AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE
(második tanács)
2014. április 9.
F‑87/13. sz. ügy
Philippe Colart és társai
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – A személyi állomány képviselete – A Parlament és az intézmény szakszervezetei, illetve szakmai szervezetei között létrejött keretmegállapodás – A szakszervezet végrehajtó bizottsága – A végrehajtó bizottság összetétele jogszerűségének és az azt alkotó személyek szakszervezeten belüli kifogásolása – Az intézmény által a szakszervezet rendelkezésére bocsátott elektronikus postafiókhoz való hozzáférési jogosultságok – Az elektronikus postafiókhoz való hozzáférési jogosultságok helyreállításának, illetve az összes jogosultság törlésének az intézmény általi megtagadása – Kereshetőségi jog – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel Ph. Colart, J. M. Bras, S. Corthout, D. Decoutere, G. Dony, L. Garzone, Y. Kemmerling‑Linssen, G. Manzella és Ph. Vienne azt kéri a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy semmisítse meg az Európai Parlament főtitkára által 2013 júniusában hozott, a „Solidarité pour les agents et fonctionnaires européens” (a továbbiakban: SAFE) szakszervezet elektronikus postafiókjához való hozzáférési jogosultságok újrakiosztásáról szóló határozatot, valamint ítéljen meg kártérítést a felperesek által a megtámadott határozat miatt elszenvedett valamennyi sérelem miatt.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. Ph. Colart, J. M. Bras, S. Corthout, D. Decoutere, G. Dony, L. Garzone, Y. Kemmerling‑Linssen, G. Manzella és Ph. Vienne maguk viselik saját költségeiket, továbbá kötelesek viselni az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
Tisztviselői kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Szakszervezet vagy szakmai szervezet tagja által a szervezet által védett kollektív érdeket érintő intézkedéssel szemben indított megsemmisítés iránti kereset – Kizárólag abban az esetben fennálló, eljáráshoz fűződő érdek, ha a szervezet tagjait megfosztják a szakszervezeti jogaik rendes gyakorlásának lehetőségétől
(Személyzeti szabályzat, 24b., 90. és 91. cikk)
A személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott megsemmisítés iránti kereset akkor minősül elfogadhatónak, ha az Unió és egy személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személy között fennálló jogvitára vonatkozik, és az e személynek sérelmet okozó aktus jogszerűségére irányul. Ebből a szempontból csak a felperesre kötelező joghatással járó, érdekeinek – tisztviselői vagy alkalmazotti jogi helyzete lényeges megváltoztatásával történő – közvetlen és azonnali befolyásolására alkalmas jogi aktusok vagy intézkedések minősülnek megtámadható aktusnak. A személyzeti szabályzat 24b cikke által védett szakszervezeti szabadságot illetően minden olyan intézkedés, amely a személyzeti szabályzat 24b. cikkéből eredő vagy az intézmény és a szakszervezetek, valamint szakmai szervezetek között létrejött megállapodásban meghatározott szakszervezeti jogok egyéni gyakorlása során közvetlenül vagy közvetve egyedileg vonatkozik a tisztviselőre vagy alkalmazottra, és amely az intézményhez fűződő egyéni munkajogviszonnyal függ össze, olyan sérelmet okozó aktusnak minősül, amellyel szemben a tisztviselőnek vagy az alkalmazottnak eljáráshoz fűződő joga van. Az olyan intézkedés azonban, amely szervezet és az érintett intézmény közötti viszonnyal összefüggésben közvetlenül csak a szervezet által védett kollektív érdeket érinti, nem minősül a tisztviselő vagy alkalmazott által egyénileg megtámadható aktusnak.
E tekintetben a Parlament és az intézmény szakszervezetei, illetve szakmai szervezetei között létrejött keretmegállapodás 14. cikke biztosítja az említett szervezetek számára a Parlament főtitkára rendelkezésére álló elektronikus és audiovizuális kommunikációs eszközök, köztük a hivatali e‑mail cím használatát a keretmegállapodás alkalmazásával összefüggő tevékenységekre és a személyi állománynak e tevékenységekről történő tájékoztatására. Önmagában nem ruház a szervezet tagjai körébe tartozó tisztviselőkre vagy alkalmazottakra – még ha azok a keretmegállapodás 2. cikkének b) pontja értelmében a tagok közgyűlése által választott végrehajtó szervek tagjai is lennének – ahhoz fűződő egyéni jogot, hogy hozzáférjenek az említett szervezetek rendelkezésére bocsátott eszközökhöz. Ezért az érintett szervezet rendelkezésére bocsátott elektronikus postafiókhoz való hozzáférési jogosultságok ideiglenes leállítását megtagadó határozat közvetlenül és azonnal érinti a szervezetnek az említett 14. cikk alapján fennálló azon jogát, hogy használhassa ezt a hivatali e‑mail címet. A szervezetet ezért megillette az a jog, hogy meghatalmazott képviselőin keresztül az EUMSZ 236. cikk alapján, az e rendelkezésben meghatározott két hónapos határidőn belül keresetet nyújtson be a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.
Egyébiránt azonkívül, hogy az említett szervezet által esetlegesen benyújtott kereset elbírálása az Európai Unió Törvényszékének hatáskörébe tartozik, a jelen kereset elfogadhatóságának elismerése azt is jelentené, hogy a Közszolgálati Törvényszékének meg kellene ítélnie a szervezet közgyűlésein és rendkívüli közgyűlésein elfogadott különböző határozatok jogszerűségét annak eldöntéséhez, hogy a felperesek‑e az egyedüliek, akik a szervezet nevében gyakorolhatják a hivatali e‑mail címhez való hozzáférési jogokat. Ennek megítélése azonban egyrészt a szervezeten belüli viták eldöntését jelentené, holott ez a kérdés – mivel a szervezet alapító okiratában foglalt szabályok tagok általi betartására vonatkozik – a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik, másrészt pedig azt eredményezné, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek nem egy tisztviselő vagy alkalmazott és az adminisztráció között fennálló jogvitában kell döntést hoznia, hanem egy szervezet és annak tagjai közötti belső jogvitában.
Amennyiben a felpereseket érinthette a megtámadott határozat, egyrészt a személyzeti szabályzat 24b. cikkében foglalt – különösen a szervezeti tagság alapján fennálló – jogokra nem tisztviselői minőségükben hivatkozhatnak, hanem a szervezet végrehajtó bizottsági tagjaként viselt minőségükben. Másrészt nem tisztviselőként, a Parlamenthez fűződő egyéni munkajogviszonyukkal összefüggésben voltak érintettek. Kizárólag az a szervezet volt érintett a kommunikáció terén, amelyhez a felperesek tartoznak, a tagjaival, illetve a Parlament személyi állományával együtt.
(lásd a 38–41., 50. és 53–59. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 175/73. sz., Union syndicale és társai kontra Tanács ügyben 1974. október 8‑án hozott ítéletének 15. és 17. pontja; 193/87 és 194/87. sz., Maurissen és Union syndicale kontra Számvevőszék ügyben 1989. május 11‑én hozott ítélete; C‑373/04. P. sz., Bizottság kontra Alvarez Moreno ügyben 2006. január 10‑én hozott ítéletének 42. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑227/02. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2003. március 31‑én hozott végzésének 15–17. pontja; T‑34/03. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2004. május 6‑án hozott végzésének 58. pontja;
a Törvényszék T‑199/11. P. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2012. december 13‑án hozott ítéletének 127. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑137/07. sz., Sergio és társai kontra Bizottság ügyben 2009. május 6‑án hozott ítéletének 51., 52., 82., 83. és 116. pontja; F‑124/10. sz., Labiri kontra CESE ügyben 2013. február 26‑án hozott ítéletének 56. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.