AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2007. június 28. (*)
„Tisztviselők – Besorolási fokozatba történő kinevezés – 2004. május 1‑je előtt közzétett igazgatói állás – A személyzeti szabályzat módosítása – A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 2. cikke és 5. cikkének (5) bekezdése – A besorolási fokozatba új, kedvezőtlenebb rendelkezések alapján történő besorolás – Elv, miszerint valamennyi tisztviselő jogosult a szakmai előmenetelre”
Az F‑21/06. sz. ügyben,
az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset tárgyában,
João da Silva, az Európai Közösségek Bizottságának tisztviselője (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: G. Vandersanden és L. Levi ügyvédek)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: J. Currall, H. Kraemer, és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Arpio Santacruz és I. Sulce, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: S. Van Raepenbusch elnök (előadó), I. Boruta és H. Kanninen bírák,
hivatalvezető: S. Boni tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. március 15‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék hivatalához 2006. március 2‑án faxon érkezett keresetlevelében (az eredeti példány benyújtására ezt követően, március 6‑án került sor) João de Silva többek között azt kéri, hogy:
– a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Közösségek Bizottságának 2005. május 18‑i határozatát, amennyiben az a felperest igazgatóként az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába sorolja,
– a Közszolgálati Törvényszék sorolja be a felperest a 2003. november 7‑én közzétett COM/R/8003/03. számú álláshirdetésben (HL C 268 A, 1. o.; a továbbiakban: álláshirdetés) foglalt feltételeknek megfelelő A*15 besorolási fokozatba, valamint
– a Közszolgálati Törvényszék teljes mértékben állítsa helyre a felperes szakmai előmenetelét az így kiigazított besorolási és fizetési fokozatba sorolásának időpontjára visszamenőleges hatállyal, beleértve a késedelmi kamatok fizetését is.
Jogi háttér
2 Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 29. cikkének a 2004. április 30‑ig alkalmazandó változata így rendelkezett:
„(1) Mielőtt egy intézmény egy üres beosztását betöltené, a kinevezésre jogosult hatóság mérlegeli, hogy:
a) a beosztás betölthető-e előléptetéssel vagy az intézmények közötti áthelyezéssel;
b) tartsanak-e az intézményen belüli versenyvizsgát;
c) milyen áthelyezésre vonatkozó kérelmeket nyújtottak be a három Közösség többi intézményének tisztviselői;
és ezután követi a vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsgára vonatkozó eljárást. A versenyvizsgákra vonatkozó eljárást a III. melléklet állapítja meg.
Az eljárás a jövőbeli felvétel számára történő tartalékképzés céljából is lefolytatható.
(2) A kinevezésre jogosult hatóság a versenyvizsgákra vonatkozó eljárástól eltérő eljárást fogadhat el az A 1 vagy A 2 besorolási fokozatba tartozó tisztviselők felvételére, és kivételes esetekben a különleges képesítést igénylő beosztások betöltésére.”
3 Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló, 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.), amely 2004. május 1‑jén lépett hatályba, új előmeneteli struktúrát hozott létre.
4 E rendelet (10) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Egyértelműen szükség van az érdemeken alapuló előmenetel elvének megerősítésére, az előmeneteli rendszer szerkezetváltása révén szorosabb kapcsolatot teremtve a teljesítmény és a díjazás között a jobb teljesítményért magasabb ösztönzők nyújtásával, biztosítva ugyanakkor az átlagos pályakép egyenértékűségét a régi és az új szerkezet között, a létszámtervvel és a költségvetési fegyelemmel összhangban.”
5 A fent említett új előmeneteli struktúra létrehozására a személyzeti szabályzatnak a 723/2004 rendelettel módosított XIII. mellékletében meghatározott átmeneti intézkedésekkel került sor. Így e melléklet 2. cikkének (1) bekezdése többek között akként rendelkezik, hogy a személyzeti szabályzat 35. cikkében meghatározott hivatali státuszok valamelyikét betöltő tisztviselők esetében az A3 és A2 besorolási fokozatok az A*14, illetve az A*15 új megnevezéseket kapják.
6 A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdése így rendelkezik:
„2004. április 30-án az A3 besorolási fokozatba tartozó tisztviselőt az ezen időpontot követő, igazgatóvá történő kinevezésekor az e melléklet 7. cikkének (5) bekezdésével összhangban a következő magasabb besorolási fokozatba léptetik elő. A személyzeti szabályzat 46. cikkének utolsó mondatát nem kell alkalmazni.”
7 A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése értelmében azokat a tisztviselőket, akiket 2006. május 1‑je előtt vettek fel az alkalmas pályázók jegyzékére, és akiket 2004. május 1. és 2006. április 30. között vettek fel:
– a versenyvizsgán közölt besorolási fokozatba sorolják be, amennyiben a jegyzéket az A*, B* vagy C* besorolási osztályhoz állították össze;
– a következő táblázatnak megfelelően sorolják be, amennyiben a jegyzéket az A, LA, B vagy C besorolási osztályhoz állították össze:
A versenyvizsga szerinti besorolási fokozat | A felvétel szerinti besorolási fokozat |
A/LA 8 | A*5 |
A/LA 7 és A/LA 6 | A*6 |
A/LA 5 és A/LA 4 | A*9 |
A/LA 3 | A*12 |
A 2 | A*14 |
A 1 | A*15 |
B 5 és B 4 | B*3 |
B 3 és B 2 | B*4 |
C 5 és C 4 | C*1 |
C 3 és C 2 | C*2 |
| | |
8 A korábbi fizetési besorolásokról az újakra történő áttérés képezi a tárgyát a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének, amely többek között úgy rendelkezik az (1) bekezdésében, hogy „a besorolási fokozatoknak e melléklet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti átnevezése nem vezethet az egyes tisztviselőknek fizetett havi alapilletmény változásához”.
9 A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 19. cikke szerint:
„Amennyiben a 2004. május 1-jétől 2008. december 31-ig tartó átmeneti időszakban a tisztviselő havi nettó díjazása bármilyen korrekciós együttható alkalmazása előtt alacsonyabb annál a nettó díjazásnál, amit a 2004. május 1-jét megelőző hónapban azonos személyi feltételek mellett kapott volna, a tisztviselő a különbséggel megegyező kompenzációs támogatásra jogosult. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni, amennyiben a nettó díjazás csökkenését a személyzeti szabályzat XI. mellékletében említett, a díjazás éves kiigazítása eredményezi. Ez a nettójövedelem-garancia nem terjed ki a különleges illetékre, a nyugdíjjárulék arányának változására vagy az illetmény egy részének átutalására vonatkozó rendelkezések változására.”
10 A 2003. november 7‑én a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján közzétett, az Információs Társadalmi Főigazgatóság „Feltörekvő technológiák és infrastruktúrák, Alkalmazások” igazgatósága A2 besorolási fokozatú igazgatói álláshelyének betöltésére irányuló álláshirdetés a felvételi követelmények kapcsán azt tartalmazta, hogy „[a] díjazás és a munkafeltételek megegyeznek az Európai Közösségek A2 besorolási fokozatú tisztviselőire előírtakkal”. A jelentkezések benyújtásának határideje 2003. december 5. volt.
A jogvita alapját képező tényállás
11 A felperes 1991. március 16‑án lépett a Bizottság szolgálatába A4 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazottként, és a Távközlési, Információs Iparági és Innovációs Főigazgatóságra osztották be.
12 A felperest, továbbra is ideiglenes alkalmazottként, 1993. március 16‑án ugyanezen főigazgatóság B3. „Mobil kommunikáció” egységének – melynek neve ekkorra „Információs és távközlési technológiák és iparágak”‑ra változott – vezetőjévé nevezték ki. 1997. február 1‑jén az A3 besorolási fokozat 4. fizetési fokozatába léptették elő.
13 A felperest a 2002. április 17‑i határozattal 2002. március 16‑i hatállyal próbaidős tisztviselővé nevezték ki, és az A3 besorolási fokozat 6. fizetési fokozatába sorolták be. A felperes megtartotta azt az állást, amelyet ekkor egységvezetőként betöltött. A 2002. december 16‑i határozattal a felperest véglegesítették.
14 Másfelől a felperest két alkalommal utasították ügyvezető igazgatói beosztás betöltésére, amelyre a személyzeti szabályzat 7. cikkének (2) bekezdése alapján került sor: először 2002 novemberétől 2003 januárjáig, másodszor pedig 2004. április 16‑tól szeptember 16‑ig.
15 A felperes 2003. november 20‑án benyújtotta jelentkezését az álláshirdetés szerinti álláshelyre.
16 2004. május 1‑jén, a 723/2004 rendelet hatálybalépésének időpontjában az A3 besorolási fokozat 7. fizetési fokozata, amelybe a felperes tartozott, az A*14 besorolási fokozat 7. fizetési fokozata új megnevezést kapta.
17 A biztosok testülete 2004. július 7‑i ülésén kinevezte a felperest az álláshirdetés szerinti igazgatói álláshelyre. Az ülésről készült jegyzőkönyv 7.11. pontja szerint a határozat hatálybalépésének időpontját később határozzák meg.
18 A felperes 2005. január 1‑jén az A*14 besorolási fokozat 8. fizetési fokozatába lépett.
19 A Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság Személyzeti és Előmeneteli Igazgatóságának vezetője, S. igazgató 2005. január 11‑i levelében tájékoztatta a felperest a besorolásának meghatározásával kapcsolatban az adminisztráció előtt felmerült nehézségekről, amelyek miatt az adminisztráció már 2004. október 25‑én konzultált a jogi szolgálattal, amelynek véleményét a tájékoztatás időpontjában még mindig várták.
20 A felperes a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság vezetőjéhez címzett, 2005. február 21‑i levelében csodálkozását fejezte ki az igazgatói állásra történő kinevezését tartalmazó alakszerű határozat meghozatalával kapcsolatban felmerült késedelem miatt, az alábbiak szerint:
„A rám vonatkozó határozat hiányát annál kevésbé értem, hogy a Hivatalos Lapban közzétett álláshirdetés egyértelműen utalt rá: az állás betöltésére az A2, azaz [2004. május 1. óta] az A*15 besorolási fokozat szerint kerül sor. Mindenesetre jelzem Önnek, hogy jelenleg az A*14 besorolási fokozat 8. fizetési fokozatába, vagyis az A*14 besorolási fokozat legmagasabb fizetési fokozatába tartozom, és már ezért is természetes lenne, hogy a díjazás csökkenése nélkül az A*15 besorolási fokozatba nevezzenek ki.”
21 A 2005. március 2‑i feljegyzésben S. igazgató arról tájékoztatta a felperest, hogy az adminisztrációnak rajta kívül álló okokból még nem áll módjában kiállítani a kinevezésről szóló alakszerű aktust, mert a jogi szolgálat a 2004. október 25‑i konzultációt követően még mindig nem nyilvánított véleményt.
22 A felperes 2005. április 7‑i levelében kifogásolta, hogy rá nézve semmilyen alakszerű határozatot nem hoztak, és kinyilvánította azon szándékát, hogy Viviane Reding biztos és José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke elé terjeszti az ügyét, amennyiben egy héten belül nem születik „igazságos és méltányos” határozat.
23 A 2005. április 8‑i feljegyzésben S. igazgató arról tájékoztatta a felperest, hogy az adminisztráció már meghozhatja a kinevezéséről szóló alakszerű határozatot, mivel beszerezte a Jogi Szolgálat véleményét. Kiemelte először, hogy a felperes az A3 besorolási fokozatban (amely 2004. május 1‑jétől az A*14 új megnevezést kapta) nem rendelkezett az ahhoz szükséges szolgálati idővel, hogy „belső” pályázóként a magasabb besorolási fokozatba léptessék elő, vagyis a felperes nem volt az A*15 besorolási fokozatba előléptethető, továbbá hogy a kinevezését úgy kell tekinteni, mint az egyébként irányadó szempontok szerint, súlyozási tényező nélkül, az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába történő új felvételt, és végül hogy a felperesnek nem volt lehetősége megtartani az A*14 besorolási fokozat 8. fizetési fokozata szerinti besorolását.
24 A felperes 2005. április 11‑i levelében arról tájékoztatta a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság vezetőjét, hogy nem tud elfogadni olyan besorolást, amely az álláshirdetés, valamint a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdése figyelmen kívül hagyásával az őt „jelenleg” megillető jogok (díjazás) és a jövőbeni jogai (nyugdíj) csökkenését eredményezi. Következésképpen kérte, hogy mielőtt a kinevezésről szóló alakszerű határozatot benyújtják aláírásra a Bizottság elnökéhez, szolgáljanak neki magyarázattal azokról az okokról, amelyek alapján az adminisztráció eltért az álláshirdetéstől és a fent említett rendelkezésben foglaltaktól.
25 A 2005. május 18‑i, a Bizottság elnöke által aláírt határozattal, amelyet a felperes ezt követően, május 27‑én vett kézhez, a felperes igazgatói kinevezését 2004. szeptember 16‑i hatállyal megerősítették, a besorolását pedig az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatában rögzítették azzal, hogy a fizetési fokozathoz kapcsolódó szolgálati ideje 2004. szeptember 1‑jén vette kezdetét.
26 A felperes a 2005. május 30‑i feljegyzésben arról tájékoztatta a Bizottság elnökét, hogy kötelességének érzi visszautasítani az igazgatói kinevezésre vonatkozó ajánlatot, mivel az abból következő, az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába történő besorolás azzal a következménnyel jár, hogy a havi illetményének nettó összege hozzávetőleg 1000 euróval csökken, ez a besorolás pedig inkább a büntetések közé sorolható közvetett visszavetésnek, mint előléptetésnek felel meg. A felperes ráadásul hangsúlyozta, hogy az álláshirdetés kifejezetten az A2 – 2004. május 1‑jétől A*15‑nek nevezett – besorolási fokozatra utalt, ő pedig nem nyújtotta volna be a jelentkezését, ha előre láthatta volna az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába történő besorolást. A felperes azt kérte a Bizottság elnökétől, hogy a 2005. május 18‑i határozat ellen általa indítani kívánt pert megelőző eljárás befejezéséig függessze fel a kinevezését, és arra hivatkozott, hogy „igazságos határozatnak az bizonyulna, ha olyan besorolást ajánlanának fel [neki], amely nem érinti hátrányosan sem a jog[ait], sem a díjazás[át]”. A felperes ennek a levélnek egy másolatát a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság vezetőjének is elküldte.
27 A felperes 2005. július 14‑én a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be, amelyben egyrészt a Bizottság 2005. május 18‑i határozatának megsemmisítését kérte, amennyiben igazgatóként az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába sorolja be őt (a továbbiakban: megtámadott határozat), másrészt azt, hogy az illetmény csökkenése nélkül, 2004. szeptember 16‑i hatállyal sorolják be őt az A*15 besorolási fokozatba, vagy pedig, másodlagosan, nevezzék ki őt olyan fizetési fokozatba, amely nem módosítja a díjazásának feltételeit, az őt addig megillető besorolási és fizetési fokozat, vagyis az A*14 besorolási fokozat 8. fizetési fokozatának megtartásával.
28 A kinevezésre jogosult hatóság a 2005. november 14‑i határozattal, amelyet ezt követően, november 21‑én közölt levélben a felperessel, elutasította a felperes panaszát.
29 A Bizottság Egyéni Jogokat Kezelő és Elszámoló Hivatala (a továbbiakban: PMO) 2006. január 12‑i feljegyzésében arról tájékoztatta a felperest, hogy a személyzeti szabályzat 85. cikke alapján visszatéríttetnek vele 12 615,85 euró összeget, 2006 februárja és júliusa között esedékes részletekben történő levonás formájában, annak érdekében, hogy fedezzék a felperes által felvett és annak a díjazási különbözetnek megfelelő túlfizetést, amely a felperest korábban megillető A*14 besorolási fokozat 8. fizetési fokozata és a megtámadott határozat végrehajtásaként részére biztosított A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozata között áll fenn.
30 A felperes és a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság vezetője között 2006. január 19‑én folytatott megbeszélést követően a felperes a főigazgatóhoz címzett, 2006. január 23‑i feljegyzésben jelezte, hogy nem tudja „elfogadni az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozata szerinti, szorzótényező és nominálösszeg-védelmi tényező nélküli igazgatói állást”, valamint kérte, hogy „legyen szíves a 2006. januári illetményét […] felfelé helyesbíttetni, továbbá visszavonatni a több mint 12 600 euró összegű, állítólag »jogosulatlanul« felvett illetmény visszatérítését elrendelő határozatot”. A felperes ebben a feljegyzésben még hangsúlyozta:
„Emlékeztetem Önt, hogy soha nem fogadtam el az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába történő kinevezésemet.”
31 A Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság vezetője 2006. február 13‑i levelében tájékoztatta a felperest, hogy – Siim Kallas, a Bizottság elnökhelyettese kabinetjének egyetértésével – nem áll szándékában indítványozni a biztosok testülete előtt a megtámadott határozat újabb megfontolását.
32 A felperes 2006. február 21‑én ismételten írt a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság vezetőjének az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába történő besorolással járó igazgatói állás visszautasítása tárgyában, kérve a kinevezésre jogosult hatóságot, hogy foglaljon állást ebben a kérdésben, mivel a felperes e hatóság részéről még nem kapott semmilyen magyarázatot vagy indokolást, továbbá hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a felperes illetményének felfelé történő, 2006 januárjától esedékes helyesbítése érdekében, valamint vonassa vissza az állítólag jogosulatlanul felvett összeg visszatérítését elrendelő határozatot. A felperes – többek között a keresetindítási határidők eljárásgátló jellege miatt – arról a szándékáról is tájékoztatta a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság vezetőjét, hogy a panaszának elutasítása ellen keresetet indít, és kiemelte, hogy a keresetét nem lehet úgy tekinteni, mint amely kétségbe vonná az igazgatói állásnak a részéről történő visszautasítását. A Bizottság erre a levélre nem válaszolt.
33 Viviane Reding biztos 2006. február 22‑én Siim Kallas biztoshoz intézett feljegyzésében csodálkozását fejezte ki azon helyzet miatt, amelybe a felperes került, és felhívta Siim Kallast, hogy személyesen járjon el a megoldás érdekében annak elkerülése végett, hogy az érintett személy ügyét az Európai Parlament vagy a nagyobb nyilvánosság tudomására hozzák.
Az eljárás és a felek kérelmei
34 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet (beleértve az abban foglalt jogellenességi kifogást is) elfogadhatónak és alaposnak;
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– következésképpen a felperest helyezze vissza abba a besorolási és fizetési fokozatba, amelybe rendes körülmények között, az álláshirdetés feltételei szerint be kellett volna sorolni őt (vagy sorolja be a személyzeti szabályzat 2004. május 1‑jétől alkalmazandó változatával bevezetett, ennek megfelelő besorolási fokozatba);
– teljes mértékben állítsa helyre a felperes szakmai előmenetelét az így kiigazított besorolási és fizetési fokozatba sorolásának időpontjára visszamenőleges hatállyal (ideértve az így kiigazított besorolási fokozatban szerzett szakmai tapasztalata, előmenetelhez való joga és nyugdíjjogosultságai érvényesítését), valamint állapítson meg az Európai Központi Bank által az említett időszakra vonatkozóan a fő refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt mértékének megfelelő késedelmi kamatot a felperes felvételéről szóló határozatban szereplő besorolás szerinti illetménye és azon besoroláshoz tartozó illetmény közötti különbség teljes összege után, amelyre a rendes besorolását megállapító majdani határozat időpontjáig jogosult lett volna;
– az alperest kötelezze a költségek viselésére.
35 Az alperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– a keresetet – mint alaptalant – utasítsa el;
– határozzon a költségekről a jogszabályok szerint.
36 A Közszolgálati Törvényszék 2006. május 17‑i végzésével megengedte, hogy az Európai Unió Tanácsa az alperes kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzék.
A jogkérdésről
37 Keresetének alátámasztására a felperes négy jogalapot hoz fel, amelyeket az alábbiak megsértésére alapít:
– a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése, valamint 5. cikkének (5) bekezdése;
– a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdése, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a beosztás és a besorolási fokozat egyenértékűségének elve, valamint a szolgálati érdek;
– a visszaható hatály tilalma és a jogbiztonság elve, a bizalomvédelem, valamint a szerzett jogok védelme és a szakmai előmenetelhez való jog védelme;
– a gondos ügyintézés elve és a gondoskodási kötelezettség.
38 Másodlagosan, arra az esetre, ha a megtámadott határozat jogalapját a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése képezné, a felperes jogellenességi kifogást emel az említett rendelkezéssel szemben.
39 Először az első, a harmadik és a negyedik jogalapot kell együttesen megvizsgálni.
A felek érvei
A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikkének első bekezdése, valamint 5. cikkének (5) bekezdése állítólagos megsértéséről
40 Az első jogalappal kapcsolatban a felperes megjegyzi, hogy az alperes különbséget tesz a „külső” pályázó és a „belső” pályázó között: az előbbi nem más, mint aki olyan felvételi eljárásban vesz részt, amely éppúgy nyitva áll azon pályázók előtt, akik már az intézményben dolgoznak, mint azok előtt, akik nem dolgoznak ott, az utóbbi pedig olyan felvételi eljárásban vesz részt, amely kizárólag azon személyek előtt áll nyitva, akik már az említett intézményben dolgoznak. Az alperes e különbségtétel alapján kötelességének vélte, hogy a felperes kinevezése során, besorolási fokozatának és fizetési fokozatának meghatározásakor a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdését alkalmazza, mivel az A2 besorolási fokozat 2004. május 1‑jétől kezdve nem létezett.
41 Ezzel kapcsolatban a felperes nem vitatja, hogy a fizetési fokozatában nem töltött el annyi szolgálati időt, amennyi ahhoz szükséges, hogy a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése alapján lefolytatható előléptetési eljárás során pályázatot nyújthasson be. Az alperes ugyanakkor éppen azért indította meg a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján lefolytatható felvételi eljárást, mert ha a 29. cikk (1) bekezdésében szabályozott előléptetési eljárást alkalmazta volna, nem talált volna olyan pályázót, aki megfelel a betöltendő állás követelményeinek. Ráadásul, jóllehet az a tény, hogy a tisztviselői jogállás a kiválasztási eljárás megindításának időpontjában fennáll‑e, vagy sem, a pályázók jogi helyzete szempontjából olyan lényeges különbségnek minősül, amely a személyzeti szabályzat eltérő rendelkezéseinek alkalmazását indokolhatja, a felperesnek épp fennállt a tisztviselői jogállása abban az időpontban, amikor a kiválasztási eljárás megindult, vagyis az ő helyzetére nem lehettek irányadók azok a rendelkezések, amelyek az újonnan felvett személyekre alkalmazandók.
42 A felperes hozzáteszi, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete, amely nem szabályozza kifejezetten azt az esetet, ha a kinevezésre 2004. május 1‑jét követően, olyan felvételi eljárás eredményeként kerül sor, amely ezt az időpontot megelőzően indult a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján, ugyanakkor megfelelő rendelkezéseket vezet be annak érdekében, hogy lehetővé tegye a korábbi besorolási fokozatok átváltását az újabb, e mellékletben meghatározott besorolási fokozatokra. Ez a tárgya a XIII. melléklet 2. cikke (1) bekezdésének, amelynek értelmében az A2 besorolási fokozat az A*15 új megnevezést kapja.
43 Márpedig igaz ugyan, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése csak a 2004. május 1‑jén a személyzeti szabályzat 35. cikkében meghatározott hivatali státuszok valamelyikét betöltő tisztviselők besorolási fokozataira vonatkozik, lévén, hogy a felperesnek ebben az időpontban nem állt fenn az igazgatói jogállása az említett hivatali státuszok valamelyikében, tehát nem sorolták be az A2 besorolási fokozatba, eltérő rendelkezés hiányában a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikke (1) bekezdésének megfelelő alkalmazása megoldhatta volna az álláshirdetésben meghatározott A2 besorolási fokozat „eltűnéséből” eredő problémát, elkerülve ezzel, hogy a magasabb beosztásba kinevezett felperes visszavetett besorolásba kerüljön.
44 Ezzel szemben a felperes tagadja, hogy bármilyen módon sor kerülhetne a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése megfelelő alkalmazására. Ez a rendelkezés csak a versenyvizsga-eljárásokra vonatkozik, míg a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése, amely azt az eljárást szabályozza, amelynek eredményeként a felperest igazgatóvá nevezték ki, kifejezetten kimondja, hogy az általa bevezetett felvételi eljárás eltér a versenyvizsgákra vonatkozó eljárástól. Ezenkívül az említett XIII. melléklet 12. cikkének (3) bekezdését, amennyiben az ugyanezen melléklet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a besorolási fokozatok átváltására vonatkozó szabálytól eltérő rendszert vezet be, megszorítóan kell értelmezni. Másodlagosan, a felperes a személyzeti szabályzat 12. cikkének (3) bekezdésével szemben jogellenességi kifogást emel, amely a beadványaiban külön kifejtés tárgyát képezi.
45 A felperes úgy véli, hogy a besorolásának meghatározása során az alperesnek a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdését kellett volna alkalmaznia, amely kifejezetten a 2004. április 30‑án az A3 besorolási fokozatba tartozó tisztviselő helyzetére vonatkozik, akit az ezen időpontot követő, igazgatóvá történő kinevezésekor a következő magasabb besorolási fokozatba kell előléptetni.
46 A felperes elismeri, hogy a kinevezésére nem a személyzeti szabályzat 45. cikke szerinti előléptetést követően került sor. Vitatja ugyanakkor az alperes azon jogértelmezését, miszerint a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdése csak az említett 45. cikk szerinti előléptetési tényállásokra lenne alkalmazható. Ha ugyanis a jogalkotó az ilyen jellegű tényállásokra kívánta volna korlátozni ezt a rendelkezést, a „léptetik elő” kifejezés helyett a „nevezik ki” kifejezést részesítette volna előnyben. Ráadásul az a tény, hogy az új előmeneteli struktúra az igazgatóként történő alkalmazás esetére két besorolási fokozatot – az A*14‑est és az A*15‑öst – ír elő a korábbi rendszer egyetlen besorolási fokozatával – az A2‑essel – szemben, nem jelenti azt, hogy az említett melléklet 5. cikkének (5) bekezdése csak a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése szerinti előléptetésekre vonatkozna.
47 A felperes arra a következtetésre jut, hogy az alperes a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése alkalmazásával megsértette az ugyanezen melléklet 2. cikkének (1) bekezdését, valamint 5. cikkének (5) bekezdését. Hozzáteszi, hogy ha a besorolásának meghatározására több lehetőség is adott volt, az alperesnek már csak a gondoskodási kötelezettségénél fogva is azt kellett volna választania, amely a legkedvezőbb az érintett számára.
48 Az alperes megjegyzi, hogy ha a jogvita tárgyát képező álláshelyet a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése alapján tették volna közzé, a felperes be sem nyújthatta volna a pályázatát, mivel az A3 besorolási fokozatban véglegesített tisztviselőként nem rendelkezett az ahhoz megkívánt szolgálati idővel, hogy az A2 besorolási fokozatba léptessék elő. A felperes csak azért bizonyult alkalmasnak és vehetett részt a kiválasztási eljárásban, mert a jogvita tárgyát képező álláshely a „külső” pályázók előtt is nyitva állt, a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése értelmében. Ebből következik, hogy azokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyek a bármely „külső” pályázó tisztviselőként történő kinevezésére irányadók. A tárgyalás során az alperes a felperesnek a személyzeti szabályzat 29. cikke (2) bekezdése szerinti kinevezését az intézményhez történő „második felvétellel” azonosította.
49 Az alperes szerint ez az okfejtés nem áll ellentétben az egyenlő bánásmód elvével, mivel az a tény, hogy a tisztviselői jogállás a kiválasztási eljárás megindításának időpontjában fennáll e, vagy sem, a pályázók közötti olyan lényeges különbségnek minősül, amely igazolhatja, hogy a felperes esetében a személyzeti szabályzat azon rendelkezéseit alkalmazzák, amelyek az újonnan felvett tisztviselőkre irányadók.
50 A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése alkalmazhatóságával kapcsolatban az alperes kiemeli, hogy ez a cikk csak azokra a személyekre vonatkozik, akiknek már fennállt a tisztviselői jogállása 2004. május 1‑je előtt. Mindamellett, az alperes szerint, ha az említett 2. cikket a felvétel során is megfelelően alkalmazni kell a besorolási fokozatba történő besorolásra, a logika azt kívánná, hogy ezt a rendelkezést mind a versenyvizsga-eljárás eredményeként történő felvétel esetében, mind pedig a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján lefolytatott eljárás eredményeként történő felvétel esetében alkalmazzák. Ez a két eljárás, jóllehet a céljukat tekintve különbözőek, nem különböznek abból a szempontból, ha változás következik be az előmeneteli struktúrában a versenyvizsga-kiírás vagy az álláshirdetés közzététele és a kinevezés között.
51 A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdése alkalmazhatóságával kapcsolatban az alperes azt állítja, hogy ez a rendelkezés az említett melléklet azon rendelkezései között szerepel, amelyekkel a jogalkotó azoknak a tisztviselőknek a szakmai előmenetelhez való jogát kívánta védelemben részesíteni, akiknek ez a jogállása már 2004. május 1‑je előtt fennállt, és hogy ez a rendelkezés csak az előléptetésre vonatkozik, vagyis a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárásra, nem pedig a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárásra. Az A3 besorolási fokozatba tartozó tisztviselők szakmai előmenetelhez való joga ugyanis 2004. május 1‑je előtt magában foglalta az A2 besorolási fokozatba történő előléptetést az igazgatói vagy főtanácsadói álláshelyre történő kinevezés esetén. Az új előmeneteli struktúrában az igazgatói álláshely az A*14 besorolási fokozatba tartozik, az A*15 besorolási fokozatba történő előléptetés lehetőségével. Ettől a szabálytól való eltérést jelent, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdése az igazgatóvá történő kinevezéskor az A*15 besorolási fokozatba történő előléptetést írja elő azon tisztviselők számára, akik 2004. május 1‑jét megelőzően a korábbi A3 besorolási fokozatba tartoztak. Ebből a rendelkezésből következik, hogy ha az igazgatói álláshely betöltésére a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése alapján kerül sor, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az ilyen álláshelyre történő kinevezéshez az A3 besorolási fokozatban eltöltött két év tartamú szolgálati időre van szükség. Ezzel szemben, ez utóbbi rendelkezés nem alkalmazható, ha a felvételre a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárásban kerül sor.
A visszaható hatály tilalma és a jogbiztonság elve, a bizalomvédelem, valamint a szerzett jogok védelme és a szakmai előmenetelhez való jog védelme állítólagos megsértéséről
52 A harmadik jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat a visszavetését eredményezi. A felperes ugyanis, aki a megtámadott határozat alakszerű elfogadása előtt az A*14 besorolási fokozat 8. fizetési fokozatába tartozott, e határozat értelmében az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába került. Ez az eredmény sérti a besorolásával kapcsolatos szerzett jogait és a javadalmazással kapcsolatos jogait, amelyek jelentős mértékben csökkennek, továbbá sérti a szakmai előmenetelhez való jogát.
53 A felperes hangsúlyozza, hogy a személyzeti szabályzat mind magában a szövegében, mind pedig az általa előírt átmeneti intézkedésekben biztosítja a szerzett jogok védelmének elvét. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése és 19. cikke ugyanis biztosítja az alapilletménynek, valamint a díjazás szintjének a besorolási fokozatok megnevezésében bekövetkezett változás ellenére történő fenntartását. Hasonlóképp, a személyzeti szabályzat 45a. cikke biztosítja, hogy az AD csoport valamely beosztásába történő kinevezés nem érinti azt a besorolási fokozatot és fizetési fokozatot, amelybe a tisztviselő a kinevezés pillanatában tartozik. Végül, a személyzeti szabályzat 46. cikke biztosítja a fizetési fokozatban eltöltött szolgálati időhöz kapcsolódó szerzett jogokat a magasabb beosztásba történő kinevezés esetében.
54 Az alperes megsértette a bizalomvédelem elvét is, mivel a felperes alappal számított arra, hogy a kinevezésről szóló határozat, amelyet a 2003. november 7‑én indult felvételi eljárás eredményeként hoztak, megfelel majd az álláshirdetésben foglaltaknak, mert a személyzeti szabályzat egyik rendelkezése sem teszi lehetővé a tisztviselő besorolásának amiatt történő megkérdőjelezését, hogy a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján nevezték ki őt magasabb beosztásba.
55 A felperes felrója az alperesnek, hogy soha nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a felperes már tisztviselő volt mind a felvételi eljárás megindításának időpontjában, mind pedig a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában. Másfelől, a személyzeti szabályzat reformjából eredő új szabályok alkalmazása nem eredményezheti a felperes által 2004. május 1‑je előtt, tisztviselőként szerzett jogok megsértését.
56 Az alperes megjegyzi, hogy a felperessel szemben nem visszavetésre került sor, hanem a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése szerint lefolytatott felvételi eljárás eredményeként történő igazgatói kinevezéséből ered az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába történő besorolása.
57 A javadalmazással kapcsolatos szerzett jogok állítólagos sérelmével kapcsolatban az alperes megjegyzi, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése és 19. cikke az úgynevezett „nominálösszeg-védelmet” érintik, és az olyan tisztviselőre vonatkoznak, akinek a személyzeti szabályzat szerinti helyzete a 723/2004 rendelet hatálybalépését követően változatlan maradt, így semlegesítve az e rendelettel a korábban fennálló és továbbra is fennmaradó helyzet vonatkozásában bevezetett változásokat. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 19. cikkének hatálya ugyanis azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben az említett rendelet hatálybalépése hatással lehetett a tisztviselőket megillető juttatásokra. A személyzeti szabályzat 45a. cikke a képesítési eljárásra vonatkozik, amely inkább a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének a) pontján belül az ii) és iii) alpontban szabályozott előléptetési eljáráshoz, mint a felvételhez hasonlítható.
58 A bizalomvédelem elvének állítólagos megsértésével kapcsolatban a felperes elmulasztotta bemutatni, hogy az adminisztráció pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéretet tett volna neki arra vonatkozóan, hogy a besorolására az A*15 besorolási fokozatban kerül majd sor. Az alperes emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében jogos bizalmat csak az alkalmazandó szabályoknak megfelelő ígéret kelthet (az Elsőfokú Bíróság T‑46/90. sz., Devillez és társai kontra Parlament ügyben 1993. június 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1993., II‑699. o.] 38. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑381/00. sz., Wasmeier kontra Bizottság ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑125. és II‑677. o.] 106. pontja). Az alperes szerint a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése egyértelműen szabályozza a 2004. május 1‑je előtt felvett tisztviselőknek az e cikkben meghatározott besorolási fokozatokba történő besorolását anélkül, hogy a kinevezésre jogosult hatóság részére bármilyen mérlegelési mozgásteret biztosítana.
59 Ráadásul a meghatározott álláshelyre vonatkozó álláshirdetés, jóllehet valóban egyfajta jogi keretet képez, amely a kinevezésre jogosult hatóságot köti a pályázóktól megkövetelt képzettség tekintetében, nem képez azonban kötelező erejű szabályt az álláshirdetés alapján kiválasztott tisztviselő felvételére vonatkozó jövőbeli határozat tartalmát illetően. A felvételről szóló ez utóbbi határozatra kizárólag a meghozatalának időpontjában hatályban lévő rendelkezések vonatkoznak.
A gondos ügyintézés elve és a gondoskodási kötelezettség állítólagos megsértéséről
60 Ami a negyedik jogalapot illeti, a felperes úgy véli, hogy az alperes megsértette a gondos ügyintézés elvét és a gondoskodási kötelezettséget, amennyiben a felperessel soha nem közölték világosan, hogy miért olyan besorolási fokozatba vették fel, amely alacsonyabb mind az álláshirdetésben meghatározottnál, mind pedig az egységvezetői állásához kapcsolódó besorolási fokozatnál, annál is inkább, mert a biztosok testületének 2004. július 7‑i határozata, amely a felperest igazgatóvá nevezi ki, nem tartalmazott semmilyen információt a besorolásáról, a megtámadott határozat pedig nem jelölte meg a besorolás egyedi jogalapját.
61 A felperes megjegyzi, hogy a besorolásával kapcsolatos kérdés annyira kevéssé volt világos, hogy a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság szükségesnek találta a Jogi Szolgálattal történő konzultációt, amelynek jelentős idejébe telt véleményt nyilvánítani.
62 Az alperes arra hivatkozik, hogy a felperes azon érve, miszerint a megtámadott határozat nem utal kifejezetten a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésére, nem e határozat megalapozottságát érinti, hanem az indokolásával szembeni kifogást képez, az indokolás pedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében kiegészíthető a panaszra adott válasz indokolásában. Ezenkívül az a hosszú idő, amely a felperes igazgatóként történő szolgálatba lépése és a megtámadott határozat alakszerű elfogadása között eltelt, valamint a Jogi Szolgálattal folytatott konzultáció nem képeznek olyan körülményeket, amelyek kétségbe vonhatnák a megtámadott határozat jogszerűségét.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
63 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete, amelynek tárgyát a 723/2004 rendelet hatálybalépését követő „átmeneti intézkedések” meghatározása képezi, nem tartalmaz semmilyen rendelkezést, amely az olyan tisztviselő esetét szabályozná, akit 2004. május 1‑je után, ezt az időpontot megelőzően a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján indított felvételi eljárás eredményeként neveztek ki magasabb beosztásba.
64 Sem a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdése, amelyre a felperes hivatkozik, sem pedig az említett melléklet 12. cikkének (3) bekezdése, amelyet az alperes jelen esetben megfelelően alkalmazott, nem alkalmazható a fenti esetre az első vizsgálat alapján.
65 Ezek a rendelkezések ugyanis kizárólag az intézményen belüli üres álláshely betöltésére vonatkoznak, mégpedig a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének a) pontján belül a iii) alpont szerinti előléptetés útján történő betöltésre, ami a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdését illeti, vagy a versenyvizsga-eljárás útján történő betöltésre, ami az ugyanezen melléklet 12. cikkének (3) bekezdését illeti.
66 Jóllehet igaz, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdése általánosságban utal a 2004. április 30-án az A3 besorolási fokozatba tartozó tisztviselőnek az ezen időpontot követő, igazgatóvá történő „kinevezésére”, ez a rendelkezés azonban pontosítja is, hogy az érintett személyt a következő magasabb besorolási fokozatba „léptetik elő”, és hogy a személyzeti szabályzat 46. cikkének utolsó mondatát, amely az előléptetésre vonatkozik, nem kell alkalmazni.
67 Márpedig meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdésében szabályozott felvételi eljárás, amely szerint a jelen esetben ténylegesen eljártak, nem vonatkozik sem a szoros értelemben vett előléptetésre, sem pedig – mint ez e rendelkezés szövegéből magából is kiderül – a versenyvizsga-eljárásra.
68 Mindazonáltal a felperes ügye a felperes besorolása meghatározásának kérdését veti fel, amelyet az adminisztráció a személyzeti szabályzatban foglalt kifejezett rendelkezések hiánya ellenére nem hagyhat megválaszolatlanul. Még ha a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdése vagy 12. cikkének (3) bekezdése önmagában nem is alkalmazható, nem kizárt, hogy e rendelkezések közül az egyik vagy másik által szabályozott rendszert a jelen esetben alkalmazni lehessen a közösségi közszolgálati jog olyan általános elvei valamelyikének alapulvételével, mint amelyekre a harmadik és a negyedik jogalap hivatkozik.
69 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a felperest, aki 2004. április 30‑án az A3 besorolási fokozat 7. fizetési fokozatába tartozott (amely 2004. május 1‑jén a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikkének [1] bekezdése értelmében az A*14 új megnevezést kapta), a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése szerinti felvételi eljárás eredményeként nevezték ki igazgatóvá és az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába, vagyis ugyanabba a besorolási fokozatba sorolták be, mint amelybe ezt megelőzően tartozott, viszont alacsonyabb fizetési fokozatba.
70 Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy – figyelemmel arra az elvre, miszerint valamennyi tisztviselő jogosult az őt foglalkoztató intézményben a szakmai előmenetelre – az ilyen besorolás érvényesen igazolható‑e, vagy pedig, mint azt a felperes állítja, a kinevezésre jogosult hatóságnak a következő magasabb besorolási fokozatba, vagyis az A*15 besorolási fokozatba kellett volna őt besorolnia.
71 Először is, a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság arra az elvre, miszerint valamennyi tisztviselő jogosult az őt foglalkoztató intézményben a szakmai előmenetelre, a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésében felállított fontossági sorrend kapcsán hivatkozott, amelynek értelmében a kinevezésre jogosult hatóság az üres beosztások betöltése során először azt köteles mérlegelni, hogy a beosztás betölthető‑e előléptetéssel vagy az intézmények közötti áthelyezéssel, ezt követően pedig, e mérlegelés alapján azt, hogy tartsanak‑e az intézményen belüli versenyvizsgát (a Bíróság 20/83. és 21/83. sz., Vlachos kontra Bíróság egyesített ügyekben 1984. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1984., 4149. o.] 19., 23. és 24. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑3/97. sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 1998. február 19‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑89. és II‑215. o.] 65. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑372/00. sz., Campolargo kontra Bizottság ügyben 2002. április 23-án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑49. és II‑223. o.] 91. és 92. pontja).
72 Ez azonban nem jelenti azt, hogy azt az elvet, miszerint valamennyi tisztviselő jogosult az őt foglalkoztató intézményben a szakmai előmenetelre, egyedül a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésében felállított fontossági sorrend juttatná kifejezésre.
73 Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdését a Bíróság akként értelmezte, hogy az – bár kivételesen – biztosítja a lehetőséget a tisztviselőknek és alkalmazottaknak a magasabb beosztásba történő kinevezésre, ezáltal pedig a szakmai előmenetelükben történő előrejutásra. Az e rendelkezésben szabályozott felvételi eljárás ugyanis nemcsak azoknak a személyeknek a felvételére vonatkozik, akik még nem állnak a Közösségek szolgálatában, hanem az olyan tisztviselőkre és alkalmazottakra is, akik már szolgálatban állnak. Mint azt a Bíróság a 176/73. sz., Van Belle kontra Tanács ügyben 1974. december 5‑én hozott ítélet [EBHT 1974., 1361. o.] 10. pontjában megállapította, nem lenne sem méltányos, sem a szolgálati érdekkel összeegyeztethető, ha az említett eljárást csak az olyan pályázók esetében lehetne alkalmazni, akik nem tisztviselők, miközben ez az eljárás olyan belső vagy nyílt versenyvizsgát helyettesít, amelyből a tisztviselő pályázókat nem lehetett volna kizárni.
74 Más szavakkal, a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás, hasonlóan a nyílt versenyvizsgához (a fent hivatkozott Van Belle kontra Tanács ügyben hozott ítélet 8. pontja), nem minősül olyan felvételi módnak, amely a belső versenyvizsga vagy az előléptetés útján magasabb beosztásba történő kinevezés ellentéteként kizárólag külső pályázói körre épülne, mivel ez az eljárás egyszerre nyitva áll a közösségi intézményeken kívülről érkező pályázók és azon egyéb pályázók előtt, akiknek már fennáll a tisztviselői vagy alkalmazotti jogállása.
75 E feltételek mellett, ellentétben az alperes állításával, az aktív állományban lévő tisztviselő magasabb beosztásba történő kinevezését, amelyre a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján kerül sor, nem lehet úgy tekinteni, mint az intézményhez történő második felvételt, amely félbeszakítja a tisztviselő szakmai előmenetelét. Az ilyen helyzetben inkább úgy kell értékelni, hogy a kinevezésre jogosult hatóság által választott eljárás az előléptetési eljárással azonosítandó, mint azt a Bíróság a fent hivatkozott Vlachos kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 23. pontjában, az álláshelynek az intézményben szervezett belső versenyvizsga útján történő betöltése kapcsán megállapította.
76 Mivel a tisztviselő magasabb beosztásba történő kinevezése előrelépést képez a szakmai előmenetelében, a kinevezés nem nyilvánulhat meg a tisztviselő besorolási fokozatának vagy fizetési fokozatának csökkenésében – ennek következtében pedig a díjazása csökkenésében – annak az elvnek a megsértése nélkül, hogy valamennyi tisztviselő jogosult az őt foglalkoztató intézményben a szakmai előmenetelre, ahogy ez az elv a személyzeti szabályzat rendelkezéseiben megjelenik.
77 A személyzeti szabályzat 66. cikkében, átmenetileg pedig a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 2. cikkében a minden egyes besorolási fokozatra és minden egyes fizetési fokozatra megállapított havi alapilletményekből ugyanis az következik, hogy a szakmai előmenetelben, sőt, a besorolási fokozatban tett minden előrelépés fő szabály szerint a havi alapilletmény növekedését kell, hogy eredményezze, ha pedig nem ez a helyzet, legalább a magasabb beosztásba történő kinevezés előtt járó díjazás szintjének kell fennmaradnia. Ez a progresszív illetménynövekedés másfelől megfelel a 723/2004 rendelet (10) preambulumbekezdésében megfogalmazott célkitűzésnek, valamint megalapozza a személyzeti szabályzat 46. cikkét, amely az előléptetés esetén a tisztviselőnek a magasabb besorolási fokozat első, sőt második fizetési fokozatába történő besorolását írja elő.
78 Harmadszor, még azt a besorolást kell meghatározni, amelyet az eddigiekre tekintettel ténylegesen biztosítani kellett volna a felperes részére az igazgatóvá történő kinevezését követően.
79 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az igazgatói beosztás típusa az A*14 és az A*15 besorolási fokozatba tartozhat, a személyzeti szabályzat XIII.1. mellékletének („A beosztások típusai az átmeneti időszakban”) megfelelően. Mivel a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdésében szabályozott sajátos felvételi eljárást az előléptetéssel lehet azonosítani – mint ez a jelen ítélet 75. pontjából következik – abban az esetben, ha aktív állományban lévő tisztviselő vagy alkalmazott javára szóló döntést eredményez, azt a megoldást kell követni, amelyet maga a közösségi jogalkotó fogadott el a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (5) bekezdésében, és így a „következő magasabb besorolási fokozatba”, vagyis jelen esetben az A*15 besorolási fokozatba történő besorolást kell alkalmazni, mert a felperes az igazgatóvá történő kinevezése előtt az A*14 besorolási fokozatba tartozó egységvezető volt, az ugyanezen melléklet 7. cikke (5) bekezdésének megfelelően.
80 Ez a megoldás annál is inkább adódik, mert megfelel az adminisztrációt terhelő gondoskodási kötelezettségnek, amely az állandó ítélkezési gyakorlat szerint magában foglalja többek között, hogy a tisztviselő helyzetére vonatkozó határozatai meghozatala során az illetékes hatóság minden releváns körülményre tekintettel legyen, és ennek során ne csupán a szolgálati érdeket vegye figyelembe, hanem az érintett tisztviselő érdekeit is (a Bíróság C‑298/93. P. sz., Klinke kontra Bíróság ügyben 1994. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑3009. o.] 38. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑133/89. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1990. június 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., II‑245. o.] 27. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑114/98. és T‑115/98. sz., Rodríguez Pérez és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. június 1-jén hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑97. és II‑529. o.] 32. pontja). Márpedig jelen esetben a felperesnek – anélkül, hogy ez ellentétben állna a személyzeti szabályzat hatályos rendelkezéseivel – jogos érdeke fűződött ahhoz, hogy a díjazása ne csökkenjen azt követően, hogy a személyes érdemei elismeréseként magasabb beosztásba nevezték ki.
81 Végül, ami a felperes szakmai előmenetelének helyreállítására irányuló kereseti kérelmeket illeti, meg kell állapítani, hogy azok olyan intézkedésekre vonatkoznak, amelyeket az alperesnek a jelen ítélet végrehajtása érdekében kell majd meghoznia.
82 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a kinevezésre jogosult hatóság azáltal, hogy a 2004. május 1‑je után, ezt az időpontot megelőzően a személyzeti szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján indított felvételi eljárás eredményeként magasabb beosztásba kinevezett felperest olyan besorolási és fizetési fokozatba sorolta be, amely alacsonyabb annál, amely a felperest a kinevezése előtt megillette, megsértette azt az elvet, miszerint valamennyi tisztviselő jogosult az őt foglalkoztató intézményben a szakmai előmenetelre.
83 Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni az első, a harmadik és a negyedik jogalap alátámasztása érdekében felhozott egyéb érveket, valamint a második jogalapot és a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésével szemben emelt jogellenességi kifogást.
A költségekről
84 Mint a Közszolgálati Törvényszék az F‑16/05. sz., Falcione kontra Bizottság ügyben 2006. április 26‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 77–86. pontjában megállapította, mindaddig, amíg a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, és különösen a költségviselésre vonatkozó különös rendelkezések hatályba nem lépnek, csak az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának eljárási szabályzata alkalmazható, amelyet az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról szóló, 2004. november 2‑i 2004/752/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 333., 7. o.) 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának hatálybalépéséig megfelelően alkalmazni kell a Közszolgálati Törvényszékre.
85 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az alperest, mivel pervesztes lett, kötelezni kell a költségek viselésére.
86 Ugyanezen eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑a első bekezdésének alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Ebből következően a Tanács – mint beavatkozó – maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Közösségek Bizottságának 2005. május 18-i határozatát, amennyiben az João da Silvát igazgatóként az A*14 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába sorolja.
2) Az Európai Közösségek Bizottsága köteles viselni João da Silva költségeit, valamint maga viseli saját költségeit.
3) Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.
Van Raepenbusch | Boruta | Kanninen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. június 28-i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Van Raepenbusch |
Jelen ítélet és az itt hivatkozott, de az Európai Bírósági Határozatok Tárában még nem közzétett közösségi határozatok szövege elérhető a Bíróság internetes honlapján, amelynek címe: www.curia.europa.eu