AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLAT TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE
(első tanács)
2015. november 25.
F‑125/14. sz. ügy
Michela Curto
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Akkreditált parlamenti asszisztensek – Elbocsátás – Sérelmet okozó aktus – Késedelmes panasz – A pert megelőző eljárás követelményének be nem tartása – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Curto azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg azon, 2013. december 5‑i európai parlamenti határozatot, amely megszüntette az akkreditált parlamenti asszisztensi szerződését, és amennyiben szükséges, semmisítse meg az e határozattal szemben benyújtott panaszát elutasító határozatot, valamint kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen neki 65 000 euró összegű kártérítést.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. M. Curto maga viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Eljárásgátló jelleg – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Pusztán megerősítő aktus – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (1) bekezdés)
1. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke annak a feltételnek rendeli alá a tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott által az őt alkalmazó intézménnyel szemben benyújtott kereset elfogadhatóságát, hogy annak megindítása előtt szabályszerűen lefolytatták az e cikkekkel létrehozott előzetes közigazgatási eljárást.
A kinevezésre jogosult hatóság határozata a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panasz tárgya lehet. E rendelkezés szerint a panaszt három hónapos határidőn belül kell benyújtani a meghatározott személyre vonatkozó intézkedés esetében attól időponttól számítva, amikor az érintett személyt a határozatról értesítették, de semmiképpen sem később, mint amikor az érintett a határozatot kézhez kapta.
A sérelmet okozó aktus elleni panasz benyújtására nyitva álló, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében előírt három hónapos határidő jogvesztő jellegű, és sem a felek, sem a bíróság nem térhet el attól, mivel e határidő célja a jogi helyzetek biztonságának és világos voltának, valamint a jog egyértelműségének biztosítása. Az uniós bíróság feladata tehát, hogy a határidő betartását hivatalból ellenőrizze.
(lásd a 27–29. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1987. június 4‑i P kontra GSZB végzés, 16/86, EU:C:1987:256, 6. pont;
Elsőfokú Bíróság: 1992. május 11‑i Whitehead kontra Bizottság végzés, T‑34/91, EU:T:1992:64, 18. pont; 2005. szeptember 7‑i Krahl kontra Bizottság végzés, T‑358/03, EU:T:2005:301, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
Közszolgálati Törvényszék: 2007. szeptember 10‑i Speiser kontra Parlament végzés, F‑146/06, EU:F:2007:153, 21. pont.
2. A közigazgatási panasznak és az azt követő keresetnek egyaránt a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése és 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, a felperesnek sérelmet okozó aktus ellen kell irányulnia, amely az érintett jogi helyzetére közvetlen és azonnali kihatással van.
Az olyan határozat megsemmisítése iránti kereset, mellyel csupán egy korábbi, az előírt határidőben meg nem támadott határozatot erősítenek meg, elfogadhatatlan. A határozat csupán a korábbi határozat megerősítése, amennyiben nem tartalmaz semmilyen új körülményt a korábbi aktushoz képest, és nem előzte meg e korábbi aktus címzettje helyzetének újbóli értékelése.
Az adminisztrációnak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 139. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett, az ideiglenes alkalmazott szerződését megszüntető határozatot tartalmazó levele nem hagy kétséget a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak az érintett szerződésének megszüntetésére irányuló szándékát illetően, és így a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett sérelmet okozó aktusnak minősül.
Ellenben az érintettnek címzett, a szerződése lejártának időpontját rögzítő levél csupán a szerződést megszüntető korábbi határozat egyszerű megerősítésének minősülhet.
(lásd a 30., 33., 35. és 36. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1978. március 9‑i Herpels kontra Bizottság ítélet, 54/77, EU:C:1978:45, 11–14. pont; 1980. december 10‑i Grasselli kontra Bizottság ítélet, 23/80, EU:C:1980:284, 18. pont; 1987. január 21‑i Stroghili kontra Számvevőszék ítélet 204/85, EU:C:1987:21, 6. pont;
Elsőfokú Bíróság: 2000. június 27‑i Plug kontra Bizottság végzés, T‑608/97, EU:T:2000:167, 22. pont; 2005. szeptember 7‑i Krahl kontra Bizottság végzés, T‑358/03, EU:T:2005:301, 38. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2006. december 19‑i Suhadolnik kontra Bíróság végzés, F‑78/06, EU:F:2006:141, 31. pont; 2007. szeptember 10‑i Speiser kontra Parlament végzés, F‑146/06, EU:F:2007:153, 23. pont; 2008. július 15‑i Pouzol kontra Számvevőszék végzés, F‑28/08, EU:F:2008:100, 45. pont; 2011. szeptember 8‑i Pachtitis kontra Bizottság végzés, F‑51/11 R, EU:F:2011:130, 28. pont.