T‑376/10. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Mamoli Robinetteria SpA

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A fürdőszobai szerelvények és felszerelések belga, német, francia, olasz, holland és osztrák piaca – Az EUMSZ 101. cikknek és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – Az áremelések összehangolása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje – Védelemhez való jog – A 2002. évi engedékenységi közlemény – Jogellenességi kifogás – A kartell fogalma – A bírság összegének kiszámítása – A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás – Súly – A kiegészítő összeg együtthatója”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2013. szeptember 16.

1.      Jogellenességi kifogás – Terjedelem – Jogi aktusok, amelyek jogellenességére hivatkozni lehet – Engedékenységi közlemény – Bennfoglaltság – Feltételek

(EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 277. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 7. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 8–27. és 29. pont)

2.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Jogi háttér – Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése – Az említett cikkben a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkör – Engedékenységi közlemény – Jogalap hiánya – Hiány – A hatalommegosztás elvének megsértése – Hiány – Az átláthatóság elvének, a megfelelő ügyintézés elvének és az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány

(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)

1.      Az EUMSZ 277. cikkben azon általános elv jut kifejezésre, amely valamennyi fél számára biztosítja a jogot ahhoz, hogy valamely neki címzett, illetve őt közvetlenül és személyében érintő határozat megsemmisítése érdekében vitassa azon korábbi intézményi jogi aktusok érvényességét, amelyek – még ha nem is öltik rendelet formáját – a vitatott határozat jogalapját képezik, amennyiben e fél nem volt jogosult az EUMSZ 263. cikk értelmében ezen jogi aktusokkal szemben közvetlen keresetet indítani, amely aktusok következményeit így anélkül viseli, hogy azok megsemmisítését kérhette volna. Mivel az EUMSZ 277. cikknek nem célja, hogy lehetővé tegye, hogy valamely fél bármely általános jellegű jogi aktus alkalmazhatóságát bármilyen kereset érdekében vitassa, azon általános aktusnak, amelynek a jogellenességére hivatkoznak, a kereset tárgyát képező ügyben közvetlenül vagy közvetve alkalmazandónak kell lennie, továbbá a megtámadott egyedi határozat és a kérdéses általános aktus között közvetlen jogi kapcsolatnak kell fennállnia.

Ami a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közleményt illeti, a Bizottság egyrészről annak 8–27. pontjában általánosan és elvontan meghatározza, hogy a vállalkozásoknak milyen feltételeket kell teljesíteniük ahhoz, hogy az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértések esetén teljes vagy részleges bírságcsökkentésben részesüljenek, másrészről pedig az említett közlemény a 29. pontban jogos elvárásokat kelt a vállalkozásokban. Noha kétségtelenül igaz, hogy a Bizottság a versenyszabályokba ütköző jogsértést megállapító határozatokat nem az engedékenységi közlemény alapján fogadja el – mivel e határozatok az 1/2003 rendelet 7. cikkén alapulnak –, e határozatok és az engedékenységi közlemény által jelentett általános aktus között közvetlen jogi kapcsolat állhat fenn. Erről van szó különösen akkor, amikor a Bizottság a versenytársak által az engedékenységi közlemény keretében benyújtott csökkentés iránti kérelmek alapján jut olyan információkhoz, amelyek lehetővé teszik számára a helyszíni vizsgálatok lefolytatását és a határozatának elfogadásához vezető bizonyítékok beszerzését.

Mivel valamely vállalkozás nem kérheti az engedékenységi közlemény mint általános aktus megsemmisítését, az említett közlemény jogellenességi kifogás tárgyát képezheti.

(vö. 48–52. pont)

2.      Versenyügyekben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése, amely jelenleg az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése, nem sorolja fel kimerítően azokat a kritériumokat, amelyeket a Bizottság a bírság összegének megállapításakor figyelembe vehet. Ezért a vállalkozás közigazgatási eljárás során tanúsított magatartása részét képezheti azon elemeknek, amelyeket a bírság megállapításakor figyelembe kell venni. E tekintetben a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény keretében a vállalkozások számára felajánlott részleges vagy teljes bírságcsökkentés célja, hogy megkönnyítse a titkos kartellekben részt vevő vállalkozások felfedését és Bizottság általi szankcionálását. E körülmények között a Bizottság az átláthatóságra és az egyenlő bánásmódra törekedve a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének megfelelően határozhatta meg, hogy valamennyi, vele együttműködő vállalkozás milyen feltételek mellett részesülhet teljes vagy részleges bírságcsökkentésben.

Következésképpen az engedékenységi közlemény elfogadásához szükséges jogalap hiányára, valamint a hatalommegosztás elvének, az átláthatóság elvének, a megfelelő ügyintézés elvének és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított érveket el kell utasítani.

(vö. 54–59. pont)