2011. augusztus 2-án benyújtott kereset - Makhlouf kontra Tanács

(T-433/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Ehab Makhlouf (Damaszkusz, Szíria) (képviselő: E. Ruchat ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

nyilvánítsa a felperes keresetét elfogadhatónak és megalapozottnak;

semmisítse meg a 2011. május 9-i 2011/273/KKBP tanácsi határozatot, valamint e határozat későbbi végrehajtási aktusait (és különösen a 2011. május 23-i 2011/302/KKBP tanácsi határozatot, amely előírja a felperesnek a 2011/273/KKBP határozat által előírt korlátozó intézkedések által érintett személyek listájára történő felvételét), valamint a 2011. május 9-i 442/2011/EU tanácsi rendeletet és későbbi végrehajtási aktusait (nevezetesen a 2011. május 23-i 504/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletet és annak helyesbítését) annyiban, amennyiben azok a felperesre vonatkoznak;

az Európai Unió Tanácsát kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. és 13. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 47. cikke által biztosított védelemhez való jog, valamint hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul.

A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, amennyiben a felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy a megadott indokolás nem tett eleget az EJEE 6. cikke, az EUMSZ 296. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke által előírt, az Európai Unió intézményeit terhelő kötelezettségnek.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott intézkedések nem igazolható és aránytalan módon korlátozzák a felperes alapvető jogait, különösen az EJEE első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikke által biztosított tulajdonhoz való jogát, az EJEE 8. és 10. cikke által biztosított, becsületének és jóhírnevének tiszteletben tartásához való jogát, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15. és 16. cikke által biztosított vállalkozási szabadságát, valamint gazdasági tevékenysége gyakorlásához való jogát, és végül az EJEE 6. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 48. cikke által biztosított ártatlanság vélelme elvét.

____________