AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2005. június 22.(*)
„Közösségi védjegy – A »Turkish Power« szóelemet magában foglaló közösségi ábrás védjegy bejelentése – A POWER korábbi szóvédjegy – Felszólalási eljárás – Esetleges összetéveszthetőség – A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑34/04. sz. ügyben,
a Plus Warenhandelsgesellschaft mbH (székhelye: Mühlheim [Németország], képviseli: B. Piepenbrink ügyvéd),
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Schneider, meghatalmazotti minőségben),
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
Joachim Bälz és Friedmar Hiller (lakóhelyük: Stuttgart [Németország]),
az OHIM második fellebbezési tanácsának 2003. november 25‑i (R 620/2002‑2. sz. ügy) a Warenhandelsgesellschaft és J. Bälz és F. Hiller közötti felszólalási eljárás ügyében hozott határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(negyedik tanács),
tagjai: H. Legal elnök, P. Lindh és V. Vadapalas bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. január 28‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. június 18‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. február 24‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Joachim Balz és Friedmar Hiller 2000. szeptember 26‑án a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 3., 25., 28., 32., 33. és 34. osztályba tartozó áruk tekintetében tették.
4 A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2001. május 14‑i 43/01. számában hirdették meg.
5 2001. augusztus 6‑i levelével a Tengelmann Warenhandelsgesellschaft társaság felszólalt a megjelölés lajstromozásával szemben, hivatkozva a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bejelentett megjelölés, valamint a POWER korábbi német szóvédjegy közötti összetéveszthetőségre, amely 1994. április 14‑én került lajstromozásra a következő, 34. osztályba tartozó áruk vonatkozásában: „dohány, dohányzási cikkek, tubákos szelencék, szivartartók és cigarettatartók, szivartárcák és cigarettatárcák, hamutartók, valamennyi fenti termék nem nemesfémből, ötvözetből vagy azzal bevonva, pipatartók, pipatisztítók, szivarvágók, pipák, öngyújtók, zsebben hordható eszközök cigarettasodráshoz, cigarettapapír, cigarettaszűrők, gyufák”.
6 A felszólalás a közösségi védjegybejelentés árujegyzékében szereplő, 34. osztályba tartozó áruk egy része, nevezetesen a „dohány, dohányzási cikkek, gyufák” ellen irányult.
7 Ezt a felszólalást 2002. május 27‑én a felszólalási osztály elutasította azon okból, hogy a két vizsgált megjelölés között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
8 2002. július 25‑én a felszólaló vitatta e határozatot az OHIM második fellebbezési tanácsa előtt, arra hivatkozva, hogy a bejelentett megjelölés által keltett együttes benyomásban a „power” megkülönböztető elem a meghatározó, míg a többi elem nem bír megkülönböztető képességgel. Úgy véli, hogy miután a „power” meghatározó elem mindkét megjelölésben szerepel, a felszólalásnak helyt kellett volna adni.
9 A Plus Warenhandelsgesellschaft mbH társaságot – mint a POWER korábbi nemzeti védjegy új jogosultját – 2003. október 1‑jén jegyezték be a német védjegylajstromba.
10 2003. november 25‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést azon okból, hogy az érintett területen nem áll fenn az összetévesztés veszélye, mivel a két ütköző megjelölés között vizuális, hangzásbeli és fogalmi különbségek vannak. A második fellebbezési tanács úgy vélte − ellentétben a felszólaló álláspontjával −, hogy a bejelentett megjelölés „Turkish” szóeleme, valamint oroszlánfejes ábrás eleme nem hagyható figyelmen kívül, hiszen még ha az erő fogalmát is juttatja eszünkbe, nem e fogalom puszta és egyszerű megjelenítéséről van szó. Megállapítja továbbá, hogy a „Turkish” elemet nem lehet elhanyagolni, mivel vizuálisan és hangzásban jelentőséggel bír, és mert a „Turkish power” elemeinek átfogó jelentése eltér a „power” szó jelentésétől.
Eljárás és a felek kérelmei
11 Ilyen körülmények között nyújtotta be a felperes, aki a korábbi nemzeti védjegy jogainak engedményese, a jelen keresetet a fellebbezési tanács határozatával szemben.
12 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– másodlagosan biztosítson számára lehetőséget arra, hogy ésszerű határidőn belül, írásban kiegészíthesse azon elemeket, amelyeket az Elsőfokú Bíróság nem fog elégségesnek ítélni a tényeket és azok jogi következményeire vonatkozó bizonyítékokat illetően;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
13 A felperes a tárgyaláson elállt egyik előzőleg előterjesztett kérelmétől, amellyel azt kérte az Elsőfokú Bíróságtól, hogy rendelje el a bejelentett védjegy törlését.
14 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A kereset elfogadhatóságáról
15 Az OHIM felhívja a figyelmet arra, hogy a felperes, noha a korábbi nemzeti védjegy jogainak engedményese, nem vett részt félként a fellebbezési tanács előtt folyó eljárásban. Ugyanakkor az OHIM úgy véli, hogy a 40/94 rendelet 63. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a kereset indítására jogosult, „a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő” felek fogalmába beletartoznak azok is, akiknek egy közösségi védjegyként bejelentett megjelöléssel ütköző védjegyhez jogosulti érdekeik fűződnek.
16 Bizonyos és a felek által nem is vitatott, hogy a korábbi jogosult Tengelmann Warenhandelsgesellschaft társaság által a nemzeti védjegy felperesre történő átruházása az OHIM előtti eljárás folyamán történt meg. Ez a körülmény a fellebbezési tanács előtti eljárásban azt eredményezi, hogy a felperes helyettesítette az engedményező társaságot, mint fél.
17 Ilyen körülmények között joga van a felperesnek a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése iránt eljárást indítani.
Az ügy érdeméről
A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozó első jogalapról
A felek érvei
18 A felperes megállapítja, hogy védjegybejelentési kérelemben megjelölt áruk, a 34. osztályba tartozó „dohány, dohányzási cikkek és gyufák” részben azonosak vagy nagyon hasonlóak a korábbi védjegy által megjelölt árukkal.
19 A „power” szó a korábbi védjegy egyetlen, kizárólagos eleme, amely védjegyként történő gyakori használata által fokozottabb megkülönböztető képességgel bír. A korábbi védjegyet nemcsak az áruk megjelölésére használják, mivel az érintett fogyasztói és gazdasági szereplői kör a „power” szót nem fogja a szóban forgó dohányzási cikkek minősége jelzőjének tekinteni, ellentétben az olyan jelzésekkel, amelyeket a „full flavour”, a „light” vagy a „gold” kifejezések nyújthatnak.
20 A „power” szó egyébként a bejelentett védjegy egyetlen jellegzetes eleme, hiszen a német és angol nyelvtani szabályok szerint csak a főnevek szolgálnak a dolgok jelölésére, a melléknevek nem. Az angol „Turkish” melléknév tehát nem bír jelentőséggel a megjelölések összehasonlítása céljából, mivel ez csakis az érdekelt vásárlók számára jelzi, hogy török eredetű árukról van szó, és az érdekelt vásárlóközönség azt nem a gyártó vállalkozás azonosítójaként érzékeli.
21 Abban az esetben, ha a védjegy által megjelölt árukat nem önkiszolgálókban forgalmazzák, a vásárlónak az áru megjelölésének legegyszerűbb módjaként ki kell ejtenie a védjegy hangalakját. Márpedig a két ütköző megjelölés hangzásbeli összehasonlításának keretén belül a bejelentett védjegy grafikai ábrázolásának nincs szerepe.
22 A „Turkish” és „power” szavak között elhelyezkedő oroszlánfej önmagában még nem befolyásolja a bejelentett védjegy által keltett általános vizuális benyomást, mivel kizárólag arra szolgál, hogy erősítse a „power” elem jelentését, amelyről az érintett vásárlóközönség tudja, hogy a felperes védjegyét alkotja.
23 Tehát egyrészt a két ütköző, meghatározó elemeikben azonos megjelölés hasonlóságára, másrészt az általuk a német vásárlóközönség körében keltett általános benyomásra tekintettel fennáll az összetévesztés veszélye, mivel a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
24 Az OHIM először is megállapítja, hogy mivel a korábbi védjegy Németországban áll oltalom alatt, az ütköző megjelölések észlelését a német vásárlóközönség körében kell tekintetbe venni, amelyről a fellebbezési tanács jogosan ítélte úgy, hogy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő.
25 Az OHIM másodsorban felhívja a figyelmet arra, hogy a felszólalás által érintett áruk, azaz a „dohány, dohányzási cikkek és gyufák”, mindegyike a korábbi védjegy oltalma alatt áll, és az ütköző megjelölésekkel érintett áruk azonosak.
26 Harmadsorban az OHIM emlékeztet arra, hogy az ütköző megjelölések hasonlósága mérlegelésének vizuális, hangzásbeli és fogalmi egyezésen kell alapulnia, és ezeket együttesen kell vizsgálni, mivel domináns és megkülönböztető elemeik a meghatározók.
27 A „power” szó, amely a korábbi védjegy kizárólagos alkotóeleme, egyetlen, általa megjelölt áru vonatkozásában sem leíró jellegű. Mivel a fellebbezési tanács úgy értékelte, hogy ezen elem megkülönböztető képessége a megjelölt áruk tekintetében viszonylag csekély, ennélfogva úgy ítélte meg a felszólaló javára, hogy a védjegye átlagos megkülönböztető képességgel rendelkezik.
28 A bejelentett megjelölés a „Turkish” és „power” elemek összetételéből, valamint az ezeket elválasztó oroszlánfejes ábrás elemből áll. E védjegy megkülönböztető elemeinek értékelését segíti az a tény, hogy mind a „power” elem, mind az oroszlánfejet megjelenítő ábrás elem, illetve a „Turkish” melléknév is megkülönböztető és nem leíró jellegű, és hogy a megjelölés összességében eltérő benyomást kelt, mint a POWER védjegy.
29 A megtámadott határozat 26. pontjában a fellebbezési tanács elismerte annak lehetőségét, hogy a német vásárlóközönség egy része a „Turkish” elemet az áruk földrajzi árujelzőjének tekintheti. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy összességében a „Turkish Power” más szemantikai tartalommal bír, mint önmagában a „power” szó. A „Turkish” elem tehát nem elhanyagolható a hasonlóság értékelésekor.
30 A felperes azon előfeltevése, mely szerint kizárólag főnevek jellemezhetnek egy védjegyet, míg a melléknevek nem, téves. Az az érv, mely szerint a mellékneveket per definitionem mindig leíró céllal használják, nem pontos, csakis abban az esetben, ha azok nyelvtani szerepéről van szó. Ugyanakkor egy védjegyben használt melléknév természeténél fogva nem leíró jellegű. Az, hogy védjegyjogi értelemben egy melléknév leíró jellegű‑e, a jelentésétől, valamint a védjegyet hordozó áruktól és szolgáltatásoktól függ.
31 A megtámadott határozat 26. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a német fogyasztó a „Turkish Power” szóösszetételt nem egyszerűen török eredetű, Power márkájú árukra utaló konnotációkat tartalmazó egységként érzékeli. E két alkotóelemet egyesítő szoros kapcsolatból kifolyólag a „Turkish Power” szintagma szuggesztív, a „power” szótól független hatást kelt, mellyel a török kultúrához és történelemhez kapcsolódó érzéseket vált ki.
32 Az „Indian Summer” elnevezésű, italokra vonatkozó védjegy fogalmi nézőpontból teljességgel különbözik a „Summer” elnevezésű, ugyanazon árukra vonatkozó védjegytől. A felperes éppen azért hivatkozik hiába az Elsőfokú Bíróság T‑10/03. sz., Koubi kontra OHIM – Flabesa (CONFORFLEX) ügyben 2004. február 18‑án hozott ítéletére (EBHT 2004., II‑719. o.), mert abban az ügyben a „conforflex” szóhoz nem kapcsolódott belülről fakadó, nyilvánvaló, átfogó fogalom. A „conforflex” kifejezés nem bírt semmiféle saját jelentéssel, mivel a fogyasztó közvetlenül a „confor” elemet társította az árukkal.
33 Vizuális szinten kizárólag a bejelentett védjegy „power” eleme azonos a korábbi védjeggyel. A tapasztalat bebizonyította, hogy a félig ábrás védjegyek elején található elemek nagyobb jelentőségre tesznek szert, mert a vásárlóközönség figyelmét általában ezen elemek keltik fel.
34 A fellebbezési tanács felhívja a figyelmet arra, hogy a bejelentett megjelölés ordító, kidolgozott sörénnyel övezett nagy oroszlánfejből álló ábrás eleme nem kizárólag az erő fogalmának teljes és relevanciával nem bíró megjelenítése. Az agressziót sugalló ordító oroszlán, a fej stílusa és kidolgozott jellege a bejelentett védjegynek pontosan a „power” szó által hordozott üzenetét még inkább megerősíti. E vonatkozásban egy ordító oroszlánfej hozzátétele a bejelentett megjelölésnek különösen szuggesztív jelentést kölcsönöz, amely eltér a „power” elem önmagában vett jelentésétől.
35 A két ütköző megjelölés fogalmi szinten különbözik egymástól, mivel a „power” szónak önmagában más jelentése és hatása van, mint az oroszlánfejjel ellátott „Turkish Power” szintagmának. A „power” elem vonatkozásában megállapított egyezés önmagában nem igazol fogalmi hasonlóságot.
36 Összességében tehát csupán bizonyos vizuális és fonetikai hasonlóság áll fönn a két ütköző megjelölés között.
37 Ezen különös szempontok vizsgálatából kiderül, hogy az áruk azonosak, és a megjelölések „power” szóelemükben megegyeznek egymással. Egyébiránt meg lehet állapítani, hogy a bejelentett megjelölésben jelen van egy saját megkülönböztető képességgel bíró szó, továbbá a két megjelölés fogalmi érzékelése eltérő, és található bennük egy megkülönböztető ábrás elem.
38 Az OHIM arra a következtetésre jut tehát, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
39 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében fennáll az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a két ütköző megjelölést hordozó áruk ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozástól származnak, és ezt valamennyi alkotóelem figyelemebevételével, átfogóan kell értékelni.
40 Ez az átfogó értékelés bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a tekintetbe vett tényezők, így a védjegyek és az általuk megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között, a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM – Educational Services (ELS) ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4301. o.] 46. pontját).
41 Az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével (lásd ennek megfelelően a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL-ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191. o.] 23. pontját, valamint a C‑342/97. sz., Llyod Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 25. pontját).
42 Az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége (ennek megfelelően lásd a fent hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 20. pontját).
43 Általánosságban két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából közöttük legalábbis részben azonosság áll fenn egy vagy több releváns szempont tekintetében, nevezetesen a vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontok vonatkozásában (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany (MATRATZEN) ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 30. pontját).
44 Jelen ügyben a felszólalással érintett árukat, azaz a „dohányt, dohányzási cikkeket, öngyújtókat” jelöli meg a két ütköző megjelölés. A szóban forgó árukat tehát azonosaknak kell tekinteni, mint ahogy arra az OHIM egyébiránt rámutatott válaszbeadványában.
45 A POWER korábbi nemzeti védjegy Németországban került lajstromozásra, amely tehát a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében releváns terület.
46 Mivel a korábbi védjegy Németországban áll oltalom alatt, az összetéveszthetőség értékeléséhez a német vásárlóközönség észlelését kell vizsgálni. E tekintetben a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács − anélkül, hogy azt a felperes vitatta volna − megállapította, hogy a 34. osztályba tartozó áruk vásárlói általában nagyfokú figyelemmel járnak el a vásárlás során, mivel hűek a márkákhoz.
47 Ezen megállapítások fényében meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács nem követett‑e el jogi hibát, amikor kimondta, hogy a bejelentett ábrás megjelölés és a korábbi szóvédjegy között elegendő a különbség ahhoz, hogy az érintett német vásárlóközönség tudatában kizárja az összetéveszthetőséget a két ütköző megjelöléssel megjelölt áruk vonatkozásában.
48 Nem vitaható, hogy az érintett német vásárlóközönség képes mind az ütköző megjelölésekben közös „power” szóelem, mind a bejelentett megjelölés „Turkish” elemének megértésére.
49 A korábbi nemzeti védjegy szóvédjegy, míg a konkurens megjelölés közösségi ábrás védjegyként történő bejelentés tárgya, mely lángoló sörényű, ordító oroszlánfejjel elválasztott két szóelemből áll.
50 A „power” szó pedig a korábbi védjegy egyetlen eleme, és a bejelentett megjelölés három elemének egyike.
51 Figyelembe véve a szóban forgó áruk azonosságát, az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy megállapítható az összetéveszthetőség az érintett német vásárlóközönség tudatában, amennyiben a két megjelölés közös elemét, a „powert” kell a bejelentett megjelölés meghatározó elemének tekinteni.
52 A két ütköző megjelölést könnyű megkülönböztetni vizuális szinten, mivel csakis a bejelentett megjelölés összetett megjelölés, amely a „Turkish Power” szintagmából és egy lángoló sörényű, ordító oroszlánfejes ábrás elemből áll.
53 Központi elhelyezkedéséből következőleg ezen ábrás elem egészen más szerkezetű látványt kelt, mint a korábbi nemzeti védjegy.
54 Az ábrás elem már mérete, eredetisége és kidolgozott jellege folytán is dominál a bejelentett megjelölés szóelemei felett, következésképpen a két vizsgált megjelölés vizuális szinten igen jelentős különbségeket mutat.
55 Ezt az eltérést csak fokozza a „power” elem hozzátétele a „Turkish” szóhoz, amely a „power” ellenpontjául szolgál, mivel a bejelentett megjelölés elején, és egyúttal a bejelentett megjelölés végén álló „power” elemtől elforduló ábrás elem mellett található.
56 A „Turkish” elem jelenléte a bejelentett megjelölés elején lehetővé teszi, hogy az érintett vásárlóközönség azt azonnal érzékelje, háttérbe szorítva ezáltal a „power” elemet az érintettek vizuális emlékezetében.
57 A két ütköző megjelölés között hangzásban ugyancsak jelentős különbségek vannak. Noha természetesen az ábrás elem e tekintetben semmilyen szerepet nem játszik, a bejelentett megjelölés „Turkish” eleme vitathatatlanul segíti a szóban forgó megjelölések szóbeli megkülönböztetését.
58 E tekintetben a felperes nem állapította meg, hogy a német referenciaközönség teljes egészében figyelmen kívül hagyja a „Turkish” szóelemet, amikor szóban ejti ki a bejelentett megjelölést. Ezen szóelem angol nyelvű változata és német megfelelője közti markáns hasonlóság ugyanakkor még inkább segíti a bejelentett megjelölés ezen első helyen megjelenített elemének megjegyzését és kiejtését az érdekeltek számára.
59 Ha nem önkiszolgálókban vásárolják a szóban forgó árukat, a vásárlás szükségszerűen feltételezi a bejelentett megjelölés két összetevőjének kiejtését, ahogyan azt egyébiránt a felperes megjegyezte.
60 Fogalmi szinten a „Turkish” melléknév „power” főnevet megelőző helyzete természetesen az angol nyelvtani szabályokat követi, így ellentétben az OHIM állításával, az érintett vásárlóközönség, amelynek nyelve ugyanilyen szabályokat követ, a „Turkish” elemet nem szükségszerűen fogja föl hamarabb.
61 Egyébiránt maga a fellebbezési tanács is elismerte, hogy az ütköző megjelölések jelentésük szintjén hasonlóságot mutatnak, mivel mindkettő az erő fogalmát tartalmazza, ezáltal egyes vásárlók a „Turkish” elemet a szóban forgó áruk földrajzi árujelzőjeként is érzékelhetik.
62 Ugyanakkor az oroszlánfejet megjelenítő ábrás elem, a megjelenítés fent megállapított jellemzőinek következtében, természeténél fogva jelentős mértékben semlegesíti a két ütköző megjelölés közös „power” eleméből eredő fogalmi hasonlóságát.
63 Hiszen az ordító oroszlánfej kifejezetten az agresszió konnotációjával egészíti ki a korábbi nemzeti védjegy „power” eleme által keltett erő fogalmát.
64 Ezen túlmenően, amint arra az OHIM jogosan mutat rá beadványaiban, a „Turkish Power” szuggesztív, a „power” elemtől független hatást vált ki, mivel a szintagma az árukat a török kultúrához és történelemhez kapcsolja az érintett német vásárlóközönség tudatában.
65 A fellebbezési tanács tehát jogosan vélte úgy, hogy a bejelentett megjelölés ábrás eleme nem korlátozódik az erő fogalmának puszta és egyszerű megjelenítésére.
66 Továbbá az ütköző megjelölések fent megállapított vizuális és hangzásbeli különbségei hozzájárulnak a közös „power” elem jelenlétéből következő fogalmi hasonlóság gyengítéséhez.
67 Különösen hangsúlyozni kell, hogy a két megjelölés között fennálló fogalmi hasonlóság szintje kisebb jelentőséggel bír, hiszen az érintett vásárlóközönség egy általa vásárolt árun szereplő védjegy szóalakját látja.
68 A két megjelölés közti fogalmi hasonlóság jelentőségét ugyancsak gyengíti az, ha − mint a jelen ügyben − az érintett vásárlóközönség a megjelölést alkotó szintagmát egészében ejti ki az érintett áruk nem önkiszolgáló hálózaton belüli vásárlása során.
69 Ez annál is inkább így van, mert az érintett közönségről, amint az a fentiekben megállapításra került, feltételezni kell, hogy hűséges az általa hagyományosan használt márkákhoz, ennélfogva fokozott figyelemmel jár el a szóban forgó áruk kiválasztásakor.
70 Következésképpen a fellebezési tanács nem követett el értékelési hibát, amikor megállapította, hogy a „Turkish Power” megjelölés jelentése eltér a korábbi nemzeti védjegy egyetlen szóeleme, a „power” jelentésétől.
71 Tehát nem tűnik úgy, hogy amint azt a felperes állítja, a „power” elem a bejelentett megjelölés meghatározó eleme, sem hogy ez határozná meg a megjelölés által keltett általános benyomást, amely következtében összetéveszthetőséget lehetne megállapítani a német referenciaközönség tudatában.
72 A fenti megfontolásokból következik, hogy a két ütköző megjelölés által leírt áruk azonossága, valamint közös „power” elemük jelenléte ellenére, a fellebbezési tanács jogosan vélhette úgy, hogy az érintett német vásárlóközönség, amely tájékozott, fokozottan figyelmes és hű az általa hagyományosan használt márkákhoz, nem hiheti azt, többek között a két ütköző védjegy közötti vizuális, hangzásbeli és fonetikai különbségekre tekintettel, hogy a szóban forgó áruk ugyanattól a gazdasági vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
73 Ilyen körülmények között az összetéveszthetőség fellebbezési tanács által elvégzett értékelését nem teszi kétségessé a korábbi nemzeti védjegy megkülönböztető képessége, amelyet a felperes az eladási statisztikákból kíván levezetni.
74 Jelen esetben az OHIM előtti eljárás irataiból nem derül ki, hogy az OHIM fórumai rendelkeztek‑e a POWER védjeggyel ellátott cigarettákra vonatkozó eladási statisztikákkal, amelyekre a felperes keresetében hivatkozik korábbi nemzeti védjegye ismertségének megállapítása céljából. Továbbá egyes benyújtott adatok a fellebbezési tanács előtt benyújtott fellebbezés érveit bemutató válaszbeadvány benyújtását követő referencia-időszakra vonatkoznak.
75 Ilyen körülmények között e statisztikák csak akkor befolyásolhatják a megtámadott határozat jogszerűségét, ha az OHIM‑nak azokat hivatalból tekintetbe kellett volna vennie (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑247/01. sz., eCopy kontra OHIM (ECOPY) ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑5301. o.] 46. pontját.
76 Márpedig jelen ügyben ez az eset nem áll fenn, mivel a 40/94 rendelet 74. cikke (1) bekezdésének értelmében egy, a jelen ügyhöz hasonlóan a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban az OHIM vizsgálata a felek által előterjesztett érvekre, valamint a kérelem szerinti igényekre korlátozódik.
77 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja hibás alkalmazására vonatkozó első jogalapot tehát el kell utasítani.
A felperes szellemi tulajdonjogaitól való megfosztására vonatkozó második jogalapról
78 A felperes arra hivatkozik, hogy a Közösség nem bír hatáskörrel ahhoz, hogy őt szellemi tulajdonjogaitól megfossza azáltal, hogy korábbi védjegyét a bejelentett megjelölés általi másolásnak és az ő megjelölése formájának átvételével történő bitorlásnak teszi ki.
79 A felperes jogszerűtlenül, a nemzeti jog megsértésével, korlátozva van szellemi tulajdonjogainak gyakorlásában, melyeket tartózkodási államában szabályosan szerzett.
80 Az OHIM álláspontja szerint ez a kifogás nem bír relevanciával, mivel az igazgatási eljárás tárgya annak megállapítása, hogy a bejelentett közösségi védjegy lajstromozható‑e, és egyáltalán nem érinti a korábbi nemzeti védjegy érvényességét.
81 Az Elsőfokú Bíróság számára elegendő annak megállapítása, hogy a felperes korábbi védjegye érvényességét semmi esetre sem szüntetheti meg a bejelentett megjelölés közösségi védjegyként történő esetleges lajstromozása.
82 A fentiekből következik, hogy a szóban forgó lajstromozás nem vezethet a bejelentett közösségi ábrás védjegy és a felperes korábbi szóvédjegye közötti összetéveszthetőséghez a német vásárlóközönség tudatában.
83 A felperes tehát tévesen hivatkozott a korábbi nemzeti védjegyéhez fűződő szellemi tulajdonjogaitól való megfosztásra.
84 A második jogalapot tehát el kell utasítani.
85 A fenti megállapítások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
86 Mivel az Elsőfokú Bíróság kellőképpen tájékozodott, a felperes további kérelmeinek nem kell helyt adni.
A költségekről
87 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
88 Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell az OHIM költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felperest kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. június 22‑i nyilvános ülésen.