A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2013. szeptember 6.*(1)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Nyilvánvaló értékelési hiba – A tulajdonhoz való jog – Arányosság”
A T‑434/11. sz. ügyben,
az Europäisch‑Iranische Handelsbank AG (székhelye: Hamburg [Németország], képviselik kezdetben: S. Ashley, S. Gadhia solicitor, H. Hohmann ügyvéd, D. Wyatt QC és R. Blakeley barrister, később: M. Ashley, H. Hohmann, D. Wyatt, R. Blakeley, S. Jeffrey és A. Irvine solicitor)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: F. Naert és R. Liudvinaviciute‑Cordeiro, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: E. Paasivirta és S. Boelaert, később: E. Paasivirta és M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben)
és
Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviselik: S. Behzadi‑Spencer, A. Robinson és C. Murrell, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Swift QC és R. Palmer barrister)
beavatkozók,
elsősorban az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. május 23‑i 2011/299/KKBP tanácsi határozatnak (HL L 136., 65. o.), másodsorban az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 961/2010/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. május 23‑i 503/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL L 136., 26. o.), harmadsorban az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. december 1‑jei 2011/783/KKBP tanácsi határozatnak (HL L 319., 71. o.), negyedsorban az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 961/2010/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. december 1‑jei 1245/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL L 319., 11. o.), és ötödsorban az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23‑i 267/2012/EU tanácsi rendeletnek (HL L 88., 1. o.) a felperest érintő részükben történő részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe (előadó) és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. február 20‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(2)
A jogvita előzményei
[omissis]
Eljárás és a felek kérelmei
18 A Törvényszék Hivatalához 2011. augusztus 3‑án benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.
19 A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön iratában a felperes kérelmet terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a Törvényszék az ügyet a Törvényszék eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján gyorsított eljárásban bírálja el. A Törvényszék negyedik tanácsának elnöke 2011. szeptember 12‑i határozatával elutasította e kérelmet.
20 A Törvényszék Hivatalához 2011. október 27‑én, illetve 2011. november 14‑én benyújtott irataiban az Európai Bizottság és Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága kérte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék negyedik tanácsának elnöke 2012. január 23‑i végzésében helyt adott e kérelmeknek.
21 A Törvényszék Hivatalához 2012. január 19‑én benyújtott levelében a felperes kérte, hogy a 2011. december 1‑jei aktusok elfogadására tekintettel módosíthassa a kereseti kérelmeit. A Törvényszék negyedik tanácsa 2012. március 12‑i határozatában engedélyezte a kereseti kérelmek és jogalapok módosítására vonatkozó beadvány benyújtását, és a célból 2012. április 23‑án lejáró határidőt tűzött ki a felperes számára.
22 A Törvényszék Hivatalához 2012. április 23‑án benyújtott iratában a felperes a 2011. december 1‑jei aktusok elfogadására tekintettel módosította a kereseti kérelmeit és jogalapjait (a továbbiakban: a kereseti kérelmek első módosítása).
23 A Törvényszék Hivatalához 2012. április 27‑én benyújtott levelében a felperes a 267/2012 rendelet elfogadására tekintettel ismét módosította a kereseti kérelmeit és jogalapjait (a továbbiakban: a kereseti kérelmek második módosítása).
24 A Törvényszék Hivatalához 2012. június 20‑án, illetve 2012. június 25‑én benyújtott irataiban a Tanács és az Egyesült Királyság előterjesztette a kereseti kérelmek első és második módosítására vonatkozó észrevételeit.
25 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (negyedik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és az eljárási szabályzat 64. cikkében foglalt pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket intézett a felekhez, amelyekre azok az előírt határidőn belül válaszoltak.
26 A 2013. február 20‑i tárgyaláson meghallgatásra kerültek a felek szóbeli előterjesztései és a Törvényszék szóbeli kérdéseire adott válaszaik.
27 Keresetlevelében, valamint kereseti kérelmeinek első és második módosításában a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– azonnali hatállyal semmisítse meg a megtámadott aktusokat az őt érintő részükben;
– állapítsa meg, hogy a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontja, 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése és a 267/2012 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése rá nézve alkalmazhatatlan;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
28 A Bizottság által támogatott Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– elsődlegesen mint megalapozatlant utasítsa el a keresetet;
– másodlagosan, megsemmisítés esetén állapítsa meg, hogy a 2011/299 és a 2011/783 határozat joghatásai az 503/2011 végrehajtási rendelet, az 1245/2011 végrehajtási rendelet és a 267/2012 rendelet megsemmisítésének hatályosulásáig fennmaradnak, és ne azonnali hatállyal semmisítse meg e rendeleteket;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
29 Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék mint megalapozatlant utasítsa el a keresetet.
Indokolás
[omissis]
Az első, az indokolási kötelezettség, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról
[omissis]
Az első jogalap első, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított részéről
[omissis]
Az első jogalap második, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított részéről
[omissis]
– A felperes azon lehetőségéről, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvére hivatkozzon
[omissis]
– A megfelelő indokolás hiányáról és elegendő információ felperessel való közlésének hiányáról
[omissis]
– A felperes nevének a jegyzékbe való első felvételét megelőző értesítés hiányáról
[omissis]
– A felperes és a Tanács képviselői közötti találkozó vagy a felperes meghallgatásának hiánya folytán az alaki felülvizsgálat elégtelenségéről
[omissis]
A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapról
[omissis]
Az arra alapított kifogásról, hogy a Tanács nem bizonyította a megtámadott aktusok indokolásában szereplő ügyleteket
[omissis]
Az arra alapított kifogásról, hogy nem teljesülnek a felperes nevének a jegyzékekbe való felvételére és azon való szerepeltetésére vonatkozó feltételek
[omissis]
123 A felek által ismertetett érveket figyelembe véve azt kell megvizsgálni, hogy – a Tanács állításának megfelelően – a megtámadott aktusok indokolásában szereplő ügyletek lehetővé teszik‑e a felperes nevének a jegyzékekbe való felvételét. Ennek érdekében, tekintettel arra, hogy az említett ügyletekre „2009‑ben”, „röviddel [2010 augusztusának eleje] után”, „2010 augusztusában” és „2010 októberében” került sor, vagyis – azon ügyletek kivételével, amelyekre 2010. október 27‑e és 31‑e között került sor – a 961/2010 rendeletnek a 41. cikke első bekezdésében meghatározott 2010. október 27‑i hatálybalépését megelőzően, azt kell megvizsgálni, hogy egyfelől a 2010. október 27‑e előtt megvalósított ügyleteket az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK rendeletnek (HL L 103., 1. o.) megfelelően hajtották‑e végre, másfelől az említett időpont után megvalósított ügyleteket a 961/2010 rendeletnek megfelelően hajtották‑e végre.
124 Ennélfogva a Törvényszék először a 423/2007 rendelet 7–10. cikkét értelmezi, amelynek alkalmazására vonatkozóan a Törvényszék írásbeli kérdéseket intézett a felekhez, valamint a 961/2010 rendelet 16–19. és 21. cikkét, azon engedély vagy jóváhagyás jogi erejének meghatározása céljából, amelyet az olyan illetékes nemzeti hatóságnak kell adnia, mint amilyen a jelen ügyben a Bundesbank. E tekintetben rá kell mutatni, hogy a 423/2007 rendelet 7–10. cikke lényegében megfelel a 961/2010 rendelet 16–19. cikkének, és ezért ezeket együttesen fogja megvizsgálni a Törvényszék. Ez utóbbi rendelet 21. cikke ezenkívül tartalmaz egy, kifejezetten a pénzeszközöknek az iráni szervezetek részéről, illetve részére történő átutalására vonatkozó rendelkezést. A Törvényszék ezt követően azt vizsgálja meg, hogy a jelen ügyben a megtámadott aktusok indokolásában szereplő ügyleteket a felperes állításának megfelelően az említett rendelkezéseknek megfelelően hajtották‑e végre.
125 Elsőként, ami a 423/2007 rendelet 7–10. cikkének, valamint a 961/2010 rendelet 16–19. és 21. cikkének értelmezését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy valamely közösségi jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (a Bíróság 292/82. sz. Merck‑ügyben 1983. november 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 3781. o.] 12. pontja).
126 Először is, egyfelől meg kell állapítani, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint a 961/2010 rendelet 16. cikkének (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az említett rendeletek IV. mellékletében és V. mellékletében, valamint VII: mellékletében és VIII. mellékletében felsorolt személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani (a továbbiakban: a pénzeszközök befagyasztásának elve).
127 Másfelől a 423/2007 rendelet 8–10. cikke, valamint a 961/2010 rendelet 17–19. cikke lényegében előírja, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikkétől, illetve a 961/2010 rendelet 16. cikkétől „eltérve a tagállamok[…] illetékes hatóságai engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását, amennyiben [a fent említett rendelkezésekben felsorolt] feltételek teljesülnek”. E feltételek lényegében egyfelől a pénzeszközök és a gazdasági források tervezett felhasználásának jellegéhez, másfelől a 423/2007 rendelet 9. és 10. cikkében, valamint a 961/2010 rendelet 18 és 19. cikkében szereplő eltéréseket illetően az engedélyek adott esetben az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szankcióbizottságával vagy más tagállamokkal és a Bizottsággal való előzetes közléséhez kapcsolódnak. Egyébként a 423/2007 rendelet 9. és 10. cikke – csakúgy, mint a 961/2010 rendelet 18. és 19. cikke – kifejti, hogy az említett engedélyeket „[az illetékes nemzeti hatóságok] az általuk megfelelőnek tartott feltételek mellett” adhatják ki. E megfogalmazásra vonatkozóan az alábbi két észrevételt kell tenni.
128 Így e rendelkezésekből elsőként az következik, hogy az illetékes nemzeti hatóságokat hatáskörrel ruházták fel, hogy bizonyos körülmények között és a pénzeszközök befagyasztásának elve alóli kivételként engedélyezzék bizonyos pénzeszközök felszabadítását. E célból esetenként kell értékelniük minden egyes tervezett ügyletet annak vizsgálata érdekében, hogy teljesülnek‑e azok a feltételek, amelyek esetén engedélyezhetik a felszabadítást. Ettől függően az érintett szervezeteknek engedélyt kell kérniük minden, e rendelkezések alkalmazási körébe tartozó ügyletre. Következésképpen a 423/2007 rendelet 8–10. cikkének, valamint a 961/2010 rendelet 17–19. cikkének rendelkezései nem teszik lehetővé az illetékes nemzeti hatóságok számára, hogy általános jóváhagyást adjanak az ügyletek bizonyos csoportjára, amelyekre vonatkozóan az érintett szervezetek ennélfogva mentesülnének az engedélyek esetenkénti kérelme alól.
129 Másodsorban, a Tanács állításával szemben, ezen engedély tanúsítja az engedélyezett ügylet jogszerűségét az esettől függően a 423/2007 rendelet vagy a 961/2010 rendelet tekintetében. Következésképpen a Tanács – olyan különleges körülmények hiányában, amelyeket neki kell bizonyítania – nem alapozhatja a jövőben alkalmazandó korlátozó intézkedések elfogadását az esettől függően a 423/2007 rendelet 8. cikkének, 9. cikkének vagy 10. cikkének, illetve a 961/2010 rendelet 17. cikkének, 18. cikkének vagy 19. cikkének megfelelően engedélyezett ügyletekre. Egy egyszerű általános jóváhagyás esetenkénti engedély hiányában viszont nem kötelezheti a Tanácsot.
130 Azon szövegkörnyezet, amelybe a 423/2007 rendelet 8–10. cikke és a 961/2010 rendelet 17–19. cikke illeszkedik, és különösen e rendelet általános rendszere megerősíti ezt a szó szerinti elemzést. A 423/2007 rendeletben és a 961/2010 rendeletben való elhelyezkedésükre tekintettel ugyanis az első rendelet 8–10. cikke és a második rendelet 17–19. cikke a pénzeszközök befagyasztásának a 423/2007 rendelet 7. cikkében, illetve a 961/2010 rendelet 16. cikkében foglalt – a fenti rendelkezések előtt szereplő – elv enyhítéseként jelenik meg.
131 Végül a szövegszerű elemzés és a szövegösszefüggés elemzése által sugallt ezen értelmezés összeegyeztethető a 423/2007 rendelet és a 961/2010 rendelet által elérni kívánt céllal, vagyis az atomfegyverek terjedésének megakadályozásával, és általánosabb értelemben a nemzetközi béke és biztonság fenntartásával, tekintettel az atomfegyverek elterjedésével okozott veszély súlyosságára.
132 Másodsorban, ami azon ügyleteket illeti, amelyeket jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével finanszírozások kezelése vagy – ahogyan a harmadik utas eljárás keretében arra sor került – jegyzékbe vett szervezetek adósságainak rendezése céljából hajtottak végre (a továbbiakban: jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével végrehajtott ügyletek), meg kell állapítani, hogy sem a 423/2007 rendelet, sem pedig a 961/2010 rendelet nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, amelynek értelmében az ilyen ügyleteket engedélyezni kellene.
133 A 423/2007 rendelet és a 961/2010 rendelet rendelkezéseiből, általános rendszeréből és az általuk követett célból mindazonáltal következik, hogy a jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével végrehajtott ügyletek nem automatikusan jogszerűek, továbbá hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke és a 961/2010 rendelet 16. cikke hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében az érintett szervezeteknek meg kell bizonyosodniuk ezen ügyletek jogszerűségéről, adott esetben engedélyeket kérve az illetékes nemzeti hatóságaiktól.
134 Elsőként ugyanis, egyfelől a 423/2007 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének, valamint a 961/2010 rendelet 16. cikke (4) bekezdésének értelmében tilos olyan tevékenységben tudatosan és szándékosan részt venni, amelynek közvetlen vagy közvetett célja, illetve hatása az ugyanezen rendelkezések (1)–(3) bekezdésben említett tilalmi intézkedések megkerülése. Ezek olyan tilalmi intézkedést képeznek, amelynek megszegése, mint olyan, önálló alapként szolgálhat a nemzeti jog szerint alkalmazandó szankciók kiszabásához – ideértve a büntetőjogi szankciókat is – a 423/2007 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének és a 961/2010 rendelet 37. cikke (1) bekezdésének megfelelően (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑72/11. sz., Afrasiabi és társai ügyben 2011. december 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑14285. o.] 34. és 35. pontját).
135 Egyebekben az uniós jogalkotó azáltal, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében és a 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében az említett rendelkezések vonatkozó (1)–(3) bekezdéseiben szereplő tilalmi intézkedés közvetlen vagy közvetett „kijátszását” célzó vagy eredményező tevékenységeket említ, olyan tevékenységekre céloz, amelyek célja vagy eredménye, hogy azok elkövetőjét kivonja az említett tilalmi intézkedés alkalmazása alól (lásd ebben az értelemben a fenti 134. pontban hivatkozott Afrasiabi és társai ügyben hozott ítélet 60. pontját). A két kumulatív, a 423/2007 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében és a 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében említett, tudatra és szándékra vonatkozó feltétel akkor áll fenn, ha az említett rendelkezésekben szereplő tevékenységben részt vevő személy szándékosan törekszik az e cikk kijátszására irányuló közvetlen vagy közvetett célra vagy eredményre. E feltételek akkor is fennállnak, ha a szóban forgó személy úgy véli, hogy egy ilyen tevékenységben való részvétele ilyen céllal vagy eredménnyel járhat, és e lehetőségbe belenyugszik (lásd ebben az értelemben a fenti 134. pontban hivatkozott Afrasiabi és társai ügyben hozott ítélet 67. pontját).
136 Következésképp a jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével végrehajtott ügyletek sérthetik a 423/2007 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében, illetve a 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében megállapított tilalmat, amennyiben céljuk jegyzékbe vett szervezetek érdekében álló pénzügyi ügyletek lebonyolítása, és amennyiben az ilyen ügyletben részt vevő szervezetek ténylegesen e cél elérésre törekednek, vagy tudják, hogy az ezen ügyletben való részvételük ilyen céllal vagy eredménnyel járhat, és e lehetőségbe belenyugszanak. E körülmények között annak a szervezetnek a feladata, amely az általa végrehajtott ügyleteknek az esettől függően a 423/2007 rendeletnek vagy a 961/2010 rendeletnek való megfelelésére hivatkozik, bizonyítani azt, hogy az esettől függően a 423/2007 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében vagy a 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében foglalt tilalom feltételei nem teljesülnek.
137 Másfelől meg kell jegyezni, hogy a 961/2010 rendelet 21. cikke – a 423/2007 rendelettől eltérően – a pénzeszközöknek az iráni személyek, szervezetek vagy szervek részéről, illetve részére történő átutalására vonatkozó különös rendelkezéseket ír elő. Az említett cikk különösen előírja azon kötelezettséget, hogy minden, az (1) bekezdésének a) pontjában szereplő átutaláson kívüli, 40 000 eurót vagy annak megfelelő összeget meghaladó átutaláshoz előzetes engedélyt szerezzenek be az illetékes tagállami hatóságoktól. Ezt az engedélyt a 961/2010 rendelet 21. cikke (4) bekezdésének megfelelően a hatóságok megadják, kivéve ha a pénzeszközök tervezett átutalása elősegítené az e rendelkezésben említett tevékenységeket. A 40 000 euró összeghatár alatti pénzeszközök átutalásához viszont nincs szükség előzetes engedélyezésre, azonban amennyiben az összeg meghaladja a 10 000 eurót, arról értesíteni kell a hatóságot.
138 A 961/2010 rendelet 21. cikkének a contrario értelmezéséből következik, hogy a pénzeszközök főszabály szerint átutalhatók iráni személyek, szervezetek vagy szervek részéről, illetve részére, ideértve – amint az az említett rendelet 1. cikkének m) pontjából következik – a jegyzékbe nem vett iráni személyeket, szervezeteket vagy szerveket is, feltéve, hogy az említett 21. cikkben foglalt feltételek teljesülnek. Következésképpen a 961/2010 rendelet 21. cikke enyhítést jelent a pénzeszközök befagyasztásának a 961/2010 rendelet 16. cikkében előírt elve alól, mivel – amint az az említett rendelet 1. cikkének i) pontjából következik – a „pénzeszközök befagyasztása” alatt kell érteni a pénzeszközök különösen minden olyan átutalásának a megakadályozását, amelynek következtében a pénzeszközök mennyisége, összege, helye, tulajdonlása, birtoklása, jellege, rendeltetése megváltozna.
139 Mindazonáltal, mivelhogy – amint az előző pontból következik – a 961/2010 rendelet 21. cikke az említett rendelet 16. cikkében előírt elv enyhítését jelenti, meg kell állapítani, hogy a 961/2010 rendelet említett 21. cikkét ugyanezen rendelet 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban kell értelmezni. Márpedig ez utóbbi rendelkezés megtiltja az (1)–(3) bekezdésében szereplő intézkedések tudatos és szándékos megkerülését. Következésképpen a pénzeszközöknek a 21. cikk szerint végrehajtható átutalásai nem tehetik lehetővé a 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében kimondott tilalom megkerülését.
140 Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy a felpereshez hasonló pénzügyi és hitelintézetekre vonatkozóan a 423/2007 rendelet – a 423/2007 rendelet módosításáról szóló, 2008. november 10‑i 1110/2008/EK tanácsi rendelet (HL L 300., 1. o.) 1. cikkének h) pontjával beillesztett – 11a. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja a 423/2007 rendelet 18. cikkének hatálya alá tartozó, fent említett intézmények számára, hogy „folyamatosan felügyel[jé]k a számviteli tevékenységeket” az ezen 11a. cikk (2) bekezdésében hivatkozott pénzügyi és hitelintézetekkel, vagyis különösen az Iránban székhellyel rendelkező pénzügyi és hitelintézetekkel folytatott tevékenységük során. A 423/2007 rendelet 18. cikke szerint e rendeletet alkalmazni kell minden olyan jogi személyre, jogalanyra vagy szervre, amely – a felpereshez hasonlóan – valamely tagállam területén székhellyel rendelkezik vagy valamely tagállam joga szerint hozták létre, valamint a részben vagy teljes egészében a Közösségen belül bármilyen üzleti tevékenységet folytató minden jogi személyre, jogalanyra vagy szervre. A 961/2010 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének a) pontja hasonló felügyeleti kötelezettséget ír elő a 39. cikk hatálya alá tartozó hitelintézetek és pénzügyi szolgáltatók számára a számlaműveletek tekintetében.
141 Következésképpen a 423/2007 rendelet 7–10. cikke, valamint a 961/2010 rendelet 16–19. és 21. cikke együttes rendelkezéseinek hatékony érvényesülését sértené, ha valamely jegyzékbe nem vett szervezet szabadon bonyolíthatna ügyleteket jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével adósságrendezés vagy finanszírozások kezelése céljából valamely jegyzékbe vett szervezet javára. Ebből következően a jegyzékbe nem vett szervezetnek mindig meg kell bizonyosodnia az ilyen ügyletek jogszerűségéről, adott esetben engedélyt kérve az illetékes nemzeti hatóságtól.
142 A 423/2007 rendelet, valamint a 961/2010 rendelet ezen értelmezésének fényében kell megvizsgálni ezt követően, hogy a jelen esetben a megtámadott aktusok indokolásában szereplő ügyletek jogszerűek voltak‑e.
143 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy annak bizonyítása érdekében, hogy az általa megvalósított valamennyi ügylet jogszerű volt, a felperes azt állítja, hogy azokat az esettől függően a Bundesbank engedélyezte, vagy azok ki vannak zárva a korlátozó intézkedések hatálya alól, vagy pedig a Bundesbank által jóváhagyott eljárásnak, nevezetesen a harmadik utas eljárásnak megfelelően hajtották azokat végre.
144 A Törvényszék elsőként a korlátozó intézkedések hatálya alól állítólagosan kizárt ügyleteket, másodsorban az állítólagosan engedélyezett ügyleteket, és harmadsorban az állítólagosan a harmadik utas eljárásnak megfelelően végrehajtott ügyleteket vizsgálja meg.
145 Elsőként, ami a korlátozó intézkedések hatálya alól állítólagosan kizárt ügyleteket illeti, meg kell jegyezni, hogy egyfelől a felperes annak állítására szorítkozik, hogy ezen ügyletek némelyike ki van zárva ezen intézkedések hatálya alól, anélkül azonban, hogy egyébként alátámasztotta volna az engedélyezett vagy jóváhagyott ügyletekre összpontosító érvelését. E körülmények között az eljárási szabályzat 44. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire tekintettel mint elfogadhatatlant el kell utasítani ezt az érvet.
146 Másfelől a felperes a tárgyaláson pontosította, hogy a harmadik utas eljárásnak a Bundesbank általi jóváhagyása azon a megfontoláson alapult, hogy az ezen eljárás szerint végrehajtott ügyletek az esettől függően ki voltak zárva a 423/2007 rendelet 7. cikkének vagy a 961/2010 rendelet 16. cikkének hatálya alól. E körülmények között ez az érv az állítólagosan az említett eljárás szerint jóváhagyott és végrehajtott ügyletek vizsgálata keretében kerül megvizsgálásra.
147 Másodsorban, ami a Bundesbank által állítólagosan engedélyezett ügyleteket illeti, a felperes arra hivatkozik, hogy az ügyleteit szükség esetén az esettől függően a 961/2010 rendelet 18. cikke vagy 21. cikke alapján engedélyezték. A Törvényszék írásban feltett egyik kérdésére válaszul hozzáfűzte, hogy a 961/2010 rendelet hatálybalépése előtt mindig engedélyt kért a 423/2007 rendelet 8–10. cikkének megfelelően. Annak bizonyításához, hogy az ügyletei valóban jogszerűek voltak, a felperes azonban beéri azzal, hogy keresetlevelének mellékletében egyfelől benyújtotta a 961/2010 rendelet 18. cikke alapján állítólagosan engedélyezett azon ügyletek listáját, amelyekre 2010. szeptember 2‑a és 2011. július 21‑e között a Bank Mellat, a Bank Sepah, a Bank Saderat Iran és a Bank Saderat Plc (a londoni Bank Saderat ), a Future Bank, valamint a Postbank of Iran részvételével került sor. Másfelől a 961/2010 rendelet 21. cikkének (4) bekezdése alapján 2011. január 7‑én, 2011. január 24‑én, 2011. február 3‑án, 2011. március 23‑án, 2011. május 13‑án, 2011. május 19‑én és 2011. június 16‑án kiadott engedélyek tíz „mintáját” nyújtotta be a harmadik utas eljárás szerint végrehajtott olyan ügyletekre vonatkozóan, amelyekhez ilyen engedély volt szükséges.
148 Márpedig, ami egyfelől a megtámadott aktusok indokolásában szereplő azon ügyleteket illeti, amelyekre 2010. szeptember 2. előtt került sor, a felperes nem hivatkozhat joggal arra, hogy nem teljesültek a nevének a jegyzékekbe való, a 2009‑ben és 2010‑ben végrehajtott ügyletekkel indokolt felvételére vonatkozó feltételek, mivel a 2010. szeptember 2‑a és 2011. július 21. között általa lebonyolított ügyleteket engedélyezték. Következésképpen mint hatástalant el kell utasítani ezen érvet, amennyiben az a megtámadott aktusok indokolásában szereplő azon ügyletekre vonatkozik, amelyekre 2010. szeptember 2‑a előtt került sor.
149 Másfelől, ami azokat az ügyleteket illeti, amelyekre 2010. szeptember 2‑a után került sor, meg kell állapítani, hogy az engedélyeknek a fenti 145. pontban említett mintái nem elegendők a felperes azon érvének alátámasztásához, miszerint a megtámadott aktusok indokolásában szereplő mindazok az ügyletek jogszerűek voltak, amelyeket 2010. szeptember 2‑a után hajtott végre. Következésképpen mint megalapozatlant el kell utasítani ezen érvet, amennyiben az az említett ügyletekre vonatkozik.
150 Harmadsorban, ami azokat az ügyleteket illeti, amelyeket állítólagosan a Bundesbank által jóváhagyott harmadik utas eljárás alapján hajtottak végre, a felperes arra hivatkozott a tárgyaláson, hogy ezek a Bundesbank szerint ki vannak zárva az esettől függően a 423/2007 rendelet 7. cikkének, illetve a 961/2010 rendelet 16. cikkének hatálya alól. Ezenkívül a 961/2010 rendelet elfogadása óta a felperes mindig kért engedélyt annak 21. cikke alapján, ha ilyen engedély volt szükséges. E tekintetben azon kívül, hogy ez utóbbi érvet a fenti 145. pontban kifejtett indokok alapján el kell utasítani, egyúttal meg kell jegyezni, hogy a fenti 135–139. pontban kifejtett indokokra tekintettel az állítólagosan a harmadik utas eljárás alapján végrehajtott ügyletek olyan jellegűek, hogy sértik a 423/2007 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében és a 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében előírt tilalmat. Ezen ügyleteknek a keresetlevélben adott meghatározás szerint ugyanis a jegyzékbe vett szervezet érdekében álló pénzügyi ügyletek megvalósítása a célja, mivel azoknak többek között lehetővé kell tenniük a jegyzékbe vett iráni bankok korábbi kötelezettségeinek végrehajtását. A felperes tudatában volt nem csupán az Iránnal szemben hozott korlátozó intézkedések rendszere fennállásának, hanem annak is, hogy a harmadik utas eljárás a pénzeszközök befagyasztásának elve ellenére lehetővé teszi a jegyzékbe vett bankok érdekében álló ügyletek végrehajtását.
151 Következésképpen az ügyletek valamely pénzügyi intézet által harmadik utas eljárás szerint történő végrehajtása főszabály szerint igazolhatja korlátozó intézkedések elfogadását, hacsak az említett ügyleteket nem engedélyezte valamely illetékes nemzeti hatóság az esettől függően a 423/2007 rendelet vagy a 961/2010 rendelet alapján; és – a felperes tárgyaláson elhangzott állításával szemben – az esettől függően a 423/2007 rendelet 7. cikkének vagy a 961/2010 rendelet 16. cikkének hatály alá tartozik.
152 A felperes mindazonáltal azt állítja, hogy az ügyletek jogszerűek voltak. A jogszerű jellegük bizonyítása érdekében a keresetlevele mellékletében többek között benyújtotta:
– a Bundesbank által a felperesnek küldött, 2007. május 24‑én, illetve 2008. július 1‑jén kelt emailt, az ebben szereplő információkat megerősítette az ugyanezen időszakban az esettől függően a Bank Saderat által a felperesnek, a felperes által a Bundesbanknak, a Bundesbank által a Bank Saderatnak küldött számos levél és email, valamint a felperes képviselői által olyan telefonbeszélgetésekről készített feljegyzések, amelyek – egy kivételével, amelyre 2011‑ben került sor – ugyanebben az időszakban zajlottak le;
– három, az Österreichische Nationalbank (osztrák nemzeti bank) által a Wirtschaftskammer Österreich‑nak (osztrák kereskedelmi kamara) küldött levelet, közülük az egyik nem dátumozott, a másik kettő 2008. június 27‑én, illetve 2010. augusztus 6‑án kelt, amelyek a 2007. június 13‑i Relex/sanctions megbeszélés eredményeit, az Österreichische Nationalbanknak a pénzügyi ügyletekre vonatkozó véleményét, valamint a 2010/413 határozat alapján kiadott engedélyek új követelményeit ismertetik;
– három könyvvizsgálati jelentést, amelyek közül kettőt, nevezetesen a 2010. december 16‑án, illetve 2011. május 30‑án kelt jelentést a Bundesbank képviselői készítették, a harmadikat pedig, amely 2010. december 23‑án kelt, egy konzulting társaság készített (a továbbiakban: a 2010. december 23‑i jelentés).
153 E tekintetben elsőként meg kell jegyezni, hogy a Bundesbank emailjenek szövege alapján kétségtelen egyfelől, hogy „sor [kerülhet] a pénzeszközök átutalására jegyzékbe nem vett két szervezet bankszámlája között, még ha azokra egy jegyzékbe vett szervezet tartozásainak rendezése céljából [kerül] is sor”. Másfelől a Bundesbank 2007. május 24‑én kelt leveléből kiderül, hogy a 2007. április 18‑án kelt, a Bank Sepahtól érkező átutalások fogadására vonatkozó engedély iránti kérelem „felesleges” volt.
154 A Törvényszék mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy a fenti 136–139. pontban kifejtett megfontolásokat figyelembe véve ezek az emailek, valamint megerősítő emailek és telefonbeszélgetésekről készített feljegyzések az esetenként kiadott engedélyek hiányában elégtelenek annak bizonyításához, hogy a megtámadott aktusok indokolásában szereplő ügyletek a 423/2007 rendeletre és a 961/2010 rendeletre tekintettel jogszerűek voltak. Egyfelől ugyanis az általános, a konkrét ügyletek jellegének és a jegyzékbe vett érintett szervezeteknek a megkülönböztetése nélküli jóváhagyás elégtelen. Másfelől a szóban forgó emailek, levelek és telefonbeszélgetések – egy telefonhívás kivételével, amelyre a felperesnek a jegyzékbe való vételét követően került sor – az esettől függően egy vagy két évvel megelőzik a megtámadott aktusok indokolásában szereplő ügyleteket. Márpedig a fenti 138. pontban felidézett felügyeleti követelményre tekintettel az ésszerűen gondos pénzügyi intézménynek több pontosítást kellett volna kérnie a kapott „jóváhagyásra” vonatkozóan.
155 Másodsorban, ami az Österreichische Nationalbank leveleit illet, elegendő megjegyezni, hogy az említett hatóság nem a 423/2007 rendelet és a 961/2010 rendelet értelmében vett illetékes nemzeti hatóság Németország esetében. Márpedig a felperes Németországban rendelkezik székhellyel.
156 Harmadsorban a felperes állításával szemben a fenti 152. pont harmadik francia bekezdésében említett könyvvizsgálati jelentésekből nem következik, hogy a felperes mindenképpen megfelelt a korlátozó intézkedésekre vonatkozó követelményeknek. Éppen ellenkezőleg, azon kívül, hogy a felperes által végzett pénzügyi átutalásokat elemző, Bundesbank által készített két könyvvizsgálati jelentés, valamint a 2010. december 23‑i jelentés nem kimerítő jellegű, hanem egy mintán alapul, a 2010. december 23‑i jelentés kifejezetten megállapítja, hogy a harmadik utas eljárás keretében 2010‑ben végrehajtott ügyletek alkalmasak voltak arra, hogy megsértsék az Unió szankcionálási politikájának célkitűzéseit.
157 Az előzőekből következik, hogy a felperes állításával szemben a megtámadott aktusok indokolásában szereplő ügyletek az esetenként kiadott engedélyek hiányában nem jogszerűek az esettől függően a 423/2007 rendelet vagy a 961/2010 rendelet szempontjából, ezért a fenti 129. és 139. pontban kifejtett megfontolásokra figyelemmel a Tanács joggal alapozhatta a felperessel szemben meghozott korlátozó intézkedések elfogadását az említett ügyletekre.
[omissis]
A jegyzékbe való felvételre vonatkozó javaslat értékelésére és a felvétel felülvizsgálatára vonatkozó kifogásról
[omissis]
A harmadik, a bizalomvédelem elvének, a jogbiztonság elvének és a megfelelő ügyintézéshez való jognak a megsértésére alapított jogalapról
[omissis]
A 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjára, a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének b) pontjára és a 267/2012 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésére irányuló jogellenességi kifogásról
[omissis]
A negyedik, az arányosság elve, a tulajdonhoz való jog és a vállalkozás szabadsága megsértésére alapított jogalapról
[omissis]
A 2011. május 23‑i jogi aktusok megsemmisítésének időbeli hatályáról
[omissis]
A költségekről
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 961/2010/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. május 23‑i 503/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletet és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. május 23‑i 2011/299/KKBP tanácsi határozatot az Europäisch‑Iranische Handelsbank AG‑t érintő részükben.
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) Az Europäisch‑Iranische Handelsbank a saját költségeinek háromötödén kívül viseli az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek háromötödét.
4) A Tanács a saját költségeinek kétötödén kívül viseli az Europäisch‑Iranische Handelsbank részéről felmerült költségek kétötödét.
5) Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága és az Európai Bizottság maga viseli a saját költségeit.
Pelikánová | Jürimäe | Van der Woude |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. szeptember 6‑i nyilvános ülésen.
Aláírások