A Bíróság (második tanács) 2024. január 25-i ítélete (a Sofiyski rayonen sad [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Em akaunt BG ЕООD kontra Zastrahovatelno aktsionerno druzhestvo Armeets AD
(C-438/22. sz. ügy,1 Em akaunt BG)
(Előzetes döntéshozatal – Verseny – Kartellek – EUMSZ 101. cikk – A munkadíjak minimális összegének ügyvédi szakmai szervezet általi rögzítése – Vállalkozások társulása által hozott döntés – Annak tilalma, hogy a bíróság e minimális összegeknél alacsonyabb összegű munkadíjat rendeljen megtéríteni – Versenykorlátozás – Igazolások – Jogszerű célkitűzések – Az ügyvédek által nyújtott szolgáltatások minősége – A 2017. november 23-i CHEZ Elektro Bulgaria és FrontEx International ítélet (C-427/16 és C-428/16, EU:C:2017:890) végrehajtása – A Wouters ítélkezési gyakorlatra való hivatkozás lehetősége cél általi versenykorlátozás esetén)
Az eljárás nyelve: bolgár
A kérdést előterjesztő bíróság
Sofiyski rayonen sad
Az alapeljárás felei
Felperes: Em akaunt BG ЕООD
Alperes: Zastrahovatelno aktsionerno druzhestvo Armeets AD
Rendelkező rész
Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha valamely nemzeti bíróság megállapítja, hogy az ügyvédi munkadíjak minimális összegét meghatározó, a nemzeti szabályozás által kötelezővé tett rendelet ellentétes ezen EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével, köteles megtagadni e nemzeti szabályozásnak az ügyvédi munkadíjnak megfelelő költségek megfizetésére kötelezett féllel szembeni alkalmazását, ideértve azt az esetet is, ha e fél nem kötött ügyvédi szolgáltatásra és ügyvédi munkadíjra vonatkozó szerződést.
Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozást, amely egyrészt nem teszi lehetővé az ügyvéd és ügyfele számára, hogy a Visshia advokatski savethez (legfelsőbb ügyvédi tanács) hasonló ügyvédi szakmai szervezet által elfogadott rendeletben meghatározott minimális összegnél alacsonyabb összegű díjazásban állapodjanak meg, másrészt pedig nem jogosítja fel a bíróságot arra, hogy az az e minimális összegnél alacsonyabb összegű munkadíj megtérítését rendelje el, az e rendelkezés értelmében vett „cél általi” versenykorlátozásnak kell tekinteni. Ilyen korlátozás megléte esetén nem lehet hivatkozni az e nemzeti szabályozás által állítólagosan követett jogszerű célkitűzésekre annak érdekében, hogy a szóban forgó magatartást kivonják a versenykorlátozó megállapodásoknak és magatartásoknak az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében kimondott tilalma alól.
Az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdését az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha valamely nemzeti bíróság megállapítja, hogy az ügyvédi munkadíjak minimális összegét meghatározó, a nemzeti szabályozás által kötelezővé tett rendelet sérti az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmat, köteles megtagadni e nemzeti szabályozás alkalmazását, ideértve azt az esetet is, amikor az e rendeletben előírt minimális összegek az ügyvédi szolgáltatások piacának tényleges árait tükrözik.
____________
1 HL C 408., 2022.10.24.