A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2014. március 27.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az EQUITER közösségi ábrás védjegy bejelentése – EQUINET korábbi közösségi szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – A korábbi védjegy tényleges használata – A 207/2009/EK rendelet 42. cikkének (2) bekezdése – Indokolási kötelezettség”
A T‑47/12. sz. ügyben,
az Intesa Sanpaolo SpA (székhelye: Torino [Olaszország], képviselik: P. Pozzi, G. Ghisletti és F. Braga ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: P. Bullock, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban
az equinet Bank AG (székhelye: Frankfurt‑am‑Main [Németország]),
az OHIM első fellebbezési tanácsának az equinet Bank AG és az Intesa Sanpaolo SpA közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2011. október 6‑án hozott határozata (R 2101/2010‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök, N. J. Forwood (előadó) és E. Bieliūnas bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. január 27‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. május 8‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. augusztus 27‑én benyújtott válaszra,
a 2013. november 20‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, az Intesa Sanpaolo SpA 2008. február 28‑án a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL L 11.1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9., 16., 35., 36., 38., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 9. osztály: „Tudományos, tengerészeti, földmérő, fényképészeti, filmfelvevő, optikai, súlymérő, mérő, jelző, ellenőrző (felügyelő), életmentő és oktató készülékek és műszerek; elektromos áram vezetésére, elosztására, átalakítására, tárolására, szabályozására vagy vezérlésére szolgáló készülékek és berendezések; hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek; mágneses adathordozók, hanglemezek; automata áruelosztó‑berendezések és szerkezetek érmebedobással működő készülékekhez; pénztárgépek, számológépek; adatfeldolgozó berendezések és számítógépek; tűzoltó készülékek”;
– 16. osztály: „Papír, kartonpapír, és ezekből az anyagokból készült, máshová nem sorolt áruk; nyomdaipari termékek; könyvkötészeti anyagok; fényképek; papíráruk és írószerek; papíripari vagy háztartási ragasztóanyagok; anyagok művészek részére; ecsetek; írógépek és irodaszerek (bútorok kivételével); tanítási és oktatási anyagok (készülékek kivételével); műanyag csomagolóanyagok (amelyek nem tartoznak más osztályokba); nyomdabetűk; nyomólemezek”;
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák”;
– 36. osztály: „Biztosítás; pénzügyi ügyletek; valutaügyletek; ingatlanügyletek”;
– 38. osztály: „Távközlés”;
– 41. osztály: „Oktatás; szakmai képzés; szórakoztatás; sport‑ és kulturális tevékenységek”;
– 42. osztály: „Tudományos és műszaki szolgáltatások, valamint az azokhoz kapcsolódó kutatói és tervezői szolgáltatások; ipari elemzői és kutatói szolgáltatások; hardver‑ és szoftvertervezés és ‑fejlesztés”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2008. július 28‑i, 30/2008. számában hirdették meg.
5 2008. október 27‑én az equinet Bank AG a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalt a fenti 3. pontban említett áruk és szolgáltatások vonatkozásában bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás az EQUINET közösségi szóvédjegyen alapult, amelyet 2000. április 10‑én jelentettek be, és 2003. március 19‑én lajstromoztak a 35., 36. és 38. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák; kereskedelmi célú vásárok és kiállítások szervezése, munkaerőkölcsönzés; statisztikák készítése; könyvelés; árverési szolgáltatások; kereskedelmi adatgyűjtés; marketing; piackutatás és ‑elemzés; kirakatrendezés; üzleti és szervezési tanácsadás; üzletviteli tanácsadó szolgáltatások; személyzeti tanácsadás; irodai felszerelések és gépek kölcsönzése; harmadik személy javára történő közvetítés és kereskedelmi tárgyalások lebonyolítása; áruk adásvételi szerződéseinek közvetítése; áruk reklámcélra történő szétosztása; iratok sokszorosítása; reklámozás; rádiós és televíziós reklámozás; moziban történő reklámozás; az internetcsatlakozások rendelkezésre bocsátására irányuló szolgáltatások kivételével”;
– 36. osztály: „Biztosítás és finanszírozás; üzleti finanszírozás és követelések adásvétele; hitelkártya‑kibocsátás; zálogkölcsön, követelésbehajtás, utazásicsekk‑finanszírozás és ‑kibocsátás, értékpapír‑közvetítői szolgáltatások, pénzváltás, tőkeberuházási ügyletek, hiteltanácsadás, hitelközvetítés, pénzügyi átvilágítás, értékmegőrzés, ingatlankezelés, ingatlanközvetítés és jelzálogközvetítés, lízing, ingatlanok értékbecslése, biztosítási ügynöki tevékenység, vagyonkezelés, ingatlan‑bérbeadás”;
– 38. osztály: „Híradás és távközlés; rádiós és televíziós műsorszórás, telexszolgáltatások, telefonos hírközlés (telefonhálózat működtetése), rádiós szolgáltatások (üzenetek továbbítása), információgyűjtés és ‑szolgáltatás, műholdas hang‑ és képtovábbítás, modemek, telefonkészülékek és egyéb távközlési eszközök bérbeadása”.
7 A felszólalás alátámasztásaként a felszólaló a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okokra hivatkozott.
8 A felszólalás a korábbi védjeggyel jelölt valamennyi szolgáltatáson alapult, és a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások egy részére vonatkozott, méghozzá a 9., 35., 36. és 38. osztályba tartozó árukra és szolgáltatásokra. A felperes 2009. május 11‑i levelével kérte, hogy a felszólaló a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének megfelelően igazolja a felszólalás alapjául hivatkozott korábbi védjegy tényleges használatát.
9 2010. szeptember 10‑én a felszólalási osztály azzal az indokolással utasította el a felszólalást, hogy bár a felszólaló által benyújtott bizonyítékok megfelelnek a korábbi védjegy használatának helyére, időtartamára és mértékére vonatkozó feltételeknek, a védjegyhasználat jellegére vonatkozó követelménynek nem tesznek eleget.
10 2010. október 26‑án a felszólaló a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján megfellebbezte az OHIM előtt a felszólalási osztály határozatát.
11 Az OHIM első fellebbezési tanácsa a 2011. október 6‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, és további döntéshozatalra visszautalta az ügyet a felszólalási osztály elé.
12 A fellebbezési tanács lényegében úgy vélte, hogy a felszólaló 2005‑re és 2007‑re vonatkozóan olyan auditált pénzügyi kimutatásokat terjesztett elő, amelyek szerint az equinet Bank AG anyavállalatból és az európai Unióban székhellyel rendelkező, nevükben az „equinet” szót viselő leányvállalatokból álló equinet csoport jelentős bevételt termelt a pénzügyi szolgáltatások ágazatában. A kérdéses kimutatásokat egyébként több olyan idetartozó számla is alátámasztja, amelyet a bankcsoport az ügyfelek részére állított ki. A fellebbezési tanács azt is megjegyezte, hogy a korábbi védjegyet olyan formában használták, amely nem változtat a védjegy megkülönböztető képességén. A felszólaló egyébiránt igazolta az equinet csoporthoz tartozó társaságok névelemeként történő, a cégnév és a nyújtott szolgáltatások között kapcsolatot teremtő védjegyhasználatot. Ebben az összefüggésben a benyújtott, a felszólaló internetes oldalaláról készült kivonatok és sajtómegjelenések igazolják a korábbi védjegy pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő használatát. A felszólaló tehát igazolta a korábbi védjegy pénzügyi, értékbecslési és kutatási szolgáltatások, PR‑szolgáltatások és üzleti tanácsadás tekintetében történő használatát.
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
14 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
15 Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 42. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésre alapított jogalapra hivatkozik.
16 A felperes szerint a fellebbezési tanács értékelése hibákat tartalmaz a korábbi védjegy használatának helyét, időtartamát, mértékét és jellegét, a védjegyhasználat és a védjegybejelentéssel érintett szolgáltatások közötti kapcsolatot, valamint a korábbi védjegy lajstromozott és használt alakja közötti kapcsolatot illetően.
17 E tekintetben emlékeztetni kell először is arra, hogy a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése értelmében „[h]a a felszólalást korábbi közösségi védjegy jogosultja nyújtotta be, a bejelentő kérelmére igazolnia kell, hogy a közösségi védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évben a felszólalás alapjául szolgáló korábbi közösségi védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő és a felszólalásban hivatkozott árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a Közösségben megkezdte, vagy kellőképpen igazolja a használat elmaradását, feltéve, hogy a korábbi közösségi védjegyet a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének napjánál legalább öt évvel korábban lajstromozták. Ilyen igazolás hiányában a felszólalást el kell utasítani. Ha a korábbi közösségi védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna”.
18 E rendelkezésből következően a bizonyításnak, amely a felszólalót terheli abban az esetben, amikor a közösségi védjegy bejelentője erre irányuló keresetet nyújt be, a korábbi védjegynek az árujegyzékben szereplő és a felszólalásban hivatkozott áruk, illetve szolgáltatások tekintetében hivatkozott használatára kell vonatkoznia.
19 Egyrészt ugyanis a korábbi védjegy tényleges használata olyan kérdés, amelyet ha a védjegybejelentő egyszer felvet, azelőtt kell még tisztázni, hogy magának a felszólalásnak a tárgyában határoznának (a Törvényszék T‑364/05. sz., Saint‑Gobain Pam kontra OHIM – Propamsa (PAM PLUVIAL) ügyben 2007. március 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑757. o.] 37. pontja).
20 Másrészt a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontján alapuló felszólalási eljárás arra irányul, hogy lehetővé tegye az OHIM számára az összetéveszthetőség fennállásának megítélését, amely az ütköző védjegyek hasonlósága esetében az e védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások hasonlóságának vizsgálatát is magában foglalja. Ebben az összefüggésben – a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatának megfelelően – ha a korábbi közösségi védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna. Ugyanebben az összefüggésben – amennyiben a használatot csak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő és a felszólalásban hivatkozott kategóriába tartozó áruk vagy szolgáltatások egy része tekintetében igazolták – a fellebbezési tanácsnak azt is értékelnie kell, hogy ez a kategória magában foglal‑e olyan önálló alkategóriákat, amelyek alá besorolhatók azok az áruk és szolgáltatások, amelyek tekintetében a használatot igazolták, és így azt kell‑e megállapítani, hogy a használatot az áruknak vagy szolgáltatásoknak csak erre az alkategóriájára vonatkozóan igazolták, vagy ellenkezőleg, nem lehet ilyen alkategóriákat felállítani (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑483/04. sz., Armour Pharmaceutical kontra OHIM – Teva Pharmaceutical Industries (GALZIN) ügyben 2006. október 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4109. o.] 26. és 27. pontját).
21 Következésképpen annak megítélése, hogy a felszólalás alátámasztásául hivatkozott védjegyet a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése értelmében ténylegesen használták‑e, két, egymástól elválaszthatatlan részből áll. Az első rész annak megállapítására irányul, hogy a kérdéses védjegyet ténylegesen használták‑e az Unióban, akár olyan alakban is, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el. A második rész annak megállapítására irányul, hogy melyek azok az árujegyzékben szereplő és a felszólalás alapjául szolgáló áruk, illetve szolgáltatások, amelyekre az igazolt tényleges használat vonatkozik.
22 A jelen ügyben, bár a felperes a keresetlevél 14. és 17. pontjában megemlítette, hogy a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése értelmében vett tényleges használatot igazolni kellett volna a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő szolgáltatások tekintetében, hivatalosan nem terjesztett elő az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó jogalapot. Az indokolás hiánya vagy elégtelensége azonban az EUMSZ 263. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértését jelenti, és olyan imperatív jogalapot képez, amelyet az uniós bíróság hivatalból figyelembe vehet, sőt köteles figyelembe venni (a Bíróság C‑89/08. sz., Bizottság kontra Írország és társai ügyben 2009. december 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑11245. o.] 34. pontja).
23 Mivel a felek a tárgyaláson előadták azzal kapcsolatos álláspontjukat, hogy kellően indokolt volt‑e a megtámadott határozat arra vonatkozó része, hogy megfeleltethetők egymásnak egyrészt azok a szolgáltatások, amelyek tekintetében a fellebbezési tanács szerint a korábbi védjegy tényleges használatát igazolták, másrészt azok a szolgáltatások, amelyek az említett védjegy árujegyzékében szerepeltek, és amelyekre a felszólalást alapították, ezért ezt a jogalapot hivatalból el kell utasítani. Ha ugyanis a megtámadott határozat nem tartalmazza a fellebbezési tanács fenti 21. pontban említett feladatának két részére vonatkozó indokokat, akkor a Törvényszéknek nem adódik lehetősége a felszólalás alátámasztásául hivatkozott korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozóan a fellebbezési tanács által kialakított álláspont jogszerűségének felülvizsgálatára.
24 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondatában foglalt indokolási kötelezettség tartalmában megegyezik az EUMSZ 296. cikkben foglalt kötelezettséggel, és arra irányul, hogy lehetővé tegye egyrészt az érdekeltek számára, hogy megismerhessék a meghozott intézkedés okait, és ezáltal védhessék jogaikat, másrészt az uniós bíróság számára, hogy felülvizsgálatot gyakorolhasson a határozat jogszerűsége felett. Azt a kérdést, hogy valamely határozat indokolása megfelel‑e ezeknek a követelményeknek, nemcsak a szövegezésére, de a kontextusára, valamint az érintett területet szabályozó valamennyi jogszabályra is tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑262/09. sz., Safariland kontra OHIM – DEF‑TEC Defense Technology (FIRST DEFENSE AEROSOL PEPPER PROJECTOR) ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑1629. o.], 90. és 91. pontját).
25 E tekintetben a megtámadott határozat 19. pontja szerint a felszólaló a fellebbezési tanács előtt a korábbi védjegy pénzügyi, értékbecslési és kutatási szolgáltatások, PR‑szolgáltatások és üzleti tanácsadás tekintetében történő tényleges használatára hivatkozott.
26 A fellebbezési tanács a tényleges használat alátámasztásául előterjesztett bizonyítékokra vonatkozó érvelése végén, a megtámadott határozat 45. pontjában azt állapította meg, hogy ezt a használatot „azonban nem igazolták valamennyi vonatkozó áru és szolgáltatás tekintetében, hanem csak a pénzügyi, értékbecslési és kutatási szolgáltatások, PR‑szolgáltatások és üzleti tanácsadás vonatkozásában”.
27 A pénzügyi szolgáltatások, az értékbecslési és kutatási szolgáltatások és a PR‑szolgáltatások azonban nem szerepelnek a korábbi védjegy árujegyzékében felsorolt szolgáltatások között. Miként a fenti 20. és 21. pontból is kitűnik, a fellebbezési tanácsnak azon kérdés vizsgálatakor, hogy egy védjegyet a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése értelmében ténylegesen használtak‑e, pontosan ki kell fejtenie, hogy melyek azok az árujegyzékben szereplő és a felszólalásban hivatkozott áruk, illetve szolgáltatások, amelyekre az igazolt tényleges használat vonatkozik. Ez utóbbi, az érintett területre vonatkozó szabályokat tartalmazó rendelkezés értelmében azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak, amelyek tekintetében a fellebbezési tanács szerint a tényleges használatot igazolták, meg kell felelniük azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak, illetve azok egy részének, amelyek vonatkozásában az említett védjegyet lajstromozták, lehetővé téve ezáltal az összetéveszthetőség későbbi megítélését, ahogyan ez a fenti 20. pontban kifejtésre került.
28 Az OHIM, amikor eljárás során hozott intézkedés keretében írásbeli kérdést intéztek hozzá, 2013. április 10‑i levelében azt válaszolta, hogy nem tudja megállapítani, hogy megfeleltethetők‑e egymásnak azok a szolgáltatások, amelyek tekintetében szerinte a korábbi védjegyet ténylegesen használták, és azok a szolgáltatások, amelyek tekintetében ezt a védjegyet lajstromozták. A megtámadott határozat csak azokra a szolgáltatásokra vonatkozott, amelyek tekintetében a korábbi védjegyet használták, míg azt a kérdést, hogy ezek a szolgáltatások a védjegy árujegyzékében szereplő szolgáltatások közé tartoznak‑e, a felszólalási osztálynak kell megvizsgálnia, amely elé az ügyet visszautalták.
29 Ez a válasz azonban tévesen értelmezi a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének tartalmát, amely a tényleges használatot úgy határozza meg, mint az árujegyzékben szereplő és a felszólalásban hivatkozott árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban történő használatot, és kizárja ezzel annak lehetőségét, hogy az ilyen használat megállapítását más árukra vagy szolgáltatásokra történő hivatkozással indokolják. Az OHIM megközelítése ezenkívül azt eredményezi, hogy megnő azoknak az eljárásoknak a száma, amelyek a tényleges használat fennállásának megvizsgálására irányulnak, és így ez a megközelítés ellentétes a fentebb említett rendelkezés szövegével és szellemével is.
30 Az OHIM aktájában egyébiránt nem található arra vonatkozó információ, hogy a pénzügyi, az értékbecslési és kutatási, valamint a PR‑szolgáltatások, illetve a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő szolgáltatások megfeleltethetőek egymásnak. Ahogyan az OHIM aktájának 159. oldalán is olvasható, úgy tűnik, hogy a fellebbezési tanács egyszerűen csak átvette az elé terjesztett fellebbezésben használt terminológiát.
31 Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolási hibában szenved, mivel a fellebbezési tanács azt állapítja meg benne, hogy a korábbi védjegynek a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése alapján történő tényleges használata igazolást nyert, miközben pedig azt állítja, hogy ez a használat a pénzügyi, az értékbecslési és kutatási, valamint a PR‑szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek nem szerepelnek a védjegy árujegyzékében felsorolt szolgáltatások között (lásd a fenti 27. pontot).
32 Hozzá kell fűzni, hogy az a körülmény, miszerint a fenti 6. pontban felsorolt, a 36. osztályba tartozó egyes szolgáltatások pénzügyi szolgáltatásnak minősíthetők, nem orvosolja a megtámadott határozat indokolási hibáját e szolgáltatástípusra vonatkozóan. E tekintetben egyrészt a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban sehol nem hangoztatja, hogy a „pénzügyi szolgáltatások” kifejezésen a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő, a 36. osztályba tartozó szolgáltatásokat, illetve azok egy részét érti. Az OHIM 2013. április 10‑i levele alátámasztja ezt az értékelést (lásd a fenti 28. pontot). Másrészt azáltal, hogy ilyenfajta pontosításra nem került sor, nem alkalmazható sem a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének utolsó mondata, amely szerint „[h]a a korábbi közösségi védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna”, sem pedig adott esetben a fenti 20. pont utolsó mondatában ismertetett vizsgálat. Az OHIM a tárgyaláson e tekintetben kifejtette, hogy a fenti 6. pontban felsorolt, a 36. osztályba tartozó egyes szolgáltatások – így például az ingatlankezelés – nem minősíthető pénzügyi szolgáltatásnak, és ezért a megtámadott határozatot nem lehet úgy érteni, mint amely az összes ilyen szolgáltatásra utal. Így mivel nem lehet tudni, hogy a fellebbezési tanács a „pénzügyi szolgáltatások” kifejezést a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő, 36. osztályba tartozó szolgáltatások összességére, vagy akár azok egy részére értette‑e, gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy a felszólalás vizsgálata során mely szolgáltatások szempontjából kell a korábbi védjegyet úgy kell tekinteni, mintha azok tekintetében lajstromozták volna, ami kizárhatja az összetéveszthetőség fennállásának utólagos értékelését.
33 A fenti 6. pontban említett, a 35. osztályba tartozó üzletviteli tanácsadó szolgáltatásokat illetően a fellebbezési tanács – bár a megtámadott határozat 45. pontjában e szolgáltatások tekintetében megállapította a korábbi védjegy tényleges használatát – nem hivatkozott olyan bizonyítékokra, amelyek alátámasztanák az említett használatot.
34 A fellebbezési tanács – ahogyan ez a megtámadott határozat 29., 30., 40. és 42. pontjából kitűnik – következtetése indokolásához az alábbiakban ismertetett bizonyítékokra támaszkodott.
35 Mindenekelőtt a korábbi védjegy jogosultjától származó pénzügyi kimutatásokról és számlákról van szó. A megtámadott határozat 29. és 31. pontja szerint azonban ezek a bizonyítékok a pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő tényleges használatot igazolják.
36 Ugyanez vonatkozik továbbá a korábbi védjegy jogosultjának internetes oldalaláról készült kivonatokra, valamint a sajtómegjelenésekre, amelyek a fellebbezési tanács szerint igazolják a korábbi védjegy pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő használatát (lásd a megtámadott határozat 40. és 42. pontját).
37 Egyébiránt, mivel a megtámadott határozat 33–39. pontja arra az alakra vonatkozik, amelyben a korábbi védjegyet használták, valamint arra a kérdésre, hogy a védjegy cégnévként történő használata tényleges használatnak minősülhet‑e, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem tartalmazza annak a megállapításnak az indokolását, miszerint a korábbi védjegyet üzletviteli tanácsadó szolgáltatások tekitbetében ténylegesen használták.
38 Ezért azt kell megállapítani, hogy a megtámadott határozat indokolási hibában szenved, mivel egyrészt nem állapítható meg belőle, hogy ezt a védjegyet a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő és a felszólalásban hivatkozott szolgáltatások közül mely szolgáltatások tekintetében használták ténylegesen, másrészt pedig mivel nem tartalmazza azokat az indokokat, amelyek miatt a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a korábbi védjegy tényleges használatát igazolták a 35. osztályba tartozó üzletviteli tanácsadó szolgáltatások tekintetében.
39 Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.
A költségekről
40 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az OHIM pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a saját és a felperes költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának 2011. október 6‑i határozatát (R 2101/2010‑1. sz. ügy).
2) Az OHIM maga viseli saját költségeit, valamint az Intesa Sanpaolo SpA részéről felmerült költségeket.
Papasavvas | Forwood | Bieliūnas |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. március 27‑i nyilvános ülésen.
Aláírások