T‑39/07. sz. ügy

Eni SpA

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A butadién gumi és a polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumi piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – A jogsértő magatartás betudhatósága – Bírságok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

2.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – A Bizottság mérlegelési mozgástere

EK 81. cikk és EK 82. cikk)

3.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

4.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

5.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság elrettentő jellege

(EK 81. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

6.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A jogsértés jellege szerinti értékelés – Különösen súlyos jogsértések

(EK 81. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

7.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Visszaesés – Fogalom

(EK 81. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 2. pont)

8.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Maximális összeg – Kiszámítás – Figyelembe veendő forgalom

(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

1.      A versenyszabályok megsértése esetén az anyavállalatnak akkor lehet betudni a leányvállalat magatartását, ha utóbbi – jóllehet külön jogi személyiséggel rendelkezik – nem önállóan határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, különös tekintettel az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra. Ilyen esetben ugyanis az anyavállalat és leányvállalata ugyanazon gazdasági egység részét képezi, és ily módon egyetlen vállalkozást alkot. Ennek alapján az a tény, hogy valamely anyavállalat és annak leányvállalata egyetlen vállalkozást alkot, lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy bírság megfizetésére kötelező határozatot címezzen az anyavállalatnak, anélkül hogy bizonyítania kellene az utóbbinak a jogsértésben való személyes részvételét.

Abban a különös esetben, ha az anyavállalat rendelkezik a versenyszabályokat sértő magatartást folytató leányvállalat tőkéjének 100%‑ával, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat az említett leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására. E körülmények között, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, az elegendő ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatára kirótt bírság megfizetését illetően, kivéve ha a fenti vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ.

(vö. 61–62. pont)

2.      A versenyszabályok megsértése anyavállalatnak való betudása a Bizottság mérlegelésére bízott lehetőség. Önmagában az a tény, hogy a Bizottság a korábbi határozathozatali gyakorlatában megállapította, hogy az ügybeli körülmények nem indokolják, hogy az anyavállalatnak tudja be a leányvállalat magatartását, nem jelenti azt, hogy azt a későbbi határozatában ugyanígy kell értékelnie.

(vö. 64. pont)

3.      A Bizottság azon tény alapján, hogy valamely anyavállalat közvetlenül vagy közvetve a leányvállalatainak egyedüli tulajdonosa, feltételezheti, hogy az előbbi meghatározó befolyást gyakorol utóbbiak magatartására. Az anyavállalat feladata e vélelem megdöntése annak bizonyításával, hogy az említett leányvállalatok önállóan határozzák meg az üzletpolitikájukat, nem képezve így az anyavállalattal gazdasági egységet, illetve egyetlen vállalkozást az EK 81. cikk értelmében.

Így különösen az anyavállalatnak kell előterjesztenie minden olyan, a közte és a leányvállalatai közötti szervezeti, gazdasági és jogi kapcsolatra vonatkozó bizonyítékot, amelyről úgy véli, hogy alátámasztja azt, hogy nem képeznek egy gazdasági egységet. Az értékeléskor a Törvényszéknek ugyanis figyelembe kell vennie az elé terjesztett valamennyi bizonyítékot, amelyeknek jellege és jelentősége esetenként különböző lehet.

E tekintetben nem a jogsértésre vonatkozó, az anyavállalat és a leányvállalat közötti felbujtói viszony, még kevésbé az anyavállalatnak a jogsértésben való érintettsége teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy a bírságot kiszabó határozatot a vállalatcsoport anyavállalatának címezze, hanem az, hogy e vállalkozások a fent említett értelemben egyetlen vállalkozást alkotnak. A leányvállalat jogsértő magatartása anyavállalatnak való betudásához ugyanis nem kell bizonyítani, hogy az anyavállalat leányvállalata politikájának egy bizonyos – a jogsértés tárgyát képező – területét befolyásolja. Különösen azon tény alapján, miszerint az anyavállalat egyszerű technikai és pénzügyi koordinátori szerepet játszik, és ha szükséges, a leányvállalatai számára anyagi segítséget nyújt, nem zárható ki, hogy az említett leányvállalatok magatartására meghatározó befolyást gyakorol a csoporton belül a pénzügyi befektetések koordinációjával. A társaságok csoportjának kontextusában ugyanis annak a társaságnak, amely egyebek mellett a csoporton belüli pénzügyi befektetéseket koordinálja, az a feladata, hogy a különböző társaságokban meglévő részesedéseket egyesítse, és e társaságok egységes irányítását biztosítsa többek között a költségvetés ellenőrzése révén.

Egyébiránt az az érv, amely szerint az érintett tevékenységnek csak viszonylagos jelentősége van a csoport iparpolitikájában, nem alkalmas annak igazolására, hogy az anyavállalat teljes önállóságot adott a leányvállalatainak a piaci magatartásuk meghatározásában.

Önmagában pedig az a körülmény sem alkalmas annak igazolására, hogy az anyavállalat és leányvállalatai nem képeznek egy gazdasági egységet, hogy az anyavállalatnak nem közvetlenül, hanem közvetve van 100%‑os tőkerészesedése a kartell által érintett ágazatban tevékenykedő vállalkozásokban.

(vö. 93–95., 97–98., 102. pont)

4.      Amikor két jogalany egyetlen gazdasági egységet alkot, az, hogy a versenyjogsértést elkövető társaság továbbra is létezik, önmagában nem zárja ki, hogy azt a jogalanyt szankcionálják, amelynek a gazdasági tevékenységeit átadta. A szankció ilyen alkalmazása különösen abban az esetben fogadható el, ha e jogalanyok ugyanazon személy irányítása alá tartoznak, és figyelembe véve az őket gazdasági és szervezeti téren összekötő szoros kapcsolatokat, lényegében ugyanazokat a kereskedelmi irányelveket alkalmazták. E feltételek mellett nem sérti a személyes felelősség elvét az, ha a jogsértésért, amelyet először az egyik vállalkozás követett el, majd egy másik, az érintett gazdasági tevékenységet átvevő vállalkozás folytatott, teljes egészében az utóbbit bírságolják.

(vö. 117. pont)

5.      A Bizottság hatásköre arra, hogy bírságot szabjon ki a szándékosan vagy gondatlanul az EK 81. cikk rendelkezéseibe ütköző jogsértést elkövető vállalkozásokkal szemben, az abból a célból a Bizottság rendelkezésére bocsátott eszközök közé tartozik, hogy az elláthassa a közösségi jog által ráruházott felügyeleti feladatot, amely magában foglalja a kötelezettséget, hogy a Bizottság a Szerződés által lefektetett elvek versenyügyekben való alkalmazására és a vállalkozások magatartásának ebbe az irányba történő befolyásolására irányuló általános politikát kövessen. Ebből következik, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának a bírság összege meghatározása végett történő értékelésekor biztosítania kell, hogy eljárása – különösen azon jogsértések vonatkozásában, amelyek a Közösség céljainak megvalósítását jelentős mértékben hátráltatják – kellő elrettentő erővel bírjon.

Ez megköveteli, hogy a bírság összege annak figyelembevételével kerüljön megállapításra, hogy elérje az érintett vállalkozásra gyakorolni szándékozott hatást, annak érdekében, hogy a bírság – különös tekintettel a kérdéses vállalkozás pénzügyi teljesítőképességére – ne legyen elhanyagolható, vagy ellenkezőleg túlzó mértékű, egyrészt a bírság hatékonyságának biztosításából, másrészt pedig az arányosság elvének tiszteletben tartásából eredő követelményeknek megfelelően. Egy nagyméretű vállalkozás, amely a kartell többi tagjához képest jelentős pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik, könnyebben képes mozgósítani a bírság kifizetéséhez szükséges pénzösszegeket, ami a bírság kellően elrettentő hatása érdekében arányosan nagyobb bírság kiszabását teszi indokolttá, jelesül egy szorzó alkalmazásával, mint amelyet egy ugyanolyan jogsértést elkövető vállalkozással szemben szabnak ki, amely nem rendelkezik ilyen erőforrásokkal. Különösen a kartellben részt vevő egyes vállalkozások által elért összforgalom figyelembevételének van jelentősége a bírság összegének megállapításában.

A Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követhető elrettentési cél arra irányul, hogy biztosítsa, hogy a vállalkozások a Közösségben, illetve az Európai Gazdasági Térségben végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák a Szerződés által lefektetett versenyszabályokat. Következésképpen a bírságok meghatározásánál figyelembe vehető elrettentési tényezőt nemcsak az érintett vállalkozás egyedi helyzete, hanem számos tényező figyelembevételével kell értékelni. Ezen elv alkalmazandó többek között akkor is, amikor a Bizottság az adott vállalkozással szemben kiszabott bírságot érintő elrettentési szorzót határoz meg.

Az elrettentési szorzó alkalmazása tekintetében hangsúlyozni kell, hogy nem vitatható, hogy kapcsolat van egyrészről a vállalkozások mérete és összesített erőforrásai, másrészről pedig azon követelmény között, hogy biztosítani kell, hogy a bírság elrettentő hatású legyen. Az a nagyméretű vállalkozás, amely a kartell többi tagjához képest jelentős pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik, könnyebben képes mozgósítani a bírság kifizetéséhez szükséges pénzösszegeket.

(vö. 133–136., 146. pont)

6.      A különösen súlyos jogsértéseknek a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban szereplő leírásából kitűnik, hogy a különösen az árcélok rögzítésére vagy a piaci részesedések felosztására irányuló megállapodások vagy összehangolt magatartások önmagukban a jellegüknél fogva „különösen súlyos” jogsértéseknek minősíthetőek, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani a jogsértés által a piacra gyakorolt tényleges hatást. Hasonlóképpen a horizontális árkartell a versenyjog legsúlyosabb jogsértései közé tartozik, és kizárólag e ténynél fogva különösen súlyosnak minősíthető.

(vö. 140. pont)

7.      A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 2. pontja értelmében a súlyosító körülmények egyike például az ugyanazon vállalkozás vagy vállalkozások által elkövetett azonos típusú, ismétlődő jogsértés. A visszaesés egyes nemzeti jogrendekben elfogadott fogalma magában foglalja, hogy valamely személy új jogsértést követ el, ha hasonló jogsértésért már korábban megbüntették. Az esetleges visszaesés szerepel azon tényezők között, amelyeket a versenyjogsértés súlyának elemzése során figyelembe kell venni.

E tekintetben, amikor a Bizottság az EK 81. cikk szerinti vállalkozás fogalmát azért veszi figyelembe, hogy alkalmazhassa a visszaesésen alapuló súlyosító körülményt, és úgy gondolja, hogy ugyanaz a vállalkozás követett el ismét jogsértő magatartást, még akkor is, ha a szóban forgó jogsértésben részes jogi személyek nem azonosak, részletes és pontos bizonyítékokkal kell szolgálnia, amelyek alátámasztják az állítását.

Így amikor az érintett társaságok szerkezeti és irányítási rendszerének fejlődése igen összetett, a Bizottság feladata, hogy kellően részletes és pontos információt nyújtson az érintett vállalkozás tulajdonában lévő társaságoknak a jogsértés előtti fejlődéséről, és neki kell szolgáltatnia azokat a részletes bizonyítékokat, amelyek szükségesek annak megállapításához, hogy a határozatában, valamint a korábbi határozatokban szereplő társaságok egyazon vállalkozást képeztek az EK 81. cikk értelmében.

(vö. 161–163., 166–167., 170. pont)

8.      Azon körülmény, miszerint több vállalkozás egyetemlegesen köteles a bírság megfizetésére azon okból, hogy az EK 81. cikk értelmében egyetlen vállalkozásnak minősülnek, nem jelenti azt az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében előírt felső határ alkalmazását illetően, hogy az egyes vállalkozások kötelezettsége a legutóbbi üzleti évben elért forgalmuk 10%‑áig terjed. Ugyanis a 10%‑os felső határt e rendelkezés szerint az EK 81. cikk értelmében a vállalkozásként tevékenykedő, gazdasági egységet képező valamennyi társaság összesített forgalma alapján kell kiszámolni, mivel egyedül az egységet képező társaságok összesített forgalma utalhat a szóban forgó vállalkozás méretére és gazdasági erejére.

(vö. 177. pont)