T‑417/04. sz. ügy
Regione autonoma Friuli-Venezia Giulia
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Megsemmisítés iránti kereset – 1429/2004/EK rendelet – Mezőgazdaság – A borpiac közös szervezése – Szőlőfajta-nevek és szinonimáik használatának rendje – A használat időbeli korlátozása – Államon belüli jogalany által benyújtott kereset – Személyükben érintett személyek – Elfogadhatatlanság”
A végzés összefoglalása
Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok
(EK 230. cikk, negyedik bekezdés és EK 249. cikk, második bekezdés; 1429/2004 bizottsági rendelet, I. melléklet, 103. pont)
Az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999 rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló 753/2002 rendeletet módosító 1429/2004 rendelet I. mellékletének 103. pontjában magyarázatként szereplő, a „Tocai friulano” megnevezés használatának jogát a 2007. március 31‑ig terjedő időszakra korlátozó rendelkezés a hivatkozott rendeletben előírt általános szabályok részét képezi, melyek az Európai Közösség összes gazdasági szereplőjére és közösségére érvényesek.
E rendelkezés ennek megfelelően objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejt ki joghatást. Következésképpen e rendelkezés általános hatályú intézkedés az EK 249. cikk második bekezdése értelmében, és ezáltal normatív jellegű intézkedésnek minősül.
Mindazonáltal az ilyen intézkedés bizonyos személyeket személyükben érinthet.
A szóban forgó intézkedés esetében azonban – az olyan államon belüli jogalany vonatkozásában, mint a Regione autonoma Friuli‑Venezia Giulia – nem ez a helyzet.
Először is az e jogalany által felhozott termelői minőség nem egyéníti a felperest egy határozat címzettjéhez hasonló módon. A jogi aktus nem veszíti el általános hatályát és ezáltal normatív jellegét azért, mert egy meghatározott pillanatban a hatálya alá tartozó jogalanyok száma, sőt kiléte is többé-kevésbé pontosan meghatározható, amennyiben megállapítható, hogy az alkalmazás azon objektív jogi vagy tényleges helyzet alapján történik, amely a jogi aktusban annak célkitűzésével összefüggésben meghatározásra került. Márpedig a „Tocai friulano” megnevezés 2007. március 31‑e utáni használatának tilalma valamennyi érdekelt gazdasági szereplőre, vagyis e szőlőfajta termesztőire, a szóban forgó bortermelőre és nagykereskedőre általános módon és határozatlan ideig alkalmazandó.
Másodszor az az általános érdek, amellyel valamely régió – mint a területén gazdasági és társadalmi jellegű kérdésekben illetékes jogalany – rendelkezhet arra vonatkozóan, hogy a területe gazdasági fejlődésére nézve kedvező eredményt érjen el, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a régiót az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében érintettnek lehessen tekinteni.
Harmadszor valamely tagállam törvényhozási és rendeletalkotási hatáskörének megosztása egyedül e tagállam alkotmányos rendje körébe tartozik, és közömbös valamely területi önkormányzat érdekeinek egy közösségi jogi aktus általi esetleges érintettségének megítélése szempontjából. Ugyanis a közösségi jogrendben a tagállam hatóságainak feladata a nemzeti szabályozás védelmén alapuló esetleges érdek képviseletének biztosítása, bármilyen is legyen e tagállam alkotmányos rendje vagy területi berendezkedése.
Ezenfelül azok a törvényi és rendeleti kiváltságok, melyekkel a valamely tagállam közjoga szerinti, az államtól eltérő jogalany rendelkezhet, önmagukban nem biztosítják számára azt a lehetőséget, hogy egyéni érdeke érvényesítése céljából egy-egy, a hatásköre terjedelmére semmiféle hatással nem bíró közösségi anyagi jogi rendelkezés megsemmisítését kérje, mivel az ilyen kiváltságokat az ezekkel rendelkező személy általában nem saját érdekében gyakorolja.
Végezetül a hatékony bírói jogvédelem szükségessége nem eredményezheti az EK 230. cikk negyedik bekezdésében foglalt személyes érintettség feltételének figyelmen kívül hagyását.
(vö. 44., 47., 51–52., 54–55., 61–63., 67. pont)