2015. június 19‑én hozott határozatát (R 2542/2013‑4. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) Az EUIPO maga viseli saját költségeit, valamint a European Food SA részéről felmerült költségeket.
3) A Société des produits Nestlé SA maga viseli saját költségeit.
Frimodt Nielsen | Collins | Valančius |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. szeptember 28‑i nyilvános ülésen.
Aláírások