T‑47/12. sz. ügy

Intesa Sanpaolo SpA

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az EQUITER közösségi ábrás védjegy bejelentése – EQUINET korábbi közösségi szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – A korábbi védjegy tényleges használata – A 207/2009/EK rendelet 42. cikkének (2) bekezdése – Indokolási kötelezettség”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2014. március 27.

1.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Részleges használat – Hatás

(207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A határozatok indokolása – A 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata – Az EUMSZ 296. cikkével azonos hatály

(EUMSZ 296. cikk; 207/2009 tanácsi rendelet, 75. cikk, első mondat)

1.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontján alapuló felszólalási eljárás arra irányul, hogy lehetővé tegye a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) számára az összetéveszthetőség fennállásának megítélését, amely az ütköző védjegyek hasonlósága esetében az e védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások hasonlóságának vizsgálatát is magában foglalja. Ebben az összefüggésben – a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatának megfelelően – ha a korábbi közösségi védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna. Ugyanebben az összefüggésben – amennyiben a használatot csak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő és a felszólalásban hivatkozott kategóriába tartozó áruk vagy szolgáltatások egy része tekintetében igazolták – a fellebbezési tanácsnak azt is értékelnie kell, hogy ez a kategória magában foglal‑e olyan önálló alkategóriákat, amelyek alá besorolhatók azok az áruk és szolgáltatások, amelyek tekintetében a használatot igazolták, és így azt kell‑e megállapítani, hogy a használatot az áruknak vagy szolgáltatásoknak csak erre az alkategóriájára vonatkozóan igazolták, vagy ellenkezőleg, nem lehet ilyen alkategóriákat felállítani.

Következésképpen annak megítélése, hogy a felszólalás alátámasztásául hivatkozott védjegyet a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése értelmében ténylegesen használták‑e, két, egymástól elválaszthatatlan részből áll. Az első rész annak megállapítására irányul, hogy a kérdéses védjegyet ténylegesen használták‑e az Unióban, akár olyan alakban is, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el. A második rész annak megállapítására irányul, hogy melyek azok az árujegyzékben szereplő és a felszólalás alapjául szolgáló áruk, illetve szolgáltatások, amelyekre az igazolt tényleges használat vonatkozik.

(vö. 20., 21. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 24. pont)