T‑496/11. sz. ügy
Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága
kontra
Európai Központi Bank (EKB)
„Gazdaság‑ és monetáris politika – EKB – Megsemmisítés iránti kereset – Az eurórendszer felvigyázói tevékenységének politikai keretrendszere – Megtámadható jogi aktus – Elfogadhatóság – Fizetési és értékpapír–kiegyenlítési rendszerek felvigyázása – Központi szerződő fél által működtetett elszámolási rendszerekkel szemben előírt, az eurórendszer valamely tagállamában való letelepedési kötelezettség – Az EKB hatásköre”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2015. március 4.
1. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Joghatások kiváltására irányuló aktusok – Az Európai Központi Bank által közzétett és az értékpapírokra irányuló ügyleteket elszámoló központi szerződő felek tekintetében letelepedési követelményt előíró felvigyázói keretrendszer – Bennfoglaltság
(EUMSZ 263. cikk)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Korábbi, határidőben meg nem támadott jogi aktust megerősítő jogi aktus ellen benyújtott kereset – Elfogadhatatlanság – A megerősítő jogi aktus fogalma – Korábbi jogi aktus valamely rendelkezését módosító jogi aktus – Kizártság
(EUMSZ 263. cikk)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Tagállamok keresete – Az Európai Központi Bank jogi aktusa ellen benyújtott kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek bizonyításától nem függő elfogadhatóság – Az érintett tagállam kívülmaradása a gazdasági és monetáris unió egyes szakaszaiból – Hatás hiánya
(EUMSZ 263. cikk, második és negyedik bekezdés; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 4. és 15. jegyzőkönyv)
4. Európai Központi Bank – A Központi Bankok Európai Rendszerének hatáskörei – A fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása – Értékpapír‑elszámolási rendszerekkel kapcsolatos felvigyázói keretrendszer elfogadása – Kizártság
(EUMSZ 127. cikk, (2) bekezdés; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 4. jegyzőkönyv, 22. cikk)
5. Európai Unió – Átruházott hatáskörök – Bennefoglalt átruházás – Feltételek – Az Európai Központi Bankot az értékpapír‑elszámolási rendszerek szabályozása tekintetében megillető bennefoglalt hatáskör – Hiány
(EUSZ 13. cikk, (2) bekezdés, és EUSZ 48. cikk; EUMSZ 129. cikk, (3) bekezdés; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 4. jegyzőkönyv, 22. cikk)
1. Az EUMSZ 263. cikken alapuló megsemmisítés iránti kereset tárgyát képező jogi aktusnak minősül az eurórendszer vonatkozásában az Európai Központi Bank által közzétett felvigyázói keretrendszer, amely az eurórendszeren kívüli tagállamok területén letelepedett központi szerződő felekre alkalmazandó letelepedési politikát állapít meg.
Ugyanis valamely jogi aktus arra irányuló képessége, hogy joghatásokat váltson ki, és ebből következően az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezze, megköveteli szövegének, a hátterét képező összefüggéseknek, tényleges tartalmának, valamint kibocsátója szándékának vizsgálatát. Ami először is a jogi aktus szövegét és a hátterét képező összefüggéseket illeti, ez a vizsgálat lehetővé teszi annak értékelését, hogy az érdekelt felek azt ésszerűen milyen aktusnak tekinthették. E tekintetben az Európai Központi Bank belső körén kívül is nyilvánosságra került felvigyázói keretrendszernek az értékpapírokra irányuló ügyleteket elszámoló központi szerződő felek letelepedési helyére vonatkozó része imperatív jellegű megfogalmazást használ, és olyannyira precíz, hogy megkönnyíti az abban foglaltak alkalmazását. Mivel továbbá az euróövezeti tagállamok felügyeleti hatóságai arra a következetésre juthatnak, hogy kötelesek a felvigyázói keretrendszerben szereplő letelepedési kötelezettség betartásának biztosítására, az olyan központi szerződő felet, amely nem felel meg az említett keretrendszerben előírt feltételeknek, megfoszthatják attól a lehetőségtől, hogy az értékpapírokra vonatkozó ügyletek kezelési folyamatában érintett további gazdasági szereplőkkel együttműködjön.
Másodszor, a felvigyázói keretrendszer tényleges tartalma kapcsán, az euróövezet területén belül történő letelepedési kötelezettségnek az olyan központi szerződő felekkel szemben történő megfogalmazása, amelyek tevékenysége meghalad valamely általa meghatározott küszöbértéket, egyenértékű egy új jogszabály jogrendbe történő beillesztésével, mivel egyetlen korábbi jogszabályban sem jelenik meg ilyen követelmény. Harmadszor az Európai Központi Banknak a felvigyázói keretrendszer elfogadásakor fennálló szándékát illetően, e keretrendszernek az a célja, hogy előírja a letelepedési kötelezettség tiszteletben tartását az olyan központi szerződő felekkel szemben, amelyek tevékenysége meghaladja az általa meghatározott küszöbértékeket, és ebből következően, mivel a szövegében nem szerepel ezzel ellentétes utalás, az a Bank végleges álláspontjának minősül.
(vö. 31., 32., 34., 37., 39., 45., 48., 50., 51., 53., 54. pont)
2. Elfogadhatatlan valamely olyan korábbi határozatot pusztán megerősítő határozat megsemmisítése iránt benyújtott kereset, amelyet az erre előírt határidőn belül nem támadtak meg. Azonban valamely határozat akkor minősül egy korábbi határozat puszta megerősítésének, ha nem tartalmaz semmiféle új elemet a korábbi aktushoz képest, és azt nem előzi meg e korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat. E tekintetben, amennyiben egy rendelet valamely rendelkezése módosul, újra lehetőség nyílik kereset indítására nemcsak kizárólag e rendelkezéssel, hanem az összes, akár nem módosított rendelkezéssel szemben is, amely egységes egészet alkot vele.
Ily módon az Európai Központi Bank által közzétett, az eurórendszeren kívüli tagállamok területén letelepedett központi szerződő felekre alkalmazandó letelepedési politikát megállapító felvigyázói keretrendszer ellen irányuló kereset esetében abból a körülményből, hogy a Bank korábbi jogi aktusaiban szerepeltethette a központi szerződő felekre alkalmazható letelepedési politika elvét, nem következik, hogy a felvigyázói keretrendszer tekintetében megállapítható lehet a megerősítő jogi aktusi minősítés, mivel a szóban forgó letelepedési politika abban módosított formában szerepel.
(vö. 59–62. pont)
3. Az EUMSZ 263. cikk második bekezdése alapján az Egyesült Királyság tagállami minőségében kereshetőségi joggal rendelkezik az Európai Központi Bank által hozott jogi aktusokkal szemben, anélkül hogy vonatkoznának rá az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti feltételek. Bár egyébként az EUM‑Szerződés 15. jegyzőkönyve alapján az EUM‑Szerződés és a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv egyes rendelkezéseit az Egyesült Királyság tekintetében nem kell alkalmazni, e tagállam továbbra is jogosult keresetet benyújtani annak érdekében, hogy az uniós bíróság megvizsgálja, hogy az említett Bank nem lépte‑e túl a hatásköreit.
(vö. 73., 75. pont)
4. Az Európai Központi Bank nem rendelkezik az értékpapír‑elszámolási rendszerek működésének szabályozásához szükséges hatáskörrel, ily módon hatáskör hiánya miatt meg kell semmisíteni azt a felvigyázói keretrendszert, amely az értékpapír‑elszámolásban közreműködő központi szerződő felekkel szemben az euróövezet területén való letelepedési kötelezettséget ír elő.
A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 22. cikke előírja, hogy a Bank rendeleteket alkothat annak érdekében, hogy biztosítsa az Unión belüli és a más államokkal fenntartott elszámolási és fizetési rendszerek hatékony és megbízható működését, amely hatáskör az egyik eszköz, amely a Bank rendelkezésére áll a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítására irányuló feladat teljesítéséhez, amelyet az EUMSZ 127. cikk (2) bekezdése ruház az eurórendszerre. Azonban az említett 127. cikk (2) bekezdése értelmében vett fizetési rendszer a pénzeszköz‑átutalások területéhez tartozik. Ebből következően, jóllehet az ilyen meghatározás magában foglalhatja az elszámolási ügyletek „pénzlábát”, más a helyzet valamely központi szerződő fél által végzett elszámolási ügylet „értékpapírlába” tekintetében, mivel az ilyen értékpapírok, jóllehet pénzeszköz‑átutalást eredményező ügylet tárgyául szolgálhatnak, önmagukban nem minősülnek fizetési műveletnek. Hasonló következtetés vonható le az alapokmány 22. cikkében használt „elszámolási és fizetési rendszerek” kifejezés tekintetében is.
Ebből szükségképpen az következik, hogy az említett 22. cikkben az Európai Központi Bank számára biztosított rendeletalkotási lehetőséget úgy kell tekinteni, mint amely csupán a fizetési műveletek elszámolási rendszereire korlátozódik. Következésképpen az értékpapír‑elszámolásra történő, az alapokmány 22. cikkében való kifejezett utalás hiányában meg kell állapítani, hogy az „elszámolási és fizetési rendszer” fogalma annak hangsúlyozására szolgál, hogy a Bank hatáskörrel rendelkezik rendeletek alkotására annak érdekében, hogy biztosítsák az elszámolási és fizetési rendszerek – ideértve az elszámolási szakaszt magukban foglaló rendszereket is – hatékony és megbízható működését, nem pedig arra, hogy önálló szabályozási hatáskörrel ruházza fel az elszámolási rendszerek egésze tekintetében.
(vö. 88., 89., 97–101., 110. pont)
5. Amennyiben a Szerződés valamely rendelkezése egy intézményt meghatározott feladattal bíz meg, el kell ismerni, hogy az szükségszerűen biztosítja számára az e feladat ellátásához nélkülözhetetlen hatásköröket, különben nem lenne biztosítva e rendelkezés hatékony érvényesülése. A bennefoglalt szabályozási hatáskör fennállását azonban, amely eltérést jelent az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése szerinti hatáskörrel való felruházás elvétől, szigorúan kell értelmezni. Az ítélkezési gyakorlat csak kivételesen ismer el ilyen bennefoglalt hatáskört, és az ilyen elismeréshez a bennefoglalt hatáskörnek szükségesnek kell lennie a Szerződés vagy az érintett alaprendelet rendelkezései hatékony érvényesülésének biztosításához.
E tekintetben igaz ugyan, hogy a fizetési és értékpapír‑elszámolási rendszerek között nagyon szoros a kapcsolat, valamint hogy az értékpapír‑elszámolási infrastruktúrákat érintő zavarok továbbgyűrűzhetnek a fizetési rendszerekbe, és kárt okozhatnak azok zavartalan működésében, az ilyen kapcsolat fennállása mégsem elegendő az Európai Központi Bankot az értékpapír‑elszámolási rendszerek szabályozása tekintetében megillető bennefoglalt hatáskör elismerésének igazolásához, mivel az EUM‑Szerződés kifejezetten lehetővé teszi, hogy ilyen hatásköröket a Bankra ruházzanak. Ugyanis az EUMSZ 129. cikk (3) bekezdése az EUSZ 48. cikkben foglalttól eltérő egyszerűsített módosítási mechanizmust ír elő a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának bizonyos rendelkezései – köztük annak 22. cikke – tekintetében.
(vö. 104–108. pont)