AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (harmadik tanács)
2005. október 17.(*)
„Verseny − EK 81. cikk − Visa fizetőkártya-rendszer − »Nincs elfogadás kibocsátás nélkül« szabály − Nemleges megállapítás − Az eljárás során megszüntetett szabály − Keresetindításhoz fűződő érdek − Okafogyottság”
A T‑28/02. sz. ügyben,
a First Data Corp. (székhelye: Wilmington, Delaware [Amerikai Egyesült Államok]),
a FDR Ltd (székhelye: Dover, Delaware [Amerikai Egyesült Államok]),
a First Data Merchant Services Corp. (székhelye: Sunrise, Florida [Amerikai Egyesült Államok])
(képviselik őket kezdetben: P. Bos és M. Nissen ügyvédek, képviseli őket később: P. Bos ügyvéd)
felpereseknek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik kezdetben: R. Wainwright, W. Wils és V. Superti, később: R. Wainwright és T. Christoforou, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
az EK‑Szerződés 81. cikkének és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásról (COMP/29.373 Visa International-ügy) szóló, 2001. augusztus 9‑i 2001/782/EC bizottsági határozat (HL 2001. L 293., 24. o.) 1. cikke ötödik franciabekezdésének megsemmisítése iránti keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(harmadik tanács),
tagjai: M. Jaeger elnök, V. Tiili és Czúcz O. bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A kereset alapját képező tényállás
1 A First Data Corp leányvállalata, a First Data Resources Inc útján anyavállalata az FDR Ltd-nek. A First Data Corp leányvállalata, a First Financial Management Corp útján a First Data Merchant Services Corp-nek szintén anyavállalata. E társaságok együttesen alkotják a First Data csoportot (a továbbiakban: First Data).
2 Az FDR tevékenységét Európában a fizetőkártya-ágazatban First Data Europe néven folytatja. Anyavállalata, a First Data Resources a fizetőkártya-kibocsátóknak nyújtott adatfeldolgozási szolgáltatások egyik legfőbb szolgáltatója az Egyesült Államokban. Ezenfelül a First Data Merchant Services az Egyesült Államok piacán az úgynevezett „elfogadók” fizetési műveleteinek egyik legnagyobb feldolgozója.
3 A Visa International Service Association (a továbbiakban: Visa) magántulajdonban lévő profitorientált társaság, mely hozzávetőlegesen 20 000 pénzügyi intézmény tulajdonában áll szerte a világon, amelyek a társaság tagjai. A Visa üzemelteti az azonos elnevezésű kártyarendszert (a továbbiakban: Visa kártyarendszer).
4 1977. január 31‑én a Visa (korábbi nevén Ibanco Ltd) a Visa-ra és annak tagjaira irányadó különböző szabályokat és rendelkezéseket jelentett be a Bizottságnak nemleges megállapítást, vagy másodlagosan az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentességet kérelmezve.
5 A Bizottság azt követően, hogy az említett vállalkozásnak 1985. április 29‑én megerősítő levelet küldött, a Visa kártyarendszer többoldalú adatcsere-díjára (multilateral interchange fee) vonatkozó panasz eredményeképpen újraindította a vizsgálatot, és 1992. december 4‑én visszavonta a megerősítő levelet.
6 2000. október 14‑én a Bizottság a Szerződés [81.] és [82.] cikkének végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.) 19. cikkének (3) bekezdése szerint értesítést tett közzé, és felhívta az érdekelt harmadik feleket észrevételek megtételére arra vonatkozóan, hogy a Bizottság kedvező álláspontot kíván elfogadni különösen a hátrányos megkülönböztetés tilalmának szabálya, a határon átnyúló szolgáltatásokra alkalmazandó módosított szabályok, valamint a „nincs elfogadás kibocsátás nélkül” szabálya (no-acquiring-without-issuing rule) vonatkozásában (HL C 293, 18. o.). A felperesek ezen értesítést követően nem nyújtottak be észrevételt.
7 2001. május 22‑én a First Data képviselői találkozót tartottak a Visa képviselőivel abból a célból, hogy előterjesszék az elfogadói tevékenység Európában történő gyakorlásának kialakítására és a Visa-tagság megszerzésére vonatkozó terveiket. A találkozó során a Visa tájékoztatta a First Data‑t, hogy a tagság megszerzéséhez két feltételnek kell teljesülnie: először is a kérelmezőnek pénzügyi intézménynek kell lennie, és másodszor az elfogadói tevékenység megkezdése előtt kibocsátónak kell lennie.
8 2001. július 11‑én a First Data írt a Visa-nak, és kérte a Visa-tagság iránti kérelemhez kapcsolódó dokumentumokat.
9 2001. július 20‑án a Visa válaszolt a First Data-nak, és emlékeztette a First Data‑t a 2001. május 22‑i találkozón a tagság megszerzésére vonatkozóan meghatározott feltételekre.
10 2001. augusztus 9‑én a Bizottság elfogadta az EK‑Szerződés 81. cikkének és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásról (COMP/29.373 Visa International-ügy) szóló, 2001. augusztus 9‑i 2001/782/EC bizottsági határozatot (HL 2001. L 293., 24. o.; a továbbiakban: a megtámadott határozat).
11 A megtámadott határozat rendelkező része a következő:
„1. cikk
A rendelkezésére álló adatok alapján a Bizottság megállapítja, hogy nincs alapja az EK‑Szerződés 81. cikkének (1) cikke, és/vagy az EGT‑Szerződés 53. cikke értelmében történő beavatkozásnak a bejelentett, a Visa International kártyarendszerre vonatkozó szabályok és rendelkezések közül a következőkre vonatkozóan:
[…]
- az alapító okirat 2.042.07 cikkében előírt »nincs elfogadás kibocsátás nélkül« szabály (no-acquiring-without-issuing rule) […]” (a továbbiakban: a vitatott szabály).
Az eljárás
12 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. február 4‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek megindították a jelen keresetet.
13 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. április 4‑én külön benyújtott irattal az alperes az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 114. cikke értelmében elfogadhatatlansági kifogást emelt.
14 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. június 17‑én benyújtott irattal a Visa kérelmezte a Bizottság kereseti kérelmének támogatása céljából történő beavatkozást.
15 2002. július 4‑i levelükkel a felperesek az eljárási szabályzat 116. cikkének 2. §‑a értelmében kérelmezték, hogy az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeik 6. pontjának negyedik, ötödik, hatodik és hetedik mondatában, 7. pontjának harmadik mondatában, valamint a 13. pontjának harmadik és negyedik mondatában szereplő információkat, amelyek üzleti titkokat tartalmaznak, bizalmas kezelésben részesítsék.
16 Az Elsőfokú Bíróság 2003. január 7‑i végzésével az elfogadhatósági kifogásra vonatkozóan kimondta, hogy azt az eljárást befelező határozatban bírálja el, a költségekről pedig nem rendelkezett.
17 Az Elsőfokú Bíróság 2003. január 7‑i végzésével engedélyezte a Visa számára a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása érdekében történő beavatkozást. A Visa részére továbbították a beadványok nem bizalmas változatát.
18 A 2003. február 12‑én benyújtott irattal a Visa előterjesztette a bizalmas kezelés iránti kérelemre vonatkozó kifogásait. A 2003. április 10‑én nyilvántartásba vett irattal a felperesek benyújtották az említett kifogásokra vonatkozó észrevételeiket.
19 Az Elsőfokú Bíróság 2003. augusztus 14‑i végzésével helyt adott a bizalmas kezelés iránti kérelemnek a felpereseknek az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételei 6. pontjának negyedik, ötödik, hatodik és hetedik mondatában, 7. pontjának harmadik mondatában, valamint a 13. pontjának harmadik és negyedik mondatában szereplő információk tekintetében. A költségről az Elsőfokú Bíróság nem rendelkezett.
20 Minthogy az Elsőfokú Bíróság tanácsainak összetétele módosult, és az előadó bíró a harmadik tanácsba került át, a jelen ügyet is e tanács elé utalták.
21 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság elhatározta, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 64. cikkében előírt pervezető intézkedések útján felhívta a feleket, hogy nyújtsanak be egyes iratokat, illetve számos írásbeli kérdést intézett a felekhez.
22 A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot a vitatott szabályt érintő részben;
– kötelezze a Bizottságot és a Visa‑t arra, hogy szolgáltassanak információt és/vagy iratokat a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdésében, valamint 21. lábjegyzetében meghatározott ésszerű számú kártya meghatározására vonatkozóan;
– kötelezze a Bizottságot vagy a Visa‑t arra, hogy bocsássa rendelkezésre az ellenkérelemben említett „Cross-border Acquiring Planning and Implementation Guide” (Határokon átnyúló elfogadások tervezési és végrehajtási útmutatója) egy másolatát;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;
– a Visa‑t kötelezze a beavatkozással kapcsolatos költségek viselésére.
23 A Bizottság, melyet a Visa támogat, kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant és/vagy megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
24 2005. január 28‑i levelével a Visa tájékoztatta az Elsőfokú Bíróságot arról a döntéséről, hogy azonnali hatállyal meg kívánja szüntetni a vitatott szabályt a Visa kártyarendszer európai régiójában. Ezenfelül a Visa elállt a beavatkozástól.
25 2005. február 3‑i levelével az Elsőfokú Bíróság felkérte a feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket a Visa elállására és arra vonatkozóan, hogy a kereset okafogyottá vált‑e. A feleket tájékoztatták továbbá a harmadik tanács elnökének a 2005. február 24‑re kitűzött tárgyalás későbbi időpontra történő halasztására vonatkozó határozatáról.
26 Az Elsőfokú Bíróság 2005. április 6‑i végzésével a Visa‑t elállásának következtében törölte a nyilvántartásából mint beavatkozót.
A jogkérdésről
27 Az eljárási szabályzat 133. cikke értelmében az Elsőfokú Bíróság a határozatát a 114. cikk 3. és 4. §‑ának megfelelően meghozva hivatalból bármikor vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e, illetve a felek meghallgatását követően megállapíthatja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra. Az eljárási szabályzat 114. cikkének 3. §‑a előírja, hogy ha az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli.
28 Az Elsőfokú Bíróság, miután a feleket a vitatott szabály megszüntetésének az eljárás további részére gyakorolt hatásáról meghallgatta, megállapítja, hogy elegendő információ áll rendelkezésére, és úgy határoz, hogy a megnyitott szóbeli szakaszt le kell zárni.
A felek érvei
29 A Bizottság álláspontja szerint a kereset okafogyottá vált, és a felpereseknek nem fűződik többé jogi érdekük az eljáráshoz.
30 A felperesek érvelése szerint sem a vitatott szabálynak a Visa általi megszüntetése, sem a Visa-nak a beavatkozástól történő elállása nem képez elegendő okot az eljárás megszüntetésére. A felperesek három érvre hivatkoznak.
31 Először is a felperesek érvelése szerint nincs biztosíték arra, hogy a Visa nem vezeti be újra a vitatott szabályt, vagy nem fogad el ahhoz hasonló, azzal azonos hatású szabályt. A felperesek álláspontja szerint a megtámadott határozat hatályban tartása megkönnyít egy ilyen lépést. A felperesek nézete szerint az Elsőfokú Bíróság elvi döntésének hiányában a Visa megakadályozhatja, hogy a First Data a Visa kártya rendszerének európai régiójába elfogadóként belépjen.
32 Másodszor a felperesek álláspontja szerint érdekük fűződik a jelen kereset elbírálásához, mivel az Elsőfokú Bíróság esetlegesen számukra kedvező határozatot hozhat, különösen azért, mert a Bizottság tévesen állapította meg a vitatott szabály elfogadhatóságát anélkül, hogy saját vizsgálatot folytatott volna annak céljára vagy hatásaira vonatkozóan, beleértve a banki engedélyt megkívánó alkalmassági szabályt. A felperesek álláspontja szerint a kereset nem vált okafogyottá, mivel ez a követelmény továbbra is hatályban maradt azután, hogy a Visa megszüntette a vitatott szabályt. A felperesek szerint a banki engedély követelménye az egyszerű elfogadói tevékenységhez nem igazolt.
33 Harmadszor a felperesek álláspontja szerint a First Data a Visa-val szembeni esetleges kártérítési követelésének alapjául szolgálhat az Elsőfokú Bíróság határozata, különösen olyan határozata, mely szerint megalapozott keresetük harmadik, arra alapított jogalapja, hogy a Bizottság megállapítása, mely szerint nem állt fenn érzékelhető versenykorlátozás, téves jogértelmezésen és/vagy ténybeli tévedésen alapul. A felperesek nézete szerint az Elsőfokú Bíróság olyan határozata, mely szerint a Bizottságnak a vitatott szabályra vonatkozó nemleges megállapítása megalapozatlan volt, és következésképpen a banki engedély megkövetelése szintén megalapozatlan, elkerülhetetlenül ahhoz a következményhez vezet, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában és azt követően mindkét feltétel jogellenes volt.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
34 A természetes vagy jogi személy által indított, megsemmisítés iránti kereset csak annyiban elfogadható, amennyiben e személynek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Az érdek fennállásához szükséges, hogy a jogi aktus megsemmisítésének önmagában alkalmasnak kell lennie joghatások kiváltására, vagy más megfogalmazás szerint a keresetnek sikeressége esetén alkalmasnak kell lennie arra, hogy abból a keresetet indító félnek előnye származzon (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑310/00. sz., MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3253. o.] 44. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
35 E tekintetben szükséges emlékeztetni arra, hogy a kereset elfogadhatósági feltételeit, figyelemmel az eljáráshoz fűződő érdek megszűnésének külön kérdésére is, a kereset indításának időpontjában kell értékelni (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑131/99. sz., Shaw és Falla kontra Bizottság ügyben 2002. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2023. o. 29. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
36 A hatékony igazságszolgáltatás érdekében azonban a kereset elfogadhatósága értékelésének idejére vonatkozó e megfontolás nem akadályozhatja az Elsőfokú Bíróságot abban, hogy megállapítsa a kereset okafogyottá válását abban az esetben, ha a felperes, akinek kezdetben jogi érdeke fűződött az eljárás megindításához, a kereset megindítását követően bekövetkezett esemény következtében a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő valamennyi személyes érdekét elvesztette.
37 Ahhoz ugyanis, hogy a felperes a határozat megsemmisítése iránti keresetet fenntarthassa, szükséges, hogy a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő személyes érdeke fennmaradjon (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑159/98. sz., Torre és társai kontra Bizottság ügyben 2001. április 24‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑83. o. és II‑395. o.] 30. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.)
38 Ugyanebben az értelemben a Bíróság a fellebbezés elfogadhatósága tekintetében megállapította, hogy hivatalból jogosult észlelni, hogy valamely félnek nem fűződik érdeke a fellebbezés benyújtásához vagy fenntartásához, mivel az Elsőfokú Bíróság ítéletét követő esemény a fellebbező tekintetében megszüntette az ítélet sérelmes jellegét, és a Bíróság a fellebbezést elfogadhatatlannak vagy okafogyottnak minősítheti. A fellebbező eljáráshoz fűződő érdekének fennállásához szükséges, hogy a fellebbezésnek sikeressége esetén alkalmasnak kell lennie arra, hogy abból a fellebbezőnek valószínűsíthetően előnye származzon (a Bíróság C‑19/93 P. sz. Rendo és társai kontra Bizottság ügyben 1995. október 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., I‑3319. o.] 13. pontja.
39 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a megtámadott határozat 1. cikke ötödik franciabekezdése megsemmisítésének a vitatott szabály vissszavonását követően lehetnek‑e kedvező jogkövetkezményei a felperesekre nézve (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑204/97 és T‑270/97. sz., EPAC kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. június 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑2267. o.] 154. pontját).
40 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felpereseknek a kereset indításához fűződő jogi érdekük, abban a mértékben, amennyiben fennállt, megszűnt, mivel a vitatott szabályt visszavonták. Az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott határozat 1. cikke ötödik franciabekezdését megsemmisítő esetleges ítélete már nem járna az EK 233. cikkben előírt következményekkel. Ezért, még ha a megtámadott határozatot megsemmisítenék is, a Bizottság nem hozhatna az Elsőfokú Bíróság által megállapított hibáktól mentes új határozatot, mivel a vitatott szabály már nem létezik (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑13/96. sz. TEAM és Kolprojekt kontra Bizottság ügyben 1997. június 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1997, II‑983. o.] 27. és 28. pontját).
41 Ezt a megfontolást a felperesek érvelései nem cáfolják.
42 Először is ami a felperesek azon állításait illeti, amelyek szerint a Visa elfogadhat a vitatott szabályhoz hasonló szabályt, emlékeztetni kell arra, hogy a gazdasági szereplőnek a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő létrejött és fennálló érdeket kell igazolnia (az Elsőfokú Bíróság T‑138/89. sz. NBV és NVB kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2181. o.] 33. pontja), és hogy ez nem áll fenn a jelen ügyben.
43 Ha a felperes által felhívott érdek jövőbeli jogi helyzetre vonatkozik, a felperesnek bizonyítania kell, hogy e helyzet tekintetében a sérelem már bizonyos. A jelen eljárásban ez nem áll fenn, mivel egy hasonló szabálynak a Visa által történő elfogadása csak lehetséges esemény, amely kizárólag a Visa akaratától függ. Ezért ez pusztán feltételezésen alapuló érdek, és így nem elégséges annak megállapításához, hogy a felperesek jogi helyzetét hátrányosan érintené, ha a megtámadott határozatot nem semmisítik meg.
44 Másodszor a felperesek álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság esetleges kedvező határozata azzal a következménnyel is járna, hogy megváltoztatná a Visa azon követelményét, hogy a tagjainak banki engedéllyel kell rendelkezniük.
45 E tekintetben elégséges arra emlékeztetni, hogy a Visa-nak a banki engedélyt megkövetelő szabálya nem tárgya a megtámadott határozatnak. Még ha a Bizottságnak a vitatott szabályt a piaci feltételek alapján a banki engedély követelményére figyelemmel is kellett volna vizsgálnia, ez nem változtat azon a tényen, hogy ez a követelmény nem tárgya a megtámadott határozatnak. Következésképpen még ha a megtámadott határozat 1. cikkének ötödik franciabekezdését meg is semmisítenék, és a Bizottságnak újra kellene vizsgálnia a vitatott szabálynak az EK 81. cikkel való összeegyeztethetőségét, ez sem érintené automatikusan a Visa kártyarendszerre irányadó többi szabályt.
46 Ezenfelül a felpereseket semmi nem akadályozza abban, hogy a Bizottsághoz benyújtott panasz útján kifogásolják a Visa rendszer tagsági szabályait, beleértve különösen azt a követelményt, mely szerint a tagnak banki tevékenységet folytató pénzügyi intézménynek kell lennie, ahogy arra ezenfelül a Bizottság is rámutat a beavatkozó fél elállásához kapcsolódó észrevételeiben.
47 Harmadszor, ami a felperesek azon érvelését illeti, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése szükséges a nemzeti bíróságok előtt a Visa ellen esetlegesen indított kártérítési kereset megalapozásához, meg kell jegyezni először is, hogy ez is jövőbeli és feltételezésen alapuló körülmény.
48 A Bizottság EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazhatóságáról kifejtett értékelésének a Visa elleni esetleges kártérítési keresetet elbíráló nemzeti bíróság által történő figyelembevétele csupán lehetőség.
49 Igaz ugyan, hogy a közösségi intézmények jogi aktusait elvben mindaddig megilleti a jogszerűség vélelme, amíg azokat meg nem semmisítik, vagy vissza nem vonják (a Bíróság 11/81. sz. Dürbeck kontra Bizottság ügyben 1982. április 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1982., 1251. o.] 17. pontja, és a C‑344/98. sz. Masterfoods és HB ügyben 2000. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑11369. o.] 53. pontja). Ezért amikor a nemzeti bíróság olyan megállapodásról vagy gyakorlatról dönt, amely már bizottsági határozat tárgyát képezi, nem hozhat a bizottsági határozattal ellentétes határozatot (a fent hivatkozott Masterfoods és HB ügyben hozott ítélet 52. pontja).
50 A nemleges megállapítás azonban nem kötelező a nemzeti bíróságra, még akkor sem, ha olyan tényt képez, amelyet a nemzeti bíróság a mérlegelés során figyelembe vehet. A 17. rendelet 2. cikkéből egyértelműen következik, hogy a nemleges megállapítás csupán annyit fejez ki, hogy a Bizottság számára, a rendelkezésére álló tények alapján, nem szükséges a beavatkozás. A nemleges megállapítás ezért nem képez végleges értékelést, és különösen nem a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozó állásfoglalást. Mivel az EK 81. cikk (1) bekezdése – amint azt a Bíróság számos alkalommal megállapította – közvetlen hatállyal rendelkezik, az egyén a nemzeti bíróság előtt hivatkozhat e rendelkezésre, és számára jogok származnak abból, és tekintve, hogy a nemzeti bíróság szintén rendelkezhet egyéb információval az ügy konkrét körülményeire vonatkozóan, természetesen köteles a rendelkezésére álló információk alapján saját álláspontját kialakítani az EK 81. cikk (1) bekezdésének az egyes megállapodásokra való alkalmazhatóságáról (Reischl főtanácsnoknak a Bíróság 37/79. sz., Marty kontra Lauder ügyben 1980. július 10‑én hozott ítéletére [EBHT 1980., 2481. o., 2502. o. és 2507. o.] vonatkozó indítványa; lásd még ebben az értelemben a Marty kontra Lauder ügyben hozott ítélet 13. pontját, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑116/89. sz., Prodifarma és társai kontra Bizottság ügyben 1990. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., II‑843. o.] 70. pontját).
51 Ezt követően, amennyiben valamely bizottsági határozat jogszerűségét illetően kétely merül fel, a nemzeti bíróság feladata az EK 234. cikk értelmében előzetes döntéshozatalt kérelmezni a megtámadott határozat érvényességének kérdésére vonatkozóan, így vita esetében a felperesek semmiképpen nem esnek el annak lehetőségétől, hogy jogaikat a nemzeti bíróság előtt érvényesíthessék (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑141/03. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1197. o.] 40. pontját.)
52 A felperesek jogi helyzetét nem változtatná meg a vitatott szabályra vonatkozó megtámadott határozat megsemmisítése. Amint maguk a felperesek állították az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaikban, a megtámadott határozat megsemmisítése nem eredményezne a felperesek számára hozzáférést a Visa-hálózat elfogadói rendszeréhez, mivel nem rendelkeznek banki engedéllyel, amint az válaszukból kiderül. Mivel a banki engedély követelménye a Visa-tagsághoz nem tárgya a megtámadott határozatnak, és az Elsőfokú Bíróság nem végezheti el az értékelést a Bizottság helyett, a vitatott szabályra vonatkozó megtámadott határozat részleges megsemmisítése nem lenne közvetlen hatályú azon szabály jogszerűsége tekintetében, hogy a Visa tagjainak banki tevékenységet folytató pénzügyi intézményeknek kell lenniük. Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset keretében a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, a Szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése, vagy hatáskörrel való visszaélés felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel. Az EK 231. cikk előírja, hogy ha a kereset megalapozott, a Bíróság, illetve az Elsőfokú Bíróság a megtámadott jogi aktust semmisnek nyilvánítja (a Bíróság C‑164/98. P. sz., DIR International Film és társai kontra Bizottság ügyben 2000. január 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑447. o.] 38. pontja).
53 Ezért – anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni, állt‑e fenn a felpereseknek az ügy kimeneteléhez fűződő jogi érdekük a kereset indításának időpontjában – meg kell állapítani, hogy a felpereseknek már nem fűződik jogi érdekük a jelen kereset elbírálásához. Az eljáráshoz fűződő fennálló és bizonyos jogi érdek hiányában következésképpen a keresetről nem szükséges határozni.
A költségekről
54 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 6. §‑a alapján, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről az Elsőfokú Bíróság szabad mérlegelése szerint határoz.
55 A jelen ügyben, mivel az okafogyottsághoz vezető körülmények a felek magatartásától független esemény eredményei, a feleket saját költségeik viselésére kell kötelezni.
A fenti indokok alapján,
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetről nem szükséges határozni.
2) A felperesek és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.
Luxembourg, 2005. október 17.