Language of document : ECLI:EU:F:2007:122

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2007. július 5.

F‑25/06. sz. ügy

Béatrice Ider és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Besorolás és díjazás – Brüsszeli Infrastruktúra- és Logisztikai Hivatal (OIB) – Végrehajtási feladatokkal megbízott alkalmazottak – Belga jog szerinti korábbi munkavállalók – Az alkalmazandó rendszer megváltoztatása – Egyenlő bánásmód”

Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben B. Ider, M.‑C. Desorbay és L. Noschese, a Bizottság szerződéses alkalmazottai, a 2005 áprilisában megkötött és 2005. május 1‑jén hatályba lépett szerződéses alkalmazotti szerződésük alapján a szerződés megkötésére jogosult hatóság által a besorolásuk és díjazásuk megállapításáról hozott határozatok megsemmisítését, valamint az előbbi határozatokkal szemben általuk benyújtott panaszok elutasításáról szóló, 2005. november 21‑én ugyanezen hatóság által hozott határozatok megsemmisítését kérik.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Bizottság azon határozatát, amellyel az a 2005 áprilisában megkötött szerződéses alkalmazotti szerződés alapján megállapította B. Ider díjazását. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság viseli saját költségeit, valamint B. Ider költségeinek felét. B. Ider maga viseli saját költségeinek felét. M.‑C. Desorbay és L. Noschese maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Díjazás

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, melléklet, 2. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Díjazás

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, melléklet, 2. cikk, (2) bekezdés)

1.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikke (2) bekezdésének megfogalmazásából egyértelműen kitűnik, hogy az intézmény számára csupán lehetőség, hogy illetménykiegészítést fizessen a hozzá korábban az alkalmazási hely szerinti tagállam joga szerinti munkaszerződéssel kötődő munkavállalónak, ha az e minőségében kapott illetményéhez képest csökken az illetménye a szerződéses alkalmazottként történő felvételét követően. Ráadásul az említett 2. cikk (2) bekezdése széles mérlegelési mozgásteret hagy az intézménynek a kiegészítő összeg meghatározására annyiban, hogy figyelembe kell vennie az adókra, a szociális biztonságra és a nyugdíjra vonatkozó nemzeti szabályozás, valamint a szerződéses alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések között fennálló különbségeket.

A Bizottság a Brüsszeli Infrastruktúra Hivatal brüsszeli bölcsődékben és óvodákban foglalkoztatott alkalmazottaira alkalmazandó átmeneti intézkedésekre vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések 7. és 8. cikkének, valamint I–III. mellékletének elfogadásával hajtotta végre az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) bekezdését. Márpedig e rendelkezések alapján ténylegesen vállalta, hogy az e rendelkezésekben szereplő módon illetménykiegészítést fizet bizonyos besorolási osztályú szerződéses alkalmazottaknak. Ezek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikke (2) bekezdésének végrehajtására vonatkozó részletes szabályok azonban nem sérthetik a közszolgálati jog magasabb rangú normáit.

(lásd a 92., 93. és 95. pontot)

2.      Azon kérdést illetően, hogy a családi támogatásoknak a nettó díjazás meghatározásába való foglalása – egyrészt a szerződéses alkalmazottak, másrészt a nemzeti jog szerinti munkavállalók tekintetében – hátrányos lehet‑e azon szerződéses alkalmazottak számára, akiknek a brüsszeli Infrastruktúra Hivatal bölcsődékben és óvodákban dolgozó alkalmazottaira vonatkozó átmeneti intézkedések általános végrehajtási rendelkezéseinek 7. és 8. cikkében meghatározott időpontokban, volt eltartott gyermekük, azon szerződéses alkalmazottakhoz képest, akiknek ugyanezen időpontokban nem volt, először is meg kell állapítani, hogy a szerződéses alkalmazottak e két kategóriája összehasonlítható helyzetben van az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke (2) bekezdésének a szerződéses alkalmazotti jogállásba való átkerüléssel járó esetleges díjazásbeli csökkenés kiegyenlítésére irányuló célja szempontjából.

Másodszor, a családi támogatásoknak a nettó díjazás meghatározásába való foglalása – egyrészt a szerződéses alkalmazottak, másrészt a nemzeti jog szerinti munkavállalók tekintetében – közvetlen hatással van a kiegészítő összeg meghatározására, amely a nettó díjazásoknak, az említett általános végrehajtási rendelkezések I. mellékletének szabályai szerint elvégzett összehasonlításából ered. Abban az esetben, ha az összehasonlítás első tagjába foglalt közösségi családi támogatások összege magasabb lenne, mint az összehasonlítás második tagjába foglalt, az alkalmazás helye szerinti tagállam jogszabálya alapján kapott családi támogatások összege, a szerződéses alkalmazotti jogállásba való átkerülésük időpontjában már egy vagy több eltartott gyermekkel rendelkező személyeknek fizetendő kiegészítő összeg megfelelően csökkenne.

Ebből következik, hogy a családi támogatásoknak a díjazások meghatározásába való foglalása a díjazás szempontjából eltérő bánásmódot okozhat – aszerint, hogy az általános végrehajtási rendelkezések 7. és 8. cikkében előírt időpontokban az érintett szerződéses alkalmazottnak volt‑e eltartott gyermeke –, mégpedig azon alkalmazottak rovására, akiknek ezekben az időpontokban egy vagy több eltartott gyermekük volt. Mindazonáltal e tekintetben az a tény, hogy a családi támogatások a díjazás olyan összetevőjének minősülnek, amelyet a Közösségek köteles megfizetni a tisztviselőinek vagy alkalmazottainak, nem teheti indokolttá a szerződéses alkalmazottak közötti eltérő bánásmódot, amennyiben kizárólag a nemzeti jogi rendszerből a közösségi jogi rendszerbe való áttéréssel járó díjazásbeli csökkenés kiegyenlítésére szánt kiegészítő összeg nyújtásáról van szó.

Ebből következően, a brüsszeli Infrastruktúra Hivatal bölcsődékben és óvodákban dolgozó alkalmazottaira vonatkozó átmeneti intézkedések általános végrehajtási rendelkezései I. mellékletének A. és B. pontja, amelyre ugyanezen általános végrehajtási rendelkezések 7. cikke utal, mivel objektív módon nem igazolható, sérti az egyenlő bánásmód elvét.

(lásd a 96–101. pontot)