Language of document : ECLI:EU:T:2021:194

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített tizedik tanács)

2021. április 14.(*)

„Állami támogatások – A dán légi közlekedési piac – Dánia által a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben egy légitársaság javára nyújtott támogatás – Garancia – Kifogást nem emelő határozat – A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének feltételét képező kötelezettségvállalások – Rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Egyenlő bánásmód – Indokolási kötelezettség”

A T‑378/20. sz. ügyben,

a Ryanair DAC (székhelye: Swords [Írország], képviselik: E. Vahida, F.‑C. Laprévote, S. Rating, I.‑G. Metaxas‑Maranghidis és V. Blanc ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: F. Tomat, L. Flynn és S. Noë, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Dán Királyság (képviselik: J. Nymann‑Lindegren és M. Søndahl Wolff, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: R. Holdgaard ügyvéd),

a Francia Köztársaság (képviselik: E. de Moustier és P. Dodeller, meghatalmazotti minőségben)

és

a SAS AB (székhelye: Stockholm [Svédország], képviseli: F. Sjövall ügyvéd)

beavatkozó felek,

az SA.56795 (2020/N) – Dánia – A Covid19‑világjárvány által a SAS számára okozott károk megtérítése – állami támogatásról szóló, 2020. április 11‑i C(2020) 2416 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, A. Kornezov, E. Buttigieg, K. Kowalik‑Bańczyk (előadó) és G. Hesse bírák,

hivatalvezető: E. Artemiou tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. november 27‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2020. április 10‑én a Dán Királyság az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően bejelentett az Európai Bizottságnak egy legfeljebb 1,5 milliárd svéd korona (SEK) összegű rulírozó hitelkeretre vonatkozó garancia formájában a SAS AB javára nyújtott támogatásra vonatkozó intézkedést (a továbbiakban: szóban forgó intézkedés). Ezen intézkedés célja, hogy részlegesen megtérítse a SAS részére a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán a járatainak törléséből vagy átütemezéséből eredő kárt.

2        2020. április 15‑én a Bizottság elfogadott az SA.56795 (2020/N) – Dánia – A Covid19‑világjárvány által a SAS számára okozott károk megtérítése – állami támogatásról szóló, 2020. április 11‑i C(2020) 2416 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyben megállapította, hogy a szóban forgó intézkedés egyrészt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, másrészt pedig az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a belső piaccal.

 Az eljárás és a felek kérelmei

3        A Törvényszék Hivatalához 2020. június 19‑én benyújtott keresetlevelében a felperes Ryanair DAC előterjesztette a jelen keresetet.

4        A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott beadványával a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék a jelen keresetet az eljárási szabályzatának 151. és 152. cikke szerinti gyorsított eljárásban bírálja el. A Törvényszék (tizedik tanács) 2020. július 15‑i határozatával helyt adott a gyorsított eljárás iránti kérelemnek.

5        A tizedik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

6        A Bizottság 2020. július 29‑én benyújtotta az ellenkérelmet a Törvényszék Hivatalához.

7        Az eljárási szabályzat 106. cikkének (2) bekezdése alapján a felperes 2020. augusztus 12‑én tárgyalás tartása iránt indokolt kérelmet terjesztett elő.

8        A Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 31‑én, illetve 2020. szeptember 4‑én és 21‑én benyújtott beadványaikkal a Dán Királyság, a SAS és a Francia Köztársaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 8‑án, 15‑én és 30‑án benyújtott beadványaival a felperes az eljárási szabályzat 144. cikke (7) bekezdésének megfelelően azt kérte, hogy a keresetlevélben és a keresetlevél rövidített változatában szereplő bizonyos adatokat ne közöljenek a Dán Királysággal, a SAS‑szal és Francia Köztársasággal.

9        2020. szeptember 17‑i, illetve október 7‑i végzésével a Törvényszék kibővített tizedik tanácsának elnöke engedélyezte a Dán Királyság, a Francia Köztársaság és a SAS beavatkozását, és ideiglenesen a keresetlevélnek és a keresetlevél rövidített változatának közlését a felperes által benyújtott nem bizalmas változatokra korlátozta az előbbieknek a bizalmas kezelés iránti kérelemre vonatkozó esetleg észrevételei benyújtásáig.

10      A 2020. október 7‑i pervezető intézkedéssel a Dán Királyság, a Francia Köztársaság és a SAS számára az eljárási szabályzat 154. cikkének (3) bekezdése alapján engedélyezték, hogy beavatkozási beadványt nyújtsanak be.

11      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;

12      A Bizottság és a SAS azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

13      A Francia Köztársaság és a Dán Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

 A jogkérdésről

14      Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság jogosult mérlegelni az egyes ügyek körülményei alapján, hogy a gondos igazságszolgáltatás indokolja‑e a kereset érdemi elutasítását, anélkül hogy ezt megelőzően határozna annak elfogadhatóságáról (lásd ebben az értelemben: 2002. február 26‑i Tanács kontra Boehringer ítélet, C‑23/00 P, EU:C:2002:118, 51. és 52. pont; 2016. szeptember 14‑i Trajektna luka Split kontra Bizottság ítélet, T‑57/15, nem tették közzé, EU:T:2016:470, 84. pont). Következésképpen, tekintettel különösen a jelen eljárás gyorsított eljáráskénti engedélyezéséhez vezető megfontolásokra, valamint arra, hogy milyen jelentőség fűződik az ügy érdemére vonatkozó gyors válaszhoz mind a felperes, mind pedig a Bizottság és a Dán Királyság számára, először is meg kell vizsgálni a kereset megalapozottságát, anélkül hogy előzetesen határozni kellene annak elfogadhatóságáról.

15      Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első azon alapul, hogy a Bizottság megsértette azt a követelményt, amely szerint az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján nyújtott támogatások nem egyetlen károsult által elszenvedett károk helyreállítására irányulnak; a második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedés arányos volt a Covid19‑világjárvány által a SAS számára okozott károkra tekintettel; a harmadik azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az Unión belüli légi közlekedés liberalizációjára vonatkozó különböző rendelkezéseket; a negyedik azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az eljárási jogait azzal, hogy a komoly nehézségek ellenére megtagadta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását; az ötödik pedig azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdését.

 Az első, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság megsértette azt a követelményt, amely szerint az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján nyújtott támogatások nem egyetlen károsult által elszenvedett károk helyreállítására szolgálnak

16      A felperes azt állítja, hogy az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli események főszabály szerint régiókat vagy teljes ágazatokat, illetve egész gazdaságot érintenek. Így e rendelkezés az ezen események összes károsultja – és nem csupán közülük néhány – által elszenvedett károk helyreállítására szolgál.

17      A Bizottság, a Dán Királyság, a Francia Köztársaság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

18      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetők a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás.

19      A jelen ügyben a felperes nem vitatja a Bizottságnak a megtámadott határozatban elfogadott azon értékelését, amely szerint a Covid19‑világjárványt az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „rendkívüli eseménynek” kell tekinteni. Egyébiránt a megtámadott határozatból az következik, hogy a Covid19‑világjárvány a légi utasszállítás túlnyomó részének szüneteléséhez vezetett, tekintettel többek között az Unió több tagállama, köztük Dánia határainak lezárására.

20      Ebből következik, hogy a felperes helyesen mutat rá arra, hogy a SAS nem az egyetlen vállalkozás, és nem is az egyetlen légitársaság, amelyet érintett a szóban forgó rendkívüli esemény.

21      Mindazonáltal, amint arra a Bizottság az ellenkérelmében helyesen hivatkozik, a tagállamokat egyáltalán nem terheli arra vonatkozó kötelezettség, hogy támogatást nyújtsanak az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli esemény által okozott károk helyreállítására.

22      Közelebbről egyrészt, noha az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy azok végrehajtását megelőzően jelentsék be a Bizottságnak az állami támogatásokra vonatkozó szándékaikat, a támogatás nyújtására azonban nem kötelezi őket (2018. május 30‑i Yanchev végzés, C‑481/17, nem tették közzé, EU:C:2018:352, 22. pont).

23      Másrészt a támogatás az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjának megfelelően valamely rendkívüli esemény által okozott károk helyreállítására szolgálhat, függetlenül attól, hogy e károkat teljes egészében nem állítja helyre.

24      Következésképpen sem az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdéséből, sem pedig az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjából nem következik, hogy a tagállamok kötelesek lennének a rendkívüli esemény által okozott teljes kárt helyreállítani, ily módon egyáltalán nem kötelesek támogatást nyújtani az e károkat elszenvedő valamennyi károsultnak.

25      E körülmények között a felperes megalapozatlanul állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot pusztán amiatt, hogy a szóban forgó intézkedésnek nem kedvezményezettje a Covid19‑világjárvány által okozott károkat elszenvedő összes károsult.

26      Ennélfogva a felperes első jogalapját el kell utasítani.

 A második jogalapról, amely azon alapul, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedés arányos volt a Covid19világjárvány által a SAS számára okozott károkra tekintettel

27      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontját, mivel jóváhagyta a SAS által elszenvedett kár esetleges túlkompenzációját.

28      A Bizottság, a Dán Királyság, a Francia Köztársaság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

29      E tekintetben meg kell állapítani, hogy mivel az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében kimondott általános elvtől való eltérésről van szó, az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontját szigorúan kell értelmezni. Ennélfogva e rendelkezés értelmében egyedül a természeti csapások vagy más rendkívüli események által közvetlenül okozott gazdasági hátrányok kompenzálhatók (2006. február 23‑i Atzeni és társai ítélet, C‑346/03 és C‑529/03, EU:C:2006:130, 79. pont).

30      Ebből következik, hogy azok a támogatások, amelyek meghaladhatják a kedvezményezettjeik által elszenvedett veszteségeket, nem tartoznak az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2004. november 11‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑73/03, nem tették közzé, EU:C:2004:711, 40. és 41. pont).

31      A megtámadott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés arra irányul, hogy részlegesen megtérítse a SAS részére a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán a járatainak törléséből vagy átütemezéséből eredő kárt. Bár a Bizottság jelezte, hogy a SAS által elszenvedett kár mértéke még nem volt ismert e határozat elfogadásakor, kifejtette, hogy azon „hozzáadott érték elvesztéséről” van szó, amely a 2019 márciusától 2020 februárjáig terjedő időszak és a 2020 márciusától 2021 februárjáig terjedő időszak jövedelmei közötti különbözetből áll, amelyből levonták egyrészt a 2019. március és 2020. február között felmerült költségek alapján kiszámított, fel nem merült változó költségeket, másrészt pedig a jövedelemkiesésre eső haszonkulcsot. A kár összegét ideiglenesen úgy állapították meg, hogy figyelembe vették a légi forgalomnak a 2020 márciusától 2021 februárjáig terjedő időszak tekintetében bekövetkező 50 és 60% közötti csökkenését a 2019 márciusától 2020 februárjáig terjedő időszakhoz viszonyítva, amely 5 és 15 milliárd SEK közötti összegnek felelt meg.

32      E körülmények között a Bizottság úgy vélte, hogy még abban az esetben is, ha a szóban forgó intézkedésből eredő támogatás összege megfelel a garantált összegnek, azaz 1,5 milliárd SEK‑nek, ez az összeg alacsonyabb marad a SAS által elszenvedett kárnál. Egyebekben kifejtette, hogy a Dán Királyság kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb 2021. június 30‑ig elvégzi a SAS által ténylegesen elszenvedett károk utólagos értékelését, és a kifizetett támogatás visszatérítését kéri annyiban, amennyiben az meghaladja az említett kárt, figyelembe véve a Covid19‑világjárvány miatt a SAS részére nyújtható támogatások összességét, ideértve azokat is, amelyeket külföldi hatóságok, köztük a norvég hatóságok nyújthatnak.

33      Először is a felperes azt állítja, hogy a SAS által elszenvedett kár értékelésére irányuló, a megtámadott határozatban bemutatott számítási módszer nem kellően pontos, és nem teszi lehetővé az e vállalkozás által elszenvedett kár megfelelő értékelését. Azt állítja, hogy e körülmények között a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és mérlegelési hibát követett el.

34      Másodszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azokat a károkat, amelyeket a többi légitársaság szenvedett el Dániában.

35      Ami először is a SAS által elszenvedett kár értékelését illeti, a fenti 31. pontból az következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megjelölte azokat az elemeket, amelyeket a kár számszerűsítése érdekében figyelembe kell venni, vagyis a jövedelemkiesést, az elkerült változó költségeket és a haszonkulcs kiigazítását, valamint azt az időszakot, amelynek során e kár bekövetkezhet. Egyebekben kifejtette, hogy a jövedelemkiesést a SAS összes jövedelmére, és nem csupán a légi utasszállításból származó bevételekre tekintettel kell meghatározni, és bemutatta a SAS részéről felmerült költségek nem kimerítő listáját. Ezenkívül, amint az a megtámadott határozat 34–37. pontjából kitűnik, a Bizottság megjegyezte, hogy a dán hatóságok kötelezettséget vállaltak egyrészt a SAS által elszenvedett kár és az általa végeredményben kapott támogatás összegének részletes és konkrét utólagos számszerűsítésére, másrészt pedig annak biztosítására, hogy a SAS visszatéríti az említett kár esetleges túlkompenzációját.

36      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel, amelyeket az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli esemény jellemez, amelyet a Covid19‑világjárvány képez, és figyelemmel annak változó jellegére, valamint az okozott kár számszerűsítésének és a végeredményben nyújtott támogatás összegének szükségképpeni távlati jellegére, a Bizottság a megtámadott határozatban kellő pontossággal bemutatta a SAS által elszenvedett kár értékelésére irányuló számítási módszert.

37      Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjeszt elő olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy a megtámadott határozatban meghatározott számítási módszer a SAS által ténylegesen elszenvedett kárt meghaladó állami támogatás folyósítását tenné lehetővé. E tekintetben a felperes által hivatkozott azon körülmény, hogy a Bizottság „A természeti csapások által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás (az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja) Ellenőrző lista a tagállamok számára” című dokumentumban arra hívja fel a tagállamokat, hogy nyújtsanak be „részletes programot, amely meghatározza a károk összegének kiszámítására szolgáló módszert”, amennyiben e módszer már létezik az érintett tagállam nemzeti jogában, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a megtámadott határozatban szereplő számítási módszer pontatlan az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alkalmazása szempontjából.

38      E feltételek között a fenti körülményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, és nem követett el mérlegelési hibát sem a SAS által elszenvedett kár értékelését illetően.

39      Másodszor, a többi légitársaság által Dániában elszenvedett kárt illetően a felperes az első jogalap keretében kifejtett érvelésére támaszkodva azt állítja, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett rendkívüli esemény károsultjainak összességét. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy – amint az a fenti 24. pontban említésre került – a tagállamok nem kötelesek támogatást nyújtani az ilyen rendkívüli esemény által okozott károkat elszenvedő valamennyi károsultnak. Következésképpen a felperes állításával ellentétben a kizárólag a SAS részére nyújtott támogatás nem függött annak Bizottság általi bizonyításától, hogy az ezen esemény által okozott kár csak e vállalkozást érintette.

40      Másodszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vizsgálhatja a szóban forgó intézkedés arányosságát 2021. március hónapot megelőzően. Arra hivatkozik, hogy a SAS a megtámadott határozat elfogadását követően szinte azonnal részesül a támogatásban, míg a SAS által elszenvedett kár 2021. március hónapig csak fokozatosan következik be, és e károk összege hipotetikus marad, különös tekintettel a számítási módszer hiányára.

41      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a szóban forgó intézkedés egy rulírozó hitelkeretre vonatkozó garancia. Ebből következik, hogy a támogatás maximális összegét, azaz a garantált 1,5 milliárd SEK összeget, csak abban az esetben fizetik ki, ha a SAS nem képes visszafizetni a számára kölcsön nyújtott teljes összeget. Márpedig a felperes nem terjeszt elő semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy amikor a megtámadott határozatot elfogadták, a Bizottságnak tudnia kellett, hogy a SAS feltétlenül ilyen fizetésképtelen helyzetbe kerül.

42      Ebből következik, hogy – amint egyébként az [EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikknek] a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményből (HL 2008. C 155., 10. o.) is kitűnik – a SAS részére nyújtott támogatások összege valójában a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a szóban forgó intézkedés mellett és a szóban forgó intézkedés hiányában alkalmazott kamatmérték különbségének felelt meg.

43      A Bizottság a maximális kamatmértéket a szóban forgó intézkedés hiányában 10,26%‑ra értékelte, anélkül hogy ezt a felperes vitatta volna. Következésképpen a SAS részére nyújtott támogatások összege nem haladhatja meg az első évben a 153,9 millió SEK‑et, amelyből ezen kívül ki kell vonni az ezen intézkedésnek a SAS részére kiszámlázott díját, amely a megtámadott határozat értelmében évente legalább 15 millió SEK, valamint a SAS által az említett intézkedés elfogadására tekintettel kialkudott kamatmértéket.

44      Ebből következik, hogy a felperes nem állíthatja megalapozottan, hogy a SAS a megtámadott határozat elfogadásától kezdve részesülhet a teljes támogatásban.

45      Másodszor a Bizottság mindenesetre úgy ítélte meg, hogy a SAS által elszenvedett, legalább 5 milliárd SEK összegű kár magasabb, mint a szóban forgó intézkedés által garantált összeg, vagyis 1,5 milliárd SEK. Márpedig, noha a kár értékelése a légi forgalom csökkenésére vonatkozó előrejelzésektől függ, a felperes nem terjeszt elő olyan bizonyítékot, amely alkalmas lenne ezen értékelés megkérdőjelezésére. Konkrétabban nem vitatja azt a Bizottság által elfogadott feltevést, amely szerint a légi forgalom a 2020 márciusától 2021 februárjáig terjedő időszak tekintetében 50% és 60% között csökken a 2019 márciusától 2020 februárjáig terjedő időszakhoz képest. Azt sem vitatja, hogy a SAS által a Covid19‑világjárvány miatt elszenvedett kár legalább 5 milliárd SEK.

46      E körülmények között a felperes nem vitathatja megalapozottan a szóban forgó intézkedés arányosságát.

47      Harmadszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe sem a Norvég Királyság és a Svéd Királyság által nyújtott támogatásokat, sem azokat, amelyeket 2021. március hónap előtt lehetett volna nyújtani.

48      E tekintetben elegendő rámutatni egyrészt arra, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a SAS által elszenvedett, legalább 5 milliárd SEK összegű kár magasabb, mint a szóban forgó intézkedésből és a Svéd Királyság által korábban elfogadott, a SAS‑t jogosító támogatási programból eredő kumulált, garantált összeg, azaz 3 milliárd SEK. Másrészt a Bizottság kifejezetten utalt a SAS számára a Covid19‑világjárvány által 2021 első negyedévét megelőzően okozott károk miatt nyújtható valamennyi támogatásra. Többek között kifejezetten utalt az említett svéd programon kívül a Norvég Királyság által elfogadott támogatási programra, amelyre a SAS jogosult. A Dán Királyság így kötelezettséget vállalt arra, hogy a szóban forgó intézkedésből eredő támogatás visszatérítését kéri, amennyiben az a többivel együtt – ideértve a külföldi hatóságok által nyújtott támogatásokat is – meghaladja a SAS által ténylegesen elszenvedett kárt.

49      Harmadszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe sem a Norvég Királyság és a Svéd Királyság által nyújtott támogatásokat, sem azokat, amelyeket 2021. március hónap előtt lehetett volna nyújtani.

50      Negyedszer a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a szóban forgó intézkedés hátrányosan megkülönböztető jellegéből eredő versenyelőnyt.

51      E tekintetben meg kell állapítani, hogy valamely támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése céljából az e támogatás által a kedvezményezettjének nyújtott előny nem foglalja magában a kedvezményezett által ezen előny kihasználásával elért esetleges gazdasági előnyt. Lehetséges, hogy ezen előny nem azonos az említett támogatást alkotó előnnyel, sőt kiderülhet, hogy nem is áll fenn, anélkül hogy e körülmény igazolhatná e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének eltérő értékelését (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. december 21‑i Bizottság kontra Aer Lingus és Ryanair Designated Activity ítélet, C‑164/15 P és C‑165/15 P, EU:C:2016:990, 92. pont).

52      Következésképpen meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 40–46. pontból kitűnik – a Bizottság helyesen vette figyelembe a SAS számára nyújtott előnyt, amint az a szóban forgó intézkedésből következik. Ezzel szemben nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem határozta meg az ezen előnyből származó esetleges gazdasági előny fennállását.

53      E körülmények között a felperes megalapozatlanul rója fel a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe az általa hivatkozott hátrányosan megkülönböztető jellegből eredő esetleges versenyelőnyt.

54      Következésképpen a felperes második jogalapját el kell utasítani.

 A harmadik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság megsértette az Unión belüli légi közlekedés liberalizációjára vonatkozó különböző rendelkezéseket

55      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságát azzal az indokkal, hogy a szóban forgó intézkedés a Dániában letelepedett vállalkozások számára kedvezőbb feltételeket biztosít.

56      A Bizottság, a Dán Királyság, a Francia Köztársaság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

57      Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog rendelkezéseit vagy általános elveit sértő állami támogatás nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek (2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, C‑594/18 P, EU:C:2020:742, 44. pont; lásd még ebben az értelemben: 2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 50. és 51. pont).

 A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértéséről

58      A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 66. pont; 2018. június 5‑i Montero Mateos ítélet, C‑677/16, EU:C:2018:393, 49. pont.

59      Az eltérő helyzeteket jellemző tényezőket, és így e helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni. Ezenkívül figyelembe kell venni azon szabályozási terület elveit és céljait, amely alá a szóban forgó aktus tartozik (2008. december 16‑i Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ítélet, C‑127/07, EU:C:2008:728, 26. pont).

60      Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (1984. május 17‑i Denkavit Nederland ítélet, 15/83, EU:C:1984:183, 25. pont), mivel több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokkal (2019. április 30‑i Olaszország kontra Tanács [A Földközi‑tengeri kardhal halászati kvótája] ítélet, C‑611/17, EU:C:2019:332, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61      A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat olyan hátrányosan megkülönböztető bánásmódot tesz lehetővé, amely nem szükséges a szóban forgó intézkedés céljának eléréséhez, azaz a Covid19‑világjárvány által okozott károk megtérítéséhez. Úgy véli, hogy a Dánia összeköttetésének, valamint az e határozatban szintén említett, Skandinávián belüli összeköttetésnek a fenntartására irányuló célkitűzés sérti az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontját, és megköveteli, hogy más légitársaságokat is figyelembe vegyenek, mivel azok a Dánia teljes belföldi és nemzetközi légi utasforgalmának 68%‑át teszik ki. Ezenkívül a Skandinávián belüli összeköttetés fenntartására irányuló célkitűzés állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Hasonlóképpen, a SAS részére a működési engedélyét kiadó tagállam kritériuma, amelyet a megtámadott határozatban alkalmaztak, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

62      E tekintetben először is rá kell mutatni arra, hogy a felperes állításával ellentétben a szóban forgó intézkedésnek nem az a célja, hogy – a SAS számára a Covid19‑világjárványból eredő kár részlegesen megtérítésén kívül – fenntartsa Dánia összeköttetését, valamint a „Skandinávián belüli megközelíthetőséget”.

63      Egyrészt ugyanis rá kell mutatni, hogy a felperes e tekintetben a megtámadott határozat 21–26. pontjára hivatkozik. Márpedig e bekezdések a „Kedvezményezett” című pont alatt helyezkednek el, amely csupán megnevezi a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjét, vagyis a SAS‑t. Másrészt e határozatnak „Az intézkedés célja” című pontjából, és különösen annak (5) bekezdéséből az következik, hogy a szóban forgó intézkedés kizárólag arra irányul, hogy részlegesen megtérítse a SAS részére a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán a járatainak törléséből vagy átütemezéséből eredő kárt.

64      Ebből következik, hogy a felperes nem állíthatja megalapozottan azt sem, hogy a szóban forgó intézkedést azzal az indokkal hozták meg a SAS javára, hogy ez utóbbi a Dán Királyság által kiadott, a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24‑i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 293., 3. o.) 3. cikke értelmében vett működési engedéllyel rendelkezett. A Bizottság ugyanis a megtámadott határozat „Kedvezményezett” című pontjában kétségkívül úgy ítélte meg, hogy a SAS volt az egyetlen olyan légitársaság, amely a Dán Királyság által kiadott engedéllyel rendelkezik, amely „alapvető fontosságú [az e tagállamba irányuló], onnan kiinduló és azon belüli megközelíthetőséghez”. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy mivel a szóban forgó intézkedés célja nem Dánia megközelíthetőségének biztosítása, a Bizottság e megfontolása nem értelmezhető úgy, mint amely annak igazolására irányul, hogy a szóban forgó intézkedés csak a SAS‑nak kedvez.

65      Másodszor meg kell állapítani, hogy a szóban forgóhoz hasonló egyedi támogatás per definitionem csak egyetlen vállalkozásnak kedvez, kizárva minden más vállalkozást, ideértve azokat is, amelyek e támogatás kedvezményezettjével összehasonlítható helyzetben vannak. Így az ilyen egyedi támogatás jellegénél fogva eltérő bánásmódot, sőt hátrányos megkülönböztetést valósít meg, amely pedig az említett intézkedés egyedi jellegéhez szorosan kapcsolódik. Márpedig azt állítani, amint a felperes teszi, hogy a szóban forgó egyedi támogatás ellentétes a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, lényegében azt jelenti, hogy minden egyedi támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét pusztán a lényegüket tekintve kizárólagos jellegénél fogva és hátrányosan megkülönböztető jellege miatt szisztematikusan kétségbe vonják, holott az uniós jog lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyedi támogatásokat nyújtsanak, feltéve hogy az EUMSZ 107. cikkben előírt valamennyi feltétel teljesül.

66      E tekintetben a fenti 24. pontban egyébként konkrétan az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontját illetően megállapítást nyert, hogy a tagállamok nem kötelesek a rendkívüli esemény által okozott teljes kárt helyreállítani, következésképpen nem kötelesek támogatást nyújtani az e károkat elszenvedő valamennyi károsultnak.

67      Harmadszor meg kell állapítani, hogy a fenti 59. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a felperes megalapozottan hivatkozik arra, hogy a Covid19‑világjárványra vonatkozó korlátozások a Dániában működő valamennyi légitársaságot érintették, és hogy ebből következően – a SAS‑hoz hasonlóan – valamennyien elszenvedték a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán a járataik törléséből vagy átütemezéséből eredő kárt.

68      Mindazonáltal, még azt feltételezve is, hogy – amint azt a felperes állítja – a szóban forgó intézkedéssel bevezetett eltérő bánásmód, mivel csak a SAS‑t részesíti előnyben, hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető, meg kell vizsgálni, hogy azt jogszerű cél igazolja‑e, és hogy az szükséges, megfelelő és arányos‑e annak eléréséhez (lásd a fenti 58. és 60. pontot). Hasonlóképpen, amennyiben a felperes az EUMSZ 18. cikk első bekezdésére hivatkozik, hangsúlyozni kell, hogy e rendelkezés szerint a Szerződések alkalmazási körében és „az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül”, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy ez az eltérő bánásmód megengedett‑e a megtámadott határozat jogalapját képező EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján. E vizsgálat magában foglalja egyrészt azt, hogy a szóban forgó intézkedés célja megfeleljen az utóbbi rendelkezésben foglalt követelményeknek, másrészt pedig, hogy a szóban forgó intézkedés nyújtásának módja, azaz a jelen esetben az, hogy az csak a SAS‑nak kedvez, olyan jellegű legyen, hogy lehetővé tegye e cél elérését, és ne lépje túl az annak eléréséhez szükséges mértéket.

69      Ami a szóban forgó intézkedés célját illeti, a felperes nem vitatja, hogy a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán egy légitársaság járatainak törléséből vagy átütemezéséből eredő kár megtérítése lehetővé teszi az e világjárvány által okozott károk helyreállítását. Amint a fenti 19. pontban megállapításra került, a felperes azt sem vitatja, hogy a Covid19‑világjárvány az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli eseménynek minősül.

70      A szóban forgó intézkedés nyújtásának részletszabályait illetően a Bizottság a megtámadott határozatban rámutatott arra, hogy a SAS, amelynek működése Dániára, Svédországra és Norvégiára összpontosult, a Skandinávián belüli légi forgalom kétharmadát, a koppenhágai (Dánia) repülőtér forgalmának 33%‑át, a dániai belföldi és nemzetközi összforgalom 32%‑át, valamint a dániai belföldi összeköttetés 40%‑át képviselte. Márpedig a felperes maga is elismeri, hogy „[a] piaci részesedés elfogadható mutatója a légitársaságok által elszenvedett károknak”.

71      A felperes mindazonáltal arra hivatkozik, hogy e körülmény nem teszi lehetővé a szóban forgó intézkedésből eredő eltérő bánásmód igazolását. Úgy véli ugyanis, hogy ez az eltérő bánásmód nem arányos, mivel ez az intézkedés a SAS részére a Covid19‑világjárvány által okozott kár megtérítésére nyújtott teljes támogatást biztosítja, noha a SAS‑t e kár 35%‑ánál kevesebb kár éri.

72      E tekintetben a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a SAS‑t a jelentősebb piaci részesedése miatt jobban érintették a Covid19‑világjárványra vonatkozó korlátozások, mint a Dániában jelen lévő többi légitársaságot. Ezt egyébként megerősítik a keresetlevél A.3.2. mellékletében szereplő adatok is, amelyekből kitűnik, hogy a SAS a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkezett Dániában, amely 34% volt, és hogy e piaci részesedés lényegesen magasabb volt, mint a legközelebbi versenytársé és a felperesé, amelyek csak 18%‑os, illetve 9%‑os piaci részesedéssel rendelkeztek.

73      Ezenkívül közelebbről a fenti 70. pontban említett adatokból kitűnik, hogy a SAS‑t e korlátozások arányaiban jelentős mértékben jobban érintik, mint a felperest, amely – amint az a keresetlevél A.3.2. mellékletéből kitűnik – csak a tevékenységének csekély részét végezte Dánia irányába és ezen államból kiindulva, a SAS‑tól eltérően, amely tekintetében e rész sokkal jelentősebb.

74      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a SAS javára alkalmazott eltérő bánásmód megfelelő az e korlátozásokból eredő károk helyreállítására, és nem haladja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket, a fenti 40–49. pontban már kifejtett indokoknak megfelelően.

75      Ráadásul a felperes nem bizonyítja, hogy a szóban forgó intézkedés csekély összegére tekintettel, amelyre a fenti 43. pont emlékeztet, és a SAS‑t ért kár értékelésére figyelemmel, amelyre a fenti 31. pont emlékeztet, az említett összegnek a Dániában működő összes légitársaság közötti felosztása nem fosztotta volna meg a hatékony érvényesülésétől az említett intézkedést.

76      Ebből következik, hogy indokolt volt, hogy a szóban forgó intézkedés előnyéből csak a SAS részesült, és hogy a szóban forgó intézkedés nem sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

 A letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának megsértéséről

77      Emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt az EUM‑Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek szövege szerint azok célja a nemzeti bánásmódnak a fogadó tagállamban történő biztosítása (lásd: 2015. október 6‑i Finanzamt Linz ítélet, C‑66/14, EU:C:2015:661, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78      Másrészt a szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétes minden olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást nehezebbé teszi a tisztán tagállamon belüli szolgáltatásnyújtásnál, függetlenül attól, hogy fennáll‑e az állampolgárság vagy a lakóhely szerinti hátrányos megkülönböztetés (lásd analógia útján: 2003. február 6‑i Stylianakis ítélet, C‑92/01, EU:C:2003:72, 25. pont). Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése szerint a közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságára a közlekedésre vonatkozó címnek, azaz az EUM‑Szerződés VI. címének rendelkezései az irányadók. A közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságára tehát az elsődleges jog keretében egy különálló jogi rendszer vonatkozik (2014. március 18‑i International Jet Management ítélet, C‑628/11, EU:C:2014:171, 36. pont). Következésképpen az EUMSZ 56. cikk, amely a szolgáltatásnyújtás szabadságát rögzíti, konkrétan nem alkalmazható a légi közlekedés területén (2011. január 25‑i Neukirchinger ítélet, C‑382/08, EU:C:2011:27, 22. pont).

79      A légi közlekedési szolgáltatások liberalizációjára irányuló intézkedéseket tehát kizárólag az EUMSZ 100. cikk (2) bekezdése alapján lehet elfogadni (2014. március 18‑i International Jet Management ítélet, C‑628/11, EU:C:2014:171, 38. pont). Márpedig, amint arra a felperes helyesen rámutat, az uniós jogalkotó e rendelkezés alapján fogadta el az 1008/2008 rendeletet, amelynek éppen az a célja, hogy meghatározza a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a légi közlekedési ágazatban történő alkalmazási feltételeit (lásd analógia útján: 2003. február 6‑i Stylianakis ítélet, C‑92/01, EU:C:2003:72, 23. és 24. pont). Meg kell azonban állapítani, hogy a felperes egyáltalán nem hivatkozik e rendelet megsértésére.

80      A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a felperes lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó intézkedés hátrányosan megkülönböztető jellege folytán korlátozza a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

81      Márpedig, noha igaz, hogy a szóban forgó intézkedés olyan egyedi támogatásra vonatkozik, amely csak a SAS‑nak kedvez, a felperes nem bizonyítja, hogy ez a kizárólagos jelleg mennyiben alkalmas arra, hogy visszatartsa őt attól, hogy Dániában telepedjen le, vagy hogy ezen országból kiinduló vagy ezen országba irányuló szolgáltatásokat nyújtson. A felperes többek között nem jelöli meg azokat a ténybeli vagy jogi elemeket, amelyek alapján ez az intézkedés olyan korlátozó hatásokat váltana ki, amelyek túlmutatnak azokon, amelyek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmat megalapozzák, de amelyek – amint az a fenti 58–76. pontban megállapításra került – mindazonáltal szükségesek és arányosak a SAS számára az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt követelményeknek megfelelő olyan rendkívüli esemény által okozott károk helyreállítására, mint amilyen a Covid19‑világjárvány.

82      Következésképpen a szóban forgó intézkedés nem képezi a letelepedési szabadság vagy a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozását. Ebből következik, hogy a felperes nem megalapozottan rója fel a Bizottságnak, hogy nem vizsgálta meg ezen intézkedésnek a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségét.

83      E körülmények között a felperes harmadik jogalapját el kell utasítani.

 Az arra alapított negyedik jogalapról, hogy a Bizottság megsértette a felperes eljárási jogait azzal, hogy a komoly nehézségek ellenére megtagadta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását

84      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság által lefolytatott vizsgálat elégtelen volt, különösen a szóban forgó intézkedés arányosságát, valamint ezen intézkedésnek a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, valamint a szolgáltatásnyújtási szabadság és a letelepedési szabadság elvével való összeegyeztethetőségét illetően. Márpedig e vizsgálat elégtelen jellege olyan komoly nehézségek fennállásáról tanúskodik, amelyek alapján a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást, és lehetővé kellett volna tennie a felperes számára, hogy előterjessze észrevételeit, és így befolyásolja az említett vizsgálatot.

85      A Bizottság, a Dán Királyság, a Francia Köztársaság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

86      Rá kell mutatni, amint arra lényegében a Bizottság is hivatkozik, hogy a fellebbező negyedik jogalapja valójában másodlagos jellegű abban az esetben, ha a Törvényszék nem vizsgálta volna meg a magára a támogatásra vonatkozó értékelés megalapozottságát. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az ilyen jogalap arra irányul, hogy megengedhetővé váljon valamely érdekelt fél számára, hogy e minőségében az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indítson, amit egyébként vele szemben megtagadnának (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 48. pont; 2011. október 27‑i Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 44. pont). Márpedig a Törvényszék megvizsgálta a kereset első három jogalapját, amelyek magának a támogatásnak az értékelésére vonatkoznak, így megszűnt e jogalap jelzett célkitűzése.

87      Ráadásul meg kell állapítani, hogy e jogalapnak nincs önálló tartalma. Az ilyen jogalap keretében ugyanis a felperes a hivatalos vizsgálati eljárás keretében őt megillető eljárási jogok védelme érdekében kizárólag annak bizonyítására alkalmas jogalapokra hivatkozhat, hogy azon információk és bizonyítékok értékelésének, amelyekkel a Bizottság a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszában rendelkezett vagy rendelkezhetett, kétségeket kellett volna ébresztenie ezen intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 81. pont; 2009. július 9‑i 3F kontra Bizottság ítélet, C‑319/07 P, EU:C:2009:435, 35. pont; 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 59. pont), mint a Bizottság által az előzetes vizsgálati eljárás során lefolytatott vizsgálat elégtelen vagy hiányos volta, vagy a harmadik felektől származó panaszok megléte. Márpedig meg kell állapítani, hogy a negyedik jogalap tömör formában átveszi az első, második és harmadik jogalap keretében felhozott érveket, anélkül hogy rávilágítana az esetleges komoly nehézségekre vonatkozó sajátos körülményekre.

88      Ezen indokok alapján meg kell állapítani, hogy mivel a Törvényszék érdemben megvizsgálta az említett jogalapokat, nem szükséges megvizsgálni e jogalap megalapozottságát.

 Az ötödik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdését

89      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdését, mivel nem értékelte a SAS‑nak biztosított versenyelőnyt, nem fejtette ki, hogy miként határozta meg a szóban forgó intézkedés összegét, nem értékelte a Covid19‑világjárvány által okozott károkat, és nem vizsgálta meg, hogy ez az intézkedés összeegyeztethető‑e a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, valamint a szolgáltatásnyújtási szabadság és a letelepedési szabadság elvével. A Bizottság érvelése tehát vagy nem létezik, vagy tautologikus, vagy pedig ellentmondásos.

90      A tárgyaláson a felperes hozzátette, hogy a jelen ügyben szóban forgó, az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli eseményt a megtámadott határozat nem határozta meg egyértelműen. Arra hivatkozott, hogy a megtámadott határozat az utazással kapcsolatos korlátozásokra hivatkozik, amelyeket 2020. július közepe és július eleje között szüntettek meg, míg a Dán Királyság által ideiglenesen megbecsült kár a 2019. és 2020. év, valamint a 2020. és 2021. év közötti „hozzáadott érték elvesztésének” felelt meg.

91      A Bizottság, a Dán Királyság, a Francia Köztársaság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

92      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolásnak a kérdéses jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, illetve hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Ekképpen az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 63. pont; 1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 63. pont; 2004. június 22‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, C‑42/01, EU:C:2004:379, 66. pont; 2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 79. pont).

93      A jelen esetben, ami a szóban forgó jogi aktus természetét illeti, a vitatott határozatot az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése által bevezetett, a támogatások előzetes vizsgálatára irányuló szakasz végén fogadták el, amelynek egyedüli célja annak lehetővé tétele a Bizottság számára, hogy kialakítsa elsődleges véleményét a szóban forgó támogatás teljes vagy részleges összeegyeztethetőségéről, anélkül hogy megindítaná az ugyanezen cikk (2) bekezdésében szabályozott hivatalos vizsgálati eljárást, amely arra szolgál, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye azt, hogy teljes információt kapjon e támogatás összes adatára vonatkozóan.

94      Márpedig az ilyen határozatnak, amelyet rövid határidőn belül hoztak meg, csak azokat az indokokat kell tartalmaznia, amelyek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek az érintett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésével összefüggésben (2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 65. pont).

95      E tekintetben először is a versenyelőny értékét és a támogatás összegét illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban kifejtette, hogy a Dán Királyság nem határozhatta meg a szóban forgó intézkedés összegét, mivel a SAS e határozat elfogadásának időpontjában még nem folytatta le az ezen intézkedéssel támogatott rulírozó hitelkeretre vonatkozó tárgyalásokat. Mindazonáltal a Bizottság figyelembe vette az említett intézkedés hiányában vele szemben alkalmazott kamatlábat, amint a fenti 43. pontban említésre került. Ezenkívül ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét annak névértékét figyelembe véve értékelte.

96      Egyébiránt, amennyiben a felperes a szóban forgó intézkedés hátrányosan megkülönböztető jellegéből eredő versenyelőnyre hivatkozik, elegendő megállapítani, amint az a fenti 52. pontból következik, hogy a Bizottságnak ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során nem kellett figyelembe vennie ezt az előnyt, így azt a megtámadott határozatban sem kellett megemlítenie.

97      Végül a Bizottság egyrészt 5 és 15 milliárd SEK közötti értékre becsülte a SAS által elszenvedett kárt, másrészt megjelölte a fenti 35. pontban felidézett tényezőket, amelyeket figyelembe kell venni e kár Dán Királyság általi kiszámítása során.

98      Másodszor, ami a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a letelepedés szabadságára vonatkozó elveket illeti, kétségkívül emlékeztetni kell arra, hogy ha egyrészt az aktus kedvezményezettjei, másrészt pedig a kizárt gazdasági szereplők összehasonlítható helyzetben vannak, az aktust kibocsátó uniós intézmény egyedi indokolás keretében köteles megmagyarázni, hogy az így bevezetett eltérő bánásmód miért minősül objektíven igazolhatónak (2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 82. pont). A jelen ügyben azonban meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat tartalmazza a fenti 70. pontban felidézett elemeket, amelyek alapján érthetővé válik, hogy a Bizottság miért vélte úgy, hogy indokolt volt, hogy a SAS az egyetlen, amely a szóban forgó intézkedés előnyeiben részesülhet.

99      Harmadszor, a jelen ügyben szóban forgó rendkívüli eseményt illetően meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 19. pontban említésre került, és a megtámadott határozat (51)–(56) bekezdéséből következik – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Covid19‑világjárvány ilyen eseménynek minősül.

100    Egyébiránt, bár a megtámadott határozat (3) bekezdése kifejezetten említi a Dán Királyság, a Svéd Királyság és a Norvég Királyság által 2020 áprilisában és májusában elfogadott, utazással kapcsolatos korlátozásokat és ajánlásokat, egyrészt meg kell állapítani, hogy a szóban forgó intézkedésnek az e határozat (5) bekezdésében említett célja az, hogy részlegesen megtérítse a SAS részére a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán a járatainak törléséből vagy átütemezéséből eredő kárt, anélkül hogy e korlátozásokat pontosabban meghatároznák. Következésképpen a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy a SAS által elszenvedett kár az e határozat (3) bekezdésében említett korlátozásokból eredő kárra korlátozódott, és nem pedig azokból az esetleges korlátozásokból eredő kárra, amelyeket a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben az említett határozatot követően is el lehetett fogadni. Másrészt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem zárja ki, hogy az e határozat (3) bekezdésében említett korlátozások a Bizottság fenti 31. pontban felidézett előrejelzéseinek megfelelően még a feloldásukat követően is hatással lehetnek a légi közlekedésre. Következésképpen meg kell állapítani, hogy nem volt ellentmondásban annak egyidejű megállapítása, hogy a SAS által elszenvedett kár a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben az utazással kapcsolatos korlátozásokból eredt, és hogy e kár 2021‑ig bekövetkezhetett.

101    Ebből következik, hogy a megtámadott határozat megfelelően indokolt, következésképpen a felperes ötödik jogalapját el kell utasítani.

102    A fentiek összességéből következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne annak elfogadhatóságáról határozni.

 A költségekről

103    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a saját költségein felül a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére, ideértve a bizalmas kezelés iránti kérelem keretében felmerült költségeket is.

104    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Dán Királyság és a Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

105    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdésével összhangban a SAS maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Ryanair DACot kötelezi a saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére, ideértve a bizalmas kezelés iránti kérelem keretében felmerült költségeket is.

3)      A Dán Királyság, a Francia Köztársaság és a SAS AB maga viseli saját költségeit.

Van der Woude

Kornezov

Buttigieg

Kowalik‑Bańczyk

 

      Hesse

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. április 14‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.