T‑200/22. és T‑314/22. sz. ügy
Lengyel Köztársaság
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített második tanács), 2024. május 29.
„Környezet – Lignitkitermelési tevékenységek külszíni bányában – Turówi (Lengyelország) lignitbánya – Intézményi jog – A Bíróság meghagyást kiszabó végzése végrehajtásának elmulasztása – Kényszerítő bírság – Követelések beszámítás útján történő beszedése – Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 101. cikkének (1) bekezdése és 102. cikke – Az alapügy törlése – Az elrendelt ideiglenes intézkedésekre vonatkozó visszaható hatály hiánya – Indokolási kötelezettség”
Ideiglenes intézkedés – Ideiglenes intézkedések – Kényszerítő bírság kiszabása abban az esetben, ha az érintett fél az előírt kötelezettséget nem teljesíti – A felek egyezsége és az alapeljárás törlése – A törlés hatása a kényszerítő bírság címén fizetendő összegre
(EUMSZ 2. és EUMSZ 279. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 160. cikk, (1) és (2) bekezdés, 162. cikk, (3) bekezdés)
(lásd: 31–42., 47–49. pont)
Összefoglalás
A kibővített tanácsban eljáró Törvényszék elutasítja a Lengyel Köztársaság által az Európai Bizottság több olyan határozatával szemben benyújtott két megsemmisítés iránti keresetet, amelyekkel ez utóbbi a Bíróság által napi kényszerítő bírság címén fizetendő összegeket behajtotta. A jelen ügyben a Cseh Köztársaság és Lengyelország közötti ügyben a Bíróság ideiglenes intézkedéseket fogadott el annak érdekében, hogy biztosítsa a meghozandó végleges határozatának teljes érvényesülését. Mivel Lengyelország nem tartotta tiszteletben ezeket az ideiglenes intézkedéseket, az említett ideiglenes intézkedések végrehajtásáig napi kényszerítő bírság megfizetésére kötelezték. Az alapügyet a felek közötti egyezséget követően törölték. Ítéletében a Törvényszék tisztázza, hogy e törlés milyen következményekkel jár Lengyelországnak a kényszerítő bírság címén fizetendő összeg teljesítésére vonatkozó kötelezettségére nézve.
2021. február 26‑án a Cseh Köztársaság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított Lengyelországgal szemben a cseh és német határhoz közeli turówi (Lengyelország) külszíni bányában folytatott lignitkitermelési tevékenységek kiterjesztése és meghosszabbítása miatt. Ezzel párhuzamosan ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő az említett kitermelési tevékenységek azonnali beszüntetése iránt, amelynek a Bíróság 2021. május 21‑én helyt adott.(1)
A Cseh Köztársaság, mivel úgy vélte, hogy Lengyelország nem teljesítette az e végzésből eredő kötelezettségeit, 2021. június 7‑én újabb ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be Lengyelországgal szemben napi kényszerítő bírság kiszabása érdekében. 2021. szeptember 20‑án(2) ez utóbbit arra kötelezték, hogy ettől az időponttól kezdve fizessen a Bizottságnak naponta 500 000 euró kényszerítő bírságot az ideiglenes intézkedéseket elrendelő határozatban foglaltak teljesítéséig.
A Bizottság felszólította Lengyelországot, hogy fizesse meg a kényszerítő bírság címén fizetendő összegeket, és közölte vele, hogy fizetés hiányában azokat a költségvetési rendelet szerinti beszámítás útján fogja behajtani.(3)
Mivel Lengyelország nem teljesítette ezeket a kifizetéseket, a Bizottság meghozta az öt megtámadott határozatot,(4) amelyekben Lengyelország tartozását a 2021. szeptember 20. és 2022. február 3. közötti időszak tekintetében 68 500 000 euró összegben beszámította az Unióval szemben fennálló különböző követeléseibe.
A Cseh Köztársaság és Lengyelország 2022. február 3‑án egyezséget kötött, és kérte az ügy törlését.
Mivel az alapügyet törölték,(5) Lengyelország kérelmet terjesztett elő a vele szemben kényszerítő bírságot kiszabó 2021. szeptember 20‑i végzés visszavonása iránt. Azt is kérte a Bizottságtól, hogy szüntesse meg a kényszerítő bírságok végrehajtására irányuló eljárást, és vonja vissza az ezen időpontban már elfogadott megtámadott határozatokat. A Bizottság jelezte, hogy mindaddig folytatja az esedékes összegek beszámítás útján történő behajtását az egyezség megkötésének időpontjáig, amíg a 2021. szeptember 20‑i végzést nem „helyezik hatályon kívül”. A Törvényszék a 2022. május 19‑i végzéssel(6) elutasította a fent említett végzés visszavonása iránti kérelmet.
Lengyelország két külön keresetben azt kéri a Törvényszéktől, hogy semmisítse meg a Bizottság által elfogadott megtámadott határozatokat, figyelemmel a Bíróság előtt az alapügy törlését eredményező egyezségre.
A Törvényszék álláspontja
Első jogalapjával Lengyelország lényegében azt állítja, hogy az egyezség megkötése és a C‑121/21. sz. ügy törlése azzal a következménnyel járt, hogy az ebben az ügyben elrendelt ideiglenes intézkedések joghatásai visszamenőleges hatállyal megszűntek, így a behajtott tartozás nem áll fenn, és annak visszatéríttetése sérti a költségvetési rendelet 101. és 102. cikkét.
E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy tekintettel arra, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás az alapeljáráshoz képest járulékos jellegű, a turówi bányában a lignitkitermelési tevékenységek beszüntetését elrendelő 2021. május 21‑i végzés és az e célból kényszerítő bírságot kiszabó 2021. szeptember 20‑i végzés az alapügy törlésének időpontjától, azaz 2022. február 4‑től már nem alkalmazható.
Az alapügy törlésének Lengyelország tartozása tekintetében fennálló következményeit illetően a Törvényszék megállapítja, hogy először is a törlést elrendelő végzés nem említi sem a 2021. május 21‑i végzésben előírt ideiglenes intézkedéseket, sem a napi kényszerítő bírságot. Másodszor, Lengyelországnak az említett kényszerítő bírságot kiszabó 2021. szeptember 20‑i végzés visszavonása iránti kérelmét elutasították. Harmadszor, az e kérelmet elutasító végzés kifejezetten pontosítja, hogy a napi kényszerítő bírság 2022. február 4‑től hatályát vesztette. Következésképpen a napi kényszerítő bírság a 2021. szeptember 20‑i végzés kézbesítésének napjától az alapügy nyilvántartásból való törlésének időpontjáig, 2022. február 4‑ig ténylegesen alkalmazandó volt.
Ettől eltérő következtetés elfogadása eltérne a kényszerítő bírság céljától, amely az uniós jognak az – EUSZ 2. cikkben elismert jogállamiság értékének szerves részét képező – hatékony alkalmazásának biztosítására irányul.
Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg Lengyelország azon érvelése, amely szerint az ideiglenes intézkedések végrehajtásának az alapügy törlése ellenére történő folytatása túlmegy az ezen intézkedések által elérni kívánt egyetlen célon, azaz az érdemi ítélet hatékonyságának biztosításán. Az uniós bíróságok által kiszabott bírságok ugyanis nem csupán az ügy érdemében hozott ítélet hatékonyságának, hanem az ideiglenes intézkedések tiszteletben tartásának biztosítására, továbbá arra is irányulnak, hogy a jelen esetben visszatartsák Lengyelországot az e végzésben foglaltaknak megfelelő magatartás tanúsításának késleltetésétől. Lengyelország érvelése a lényegétől fosztaná meg a kényszerítő bírság mechanizmusát, mivel lehetővé tenné, hogy az egyik fél az alapjogvita lezárásáig szándékosan megszegje az ideiglenes intézkedésként elrendelt intézkedéseknek való megfelelés kötelezettségét, és ezáltal veszélyezteti az uniós jog hatékonyságát.
Hasonlóképpen nem lehet helyt adni Lengyelország azon érvének, amely szerint a kényszerítő bírságok végrehajtása kevésbé vonzóvá teszi az egyezség megkötését, figyelembe véve a kényszerítő bírságok célját, és azt a tényt, hogy az alapügy törlése Lengyelország számára kedvező hatásokkal járt abban az értelemben, hogy a napi kényszerítő bírságok 2022. február 4‑én váltak esedékessé és nem a Bíróság ítélete kihirdetésének időpontjában.
A Törvényszék végül úgy véli, hogy a költségvetési rendelet 101. cikke Lengyelország állításával ellentétben semmilyen kötelezettséget nem ír elő a Bizottság számára valamely megállapított követelés törlésére vonatkozóan. Egyébiránt teljesültek a beszámítás útján történő beszedés feltételei, mivel a Bizottság megvizsgálta Lengyelország tartozásának fennállását, és meghatározta annak összegét.
Következésképpen a Törvényszék az első jogalapot elutasítja. Mivel az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapot mint megalapozatlant szintén el kell utasítani, a Törvényszék a kereseteket teljes egészükben elutasítja.