C‑442/09. sz. ügy

Karl Heinz Bablok és társai

kontra

Freistaat Bayern

(a Bayerischer Verwaltungsgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Géntechnológiával módosított élelmiszerek – 1829/2003/EK rendelet – 2–4. cikk és 12. cikk – 2001/18/EK irányelv – 2. cikk – 2000/13/EK irányelv – 6. cikk – 178/2002/EK rendelet – 2. cikk – Méhészeti termékek – Géntechnológiával módosított növényekből származó virágporok jelenléte – Következmények – Forgalomba hozatal – A »szervezet« és a »géntechnológiával módosított szervezetekből előállított összetevőket tartalmazó élelmiszerek« fogalma”

Az ítélet összefoglalása

1.        Jogszabályok közelítése – Géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok – 1829/2003 rendelet – Géntechnológiával módosított szervezet – Fogalom

(1829/2003 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, 5. pont)

2.        Jogszabályok közelítése – Géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok – 1829/2003 rendelet – Hatály

(178/2002 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, és 1829/2003 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, 1., 10. és 13. pont, valamint 3. cikk, (1) bekezdés, c) pont; 2000/13 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (4) bekezdés, a) pont)

3.        Jogszabályok közelítése – Géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok – 1829/2003 rendelet – Élelmiszer engedélyezésére és felügyeletére irányuló kötelezettség

(1829/2003 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés, 4. cikk, (2) bekezdés, és 12. cikk, (2) bekezdés)

1.        A géntechnológiával módosított szervezetnek a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003 rendelet 2. cikkének 5. pontja értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az olyan anyag, mint a géntechnológiával módosított kukoricafajtából származó virágpor, amely már nem rendelkezik szaporodóképességgel, és egyáltalán nem képes genetikai anyagának átadására, már nem tartozik bele ebbe a fogalomba.

(vö. 62. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A géntechnológiával módosított szervezetnek a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003 rendelet 2. cikkének 1., 10. és 13. pontját, valamint 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját, az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer‑biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 178/2002 rendelet 2. cikkét, és az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2000/13 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben egy olyan anyag, mint amilyen a géntechnológiával módosított DNS‑t és fehérjéket tartalmazó virágpor, nem tekinthető géntechnológiával módosított szervezetnek, akkor az ilyen anyagot tartalmazó termékek (például méz és étrend‑kiegészítők) az 1829/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében géntechnológiával módosított szervezetekből előállított összetevőket tartalmazó élelmiszereknek minősülnek. Ugyanez a minősítés alkalmazható függetlenül attól, hogy a szóban forgó anyag bekerülése szándékos vagy véletlen volt‑e.

A virágpor ugyanis a mézben nem idegen test vagy szennyeződés, hanem a méz egyik természetes alkotóeleme, amelyet az uniós jogalkotó szándéka alapján főszabály szerint akkor sem lehet kivonni, ha bekerülésének gyakorisága és a mézben található mennyisége az elkészítés során bekövetkező, váratlan eseményektől függ. Következésképpen a virágport olyan anyagnak kell tekinteni, amelyet élelmiszer előállításánál vagy elkészítésénél használnak fel, és a késztermékben még jelen van, és ezért összetevőnek minősül az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 13. pontja és a 2000/13 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében.

(vö. 77–79., 92. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.        A géntechnológiával módosított szervezetnek a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, valamint 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a bennük foglalt, élelmiszerekre vonatkozó engedélyezési és felügyeleti kötelezettségre nem lehet analógia útján az ugyanezen rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében a címkézésre vonatkozóan megállapított tűrési határértékeket alkalmazni.

(vö. 108. pont és a rendelkező rész 3. pontja)