T‑413/10. és T‑414/10. sz. ügyek
(kivonatos közzététel)
Socitrel – Sociedade Industrial de Trefilaria, SA
és
Companhia Previdente – Sociedade de Controle de Participações Financeiras, SA
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – Az előfeszített acél európai piaca – Az árak rögzítése, a piac felosztása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje – Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat – Együttműködés a közigazgatási eljárás során – 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás – Észszerű határidő”
Összefoglaló – A Törvényszék (hatodik tanács) 2015. július 15‑i ítélete
1. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az indokolási kötelezettségnek az adott ügy körülményeire tekintettel való értékelése – Valamennyi releváns ténybeli és jogi elem meghatározásának szükségessége – Hiány
(EUMSZ 296. cikk)
2. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Elrettentő jelleg – Szorzótényező alkalmazása a kiindulási összegre – A jogsértés súlyának értékelése címén kifejtett megfontolásokra való utalás – Megfelelő indokolás
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 25. pont)
3. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei – Észszerű határidő betartása – Megsértés – Következmények – A jogsértést megállapító határozatnak az eljárás túlzott időtartama miatti megsemmisítése – Feltétel – Az érintett vállalkozások védelemhez való jogának megsértése – Olyan tényezők, amelyek magyarázatot adhatnak a közigazgatási eljárás időtartamára
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 17. tanácsi rendelet)
4. Európai uniós jog – Elvek – Bizalomvédelem – Megsértés – Feltételek – Az eredeti határozattal szembeni keresetindítást követően módosító határozat Bizottság általi elfogadása – A gondossági kötelezettség és a védelemhez való jog tiszteletben tartása – A bizalomvédelem elve megsértésének hiánya
5. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A leányvállalataiban kizárólagos vagy közel kizárólagos részesedéssel rendelkező anyavállalat által e leányvállalatokra gyakorolt meghatározó befolyás vélelme, ideértve a holding esetét is
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
6. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A leányvállalataiban kizárólagos vagy közel kizárólagos részesedéssel rendelkező anyavállalat által e leányvállalatokra gyakorolt meghatározó befolyás vélelme, ideértve a holding esetét is – Az e vélelmet megdönteni kívánó társaság bizonyítási kötelezettségei – A vélelem megdöntéséhez elégtelen elemek
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
7. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A leányvállalataiban kizárólagos vagy közel kizárólagos részesedéssel rendelkező anyavállalat által e leányvállalatokra gyakorolt meghatározó befolyás vélelme – Megdönthető jelleg – Az ártatlanság vélelme elvének, a büntetések személyhez kötöttsége elvének, a jogbiztonság elvének és a fegyveregyenlőség elvének tiszteletben tartásával való figyelembevétel
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
8. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Maximális összeg – Kiszámítás – A figyelembe veendő forgalom – A bírságot kiszabó határozat meghozatalának időpontjában vállalkozásként tevékenykedő gazdasági egységet képező valamennyi társaság összesített forgalma
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
9. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Maximális összeg – Kiszámítás – A figyelembe veendő forgalom – A bírság kiszabásának időpontját megelőző üzleti év forgalma – Valamely más korábbi üzleti év forgalmának figyelembevétele – Megengedhetőség – Feltételek
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
10. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg megállapítása – A jogsértés súlya – Értékelési szempontok – Az egyes vállalkozások részvételének súlya – Különbségtétel – Több ágból álló kartell – Az arányosság elvének, valamint a büntetések és szankciók egyéniesítése elvének tiszteletben tartása
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 13. és 22. pont)
11. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg megállapítása – A jogsértés súlya – Egységes jogsértést elkövető vállalkozások különböző kategóriái tekintetében a súly címén alkalmazott mérték fokozatos meghatározása – A jogsértést elkövető vállalkozásokkal szemben alkalmazott mértékek közötti csekély különbség – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása – Értékelés
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
12. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg megállapítása – A jogsértés súlya – Értékelési szempontok – Saját jogi helyzetének az érintett vállalkozás általi téves értékelése – Hatás hiánya
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
13. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy tartsa magát a korábbi határozathozatali gyakorlatához – Hiány
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
14. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Enyhítő körülmények – A vállalkozás passzív vagy vezetőt követő szerepe – Az új iránymutatásba át nem vett körülmény – A Bizottság mérlegelési mozgástere
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 2. és 3. pont; 2006., 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 29. pont)
15. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Enyhítő körülmények – Az eljárás alá vont vállalkozásnak az engedékenységi közlemény keretein kívüli együttműködése – Értékelési szempontok
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 29. pont)
16. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Maximális összeg – Kiszámítás – A jogsértés időszakában egyetlen vállalkozást alkotó társaságok és a jogsértést követően az egyik résztvevőt megszerző társaság – A felső határ különböző számítási módjainak alkalmazása – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 106. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 135–137. pont)
3. A versenyjogban a közigazgatási eljárások észszerű határidőn belüli lefolytatása elvének a megsértése kétféle következménnyel járhat.
Egyrészt abban az esetben, ha az észszerű határidő elvének a megsértése hatást gyakorolt az eljárás kimenetelére, ez a megtámadott határozat megsemmisítését vonhatja maga után. E tekintetben a versenyszabályok alkalmazását illetően az észszerű határidő túllépése csak a jogsértést megállapító határozat megsemmisítését indokolhatja, és csupán abban az esetben, ha bizonyított, hogy ezen elv megsértése sértette az érintett vállalkozások védelemhez való jogát. Ezen konkrét eseten kívül az észszerű határidőn belüli határozathozatal kötelezettségének megsértése nincs hatással a 17. rendelet szerinti közigazgatási eljárás érvényességére. Mivel azonban a védelemhez való jog tiszteletben tartása a versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárásokban alapvető fontosságú, el kell kerülni, hogy e jog orvosolhatatlanul sérüljön a vizsgálati szakasz túlzott elhúzódása miatt, továbbá hogy ez az időtartam megakadályozza az olyan magatartások fennállását cáfoló bizonyítást, amelyek megalapozhatják az érintett vállalkozások felelősségét. Ezért a védelemhez való jog gyakorlása esetleges akadályozásának a vizsgálata nem korlátozódhat arra a szakaszra, amelyben ez a jog ténylegesen érvényesül, vagyis a közigazgatási eljárás második szakaszára, amely a kifogásközléstől a végleges határozat elfogadásáig tart. A védelemhez való jog hatékonysága esetleges gyengülésének forrására vonatkozó vizsgálatnak ezen eljárás egészére ki kell terjednie, figyelembe véve annak teljes időtartamát.
Másrészt abban az esetben, ha az észszerű határidő megsértése nem gyakorol hatást az eljárás kimenetelére, e jogsértés azt eredményezheti, hogy az uniós bíróság a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében a közigazgatási eljárás észszerű határidejének a túllépéséből eredő jogsértés megfelelő orvoslásaként adott esetben csökkenti a kiszabott bírság összegét.
E tekintetben a kartellre vonatkozó eljárás időtartamának magyarázata érdekében figyelembe kell venni különösen a kartell időtartamát, nagy földrajzi kiterjedését, a kartell földrajzi és időbeli szerveződését, a kartell keretében tartott találkozók számát, az érintett vállalkozások számát, az engedékenység iránti kérelmek számát, az ennek keretében rendelkezésre bocsátott vagy a helyszíni vizsgálatok során szerzett, különböző nyelveken készített, és a Bizottság által vizsgálandó dokumentumok terjedelmét, az információkéréseket, a kifogásközlés címzettjeinek számát, az eljárási nyelvek számát, valamint a fizetési képességgel kapcsolatos kérelmeket.
(vö. 151–155., 168., 169. pont)
4. A bizalomvédelem elve az Unió egyik alapelve. Az ezen elvre való hivatkozás jogának fennállásához három feltétel teljesülése szükséges. Először is az adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes, jogosultsággal rendelkező és megbízható forrásokból származó biztosítékokat kell nyújtania az érdekelt számára. Másodszor e biztosítékoknak jogos bizalmat kell kelteniük abban a személyben, akihez intézik őket. Harmadszor a megadott biztosítékoknak összhangban kell állniuk az alkalmazandó szabályokkal.
Egyébiránt a gondossági kötelezettség magában foglalja a Bizottság azon kötelezettségét, hogy az adott ügy valamennyi releváns körülményét gondosan és pártatlanul vizsgálja meg.
Ezenkívül jogszerű, és a megfelelő közigazgatási ügyintézés érdekeit szolgálja, ha egy intézmény kijavítja a határozat hibáit és hiányosságait. A Bizottság ugyanis nem hagyhatja, hogy fennmaradjon a jogrendben egy hibákat vagy hiányosságokat tartalmazó határozat, és e tekintetben jogszerű, és a megfelelő közigazgatási ügyintézés érdekeit szolgálja, ha egy intézmény kijavítja az eredeti határozat hibáit és hiányosságait. Így, amikor a Bizottság az eredeti határozattal szembeni bírósági keresetek benyújtását követően e célból módosító határozatot hozott, és a kereseteket benyújtó feleket felkérték arra, hogy a módosító határozat meghozatalát követően igazítsák ki jogalapjaikat és kérelmeiket, ez utóbbiak nem hivatkozhatnak arra, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogukat.
Ráadásul, mivel a Bizottság a megfelelő közigazgatás érdekében jogosult arra, hogy a hibákat és hiányosságokat tartalmazó eredeti határozatot módosítsa, a közigazgatási szerv nem képes semmilyen megbízható és feljogosított forrásból származó pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes biztosítékot nyújtani azáltal, hogy fenntartja e határozatot az uniós bíróság általi esetleges megsemmisítéséig.
Egyébiránt a Bizottsággal szemben nem lehet tisztességtelen és rosszhiszemű magatartásra sem hivatkozni pusztán azon tény alapján, hogy módosított egy olyan határozatot, amely saját bevallása szerint különböző hibákat és hiányosságokat tartalmazott.
(vö. 174–176., 179., 182., 185., 187–189. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 197–208., 220., 228., 238. pont)
6. A versenyszabályok megsértése esetén, amennyiben az anyavállalat kizárólagos vagy közel kizárólagos részesedéssel rendelkezik leányvállalatának tőkéjében a leányvállalat terhére rótt jogsértés időszakában, a Bizottság jogosan hivatkozik a meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó vélelemre. Az említett vélelmet nem lehet kizárólag annak a bizonyításával megdönteni, hogy a leányvállalat anélkül irányítja üzletpolitikájának meghatározott aspektusait, hogy utasításokat kapna e tekintetben. Következésképpen a leányvállalat önállósága nem bizonyítható pusztán annak bemutatásával, hogy a leányvállalat a jogsértéssel érintett termékek forgalmazásával kapcsolatos politikájának egyes meghatározott vonatkozásait önállóan irányítja.
Ezenkívül, mivel a leányvállalat önállóságát nem kizárólag a vállalkozás működése irányításának vonatkozásában kell vizsgálni, az a tény, hogy a leányvállalat az érintett piacon soha nem alkalmazott az anyavállalat javára sajátos információs politikát, nem elegendő az előbbi önállóságának bizonyításához. Ugyanígy azon tény, hogy az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy az anyavállalat utasításokat adott leányvállalatának, nem bizonyíthatja, hogy ilyen utasítások nem is léteztek. E tekintetben az anyavállalatnak a leányvállalata vezető szerveiben való képviselete releváns bizonyítéka a leányvállalat kereskedelmi politikája felett gyakorolt tényleges ellenőrzésnek.
Ezenfelül megállapítható az anyavállalat felelőssége a leányvállalat által elkövetett jogsértésért akkor is, ha a csoporton belül nagyszámú operatív társaság létezik. Így az a tény, hogy az anyavállalat holding, és ráadásul nem is folytat gazdasági tevékenységet, nem elég a meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó vélelem megdöntéséhez, és nem eredményezi a bizonyítási teher megfordulását. E tekintetben az, hogy az anyavállalat a társasági jellegére és az alapító okiratban foglalt céljára tekintettel csupán a részesedéseit kezeli, önmagában nem elegendő a Bizottság által alkalmazott vélelem megdöntésére.
Ezenkívül az a tény, hogy az anyavállalat és leányvállalata elkülönült jogi személyiséggel rendelkező társaság, és eltérő részvényesi körrel és székhellyel rendelkeznek, nem releváns, mivel mindenféleképpen egy vállalkozást alkotnak.
Ugyanígy nem releváns az olyan nemzeti jogszabály fennállása sem, amely szerint az anyavállalat igazgatói nem képviselik az anyavállalatot akkor, amikor a leányvállalat igazgatótanácsában üléseznek. Valamely társaság ugyanis nem hivatkozhat a nemzeti szabályozásra annak érdekében, hogy kikerüljön az uniós szabályok hatálya alól, mivel az uniós jogban használt jogi fogalmakat főszabály szerint az egész Unióban egységesen kell értelmezni és alkalmazni.
Egyébiránt az, hogy az anyavállalat maga nem folytatott gazdasági tevékenységet a jogsértéssel érintett ágazatban, szintén nem elég a meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó vélelem megdöntéséhez.
Ezenkívül az anyavállalat önállósága nem vezethető le abból a tényből, hogy a leányvállalatnak az anyavállalat általi megszerzését követően is a korábbi ügyvezetés látta el az irányítást.
Végül, mivel az EUMSZ 101. cikk megsértésének a vállalkozásnak való betudása nem az e jogsértéssel érintett vállalkozás tulajdonosainak vagy főbb vezetőinek a részvételét, vagy akár az erről való tudomását feltételezi, hanem annak a személynek a részvételét, aki jogosult a vállalkozás nevében eljárni, az a tény, hogy az anyavállalat nem tudott leányvállalata jogsértő magatartásáról, nincs hatással a leányvállalat magatartása miatt fennálló egyetemleges felelőssége megállapításának lehetőségére.
(vö. 210–214., 240–253. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 235–237. pont)
8. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 258–264. pont)
9. Ami az „előző üzleti évnek” az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése értelmében vett meghatározását illeti, az olyan helyzetekben, amikor nincs semmilyen jele annak, hogy a vállalkozás azért szüntette meg gazdasági tevékenységét vagy hamisította meg a forgalmát, hogy elkerülje egy súlyosabb összegű bírság kiszabását, a Bizottság köteles a bírság felső határát a legutolsó olyan teljes üzleti év forgalma alapján meghatározni, amely során gazdasági tevékenységet folytattak. E tekintetben a Bizottság nem alkalmazhatja önkényesen a 10%‑os felső határt a határozat elfogadásának időpontját megelőző üzleti évnél korábbi üzleti évekre. A Bizottság csak rendkívüli körülmények között vehet figyelembe korábbi üzleti évet, ha például az érintett vállalkozásnak a bizottsági határozat meghozatalát megelőző üzleti év során nem volt semmilyen forgalma. Továbbá még ilyen esetben sincs széles mérlegelési mozgástere annak tekintetében, hogy melyik üzleti évet vegye figyelembe a bírság felső határának megállapítása tekintetében. A Bizottság ugyanis köteles az utolsó olyan teljes üzleti évet figyelembe venni, amely alatt egy egész éven keresztül rendes gazdasági tevékenység folytatására került sor.
E tekintetben, bár a bírság felső határának a kiszámításához a Bizottságnak főszabály szerint az érintett vállalkozás által azon teljes üzleti év során elért forgalmat kell figyelembe vennie, amely a bírságot kiszabó határozat elfogadásának időpontjában az utolsónak számít, annak a szabályozásnak a kontextusából és céljaiból azonban, amelynek az említett rendelkezés a részét képezi, az következik, hogy ha a Bizottság határozatának elfogadását megelőző üzleti év forgalma nem képvisel egy tizenkét hónapos időszakon át folytatott rendes gazdasági tevékenységet magában foglaló teljes üzleti évet, és így nem szolgáltat hasznos információt az érintett vállalkozás valós gazdasági helyzetére és a vele szemben megállapítandó bírság megfelelő mértékére vonatkozóan, az említett forgalom nem vehető figyelembe a bírság felső határának meghatározásához. Ez utóbbi esetben, amely csak rendkívüli körülmények között merül fel, a Bizottságnak a bírság felső határának a kiszámításához azt az utolsó teljes üzleti évet kell figyelembe vennie, amely rendes gazdasági tevékenységet magában foglaló teljes évet tükröz.
A „rendes gazdasági tevékenységet magában foglaló teljes üzleti évre” való hivatkozás ugyanis annak kizárására irányul, hogy figyelembe vegyék az olyan üzleti évet, amelynek során az érintett vállalkozás épp a működésének befejezését célzó intézkedéseket tett, jóllehet még nem szüntetett be minden gazdasági tevékenységet, általánosabban pedig az olyan üzleti évet, amelynek során az érintett vállalkozás piaci magatartása nem felelt meg az olyan vállalkozás piaci magatartásának, amely a szokásos körülmények között gyakorol gazdasági tevékenységet. Ezzel szemben önmagában az, hogy a meghatározott üzleti év során elért forgalom vagy nyereség jelentősen alulmúlja vagy meghaladja a korábbi üzleti évek során elért forgalmat vagy nyereséget, nem jelenti azt, hogy a kérdéses üzleti év ne minősülne rendes gazdasági tevékenységgel töltött teljes üzleti évnek.
(vö. 265–268. pont)
10. A versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírságok összegének meghatározásakor figyelembe kell venni a jogsértés időtartamát, és az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a jogsértés súlyának értékelésére. Ezzel összefüggésben a versenyjogi jogsértések súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, mint például az ügy sajátos körülményei, háttere és a bírságok elrettentő hatása, anélkül azonban, hogy létezne kötelezően figyelembe veendő szempontok kötött vagy kimerítő listája. A jogsértés súlyának értékelése során figyelembe veendő tényezők között szerepel az egyes vállalkozások magatartása, a kartell létrehozásában játszott szerepük, az abból származó előnyük, a méretük, az érintett termékek értéke, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek az Unió céljaira.
E tekintetben, noha az a tény, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, vagy hogy kisebb szerepet játszott azon aspektusaiban, amelyekben részt vett, nem releváns az általa elkövetett jogsértés létezésének megállapítása tekintetében, az érintett vállalkozás részvételének korlátozott jelentősége hatással van a jogsértés kiterjedésének és súlyának értékelésére, és így a szankció mértékének meghatározására. Így a Bizottság az egyes jogsértő vállalkozások kartellben való részvétele relatív súlyának értékelésekor köteles figyelembe venni azon tényt, hogy egyes jogsértő vállalkozások felelősségét adott esetben nem állapították meg e kartell valamennyi ága tekintetében.
Egyébiránt az arányosság elve megköveteli, hogy az intézmények jogi aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és az ahhoz szükséges mértéket. A bírságok kiszámításakor a jogsértés súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, és e tényezők közül egyiknek sem szabad a többi mérlegelési tényezőhöz képest aránytalan fontosságot tulajdonítani. Az arányosság elve ebben az összefüggésben azzal jár, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosan kell megállapítania a bírságot, és ennek során e tényezőket koherens és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia.
(vö. 277–282. pont)
11. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 283., 288., 290–293. pont)
12. A versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírságok összegének meghatározása során az a tény, hogy az eljárás alá vont vállalkozás szerény mérete és egy családi cégcsoporthoz való tartozása hatással volt a jogi és gazdasági ismereteire, és meggátolta őt abban, hogy felmérje a részvételével zajló jogsértés pontos kiterjedését, a jogsértés súlyának értékelésekor nem vehető figyelembe. A vállalkozások ugyanis főszabály szerint maguk viselik a jogi helyzetük téves értékelésének kockázatát azon általános mondásnak megfelelően, hogy a jog nem tudása nem mentesít.
(vö. 301., 304. pont)
13. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 307. pont)
14. A versenyszabályok megsértése miatti bírságkiszabás során, ha több vállalkozás követett el jogsértést, minden egyes vállalkozás esetében meg kell vizsgálni a jogsértésben való részvétel viszonylagos súlyát annak meghatározása érdekében, hogy esetükben fennállnak‑e súlyosító vagy enyhítő körülmények.
Annak meghatározásához, hogy valamely vállalkozást a jogsértő megállapodások tényleges alkalmazásának hiánya miatt enyhítő körülmény címén kedvezményben kell‑e részesíteni, meg kell vizsgálni, hogy a vállalkozás előterjesztett‑e olyan érveket, amelyek alapján megállapítható, hogy az alatt az időszak alatt, amíg a vállalkozás a jogsértő megállapodások részese volt, a piacon versenyző magatartást folytatva ténylegesen kivonta magát a végrehajtásuk alól, vagy legalább egyértelműen és nagymértékben megszegte a kartell végrehajtására irányuló kötelezettségeket olyannyira, hogy ezáltal megzavarta annak működését.
Ha bizonyítást nyer, hogy a jogsértést elkövető vállalkozás figyelembe vehette a kartell összejátszásra irányuló megállapodásait az érintett piacon tanúsított magatartásának meghatározása érdekében, az e megállapodások valamelyikében való részvétel hiánya, még ha bizonyítottnak is vesszük, akkor sem elegendő önmagában az ítélkezési gyakorlat által annak érdekében megkövetelt bizonyítás teljesítéséhez, hogy alkalmazni lehessen az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásban (2006. évi iránymutatás) hivatkozott enyhítő körülményt, mivel a jogsértő vállalkozásoknak azt kell bizonyítaniuk, hogy versenyző magatartást folytattak, vagy legalább egyértelműen és nagymértékben megszegték a kartell végrehajtására irányuló kötelezettségeket olyannyira, hogy ezáltal megzavarták annak működését. A kartell összejátszásra irányuló megállapodásainak valamelyikében való részvétel hiányának bizonyítása ugyanis önmagában nem zárja ki, hogy a többi megállapodás hátrányos lehetett a versenyre az érintett piacon.
E tekintetben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás azt írta elő, hogy a jogsértés kizárólag passzív módon vagy a vezetőt követő szerepben történő elkövetése enyhítő körülménynek minősül. A 2006. évi iránymutatás 29. pontjában hivatkozott enyhítő körülmények listája azonban már nem hivatkozik az enyhítő körülményként figyelembe vehető elemek között e körülményre. Ugyanakkor, mivel a 2006. évi iránymutatás 29. pontjában felállított lista nem kimerítő jellegű, a jogsértés kizárólag passzív módon vagy a vezetőt követő szerepben történő elkövetésének esetét elméletben nem lehet kizárni azon körülmények közül, amelyek a bírság alapösszegének csökkentéséhez vezethetnek.
(vö. 313–318. pont)
15. A versenyszabályok megsértése miatti bírságkiszabás során az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdése értelmében a bírság alapösszege csökkenthető, ha az érintett vállalkozás hatékonyan együttműködik a Bizottsággal a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény (engedékenységi közlemény) hatályán, valamint a jog által előírt együttműködési kötelezettségein túl.
E tekintetben ahhoz, hogy az eljárás alá vont vállalkozás követelhesse e rendelkezés alkalmazását, bizonyítania kell, hogy az együttműködése, amely túlmegy jogi együttműködési kötelezettsége határán, anélkül hogy jogot biztosítana a bírság összegének csökkentésére az engedékenységi közlemény alapján, objektíve hasznos volt a Bizottság számára, mivel ez utóbbi a végleges határozatában olyan bizonyítékokra támaszkodhatott, amelyeket ő szolgáltatott számára az együttműködése során, és amelyek hiányában a Bizottság nem tudta volna teljes egészében vagy részben szankcionálni a szóban forgó jogsértést.
Így, amikor a vállalkozás egyrészt nem vitatta a tényeket, és kellő időben válaszolt a hozzá intézett információkérésekre, ami nem megy túl jogi együttműködési kötelezettségén, másrészt nem bizonyította azt, hogy a Bizottság végleges határozatában olyan bizonyítékokra támaszkodhatott, amelyeket ő szolgáltatott számára az együttműködése során, és amelyek hiányában a Bizottság nem tudta volna teljes egészében vagy részben szankcionálni a szóban forgó jogsértést, az érintett vállalkozás nem tarthat igényt a 2006. évi iránymutatás 29. pontja alapján való csökkentésre.
(vö. 327–330. pont)
16. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 334–337. pont)