C‑192/18. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Lengyel Köztársaság
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. november 5.
„Tagállami kötelezettségszegés – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – Jogállamiság – Az uniós jog által szabályozott területeken való hatékony bírói jogvédelem – A bírák elmozdíthatatlanságának elve és a bírói függetlenség elve – A lengyel rendes bíróságok bírái nyugdíjkorhatárának csökkentése – A bírói feladatok újonnan meghatározott életkoron túli ellátásának az igazságügyi miniszter engedélyéhez kötött lehetősége – EUMSZ 157. cikk – 2006/54/EK irányelv – Az 5. cikk a) pontja és a 9. cikk (1) bekezdésének f) pontja – A díjazás, a foglalkoztatás és a munkavégzés területén való, nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – Eltérő nyugdíjkorhatárok megállapítása a lengyel rendes bíróságokon és a Sąd Najwyższy‑n (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) bírói tisztséget betöltő nők és férfiak, valamint a lengyel ügyészségen ügyészi tisztséget betöltő nők és férfiak tekintetében”
1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata – Figyelembe veendő helyzet – Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet
(EUMSZ 258. cikk)
(lásd: 38. pont)
2. Szociálpolitika – Férfi és női munkavállalók – Egyenlő díjazás – Díjazás – Fogalom – A bírák és ügyészek számára a munkaviszonyuk alapján folyósított nyugdíjak rendszere – Bennfoglaltság
(EUMSZ 157. cikk)
(lásd: 52–60. pont)
3. Szociálpolitika – Férfi és női munkavállalók – Munkavállalás és munkafeltételek – Egyenlő bánásmód – 2006/54 irányelv – Hatály – A bírák és ügyészek számára a munkaviszonyuk alapján folyósított nyugdíjak rendszere – Bennfoglaltság
(2006/54 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (14) preambulumbekezdés, 5. cikk, 7. cikk, (2) bekezdés, és 9. cikk)
(lásd: 64–66. pont)
4. Szociálpolitika – Férfi és női munkavállalók – Egyenlő díjazás – Munkavállalás és munkafeltételek – Egyenlő bánásmód – 2006/54 irányelv – Eltérő nyugdíjkorhatár a lengyel rendes bíróságokon és a legfelsőbb bíróságon bírói tisztséget betöltő nők, illetve férfiak, valamint a lengyel ügyészségen ügyészi tisztséget betöltő nők, illetve férfiak esetében – A nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés – Igazolás – Hiány
(EUMSZ 157. cikk; 2006/54 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, 5. cikk, a) pont, és 9. cikk, (1) bekezdés, f) pont)
(lásd: 70., 71., 73. 75., 77. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
5. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – Terjedelem
(EUSZ 2. és EUSZ 19. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)
(lásd: 91–96. pont)
6. Európai uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – A bírói függetlenség elve – Terjedelem
(EUSZ 2. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés)
(lásd: 98., 99. és 101–108. pont)
7. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírák elmozdíthatatlansága elvének és a bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – Olyan nemzeti szabályozás, amely felhatalmazta az igazságügyi minisztert arra, hogy diszkrecionális jogkörben döntsön a rendes bíróságok bírái feladatkörük ellátásának a csökkentett új nyugdíjkorhatáron túli folytatásának engedélyezéséről – Megsértés
(EUSZ 2. és EUSZ 19. cikk)
(lásd: 111–113., 115–117., 119–123., 129. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Összefoglalás
A lengyel bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárára vonatkozó, 2017 júliusában elfogadott szabályok ellentétesek az uniós joggal
A 2019. november 5‑én kihirdetett Bizottság kontra Lengyelország (a rendes bíróságok függetlensége) ítéletben (C‑192/18) a nagytanácsban eljáró Bíróság helyt adott a Bizottság által a Lengyel Köztársasággal szemben indított, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek, és kimondta, hogy e tagállam nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit azáltal, hogy egyrészt eltérő nyugdíjkorhatárt állapított meg a bírói tisztséget betöltő nők, illetve férfiak, valamint ügyészi tisztséget betöltő nők, illetve férfiak esetében, másrészt csökkentette a rendes bíróságok bíráinak nyugdíjkorhatárát és a bírák szolgálati viszonyának meghosszabbítására vonatkozóan diszkrecionális jogkört biztosított az igazságügyi miniszter számára.
Egy 2017. július 12‑i lengyel törvény a nők tekintetében 60, míg a férfiak tekintetében 65 évre csökkentette a rendes bíróságok bírái és az ügyészek nyugdíjkorhatárát, valamint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái előrehozott nyugdíjba vonulásának korhatárát, miközben korábban e korhatárok mindkét nem esetében 67 évben voltak rögzítve. Emellett e törvény jogkört biztosított az igazságügyi miniszternek arra, hogy az így meghatározott, nemenként eltérő új nyugdíjkorhatáron túl meghosszabbítsa a lengyel rendes bíróságok bírái szolgálati viszonyát. Mivel a Bizottság úgy vélte, hogy e szabályok ellentétesek az uniós joggal,(1) kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a Bíróság előtt.
Először is a Bíróság nyilatkozott az e törvény által a női és férfi bírákra és ügyészekre alkalmazandó, a nyugdíjkorhatárra vonatkozóan bevezetett eltérésekről. E tekintetben a Bíróság először rámutatott arra, hogy az említett bírák és ügyészek nyugdíjai az EUMSZ 157. cikk hatálya alá tartoznak, melynek értelmében minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfi és a női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak. A szóban forgó nyugdíjrendszerek továbbá a 2006/54 irányelv a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben az egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá is tartoznak. Ezt követően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ugyanezen törvény az érintett nyugdíjrendszerekben a nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel járó feltételeket vezetett be azon időpont vonatkozásában, amikor az érintettek ténylegesen részesülhetnek az e rendszerek által biztosított előnyökben. Végezetül a Bíróság elutasította a Lengyel Köztársaság azon érvét, amely szerint a női és férfi bírák és ügyészek közötti, az öregségi nyugdíjra való jogosultságra vonatkozó korhatár tekintetében előírt különbségek előnyben részesítésnek minősülnek. E különbségek ugyanis nem olyan jellegűek, amelyek ellensúlyoznák azokat a hátrányokat, amelyeknek a női közszolgálati alkalmazottak a szakmai életük során ki vannak téve, segítve e nőket a szakmai életükben, és orvosolva azokat a problémákat, amelyekkel a szakmai pályafutásuk során szembesülhetnek. A Bíróság ennélfogva megállapította, hogy a szóban forgó szabályozás sérti az EUMSZ 157. cikket és a 2006/54 irányelvet.
Másodszor a Bíróság megvizsgálta azon intézkedést, amellyel az igazságügyi minisztert felruházták azon jogkörrel, hogy döntsön a lengyel rendes bíróságok bírái feladatkörük ellátásának a csökkentett nyugdíjkorhatáron túli folytatásának engedélyezéséről. Többek között a 2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet(2) fényében a Bíróság először az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének alkalmazhatóságáról és hatályáról foglalt állást, amely rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy teremtsék meg azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükségesek. E tekintetben a Bíróság rámutatott, hogy a lengyel rendes bíróságok az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekről határozhatnak, így e bíróságoknak teljesíteniük kell az ilyen jogvédelem követelményeit. Márpedig annak biztosítása érdekében, hogy maguk ilyen védelmet nyújtsanak, alapvető fontosságú e bíróságok függetlenségének védelme.
E függetlenség az állandó ítélkezési gyakorlat szerint megköveteli, hogy az érintett fórum teljesen autonóm és pártatlan módon gyakorolja feladatkörét. E tekintetben a Bíróság rámutatott, hogy az a körülmény, hogy egy olyan szervet, mint az igazságügyi miniszter, felhatalmaznak annak eldöntésére, hogy engedélyezi‑e, vagy sem, a bírói feladatok ellátásának a rendes nyugdíjkorhatáron túli meghosszabbítását, önmagában valóban nem elegendő a bírói függetlenség elve megsértésének megállapításához. Mindazonáltal a Bíróság megállapította, hogy az ilyen határozathozatali jogkör gyakorlására vonatkozó érdemi feltételek és eljárási szabályok a jelen ügyben olyan jellegűek, hogy jogos kétség merül fel az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát és semlegességét illetően. Egyrészt ugyanis azon szempontok, amelyek alapján a miniszternek meg kell hoznia döntését, túl homályosak és nem ellenőrizhetők, továbbá az említett határozatot nem kell indokolni, és azzal szemben nincs helye bírósági jogorvoslatnak. Másrészt azon időtartam hossza, amelynek során a bírák a miniszter döntésére várnak, szintén ez utóbbi diszkrecionális jogkörébe tartozik.
Egyébiránt ugyancsak az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, a bírák bármely külső beavatkozással vagy nyomással szembeni nélkülözhetetlen szabadsága megkövetel bizonyos olyan megfelelő garanciákat, mint az elmozdíthatatlanság, amelyek az ítélethozatal feladatával megbízott személyek védelmére szolgálnak. Az elmozdíthatatlanság elve megköveteli többek között, hogy a bírák hivatalban maradhassanak mindaddig, amíg nem érik el a kötelező nyugdíjkorhatárt, vagy a megbízatásuk lejártáig, ha az határozott időre szól. Anélkül, hogy ezen elv teljesen abszolút jellegű volna, kizárólag akkor lehet alóla kivételt tenni, ha jogszerű és kényszerítő indokok igazolják, tiszteletben tartva az arányosság elvét. Márpedig a jelen ügyben sérti az elmozdíthatatlanság elvét a rendes bíróságok bírái rendes nyugdíjkorhatárának csökkentésére vonatkozó intézkedés, valamint az igazságügyi minisztert annak érdekében megillető diszkrecionális jogkör kombinációja, hogy engedélyezi vagy sem e bírák számára feladatkörük ellátásának folytatását az új korhatáron túl, női bírák esetében további tíz, férfi bírák esetében pedig további öt évig. Ezen intézkedések kombinációja ugyanis jogos kétségeket kelthet a jogalanyokban azzal kapcsolatban, hogy az új rendszer valójában arra irányulhat, hogy lehetővé tegye az igazságügyi miniszter számára, hogy az újonnan meghatározott rendes nyugdíjkorhatár elérésekor eltávolítson bizonyos hivatalban lévő bírói csoportokat, miközben másokat hivatalban tart. Továbbá mivel a miniszter határozatát semmilyen határidő nem köti és az érintett bíró ez ilyen határozat meghozataláig tisztségében marad, a miniszter esetleges elutasító határozata megszülethet azt követően, hogy az érintettet a rendes nyugdíjkorhatáron túl tisztségében tartották.