A Törvényszék (kibővített hetedik tanács) T-571/17. RENV. sz., UG kontra Bizottság ügyben 2023. június 21-én hozott ítélete ellen UG által 2023. augusztus 29-én benyújtott fellebbezés

(C-546/23. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: UG (képviselő: M. Richard ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék (kibővített hetedik tanács) által a T-571/17. RENV. sz. ügyben a szóban forgó felek között 2023. június 21-én hozott ítéletet abban a részében, amelyben az megállapította a fellebbező elbocsátásának megalapozottságát, és a fellebbezőt a Bizottság költségei egyharmadának viselésére kötelezte;

ítéljen meg a fellebbezőnek 68 000 eurót vagyoni kártérítés címén;

ítéljen meg a fellebbezőnek 40 000 eurót nem vagyoni kártérítés címén;

a Bizottságot kötelezze mindazon költség, valamint azon ügyvédi díjak megtérítésére, amelyeket a fellebbezőnek a jelen kereset keretében a védekezés érdekében viselnie kell, és amelynek összegét ideiglenesen 10 000 euróra becsüli, kifejezetten fenntartva ezen összeg emelkedésének lehetőségét;

a Bizottságot kötelezze a jelen jogvitával összefüggésben felmerült összes költség, valamint ügyvédi díjak megtérítésére, amelyek összegét 30 000 euróra becsüli.

Jogalapok és fontosabb érvek

Először is a fellebbező azt kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet sérti a szülői szabadság miatti elbocsátásnak az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről szóló 31. rendelet (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 42a. cikkéből eredő tilalmát, egyrészt a szülői szabadságról szóló keretmegállapodás (2010/18/EU irányelv¹ ) 5. szakaszának (4) bekezdésében foglalt minimumkövetelményekkel, másrészt az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 33. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezve.

Mivel a fellebbező elbocsátásáról szóló határozat kifejezetten azon alapult, hogy a fellebbező szülői szabadságot vett igénybe, hátrányos megkülönböztetésnek minősül, és sérti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4–én aláírt egyezmény (a továbbiakban: emberi jogok európai egyezménye, rövidítve: EJEE) 14. cikkét, az EJEE-nek a családi élethez való jogot biztosító 8. cikkével, valamint az EJEE 12. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkével összefüggésben.

Másodsorban a fellebbező azt kifogásolja, hogy az ítélet elferdítette az elbocsátás indokait tartalmazó levelet és az ügy iratait azáltal, hogy nem állapította meg, hogy az elbocsátást a fellebbezőnek a helyi személyzeti bizottságban és a központi személyzeti bizottságban a személyi állomány megválasztott képviselőjeként folytatott szakszervezeti tevékenysége indokolta.

Mindenesetre a személyi állomány képviselőjének nem súlyos okból történő elbocsátására vonatkozó döntés ellentétes a 2002/14/EK irányelv¹ 7. cikkében és a Charta 12. cikkében meghatározott minimumkövetelményekkel. Ezenkívül e döntés az EJEE-nek a 11. cikkével összefüggésben értelmezett 14. cikke által tiltott, a szakszervezeti feladatok gyakorlása miatti hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

Harmadszor, a fellebbező azt is kifogásolja, hogy az ítélet nem tárt fel minden olyan nyilvánvaló értékelési hibát, amelyet a Bizottság az elbocsátás indokairól szóló levélben követett el, többek között azáltal, hogy a Bizottságot a fellebbezővel szemben privilegizált eljárási helyzetbe hozta, így nem biztosította a fegyveregyenlőséget, megsértve ezzel az EJEE 6. cikkét és a Charta hatékony jogorvoslatot biztosító 47. cikkét.

A fellebbező különösen arra hivatkozik, hogy megsértették a személyzeti szabályzat 51. cikkének (2) bekezdésén alapuló meghallgatáshoz való jogát; az elbocsátás indokai nem kellően pontosak; vitatja, hogy távollétei igazolatlanok lettek volna; az állítólagos szakmai alkalmatlansága nem bizonyított.

Negyedszer, a fellebbező másodlagosan vitatja a vele szemben kiszabott szankció arányosságát.

Végül a fellebbező vagyoni kárának megtérítéseként 68 000 euró, a Bizottságnak a költségek viselésére való kötelezésén kívül pedig nem vagyoni kára címén 40 000 euró összegű kártérítést követel.

____________

¹     A BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8–i 2010/18/EU tanácsi irányelv (HL 2010. L 68., 13. o.).

¹     Az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2002. L 80., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 219. o.).