A Törvényszék (kilencedik tanács) T-471/13. sz., Xellia Pharmaceuticals ApS, Alpharma kontra Európai Bizottság ügyben 2016. szeptember 8-án hozott ítélete ellen a Xellia Pharmaceuticals ApS, Alpharma, LLC, korábban Zoetis Products LLC által 2016. november 25-én benyújtott fellebbezés
(C-611/16. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbezők: Xellia Pharmaceuticals ApS, Alpharma, LLC, korábban Zoetis Products LLC (képviselő: D.W. Hull solicitor)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
egészben vagy részben helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
egészben vagy részben semmisítse meg a határozatot;
törölje vagy lényegesen csökkentse a bírságot;
másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy ez utóbbi döntsön a Bíróság ítéletének megfelelően;
kötelezze a Bizottságot ezen eljárás és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezők kilenc, a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalapra hivatkoznak.
A Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak értékelésekor, hogy az Alpharma potenciális versenytárs volt-e azzal összefüggésben, hogy termékei megsértették a Lundbeck szabadalmait. Arra vonatkozó bizonyítékok hiányában, hogy a Lundbeck szabadalmai gyengék voltak, vélelmezni kell a szabadalmak érvényességét, és azt, hogy a bitorló termékkel való piacra lépés jogellenes.
Annak elismerése ellenére, hogy az Alpharma csak kevéssel a vitarendezést megelőzően tudta meg, hogy a Lundbeck szabadalmát megadják, és hogy a termékei sértik a Lundbeck szabadalmait, a Törvényszék nem vizsgálta meg, hogy a Bizottság bizonyította-e, hogy a piacra lépés e további akadályainak fényében az Alpharma piacra lépése továbbra is gazdaságilag életképes stratégia volt-e. Ehelyett a Törvényszék a határozatban nem hivatkozott bizonyítékokra támaszkodott, és tévesen hárította át a bizonyítási terhet a fellebbezőkre, hogy cáfolják meg a Bizottság azon állítását, miszerint az Alpharma potenciális versenytárs volt.
A Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak értékelésekor, hogy a vitarendezési megállapodás „cél általiˮ versenykorlátozásnak minősül-e, mivel nem vizsgálta meg azt, hogy a Bizottság bizonyította-e, hogy a vitarendezési megállapodás kellő valószínűséggel negatív hatásokkal járt, és nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Bizottságnak nem volt korábbi tapasztalata az ilyen típusú szabadalmi vitarendezéssel kapcsolatban.
A Törvényszék nem vizsgálta meg, hogy a Bizottság bizonyította-e azon állítását, miszerint a vitarendezési megállapodásban foglalt korlátozás túllépett a Lundbeck szabadalmainak hatályán.
A Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott annak értékelésekor, hogy a bizottsági vizsgálat időtartama túl hosszú volt-e, és hogy megsértették-e a fellebbezők védelemhez való jogát.
A Törvényszék hibát követett el, amikor helybenhagyta a Bizottság azon döntését, hogy a határozatot a Zoetisnek (jelenleg: Alpharma LLC) címezi, a Merck Generics Holding GmbH-nak azonban nem, annak ellenére, hogy a Bizottság a határozatban egyáltalán nem hivatkozott olyan körülményre, amely miatt e két társaság helyzetét meg kellett különböztetni.
A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a jogi helyzet kellően világos volt a vitarendezési megállapodás megkötésekor, és hogy a fellebbezők egyértelműen megismerhették jogaikat és kötelezettségeiket, és ennek megfelelően járhattak el.
A Törvényszék tévedett, amikor helybenhagyta a határozatot annak ellenére, hogy a Bizottság a bírság megállapításakor egyértelműen figyelmen kívül hagyta az állítólagos jogsértés súlyát, noha ezt az 1/2003 rendelet1 23. cikkének (3) bekezdése megköveteli.
A Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott az A.L. Industrier-vel szemben kiszabott bírság felső mértékének megfelelő 10%-os küszöbérték kiszámításakor releváns év meghatározása során.
____________1 A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).